Barátaim, ismerőseim sokszor kérdeznek a pedofil papokról. Meg egyáltalán, hogy mit gondolok róluk és mi lesz, ha egyszer itt is Európában, (Uram bocsá’) netán Magyarországon is napirenden lesz a téma.
Egyelőre abban a helyzetben vagyunk, hogy ilyenkről itt nálunk szó sincs, vagy azért mert valóban nincsenek, vagy azért mert a közvélemény (főként a vallásgyakorlók) tisztelettel néznek/emlékeznek papjaikra.
Ugyanakkor észrevettem, hogy legtöbben, akik az egyházat és papságot csípőből elítélik, azok a külföldről importált híresztelésekből alkotnak véleményt és indokolják meg egyházellenességüket.
Tengeren túl végeztem tanulmányokat, amikor a bostoni egyházmegye egy év alatt két templomát kellett eladja, hogy ki tudjon fizetni 85 millió dollárt azon négy megvádolt papja után, akik állítólag gyerekeket molesztáltak. Ugyanarra az időre esik egy hasonló bűnténnyel megvádolt pap meggyilkolása is, akit bebörtönzése után pár napra vertek halálra rabtársai. Szörnyű érzés volt ezekkel a hírekkel találkozni nap mint nap a médiában.
Kezdjük ott, hogy ha van ilyen vagy történt ilyen, akkor azt valóban fel kell kutatni, utána kell járni és az illetőnek bűnhődnie kell érte. Nagyon rossz politikát követtek azok a püspökök (pl. Amerikában), akik miután hallottak ilyen esetekről, papjaikat ahelyett, hogy “felfüggesztették” volna (kivonták volna teljesen a forgalomból) a botrány elkerülése végett más, távoli plébániákra helyezték. És szinte teljes bizonyossággal voltak ilyen esetek, mert ma nemcsak a Vatikán beszél erről nyíltan, hanem maga a pápa is találkozott áldozatokkal Amerikában és Ausztráliában egyaránt.
De hadd meséljek el egy esetet a 80-as évekből, amelynek következtében sok szempontból újragondoltam az emberi/társadalmi ítélkezés és jogi igazságszolgáltatás tárgyilagosságát.
Egy angol-kanadai jezsuita atya egész életét távol északon az indiánok közt töltötte. Gyakorlatilag az életét adta értük, több évtizedes működése alatt iskolát és templomot épített nekik.
Aki ismeri a észak-amerikai indiánok mai körülményeit, az tudja, hogy rezervátumokban élnek és a mindenkori kormányok adományaikkal teljesen lezüllesztik őket. Átlagéletkoruk 48 év, alig szerzi meg valaki az érettségit, szinte kivétel nélkül mindenki az alkohol rabja, és mindez azért, mert pont annyi állami segélyt kap, hogy nem kell dolgoznia és még meg is élhet(ne) belőle. Ez a fizetség és jutalom azért a területért, amit 500 évvel ezelőtt elvettek tőlük a konkvisztádorok.
Amikor ez az atya meghalt, a jezsuita rend szokása szerint holttestét a Torontó melletti közös temetőbe akarták elhelyezni. Indián hívei kérésére azonban megengedték, hogy ne ott, hanem annak a templomnak a sarkába tegyék örök nyugalomra, ahol dolgozott, szeretett indiánjai körében.
Időközben a 80-as évek végén mindenütt lábra keltek papok, szerzetesek pedofil ügyei. Két szerzetesrend teljesen anyagi csődbe ment, rendházaikat, iskoláikat be kellett zárni.
Egy nap abból az indián faluból egy család érkezett az akkori jezsuita tartományfőnökhöz azzal a váddal, hogy a már elhunyt atya valamikor az ő gyereküket is molesztálta. A tartományfőnök, ismerve más rendek eseteit, pénzt adott ennek a családnak, hogy így is kompenzálja őket és kérte, hogy a dolgot ne mondják el senkinek. A 100 ezer dollárnak hamar híre terjedt abban az indián faluban, mire egyik-napról a másikra érkeztek a feljelentők. A dolognak először médiahíre lett, amit bírósági perek sokasága követett, és öt év alatt a kanadai angol jezsuita provincia teljes anyagi csődöt jelentett középiskoláival, főiskoláival és egyetemével együtt.
Hogy rövidre fogjam: megvádoltak egy halottat, aki semmilyen szinten nem tudta megvédeni önmagát. A tartományfőnök pedig azzal, hogy pénz adott az első családnak, mintegy elismerte az eset igaz voltát. A jogászoknak pedig azért érdeke elvállani ezeket az ügyeket, mert tudják, hogy Amerikában egyedül az egyház az, aki anyagilag is teljes felősséget vállal papjaiért. Köztudott, hogy világi tanárok/nevelők sokkal nagyobb arányban molesztálnak fiatalkorúakat (nem is beszélve a titokban zajló családon belüli nemi erőszak eseteiről), de mindezekbből nincs anyagi haszna az ügyvédeknek.
Mi az igazság? - kérdezte már Pilátus Jézust.
Utolsó kommentek