Jezsuiták

PÁRBESZÉDBEN

Facebook

Címkék

boldogság (8) egyház (52) európa (8) ferencpápa (9) gondolat (9) gondolatébresztő (17) hit (22) ima (13) Isten (8) isten (19) jezsuita (12) jézus (11) katolikus (10) lelkiség (10) orbán (9) pápa (19) politika (25) szabadság (9) szeretet (12) társadalom (10) tudomány (11) vallás (14) vallások (10) Címkefelhő

Utolsó kommentek

Friss topikok

Az önzetlen szeretet szentsége – avagy agapé és az Eucharisztia

2019.02.19. 13:42 korizoli

rovat_unnep.jpg

A szeretet és az Eucharisztia vonatkozásában a szeretet három dimenziója közül kettőt már körbejártunk a korábbi blogbejegyzésekben (az érzéki szeretet, az erosz és a baráti szeretet, a philia). Most az vizsgáljuk meg, hogy a harmadik dimenzió, az agapé, azaz az önzetlen, áldozatra kész szeretet és az irgalmas szeretet miképp van jelen Jézus életében, s így az Eucharisztiában.

Ez a fajta szeretet nem azért szeret, mert a szeretet számára kellemes, élvezetes (erosz), vagy mert érzelmileg kötődik valakihez (philia). Az agapé az ingyenes szeretet valósága. Erről a szeretetről beszél Szent Bernát az Énekek énekéhez fűzött kommentárjában: „A szeretet önmagában elegendő, önmagában és önmagáért is kívánatos. Önmagában érdem és jutalom is. A szeretet nem keresi sem okát, sem gyümölcsét önmagán kívül: maga a szeretet gyakorlása a gyümölcs. Szeretek, mert szeretek; szeretek, hogy szeressek[1].

Szólj hozzá!

Katolikus-muszlim egyetértés: készek vagyunk rá?

2019.02.16. 09:01 Satori

papa.png

Amint arról nemrégiben értesült a világ, 2019. február 4-én az Egyesült Arab Emirátus fővárosában, Abu Dhabiban Róma püspöke Dokumentum az emberiség testvériségéről a világbéke és a közös együttélés érdekében (Documento sulla fratelanza umana per la pace mondaale e la convivenza comune) címmel közös dokumentumot írt alá az Al-Azhar mecset nagyimámjával, Ahmad Muhammad Al-Tayyib-bal. A cím pontosan kifejezi a felek szándékát: a világ békéje (azaz túlélése) biztosítása érdekében mindketten olyan pontokat igyekeztek találni és nyíltan fogalmazni saját hagyományukban, amelyben az általuk képvisel két legnagyobb világvallás tanai (ahogyan ma értelmezzük) egyetértenek. E hatalmas politikai, diplomáciai és teológiai jelentőségű esemény reményt és ígéretet tartogat mindannyiunk számára, hiszen ma a vallások együttes fellépésének jelentőségét nem lehet eltúlozni.

27 komment

Nullkilométer, avagy hogyan tanít az életre egy díjnyertes természetfotó?

2019.02.12. 08:06 pacsy

pacsy_2.jpg

Sokan hatalmas áldozatokat vállalnak, pénzt, időt és fáradságot nem kímélve messzi utazásokra vállalkoznak, hogy méltó pályamunkával, kiváló fotókkal jelentkezhessenek a National Geographic fotópályázatain. A nagy presztízsű folyóiratba valóban csak a legjobb felvételek kerülnek. A szakemberek természetfotók tízezreiből válogatják ki a számukra legizgalmasabb, legegzotikusabb és leginkább hiteles képet. Van, aki repülőre ül, terepjárót bérel, az óceán mélyére merül, hegyek csúcsaira kapaszkodik fel, vagy szakadékok peremén egyensúlyoz, hogy lencsevégre kaphasson egy-egy különleges pillanatot a növény- és állatvilág titkaiból. Olyan lelkesedés ez, amely a legtöbbünkből – akik a karosszékben ülve nézhetjük az eredményt – legfeljebb elismerést és lelkesedést vált ki, az utánzás vágyát nemigen...

A legutóbbi olasz versenyt nyertese, David Francescangeli talán szintén a magunkfajta kényelmesek (avagy krónikus lustaságban szenvedők) népes táborához tartozik – ám egyúttal a szerencse kegyeltjei közül való. A férfi – negyvenéves, informatikus – az észak-olasz Terni nevű település külvárosában él, és naphosszat számítógépek programozásával foglalkozik. Mint mondja, már a szomszédos Milánóba beutazni is messzinek tűnik neki. Egy téli reggelen azonban, ahogy kinézett a szobája ablakából, hirtelen meglátott egy hóviharral küszködő madárkát. Összeszedte magát, előkereste a fényképezőgépét, és megörökítette a kis teremtést – egy zöldikét (choloris choloris) –, amint nekifeszül a tollait borzoló havas fergetegnek. Behunyt szemmel, kidüllesztett beggyel, szinte heroikus bátorsággal, felvéve a küzdelmet a hozzá képest aránytalanul hatalmas természeti erőkkel. David beküldte a fotót és megnyerte a díjat. 

