Jezsuiták

PÁRBESZÉDBEN

Facebook

Címkék

boldogság (8) egyház (52) európa (8) ferencpápa (9) gondolat (9) gondolatébresztő (17) hit (22) ima (13) Isten (8) isten (19) jezsuita (12) jézus (11) katolikus (10) lelkiség (10) orbán (9) pápa (19) politika (25) szabadság (9) szeretet (12) társadalom (10) tudomány (11) vallás (14) vallások (10) Címkefelhő

Utolsó kommentek

Friss topikok

Életem értelméről…

2019.03.22. 12:20 kajtordomi

eletertelme.jpg

Miközben repül felettünk az idő, és itt-ott megjelennek rajtunk az öregedés jelei, fel-felbukkanhat bennünk a kérdés: mi életem értelme? Egyáltalán miért létezem itt a Földön, abban az élethelyzetben, családban, kapcsolatokban, amelyekben vagyok? Az öregedés külső jegyeit egyelőre még csak visszafogottan érzékelem magamon;), mégis, az utóbbi hónapokban többször szembetaláltam magam a kérdéssel: mi életem értelme? Válaszkeresésem mélyen megmozgatott és átformált. Ebből a keresésből szeretnék most néhány személyesebb sort megosztani.

Sokszor már zsigerből válaszolunk erre a kérdésre. Így volt velem is: „Ez nem is lehet kérdés.” Hívő emberként, jezsuita szerzetesként elég egyértelműnek tűnt, hogy mi az életem értelme. Többször megfogalmaztam magamnak. Úgy gondolom, ezért is lettem jezsuita. Megpróbáltam valamilyen értelmet adni mindannak, ami velem, bennem, körülöttem történt. Valami viszont nem hagyott nyugodni. A filozófia egyik központi kérdéseként is az élet értelmét kerestük, és egyre inkább elbizonytalanodtam, hogy ez valóban jó kérdés-e. Egyáltalán miért fontos megtalálnunk? Miért lesz nekem akkor jobb? És ha én megtaláltam is, mi történik azokkal, akik nem? Sok-sok kérdés, válaszok nélkül. A válaszok pedig mindaddig nem jöttek, míg be nem vallottam magamnak egy elég rémisztő megállapítást. Sokáig kerülgettem ezt a gondolatot, mert féltem szembesülni a ténnyel, hogy el kell veszítenem valamit, amit addig az enyémnek hittem: „Az életnek nincs értelme…”

Nem, az életnek nincs értelme – az élet önmagában értelem! Az értelmet nem lehet birtokolni, az értelmet csak élni lehet. Megszületünk, felnövünk, tanulunk, dolgozunk, és a végén elbúcsúzunk. Nem tudjuk, honnan jöttünk, és nem tudjuk, hova megyünk. Kivirágzunk, majd elmúlunk. És egy idő után már a nyomunk is tovatűnik. Sokszor mintha az elmúlásból születő félelmünk sarkallna bennünket arra, hogy megpróbáljunk magyarázatot találni az életünkre. Amikor krízishelyzetbe kerülünk, amikor nem értjük, miért történik ez velünk, keressük a kapaszkodókat, az értelmet, mellyel lelkünk elbizonytalanodását próbáljuk nyugtatni. Viszont amint rátalálunk erre az értelemre, azzal le is szűkítjük, korlátozzuk mindazt, amit az élet önmagában adhatna.

Mustó Péter rendtársam egyik könyvében idéz Christian Bobintől, amint egy újságírónő megkéri a francia írót, írjon néhány sort arról, mi ad értelmet az életének. „Először távirati rövidséggel, gyorsan akartam válaszolni arra, hogy mi az, ami az életemnek értelmet ad. Tépelődtem. Rájöttem, hogy a kérdést nem egészen értem. Miért kell, hogy a napjainknak értelmet adjunk? Azért, hogy megmentsük őket? […] Egy szó zavar engem a levélben. Ez a szó, hogy »értelem«. Engedje meg, hogy ezt töröljem. Nézze, mi lesz a kérdéséből, milyen jól néz ki így! Levegős, gördülékeny: önnek mi ad életet? Erre a kérdésre könnyen válaszolok: minden. Kivéve az, amit én magamnak képzelek be magamról. Életet ad minden, ami világosságot teremt bennem. Mindaz, amit még nem ismerek. S amire várakozással nézek.”

