A mostani globális járvány arra döbbentette rá a haladáshívő polgárokat, hogy az ember képzelt hatalma valóságban illuzórikus, és létezik felsőbb hatalom. Persze a hatalom békeidőben, két krízis között, szelídebb arccal jelenik meg, és könnyebb filozofálni róla. A hatalom ott van mindennapjainkban, családjainkban, közösségeinkben. Jó vagy rossz? Hogyan bánjunk vele?
Mert hatalma nem csak azoknak van, akiket hatalmasnak tartanak: a politika és a gazdaság irányítóinak. Hatalma van a tanárnak és a szülőnek. A tanárnak a diák, a szülőnek gyermeke felett. Minden felnőttnek a gyerekek felett. Nagy a kísértés, hogy akár csak kényelemből, minden rossz szándék nélkül, visszaéljünk vele. Néha a kisember is hatalomhoz jut. Mondjuk a tisztviselő vagy titkárnő, aki dönthet afelől, kit engedjen be a feletteshez, kit nem. Vagy az asszisztensnek a rendelőben, hogy kit mennyit várakoztat. Az átkosban az eladóknak is volt, ha pult alól árusítottak. A bőség és a szinte korlátlan árukínálat idején nincs már hatalmuk. A ragály idején a közhatalom ügyel arra, hogy a hirtelen támadt hiánnyal egyikük-másikuk vissza ne éljen.
A hatalom lehet öncélú, de többnyire előnyöket biztosít birtokosának. Mondjuk nem kell betartania határidőket, soron kívül fogadják, előnyös feltételek mellett jut hozzá ehhez-ahhoz. Mindnyájan fel tudunk panaszolni néhány ilyen sérelmet. Olyat is, amit magunk okoztunk másnak.
Másfelől érdemes elgondolkodom, mennyire ragaszkodom a hatalomhoz? Milyen áldozatokat hozok érte? Érdemes? A mindenkori száműzöttek, az egykori trónfosztottak, a királyok idejében a hatalom elvesztése drámaiabb volt. Ma lehet, hogy csak a céges bankkártyát veszik el tőled. Vagy a céges kocsit. Felkészültél rá?
Utolsó kommentek