Nemrégiben a Népszabadság hasábjain értesülhettünk arról, hogy az EU kötelezővé tenné, hogy a GYES vagy a GYED idejéből néhány hónapot az apa vegyen igénybe. Ha így lesz, akkor mi sem térhetünk ki előle – teszi hozzá az illetékes elvtársnő.
Az első kérdés, ami felmerült bennem, hogy ugyan már miért nem térhetünk ki előle? Csak bólogatni tudunk? Nincs nekünk szánk? Nekünk mindennel rögtön egyet kell értenünk, amit az aktuális megmondó központban kitalálnak?
De ami igazán kinyomta a nálam a biztosítékot, hogy vannak, akik a XXI. század szabadnak mondott Európájában tényleg azon gondolkodnak, hogy „kötelezővé" kellene tenni, hogy legalább néhány hónapra az apa legyen anyuka szerepben.
Félreértés ne essék, nem akarom elvitatni annak lehetőségét, hogy apukák, ha akarnak, otthon maradhassanak egy időre gyermekükkel és kapják meg a megfelelő állami támogatást. Vannak házas barátaim, ahol közösen döntöttek úgy erről. Van férfi, aki ezt bírja, sőt örül is neki, de van, aki néhány hét után belátja, hogy ez nagyon nem neki való. Az persze a legtöbbször bekövetkezik, hogy az apuka egy ilyen tapasztalat után sokkal nagyobb megértéssel fordul feleségéhez, jobban értékeli az otthoni munkáját. Ez nyilvánvaló érték, bár ennek elsajátításának nem az egyedüli útja az apuka időleges anyukásodása.
De hogy kötelezővé tenni az apák otthonlétét!? Mindez abban az Európában, ahol szabadon lehet anyaméhben gyermeket ölni, mert a legkisebb emberi élet védelme nem kötelező. Ahol akkor válsz el és hagyod ott X gyermekedet, amikor épp olyan kedved van? Mit számít a gyerekek elemi érdeke? A házastársi hűség még csak nem is ajánlott.
Szabadjon már a szabad Európában férfiként hagyományos férfi szerepben maradni! Legyünk már legalább ennyire toleránsak.
Mit szóltok ehhez férfiak és asszonyok?
Utolsó kommentek