Jezsuiták

PÁRBESZÉDBEN

Címkék

A szív iskolája

2010.05.16. 07:30 korizoli

Így nevezi a rendalkotmányunk a jezsuita képzés utolsó fázisát, amit tertia (ejtsd: tercia), vagy harmadik próbáció néven emlegetünk magunk között. A jezsuita képzés bizony elég hosszú, 10-12 év is eltelik mire valakit pappá szentelnek nálunk, de még ez sem elég. Eltelik még néhány papi munkában eltöltött év, amikor ismét kivonnak bennünket a forgalomból és hónapokig treníroznak.

A harmadik probáció valahogy utánozni próbálja azt a tapasztalatot, amin Ignác és első társai keresztülmentek (egyébként az egész jezsuita képzés ezt teszi). A hosszú párizsi tanulmányaik után Ignácékat Velencében szentelték pappá. Még Párizsban elhatározták, hogy a Szentföldre mennek zarándokolni, de a török háború miatt nem indult zarándokhajó Jeruzsálem felé. A várakozás idején Velence környékén szétszóródtak és kisebb településekre vonultak vissza. Vagy 40 napot imában töltöttek, majd vándorprédikátorként járták körbe a vidéket. Beszéltek a tereken, hittanra tanították a gyerekeket. Közben koldulásból tartották fenn magukat és kórházakba jártak, betegeket mosdattak, halottakat temettek el. Olyan is előfordult, hogy a sírásást is ők végezték.

Hogyan zajlik ez az utánzás?

A harmadik probáció legfontosabb része a 30 napos lelkigyakorlat. A jezsuita képzés elején, a novíciátusban végzi ezt először az ember, aztán a tertiában ismét. Szent Ignác lelkigyakorlatai a szerzeteséletünk középpontjába vezetnek minket: Jézus Krisztussal való bensőséges kapcsolatra. A lelkigyakorlat által az evangéliumok valahogy személyes valósággá válnak, Jézus már nem egy távoli példakép, hanem barát, élő személy, aki munkatársául hív.

A tertia tanulmányok ideje is. A jezsuiták ilyenkor újraolvassák a rendalapító életrajzait, a rend alapdokumentumait és történetét. Ezeket a tanulmányokat ugyanakkor nem a tudásmennyiség növelésének célja vezeti - ilyenből már volt éppen elég -, hanem egyfajta meditatív hozzáállás: a dolgok benső ízlelésének, elmélyítésének vágya. A szövegek, amelyeket a képzés során már annyit olvastunk, vagy hallottunk idézni, így valahogy mélyebbre, a szívbe is beépülhetnek.

A harmadik probáció további lényeges része a szegényekkel való kapcsolat. A társadalom peremén élő emberek közé küldik a jezsuitát. Betegek, haldoklók, függőségekben szenvedők közé. Felfedezni és megtalálni Istent mindenben - hangzik a jezsuita mondás. Ezt most nem egy szép és konszolidált lelkigyakorlatos környezetben kell megélni, hanem a szenvedéstől megtört, nincstelen emberek körében. Talán ilyenkor kezd valaki igazán jezsuitává válni.

No persze mindezt még csak szép teoretikusan tudom leírni, elolvasván a jó kis képzési dokumentumainkat, no meg a tertiából visszatérő társaim lelkes beszámolóit hallgatva. Mindenesetre igyekszem motiválni magam, hogy ráálljon az agyam, hogy hamarosan kivonódom én is egy időre a forgalomból.

 

44 komment

Címkék: korizoli

A bejegyzés trackback címe:

https://jezsuita.blog.hu/api/trackback/id/tr232003830

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ditúr · http://ditur04.blogspot.com/ 2010.05.16. 21:56:44

Sziasztok!
Lassan nem kell túl messzire menni, hogy a szegénységgel mindennapi kapcsolatba juthassunk. Sőt, azt veszem észre a környezetemben, hogy a szegénység lassan elér minket is. Az is érdekes kérdés, hogy azokban, akik a szegényekkel kapcsolatba kerülnek, meglátható-e, megtapasztalható-e Krisztus."Ti adjatok nekik enni!"
Örülök, hogy vannak akik vállalják ezt a feladatot.
Sziasztok
Feri

jabbok 2010.05.17. 02:29:46

Szerintem minden lelki-életi képzésben ennek kell(ene) lennie a lényegnek. A lelki és elméleti képzésből újra és újra "bemártani" az embert azok közé, AKIKÉRT képezzük.

