Jezsuiták

PÁRBESZÉDBEN

Címkék

Mit gondoljunk a magán-kinyilatkoztatásokról, látomásokról, égi üzenetekről?

2019.09.27. 17:14 SzabóFerencSJ

marga.jpg

Napjainkban egyre többet hallunk magán-kinyilatkoztatásokról, Mária-jelenésekről és üzenetekről. Újabb és újabb zarándokhelyek létesülnek, tömegek látogatják a hiteles vagy állítólagos jelenések helyeit. A zarándoklatok mindig a népi vallásosság megnyilatkozásai voltak: Máriát magasztalni, lélekben megújulni, közösen imádkozni dicséretes, az egyház ezt mindig támogatta, bár vissza-visszatérően óvott a túlzásoktól, s alaposan kivizsgálta a látomásokat, állítólagos csodajeleket, üzeneteket. Az igazi hitet mindig meg kell különböztetnünk a sokszor babonás, mágikus hiszékenységtől. A régi népi vallásosság – a túlzások vagy babonás elemek keveredése ellenére is – valódi keresztény értékeket őrzött, és a hívő népet segítette Jézus misztériumainak megélésében vagy a Fiával együtt szenvedő Mária mély tiszteletében. (Erdélyi Zsuzsanna pár évtizeddel ezelőtt megjelent „Hegyet hágék, lőtőt lépék” című archaikus imádsággyűjteménye az utolsó pillanatban mentette meg ezt feledésbe merülő imavilágot.)

De amikor így kiemeljük a helyes népi vallásosság, ezen belül is a katolikus Mária-tisztelet értékét, nem hallgathatjuk el a számtalan torzulást, babonás és mágikus szokásokat, a hamis jelenések és üzenetek burjánzását, nem is szólva a csalásokról, a népi hiszékenységet üzérkedésre felhasználók tevékenységéről. VI. Pál pápa Marialis cultus kezdetű dokumentumában figyelmeztetett a katolikus Mária-tiszteletben tapasztalt torzulásokra. És ezt nem csupán ökumenikus megfontolásokból tette, hanem hitünk tisztaságának védelmében is. A természetfeletti hitet nem szabad összekeverni a babonás hiszékenységgel.

Az alábbiakban az egyház tanítását és nagy misztikusok, továbbá modern teológusok véleményét követve néhány irányelvet ismertetünk a magán-kinyilatkoztatások és látomások megítéléséhez. Ezeket a kritériumokat a hivatalos egyház és a lelki vezetők alkalmazzák.

Mindenekelőtt a katolikus egyház tanításával összhangban le kell szögeznünk: a nyilvános kinyilatkoztatás az utolsó apostol halálával befejeződött. Isten az Ő Igéjében mindent kimondott. Jézus Krisztus az egész kinyilatkoztatás közvetítője és teljessége. Ezt a hagyományos tanítást, amelyet annyira hangsúlyozott a XVI. századi nagy misztikus, Keresztes Szent János, a II. vatikáni zsinat Dei verbum kezdetű konstitúciója újra kimondta: „A krisztusi üdvrend, mivel új és végleges szövetség, nem múlik el soha. Így a mi Urunk, Jézus Krisztus dicsőséges eljöveteléig már nem kell várnunk semmiféle új, nyilvános kinyilatkoztatásra.” Miután a zsinatot idézte, a Katolikus Egyház Katekizmusa a 66. pontban hozzáfűzi: „A keresztény századok folyamán léteztek olyan kinyilatkoztatások, melyeket »magán-kinyilatkoztatásoknak« nevezünk. Némelyiküket az egyház tekintélye is elismerte, mégsem tartoznak a hitletéteményhez. Ezeknek a szerepe ugyanis nem az, hogy »javítsák« vagy akár »kiegészítsék« Krisztus végérvényes kinyilatkoztatását, inkább abban segítenek, hogy mélyebben éljük meg egy adott történelmi korszakban. A helyes hitérzék az egyházi tanítóhivatal vezetésével képes megkülönböztetni és elfogadni azt, ami ezekben a kinyilatkoztatásokban Krisztus vagy szentjei hiteles jelzésének bizonyul az Egyház számára.”