3 komment

Soros György mint szimbólum: a politika pszichoanalízisének margójára

2019.02.08. 22:44 kajtordomi

soros.jpg

Amikor körbenézünk magunk körül, milyen kultúrában, milyen politikai rendszerekben, ideológiák közepette élünk, olykor magunk is rácsodálkozunk azokra a jelenségekre, eseményekre, cselekedetekre, melyeket nem értünk, sőt akár ellentétben is állnak a gondolkodásunkkal, életfelfogásunkkal, mégis formálnak és változtatnak minket, a pszichénket. Megfoghatatlan és leírhatatlan jelenségek, melyek befolyásolnak és meghatároznak.  Tudattalan találkozás a „valamivel”, a nagy Másikkal. Sigmund Freud, Jacques Lacan pszichoanalitikusok – vagy például Slavoj Zizek – több ízben foglalkoztak ezzel a különleges jelenséggel: miként találkozik az egyén és a kultúra, az egyén és különböző politikai rendszerek. Mindhárom személy munkásságában vannak vitatott pontok, mégis úgy gondolom, kellő óvatossággal és szabadsággal el szabad tűnődnünk azon, amit mondanak. A következőkben ehhez szeretnék néhány gondolatébresztő szempontot írni a valóságunkból hozott egyszerű példákkal.

60 komment

Ferenc pápa és a jóság közgazdaságtana

2019.01.30. 15:10 pacsy

papa_5.jpg

A tanító egyház feladata hasonlít az evangéliumi példázat házigazdájának ténykedéséhez, aki kincseiből újat és régit hoz elő (Mt 13,52).  A pápai tanítóhivatal esetében természetesen fontos hangsúlyozni a tanbeli folytonosságot, ám kétségtelen, hogy olykor lényeges hangsúlyeltolódások is történnek. Az egyház társadalmi tanítása terén különösen is! II. János Pál pápa például a társadalmi igazságosság kapcsán gyakran beszélt a „szolidaritás” fontosságáról, amely képes korrigálni olyan fogalmakat, mint a „nyereség” és a „szabad piac”, amelyeket mára a katolikusok is általában magától értetődőnek tekintenek. (Ez nem volt mindig így: nota bene, Aquinói Szent Tamás még kerek perec tiltotta a kamatszedést!)

Jorge Mario Bergoglio ezzel szemben magának a kapitalizmusnak a legalapvetőbb princípiumait kérdőjelezi meg. Mindezt az evangélium nevében. A pápa olyan egyszerű, ugyanakkor nagy erejű szavakat hozott be a közbeszédbe, mint a „megosztás” (condivisione), az „újraelosztás” (redistribuzione), harc a fogyasztói társadalom és a „pazarlás kultúrája” (spreco) ellen. Az alábbiakban – Ezio Papi a Forbes magazinban közölt cikke nyomán – ennek a folytonosságban megnyilvánuló újdonságnak járunk utána.

7 komment

Levél egy fogadalmas szerzetes nővérnek

2019.01.22. 20:30 phamdinhngocsj

ngoc.jpg

Kedves nővérem!

Fogadalomtételi misédre tekintve mindenki osztozik veled az örömben. Örülök, hogy mostantól teljesen Istenhez tartozol és az Úr küldetését folytatod. Jézus a szívében hordoz, csodálatos ember vagy. Boldogságod forrását találhatod meg a szerzetesi életben.

Egy alkalommal Ferenc pápa ezt mondta: „Mi lenne, ha nem volnának szerzetes nővérek? Nem volnának nővérek a kórházakban, a misszióban, a jótékonysági szervezetekben vagy olyan oktatási környezetben, amelyet nélkülük nem tudunk elképzelni!” Ahogy II. János Pál pápa hangsúlyozza, „Jó nekünk itt lennünk” (vö. Vita Consecrata, 29.). Bárhol, ahol szerzetesek vannak, az emberek gyakran találkozhatnak a nővérekkel, akik lelkesen élnek a mennyek országáért. Amikor hiszel Jézus hívásában, nagy szeretetet és friss életerőt tapasztalsz a megszentelt életben. Lelkesedésed az Isten küldetéséből származik.

Szólj hozzá!

Eucharisztia és közösség (III. rész): Az Eucharisztiából születő Egyház

2019.01.18. 13:13 korizoli

128.jpg

A II. vatikáni zsinat óta a teológiában az eucharisztikus egyházszemlélet került előtérbe. E szerint az Eucharisztia nem pusztán az Egyház tanításának egy kiemelkedő vonatkozása, nemcsak egy, még ha legfontosabb is a szentségek között, nem is csak az Egyház középpontjában áll, hanem az Eucharisztia hozza létre az Egyházat. Henri de Lubac így foglalja össze a keresztény hagyomány alapján az Egyház és az Eucharisztia kapcsolatát: „Az Egyház hozza létre az Eucharisztiát, az Eucharisztia pedig az Egyházat.”[1] Milyen kapcsolatban áll mégis e két mondatrész egymással? Az eucharisztikus ünneplés nyilvánvalóan feltételezi az Egyházat, amelynek éppen ez a legfontosabb tevékenysége. Szükséges a felszentelt pap, a hívek közössége. Van olyan oldala az ünneplésnek, amiből az látszik, hogy mi csináljuk a dolgokat, hiszen „misézünk” – ahogy mi, papok mondani szoktuk. Ugyanakkor ott a második mondatrész, ami azt fejezi ki, hogy az Eucharisztia hozza létre, építi fel az Egyházat. Ez alapvetőbbnek tűnik. Mintha ez volna előbb, ez tenné lehetővé, hogy egyáltalán létezzen az Egyház.