A lélek adományait ugyanis ki-ki azért kapja, hogy HASZNÁLJON vele.

Óriási, és nagyon gyakori hibának látom a legtöbb lelki képzésben, hogy teljesen a szubjektív élmények, az individuum alakítása áll a középpontban. Még az imádság mérőfoka is az lett mostanában, hogy a "meditáló" vagy más technikát gyakorló "hogyan érzi magát", "hogy hat a személyiségére" az "ima". Ami pedig gyakran nem több, mint lelki maszturbáció (bocsánat a drasztikus párhuzamért).

rocamadour 2010.05.17. 10:05:47

Úgy olvastam, hogy a hosszú és alapos jezsuita képzés egyik oka az is, hogy a jezsuitákat misszióba és más különleges feladatra egyedül küldték - évekig dolgoztak akár egyedül és nem volt arra mód, hogy tanácsot kérjenek vagy akár megbeszéljék a dolgokat egy társukkal. Ezért a személyiséget kellett olyan szintre hozni, hogy erre alkalmas legyen.
Nem a mai eszünkkel találták ki ezt, hanem igen régi hagyomány..
hogy aztán a mai életben ez pontosan megfelelő-e a mai feladatokra - azt én nem tudom.
Azzal másrészt egyet értek, hogy sok mai képzésben tényleg túlzott a "lelkizés". (Ja, nekem az a szakmám..).

kis_csirke 2010.05.17. 18:06:06

Nem lehetne valami hasonlot bevezetni a hazassag eseten? Mondjuk a "kritikus" 7. evben egy "kotelezo" kis kurzus (onismeret, ima, gyerekneveles, konfliktskezelsei technikak, kommunikacio a hazassagban, a test teologiaja stb..).
Sokkal kevesebb hazassag futna zatonyra, ha hasonlo segitsegeket kapnanak, mint a jezsik a szerzetesi elethez :-)).

veritasop 2010.05.17. 21:06:11

Szia Korizoli,
ez most azt jelenti, hogy mész hamarosan terciára?

zzzsuzsa 2010.05.17. 21:31:09

@kis_csirke: Szia! Mindig zseniális ötletekkel jössz elő! Véletlenül nem februári születésű vagy? :-))) Tényleg jó lenne ilyesmi a házasságban élőknek, talán nem lenne a katolikus családok egy része ennyire álszent!

korizoli · http://arckepcsarnok.jezsuita.hu/koronkai-zoltan/ 2010.05.18. 10:15:00

@veritasop
Igen. Ha minden jól megy akkor augusztustól.

@kiscsirke
Szerintem is jó ötlet. Valami hasonló azért már működik a házashétvége mozgalom révén.

álomfejtő 2010.05.18. 13:22:43

@zzzsuzsa: Szia! Mostanában úgy érzem mintha valami nagyon bosszantana téged. Milyen konkrét tapasztalataid vannak a katolikusok álszentségével kapcsolatban?:)

azallamenvagyok 2010.05.18. 17:35:43

@kis_csirke: teljesen igazad van, ha sokan nem tudnak más kárából maguktól tanulni, akkor vezetni kell őket... saját érdekükben:)
@korizoli: ha visszatérsz, akkor számíthatunk "beszámolóra"? fejleményekre akár ennek a posztnak a tükrében, hogy hogyan hatott rád, a látásodra...

