Legkedvesebb barátom csörgetett meg karácsony előtt – családorvos, három gyermek apja –, hogy kislánya komoly feladvány elé állította őket a feleségével. Mert mit is kért ajándékba? Na nem hajasbabát, ahogy egy rendes négyévestől illett volna. Nem is színes ceruza készletet. Még csak nem is ugyanolyan színű szoknyát, mint a szomszéd kislánynak van. Nem: Veronika „egy varázspálcát” akart. Eddig még csak rendben is lett volna a dolog, de azt is hozzáfűzte ám, hogy „de nem játékot, hanem olyan IGAZIT!” Szóval, alaposan feladta a leckét… Mit lehet itt tenni? Hogy lehet ezt kimagyarázni?! Merre a kiút a csapdából? Főtt is tőle a feje az apjának… :-) Meg aztán – mi tagadás – ebbe bizony én is jól belekeveredtem. Hiszen egykori oszálytársam, kenyeres pajtásom nem véletlenül fordult hozzám, pap barátjához. Joggal gondolhatta: ahogy az ember cipészhez fordul, ha leválik kedvenc bakkancsának talpa, ügyvédhez, ha pert akasztanak a nyakába, hát varázslás kérdésében sem szabad holmi balekra, laikusra, műkedvelőre bízni magunkat. Legjobb egyenesen szakemberhez fordulni. Vakartam is a fejemet, már most hogyan másszak ki ebből a csávából.…
Mit tesz az ember ha tanácstalan – mert olykor bizony maguk a professzionalisták is elbizonytalanodnak! –: fűhöz-fához fordultam magam is varázspálca ügyben. Honnan szerezhető be? Mi a használati utasítás? (Főleg pedig: vajon visszaváltják-e ünnepek után, ha mégsem működne…:-)
Nagy szerencse, hogy egy katolikus főiskolán dolgozom: gyorsan megszondáztam a kollégát is, a filozófia tanszéken. Itt aztán végre használható ötletet kaptam. Nemhiába szerzetes tanár ő is: jól ismerte Harry Potter, a varázslóinas történetét. (Aki ugyan kisfiú, de a nemnek itt talán nincs akkora jelentősége, mint az egyházon belüli funkciók esetében. :-()
Szóval, a kollégám azt mesélte, hogy a könyv szerint a kis Harrynek is tanulnia kellett ám a varázsolást. Hogy az bizony neki sem ment egyből. Gyakorolnia kellett! Hiszen a varázserő csak a jóknak adatik meg; éspedig a bennük levő jóság mértéke szerint. Na, ebbe már bele lehet kapaszkodni – már tárcsáztam is a doktorékat. Dobom a mentőövet: így kiindulásnak talán megfelel, megvan az első kapaszkodó…
És még valamit. Köztudomású, hogy a középkori tudósokat – egykori elődeinket – is foglalkoztatta az aranykészítés. Csakhogy ők azt is jól tudták: kétféle megközelítés van; s bizony számon tartották a különbséget! Mert a hamis alkimista aranyat akar. Az igazi viszont tisztában van vele: minden erőfeszítése végén más ember lesz belőle.
Boldog új évet!
Utolsó kommentek