Néhány nappal ezelőtt az egyik blogunkban néhány nagyon kritikus komment született a rendünkkel kapcsolatban.
Erről szeretném megosztani Veletek néhány gondolatomat:
1. A jezsuiták nem adnak már ignáci lekigyakorlatokat?
Jezsuiták által adott lelkigyakorlatoknak igen sok formája van. A lelkigyakorlatok ignáci megfogalmazása olyan, hogy van benne egy nyitottság arra, hogy változzon. Ignác szerint mindig az adott személyhez és helyzetéhez kell alkalmazkodnia a gyakorlatoknak. Ignác maga sosem volt dogmatikus a módszerével kapcsolatban és a későbbi generációs jezsuiták is bevezettek már saját, új gyakorlatokat is, amik az eredeti lelkigyakorlatos könyvben még nem voltak. A lelkigyakorlatos módszerek mai sokszínűsége tehát nem az ignáci elvektől való eltérés, hanem épp annak a következménye. Mindamellett meg vagyok győződve arról, hogy az eredeti ignáci szöveg, pontosabban annak tartalma ma is hihetetlen aktuális és nagyon hatékony eszköz abban, hogy megtisztuljunk, és Istennel elmélyüljön a kapcsolatunk. Mint lelkigyakorlat adó gyakran tapasztalom ezt. Számos jezsuitát ismerek, aki alapvetően ezt a hagyományos ignáci módszert követi lelkigyakorlat adásban. Szóval nem adtuk fel a hagyományainkat, de mást is csinálunk.
Tény, hogy a rend létszáma a zsinat óta folyamatosan csökken, mint ahogy más, nagy hagyományokkal bíró szerzetesrendeknél is hasonló folyamatok játszódtak le. Persze vannak területek, ahol egyre több jezsuita van (India, Afrika), de a fejlett világban erősen csökkenek a számok. Ez mindenképpen jel. El kell gondolkodjunk rajta. Megújulásra, sőt megtérésre hívnak bennünket a számok. Valóban komolyabban kellene vennünk a saját tradíciónkat, gyökereinket és küldetésünket. Ugyanakkor nem félek a rend eltűnésétől. A Jézus Társaságát nem emberi erőkre alapították, hanem – mint ahogy Ignácék meggyőződése is volt – az Isten kezdeményezte és Ő tartja fenn. A Társaság 470 éves történetében annyi üldözés és válság volt, annyiszor újra kellett kezdeni a nulláról. Magyarországon 40 évig be voltunk tiltva, összesen 1064 év börtönt szabtak ki a kommunisták rendtagjainkra. Mégis itt vagyunk megint, nem azért mert olyan klassz gyerekek vagyunk, hanem mert Jézus nem szűnik meg társakat hívni ma sem. Benne van a mi bizalmunk és jövőnk.
Mit gondoltok minderről kedves szimpatizánsaink és kritikusaink?
Utolsó kommentek