Egyre gyakrabban tapasztalom, hogy katolikus körökben is milyen népszerűségre tett szert Badiny Jós Ferenc munkássága és elméletei. Sokan úgy látják, hogy keresztény hitük és magyarságtudatuk elmélyítését szolgálja az emigrációból 2001-ben hazatért, és 3 éve elhunyt szerző, aki egyébként elhagyta a Katolikus Egyházat és önálló magyar egyházat is alapított. Badiny egyik fő tézise, hogy Jézus nem zsidó volt, hanem pártus herceg. A magyar nép pedig a sumérokkal, szkítákkal, és a pártusokkal rokon. Ebből következően Jézus vérrokonunk.
Nemrégiben ismerőseim nagy lelkesen beszéltek Badiny egyik könyvéről, hogy milyen mély és milyen megalapozott. A sok idézet, hosszú irodalomjegyzék, idegen szavak sokasága valóban a tudományosság látszatát kelti. De Badiny műve valóban eleget tesz a tudományosság alapvető kritériumainak?
Ami a hivatkozások pontosságát illeti a liberalizmusssal éppen nem vádolható kuruc infón olvashatunk egy hosszú listát a könyvben felfedezhető hivatkozási hibákról és végül ezt a következtetést: „A szerző munkáját felületesen, minden szakmai kontroll nélkül, feltételezéseibe belefeledkezve, ezért sok csúsztatással végezte el, s ez hitelét nagyban rontja.”
Talán szakmai ártalom, de az egyik dolog, amit egy könyvnél először megnézek az az irodalomjegyzék. Ami számomra először feltűnt, hogy a „nagy tudós” szinte csak ismeretterjesztő vagy lexikon jellegű kiadványokat sorol fel a bibliai vonatkozásoknál. Elmélyültebb, egy részterületre koncentráló komoly szentirástudományi munkát nem igen találtam, jóllehet a szerző igen specifikus bibliai kérdéseket feszeget. Egy tudományos igényű műnél a dilettantizmus egyik biztos jele, hogy a szerző nem ismeri kellően a téma irodalmát.
Még komolyabb probléma azonban, hogy miképp használja fel a hivatkozott irodalmat. Jelenits István, néhány konkrét esetet hoz, ahogy Badiny hivatkozik egy lexikoncikkre és így foglalja össze a tapasztalatait:
„Jól látható, hogy Badiny Jós Ferenc azt emelte ki ebből a lexikoncikkből, amit saját elméletébe be tudott illeszteni. Csakhogy maga a lexikoncikk ezt az értelmezést teljesen meghaladott, tarthatatlan elképzelésként közli, bizonyítékokat is hoz fel ellene. Aki így állít szakirodalmi hivatkozásokat saját elmélete mögé, abban nemigen bízhatunk!”
Mit lehet erre mondani? Ez több mint dilettantizmus, ez sarlatánság.
Ami a tartalmat illeti, a teljesség igénye nélkül csak két tartalmi dologra térnék ki:
Badiny meggyőződése, hogy Galileában nem laktak zsidók, ezért Jézus és tanítványai sem lehettek azok. Valóban az evangélium „nemzetek Galileájának” nevezi (Mt 4,15) a területet, utalva arra, hogy Galilea vegyes lakosságú vidék volt. Az asszír hódítás (Kr.e.732) után a zsidó lakosság egy részét elhurcolták, és idegen népek telepedtek le. De ettől még laktak zsidók Galileában, amit a régészeti feltárások (pl. zsinagógák romjai) és korabeli források (Josephus Flavius) mutatják. Jézus apostolai közül tíznek héber neve volt. Ez egyike a sok esetnek, ahol a szerző nem ismeri, vagy nem vesz tudomást olyan tényekről, amik nem támasztják alá az elméletét.