A Katolikus Katekizmus e tömör irányadó pontjához fűzünk most kiegészítő megjegyzéseket.

1) Lehetségesek magán-kinyilatkoztatások a lezárult nyilvános kinyilatkoztatások mellett, amint az egyház történelme tanúsítja. A domonkos teológus, P. Congar írja: „Ki tagadhatná, hogy a két Teréz (Avilai és Lisieux-i Szent Teréz), vagy Alacoque Szent Margit nem járultak jelentősen hozzá az egyházban Isten megismeréséhez? De hozzájárulásuknak, bármilyen volt is a visszhangjuk és termékenységük, csak úgy volt értéke, hogy megegyeztek a tanítás apostoli szabályával, és még ha azt felülmúlták is mélységükben, igazodtak a hierarchia tanításához. Ezért a Szentlélektől meglátogatott hívek hozzájárulása megerősíti a hierarchia tanítását… De ez a hozzájárulás nem képvisel önmagában nyilvános tekintélyt, amely társadalmi kritériumot alkotna Isten népe életében az igazság egységében.” Tehát még egyházi jóváhagyással sincs olyan tekintélyük, mint a nyilvános kinyilatkoztatásnak. Karl Rahner is azt állítja, hogy az ilyen magán-kinyilatkoztatások – látomásokkal egybekapcsolódva – lehetnek az egyház prófétai jellegének jelei, természetesen úgy, hogy az egyházi tanítóhivatal megkülönböztette a természetes jelenségeket a természetfölöttiektől.

2) Az egyházi tanítóhivatal jóváhagyása tehát elengedhetetlen, és az egyház óvatossága, tartózkodása közismert. A boldoggá és szentté avatások eljárásai alkalmával XIII. Benedek pápa óta a hierarchia gyakorlata különbséget tesz erények és karizmák között. Isten szolgája szentté avatásánál az ítélet az erények hősies gyakorlására vonatkozik, kizárva a jelölttel kapcsolatos látomásokat, jelenéseket és üzeneteket. Néha az egyház elismert magán-kinyilatkoztatásokat (például Jézus szavai Alacoque Szent Margitnak vagy Szűz Mária üzenete Soubirous Bernadette-nek). E szentek liturgiáját jóváhagyva mintegy nihil obstatot adott az egyház. A hívőknek ilyen esetekben is engedelmeskedniük kell az egyházi tekintélynek, jóllehet (a teológusok nagy többsége szerint) ezekben az esetekben nem beszélhetünk a szó szoros értelmében vett tévedhetetlenségről. (Vö. LG 25) A magán-kinyilatkoztatásokkal kapcsolatban tehát a tanítóhivatalnak kettős szerepe van. Egyrészt negatív: megállapítja, hogy egy adott magán-kinyilatkoztatás tartalma nem ellenkezik a nyilvános kinyilatkoztatással, illetve az egyházi tanítással. Másrészt pozitív: elismeri a kinyilatkoztatás hitelességét és azt, hogy annak közlése az egyház javát szolgálja.

3) A magán-kinyilatkoztatások hitelességének megkülönböztetésénél az egyház illetékes megbízottjai, az erre kijelölt különleges bizottság szakemberei először is a „látnok” pszichikai állapotát vizsgálják meg: milyen a lelki egyensúlya, milyenek az erényei stb. A lelki vezető is ítéletet mondhat erről pszichiáter bevonása nélkül. Bonyolultabb esetekben alaposabb vizsgálatra van szükség, hiszen illúzió, hallucináció, tévedés könnyen előfordulhat. Egy jeles teológus (A. Poulain) kimutatta, hogy még a szentek körében is lehetséges illúzió, tévedés. Poulain összeállított egy listát: 43 szent, boldog, illetve Isten szolgája esetében felvázolta, hogy magán-kinyilatkoztatásaikba tévedések csúsztak be. A nagy misztikus, Keresztes Szent János írta: „Nem lehetünk biztosak, hogy az isteni szót helyesen értjük, mert nem mindig lehetséges Isten üzenetei rejtett és többféleképpen értelmezhető igazságát pontosan érteni. Isten a mennyben van, az örökkévalóságból szól, mi pedig – vakok – a földön vagyunk, és csak a test meg az idő útjait értjük.”

