Jezsuiták

PÁRBESZÉDBEN

Címkék

A Kereső és a Keresés – egy keresztmetszet

2009.12.20. 19:08 bonne

Mi ösztönzi az embereket kérdések feltevésére? Mi tesz bennünket kérdezőkké, Keresőkké? Ilyen és hasonló dolgokkal tervezek halálra untatni mindenkit a következő percek folyamán. Habár nem mindenki dolgozik kutatási központokban, ahol olyan dolgokkal foglalkoznak, mint például, hogy hogyan gyógyíthatunk rákot, van-e Higgs bozon, hány csillag van az égen, stb, kérdéseink nekünk, egyszerű embereknek is vannak. Ha gyakran nem is olyan mélyek, mint például az, hogy mi az életünk értelme, miért éppen mivelünk történnek dolgok, mi a Végső Valóság, stb, mindennapi kérdéseink Keresőkké tesznek bennünket. Van aki valaminek az értelmét kutatja, van aki párt keres, vagy azt, hogy egy adott helyzetben helyesen döntött-e, kérdéseinkkel azt az űrt próbáljuk betölteni, ami hiányzik jelenlegi tudásunkban, valami kapaszkodót, valami bizonyosat remélve az élet bizonytalanságában. Következzen tehát a Kereső és a Keresés egy keresztmetszete.

A Kontextus

Kezdjük egy nagy általános kijelentéssel: minden embernek van egy világképe, vannak nézetei, elvei amik alapján dönt és cselekszik. Amíg csak egy nézet létezik, addig bizonytalanságnak helye nincsen. Lehet valakinek az a nézete, hogy a kenyeret egyenesen helyes szelni, a másiknak meg az, hogy ferdén. Mondani szokták, hogy akinek egy karórája van, az ismeri a pontos időt, de akinek öt, az sosem biztos benne. Amíg csak egyetlen ember él egy házban, addig a fogkrém helyes préselése megdönthetetlen axióma, de amint már kettő, ott már kérdések vetődnek fel. Különbségek mutatkoznak különböző etikai rendszerek megnyilvánulásában is: ha száz fölött hajtunk az autóval és az egyik sávban előttünk ötven méterre hirtelen egy kutya tűnik fel, a másikban három, J.S. Mill azt mondaná, hogy menj abba a sávba, amelyben kevesebb kutyát fogsz elütni, Kant azt mondaná, hogy ez szívás, lehetőleg ne üss el egy kutyát sem, ha pedig elkerülhetetlen, akkor öltél, attól függetlenül, hogy csak egyet és nem hármat... Ez csak egy példa volt, nem túl fantáziadús, de kezdetnek megfelel. Jogos tehát a kérdés, hogy most miszerint döntsem el, mi a jó döntés?

Minden gondolkodási rendszer alapfeltevésekre épül. Euklidész mértanja például, ami Plátónak és Szokratésznek magasfokú intellektuális gyönyört okozott alapfeltevésként hordozza magában, hogy egy külső pontról egy egyenesre egyetlen merőleges húzható (ötödik posztulátum), a párhuzamosak nem találkoznak. Ezzel szemben a Bolyai féle geometriában több merőleges is előfordulhat, a párhuzamosak legvégül csak összefuthatnak. Ezért nevezik két személy távolságtartását plátói kapcsolatnak, amivel szemben a Bolyai geometria a megtestesült love story. Mindez csupán azért, mert más-más alapfeltevésre épültek.

A Kérdés

Már Plátónál megtalálhatjuk a kérdések kérdését: egyáltalán hogyan is kereshetünk, kutathatunk olyasvalamit, hogyan kérdezhetünk olyasmire, amiről nincs ismeretünk? Amiről van ismeretünk, azt már nem kutatjuk, hiszen már tudjuk, mi az. A klasszikus megoldás szerint elég, ha feltevéseink vannak dolgokról, kutatásunk, keresésünk során ezeket a feltevéseket teszteljük, és ha helyesnek bizonyulnak, akkor addigi sejtésünk, feltevésünk tudássá lép elő. Voilá, instant megoldás! Van egy kérdés, de ahhoz, hogy a kérdés létezhessen, előbb szükségszerű, hogy létezzen egy sejtés, egy alapfeltevés, ami még nem egészen illik bele az előítéleteink halmazába, de azért rajta vagyunk, hogy úgy legyen.