Badiny szerint az Újszövetség zsidó hamisítás eredménye, következésképp nem is tekinti Jézusról szóló hiteles forrásnak se az evangéliumokat, se a többi iratot. Tény, hogy szinte kivétel nélkül zsidók írták az Újszövetséget (csak az orvos Lukács kivétel, akit viszont Badiny következetesen zsidónak tekint). Bár ezek a szövegek görög nyelven íródtak, mégis gyökerükig áthatja őket a zsidó kultúra és gondolkodásmód. Az elterjedő kereszténység egyöntetűen ezeket az iratokat fogadta el szent iratainak, jóllehet a második századra a zsidó keresztények már kisebbségben voltak a többségi, pogányságból megtért keresztényekkel szemben. (Ez a fordulat egyébként főleg annak a Pálnak köszönhető, akit Badiny a jézusi örökség elzsidósításáért tesz felelőssé. Éppen Pál fáradozott legtöbbet azon, hogy a kereszténység ne csak zsidók között terjedjen, hanem a görögök között is.) Később egy döntően görög majd római kultúrájú közösség volt az amely ezeket az írásokat a mérvadónak tekintette, pedig ez egyáltalán nem volt ez magától értetődő, hiszen már az első század végétől a keresztények a legtöbb helyen polemikus viszonyban álltak azokkal a zsidókkal, akik Jézust nem fogadták el messiásnak. Gyakran, a mai szemmel különösen is durva, zsidóellenes retorikájuk volt. Ennek ellenére sosem merült fel közöttük, hogy Jézus ne lett volna zsidó, vagy hogy az Újszövetségi iratokat elvessék, mert zsidók írták őket. Ugyanígy a másik oldalon, a kereszténységgel vitatkozó rabbik sem állították, hogy Jézus ne lett volna zsidó származású, vagy éppen pártus lett volna, jóllehet ez lett volna a legkézenfekvőbb érv az elhatárolódáshoz. Legfeljebb az fogalmazódott meg, hogy Jézus nem a Szentlélektől fogantatott, hanem egy római katona volt az apja, de, hogy az anyja zsidó volt az nem volt kétséges nekik sem.
Hosszasan lehetne idézni a könyvben előforduló történelmi és teológiai tévedéseket, Nemeshegyi Péter hoz egy hosszú listát a Távlatokban.
Ami Badiny elméletének következményeit illeti. Az első az elkereszténytelenedés. A szerző alapvető bizalmatlanságot táplál azon Biblia iránt, ami 2000 év óta minden keresztény közösség fő inspirálója és az európai kultúránk egyik legmeghatározóbb forrása. Badiny egy Szentírást nélkülöző kereszténységet hirdet, vagy pontosabban saját maga kreál egy szentírást, magyar biblia néven.
A kereszténység zsidótlanítására már voltak törekvések. A XIX és XX. század német nacionalista ideológiái már próbálkoztak ezzel. De a kereszténység elvágása a zsidó gyökereitől lehetetlen. Fából vaskarika. Amikor ezt megkísérelték a kereszténység kiforgatása jött létre, amikor „kereszténység védelme” jelszóval a legbrutálisabb embertelenségeket követték el.
Amit különösen is rombolónak tartok Badiny munkásságában, hogy népfajokat állít szembe egymással. A jó népeket (turániak, pártusok, magyarok) és a rosszakat (szemiták, zsidók). Nem tanultunk még eleget ebből? Nem volt elég tragédia ebben az országban, amikor ilyen elveket vallók kerültek hatalomra?
Feltételezem, hogy Badiny Ferencet az a jó szándék, vezette, hogy a magyarság identitást megerősítse, de egy nemzeti öntudatot nem lehet tévesesekkel megerősíteni. Ha magyarként küzdünk a Dákó-Román elmélet butaságai ellen, miért kreálunk egy még megalapozatlanabb légvárat? A magyarság választott, felsőbbrendű népként való kezelése önmagunk elszigetelését, gettósítását eredményezi, pedig Magyarország elmúlt ezer évének igen szerves és alkotó dimenziója volt az európaiság. Persze fontosak a magyar gyökereink, identitásunk, de ezt nem lehet másokkal szemben, önmagunkat más népek fölé magasztalva megfogalmazni. Ezzel csak egy párbeszédképtelen, a valóságtól és a környező népektől elzárkozó mesevilágot lehet alkotni, ami csak látszat biztonságot ad, mint a fundamentalista szekták biztonsága. Egy nép számára viszont tragikus egy ilyen magatartás. Nem volt elég Trianon, most a saját hülyeségünk végezzen velünk? Na ne!
Ti mit gondoltok?
Az utolsó 100 komment: