Egyetértek Heller Ágnessel. Ez mostanában ritka esemény.
Németh Sándor saját lapjában, a „hetek”-ben – és az ATV-ben – karácsony alkalmából Ungvári Tamással beszélgetett a Messiásról. Itt szólaltatták meg a Széchenyi-díjas filozófust, Heller Ágnest is, és még néhány más díjazottat: egy operatőrt, egy labdarúgót (ő történetesen csak válogatott, nincs díja, de úgy látszik ez is elég), egy írót és egy színművészt, és persze Heller Ágnest. A kultúra válogatott képviselői nyilatkoznak Jézusról. Elgondolkodtató, hogy egyetlen püspököt sem tartottak illetékesnek az ügyben, talán, mert nincs Kossuth-, Széchenyi-, Oscar,- vagy József Attila díjuk. Igaz, Németh Sándor vezető lelkésznek sincs, de ő volt a megrendelő. No, de én Heller Ágnest akartam idézni és dicsérni. Azt mondja, „hogy Jézus minden karácsonykor megszületik, mindig jelen van, mindig ott születik, és akkor születik, amikor a karácsonyt ünneplik.” Nagyon is igaza van. Persze azt is mondja, hogy „nem nézi jó szemmel, hogy az üdvtörténeti eseményből történelmi eseményt csinálnak.” Itt azért kissé összeráncoltam a homlokomat. Vajon jól értem? Mert Ágnes asszony így folytatja: „Mintha Jézus születésnapja olyan lenne, mint az én születésnapom,” - hát bizony, nem olyan. Megint egyetértek. Csakhogy ez a bonmot nem igazolja a tézist, hogy itt üdvtörténeti eseményből történelmi eseményt csináltak. Ezt a történeti módszer követői megkísérelték, nem túl meggyőző eredménnyel. Náluk elsikkad, hogy Jézus születésével egy történeti eseményből – az is volt – lett üdvtörténeti esemény. És ez a karácsony lényege. Ágnes asszony mondatát tehát meg kell fordítani, hogy igaz legyen. Persze lehet, hogy csak a fogalmazása félreérthető, és valójában egyet gondolunk.
Persze, ha az utca emberét kérdezzük meg, csak egy törpe kisebbség mondja első hallásra, hogy a karácsony Jézus születéséről szól. Nagyobb a valószínűsége, hogy azt felelik a kérdezőnek: ez a család ünnepe. És bizony néhány prédikációban is elhangzik ez. Kényelemes álláspont, a mindenkori többség rábólint, hisz a médiában is ezt hallja. Pedig a család ünnepe a Szent Család ünnepén van (egy hétre rá). Ez a nap emlékeztet minket arra, hogy a Megtestesülés családban történt, és ez persze nem csak a betlehemei napokra igaz, hanem a názáreti és egyiptomi, sőt jeruzsálemi folytatásra is. Nincs megtestesülés család nélkül: ahogy Názáretben Máriának igent kellett mondania, hogy megtörténjen az elképzelhetetlen, úgy ma is, szükség van a családi, a szülői igenre, hogy Heller asszony szavaival az ünneplésből megszülethessen Jézus. Talán a mai ünnepet kéne felértékelnünk, újra kitalálnunk, hogy ez megtörténjen.
Még egy gondolat: nem csak rossz napon ünnepeljük a családot, ti. Szentestén, és nem a Szent Család ünnepén, hanem további engedményként a Zeitgeist-nek, privatizáljuk, az otthon négy fala közé zárjuk ezt az ünnepet, amely azonban nyilvános, nem lehet nyilvánosabb, sőt egyetemesebb. Az első pillanattól fogva – ezt a Pásztorok miséje fejezi ki – közügy a Megváltó születése, nem marad a mikro-család intimitásában. És az ünnepi ciklust nem véletlenül zárjuk le Vízkeresztkor, hisz aznap az egész globális világ térdet hajt jelképesen a Gyermek előtt. Talán igaza van keleti testvéreinknek, hogy aznap ünneplik a karácsonyt. Talán nekünk is fokozatosan kellene ráhangolódnunk a Gyermek egyetemes küldetésére!
Utolsó kommentek