A szilvesztert idén Dobogókőn töltöttem, „óévbúcsúztató” lelkigyakorlatot adtunk. Ez egy olyan lelkigyakorlat volt, ahol a résztvevők korosztályi spektruma meglehetősen széles volt. A legfiatalabb résztvevő még kilenc éves sem volt és a legidősebb a nyolcvanas éveinek közepén járt. Eddig mindig fiataloknak adtam lelkigyakorlatot és őszintén megvallva kicsit tartottam ettől a mostanitól. Hogyan fognak az idősek belekapcsolódni a dolgokba? Mit fognak szólni a filmhez (mert hát egy film is része volt a programnak)? A csoportbeszélgetésekben hogyan lesznek majd jelen?
Szkepticizmusomra alaposan rácáfoltak az idősek. A beszélgetésekben megosztott gondolataik, élettapasztalataik olyan gazdagítóak voltak, amire nem is számítottam. Olyan emberekkel találkozhattunk, akik átmentek már az élet sűrűjén, hitüket olyan időkben tartották meg, amikor vallásosnak lenni megvetettséget és mindenféle hátrányt jelentett a társadalomban. A másik oldalon viszont a fiatalok, és a gyermekek jelenléte, gondolatai okoztak nagy örömet az időseknek. Az egyikük valahogy így fogalmazott: „látva ezeket a fiatalokat, már nem aggódom a jövő miatt, van remény!”
Idősek és fiatalok közösségét van lehetőségem megtapasztalni lévén, hogy igen sok idős rendtársunk van. Gyerekkoromban is sokat voltam a nagyszüleimnél, úgyhogy az idősek tiszteletére szocializálódtam. Ugyanakkor, amit itt a rendben megtapasztalok az valamelyest különböző is, mint a családomban. Ezek a jezsuita öregek általában valahogy sokkal fiatalosabbak és nyitottabbak, mint a nagyszüleim voltak. Sosem felejtem el, hogy Vácz Jenő atya 80 éves volt, amikor lelkigyakorlatozás közben kaszálni is megtanított, halála előtti hetekben, pedig még szánkóztam vele a püspökszentlászlói dombokon (88 éves volt akkor). Gyakran elcsodálkozom, hogy az öregjeink, hogyan tudnak most is olyan lelkesen és olyan erővel dolgozni. Fáradhatatlanul járják az országot, lelkigyakorlatot tartanak, tanítanak, előadásokat adnak, miséznek, fáradhatatlanul gyóntatnak stb.
Bizony magasra tették a lécet számunkra. Jó lenne legalább akkorát ugorni, mint ők tették (és még teszik).
Ti hogyan élitek meg az idősekkel való kapcsolatot? Vannak olyanok, akikre fel tudtok nézni?
Utolsó kommentek