Szólj hozzá!

Címkék: egyház egyhaz eucharisztia oltáriszentség

Fáber Péter: egy jezsuita szent útja a melankóliából a belső szabadságba

2019.01.18. 08:10 andras.csaba.sj

 

131217-stpeterfaber_large-1.jpg

Amikor a szentekre gondolunk, általában összeszorul a gyomrunk, mert annyira megközelíthetetlennek tűnnek: olyan barokkosan tökéletesek és makulátlanok. Nem szabad hozzájuk érni! Kevésbé életszerű az a kép, amit elénk tárnak, ezért csak távolról csodáljuk őket, anélkül, hogy mélyebb kapcsolatot alakítanánk ki velük. De gondoltál már arra, hogy némelyiküket mennyire magával ragadta a kétségbeesés és az elbizonytalanodás? Hogy hozzád hasonlóan átjárták az élet kilátástalanságának, gyöngeségük tudatának poklát? Amint magukban vergődtek, és Istenhez könyörögtek a szabadulás reményében? Íme, egy jezsuita szent: Fáber Szent Péter, aki törékeny, skrupulózus, mégis mélységre törekvő, rendkívül rokonszenves jellemével lopta be magát a szívembe.

12 komment

Ferenc pápa: „Veszekedni természetes, de ne a gyerekek előtt!”

2019.01.16. 08:31 pacsy

papa_3.jpg

„Megengedek magamnak egy tanácsot, bocsássatok meg nekem: sose veszekedjetek a gyerekek előtt. Soha!” Ferenc pápa ezeket a szavakat a múlt vasárnap mondta, amikor az egyház Jézus Jordán folyóban való megkeresztelkedését ünnepelte. A pápa ez alkalomból a Sixtus-kápolnában (Michelangelo híres freskói alatt) megkeresztelt 27 újszülöttet: 15 leány- és 12 fiúgyermeket. A prédikációban pedig újra szabadon, papír nélkül beszélt: „Természetes dolog, ha a házasok veszekednek, természetes. Az volna furcsa, ha nem csinálnák”. A jelenlévő apukáknak és anyukáknak azonban okosságot, óvatosságot javasolt: „Csináljátok, de a gyerekek ne lássák és ne hallják. Nem tudjátok elképzelni, milyen szorongást vált ki egy gyermekből, ha a szüleit veszekedni látja.”

3 komment

Hinni – de miben? Kiben? Ez itt a katolikus válasz!

2019.01.15. 08:12 SzabóFerencSJ

alex-radelich-605219-unsplash.jpg

„A hit az élet ereje: az ember, ha egyszer él, akkor valamiben hisz. . . Ha nem hinné, hogy valamiért élnie kell, akkor nem élne ...” Lev Tolsztojnak ezeket a szavait idézte Babits Mihály élete delelőjén a Sziget és tenger című kötete vallomás-nyitányában, amikor azt vizsgálta, mit is hisz: „Mi tart fönn? Mi a gyökér, mely nem szakad el? mely elpusztíthatatlan táplál valami kimeríthetetlen erővel?”

Tolsztoj megállapításait egyetemes érvényűeknek vehetjük. Az a „hit”, amire az orosz író utal, valami önbizalmat jelöl. Ugyanazt Babits így fejezte ki: „Ó, örökkék ég minden felhők mögött; kiirthatatlan optimizmus!”

Persze, sok mindentől függ (öröklés és temperamentum, neveltetés, szerencse, számtalan „véletlen” és kedvező körülmény összejátszása), hogy valaki megszerzi-e ezt az ősbizalmat, ami a vallásos hit számára is kedvező feltételeket teremt. Az olyan válságos korban, mint amilyen a miénk – Auschwitz és a Gulag, az „emberarcú barbárság” kora –, nem könnyű derűlátónak lennünk. De az ilyen idő kihívásra serkenti a gondolkodó és szabad embert, hogy ő maga találjon értelmet a világban levő sok értelmetlenségnek, adjon értelmet az életnek és a történelemnek. Ő maga adjon, de szüksége van emberi és isteni segítségre! A civilizációs és egyházi válságban sem szabad feladnunk a bizakodást, egy bizonyos derűlátást: nem naiv optimizmusról van szó, hanem a keresztény hit vidám merészségéről, amely értelmet adhat létezésünknek. E hit az alapja reménységünknek.

Szólj hozzá!

Címkék: vallás egyház jézus hit katolikus lelkiség jezsuita Isten