kis_csirke 2010.05.18. 18:42:35

@korizoli: igen, tenyleg jo a hazashetvege. De a kat. hazassagot kotottek hany %a vesz reszt benne? Tenyleg jo lenne valami intezmenyesitett dolog a hazasoknak is, mert nagyon magukra vannak hagyva.
Ha nektek nem lenne kotelezo ez a tercia, szerinted a fiatal sj-k hany %a hanyna felbe a munkajat miatta?
@azallamenvagyok: nem egeszen ilyesmire gondolok. En a fiatal hazasok magara hagyottsagat latom. Megkockaztatom, meg egy "anyoskepzo" sem artana, ahol a par szuleinek magyarazza el az egyhaz, hol a helyuk egy fiatal par eleteben DDDD:-))))

azallamenvagyok 2010.05.18. 18:47:44

@kis_csirke: nem akarom tudni, hogy az anyós kérdésnek mi a háttere:D erről a tréningesdiről sokat lehetne írni (lásd kapcsolatra nevelni c poszt itt), a magukra hagyatottság jó megfogalmazás, kiegyezhetünk benne

zzzsuzsa 2010.05.19. 10:23:01

@álomfejtő: Szia!
Hú erről hosszasan tudnék mesélni, hogy a katolikus házaspárok, akik mintapárokká lettek a közösségben, hogyan oktatják ki az embert, például akkor, ha kimondja azokat a bűvös szavakat, amik egyházi szinten kódoltan a sátán műve. Igazán az a bajom, hogy ez a szemlélet mindig a plébánostól jön leginkább, aki "szentesíti" ezeknek a pároknak a hozzáállását, és a többieket nyájnak, de főként birkanyájnak tekintik. Azt vettem észre viszont, hogy a mintapárok csak kifelé azok. befelé nem. Sőt!! De itt most abbahagynám az általánosítást:-) A kis gyerekeit egyedül nevelő anyuka, aki múltkor ott volt, állítólag megbánta, hogy elmondta a belső dolgoat, és nekem szinte sírhatnékom van, mert pont ez lenne a lényeg, hogy ilyen embereket behozni, hogy itt legalább kapjanak megnyugvást, jó érzéseket. A mintapárok, meg a plébánosok sleppjét alkotják úgyis! Puszi!!!:-)

izrael miszteriuma (törölt) 2010.05.19. 12:04:21

@zzzsuzsa:
az ember csak azt képes elfogadni másokban, amit már önmagában elfogadott...
Hogy megvendégelem a koldust, bántómnak megbocsátok, s akár még ellenségemet is szeretem Krisztus nevében, az kétségtelenül jeles erény. Amit testvéreim közül a legjelentéktelenebbel cselekedtem, azt Krisztussal tettem. Ám ha azt kellene felfedeznem, hogy mindenek között a legcsekélyebb, a koldusok legszegényebbike, minden sértegetők legszemtelenebbje, sőt, az ellenség bennem magamban van, sőt mi több, nekem magamnak van szükségem javaimból alamizsnára, mi légyen akkor? Akkor rendszerint felbillen az egész keresztény igazság, nincs többé szeretet és türelem, s a bennünk lakozó testvért ostobának nevezzük, minthogy önmagunk fölött ítélkezünk és dühöngünk. Kifelé elrejtjük ezt, letagadjuk, hogy valamikor is találkoztunk volna magunkban ezzel a legalacsonyabb rendűvel, s ha még maga ISTEN volna is, aki ilyen megvetendő alakban jön hozzánk, ezerszer megtagadnánk, még mielőtt bármely kakas kukorékolhatna egyet.
(Jung: Gondolatok a vallásról és kereszténységről)

Ditúr · http://ditur04.blogspot.com/ 2010.05.19. 12:37:47

@zzzsuzsa:
Kedves Zsuzsa!
Nos, vagyunk sokan akik jódolgunkban annyira tökéletes keresztények vagyunk, hogy bizony nagy kiválasztottságunkban észre sem vesszük, hogy milyen módon homályosodik el szemünk előtt Krisztus tanítása. Olyanok vagyunk, mint a tékozló fiú történetében a "jógyerek", aki nem nagyon tudta elfogadni, hogy az Atya szeretete a bűnös felé is kiárad. Mi meg itt minden parancsot betartunk, dolgozunk, gürcölünk, járunk Szentmisére, gyónunk, áldozunk, meg minden, egyszer csak megjelenik maga a bűnös és többet kap mint mi... Akkor jár ez a tékozló a legrosszabbul, ha őszintén beszél velünk...
Bizony semmivel nem vagyunk jobbak a bűnös tékozlónál...
Sziasztok
Feri

azallamenvagyok 2010.05.19. 13:48:03

@zzzsuzsa: nem egyház vagy álszentvédelmezés miatt mondom: nem vezet jóra, ha a dühödet emberek vagy csoportok ellen fordítod... ha keresünk, be kell ismerni, hogy néha rossz helyen keresünk, erről pedig nem biztos, hogy a hely tehet (bár tény, hogyha a házastársi szexualitással és az ehhez kapcsolódó lelki igényekkel annyit foglalkoznának, mint a pedofil botrányokkal, akkor mindenki képzett szexológus lenne)...