A Kérdés a látszattal ellentétben nem egy ó-jaj-de-nyitott képződmény, előítéleteink nélkül nem is létezhetne! Ez kész döbbenet! Nem jó hír azoknak, akik szeretik magukról azt hinni, hogy mernek kérdéseket feltenni, viszont jó hír azoknak, akiknek leesik a tantusz. Csak rövid példának hoznám fel, hogy az a kérdés, miszerint „Helyes-e szerdán kávézni?” alapfeltevésként magában hordozza, hogy egyrészt a dolgok vagy helyesek vagy nem, másrészt meg azt, hogy a kávézás, pontosabban a szerdán kávézás egy erkölcsi kategória, továbbá meg azt, hogy minderre valószínüleg van egy megnyugtató válasz is, ami majd megoldja az előző két alapfeltevést. Ilyenkor a probléma csupán az, hogy a Kérdés csak egy bizonyos típusú választ talál elfogadhatónak. Miért? Nem tudni. Egyelőre. Egy biztos: a válasz, amennyiben előkerül vagy valaki legyártja, meg fogja erősíteni a kérdésben rejlő alapfeltevéseket. Ha azt mondom, hogy „Igen, helyes a szerdán kávézás”, akkor ezzel elismerem, hogy a szerdai kávézás egy erkölcsi kategória és ki is jelentem, hogy milyen értékkel bír. Egyes értesülések szerint a kérdések feltevése csupán egy arra tett kísérlet, hogy igazoljuk kezdeti feltételezéseinket, előítéleteinket. Na. Kezdünk bemelegedni, de még van bőven, tehát húzzunk bele, elvtársak!

Rengeteg olyan vitát látok, amelyben egyik süket osztja az észt a másiknak. Van ilyen bőven: van-e lelke az állatnak, helyes-e a melegházasság, ha egy istenben három személy van, akkor kettőben mennyi, stb. Ezekben a vitákban minden lehetséges érv elhangzik, csak az az egyetlen felismerés nem, hogy milyen „hozott anyagból” dolgozunk. Egy ilyen előítélet, egy ilyen „plátói Forma”, amely megtestesíti számunkra az ideális „valamit” – legyen az erkölcsi döntés, geometriai forma vagy elméleti kérdés – és ami felé haladunk szüntelen egy „másik világban”, a „Formák Világában” létezik, ami természetesen csak egy csillogó kifejezés arra, hogy ott van a fejünkben, mint Előítélet, csak nyuszik vagyunk ránézni! Nem egy plátói Forma, egy Végső Igazság, ami foglalkoztat, motivál, hanem csak az a vágy, hogy az előítéleteinket igazolni tudjuk, és akkor minden jó lesz, Isten is úgy viselkedik, ahogy mi akarjuk, ád ő minden szépet és jót – csak őszinte szembenézést nem, ne adj Isten, mert akkor mi lesz?!

És ez a félelem, sőt, mondhatni pánik, teljes mértékben érthető, amint hamarosan meglátjuk.

A Kereső

A Kereső egy Homo Sapiens, legalábbis tegyük fel, hogy annak tartja magát. Mint minden embernek, neki is vannak nézetei dolgokról, mit talál elfogadhatónak, mi az, amit elutasít, mit tart érdekesnek és mi untatja. Ezekhez többnyire makacsul ragaszkodik, kivéve mondjuk akkor, amikor valami oknál fogva ez nem vezeti őt sok jóra és változtatni akar, vagy a körülmények arra kényszerítik. Jellemző rá, mint faja legtöbb egyedére, hogy anélkül, hogy észrevenné, előítéleteit próbálja igazolni minden áron, ha viszont valaki utalna rá, hogy az a bizonyos alapfeltevés nem szükségszerű és lehetne másképp is, bepánikol és átvált defenzívbe. Nem azért, mert rossz ember, nem. Csak azért, mert ember. Az élet alapfeltevései olyan mélyen gyökereznek a Keresőben, hogy minden más ezen a szemüvegen keresztül jelenik meg. Minden erre a vázra épül rá. Ha hozzápiszkálsz az alapfeltevésekhez, magához az emberhez piszkálsz hozzá, ne csodálkozz, ha agresszívan önmagát kezdi védeni. Ezért nem szabad. Viszont hasznos tud lenni:D

A mértani példával élve: változtatni az euklidészi geometrián sokat nem lehet, maximum hozzáadni új meglátásokat, de attól minden marad a régiben. Az egyedüli út „a semmiből egy más új világot” alkotni az alapfeltevések megkérdőjelezése.

