Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Jezsuiták

PÁRBESZÉDBEN

Címkék

Nem a pasi hozza a boldogságot...

2009.04.17. 11:35 pacsy

Szerbusztok pártában élő vallásos leányok! Nektek szeretnék most valami fontosat üzenni. Meg akarom oldani az életetek nagy kérdését. (Csak, hogy érdemes legyen olvasni a jezsuita blogot! :) Én csak tudom hogy kell férjhezmenni: a cölebsz lelkipásztorok értenek igazán a párkapcsolatokhoz! (Habár - úgy mondják - a papok későn nősülnek… :) Szóval, az a tapasztalatom, hogy nincs könnyű dolgotok a férjhezmenéssel. Aki komolyan veszi a hitét, annak egyszeriben igényei lesznek. Az nem áll le akárkivel. Ráadásul általában tartózkodóbb is a testiség területén. Ez pedig nem segít az „összeszokásban” (hány házasság "jön össze" úgy, hogy a párok „rászoknak egymásra” - brrr...); szóval abban, ami az átlagos élettársi kapcsolatok kialakulásánál oly gyakran játszik kulcsszerepet. (Egyszer egy lány elmesélte, miután javasoltam, hogy ne feküdjön le a friss barátjával, hogy másnap iszonyúan hálás volt ezért a tanácsomért…)

Szóval, nehéz dolgotok van. A fiúk jobban ráérnek; Nektek viszont kicsit gyorsabban ketyeg a biológiai óra is. De komolyan: sokakat ismerek, akiknek ez a probléma jelentős belső feszültség, szorongás, valódi lelki fájdalom forrása. Csak, hogy rövidre fogjam: három javaslatom van.

1. Az első, egy pragmatikus tanács: próbálj meg boldog ember lenni (az maradni/azzá válni). Azt mondják, azzal lehet bevonzani a pasikat. Nehogy aztán búnak ereszd a fejedet! Fontos hinni az értékeinkben – s ezt élethelyzettől függetlenül! (A túlzott szépség pédául nagyon sokak életét tette már tönkre, a házasság sikeréhez viszont vajmi kevés köze van…) Egy kis várakozás meg egyenesen előny is lehet; a házasságra alkalmassá is kell válni! Mi lenne, ha a párok az együttjárás időszakát – az amúgy is „kipróbálhatatlan” házasság imitálása helyett – párhuzamos személyiségfejlődésre használnák fel? (Szerintem ma én is alkalmasabb volnék a házasságra, mint 15 éve voltam, mikor végérvényesen elköteleződtem a cölebsz életformában. Meg remélem, a papságra is alkalmasabb lettem azóta – mert ez a két „alkalmasabbá válás” ugyebár együtt jár ám! Szóval, röviden – ahogy egy nagyon okos nő mondta egyszer –: „Nem a pasi hozza a bodogságot, hanem a boldogság hozza a pasit.”

2. A második javaslatom a proaktivitás. Ne ülj ölbetett kézzel! Ha nem jársz el sehova, ki fog észrevenni? (Értsd: felfedezni, beléd zúgni, lehozni érted a csillagokat stb…) Persze ma már nem divat bálban ismerkedni… Szerencsére van egy kitűnő megoldás. Ott az Internet! Ismeritek? :) Tessék feljelentkezni! (Nem csak EZT a blogot kell olvasni, OK?!) Tapasztalatom szerint vannak, akik tényleg nem alkalmasak a házasságra. Mások viszont nagyon is azok lennének, csak nem tudják (nem szeretik) mások előtt tenni-venni magukat, hogy feltűnjenek. Az Internet pont az ilyen típusú embereknek való! Mert ilyen fiúból is van kb. ugyanennyi, mint lányból. Amúgy meg teljesen jó fejek. Szóval, az Internet a modern kor bál-ja (csak itt sokkal-sokkal nagyobb a választék :) Én tudok ám egy csomó, már így köttetett nagyon jó keresztény házasságot!