a mintapárok példája egy dolgot mond el: az egyház nem élheti helyetted az életedet, a lelki vezető mindig egy anya vagy apa szerepét tölti be, akiknek nem feltétlenül mondunk el mindent, és be kell látni, bizony az életeink különböznek, a nagy feladatunk pedig az életben a helyünk megtalálása ezeregy tényező között: barátok, család, vágyak, hit, anyagiak, lelkiismeret, bűnök mások bűnei, örömök... sajnos ez az Istenadta (természet adta) feladatunk:)

végy egy nagy levegőt - a szöveg, amit minden recept elejéről kifelejtenek:)

izrael miszteriuma (törölt) 2010.05.19. 13:54:24

@zzzsuzsa:
utóírat:
Csak akkor leled meg a valódi identitásodat, ha képes vagy már ISTEN szemével nézni önmagadra...

Shine) 2010.05.19. 13:57:42

@kis_csirke:
Szerintem hihetetlen jó dolog a MÉCS-házasközösség. Nagyon hálásak vagyunk, hogy annak idején olyan szeretettel hívtak és befogadtak bennünket.

zzzsuzsa 2010.05.19. 16:43:46

@azallamenvagyok: "Nem vezet jóra, ha dühödet emberek, vagy csoportok ellen fordítod" Hát Kedves ez vetítés!! Én legfeljebb elmondom amit gondolok, és ezzel vége az általad említett dühnek. Ami viszont nagyon megfontolandó és a katolikus közösségek jó részében tényleg probléma, hogy a házas közösségek nem befogadók, és a tényleg szeretetre, és megértésre vágyó emberek kívül maradnak, ha nem házasok. És a vicc az, hogy jómagamról most nem is beszélek, mert én járom az utam, megyek a házasokkal együtt és valahogy mindig megfelelően lereagálom az ilyen típusú megjegyzéseket, mint a tiéd. A baj sztem ott kezdődik, hogy sok egyedülálló szülő nem ilyen szilárd, mint én. nem akarják, hogy "jó tanácsokkal" lássák el őket, egyszerűen azért próbálkoznak a kat.közösséggel, mert azt várják, hogy ott egy meleg, elfogadó, átölelő, szeretetteli légkör fogadja őket. És ehelyett mindig megkapják a mintapárok "jótanácsait" akinek a házassága legtöbbször már csupán a látszat kedvéért áll fent. A mi közösségünk is defektes, mert a mintapár pl nem köszön az "idegeneknek" nem akarnak "idegent" fogadni a kirándulásaikon, megjegyzéseket tesznek és a plébános úgy viselkedik, mint egy koronázott király, akinek ha a sleppjébe tartozol akkor van lehetőséged az elfogadottságra. És ha kiejtesz a szádon egy sztót, mint a "meditáció" akkor a csoport tagok sátánt kiáltanak és elkezdenek aggódni érted, vagy azt mondják, hogy őket az ilyen "new age-es, mentálhigiénés" dolgok nem édeklik és ilyesmit ne terjessz a közösségen belül. A plébánost meg nem zavarja, hogy haldoklik a közösségi imaélet.

izrael miszteriuma (törölt) 2010.05.19. 17:10:49

@zzzsuzsa:
Milyen az ideális közösség?
Minden idegent úgy fogad, mint Ábrahám és Sára a három jövevényt a sátrában, mitha a jövevény maga az Isten, vagy minimum az Úr Angyala volna.
A zsidó hagyományban pl. a mai napig benne él, hogy: Szeresd az idegent, mert te is jövevény voltál Micrájim országában.
És az utolsó parancs így hangzik: Figyelj a jövevényre teljes szíveddel, teljes lelkeddel, teljes bensőddel.
Ilyen Közösség persze a valóságban nincsen, de errefelé kell törekednünk, ha valóban keresztények vagyunk!
:-)

fasírt 2010.05.19. 18:34:17

@zzzsuzsa:

Szia!