A Keresés

Az első lépés tehát a alapfeltevések megkérdőjelezése. Az alapfeltevések adják az egyén identitásának magját, ezért ezek megkérdőjelezése az egyén identitásának megkérdőjelezése. Ilyen alapfeltevés lehet egy életdöntés vagy más fontos döntés helyesként értékelése, önmeghatározó feltevések, helyünk egy kapcsolatban. Kiválthatja például egy túlélt baleset, haláleset, döbbenet, szembesülés titkolt oldalunkkal.

A spirituális úton ez a tisztulás folyamatának felel meg, bánatként jelenik meg és szó szerint lecsupaszítja az egyént.

A következő lépés egy újabb alapfeltevés keresése, rendszerint ez a régiből alakul ki, mint annak tagadása, vagy annak egy új formája. Ez egy új, összefüggő és konzisztensnek megélt rendszer kialakulásához vezet, az egyén szó szerint újraépül. E rendszer elemei lesznek az emlékek, kapcsolatrendszer, világnézet. Ebben a szakaszban mindezzel együtt az illető gyökeresen átalakul.

Mivel mindez gyakorlatilag a semmiből épül fel, ebben a szakaszban, főleg a legelején az egyén nem tapasztalja meg önmagát egészként, szükségszerűen kételyekkel szembesül. Az új összefüggések keresése arra kényszeríti, hogy a világban és életében rengeteg vélt vagy valós módon összefüggő dologra találjon. Mivel a kérdések teljesen áthatják az emlékeket, a kapcsolatrendszert, a tapasztalatokat és a világnézetet, minden új összefüggés, válasz teljesen és szervesen kapcsolódik mindezekhez. Ezért ilyenkor gyakori a „véletlen egybeesések” megtapasztalása, melyeket „jelként”, „iránymutatóként” értelmez, viszont ezeknek objektív szinten nincsen semmilyen jel, vagy iránymutató jellege.

A Kereső főleg az elején távolinak tűnik, ami egyféle sokkos állapotnak is felfogható, nincs teljesen jelen a világban, nem azért, mert valahol máshol van, hanem azért, mert egyszerűen nincs Aki jelen legyen. Ne feledjük, léte alapjaiban kezdett megváltozni, újraértelmeződött az identitása. Ahogy mondják: Under Construction. Ilyen helyzetek: amikor nagy változás lép fel az egyén önazonosságában, mint például szerelem, életdöntések, veszteség-haláleset, bánat, erkölcsi kétségek. Ezért lép fel szórakozottság, valamint épül le az objektív látásmód. Egyszerűen nincs Rendszer, ami objektíve összefogná. És ez az oka, amiért mondani szoktam, hogy az ima mint az Istennel való kapcsolat keresése egyáltalán nem baj, ha együtt jár valamiféle megdöbbenéssel, megérintettséggel. Sőt! Lényeges, hogy a Kereső engedje magát megérinteni, megdöbbenni. Mindez azt jelzi, hogy bent, mélyen valami változott, valami, amihez mint előítélet ragaszkodtunk és ami köré felfogásunk és életvitelünk alakult.

Ahogy a Keresés folyamata folytatódik, kialakul egy fajta megértés, egy újfajta látásmód. Új dolgokra lesz figyelmes, amik addig elkerülték a figyelmét, régi dolgokat új fényben lát. Nem véletlenül nevezik ezt a növekedési fázist a Megvilágosodás szakaszának.

Hogy Képben legyünk

Ha pedig a Kereső teljesen őszinte akar lenni önmagához, tanulva a sok lecsupaszodásból és újraépülésből, ismereteket szerez az új kérdésekről és folyamatosan változó válaszokból, a mindig új felismerésekről és azok relativizálódásáról, megsejt valamit a megérintettség hasznáról a Keresés folyamatában, hasonló megjegyzést tehet magának a legvégén, mint ami Stanislav Lem Solarisában elhanzott: „Doki, itt nincsenek válaszok, csak választás”...

THE END

39 komment

Címkék: lelkizés önismeret szemlélődés

A bejegyzés trackback címe:

https://jezsuita.blog.hu/api/trackback/id/tr301602819

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2009.12.20. 20:17:02

Azt hiszem, már említettem, hogy kedvelem a posztjaidat. :-)
A videó aranyos. Fekete István a Téli berekben azt írta, hogy a régi japán társadalom is ugyanúgy tekintette az orvosokat, mint a kínaiak :-)

gotz 2009.12.20. 21:10:01

Jó a blog, jó ez a bejegyzés is, csak így tovább!

álomfejtő 2009.12.21. 11:06:00

Nagyon érdekes! Elgondolkodtatott . Nem találok értelmes szavakat, csak kavarognak a gondolataim. Majd csak megvilágosodok.

fasírt 2009.12.21. 11:18:39

Én pont ezért olvasom ezt a blogot, hogy kérdezzetek helyettem is. Sokszor segített már. Egyébként azon rágódni,hogy előítéleteink határoznak meg minket, uolyan lenne, mintha azon rágódnék, hogy egy testbe vagyok bezárva. Az előítélet nagyon hasznos is tud lenni, lásd a majom előítélete a kígyókkal szemben. Csak nem jó,ha magánzárkában éljük le az életünket miattuk. A Lélek úgyis felrázza majd életünket, ha nagyon belesüppedünk a kényelembe.

Egyébként nagyon összevág ez a blog Ki-Ly-ével.

álomfejtő 2009.12.21. 14:43:59

„Helyes-e szerdán kávézni?” - értem , hogy ez csak egy példamondat, s amire szántad példának, lehet sánta, de illusztrál.
Azonban nézzük meg, ilyen mondat a valóságban el hangzik-e? -valószínűtlen.
Ennek kapcsán azonban beugrott egy emlék. Pusztán csak egy időpontról volt szó, a téma egyértelműen már korábban meghatározott. Jó- e nekem az az időpont? Mivel nagyon fontos volt számomra, feltehetőleg mindent megtettem volna , hogy ez az időpont nekem valóban megfeleljen, de mielőtt megszólahattam volna, már jött helyettem a válasz, igen ez neked jó lesz....
s akkor megkérdőjeleződött bennem, vajon miről lehet nekem szabad döntésem, vagy választásom, ha még arról sem, hogy az adott idópont megfelelő-e.
„Doki, itt nincsenek válaszok, csak választás”...????
Ez már a viszonylagos múltban történt, s nagyon sok mindent máshogy látok azóta, csak az alap kérdés feltevés egész másról szólt.
Attól persze értem ezt is...
Annyira szeretném, ha ugyanazt értetném meg veletek, mint amit gondolok!

felician 2009.12.22. 13:24:49

Nadonjó!

„Doki, itt nincsenek válaszok, csak választás” - perfekt

azallamenvagyok 2009.12.22. 22:06:33

az hogy fél órája nem tudok érdemben hozzászólni, mindent elmond:)

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2009.12.23. 03:29:48

@azallamenvagyok: Szia, rég láttalak, és gyorsan be is néztem a blogodra :-)
Boldog karácsonyt.

azallamenvagyok 2009.12.23. 08:55:31

@Felicitasz: viszont, boldogat, békéset:)
(amúgy fogalmamsincsmár, hogy miként lyukadtam ki itt, de örülök)

Aludtam erre a kereső témára egyet, azért illetődtem meg tegnap, mert nagyon szépen, összefogottan feszengeti azt a kérdéskört, ami gyakran foglalkoztat. Általában megpróbálok az alapfelvetések nélkül gondolkodni (bár már az is alapfelvetés, hogy gondolkodom), szabadnak és egésznek érzem magam tőle, még ha a olykor nem is találom a helyem a külsőségek és alapfelvetések (az én szóhasználatomban: kényelmes önhazugságok) által uralt világban, de ez a legkevesebb baj. Az alapfelvetésekkel kapcsolatban egy nagy bajom szokott lenni, ha nem az emberi szeretetre, empátiára épül, hanem az egoizmus kisugárzására, és ezzel ártanak másoknak, de ez az én szélmalomharcom:)

azallamenvagyok 2009.12.23. 08:57:25

lehet-e alapfeltevés, hogy kerülöm az alapfeltevéseket?

esősévszak 2009.12.23. 16:32:49

Nagyon jó poszt, köszönjük, Bonne! Ugyanakkor, boldog Karácsonyt. :)

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2009.12.23. 20:41:05

@azallamenvagyok: Nem :-D
Akinek van kedve két rúd bejgli megsütése közt teázni velem egyet, tegye meg.
felicitasz.blog.hu/2009/12/21/karacsony_elotti_teaszunet

türkiz 2009.12.24. 11:43:55

@Felicitasz: Ennek a csésze teának az aromája egészen átjárt... éppen erre az ízharmóniára vágytam. Köszönöm!