3. Végül, az utolsó tanács: szerintem nem muszáj megalkudni. Lehet, hogy tényleg nem találod meg (és akkor lemondhatsz róla), de lehet, hogy igen (és akkor nem kell berendezned az életedet eleve nélküle). Macskát tartani meg még ráértek 60 fölött is!! :) És hogy honnan fogod tudni, hogy tényleg ő-e az? Ez pofon egyszerű! ÉREZNI fogod… Szerintem hallgass nyugodtan erre a belső érzékre. Olyan ez, mint a hivatáskeresés. Meghallgatom a szüleimet, a barátnőimet, de végül egyedül döntök. Nehogy már mást hibáztathassak érte… :)

Szóval, az első lépés, hogy elmenj és csináltass egy fényképet. Kicsit azért – nem mellesleg – imádkozhatsz is Érte. Te talán még nem, de Isten már biztosan ismeri „Őt”…

Na, ezek után igazán kíváncsi vagyok, hogy ki mer kommentelni… (Nem érintetteknek – mint nekem is – persze olcsó! :)

420 komment

Címkék: férfi szex szerelem párkapcsolat házasság

A bejegyzés trackback címe:

https://jezsuita.blog.hu/api/trackback/id/tr781070505

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

zzzsuzsa 2009.04.17. 11:58:56

Lehet, hogy pont 60 évesen jön el az igazi és akkor ott van az, hogy már nem is kell macska:)

Bibliofilia · http://bibliofilia.blog.hu 2009.04.17. 12:03:27

:D

Tomi, akinek olcsó és többszörösen nem érintett

- komolyra fordítva a szót, az internet egyébként nagyon hasznos tud lenni. Nagyon sok barátom találta meg (nem a párját/társát), hanem az IGAZIt többnyire itt: www.istentisztelet.hu
A név nagyon protestáns, de ez mit sem jelent - így lett nekem is katolikus feleségem;-)

Téglagyári Megálló 2009.04.17. 12:17:43

pacsy,

csak lányoknak vannak tanácsaid :-)

cziczmiczpindur 2009.04.17. 12:55:28

@Bibliofilia: benéztem az oldalra, amit ajánlottál, ez a hirdetés nagyon megragadott:))

Félénk fiú keresi... öööö, izé, hm, áááá, hagyjuk.

Bibliofilia · http://bibliofilia.blog.hu 2009.04.17. 13:24:15

@cziczmiczpindur: ez komoly vagy csak viccelsz?:D

Nem lehet, hogy lemaradt az idézésedből:
"Nadrágot viselő hölgy jelentkezését várom, amazont keresek jeligére"

Intuitiv 2009.04.17. 13:48:15

Nos, én is még házzasság előtt álló vagyok (hím).
Nincs könnyű dolgom nekem se. Van a környezetemben igazi katolikus lány is és van könnyelmű, világi lány is.
Én a legszívesebben keresztezném a kettőt. A katolikus lány egész más világban él. Önmegtartóztató, sápadtarcú, frigid és unalmas :(.
A világi lánynak pedig semmi lelki igénye nincs, és ez szörnyű. :((
Kéne nekem egy katolikus lány, aki édes, mosolygos, huncut és egy kicsit bűnös is.

vizitunderex 2009.04.17. 14:19:53

Na, hát én merek! Többnyire jók ezek a meglátások itt fennebb, csak nekem valahogy lassan kiütésem lesz az internetes ismerkedés hallatán. Tudom, hogy egyeseknek nagyon bejött, és mint a modern kor hozománya, adománya, tudománya, favoritja, eszköze, stb, érdemes is kihasználni. És ezt nagyon sokan meg is teszik. Sokkal nagyobb arányban hoz hazugságot, félrevezetést, zaklatás, mint amennyiben boldogságot. Azt hiszem, egy embert megismerni nem csak a bepötyögött godolatain és érzesein keresztül lehet, ez számomra nagyon egyoldalú, és egészségtelen is. Egyrészt azért, mert a virtuálisan megélt kapcsolat folyamatát nem követi párhuzamosan (átlósan, merőlegesen, stb) a fizikális, tapintható, szagolható, hallható, látható, érezhető, érzékelhető tapasztalatok sokasága. Másrészt meg: a virtuálisan megélt kapcsolat folyamatát nem követi párhuzamosan a fizikális, tapintható, szagolható, látható, érezhető, érzékelhető tapasztalatok sokasága!!! És enélkül az élet nem élet! Mondjátok, mi történt manapság a spontán találkozásokkal?? A szemkontaktussal, a mosollyal, az ismerkedés "normális" menetével? Mert ma, mire végre találkozunk, a kepernyő mögül már mindent tudunk egymásról,(többnyire információt) és kimarad a rész, hogy amikor a kedves olyan elragadtatással beszél(ne) a termesztett rózsái szépségéről, hogy csillog a szeme! Mert hát már többször is belinkelte neked, minek fecsegni róla? S érdekes, mégis, a találkozáskor idegennek tűnik, mert egy olyan szinten, ahol az élet a legnagyobb lüktetéssel zajlik (lásd: fizkai világ), semmi tudásod sincs róla. Nem ismered! Valahogy kimarad a személyes rész, nem beszélve arról, hogy a neten minden "gyorsabban" történik, a megélésre már idő sincs, a fázisok osszezsugorodnak, torzulnak, kimaradnak. Persze, amint említettétek, vannak kivételek. Szerencsére. De én azért nem támaszkodnék az internetes ismerkedésre, mint párkereső alternatívára. Arra ott van az Élet egészen, nem csak ez a kicsi, szűk, mesterséges világ.

vizitunderex 2009.04.17. 14:21:42

Az viszont teljesen igaz, hogy nem a pasi hozza a boldogságot! (és nem is a csaj, hogy senki meg ne sértődjön)

Bibliofilia · http://bibliofilia.blog.hu 2009.04.17. 14:29:12

@vizitunderex: szerintem félreérted a lényeget. Az interneten nem ismerkedik az ember, csak adott esetben felveszi a kapcsolatot, más, hasonlóan gondolkodó emberrel. Pár levélváltás max.

Az ismerkedés személyesen történik!

(Biztos sokan visszaélnek az internettel, de hol másutt lehet ismerkedni - a gyülekezetben? ahol mindenkinek "előélete" van és nincs esélyed újrakezdeni? Vagy az utcán? Nem túl felemlő? Esetleg az éjszakai életben, kicsit felpörögve? No komment. Nincsenek lehetőségek.)

@Intuitiv: "Kéne nekem egy katolikus lány, aki édes, mosolygos, huncut és egy kicsit bűnös is." - azért a lányoknak sincs könnyű dolguk veled:D

cziczmiczpindur 2009.04.17. 14:29:21

@Bibliofilia: tök komoly, a társkereső oldalról másoltam be:) de nagyon édi:)

cziczmiczpindur 2009.04.17. 14:36:04

@Intuitiv: hmmm, úgy érzem, megfelelnék az elvárásaidnak, csak attól tartok, más korcsoport vagyok....

Téglagyári Megálló 2009.04.17. 14:45:45

Férfioldalról még annyit, hogy ha egy nő nem fekszik le valakivel, az erényes, ha egy férfi teszi ugyanezt, az hülye.

zekaxzi 2009.04.17. 15:41:02

No, ez a bejegyzés nekem (is) íródott! :) Köszönöm szépen.

A netről pedig annyit, hogy tényleg lehet rajta találni normális, vallásos fiúkat. Csak az a baj, hogy Münchenből.. :D

tutu34510, 2009.04.17. 15:49:10

Jó ez a bejegyzés! Köszönöm, bár engem mint 10+ éve házas férfit nem közvetlenül érint. Azért vagyok hálás érte, mert számomra nagyon fontos, szívfájdító problémákra igyekszik gyógyírt nyújtani. Emlékszem a házastárskeresés érzéseire, emlékszem a döntés kínjaira. Tudom milyen érzés boldognak lenni a házasságban, tudom milyen érzés az: haza se megyek többet „ehhez”.
Nagy szégyene ennek a társadalomnak, hogy ennyire nem teremt szertartásokat, kultúrát, alkalmat az ismerkedésre.
Jónak ítélem a tippeket: boldogság comes first, aktivitás, nem megalkudni.
Amit hozzátennék:
A házasságot nem az érzelmek tartják össze, még csak nem is a szerelem. Hanem a készség az áldozatvállalásra, a serénység a másikért való önfeláldozásban. Az önként vállalt igazságtalan szenvedés egy elvont cél: a házasságunk érdekében.
Erősen hasonlít mindez arra, amikor két ember közös feladatot kap, legyen az bármi komoly kihívást jelentő és alkotást, felelősségvállalást igénylő dolog. Mondjuk javítsák meg az autót, szigeteljenek tetőt, ilyesmi. Nem elég a közös kirándulás és virágszedés. Amiről beszélek az a közös munka! Ott lehet a másikat megismerni és az alkalmasságát megítélni.
Ez lenne nálam a boldognak látszás és a proaktivitás együtt. Arra a kérdésre: ki vagy, legyen az a büszke válasz: vasutas, autószerelő, titkárnő, könyvtáros, tanító. Élvezd a munkádat, érts hozzá, csináld felelősen! Látszani fog rajtad! És kívánatossá tesz! Keresd a közös munka lehetőségét a kortársaiddal! A legkomolyabban végezd a munkádat! Vegyél komolyan célokat, köteleződj el! Csatlakozz civil szervezetekhez, legyél önkéntes munkás!
Kereső koromban sok munkahelyen megfordultam, és a páromat is ott találtam meg.
Tudom, a mai divat: harmadik diploma anyu és apu kenyerén, addig se kell dolgozni. Na ez nem megy. Fel kell nőni!
Ha már a házasság a cél: nem az számít, mennyire és milyen vallású az ember. A szenvedélyes elkötelezettség, az átlátszóság, az őszinteség és a becsület nem templomi kategóriák! Tessék nyitottnak lenni! Ha valaki komolyan hívő, képes megszentelni a párját is. (vmelyik Pál levélben van tán, nemtomfejből, szégyen, de már régen volt)
Nem megalkudni?
Voltál már szerelmes? Ha nem tudod, akkor még nem. Ha igen, akkor meg tudod mi az. Nem minden a szerelem, de az is kell! Fogadd el, hogy egyedül kell megállnod a helyedet az életben. Bizonyítsd be, hogy képes vagy rá. Ez előfeltétel.
Imádkozni? Én sem tudtam, ma sem tudok úgy ahogyan szeretnék. De úgy és amennyire lehet, annyira mindig kell.

vizitunderex 2009.04.17. 16:00:39

@Bibliofilia: Hát igen. És ha ez így működik egy "gyülekezetben", akkor tényleg, mért ne ismerkedjünk interneten, ott úgysem kell őszintének lenni, vagy legfeljebb jól le lehet tagadni az előéletet (mért is kéne???ezért bárkit is elítélni???, vagy mért kellen ettől félni???, mert ha takargatni akarunk valamit, azt így is, úgy is takargatni fogjuk), legfeljebb mire kiderül, hogy aki hercegnek mutatta be magát, valójában egy varangy, (ami lehet, hogy más esetben egészen hamar kiderült volna) egy csomó időt húztunk le ezzel. Ja, nem, nem azt mondom, hogy az éjszakai életben ismerkedjünk, azt mondom, ott is! Miért ne? Már persze akkor, ha oda tartozunk. Az életben akárhol, ahol megfordulunk, ismerkedünk, állandóan. Az más kérdés, hogy észre sem vesszük sokszor a melletünk elsuhanókat. Mitől változna meg ez az interneten? Ne értsen félre senki, nem az internet ellen vagyok, hisz ez esetben is ennek segítségével tudunk "kapcsolódni'". Egyszerűen csak azt akartam elmondani, hogy annyira, de annyira meg tud fosztani a valóságtól, hogy az...!!!!!!

pacsy 2009.04.17. 16:28:28

@zzzsuzsa: "Lehet, hogy pont 60 évesen jön el az igazi és akkor ott van az, hogy már nem is kell macska:)" - a macskákat lehet szélnek ereszteni!! :)

@Téglagyári Megálló: "csak lányoknak vannak tanácsaid :-)" - asszonynak mondom, anyós is értsen belőle!

cziczmiczpindur 2009.04.17. 17:41:28

@tutu34510,: "Élvezd a munkádat, érts hozzá, csináld felelősen!" Egyetértek, még akkor is, ha ennek egyenes és elkerülhetetlen következményeként nő létedre lesz némi öntudatod, sőt akár önálló egzisztenciád, saját véleményed és akaratod, amiktől a pasik rettegve menekülnek....

tutu34510, 2009.04.17. 17:57:53

@cziczmiczpindur: "Erről beszélek, Nyuszómuszó ...!". Látom megértetted a lényeget. Kösz

szpal 2009.04.17. 19:02:42

bevonzani, de utálom ezt a szót.

bölcsésztanár 2009.04.17. 21:08:55

@tutu34510,:
@cziczmiczpindur:

Hát ja.
Most két dolog jutott eszembe, két probléma, amik megoldása ugyanaz volt az én életemben.

Nekem is nagyon hiányzott, hogy legyenek alkalmak, ahol nem mindig ugyanazok az emberek vannak együtt, de azért normálisak a keretei (szórakozóhelyek pl. kizárva).
És persze a marha nagy egóm, mert van két diplomám.
És elkezdtem táncházba járni, s mindkettő megoldódott: kifejezetten pártalálásra való alkalom, mert egyrészt már a néphagyományban is ez volt a szerepe, másrészt meg nagyon sok új emberrel ismerkedtem meg.
És nem mellesleg megtanultam nő lenni. Merthogy a táncban van férfi meg nő, és sajna-szerencsére mindig a férfi vezet...

Hajrá, lányok!

nritusss · http://ritusss.freeblog.hu 2009.04.17. 21:12:35

Én is köszönöm :) Bölcs gondolatok, nem csak papolás. Bár mondani mindig könnyebb, mint megélni ;) És kifogást keresni is könnyű kedves Rita :)

mig8 (törölt) 2009.04.18. 07:05:21

Nagyon tetszik a poszt, gratulálok!

Ugyan én már túl vagyok ezen a problémán, lassan négy éve élek boldog házasságban, de így is élvezet volt végigolvasni. A kommentek különösen jók! :-)

A társtalálás kérdése nálam úgy oldódott meg, hogy elmentem táncházba én is. Ne tessék valami nagyon népiesre gondolni! Táncházból van sokféle: van néptáncos, meg van olyan, ahol latin és sztenderd táncokat lehet ropni.

Egy barátom unszolt, hogy ha már - szintén az ő unszolására - megtanultam táncolni, akkor ki ne hagyjam. Mindjárt az első alkalommal megismertem egy lányt, aki remek beszélgetőpartner lett. Aztán találkoztunk- némi rásegítés után - a következő közös alkalommal is, ahová nagyobb társasággal mentünk. Na innen már együtt távoztunk - s azóta meggyőzött arról is, hogy nincs nála jobb nő a számomra. :-) Persze nem azonnal...

cziczmiczpindur 2009.04.18. 12:28:44

@mig8: +@bölcsésztanár:

Szívből gratulálok, hogy a táncházban nemcsak táncpartnert, de - tudom, rosszindulatú vagyok - aktuális társat is sikerült találni. Őszintén kívánom, hogy az így fellelt nő életetek asszonya legyen. Ugyanakkor jelzem, hogy az egyszer társnak vélt személy nem feltétlenül marad mindvégig az. Ha pedig úgy alakul, hogy újra keresővé válik az ember, de időközben eltelt néhány év, vagy akár évtized, már minden nehezebb, pedig akkor sem feltétlenül jó a társtalanság. Néhány éve még meggyőződésem volt, hogy egy ilyen helyzetben megtalált, józan gondolkodású, rendezett életű, és nem mellékesen katolikus férfi az igazi, akihez érdemes alkalmazkodni, érdemes vele összecsiszolódni. Aztán szépen, lassan kiderült, hogy nem annyira. Hogy ötvenvalahány éves korában a felnőtt gyerekei szeszélyeinek a foglya, hogy hívők vagyunk ugyan, de ha éjjel fontos focimeccs van (és szinte mindegyik annak bizonyult), másnap túl álmos ahhoz, hogy akár a déli misére odaérjünk, és mindenekelőtt, hogy ő partnerkapcsolatot és minden jót, ami ezzel jár, akar ugyan, csak épp házasságot nem, mert ugye "vén fejjel nem kezdek új életet." Nos, nehéz, de ma úgy érzem, helyes döntés volt ezt a kompromisszumot nem megkötni. Mit gondoltok?

Bibliofilia · http://bibliofilia.blog.hu 2009.04.18. 17:26:13

@vizitunderex: Félreértesz, nem arról van szó, hogy korábban bankrablónak/gyilkosnak/szélhámosnak ismertek meg a gyülekezetben, inkább arról, hogy gyerekkorom óta engem és sokakat elkönyveltek "ilyennek-olyannak" - nevezhetjük beskatulyázásnak. Ebből nehéz kimozdulni egy közösségben. Járni a közösségeket, plébániákat, ificsoportokat pár után koslatva szerintem gáz! A megoldás...

Dr. szpahi 2009.04.18. 18:51:05

@Bibliofilia: Nahát! Hogy te is férfi vagy! Meg voltam győződve az ellenkezőjéről! (Talán a Bibliofili-a név miatt).

A posztra: Kicsit olyan műizű dolog az internetes társkeresés, nem gondoljátok? Az én időmben (kb. 10-15 évvel ezelőtt) még nyugodtan fel lehetett kérni táncolni egy ismeretlen lányt egy szórakozóhelyen. Nekem sokkal őszintébbnek tűnik az ilyesmi. Na persze nem Magyarországon élek, így nagyon csodálkoztam azon a bénázáson, ami pl. egy budapesti szórakozóhelyen történik.

A néptáncos ötletet is jónak tartom, bár a magyar néptánc még egy átlag házibulinál is jobban felkelti a testi vágyakat (Ez sajnos nem volt gond nekem se egy ideig).

Bibliofilia · http://bibliofilia.blog.hu 2009.04.18. 20:20:14

@Dr. szpahi: Korábban nagyon előítéletes voltam az internetes kapcsolatteremtéssel kapcsolatban, de egy tényt tapasztaltam: Tökéletes, Istentől rendelt társat kaptam (nem elég, hogy a feleségem tökéletesen hozzám illő, de gyönyörű, okos, kedves, rajong értem, én is érte...:D). Talán összesen 2-3 dolog van, amire azt merem mondani, hogy BIZTOSAN az ÚRtól van és az Ő akarata, cselekedete: ez az egyik.

Azóta gondolkodok gyökeresen máshogy minderről.

Bibliofilia · http://bibliofilia.blog.hu 2009.04.18. 20:21:56

@Dr. szpahi: lemaradt, hogy a Bibliofilia név a blogomra utal.
Bibliofilia = könyvek kedvelése, ritka könyvek gyűjtése

vizitunderex 2009.04.18. 21:10:03

@Bibliofilia: Nem érzem, hogy félreértenélek. Ellenkezőleg. Éppen azért mondtam, nem hiszem, hogy ezzel kellene törődni, hogy ki hova skatulyáz. Egy igazi, felnőtt, kereső ember nem áll meg azon a szinten, hogy elolvassa a fagyisdobozon lévő feliratot. Még akkor sem, ha mindenki körülötte utálja az erdei gyümölcsöset. Ő maga akarja megkóstolni. Nem kell úgy begörcsölni az ismerkedéstől, és rettegni az elutasítástól, csak mert vannak, akik gyerekkorom óta ismernek. Na és? Az ember folyton változik, még ha a lényeg ugyanaz marad is. Egyszerűen csak nyitottnak kell lenni!

bölcsésztanár 2009.04.18. 21:32:22

@cziczmiczpindur:

