Jezsuiták

PÁRBESZÉDBEN

Facebook

Címkék

boldogság (8) egyház (52) európa (8) ferencpápa (9) gondolat (9) gondolatébresztő (17) hit (22) ima (13) Isten (8) isten (19) jezsuita (12) jézus (11) katolikus (10) lelkiség (10) orbán (9) pápa (19) politika (25) szabadság (9) szeretet (12) társadalom (10) tudomány (11) vallás (14) vallások (10) Címkefelhő

Utolsó kommentek

Friss topikok

A jezsuiták esete a nőkkel I. – Szent Ignác és kora asszonyai

2019.09.13. 11:40 andras.csaba.sj

 

blog_elso_resz_kep_1_1.jpg

Szent Ignác és a nők kapcsolatát tekintve egy olyan férfi alakja tűnik fel, aki fiatalkorában habzsolta az élvezeteket, és szerette a nőket. Talán a leghírhedtebb Katalin volt, V. Károly spanyol király húga, akiről loyolai betegágyán is ábrándozott, és akit feleségül akart venni. („A zarándok”-ban, Ignác életrajzában csak egy magas rangú hölgy nyer említést; a másik lehetséges választott a király másik lánytestvére, Eleonóra lehetett, akivel Valladolidban találkozhatott). Ignác arról álmodott, hogy majd egyszer gazdag és hatalmas férfivá válik, aki elhódíthatja az imádott hölgy szívét. A pamplonai vereséggel tervei füstbe mentek. Bal lábával együtt álmai is széttörtek, árulónak kikiáltva kegyvesztett lett, ugyanis a spanyol király azzal vádolta, hogy nem tett meg mindent, hogy a franciáktól megvédje Pamplona várát. Pedig ha tudta volna, hogy Ignác a végsőkig kitartott ezerfős seregével a tizenkétezres, francia túlerővel szemben!

Ignácról továbbá spanyol archívumok olyan dokumentumokat őriznek, melyek szerint Ignácot felszarvazott férfiak üldözik Zaragozában, mert feleségükkel szerelmeskedett. A mendemondák szerint kardját, amit később a montserrati Szűzanyának ajánlott fel, védekezésképpen szintén ekkor vásárolta. A fegyvert ma a barcelonai jezsuita templomban őrzik. Megtérése után Ignác kapcsolata a nőkkel gyökeres fordulatot vett, s mederbe terelte ifjúkori kilengéseit.

A nők szerepe a Társaság megerősödésében

A korabeli elbeszélések sajnos keveset írnak arról, hogy a jezsuita rend mennyit köszönhet az Ignácot támogató nőknek. Pedig, ahogy manapság mondják: minden sikeres férfi mögött egy nő áll. Ignác árnyékában is lányok, asszonyok sokasága húzódik meg anyaként, támogatóként, pártfogóként, barátként és lelki gyermekként.

Elsőként Ignác sógornőjét említhetjük, Doña Magdalena de Araozt, aki lábadozása alatt ápolta. Ő adta neki olvasmányként a „Jézus életét” és a „Szentek életét”, hogy az unalmas perceket elüsse. Egyesek szerint mindebben turpisság is szerepet játszott, hiszen Ignác lovagregényeket kért, ő azonban azt hazudta, csak e két könyv található a kastélyban. E két kötet nélkül a lábadozó Ignác nem kezdett volna el vágyakozni, hogy Szent Ferenc és Szent Domonkos nyomdokain haladjon. Magdalena nélkül tán nem indult volna el a megtérés útján, bár Isten útjai kifürkészhetetlenek.

A támogatók közül Inés Pascual katalán özvegy állt legközelebb Ignác szívéhez. Manrézában és Barcelonában ő adott szállást Ignácnak, majd párizsi tanulmányaiban is támogatta. Nem véletlen, hogy Ignáctól a tőle fennmaradó első levelét is hozzá intézte, és „nővérének” szólított „Krisztus Urunkban”. Inés mellett támogató hölgyek sorakoznak fel, akik Ignác egyetemi tanulmányait segítették Alcalában, Salamancában és Párizsban.

Ignác egyik legrégebbi és legkedvesebb barátja Doña Leonor de Mascarenhas, a jövendő II. Fülöp spanyol király nevelőnője volt. A Társaság alapítása után a legbefolyásosabb pártfogónak számított a spanyol királyi udvarban. Amikor a spanyol prímás, Juan Martínez Silíceo toledói érsek be akarta szüntetni a jezsuiták működését, Ignác Leonornak (Eleonórának) írt levelet, és kérte, járjon közben értük a királyi udvarban. Utóbbi fellépésének köszönhetően maradhatott fenn a rend Spanyolországban, bár az érsek és a jezsuiták közti feszültség Ignác haláláig fennmaradt. Margit (V. Károly törvénytelen lánya, aki még házassága előtt született) pedig Eleonórához hasonlóan Rómában segítette a rend meggyökerezését, és olykor közbenjárt a pápánál.

