Jezsuiták

PÁRBESZÉDBEN

Címkék

Jézus Krisztus. Szupersztár.

2009.04.07. 20:00 bonne

Mennyiben változott a világ az elmúlt kettőezer évben? Ha a szemmel látható dolgokat tekintjük, akkor sokmindenben. Ha viszont azt nézzük, hogy változott-e az emberi természet, akkor azóta mindenütt ugyanoda lyukadunk ki, ugyanazokat a dolgokat tesszük, hasonlóképp reagálunk. A színdarab ugyanaz, csak más színpadon játszódik, más szereplőkkel, újabb, fényesebb díszlettel. És ez elég nekünk ahhoz, hogy kijelentsük: bezzeg a régi szép időkben, akkor másképp volt! Akkor még elhangzott egy pár áhítatos Hozsanna. De most! Most olyan nincs. Vagy mégis? És ha van, akkor milyen tulajdonságunkra utal? Jó az? Rossz? Kikerülhető vagy hasznosítható?

Kereken pár ezer évvel ezelőtt a színdarabhoz egy jeruzsálemi kapu kellett, egy szamár, főszerepben egy Messiás apostolokkal, mint mellékszereplőkkel körülvéve. Aztán egy halom pálmaág és statiszták, akik tartsák azokat kezükben, ritmikusan lengetve. Közben hűségesen mondják szövegüket: hozsanna, hozsanna.

Manapság ugyanehhez a színdarabhoz egy filmbemutató kell, egy limuzin (egyesenek a bicikli is jó), egy mosolygó filmsztár sajtósokkal, mint tartozékokkal körülvéve. Aztán a háttérben statiszták, akik adják a rajongók hadát és kezeikben digitális kamerát és noteszeket, fotókat lengetnek és közben csak úgy repdesnek az “ájlavju”-k és “ájmjorbiggesztfán” sikoltozások.

Más szereposztásban is elképzelhető: helyszín egy stadion, fehér, golyóálló limuzin, egy integető vallási vezető püspökökkel körülvéve, és amerre szertenéz, rajongók hada, akikre pár nap múlva rá lehet fogni, hogy nem is rajongók voltak, hanem mély spiritualitású emberek...

Mintha az, hogy az ember momentán épp miért rajong meghatározná a lelkisége minőségét. De Mello már rég megmondta, "nem a lelkiséged minősége változott, hanem csak az ízlésed". Régebb odavoltál a kóláért, de ma ugyanazzal a szomjjal vedeled a klasszis francia pezsgőt.

A lelkesedéssel, rajongással nem is az a baj, hogy van. Rejtőt idézném szabadon. Azt írja, könnyebb egy távoli személyért lelkesedni, napestig azzal törődni, hogy egy hajóúton, a világ másik felén elveszett egy híres földrajztudós, mit azzal, hogy a szomszéd zongoratanár azt sem tudja megengedni magának, hogy lányának harisnyát vegyen. Mert az "hallatlan"!

A nagyhírű, távoli személyek iránti lelkesedésnek édeskevés köze van a konkrét élethez. Nem kell értük minden nap megszenvedni, nem is hoz magával nagy megváltást, maximum rövid ideig kiemel a szürkeségből. Rákra aszpirin. Ha elmúlik, jót lehet csámcsogni a bajukon, amikor egy héttel később az újság lehozza.

"Hátizsákos" papunk, aki sokszor igen egyszerűen össze tudta foglalni számunkra a lényeget, mondta nekem egyszer, hogy nem érti, miért csinálnak az emberek olyan nagy ügyet abból, hogy elutaznak akár az ország tulsó felére vagy külföldre is, csak hogy az imádott “Ő”-t láthassák, amikor csak ki kellene nyitniuk a szemüket otthon, mert ott is van, akit látni... Mert nehezebb ugyanilyen lelkesedéssel közelebbiekhez fordulni, és nem azért, mert lehetetlen, hanem mert áldozatokat kíván. Nem is akármilyeneket. Ugyanúgy nehéz önmagunkba szállnunk és megközelítenünk saját fájó pontjainkat, amelyek távoli rajongásokba taszítanak. Ugyanakkor csak ezekből a húsbavágó áldozatokból emelkedhet ki az igazi jutalom, az új élet, a rendezett kapcsolat, az együttlétért érzett hála, mindaz, ami a Húsvétot jelenvalóvá teheti.

