Jezsuiták

PÁRBESZÉDBEN

Facebook

Címkék

boldogság (8) egyház (52) európa (8) ferencpápa (9) gondolat (9) gondolatébresztő (17) hit (22) ima (13) Isten (8) isten (19) jezsuita (12) jézus (11) katolikus (10) lelkiség (10) orbán (9) pápa (19) politika (25) szabadság (9) szeretet (12) társadalom (10) tudomány (11) vallás (14) vallások (10) Címkefelhő

Utolsó kommentek

Friss topikok

A teológia globális korunkban

2019.06.18. 10:14 pacsy

 

dali.png

A napokban történt, hogy egyik előadásom után odajött egy mexikói teológushallgató: „Tudja, atya – kezdte –, a mi országunkban a teológiának amolyan ornamentika szerepe van. Díszítőelem. Arra használják, hogy alkalmanként felékesítsék vele a politikai szónoklatokat és ünnepi beszédeket. Hamis adalék – olyan, mint a nők arcán a smink!” Elgondolkoztatott a hasonlat – hiába, a képeknek nagy erejük van... Azon kezdtem tűnődni, vajon nálunk, Magyarországon mi a szerepe. És minek kellene lennie.

Mert a teológiának kétségkívül világszerte más és más a funkciója. Az angolszász országokban például nagy hagyománya van a „nyilvános teológiának” (public theology) – itt időszerű kérdésekről kell véleményt nyilvánítani. (Ezt a műfajt az Egyesült Államokban például Miroslaw Volf, a Yale Egyetem oktatója űzi kimagasló szinten – ő egyébként eredetileg horvát származású, tehát kicsit, ha szabad így mondanom, a „mi kutyánk kölyke”.) Dél-Európában az egyes nagyobb képzési központokban – például a madridi Comillias-on, a Milánói Katolikus Egyetem teológiai fakultásán vagy a római egyházi egyetemeken – általában a teológia hagyományos, metafizikai-dogmatikus megközelítését művelik. Ez a teológia „rendszeres” vagy szisztematikus változata, melynek pillanatnyilag mérsékelt közönsége van. Figyelemre méltó azonban Párizsban Christoph Theobald újszerű próbálkozása, amely az esztétikai és a fenomenológiai nézőpontot juttatja érvényre. Világszerte nagy hatást tesz a feminizmus (kevesen tudják, hogy első igazán jelentős képviselője, a Harvard Egyetem professzor asszonya, Elisabeth Schüssler Fiorenza eredetileg bánáti lány, aki a román-magyar határvárosban, Csanádon született).

A teológia berkein belül tehát az utóbbi időben rendkívüli változások történtek. A teológusok érdeklődési köre is kitágult: óriási mennyiségű publikáció lát napvilágot a legkülönbözőbb új témákban, például a teológia és a tudományok, a teológia és a művészetek (film, irodalom stb.), vagy éppen a teológia és a spiritualitás viszonyáról. A világvallásokkal való kapcsolat is – érthető okokból – az érdeklődés homlokterébe került. Minden jel szerint a zsidóság mellett az iszlám, a hinduizmus és a buddhizmus képviselői is hosszú időre dialóguspartnereivé válnak a gondolkodó, hitükre kritikusan rátekintő keresztényeknek.

Ráadásul időközben a teológiai reflexió globális-planetáris vállalkozássá nőtte ki magát. Latin-Amerikában, Ázsiában és Afrikában új irányzatok felvirágzásának lehetünk tanúi (elsősorban a politikai és felszabadítási teológiák sokféle változata, az argentin „nép teológiájától”, a koreai „minjung” [Közös Nép] teológiáján és a Fülöp-szigeteki „küzdelem teológiáján” [Theology of Struggle] át a „fekete öntudat” [Black Consciousness] mozgalmáig). Azzal tehát ma már nagyjából mindenkinek számolnia kell, hogy a történelmi és szociokulturális kontextus figyelembe vétele nélkül többé már nem lehet teológiát művelni.

Változatos súlypontok is kialakulnak. Hogy csak egyet említsünk: a kanadai jezsuita Bernard Lonergan nyomán sokan hangsúlyozzák a „belső dimenzió” és a „megtérés” fontosságát (például a torontói teológiai fakultáson, vagy a Boston College-ban). Végül, ha csak nyomokban is, még jelen van a múlt rekvizituma, a II. Vaticanum (1962-65) előtt hivatalosnak számító újskolasztikus teológia is, ami meglepő módon a nyugati világban egyes helyeken mintha egyenesen reneszánszát élné a neotomizmus és a neoapologetika formájában. Ez azonban leginkább efemer jelenségnek látszik: aligha tévedünk sokat, ha az integrista visszarendeződésre irányuló kísérleteket a szekularizáció és a protestantizmus ellenhatásának tudjuk be, amely aligha pályázhat többé globális jelentőségre. Szóval, ahhoz képest, hogy a legutóbbi időkig csak a Gregorianán művelt „római iskoláról” és a tübingeni „német iskoláról” beszéltek, mára alaposan szélesedett a paletta...

S hogy mi a helyzet otthon, Magyarországon? Nos, erről érdemben nem mernék nyilatkozni. Az a benyomásom azonban, hogy Közép-Kelet Európában, például német nyelvterületen, a teológia válságos időket él: alig néhány évtized alatt gyakorlatilag súlytalanná vált, kiszorult a szekuláris nyilvánosság szférájából. S hogy mi a mi teendőnk? Nehéz kérdés. Ám ha van megújulás – márpedig itthon is, külföldön is élnek érzékeny és szorgalmas, elkötelezett és imádságos, gondolkodó és hívő keresztények –, az csakis a fiatal teológusnemzedéktől várható.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://jezsuita.blog.hu/api/trackback/id/tr1014899722

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.