Különleges figyelmet érdemel Habsburg Johanna (a nyitóképen), V. Károly és Izabella lánya, I. Sebestyén portugál király édesanyja és II. Fülöp megbízásából Spanyolország régense 1554-59 között. Ő volt az egyetlen nő, aki a Társaságban 1554-ben letette a skolasztikusi fogadalmakat, és titokban élete végéig jezsuita maradt. Sohasem tett ünnepélyes fogadalmakat, azaz nem volt a rend teljes jogú tagja, ám a jezsuiták sokat köszönhetnek neki. Tizenhat évesen ment férjhez, majd két év után megözvegyült. Leonor Mascarenhason keresztül ismerkedett meg a jezsuitákkal. Lelki vezetője Borgia Szent Ferenc volt, akit később a Társaság harmadik általános rendfőnökévé választottak. A jezsuita iratokban Mateo Sánchez néven szerepel. Segítsége jelentősnek bizonyult: beszüntette a jezsuiták üldöztetését Zaragozában, és a híres domonkos, Melchior Cano támadásaitól is megvédett minket. Ezen kívül a Társaság újonnan épített kollégiumait jövedelemmel látta el: a valladolidi intézmény építéséhez háromezer dukátot ajándékozott, engedélyezte a piacenzai kollégium megnyitását, a Római Kollégiumot is finanszírozta. Biztonsággal állíthatjuk, hogy nélküle a rend spanyolországi működése igencsak ellehetetlenült volna.

Miért nincs a jezsuitáknak női ága?

Ignác lelki gyermekei közül kiemelkedik Teresa Rejadell, akivel többször levelet váltott. Teresa a barcelonai Szent Klára bencés kolostor apácája volt, s Ignác a megtérését követő években találkozott vele. A kolostor szigorú szabályok szerint működött, de ez nem akadályozta meg egyes apácák férfi hódolóit, hogy szívük választottját éjszaka felkeressék. Abban az időben ugyanis, mivel a „szingli” életmód kevésbé volt elfogadott, ha valaki nem ment férjhez, gyakran szerzetbe lépett, hogy ne maradjon vénlány. A nők három utat választhattak: a családanyaságot, a szerzetesi életet, illetve a prostitúciót. Ezzel együtt természetesen élt számos szent életű, elkötelezett apáca is. Teresa kétségbe esve kérte Ignácot, hogy segítse helyreállítani a kolostor erkölcsi rendjét. Ignác így a sötétben őrt állva várta a szeretőket, mert rájuk akart ijeszteni. Ám próbálkozása balul sült el, ugyanis a férfiak jól összeverték. A rend alapítása után több kérés is érkezett a Társasághoz, hogy segítsen a női kolostorok megreformálásában. Ennek egyik előgyümölcse Ignác 1536. június 18-án keltezett levele, a lelki irodalom egyik gyöngyszeme. A szöveg főként a lelkek megkülönböztetéséről szól, s ezzel próbált segíteni a kétségeivel, aggályaival küzdő apácán. Teresa később többször kérte Ignácot, hogy nővértársaival együtt fogadja be a Társaságba, de többször is visszautasításra talált. Ezzel együtt a lelki kísérői kapcsolat mindvégig megmaradt.

Kevésbé idillikus történetről tanúskodik Ignác és Isabel Roser kapcsolata, akivel a rendalapító Barcelonában ismerkedett meg. Isabel jelentős összegekkel támogatta Ignác tanulmányait, majd miután 1541-ben özveggyé vált, 1543-ban harmadmagával Rómába utazott. Ignácot segítette a Szent Márta-ház felállításában, mely a prostituáltak társadalomba való integrációját célozta meg, és mesterségeket tanítottak nekik, hogy önálló életet kezdhessenek. Kapcsolata Ignáccal akkor mérgesedett el, amikor 1545-ben III. Pál pápánál kierőszakolta, hogy letehesse jezsuita fogadalmait. Rendtagsága azonban csak fél évig tartott, miután Ignác felmentette őt fogadalmai alól, mert kitartott amellett, hogy nem alapít női ágat. Jogi hercehurcák következtek, mert Isabel megvádolta Ignácot, hogy pénzzel tartozik neki, mire alperese ugyanezzel támadta őt. Végül Ignác javára döntöttek. A római viharok lecsendesítéseként sikerült békében elbúcsúzniuk egymástól, és Isabel visszaköltözött Barcelonába.

Ignác kapcsolatát a nőkkel nehéz általánosságban elemezni. Levelezéseit józanság és kimértség jellemzi, amivel a kapcsolat tisztaságát kívánta megőrizni. A nők rendből való kizárásának legfőbb oka pedig az volt, hogy akkoriban a nőnek nem volt szabad utazgatni. Az első apostoli jellegű közösséget, az Orsolya-rendet Merici Szent Angéla alapította 1535-ben, előtte csak kolostori, zárt női szerzetesrendek léteztek. Az akkori gondolkodásmóddal összeférhetetlen volt, hogy nők szabadon prédikáljanak, és oda menjenek, ahol a nagyobb szükség megkívánja. A jezsuita Rendalkotmány egyik fontos alappillére azonban a mobilitás és a küldhetőség, és ezt a szabadságot Ignác nem akarta egy női ág alapításával csorbítani. Ezzel együtt a jezsuiták mérhetetlen hálával tartoznak a rend meggyökerezését segítő hölgyeknek, hiszen nélkülük a lelkek segítése jóval nagyobb akadályokba ütközött volna – ha egyáltalán beszélhetnénk Jézus Társaságáról.

(Folyt. köv.)

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://jezsuita.blog.hu/api/trackback/id/tr1215070624

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.