Gondoltam, valamiképp innen Rómából is be lehet kapcsolódni az ünneplésbe, így aztán kerestemben örömmel fedeztem fel, hogy Orbán beszédét a Lánchíd rádió közvetíti. Meg is hallgattam, bár a vége felé kétszer-háromszor is megszakadt, de azért jó volt hallgatni a beszédet, a tömeg zaját, jó magyarnak éreznem magam. Igen ám, de ahogy lejárt a közvetítés, kikapcsoltam a rádiót, de a füttyszó és a tömeg zaja továbbra is hallható volt. Gyorsan kinyitottam az ablakot, és tényleg: ma is tüntettek az olasz diákok az olasz tanügyet megreformáló Gelmini-dekrétum ellen. Ebben a miniszterasszony, Maria Stella Gelmini visszatérne a jegyrendszerhez, mert eddig minősítések voltak. Az elégtelen, jó, kitűnő csak az elemiben maradna, ahol egy tanító vezetne egy osztály heti 24 órában (persze lehetnének szaktanárok, de csak a legszükségesebb tárgyakból). A tankönyveket pedig csak három-öt évenként adnák ki újra, könnyítve ezzel a családok anyagi helyzetét. Aztán döntő fontosságúvá tette a magaviseleti jegyet, amelynek eddig csak szimbólikus értelme volt. Ugyanakkor bevezetne egy ún. polgári foglalkoztatást, ahol a diákok az alkotmánnyal és olyan dolgokkal ismerkedhetnek meg, amelyre egy állampolgárnak szüksége van.

 A demokrata párt pénzelvonásokat lát a reform mögött, és mint már többen kifejtették, sok intézmény kerülhet a reformokkal bezárásra. A kormány mindeképp kitart. A diákok pedig hadat üzentek, elfoglalták az iskolákat, kimentek az utcára. És természetesen levelet is írtak a parlamentbe. Különösen a magaviseleti jegy ellen keltek ki magukból, és azt mondják, hogy a kormány elnyomással válaszol az erőszakra, mert másképp nem tudja azt megoldani.

A politikusok és Bagnasco bíboros (az olasz püspöki kar elnöke) is párbeszédre bíztatja mind a diákokat, mind a politikusokat. A demokrata párt vezetője pedig azt kérte, vonják vissza a dekrétumot, amíg sikerül közös nevezőre jutniuk.

 Igyekeztem rövid lenni, mert csak példának szántam. Komolyabban megnézve tényleg vannak benne súlyos pontok, de azért számomra érdekes, hogy az olaszok nem tűrik szó nélkül, már az első lépésre reagálnak, és minden szinten van reakció (politika, egyház, érintettek). Persze igen sok politikai érdek van a tüntetések mögött, de az elmúlt egy hétben már két tüntetést láttam, és mindkettőn szép számban voltak. Úgy látszik sokáig nyelni magyar tulajdonság...

 A minap olvastam egy érdekes történetet, befejezésül ezt osztanám meg: „Egy atyafi beleesett a kútba. Kimentésére összefutottak a szomszédok. Kötelet engedtek be s azzal húzták kifelé a szerencsétlenül járt embert. Amikor a feje kiemelkedett a kútból, elkezdett erősen kacagni. – Mit kacag kied? – kérdezték tőle. – Én azt, válaszolta, hogy ha elengedném a kötelet, kendtek mind hanyatt esnének!”

Kitartás! Mindjárt arcunkba vigyorog a homo sovjeticus...