Nekem mi ad életet? – tettem fel a kérdést. Az Élet, ami szabad, nyitott, ami már valóban tud élni, s meg tudja élni azt, ami valóban van. Amikor rátalálunk az egzisztenciális bizonytalanságunkból születő értelemre, akkor ez az értelem beszűkít, és a továbbiakban már nem is az életre figyelünk, hanem az általunk kitalált értelemre, s ezzel az élet teljességét és valóságát is kizárjuk magunkból. Amikor el merjük engedni életünk értelmét, akkor el tudunk kezdeni figyelni arra, hogy mi ad nekünk életet. „Minden. Életet ad minden, ami világosságot teremt bennem. Mindaz, amit még nem ismerek. S amire várakozással nézek.”

Nem kell tehát keresnünk életünk értelmét. Ha élünk, akkor az önmagában értelem; nem kell értenünk, miért és hogyan, egyszerűen van. Nem tudom, honnét jöttem és miért, és azt sem tudom, hogy mi lesz a végén. Az élet nagy titok, megannyi miért-kérdéssel, melyekre nincs válaszom. Ha viszont megpróbálok értelmet adni ennek a titoknak, akkor így-úgy istent csinálok magamból. Ezért meg kellett értenem, hogy az életem önmagában értelem, és el kell engednem életem értelmét, hogy arra figyelhessek, mi az, ami életet ad. Az életem nem tudja birtokolni a létem értelmét. Az életem értelmezni a létem.

És mi ad életet? „Minden. Kivéve azt, amit én magam képzelek be magamról.” Nekem ez a minden Isten. Isten, aki nem zárkózik el a világtól. Aki engedi az életet születni, többnek lenni, de engedi megtörni és elfogyni is. Nem tudom, mi az életem értelme, de talán már nem is szeretném tudni, egyszerűen próbálok Őrá, a Mindenre figyelni, hogy Isten legyen az, aki az életemet értelmezi.

„Doma bá, mi az élet értelme?” – tette fel a kérdést egy 12-ikes diákom egy szeptemberi filozófiaórán. Úgy gondolom, először keresnünk kell és meg kell találnunk az életünk értelmét, hogy utána legyen mit elengednünk és elveszítenünk. Ezáltal válhatunk szabaddá mindarra, ami életet ad, ahol az életünk már önmagában értelem. A magunk által megfogalmazott értelemnek pedig át kell alakulnia identitást formáló céllá és iránymutatóvá, hogy merre haladjunk tovább.

Nektek mi ad életet?:)

20 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://jezsuita.blog.hu/api/trackback/id/tr4014708879

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Déli pályaudvar 2019.03.23. 06:46:03

Hát, ez az írás valami borzalom.

Déli pályaudvar 2019.03.23. 08:06:45

@Déli pályaudvar:
Próbálnám hosszabban kifejteni, de az írás annyira hemzseg az alapvető tévedésektől, hogy nem megy.

Nem nagyobb a folt, mint ruha, hanem csak folt van, ruha nincs.

A szerző meghökkentő dolgokat akar mondani, de ez csak egy vonatkozásban sikerül neki: az valóban meghökkentő – bár inkább megbotránkoztató –, hogy valaki keresztényként, sőt szerzetespapi hivatásra készülődőként úgy vél a kereszténység mélységeibe hatolni, hogy a kereszténység alapjait tagadja.

Katolikusként ezt tanítani filozófiaórán a gyermekek megrontásával ér fel.

Hcshacker 2019.03.23. 12:03:15

Érdekes, hogy sok esetben a kritika nem is a szerzőről szól, hanem a kritikusról magáról: "meghökkentő dolgokat akar mondani, ...bár inkább megbotránkoztató" Érdemes itt ennek kapcsán némi önreflexiót gyakorolni.

Kíváncsi lennék, hogy a szerző mivel rúgja fel a kereszténység alapjait. (Csak egyetlen egy ilyen példát szeretnék.)

Nem hiszem, hogy a szerző meghökkenteni szeretne. Az én értelmezésemben tömören annyit mond az írás, hogy az Isten az Élet, és az Istenre, az Életre való figyelés, érdeklődés, várakozás, nyitottság, a rá való szabadság egyszerűen TÖBB, mint "élet értelme". Mi ebben a meghökkentő, vagy keresztényietlen?

Válaszát szeretettel várom!