Kicsit továbbra is off...

Minden tiszteletem,hogy egyedülállóként házasközibe jársz. Én nem vagyok egyedülálló csak fk a férjem, de feszélyezne csupa katolikus házaspár közé menni egyedül. Nem azért, mert ne fogadnának el, -sőt SHINE közössége biztos,hogy meleg szeretettel fogadna, - egyszerűen csak azért, mert mi tényleg mások vagyunk, így vegyes felállásban. Viszont nagyon nagy szükség lenne olyan közösségekre, ahol akár olyanok, mint én (ez viszonylag ritka) vagy pl. a gyereküket egyedül nevelők töltekezhetnének, mert nagyon sok ember térne vissza így az egyházhoz. A szív iskolája lehetne ilyen közösségeket alapítani -vezetni is, akár minden plébánián! Ehhez azért jó lenne felülről ("Legfelülről" ill. a klérustól is) is egy kis támogatás.

zzzsuzsa 2010.05.19. 19:52:48

@fasírt: Szia! Akkor értesz! :-)) Én is téged:-))

zzzsuzsa 2010.05.19. 20:00:48

@izrael miszteriuma: Tudom, hogy ez a problémám összetettebb, mint látszik, és nem szeretnék további személyes húrokat pengetni, mert mindjárt jönnek és akkor jaj lesz nekem, viszont te, mint zsidó olyan jó dolgokat írtál nekem, és külön köszi Jungért! Jó lenne, ha a nyitottságot és a rugalmasságot a kat.családfők és a kat.papok is átvennék és megtanulnák a zsidó emberektől:-))
Én egyébként küldetésemnek érzem, hogy ezen a közösségen belül kicsit szabadabb és nyíltabb legyen a kommunikáció, és fogadjanak el egyedülálló szülőket is, és ne csak színleg. Szóval nincsen szándékomban kilépni ebből a közösségből, viszont a gyerekemet meg fogom védeni a farkasoktól!!

izrael miszteriuma (törölt) 2010.05.19. 20:24:15

@zzzsuzsa:
Bevallom, magam is kissé bárdolatlan voltam a kezdetekben, de most utólag szeretném ezt helyrehozni, és mindenki felé jiddische Mame lenni...

utóirat:
A zsidó közösségek sokkal befogadóbbak, sokáig szerepeltem "zsidó" blogon, ahol az elején közöltem, hogy katolikus vallású vagyok, de ez a sokszáz emberből mindössze egyetlenegy ortodox hölgyet zavart, aki valamilyen vélt előjogára hívatkozott irányomban. Mivel én nem beleszülettem a vallásba, hanem identitásom tudatos választás volt, ezért nem kötődök kizárólagosan egyik csoporthoz sem, ugyanakkor mindenféle embernek próbálom megadni az őt megillető tiszteletet. Az "ateistákat" különösen szeretem, mert bennük még nyugtalanság munkál, ami elvezethet Istenhez...

álomfejtő 2010.05.19. 21:32:51

@zzzsuzsa: @fasírt: Szerintem a házas köröknek be kellene fogadni az egyedülálló szülőket is, mert ott csomó példát és megoldást kaphatnak saját problémáikra, másrészt az új pár találás is könnyebben menne, mint tisztán egyedülállók csoportjában,mert a bekapcsolódás egyszerűbb,nem annyira 'célirányos', meg a problémák is már részben közösek, túl vannak egy komoly kapcsolaton, élethelyzetük más, mint a gyermektelen egyedülállóké. természetesen ne a házasok közül pécézzék ki új párjukat:)Gyermekeik is jobban tudnának barátságokat kialakítani.Ez a lehetőség a plébánosok támogatásától nagyon függ.
Az én helyzetem se rózsás, mert a gyermekeimet már majdnem felneveltem, és mostanában (már egy éve lassan!)kapcsolódtam újra egy katolikus közösséghez , ott mint 'egyedülálló' jelenek meg, mert a férjem nem tart velem, más valású- hát nem könnyű.Bennem is van hiba,valami görcsösség. Persze mindig nehéz egy összeszokott társaságba beilleszkedni.