Nem akarnék belefolyni a magánéletedbe, de ha már ide leírtad, nekem úgy tűnik, hogy megerősítést vársz a döntésedhez. Szerintem: igen! igen! jó döntés volt rájönni, hogy alapvető dolgokat érintő kompromisszumokat nem szabad meghozni!

mig8 (törölt) 2009.04.18. 22:05:19

@cziczmiczpindur:

Nos, én úgy tekintem a páromat, hogy egy életre őt választottam, nem pedig csak "aktuálisan". Vannak hibái - de kinek ne lennének? Az együttélés művészete szerintem az, hogy a hibák felismerése és az azokkal való szembesítés mellett észre kell tudni venni a másikban azt, ami jó. Azt, ami miatt megéri elviselni a másik bogarait.

Neked viszont szerintem most másra van szükséged. Egy férfi életében a foci szent és sérthetetlen - feltéve, hogy szereti. (Én nem, de van nekem más.) Nem tudom, hogy jól vagy rosszul döntöttél-e. Azt viszont igen, hogy ha a férfi így viszonyul a focihoz, akkor az nem változik - mondom ezt férfiként. Ha nem tudsz ezzel együttélni... nos... megszoksz, vagy megszöksz. És ez még mindig két választási lehetőség! Szemben egy barátom lehetőségeivel... :-S

cziczmiczpindur 2009.04.19. 11:27:11

@bölcsésztanár: köszönöm.
@mig8: nem a foci zavart, hanem ami abból következett.

Jezsu0 (törölt) 2009.04.19. 13:12:52

Kedves Pacsy és Többiek!

Egy rendkívül pikáns gondolatom támadt (témánál vagyunk... :-) a kommenteket olvasva.

Idézet: "Szóval, az első lépés, hogy elmenj és csináltass egy fényképet. Kicsit azért – nem mellesleg – imádkozhatsz is Érte. Te talán még nem, de Isten már biztosan ismeri „Őt”…"

Szerintetek, ha az ember imádkozik, azzal mit érhet el egy adott ügyben? (Pl. társkeresés)
Hogy "működik" az ima? Van az imának "ereje"?

Nos, talán a blogot olvasó sok nem hívő számára is érdekes lehet, hogy mit gondol erről a keresztény ember - az egyház.

1.) Vajon ami történik az imádság hatására, az az, aminek látszik?
2.) Vajon Isten nem hallgat azokra, akik nem kérik Őt?

Ti mit hisztek?

Csu 2009.04.19. 17:48:14

A népi bölcsesség szerint minden zsáknak van egy foltja. Persze ügyesen kell kiválasztani azt a "foltot", mert egy életen át ki kell tartania. Azt is mondja a népi bölcsesség, hogy várt lány várat nyer. Úgy gondolom, hogy életviteli, lelkiismereti és világnézeti kérdésben megalkudni a legnagyobb szerelem esetén sem szabad.

Dr. szpahi 2009.04.19. 19:36:19

@Bibliofilia: Örülök neki, hogy sikerült megfelelőképpen választanod. Kívánom Nektek Isten további áldását! Én is házas ember vagyok, ráadásul protestáns asszonnyal hozott össze az Úr (tehát a képlet éppen fordított, mint a Ti esetetekben). Sajnos jelenleg nem minden működik tökéletesen a kapcsolatunkban, de dolgozom rajta. :)) Üdv.

Dr. szpahi 2009.04.19. 19:48:05

@Jezsu0: Én valahogy úgy képzelem az ember az ima és Isten viszonyát, mint amikor a kislányom kér tőlem valamit. Én tudom, hogy kell-e neki amit kér vagy nem, jót teszek-e vele, ha engedek a kérésének. Van olyasmi, amit semmiképpen se teljesítenék neki (az ő érdekében). Van olyan is, amit szívesen megadok. A harmadik eset az, amikor először nincs szándékomban teljesíteni a kérését, de ha többször mondja, átgondolom a dolgot és teljesítem. A negyedik, hogy feltételt szabok az adott kívánság teljesítéséhez.

bölcsésztanár 2009.04.19. 21:39:42

Pár éve mondta a barátnőm, hogy elkezd imádkozni a leendő férjéért. Senki nem volt a láthatáron, de azt hitte, hogy ha lesz férje, lehet már érte imádkozni akkor is, amikor még nem férje...
S lőn. Két év múlva egymásra találtak, sőt, kiderült, hogy a fiú is épp akkoriban kezdett el imádkozni a leendő feleségéért.
Szerintem volt ereje...

mig8 (törölt) 2009.04.19. 21:39:50

@cziczmiczpindur:

Miért, mi következett belőle?