Hcshacker 2019.03.23. 12:09:01

@Déli pályaudvar: Kedves Krisztina körúti vasúti létesítmény! 2019.03.23. 12:03:15-kor kelt kommentem Önnek szól.

marlar 2019.03.24. 13:34:33

Elolvastam... @Déli pályaudvar: szerintem @kajtordomi nem ugyanazt érti az "élet értelme" kifejezésen, mint te. Vagy én... De hát well, tudtommal ez nem biblikus fogalom, nem tudom, a keresztény teológiában jól definiált-e... Filozófiai fogalmakról meg szerintem lehet vitatkozni, vagy akár kétségbe vonni a jelentésüket, értelmes voltukat... Én mondjuk pont ebben az esetben nem teszem, asszem azt értem alatta, amit általában az szoktak az emberek :), és amúgy meg eszem ágában sincs elengedni azt, amiben biztos vagyok az élet értelmével kapcsolatban. :) De most belegondolva, bizony én sem úgy fogalmazom meg az ezzel kapcsolatos bizonyosságaimat, hogy az élet értelme ez és ez, hanem... ennél kevésbé direkt mondatszerkezettel. De ettől még ez nem lesz ködös vagy önkényes... Igaz, én nem vagyok hívő keresztény, de nem tartom kizártnak, hogy ha egy fiatalember ír egy ilyen eszmefuttatást, attól még ő az. (Vagy pár hét múlva az lesz... :D)

Déli pályaudvar 2019.03.25. 08:53:46

@Hcshacker:
„Kíváncsi lennék, hogy a szerző mivel rúgja fel a kereszténység alapjait. (Csak egyetlen egy ilyen példát szeretnék.)”

Például:
„Nem tudjuk, honnan jöttünk, és nem tudjuk, hova megyünk.”

A kereszténység tudja, hogy Isten teremtett minket a Vele és az embertársainkkal való örök boldogságra.

Vagy maga az írás alapgondolata:
„Nem, az életnek nincs értelme – az élet önmagában értelem!”

Javaslom, ízlelgesse ezt a gondolatot akkor, amikor a számára legkedvesebb ember távozik az élők sorából.

A szerző folyamatosan csúsztat. Az élet értelmét valamiféle általunk kitalált, beszűkítő dolognak mutatja be, mintha az élet teljességének befogadását maga az élet általunk kitalált értelme akadályozná.

Az igazság ezzel szemben az, hogy az élet értelmét nem mi találjuk ki, nem mi határozzuk meg.

Az élet mindenestül ajándék, az élet értelmét pedig csak az tudja, akitől az ajándékot kaptuk és folyamatosan kapjuk, aki maga is ajándék: az Atya és a Fiú öröktől fogva egymásnak ajándékozza magát a Szentlélekben, olyannyira, hogy saját létük nincs is, teljesen egymás által és egymásban vannak, teljesen ajándékok, s ajándék-létükön a pecsét maga is ajándék: a Szentlélek.

Az élet értelme az, hogy Isten és egymás számára mi is teljesen ajándékká váljunk. Ezt az értelmet maga Isten tárta fel előttünk, mikor megtestesülésével nekünk ajándékozta magát, hogy a maga ajándék-létébe minket is bevonjon.

Déli pályaudvar 2019.03.25. 11:35:58

@marlar:
Az élet értelme (vagy úgy is mondhatnám: az igazság) nagyon is alapja a Bibliának és a keresztény hitnek, ugyanakkor olyasvalami, ami mindenkit – hívőt, nem hívőt, keresztényt, nemkeresztényt – képes megszólítani. Ezért nyílik ki nagyon a bicska a zsebemben, mikor éppen egy szerzetespap-jelölt ködösít e tekintetben és kezd posztmodern játszadozásba az emberi lét talán legfontosabb szavával.

Déli pályaudvar 2019.03.25. 11:48:54

@Hcshacker:
„Kedves Krisztina körúti vasúti létesítmény!”

Ezen a megszólításon felnevettem, nagyon aranyos. Így még soha nem szólítottak, de mostantól javasolni fogom rokonaimnak és ismerőseimnek.

marlar 2019.03.25. 13:39:22

@Déli pályaudvar: node pont ez az, amit írsz, hogy "vagy úgy is mondhatnám: az igazság" - mert hát ez a szó tartalmát tekintve lehet nagyon szoros kapcsolatban azzal, ami az élet értelme, de a kifejezés maga nem ugyanazt jelenti. Az "igazság" szó több helyen is szerepel a Bibliában, az "élet értelme" kifejezésre viszont nem emlékszem, bár attól még lehet... Szóval csak annyi, hogy nem vagyok biztos benne, hogy egy hívő kereszténynek kötelező ezt a kifejezést használni, vagy szeretni, vagy tudni vele mit kezdeni... Pláne a keresés fázisában, ill. ha még nagyon fiatal... De lehet ám, hogy én is félreértem az írást, és nem erről van szó...