álomfejtő 2010.05.20. 08:54:06

@azallamenvagyok: manapság a jámborság ritkaságnak számít és erény, ha nem egyenlő a bugyutasággal:)

azallamenvagyok 2010.05.20. 10:14:49

@álomfejtő: mondasz valamit:) viszont nem bugyutaság, ha az ember felismeri a felszínes, agresszív és félrevezető ideológiák csapdáját, a kitekert lényeggel nem foglalkozó hibás logikai útvesztőket. Régen ezzel könnyebben tudott mit kezdeni az egyház, manapság viszont nem lehet minden önmegvalósításról papoló hülye mellé tenni egy példázatot (főleg az interneten)... túl sokan vannak, és túlzottan alkalmazkodott az általános gondolkodás a hibás érvekhez... egy dolgot lehet tenni, felismerni a fontos értékeket, amiket vállalunk, amelyek alapján szeretnénk megtalálni helyünket a világban (jelen esetben Krisztus tanításai) és aszerint, jóságra, jámborságra, felebarátiságra törekedve élni. Be kell látni: nem engedhetjük meg, hogy materialista félremagyarázások megingassák a spiritualizmust, hiszen - ha jobban megnézzük - semmi közük egymáshoz. A jog, a bűn (mint megvalósult tett), az "Én"-hez való ragaszkodás nem spirituálisan értelmezhető dolgok. A lelkét, a békét, a szabadságot, az Istent kereső ember olyan, mint a gyöngyhalász: lebukik a mélybe és ehhez kell edzenie magát. Könnyen belátható, hogy egy gyöngyhalász tanfolyamon sincs helye azoknak a felvetéseknek, hogy megijedtünk a hínártól:) Ettől persze kezdeni kell valamit a hínárral, de immár tudjuk: a cél az igazgyöngy, a hínár pedig csak útban van...

álomfejtő 2010.05.20. 10:16:03

@azallamenvagyok: ha félreérthető lettem volna feljebb, most is megyek a férjemmel az ő gyülekezetébe, s ott sem kapcsolódtunk a közösséghez az ő tartózkodása miatt, nekem pedig nagyon fontos a katolikusságom mélyebb megélése és gyakorlása.

álomfejtő 2010.05.20. 10:24:12

@azallamenvagyok:legutóbbi válaszom előtt még nem olvastam a Te utóbbi válaszodat, igen így van. Utolsó soraidat olvasva eszembe jutott egy régi eszmefuttatásom végeredménye - gyöngy nélkül nem lehet gyöngyöt fűzni, legyetek igazgyöngyök - (egyenként, mint a közösség tagjai)

azallamenvagyok 2010.05.20. 10:56:25

@álomfejtő: egy pillanatig nem voltál félreérthető.) a közösséghez tartozás kérdése viszont jóval tágabb probléma, sokszor kevés egy összetartó alapelv, a közösségek (bármilyen szinten) gyakran várják el a befogadottól a 100%-os alkalmazkodást, odaillést. megérthető: emberi reflex, hogy féltjük a kis felépített életünket a változástól, ezt még összerakva a közösségi önerősítő tényezőkkel (khm, csordaszellem) külső és belső nézőpontból tekintve is nehezen megemészthető helyzeteket kapunk. Sajnos erre egy drasztikus megoldást tudok, akár bármelyik kapcsolatra: ha nem megy, be kell látni, hogy nem illünk össze, mert a szereplők mást-mást keresnek a kapcsolatban:(

