Jezsuiták

PÁRBESZÉDBEN

Facebook

Címkék

boldogság (8) egyház (52) európa (8) ferencpápa (9) gondolat (9) gondolatébresztő (17) hit (22) ima (13) Isten (8) isten (19) jezsuita (12) jézus (11) katolikus (10) lelkiség (10) orbán (9) pápa (19) politika (25) szabadság (9) szeretet (12) társadalom (10) tudomány (11) vallás (14) vallások (10) Címkefelhő

Heller Ágnes halálára

2019.07.23. 13:51 SzabóFerencSJ

heller.jpg

Most olvasom ezt a rokonszenves írást Heller Ágnes „véletlen” halálról: tegnap a Balatonba veszett. Kis jegyzetemben most nem a filozófus életművére, nem is az utóbbi évek ellenszenves politikai szereplésére gondolok, hanem siófoki találkozásunkra a Magyar Pax Romana egyik kongresszusán. (Ha jól emlékszem, 1996 áprilisában, amikor előadást is tartottam a „Kultúránk válaszúton” témakörben. De lehet, hogy pár évvel később ugyanott egy másik  kongresszuson.)

A vacsoránál „véletlenül” a mellette levő üres székre ültem. Bemutatkoztam. Arra, hogy jezsuita vagyok, mindjárt megjegyezte, hogy valamelyik latin-amerikai országban (nem emlékszem, melyiket mondta) a jezsuiták vezette egyetemen előadásokat tartott. Aztán Lukács Györgyről kérdezgettem, a filozófus 1917-es „megtéréséről” a marxi-lenini megváltás-utópiához, valamint későbbi köpönyegforgatásáról. E kérdésekre nemigen akart válaszolni. Hangsúlyozta: most már Kierkegaard-ral foglalkozik. Vacsora közben belemelegedtünk az eszmecserébe, a közös etikai támpontok keresése volt a téma. Közben vörös borral koccintottunk. Én (rossz?) szokásom szerint tegezni kezdtem (csak két évvel volt idősebb nálam), Ágnes könnyedén visszategezett.

Később a létkérdéseket kezdtem feszegetni: „Hogyan készülsz a halálra?” Pontosan nem emlékszem Ágnes nyugodt válaszára, de talán olyasmit mondott, mint amit a fentebbi megemlékezésben olvasunk. Én megvallottam hitemet az örök életben, a feltámadásban, ugyanakkor bevallottam szorongásomat is a bizonytalanul biztos vég előtt. Mire Ágnes: „Hogyhogy? Te, a jezsuita szorongsz a halál előtt?” Mire én: „Jézus is szorongott a Getszemáni kertben.”

Aztán még kifejtettem, hogy számomra a lét abszurd volna, ha földi halálunk megsemmisülés lenne. Az öröklétbe, feltámadásba vetett hit még nem látás, birtoklás – „tükörben, homályosan látunk” (1Kor 13,12). „Meg vagyunk váltva, de még reménységben élünk.” (Róm 8,24).

Az idézett nekrológ szerzője, Kassai Zsigmond megemlékezése végén írja: Heller Ágnes azt vallotta, hogy nem hitt Istenben. Kedves Ágnes! Most már találkoztál az élők Istenével, az élő Istennel, aki maga a megérthetetlen Titok, aki maga a Szeretet. „Isten nyugosztaljon!”

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://jezsuita.blog.hu/api/trackback/id/tr2314976666

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kintornas 2019.07.23. 21:25:27

HÁ-nek annyi köze volt a marxizmus-leninizmushoz, mint amennyi köze van a jezsovitáknak az őskeresztény valláshoz. Egészen pontosan annyi...

László Somorjai 2019.10.24. 16:03:00

".....aki maga a megérthetetlen Titok". Ehhez a mondathoz egy kérdőjelet tennék. Isten ugyanis többféle-képpen nyilatkoztatta ki magát: a teremtett világon keresztül, az ő Beszédén keresztül, azon belül az ő törvényén keresztül, a világtörténelmen keresztül (Dániel próféciája a történelem menetéről vagy a különböző világkorszakok -aiónok -és a különböző szövetségek), a megtestesült Igén (Jézus Krisztus) keresztül... Vagyis Ő megismerhetővé tette magát. Persze van benne titok, de Ő maga megismerhetővé tette magát: "A titkok az Úréi, a mi Istenünkéi; a kinyilatkoztatott dolgok pedig a miénk és a mi fiainké mind örökké, hogy e törvénynek minden ígéjét beteljesítsük." (5Móz 29,29)

László Somorjai 2019.10.24. 16:05:31

„Jézus is szorongott a Getszemáni kertben.” Igen de Ő azért szorongott, mert tudta, mi vár rá. Szabó úr meg azért szorong, mert nem tudja, mi vár rá.