A megkülönböztetés során másodszor a tartalomra kell figyelni. A lelki vezető megállapítja, hogy a „látnok” által közölt üzenetek összhangban vannak-e hitünk tanításával. Milyen a vizsgált alany teológiai műveltsége? Valóban nem lehet megmagyarázni természetes ismeretekkel a „kinyilatkoztatás” tartalmát? Alázatos-e, engedelmes-e az illető személy, ha már előzőleg kizárt a beteges hallucináció?

Mindig megmarad a természetfeletti üzenet lehetősége, hiszen Isten különleges kegyelmeket, prófétai karizmákat adhat választottainak, ahogy a zsinat (LG 12,b) tanítja. Ezek hasznosak az egyházban, de „nem szabad vakmerően kívánkozni rendkívüli adományok után, és elbizakodottan nem szabad tőlük remélni az apostoli munkálkodás eredményességét”. Az egyházi vezetőknek tehát meg kell megvizsgálniuk mindent, hogy az Istentől avagy a gonosz szellemtől jön-e az üzenet. Szent János írja első levelében (1Jn 4,1): „Szeretteim, ne higgyetek minden léleknek, hanem vizsgáljátok meg a szellemeket, hogy Istentől származnak-e, mert sok hamis próféta rontott a világra.” Meg kell vizsgálni, hogy a Lélek adományairól van-e szó, avagy a gonosz sugallatáról, és a jót meg kell tartani (vö. 1Tessz 5,12 és 19–21).

Szükséges tehát a megkülönböztetés, hiszen még a nagy misztikusok lelki vezetőinél is előfordulnak tévedések – magyarázza Keresztes Szent János –, amikor túlságosan vezetettjeik látomásaihoz tapadnak, és nem a tiszta (csupasz) hitben való épülésüket segítik. Egyes látomások Jézus életének valamelyik mozzanatára, például a szenvedésére vonatkoznak: a látnok Jézust piros köpenyben szemléli vagy három szöggel a keresztre feszítve. A másik kék köpenyt és négy szeget lát. Ezek vagy hasonló körülmények, melyek nem szerepelnek az evangéliumokban, járulékosak, a lényeget nem érintik, hiszen az Úr nem történeti vagy archeológiai részleteket akart közölni a látnokkal. A részletek függnek a kortól, a látnok ismereteitől és műveltségétől, fantáziájától. Ezeket a természetes adottságokat Isten a természetfeletti közléseknél vagy valamiféle lényeges üzenet közvetítésekor felhasználhatja, segítve a hit, remény és szeretet elmélyítését, Jézus misztériumának jobb átélését.

*

A Mária-jelenések ügyében friss fejlemény, hogy idén május 12-én Henryk Hoser, a međugorjei plébánia különleges apostoli vizitátora, és Luigi Pezzuto, Bosznia-Hercegovina apostoli nunciusa bejelentette: Ferenc pápa a korábbi tiltást feloldotta, így immár az egyházmegyék és plébániák hivatalosan is szervezhetnek ide zarándoklatokat. Ez nem jelenti azt, hogy az Egyházt elismerte volna az itt történt eseményeket, de figyelembe veszi az ide látogatók által tapasztalt bőséges kegyelem gyümölcseit. Ratko Perić mostari püspök ugyanakkor továbbra is kételkedik a jelenésről szóló beszámolók hitelességében, amit jól kifejez az Új Ember 2017. március 12-i cikke, mely szerint Perić leszögezte: „A Szűzanya nem jelent meg Međugorjéban.”.

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://jezsuita.blog.hu/api/trackback/id/tr2515175154

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

puccini 2019.09.27. 20:52:03

A Ferenc pápa által indított vizsgálatok során felmerült, hogy a mafia rátelepedett Medjugorjera. Ezek szerint sikerült őket visszaszorítani? Mi történt a ferences barátokkal? A sok zarándok "megtérés" mellet hogyan veszik figyelembe a ferencesek hatodik parancs elleni dolgait, illetve laicizálásukat? Mit szólunk Pál szavaihoz (2Tim4)?
süti beállítások módosítása