Naómi80 2009.12.24. 23:31:07

Ady Endre:
Békesség ünnepén
Békesség most tinéktek, emberek.
Övendezzél, derék világ,
Hangozzatok, jámbor legendák,
Zsolozsmák, bibliák, imák.
Kicsi gyertyák, lobogjatok föl,
Bóduljunk tömjénnek szagán!…
Szép dolog ez!… Így kell csinálni
Minden karácsony-éjszakán…
Hejh, szép az istenes legenda,
A csillag, a jászol, az élet,
Ki lehetne még vele húzni
Talán még néhány ezer évet…
Békesség hát néktek, emberek,
Örvendezzék a vak, a béna:
A jászol benne van a legendában
S a jászolban benne a széna…
Különben is az élet csupa vígság,
Útvesztőkből csillag vezet ki,
A pásztorok és bölcs királyok
Szinte futnak - egymást szeretni
S a betlehemi félhivatalosban
Miként egykor meg vala írva:
Mindenkit jászolánál várja
Az arany, a tömjén, a mirrha…
Örvendezzél, derék világ,
Harsogjatok, jó, égi villik,
Örvendezzél, derék világ,
Te meg vagy váltva tudniillik.
Lobogj, kis gyertya! Meg nem árthat
Ennyi kis fény tán a világnak.
Odakint szörnyű nagy a kétség,
Odakint szörnyű a sötétség.
Odakint szörnyű vaksötétben
Sirály sikoltoz, vércse vijjog,
Bagoly huhog, kóbor eb szűköl…
Odakint valami nagy titkot
Rejteget a sötét világ,
Jó lesz mormolni szaporábban
A szent zsolozsmát, bibliát.
A föld könnyektől terhesült meg
S a terhesült föld ing, remeg,
A vajudó kínnak gyümölcse
Nem lehet más, csak szörnyeteg…
Ami sóhaj, nyögés, kín, szenny volt
És rettentett a földgolyón,
Vad orkánban kitörni készül,
Világot törve, rombolón,
Évezredes tragédiának
Bosszuló vége fenyeget,
Vad-éhesen, vad harcra készen
Állnak iszonyú seregek…
A Messiást nem várják immár,
Nem kell többé a Messiás,
Hazug a megváltás meséje,
Szentségtelen a szentirás,
Hazug minden, amit az ember
Évezredekkel istenné tett,
Csak egy igazság - közös jussú
S egyenlő végű - ez az: élet…
Ám ne nézz ki az éjszakába,
Örvendezzél, derék világ,
Hangozzatok, jámbor legendák,
Zsolozsmák, bibliák, imák,
Ne halljátok a föld-dübörgést,
Menjen tovább a szürke élet,
Közelg a földi végitélet…
Addig lobogj csak, kicsi gyertya,
Harsogjatok csak, égi villik,
Örvendezzél, derék világ,
Te meg vagy váltva tudniillik.

amancich 2009.12.29. 07:53:25

Háttéri vagy transzcendentális tapasztalatnak azt a tényt nevezzük, hogy a tárgyiasító ismeret (és akarás) közvetítésével az ember mindig tud "tiszta énjéről"és arról a titokzatos valóság-egészről, amely e tiszta én korlátlan horizontjában jelentkezik. A tiszta énre és a titokzatos valóság-egészre vonatkozó tudás a tárgyi ismeret hátterében húzódik meg, azaz nem nyújt olyan kifejezett és tematikus ismeretet, mint a tárgyakra irányuló tudás. A háttéri tapasztalat adatai sosem válhatnak tárgyakká, de mindig jelen vannak, valahányszor tárgyakat ismerünk meg.