 

29 komment

Címkék: feltámadás lelkiség dávid fia

A bejegyzés trackback címe:

https://jezsuita.blog.hu/api/trackback/id/tr311048797

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

bonne 2009.04.08. 01:37:18

@Non est volentis: szerintem nem maradt ki, csak nem akartam a hangsúlyt ebbe az irányba tolni.

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2009.04.08. 02:47:32

Mostanában a Te írásaiddal tudok leginkább együttgondolkodni. A vége mégis idegenül hangzik, valami olyasmi lenne a kérdésem, hogy minden fontosért meg kell szenvedni valami húsbavágóval?

bonne 2009.04.08. 02:54:01

@Felicitasz: nem állítom, az inkább kontrasztnak van ott a távoli rajongáshoz. A lényeges mindenképpen egy kis önmagunkba szállás, most, pár nappal Húsvét előtt, és az nem csak kellemes szokott lenni. Amennyiben viszont meg merjük tenni, annál hathatósabb lesz. Már nem tudom, ki mondta: "a Húsvétod csak annyira lesz mély, amennyire beleengeded magad a Nagypéntekbe".

cziczmiczpindur 2009.04.08. 09:02:46

Az emberi természet szerintem sem változott, de a kommunikáció igen. Akkoriban Jézus talán nem is volt olyan távoli személy, hiszen közvetlenül tanított, és bárkihez elment, aki hívta. És ha ma jönne le? És nem valahol a távolban, és nem a neten olvasnánk és nézegenénk videókat egy különös személy távoli tevékenységéről, majd kivégzéséről? Ide közénk, akár az otthonunkba? Felismernénk Őt? Az Adáshiba jutott eszembe, Szakonyi drámája, talán még emlékszik rá valaki más is közületek, elég régen volt látható. Egy hétköznapi család egymással és a tévével van elfoglalva, és a vendégben nem látnak mást, csak egy gyanús hippit.

bölcsésztanár 2009.04.08. 12:10:47

Az a helyzet, hogy rengeteg csoda történik ma is, amelyekben nyilvánvalóan jelen van Jézus, mégis sokan legyintenek rá, megindokolják valami fals racionalitással vagy fanatikusok önszuggesztiójának gondolják. Aki nem akarja észrevenni, ma sem veszi észre.

Én is azt tapasztaltam, hogy komoly, fájdalmas áldozatok nélkül nincs igazi Húsvét, igazi feltámadás, igazi megváltottság. Sokszor a békéért fel kell áldozni a nyugalmunkat (Pál Feri atya után). Tényleg csak a húsbavágó dolgok után jöhet Krisztus jelenléte az életemben.

bonne 2009.04.08. 12:45:37

@cziczmiczpindur: "És ha ma jönne le? [...] Felismernénk Őt?"
Ez még mindig azt feltételezi, hogy nincs ott, máshol van... Ha valaki olyasminek a jelenlétét várjuk, akiről csak halvány elképzeléseink vannak, elvakít a valóságra nézve.

Számomra a kérdés úgy tevődik fel: Mi az, ki az, aki és ami _már_ ott van? Akár a mellettem élőt ismerjem meg mélyeben, akár önmagamat.

A mélyebb megismerés mélyebb megértéshez, az meg mélyebb szeretethez vezet, a szeretet meg Isten!

Nem kell ajtón-ablakon belépő titokzatos idegenekben gondolkodni, hidd el, meg fog lepni, hogy mennyire idegen vagy saját magadnak...

cziczmiczpindur 2009.04.08. 13:45:38

Nem gondolom, hogy nincs itt, mibennünk, reményeink szerint. De itt van-e tesi valójában? Vajon csak akkor egyszer járt a Földön? Vagy másszor is? Más alakban? Te tudod? Ti tudjátok?

vizitunderex 2009.04.08. 15:30:08

Hmmhmm...akkor megkérdezném, csak hogy fokozzam a kérdés virtuóz jellegét: mit is jelent pontosan az, hogy "testi valójában"? Avagy nem az említett Jézus volt-e a emmauszi úton, akit a tanítványok nem ismertek fel, pedig a sztori szerint eléggé valószínű, hogy teste is volt neki? Vagy legalábbis úgy tűnt? Ennélfogva idézném a fenti bejegyzés sorait: "Számomra a kérdés úgy tevődik fel: Mi az, ki az, aki és ami _már_ ott van?"

cziczmiczpindur 2009.04.08. 17:00:48

@vizitunderex: Nos, a magam részéről nem érzem felkészültnek magam virtuóz vitára ebben a kérdésben, és nem is nagyon értem, miért lenne rá szükség. Hitünk szerint a Megváltó ember is volt, fogantatásától kereszthaláláig. Érettünk emberré lett. A "testi valójában" nekem azt jelenti, hogy emberi alakot öltött, emberként élt, megszületett, nevelkedett, járt-kelt, evett-ivott, aludt, virrasztott, szenvedett, majd meghalt. Ha helyesen értelmezem a szenvedéstörténetet, nagycsütörtök éjjelén az ember Jézus küzdött azért, hogy emberként is elfogadja és beteljesítse Isten akaratát. "Testi valójában" fogták el, korbácsolták meg, és feszítették keresztre.

A kérdés, amit nem virtuóz vitára vágyva, hanem abban bízva tettem fel, hogy ti talán nálam joban tudjátok rá a választ, az lett volna, hogy vajon csak egy alkalommal jött el, csak ott és akkor, amiről az evangéliumokban olvashatunk? Kizárható-e, ki kell-e zárnunk, hogy más korban, máshol, más nép fiaként, más alakban is tanított, de csak ez egyszer ismerte fel a környezete? Vagy máskor is felismerték az Isteni Megváltót, csak ennek emléke nem maradt fenn? Igaz hit vagy önzés-e azt gondolni, hogy csak az volt/van/lesz, amiről mi tudunk? Korlátozhatjuk-e az Úr tetteinek lehetőségeit csekélyke ismereteink alapján? Vagy már a kérdésfelvetés is pogányság lenne szerintetek?

bonne 2009.04.08. 17:04:24

@cziczmiczpindur: nem rosz kérdés, csak nem ide tartozik. A cikk témája épp az, hogy most, Húsvét előtt ne a távolba, más kultúrákba, ismeretlen/nem látott személyekbe meneküljünk, hanem, hogy "szétnézzünk a házunk táján", nézzünk magunkba és vizsgáljuk fölül kapcsolatainkat a világgal, emberekkel.

cziczmiczpindur 2009.04.08. 17:19:51

@bonne: az első hozzámszólásom szerintem épp a posztra reagált, ekkor önvizsgálatra küldtél. De mindegy, minek fontoskodok itt.

vizitunderex 2009.04.08. 17:48:01

@cziczmiczpindur: Semmi kétség, ember is volt, ennélfogva teste is volt, evett is, ivott is, aludt is...ésatöbbi. Teljesen igazad van. Azonban szerintem egy kérdés feltevése eleve vitahelyzetet teremt, annál a jelenségnél fogva, hogy mindenkinek másvalami adja(hatja) meg a választ. Ezt én nem tekintem égbekiáltó rossz, problematikus helyzetnek. Amit mondani akartam, az nagyjából az, ami amúgy is remekül körvonalazódik a bejegyzésben: a most, az itt valósága, és a megjelenési formák lehetőségének végtelen volta. Apropó, mit ért(esz) alatta, hogy más korban, máshol, más nép fiaként, más alakban is tanított? Talán épp ezt? Avagy nem valamiféle reinkarnációs színezet ez, már abban az esetben, persze, ha Megváltó alatt ugyanazon "személyt" értjük?

cziczmiczpindur 2009.04.08. 19:47:53

@vizitunderex: Úgy vélem, Megváltó alatt azt a valakit értjük, aki az Úrral egylényegű, és aki azért lett emberré is, hogy megmutassa nekünk Isten útját. Nekünk ő Jézus, akiről mi úgy tudjuk, hogy az Isten egyetlen fia. Számomra ő valóságosan jelen van ma a gondolataimban, de egy mosolyban, egy érintésben, a napsütésben, de a gyászban, a fájdalomban is, annak köszönhetően, hogy megismerhetem (nem teológiai szinten, csak egyszerű keresztényként) a tanításait, így bár azt hiszem, nem láttam Őt úgy, ahogyan az apostolok, de sok-sok generáción eljutott hozzám a szava.

