Vasárnap egész nap egy olasz ismerősömmel utaztam. Sok mindenről beszéltünk, szóba jött az olasz politika is. Berlusconi most a „frontember". Barátom azt mondja, nem volt alternatíva, így üzletembert választottak. És mik voltak az első intézkedései? Olyan törvényeket hozott, amivel levédhette saját peres eljárásait! Tehát a saját malmára hajtja a vizet... (A Besenyő család szerint, a saját malmára hajtja azt, aki fizet:))A zárójel tán reálisabb...

Hát ez a saját malom élmény van most bennem. A környezetünket olyanná próbálják formálni, hogy igyekezzünk a saját malmunkra hajtani a vizet. Nincs bajom a saját malmunkkal, a helyes önszeretettel, sőt sokszor hiányzik. De a „csak saját malom" fáraszt. És hogy jött elő mindez? Nemrégiben egy barátommal autót mostunk. Automosó automatánál:) Biztos mindenki ismeri, csak én láttam most először: pénzérmékben méri az időt, addig nyomja erős nyomáson a vizet, amíg neki megéri:). Utána meg automata porszívó érmebedobással. Ami viszont fontosabb, hogy mi történt bennem. Sietni kellett, nem lesz elég az aprópénz, meg egyáltalán sokat kell majd beletömnöm. Közben sorban állnak mások, rám várnak. Szóval egy abszolút hajtás, amiben azért komoly pénzkiadás is van, ha jól megmosom az autót, de a körülmények olyan hatást érnek el, hogy minél olcsóbban, minél többet, minél inkább magamnak. De ez csak egy csekélyke példa, ti biztos többet tudtok. De vajon figyelünk ezekre? Vagy engedjük, hogy manipuláljanak? Talán én nyomatom túl az egészet?