A háttéri tapasztalat transzcendens valóságok megtapasztalása, mert adatai túllépik az érzékelhető és a fogalmilag megragadható tárgyak világát. Jóllehet a transzcendencia világa nem érzékelhető és szétfeszíti fogalmaink szűk kereteit, e világ éppúgy valóságos, mint az érzékelhető dolgok együttese. A tiszta én valóságához nem férhet kétség. Az empirizmus és a pozitivizmus csak azért tagadja létét, mert e két filozófiai áramlat az emberi ismeret határait önkényes és igazolhatatlan módon az érzékelésre és az elképzelésre korlátozza. A tiszta én korlátlan horizontjában jelentkező adatnak is valóságosnak kell lennie. Szellemünk a véges dolgok megismerése közben a végtelen felé mozog. A szellemnek ez a végtelenre irányuló dinamizmusa hiábavaló és érthetetlen lenne, ha ennek a dinamizmusnak nem felelne meg valamiféle végtelen valóság.

A háttéri tapasztalat, illetve az emberi szellem lendülete nem irányulhat a semmire. Egyrészt azért nem, mert az emberi ismeret mindig a létet, azaz a semmitől különböző valóságot ragadja meg. A semmi nem vonzaná az emberi szellemet. Másrészt a háttéri tapasztalat azért sem vonatkozhat a semmire, mert a világ dolgait és önmagunkat végesnek találjuk. A semmire irányuló dinamizmus nem fedné fel a dolgok végességét. Önmagunknak és a világ dolgainak korlátozott voltáról csak azért tudhatunk, mert valamiképpen a végtelen valósággal is találkozunk. A végtelen valóság fogalmához nem a véges dolgok határainak tagadásával jutunk, hanem ellenkezőleg: a végtelen valóság megtapasztalása fedi fel a dolgok végességét.

www.theol.u-szeged.hu/fileadmin/konyvtar/isker/index.htm

türkiz 2010.01.12. 14:36:23

@amancich: Nem tudhatod, mit köszönhetek most neked, ezeknek a soroknak... potyognak a könnyeim... és nagyon, de nagyon hálás vagyok.

P.E. 2010.01.12. 17:05:24

"A Kereső főleg az elején távolinak tűnik, ami egyféle sokkos állapotnak is felfogható, nincs teljesen jelen a világban, nem azért, mert valahol máshol van, hanem azért, mert egyszerűen nincs Aki jelen legyen. Ne feledjük, léte alapjaiban kezdett megváltozni, újraértelmeződött az identitása. Ahogy mondják: Under Construction"

.Kedves Bonne, hát, a posztod elovasása után ilyen állapotba kerültem. Köszönöm.:)

türkiz 2010.01.12. 17:15:41

@P.E.: "...léte alapjaiban kezdett megváltozni, újraértelmeződött az identitása..."
"a posztod elolvasása után ilyen állapotba kerültem." - Légy szíves, oszd meg velem belőle, amit lehet! Kérlek! Kérhetem?

P.E. 2010.01.13. 06:10:13

Kedves @türkiz, ezt a posztot, amikor megjelent, átfutottam, és elkönyveltem, hogy nem értem, miről szól, ezért nem is követtem. Amikor viszont, a friss topikokban megláttam, hogy te megkönnyeztél valami kommentet, kiváncsivá tett, és újra átrágtam magam rajta, immár nagy figyelemmel,megértve úgy kb.90%-át.
Picit lepörögött az életem, és a következők jutottak eszembe: boldog tudatlanság, amikor egy kialakult, megtanult elmélet szerint éltem, amikor én tudtam a tutti válaszokat mindenre, és persze ahogyan ez a építményem összedőlt, majdnem a romok alatt maradtam, alig tudtam kimászni. Mostmár egy kicsit ovatosabb, szemlélődőbb lettem abban a kérdésben, válaszokat keresve, de nem találva. Viszont más témákban, nem tanulva az előzőekből, megint el kezdtem elméleteket faragni, hangoztatni, zászlót lobogtatni... És megint összeomlani együtt elméletestől, mindenestől. Nem mondom, egyre profibbá váltam az újraépítkezésemben. Mostmár azt is tudom, hogy mindig jó meglepetés az új énem, mégis nehéz, amikor összetörök. Most megint épül bennem valami, egy kb 35 éves elméletem rendül, omlik össze szép lassan, úgyhogy megint építőtelep vagyok. ..
Nem tudom, megértettél?
És tudjad számítanak a kommentjeid, nagy szeretettel olvasom őket.

türkiz 2010.01.13. 07:36:25

@P.E.: Az igazság az, hogy magam sem emlékszem arra, hogy aktuálisan olvastam volna ezt a posztot, talán túl közel volt az ünnepekhez... nem került rá sor. Egy hete valaki visszaküldött ide, akkor találkoztam vele, és ... nem tudom, hogy mondhatnám másként: több mint megérintett. Összeomlottam, talajt, otthont vesztettem, valami nálam is összedőlt, és felvillant, amire azóta is keresem a válaszokat... (jóllehet még nincs erőm újraolvasni bonne sorait). Felszabadít, hogy nem vagyok egyedül és felszabadít az a gondolat is, hogy nem a Semmi tűfokán forgok, hanem változatlanul Ő szögez magához. Csaknem húsz éve egy közösségben megtörtént velem ez a burokrepedés, és egy hete ennek a cikknek köszönhetően újra, immáron egészen egyedül, magányosan egy sötét kollégiumi szobában...

"És tudjad számítanak a kommentjeid, nagy szeretettel olvasom őket." - ez meglep, annál is inkább, mert ez volt az első (és talán egyetlen) megszületett következtetés bennem: nincs nekem helyem itt... Lehet, hogy nem is elefánt vagyok a porcelánboltban, hanem mamut???
Még egyszer köszönöm, hogy lettél nekem, hogy meg lehet próbálni valakivel minderről, ha dadogva is, de mégiscsak beszélni...

zzzsuzsa 2010.01.13. 10:10:56

@türkiz: Türkiz!! El ne menj!! Kérlek!! Nagyon jó, hogy itt vagy!!

mammamusz 2010.01.13. 11:18:38

Véletlenül olvastam el ezt a posztot, valahogy elkerülte a figyelmemet. És megint azt vettem észre, amit mostanában sokszor, minden nekem szól. Ez is. Mi van akkor, ha két Kereső, akik egymást már megtalálták, más és más alapfeltevésből indulnak ki és ezért a válaszaik lényegükben különböznek egymástól? Hogyan lehet egyeztetni az alapokat? Hogy ne távolodjanak el egymástól? Egyet értek @türkizzel: én is sírok.

álomfejtő 2010.01.13. 11:39:26

@P.E.: @türkiz: @zzzsuzsa: @mammamusz: mindegyikőtökben van valami, amitől összefacsarodik a szívem, ott szeretnék lenni ahol ti vagytok.Ebben a virtuális közegben épp ez a rejtőzködő jelenlét, a megfoghatatlanság inspiráló, és egyszercsak mégis olyan jó lenne ...

mammamusz 2010.01.13. 12:12:04

Néha én is így érzem. És közben érzem azt is, hogy egyedül kell megoldanom a kérdést, egyedül kell választ kapnom rá és mégsem vagyok egyedül. Folyamatosan kapom a jelzéseket, a gondolatokat, amik érzem, segítenek, de egyelőre még nem értem. Nem áll össze a kép. Most én is összeomlottam és szeretnék? kezdenék? építkezni.

P.E. 2010.01.13. 17:09:36

"Ezért ilyenkor gyakori a „véletlen egybeesések” megtapasztalása, melyeket „jelként”, „iránymutatóként” értelmez, viszont ezeknek objektív szinten nincsen semmilyen jel, vagy iránymutató jellege."(bonne)

@mammamusz:" Folyamatosan kapom a jelzéseket, amik érzem, segítenek"

Eddig én is úgy gondoltam, ahogyan mammusz, te is, hogy a jelek észlelése az éberségemet igazolja, jól esett beléjük kapaszkodni, és aszerint tovább lépni. Most ezt is összetörte bennem bonne. Elfogadjam, vagy ne?...

Valamilyen objektiv válaszod van erre, bonne?

bonne 2010.01.13. 17:14:19

@P.E.: azt is mondtam, hogy nincsenek válaszok, csak választások, döntések. Valami miatt fontos neked. Rajtad áll, "it's your call", egyik sem tesz egy fokkal sem kisebbé...

mammamusz 2010.01.13. 18:31:06

Tehát ha megértem, hogy a "nekem szóló" véletlen egybeesések NEKEM mit jelentenek, akkor tulajdonképpen megtalálhatom a választ? Tehát nem válaszol senki, mégis úgy érzem, hogy segít a döntésben. Jól értem? Mert eddig úgy éreztem, hogy a Szentlélek "keze" van a jelzésekben. De abból amit Te írtál, az is kiolvasható, hogy a Szentlélek nem törődik velem, csak úgy képzelem. És most nem merek tovább gondolkodni, félek...

mammamusz 2010.01.13. 18:34:59

@bonne: Eddig úgy éreztem, a Szentlélek vezeti elém a jelzéseket. Akkor lehet, hogy tévedek? Az egész csak azért van, mert akarom, hogy legyen? Akkor a Szentlélek "fütyül" rám? És mindegy, hogy mit döntök, nem lesz semmi "értelme"?

