Kühnelt-Leddihn Erik - a név elég kacifántos - írt egy bestsellert, valamikor a harmincas években, Jesuiten, Spiesser, Bolschewiken címen. A Pallas gyorsan le is fordította magyarra, Magyarországon Ijjas Antal előszavával jelent meg, Jezsuiták, Nyárspolgárok, Bolsevikik címen. Hőse egy jezsuita, Giovanni Battisat Scapinelli, akiről Ijjas azt állítja: "csodálatos jezsuita, aki szimbolikus alakja ennek az imperializmusnak" (11). Olyan, amilyennek sok kisember megálmodja "a" jezsuitát. Szuperman, aki közben gyóntat is, szóval nem annyira életet ment, hanem lelkeket. A vérbeli római egyúttal vérbeli berlini, adódik hát, hogy induló sorozatom névadója lett.
 

Berlin a huszas-harmincas években, melyet a spekulánsok és a félvilág "aranyévekként" ünnepelt, miközben a világkrízis nyomorából megszületett a tiszavirág életű III. "ezeréves" birodalom, izgalmas város lehetett, és épp ilyenben érezte jól magát a szuper-jezsuita, akiről sokan ma is hiszik, hogy elkelne belőle manapság is egy-kettő. Hősünk egyforma otthonosan mozog a diplomáciai parketten, az alvilágban és a burzsoázia berkeiben, no meg az elmaradhatatlan Mária- s egyéb kongregációkban, és eközben lelkeket ment, és filozofál. Főleg pedig hitvitázik, egyebek között szovjet diplomatákkal, akik közül némelyik ugyanolyan valószínűtlen regényalak, mint Scapinelli maga. "Bánja meg bűneit" - kéri a szovjettanácsost, mire az gúnyosan nevetne - erre nevelték - de már csak száraz köhögés tör ki torkából. Nincs mese, a szovjet diplomata a Salve Reginát imádkozva leheli ki lelkét, s a jezsuita fogja le szemeit. Valószínűtlen, melodrámai, hihetetlen - mit mondjak még? S elképzelem, hogy egy mai Scapinelli postkommunistákat imádkoztat.

Ami a mai olvasót leginkább megragadja, az a diadalmas  világnézet pátosza a jezsuita ajkáról. Mintha Bangha Béla beszélne, vagy Varga Laci bácsi. Nekem leginkább az tetszik, hogy Scapinelli szerint a felvilágosodás óta minden szellemi irányzat, minden "izmus" eretnekség. A bolsevizmus is az. S megjósolja, hogy - ezért - össze fog omlani. Abban a Berlinben jósolja meg, ahol épp átvette a hatalmat Hitler és a nuncius Pacelli bíboros. Nagyon messze vagyunk a II. Vatikáni Zsinattól, de kísértetiesen közel egy Spengleri dimenziókban gondolkodó kultúrtörténet realizmusához. Mert Scapinelli jóslatai sorra bejöttek, némelyik a nyolcvanas évek végén. Hogyan lehetett igaza, ha ekkorákat téved?