Konrád Miklós 2019.03.26. 12:28:40

„Minden kornak megvan a maga neurózisa – és minden kornak szüksége van saját pszichoterápiára. Valóban ma már nem szexuális frusztrációval állunk szemben, miként Freud idejében, hanem egy egzisztenciális frusztrációval. Napjaink tipikus páciense nem kisebbrendűségi érzéstől szenved, mint Adler idejében, hanem egy mérhetetlen értelmetlenségi érzéstől, mely ürességérzéssel társul – s emiatt beszélek én egzisztenciális vákuumról.”

"..ha az ember tudja, hogy miért, akkor szinte bármilyen hogyant képes elviselni"
/Viktor E. Frankl/

Frankl szerint a lét értelmére való törekvés minden ember sajátja, és csak az ember sajátja. Az állatok sok teljesítménye felülmúlhatja az emberét (pl. hangyák kolóniája), de nehezen elképzelhető, hogy egy állat saját létének értelme felől érdeklődjön. Az ember értelemkeresése egyáltalán nem beteges, hanem normális jelenség, még ha az értelemkereső ember a benne lévő frusztráció miatt nem is érzi magát normálisnak.

Értelemkérdés a Bibliában

"A zsidó liturgia nagy panaszzsoltára kezdő szavait (22.zsoltár), amellyel az ajkán Jézus a kereszten meghalt Eloi, Eloi, lema sabachtani? (Mk15.34)-sokszor németül és görögül is félrefordították. Minden német fordításban ez áll: Istenem, Istenem, miért hagytál el engem? A héber ezzel szemben azt mondja: Istenem, Istenem, mivégre hagytál el engem?
És a különbség két fényévnyi. Mert a "Miért hagytál el engem" egy Istenben való kétségből ered, Istent kérdőjelezi meg, visszafordul a múltba, a szakadék felé, míg a kérdés, ahogy azt a héber teszi fel három évezrede, és ahogy Jézus bizonyára tudta, a jövőbe tekint, nem Istent kérdőjelezi meg, hanem Istennek teszi fel a kérdést, amely ennek a szenvedésnek az ÉRTELMÉT mint egészen bizonyosat feltételezi, de szívesen megtudná, miért adja ezt nekem."
/Pinchas Lapide/

jabbok 2019.03.26. 14:23:36

Évszázadokig az a kérdés és válasz volt a katolikus egyház katekizmusának és minden egyes hittan-könyvének (sőt, ha jól tudom, még a protestáns egyházakénak is) első pontja, hogy

"MIÉRT élünk a világon?"
"AZÉRT élünk a világon, hogy Istent és szeretetét megismerjük, azt viszonozzuk, és eljussunk az örök életre."

Nyilván nem lehet és nem is kell görcsösen ragaszkodni egy-egy ilyen megfogalmazáshoz, egy-egy ilyen konkrét formulához. De azért az hol aggasztó, hol megmosolyogtató, hol ijesztő, amikor egy huszonéves gyerek egy huszonéves gyerek élettapasztalatával, önbizalmával és öntudatával felülírja, TARTALMILAG felülbírálja a katekizmust...

Kedves Domi, a puding próbája az evés. A filozófiáé és a hité pedig az élet. Olvasd el majd ezt a bejegyzésedet 30 év múlva - vagy ahogy @Déli pályaudvar: írta, "amikor a számodra legkedvesebb ember távozik az élők sorából". Vagy amikor majd nem fiatalon, egészségesen, teljes egzisztenciális biztonságban élve, elméleti, filozófiai kérdésként találkozol az "élet értelmének" a kérdésével - hanem amikor a saját magad vagy szeretteid ÉLETE válik kérdésessé.

Mellesleg az már filozófiailag is kérdés, sőt, ma már nem is elméleti filozófia, hanem nagyon is gyakorlati, tapasztalati kérdés, amin ma már UTÓLAG kell filozofálnunk, hogy az "értelem" elvesztése, háttérbe szorítása pl. hogyan teszi DE FACTO relatívvá, értelmezhetetlenné, közmegegyezés kérdésévé, hogy mi is az "ÉLET", amit te az "értelem" helyébe elsődleges princípiummá kiáltasz ki...

mindeminde 2019.03.26. 16:01:44

@Déli pályaudvar: szerintem elég káros ez a hangnem amin írsz. Azt okozhatja, hogy elfojtja valaki gondolatait. Mert amit itt csinálsz az kb az, hogy megmondod, hogyan nem lehet gondolkozni valamiről.

Szerintem sokkal érdekesebb nem elutasítani a másik gondolati, érzületi útját, hanem megpróbálni elfogadni azt a keretet, amit kínál és megnézni, hogy milyen jelentéseket kaphatnak, így dolgok, amiket mi másképp fogalmaznánk, másképp értünk.

És szomorú, de én is azt érzem téged olvasva, hogy inkább nem mondom el nekem mi jut eszembe a szövegről, mert esetleg azzal csak a szerzővel tennék rosszat, mert még erősebb ilyen ítélkezésre adnék esetleg ötleteket, még ha nem is szeretnék.

Hogy az eredeti írás kifejezéseivel éljek, szerintem egy ilyen reakció nem ad életet.

marlar 2019.03.26. 16:56:48

Node @jabbok: , mi is voltunk huszonévesek, nem? :D Amúgy szerintem értem az aggodalmatokat. Én úgy látom, hogy ennyiből még nem látom... Mármint azt, hogy az ilyen gondolatfolyamok végülis hova fognak vezetni - az idő múltával szerintem lehet a cikk szerzőjéből kiforrott :) posztmodern szubjektivista, vagy éppen hithű keresztény is. Meg biztos még más is. Nekem erről az írásról az jut eszembe, amikor egyetemista korunkban sokáig fennmaradtunk éjjel - bocs, @kajtordomi :D, és semmiképpen nem akarok azzal nagyzolni, hogy már nem vagyok az a korosztály.

marlar 2019.03.26. 17:02:34

@kajtordomi, azt viszont még meg akartam jegyezni, hogy legalábbis a környezettel való kommunikáció miatt valóban érdemes megérteni és elfogadni, másoknak mit jelent ez a kérdés és aszerint bánni vele. Mert pl. a gimnazisáknak, meg úgy általában az embereknek a "mi az élet értelme" kérdés, így ebben a formában értelmes és életbevágó, és kb. tényleg azzal rokon dolgokat értünk alatta, mint amit @Déli pályaudvar ír - hogy mi az igazság, mi az élet célja, mi Isten terve az élettel, akar-e ezzel kapcsolatban valamit mondani nekünk...

Amúgy próbáltam rákeresni a KEK-ben is, és csak egy találatot talált nekem a gugli, ezt: "Joggal hihetjük, hogy az emberiség jövője azok kezében van, akik a következő nemzedékeknek át tudják adni az élet értelmét és a remény erejét." Hát, azt hiszem, ez is ezzel rokon gondolat.

Ja, egyébként az előttem felszólalókkal ellentétben "az élet önmagában értelem" résznél én kapásból nem a véges, földi létre asszociáltam. De javíts ki, ha tévedek.

Erik Bálint 2019.03.26. 21:13:18

Az élet szerintem egy annyira különleges és lényegi dolog az univerzumban, hogy valóban nagyon közel kell lennie Istenhez. Az meg hogy mi ezt felfogjuk és kutatjuk maga az isteni rész bennünk szerintem. Ha el tudjuk fogadni, hogy mi csak apró véges részei vagyunk annak, ami ezen a világon élő, de mennyire fontosak, szeretettek, mivel megkaptuk a lehetőséget, hogy ezt felismerjük, az meg a kegyelem. És ha ezzel megbékélünk akkor elkezdhetjük megpróbálni felfogni, hogy mi az ami bennünk örök, és végtelen.

jabbok 2019.03.26. 22:27:38

@mindeminde: azért az nem mindegy, hogy kinek, milyen pozícióba, milyen pozícióból megfogalmazott gondolatára szól egy kritika.

Nem mindegy, hogy egy 25-6 éves filozofáló, KÉRDEZŐ meber ír ilyet, vagy egy 25-6 éves TANÍTÓ - TANÍT ilyet, éppen mint keresztény tanító.

Ezzel a bejegyzéssel nekem a magam részéről semmi bajom nem lenne egy közösségi beszélgetésen.

Azt írod @Déli pályaudvar: -nak:
"amit itt csinálsz az kb az, hogy megmondod, hogyan nem lehet gondolkozni valamiről.
Szerintem sokkal érdekesebb nem elutasítani a másik gondolati, érzületi útját..."

Nem tisztem védeni a „Kedves Krisztina körúti vasúti létesítményt” - de az tárgyilagosan kijelenthető, hogy itt nem egy hozzászóló privát GONDOLAT-ainak belefojtásáról van szó, hanem egy (bár igen fiatal, de) TANÍTÓ _ TANÍTÓI megnyilatkozásának kritikájáról.