álomfejtő 2010.05.20. 16:13:44

@azallamenvagyok: " ha nem megy, be kell látni, hogy nem illünk össze, mert a szereplők mást-mást keresnek a kapcsolatban" -.amíg konkrétan nincsenek tisztázva egy kapcsolat alapelvei, addig az nyitott egymás fele, vagyis mindenkinek élethelyzetében kirajzolódnak a határai, pláne, ha ezt nem tikolja az ember.Ennek alapján a közös nevező is létezik elméletben. Amíg konkrétan nem hozzák tudomásomra, hogy zavaró a jelenlétem, nem lépek tovább, ha fontos nekem a kapcsolat. Ha nem fontos, elhal az egész.
Bevallom ,én küzdeni szoktam a kapcsolataimért, akár egyéni, akár csoport-kapcsolatok.A virágról virágra szállás nem vezet sehova. Tulajdonképpen a magam elfogadtatása másokkal, a saját magam csiszolódását, alakulását eredményezi, persze alapvető önfeladás nélkül.Az is egyértelmű, hogy közben a közösség is formálódik. Egy vallásos csoport nagy hibája, ha elhatárolódik a befogadástól-szerintem bűn. Szűkkeblűség, keményszívűség, önzés és bizonyos mértékig korlátoltság.

zzzsuzsa 2010.05.20. 16:24:59

@azallamenvagyok: Na helló! "felszínes, agresszív és félrevezető ideológiák csapdája" "manapság viszont nem lehet minden önmegvalósításról papoló hülye mellé tenni egy példázatot" Figyelj már!! Ez most nekem szólna? Vagy rólam szól? Csak azért kérdem, mert ha jól tudom, te írsz egy blogot, quasi megvalósítod önmagad . Hogy is van ez? ha már itt tarunk megmagyaráznád pontosan, kire és mire gondoltál?? Miről beszélsz?

azallamenvagyok 2010.05.20. 18:19:20

@álomfejtő: nagyon helyes, hogy küzdesz, és minden szavad arany:)

kis_csirke 2010.05.21. 14:14:31

@álomfejtő: @azallamenvagyok: a mi kozossegunk most ert oda, hogy kezdunk bezarkozni, nehezebben nyitunk idegenek, ujak fele. Persze ez ellen fellepek (es szerencsere van sulya a szavamnak), es ugy latom, mintha a csoportfejlodesnek egy "normalis" szakasza lenne ez a nagy ontudat. Csak legyen mindig valaki, aki figyelmezteti a csapatot, hogy acsi, ez a bezarkozas nem korrekt.

álomfejtő: azt irod, kuzdesz a kapcsolataidert, ez tok jo; en inkabb megszenvedem, de magamert nem tudok kuzdeni (masokert vagy egy ugyert igen).

álomfejtő 2010.05.21. 15:37:04

Kiscsirke, most végre szeretném elolvasni, mit is írsz. Csak ott oldalt látom. Üdv:)

álomfejtő 2010.05.21. 15:53:53

@kis_csirke: nem magamért küzdök, hanem a kapcsolatért, amibe mindkét oldal benne van, mert hiszek benne, hogy én magam hasznára válhatok a kapcsolatnak. Amíg nem ismernek, nem tudhatják, mit veszítenek:) - akár pozitív, akár negatív irányban. Erről meggyőződni kevés 1-2 alkalom, akkor még nem tud az ember elég természetes lenni.(--- -Zsuzsa, mit gondolsz erről?---)
Mostanában jelentkeztem valakinél, hogy szeretnék feladatot kapni egy közösségi alkalmon.
olyan érzésem van, hogy leinformáltak, egy telefont kaptam, összesen két általános kérdést tettek fel, mint közvélemény kutatás, aztán megkérdezték a koromat és hogy házas vagyok-e. Valahogy másként szólt az egész, mint egy szokásos telefonos statisztikai felmérés...
Egyébként a küzdés szó magában foglalja azt is, hogy az ember szenved magával is, és el kell szenvedni az el nem fogadást is, reménykedve abban, hogy ez átmeneti dolog, ami akár sokáig is tarthat.

zzzsuzsa 2010.05.21. 21:59:57

@álomfejtő: Szia! Az teljesen természetes, hogy amikor egyszer-kétszer találkozol v.kivel, akkor nem az egész lényét tudod felfedezni, és általában az érvényesül, hogy első blikkre szimpatikus e, és milyen első megérzéseid vannak vele kapcsolatban. Szerintem, mi (mindketten) úgy vagyunk ezzel, hogy az első megérzésben elég sok hosszútávú felfedezés is benne van, szóval belelátjuk az emberbe, hogy nagyjából milyen. Ami még van, az annyi, hogy a bizalom viszont különböző lehet. Én általában jót akarok feltételezni és később fedezem fel a negatívumokat, szóval sokszor ér sérelem emiatt, túlreagálok dolgokat. Elképzelhető, hogy az a jobb alapállás (ami talán nálad van, de nem biztos:-) hogy előszörre kicsit bizalmatlan, de amint megérti és megérzi a jó dolgokat, akkor nyitottá válik! A küzdés önmagában még lehet jó és rosszabb is. Nekem az a legfelemelőbb, amikor valaki egy régi kapcsolatáért tud és képes küzdeni, és jobbá tenni, közelebb kerülni az illetőhöz.
Amit kis csirke írsz a közösségetekről, az lehet jó is és kevésbé jó, én azért vagyok ennyire kiakadva a kat.közösségek miatt, és konkrétan a miénk miatt, mert itt van egy-két ember, aki szinte eldönti, hogy ki az akit befogadhatunk és ki az akit nem. Mintha ez valami vérszerinti család lenne, ahol nem lehet örökbefogadni, csak a családtagok belső körére tartoznának a dolgok. Itt ami a laginkább baj, hogy azok a szülők, akik egyedül vannak, nem járnak templomba, de mégis eljönnek és elhozzák a gyerekeiket a közösségbe,megértésre, vágynak, szeretnék magukat jól érezni, szeretnék, ha legalább itt nem néznék őket tök hülyének,szóval velük elég kevéssé megértőek valójában. A jópofizás, ami nálunk nagyon dívik, semmit nem ér, ha egy valódi személyes vallomás egy ilyen embertől nem talál megfelelő fogadtatásra, és úgy érzi, neki többé itt nincsen helye, mert hülyének nézik. Nálunk a "vezérhím" ki is mondja, hogy a "külsősök" nem kívánatos személyek a nyári táborban. Az a baj, hogy egy ilyen közösség nem család, ahol csak a családtagokra tartoznak a dolgok, mert Jézus dolgait jó lenne a közeledőkkel is megosztani. Szerintem ennek nincsen a mi közösségünkben kultúrája. És az, hogy a plébános atya elröhögcsél az emberekkel, még semmit nem tesz hozzá a dologhoz.

fasírt 2010.05.22. 14:55:24

Sziasztok!

Kicsit visszatérve, a poszt témájához, de nem teljesen elszakadva a mostani polémiától: a szív iskolája azért lenne fontos nekünk világiaknak is, hogy nyitottak tudjunk maradni a valamilyen szempontból "szegényebbek" vagy egyszerűen mások felé. Ehhez az a legfontosabb sztem, hogy a saját magunkban rejtőző megalázott ill. szégyenkező "embert" fel tudjuk fedezni,el tudjuk fogadni, gyógyulást kérve, hogy az érzelmi csapdáinkból kivergődjünk. Ha ez sikerül, nem lesz már szükségünk arra, hogy valakiket lenézhessünk, könnyebb lesz a befogadás. Viszont arra sem lesz szükségünk, hogy állandóan megerősítsenek bennünket, így a másik oldal, a beilleszkedés is könnyebb.

azallamenvagyok 2010.05.22. 23:35:37

@fasírt: hasznos gyakorlati lehetőség a tömegközlekedés:) észrevenni az embereket, nyitott szívvel nézni őket, gondolkodni, érezni a napi bajaikat, viselkedésük okát...

álomfejtő 2010.05.23. 05:52:17

@azallamenvagyok: ezzel én is így vagyok, s legtöbbször meglátom az elesett, elmaradott emberekben a szépséget, emberséget,az egymás közti kapcsolataikban a szeretetet - még ha első pillantásra ezek nem nyilvánvalóak is.

fasírt 2010.05.23. 13:31:59

@azallamenvagyok: Persze nyitott szívvel, de kevésbé nyitott táskával(: Nekem mindig Dante pokla jut eszembe a 7-es buszról.
Nem is rossz ötlet a harmadik probációhoz...

azallamenvagyok 2010.05.24. 18:22:27

@fasírt: a hetes tényleg durva. bár nagy előnye, hogy ott nem lát az ember, hanem érzi az embertársait:) én a 173-ason tanultam a derűlátást
süti beállítások módosítása