A más korban, máshol, stb. alatt az foglalkoztat, nem tudom rá a választ, hogy: az Úr 2009 évvel ezelőtt elküldte értünk a Fiát, olyan helyre és időben, amikor az info a maihoz képest lassan és még a mi mércénkkel mérve hosszú ideig csak az akkor ismert világban terjedt. Nem feltételezem, hogy az Úr számára a Jézus korabeli mediterráneumon kívüli teremtmények kevésbé voltak értékesek. Lehetséges-e vajon, hogy hasonló dolog, Isten üzenetének átadása valamilyen formában megtörtént akár Jézus születését évezredekkel megelőzően (most az Ószövetség térben nagyon behatárolt történéseitől eltekintenék)vagy azt követően, a teremtett világ más részein is? Jézus azt mondta:És világosságul jöttem e világra, hogy senki ne maradjon a sötétségben, a ki én bennem hisz. Nehéz lenne azt hinni, hogy az Úr ne juttatta volna el világosságát más teremtményeinek valamilyen módon addig, amíg pl. az európai misszionáriusok el nem vitték Jézus hírét, és azt is, hogy akihez az evangélium máig sem jutott el, mert pl. Amazónia mélyén él, az ne lehetne az Úr gyermeke.

ige 2009.04.09. 09:34:40

@cziczmiczpindur: Remélem nem értettelek félre. A követlezőket gondolo: A teremtéstől kezdve Isten különös gonddal figyel teremtményeire. Üzeneteit, ezer formában sugározza felénk. Erre példák a próféták, akik népeknek, de személyeknek is prófétáltak, majd Jézus személyes jelenléte. Vagyis a lényeg szerintem a KAPCSOLAT, aminek fenntartását ezer módon műveli Isten. A prófétaság ajándék, így ma is működik. Persze igaz lehet a mondás "senki nem lehet próféta saját hazájában".

ige 2009.04.09. 09:58:02

bonne:"Hátizsákos" papotokról olvasva mélyen igaznak látom, hogy a mai világban az igazi alapvető mélységeket elfedik az e-világi dolgok. Gondolok itt elvárásokra, látvány és más felszínes dolgok iránt mesterségesen felgerjesztett életünk.
Tipikusan fogyasztó piac lett minden. "mindent a vevőért" jelszóval. Az egyén betokozását okozza, hiszen megfoszt szabadságtól, kreativitástól, gondolkodástól is. Elképedve látom, hogy már az igényeimet is előre eldöntik. Mindent megszerezni, majd kidobni. Ezek nem okoznak igazán tartós örömöt, élményt, sokszor lélekrombolók.
Ezért az ünnepekre, így a Húsvétra is való lelki készülés olyan, mint a falat kenyér. Igyekezzünk helyreállítani magunkban a lényeget. Ezért örülök a cikknek, mert ez alapján jutottam erre a megállapításra. Talán aki ezt nem tudja, ezért hajszolódik bele a külsőségekbe, ajándékozási túlzásokba?

Isten áldásával!

szpal 2009.04.09. 10:27:28

Nagycsütörtök, az utolsó vacsora napja. Ti hogyan emlékeztek, ünnepeltek?

ige 2009.04.09. 12:05:38

Most, a Feltámadás ünneplésére készülve, Júdás személyiségét tanulmányozva és tetteire emlékezve, Isten szeretetének végtelensége, és Júdás (Sátán) gazembersége még jobbanmegerősíti bennem Isten megváltói mivoltát. Végtelen szomorúságot és ürességet érzek felidézve utolsó idejét Jézusnak (földi életére gondolok). Vigasztal, hogy a folytatást ismerem. A tanítványok és hívők akkor ezt csak remélhették.
A teljes ráhagyatkozás szükségessége magától értetődőbbé válik életünkben ha az eseményeket átgondoljuk.
Imádkozom, hogy a szívek nyíljanak meg Istennek, és záruljanak be a Sátánnak.
Áldott napokat!

bonne 2009.04.09. 12:06:43

@ige: "igaznak látom, hogy a mai világban az igazi alapvető mélységeket elfedik az e-világi dolgok. Gondolok itt elvárásokra, látvány és más felszínes dolgok iránt mesterségesen felgerjesztett életünk."

Kedves Ige, fején találtad a szöget. Mivel én nem arról írtam, hogy a sztárokért, fogyasztói termékekért való rajongásnál akár egy fokkal is magasabb volna, minőségileg különbözne a keresztény ideálok és szent szövegek iránti rajongás. Eddig ezt majd mindenki szépen kikerülte, hogy rajonghasson csak tovább olyan dolgokért, amelyek akár csak egy betűben is különböznek a gondolkodótól önmagától.

