A Népszabadság egyik múlt heti számában egy egész oldalas hirdetés jelent meg, amely arra szólítja fel Magyarország politikusait és civil szervezeteit, hogy „az önvédelmet gyakorló Izrael mellett” álljanak ki a gázai konfliktus kapcsán. Indoklásként megtudjuk, hogy a „terrorista” kisebbség által uralt Gázából évek óta rakétával támadták a békés izraeli lakosokat és az eddig példátlan türelmet gyakorló Izraelnek immár cselekednie kellett, hogy megvédje magát.
Azt hiszem senkinek nem lehet kifogása az ellen, hogy egy állam meg akarja védeni létét és polgárai biztonságát, de vajon valóban racionális önvédelemről van itt szó? Valóban arányos palesztin a rakéták általi fenyegetettség és a jelenlegi válaszcsapás? Ez a háború tényleg Izrael tartós biztonságát fogja eredményezni?
Az „önvédelmi” háborúról már a másnap érdekes híreket olvashattunk ugyanabban az újságban: Izraeli csapatok szétlőttek egy dán elsősegélynyújtó állomást, a tankok belelőttek egy az ENSZ által felügyelt iskolába: 40 halott. Akkor, a 6 elesett izraeli katonára, 635 palesztin halott jutott, ami azóta, a háború 17. napjára több mint 900-ra emelkedett, amiből 277 gyermek, közel 200 nő és idős, 3950 sebesült. Vajon mekkora volt a Hamasz rakéták valós fenyegetése? Arányos ezzel?
Amióta éles a háború a Hamasz még több rakétát lő ki. Ezek a rakéták csak elvétve találnak valós célokat. (Sajnos nem sikerült adatokat találnom arra, hogy a Hamasz rakéták az elmúlt években pontosan hány izraeli áldozatot okoztak összesen. Feltűnő azonban, hogy a támadás indoklásakor csak a kilőtt palesztin rakéták magas számát tüntetik fel, de hogy ez mekkora valós veszély jelent az kérdőjel marad. Tudtok adatokat erről?)
Hogy mennyire nem arányos erők csapnak itt össze az már a fenti Népszabadság hirdetésből is érződik. Az egyik fél képes arra, hogy egy magát függetlennek nevező kis ország legbefolyásosabb napilapjában, a külpolitikai hírekkel párhuzamos oldalon (!) öles betűkkel közzétegye a saját véleményét, ugyanakkor a másik fél szempontjairól még a nemzetközi sajtó sem szerezhet közvetlen tapasztalatot, hiszen a gázai övezetbe külföldi újságírók még a lábukat sem tehetik be.
Gáza a föld egyik legsűrűbben lakott területe, ahol a másfélmilliós lakosság 45%-a 15 év alatti, a felnőtt lakosság körében 49% munkanélküli. A többségében 1948-ban szülőföldjükről elvándorolni kényszerített palesztinok leszármazottai ők, akik már a háború előtt is nyomorúságos és reménytelen életkörülmények között tengették életüket. Ez csak tovább súlyosbodott, amióta a segélyszállítmányok nem juthatnak el rendesen a nélkülözőkhöz. Közismertek azok a vizsgálatok melyek szerint a terrorizmus és a nyomor között milyen szoros a kapcsolat. Mit változtat ezen a helyzeten hogyha porrá zúzzák a Hamasz infrastruktúráját? Mi fogja megakadályozni azt, hogy az a majd 700 ezer gyermek, akik most átélik ezeket a támadásokat és a velük járó terrort, ha majd felnőnek, akkor elkeseredettségükben nem egy újabb terrorista kormányzatot fognak támogatni? Öntött ólommal lehet-e reményt adni nyomorultak tömegeinek, hogy végre hátat fordítsanak a terrorizmusnak és a gyűlöletnek?
Ti mit gondoltok? Hogyan lehet évtizedes gyűlölködésen túllépni? Volt már hasonló tapasztalatotok? Mi segítene?
Utolsó kommentek