Ezt nagyon nem szeretném elhinni. Kérlek, mondd, hogy félreértettelek.

mammamusz 2010.01.13. 18:36:51

Bocs, azt hittem, elveszett az első hozzászólásom...

bonne 2010.01.13. 18:43:22

@mammamusz: egy dolgot mindenekelőtt érdemes leszögezni, amit írok, nem szentírás.

Van még egy dolog, az, hogy mindezt nem "kell" akarnod, történik ez anélkül is. Mert vannak bzonyos vágyaink, mélyebben, mint az akaratunk.

Meg egy olyan dolog is van, hogy Isten a legmélyebb vágyainkon keresztül beszél hozzánk.

Azt hiszem, ez válasz a kérdésedre.

bonne 2010.01.13. 18:45:25

@mammamusz: megtapasztalás szintjén nem mindegy, hogy a "szentlélek vezeti eléd a jelzéseket", vagy "a szentlélek alakítja legmélyebb vágyaidat, hogy a világ dolgait egy bizonyos módon értelmezd" ??

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2010.01.13. 20:05:18

@bonne: Köszönöm szépen ezt az utolsó kérdést, megyek is vissza "megmaradni a szobámban".

mammamusz 2010.01.13. 20:17:56

@bonne: Nagyon köszönöm, megnyugtattál.

türkiz 2010.01.14. 16:19:41

@mammamusz: @P.E.: Nekem még mindig időre van szükségem... meg talán egy incifincit másképp látok dolgokat, ami megint azt igazolja, hogy "jól van, ami van". Meg azt is, hogy jó megtapasztalás az mindenkor, amikor egyik pillanatról a másikra lesznek emberek, akiket váratlanul közelebb érzünk önmagunkhoz. Mint én titeket! :)

Bonne írása engem egész egyszerűen elsodort, mivel nem készültem (hogy is készülhettem volna?!), hagytam. Ott álltam meg, ahol már nincs axiómarendszer, nincs logika... csak a lecsupaszított valóság valakivel, aki tételesen én vagyok. Hát, nem mindig tündökletes a Lét beragyogása! Valamiért fáj az ideszegezettség... (...) Röviden! Én nem várok válaszokat bonne-tól. Jómagam azt gondolom, ez a poszt a kegyelem egyik sajátos eszközévé válhatott kettőnk-hármunk életében... és ez maga a csoda! Igaz, majdnem "belehaltam", de @bonne-t idézve: "Isten a legmélyebb vágyainkon keresztül beszél hozzánk" - és én azt remélem, ha meg nem is értettem, de tudom, milyen lépéseket nem halogatok tovább...

@bonne: Magam is tartozom neked egy köszönömmel, mert ha csak közvetve is, de hozzájárultál valami fontos megtapasztaláshoz... (Azért kíváncsi volnék, ki van a név mögött...:))

azallamenvagyok 2010.01.14. 16:38:20

@bonne: Én a kezdő lökést szeretném megköszönni, a szavakat, a filozófiát, amely "házasítva" eddigi gondolataimmal hirtelen nagy koppanással egybekötött vihart kavart.

türkiz 2010.01.14. 16:47:21

@azallamenvagyok: Bővülünk! Isten hozott a megérintettek táborában! :)
Virtuális "vihar"... -ez tetszik. "A szél ott fúj, ahol akar......!" :):):)

bonne 2010.01.14. 18:53:50

@türkiz: "(Azért kíváncsi volnék, ki van a név mögött...:))"
Eddig sem volt titok:)))

türkiz 2010.01.14. 19:16:13

@bonne: "...Tudja meg, hogy én Ultramarin vagyok."
@türkiz: "Hah! - kezdte a replikát egy színészi felkiáltással a Sárga..."
süti beállítások módosítása