Más valakinek a gondolkodását kísérni, aki (a tévedés jogát is fenntartva) GONDOLKODIK. És más valakinek a TANÍTÁSÁT mérlegelni arról, amit saját elmondása szerint tekintélyi pozícióból, az egyház nevében, diákoknak tanít...

("„Doma bá, mi az élet értelme?” – tette fel a kérdést egy 12-ikes diákom egy szeptemberi filozófiaórán.")

jabbok 2019.03.26. 22:49:58

@marlar: Persze hogy voltunk mi is huszonévesek ;) Azt hiszem, vagyis szeretem magam azzal áltatni, hogy nem felejtettem még el, milyen volt. (Bár azt hiszem, még generáción belül is sok mindenben volt van és lesz mindenkinek teljesen más.)

Ahogy @mindeminde: -nek írtam, tőled vagy az akkori magamtól vagy bárki beszélgetőtárstól semmi ijesztőt, aggasztót vagy (főleg) megmosolyogtatót nem találtam volna ebben a gondolatmenetben. Sőt, egy asztala mögött magában töprengő jezsuita novíciust sem kezdtem volna ledorongolni miatta.

Sőt, még Dominak is azt írtam: "Olvasd el majd ezt a bejegyzésedet 30 év múlva - vagy ahogy @Déli pályaudvar: írta, "amikor a számodra legkedvesebb ember távozik az élők sorából". Vagy amikor majd nem fiatalon, egészségesen, teljes egzisztenciális biztonságban élve, elméleti, filozófiai kérdésként találkozol az "élet értelmének" a kérdésével - hanem amikor a saját magad vagy szeretteid ÉLETE válik kérdésessé."

Ha kételkednék a szerző jó szándékában vagy a fejlődőképességében, akkor nem ezt írtam volna. ;o)

Jó esetben az élet korrigálja az ilyen elméleteket. Bár manapság egyre gyakrabban látok olyan tanítókat, akik mintha éppen az élettel (a földi halandók életével és élettapasztalataival) nem nagyon találkoznának...

Jelenits tanár úr mesélt egy volt rendtársáról, aki az élet értelméről meg a halál és a szenvedés nagy kérdéseiről nagyszerű lelkigyakorlatokat és beszédeket tartott. Aztán valami furcsa, bizonytalan kimenetelű és aggasztó betegséget diagnosztizáltak nála, ami ráadásul elég komoly testi és lelki megpróbáltatásokat is hozott. És amikor egyes idősebb rendtársak azt mondták neki, hogy próbáljon azokra gondolni, abból erőt meríteni, amiket ő tanított korábban a szenvedésről - akkor azt mondta: értsétek már meg, most nem sok mindenre megyek azokkal a gondolatokkal, amiket tanítottam - most ÉN _ SZENVEDEK." ...

jabbok 2019.03.26. 22:59:44

@mindeminde: ja, még egy dolog.

Azt írod Déli pályaudvarnak, hogy "szerintem elég káros ez a hangnem amin írsz. Azt okozhatja, hogy elfojtja valaki gondolatait."

Ez így igazságtalan.

Igazságtalan azt észrevenni és szóvá is tenni, hogy aki felhorkan, az a másiknak sebet okozhat -

ÉS KÖZBEN

nem venni észre és nem tenni szóvá, hogy maga a poszt (mint MINDEN kommunikáció) bizonyos élethelyzetekben, a fiatalsághoz hasonlóan szintén megértést és tapintatosságot igénylő élethelyzetekben találhat el másokat. Akikből talán éppen EZÉRT vált ki heves reakciót valakinek a könnyed filozofálgatása arról, ami MÁSNAK itt és most esetleg egyáltalán nem ilyen elegánsan filozofálgatható kérdés...

Igazad van: legyünk tisztelettel, biztalommal és megértéssel a szerző kora és helyzete iránt. De talán akkor a kritikusok helyzete és pozíciója iránt is próbáljuk meg ugyanezt a tiszteletet, bizalmat és megértést...

marlar 2019.03.27. 12:03:01

@jabbok: Ezzel így egyetértek. (Talán azzal a kivétellel, hogy én azért igenis megmosolyognám az akkori önmagamat is (sőt, lehet, hogy a mostanit is :D), meg most a kamasz gyerekeimet is, meg... - de nem lesajnálóan, hanem csak úgy... :))