Jezsuiták

PÁRBESZÉDBEN

Facebook

Címkék

boldogság (8) egyház (52) európa (8) ferencpápa (9) gondolat (9) gondolatébresztő (17) hit (22) ima (13) isten (19) Isten (8) jezsuita (12) jézus (11) katolikus (10) lelkiség (10) orbán (9) pápa (19) politika (25) szabadság (9) szeretet (12) társadalom (10) tudomány (11) vallás (14) vallások (10) Címkefelhő

Utolsó kommentek

Friss topikok

A szerelem hatalma – avagy a multikulti kihívásai egy sikeres házasság tükrében

2019.07.28. 08:53 Satori

szeretet.jpgKedves barátom, egy svájci pap mesélte nemrégiben a következő történetet. Történt egyszer, hogy kissé zavartan felhívta őt az édestestvére, aki jogász. Kicsit csodálkozott is, hiszen délelőtt, irodaidőben sohasem szokott telefonálni. Ráadásul a hangja zavarodottságról árulkodott. Szinte dadogott a telefonban: „Képzeld, most érkeztem vissza Londonból, és ott, az utcán találkoztam valakivel, akit egy pillanat alatt a szívembe zártam. Egy brazil lányról van szó...” A barátom kissé furcsállva hallgatta a testvérét, de nagy türelemmel és érdeklődéssel: jól van, jól van, hát ilyesmi is létezik, lesz ez még másként is – gondolta. Bátyja azonban nemsokára eljegyezte a lányt, és azóta is boldogan élnek Svájcban.

Ennek már 18 éve. Van két jól sikerült gyerekük is, aranyosak, kétnyelvűek. Hát, lássatok csodát! A férj is szinte azonnal megtanult portugálul, a lány pedig németül (vagy minek is nevezzük a svájci tájszólást – én mindenesetre alig értem... :). A lány egyébként – én is találkoztam vele – nagyon egyszerű körülmények közül származik: egy „barrio”-ban (szegénynegyedben) nőtt fel. Csak itt-ott tanult valamit, korábban bedolgozóként irodai munkát végzett. Ezért aztán a szuper intellektuel férje idővel gondoskodott róla, hogy Svájcban kiegészítse a tanulmányait, így aztán már taníthatna Európában is, hiszen megszerezte az általános iskolai tanári munkára képesítő diplomát. Persze a top-ügyvédnek is jót tett a változás – meséli a barátom –, mert, azon túl, hogy egyszeriben tele lett élettel a korábban kihalt háza, felesége hatására maga is sokkal vallásosabbá vált: esküvőjük óta rendszeresen jár templomba (ami egy svájci értelmiséginél enyhén szólva sem megszokott), sőt beválasztották a plébániai képviselőtestületbe is.

Csak a szülők nehezményezték eleinte az új meny részéről, hogy túl gyakran szervez partikat, és oda leginkább csak a brazil barátai kapnak meghívást (pap barátom apja újságíró, aki ilyenkor kicsit sértődötten leül a szoba egyik sarkába újságot olvasni... :). Viszont a feleség az ilyen „családi” események megszervezésében éli ki magát, és – úgy tűnik – ezáltal szerencsésen megéli az önállóságát is; szóval összességében elmondható, hogy mindenki jól jár! Persze a jövőben is marad még egy kis rizikófaktor – mondja józanul a pap barátom –, mert amikor kirepülnek a gyerekek, rendszerint újabb jelentős krízisen mennek át a házasságok. Viszont emberileg nézve minden jel arra mutat, hogy azt is szerencsésen át fogják vészelni, ahogy a kulturális különbségekből adódó korábbiakat eddig is.

Hát nem fantasztikus? Hogy miket produkál az élet? Az ilyen esetekhez szerintem egyébként egyre inkább hozzá kell szoknunk a pluralizálódó Európában.

(Képünk illusztráció.)

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://jezsuita.blog.hu/api/trackback/id/tr414977896

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.