Nagyon jól mondod, ez nem bensőséges, és lélekromboló, ez piac, csak becsapjuk magunkat mert "jó keresztények" vagyunk, és nem Brad Pitt vagy Angelina Jolie karjaiba s ragyogó szemeibe menekülünk saját lelkünk trágyája ellen, hanem egy olyan Jézus Krisztusba, akit magunknak elképzeltünk! És innentől fogva azt hisszük, minden más, mert rajongásunk célja más. Én azt mondom, ha már géppisztollyal lövöldözünk, az attól függetlenül géppisztollyal lövöldözés, hogy a cső éppen kire irányul.

Nevezzük már nevén a dolgokat!

Mennyire színház az egész vallás-dolog, amit leművelünk nap mint nap? Erről írtam többek között... Jobb idézetet nem is találhatnék ide, mint Ige, amit írt:
"Az egyén betokozását okozza, hiszen megfoszt szabadságtól, kreativitástól, gondolkodástól is." - itt meg van szabva, kiért rajonghatunk és kiért nem, milyen irányban lehetünk kreatívak és milyenben nem, mit gondolhatunk a vallásról, Istenről, erkölcsről, életről-halálról, szexről, és mit nem.
" Elképedve látom, hogy már az igényeimet is előre eldöntik. " - tudd meg, előre meg van határozva, hogy nagyböjt alatt kéretik szépen bánatosnak lenni, önmegtagadónak, Húsvékor örvendezőnek, Pünkösdkor lelkendezőnek, ez mind, mind meg van szabva.

Eddig a sokk.

Mert hol állhat be egy minőségi változás? Nem ott, hogy lecserélem bálványaimat más bálványokra. Igen, mit gondolsz, kedves olvasó, mi a különbség a valós személy és a róla alkotott elképzelés imádata között?

"– Csak egyre kérlek, imádd Istent, és ne bálványozd!
– De hogyan lehet Istent bálványozni? Nem az a bálvány, ami Isten alatt van?
– De igen. Isten alatt van, és te kinevezed Istennek."

Csak ennyi.

(Már csak azért, hogy ha már itt valaki netalán Jézust keresné, ne tévessze meg a saját látásmódja...)

cziczmiczpindur 2009.04.09. 16:22:06

@ige: Nem értettél félre, pontosan erre gondoltam. Sajnos hallottam már olyan véleményt missziós testvértől, hogy pl. az amerikai őslakos indiánok biztosan nem üdvözülhettek, mert nem Jézust követték, vagyis pogányok...

izrael miszteriuma (törölt) 2009.04.09. 16:32:19

@szpal:
Széder estét tartok családfői mivoltomban...

bonne 2009.04.09. 16:52:24

@izrael miszteriuma: "speaking if which...": a múlt héten voltam egy Széder estén és én voltam a legfiatalabb. Ez lesz a következő poszt;)

gólhaj · http://kroki.blog.hu/ 2009.04.09. 18:44:55

Ő, a főnök fia. Jó arc.Viszont volna egy kérdésem... ki az a hátizsákos pap?

bonne 2009.04.09. 18:51:14

@gólhaj: volt egy kedves idős pap, Sándor atya, aki arról volt híres, hogy szeretett kirándulni, szerette a természetet és az egyszerűséget, és ebből kifolyólag nem nagyon akarta túlbonyolítani az életét szárnyalló filozófiával. Általában egy hátizsák volt a hátán, mert ilyen utazó-típus volt, ezért maradt rajta a név, hogy "a hátizsákos pap". Egyszerűen, közvetlenül tudott beszélni az emberekkel, sokszor elég tömören, mint azt Székelyföldön szokás:)

gólhaj · http://kroki.blog.hu/ 2009.04.09. 19:18:40

@bonne: Got it. köszi má'. Egyébként székely volt Sándor atya?

gólhaj · http://kroki.blog.hu/ 2009.04.09. 19:21:18

i c ... hallott valaki a Gyulán tervezett fociakadémiáról?

vabatahtlik · http://bajszos.freeblog.hu 2009.04.15. 12:35:22

@szpal: Hát mi megmostuk egymás lábát. Tudom, hogy a pápa is szokott ilyet, de ezen kívűl ez szokás miért tűnt el? Eltűnt? Számomra az egyik legmeghatóbb, legmélyebb, intenzívebb esemény az Újszövetségben.
Köszönöm Iztrel m. a klippeket. Nekem ez a Bob Dylan annyira nem kóser. A másik változat viszont tetszett.

vabatahtlik · http://bajszos.freeblog.hu 2009.04.15. 12:36:14

Iztrel = Izreal természetesen, csak elgépeltem.
süti beállítások módosítása