@Jezsu0:

Az ima számomra mindig egy belépő volt egy oylan közegbe (lelkiállapotba), amikor tudtam Istennel beszélgetni. Mint egy meditációs gyakorlat.

Én mindig úgy fogtam fel, hogy az akarat szabad. Ennek megfelelően Isten nem helyetted tesz meg neked dolgokat, hanem megmutatja a lehetőségeket - persze csak ha van szíved hozzá. A választás ezek közül a tied, s ha jól választottál - értem: a te alkatodnak és az adott helyzetnek megfelelőt -, akkor mindig éreztem, hogy "Isten mosolyog".

@Dr. szpahi:

Az én feleségem elvileg ateista. De több könyörületet, megértést, türelmet és elfogadást találtam benne, mint a környezetemben lévő párként szóba jöhető katolikusokban. És ezek fontosabbak a számomra, mint az, hogy per pillanat hisz-e Istenben. Előbb-utóbb úgyis fog.

huss 2009.04.19. 23:42:41

Az érdeklődést valami konkrét dolog iránt (pl. természetvédelem) én is nagyon fontosnak találom. Egy lány, akit semmi más nem érdekel, csak a pasi, pasi fogás, kapcsolat...ijesztő. Ha van olyan, ami leköti őt, ami által lehet hozzá kapcsolódni szabadon, csak úgy, kitolva a kínos szembesítés pillanatát: na lesz második randi? na tetszem neked? - akkor sokkal vonzóbb.
Ha valakin az érződik, hogyha hozzászól egy fiú, máris az esélyeket latolgatja, elrettentő, mert irreális. Talán az internet ezért is hódít, mert szabad terepet ad az ismerkedésre, nem kell mindjárt azzal foglalkozni, lesz e valami.. van idő engedni, hogy hasson rám valaki...
Szerintem a fiúknak is van párválasztási gondja, csak másmilyen. Pont ellenkező, ők aztán el tudnak bújni az érdeklődésük mögé. Sok fiút ismerek, aki ebből konkrét csigaházat formál, ahonnan se ki se be, pedig szenved egyedül. Nekik pont ellenkezőleg, azt kéne hagyniuk, hogy lehessen hozzájuk kapcsolódni ezen kívül is, érdeklődjenek az emberi dolgok, a kapcsolatok, az emberek iránt.Ha máshogy nem megy olvassanak afféle "lelkizős" oldalakat, aztán ha nem értenek valamit kérdezzék meg egy arra járó lánytól...:)
Nem utolsósorban megjegyezném, hogy ezek a párkapcsolat tartósítása szempontjából is nagyon fontos tényezők!!

hot little bitch 2009.04.20. 01:43:23

Sziasztok!

Először kommentelek ide. Tóta W. írásán keresztül találtam meg ezt a blogot és tetszik, ami hatalmas szó, lévén hogy megtért ateista vagyok (értsd keresztény családból és neveltetésből, a racionalitás útján kivezetett valaki).

De nem értem ennek a post-nak a szereposztását.

Ha valaki cölibátusban él - már ezt sem értem, és még egy hívő ember sem tudta nekem nagyon elmagyarázni, hogy ez mire jó - az miért oszt tanácsot párkapcsolatban?

Bár én nem kérek belőle, de tök logikusnak látom, hogy a lélek dolgaiban egy lelkipásztor, pap, stb segíteni tud, mert a rengeteg gondolkodással töltött idejében biztos jobb válaszokra jött rá, mint én, aki vagy butább, vagy kevesebb az elmélkedésre az időm vagy stb...

De a párkapcsolatok ügyében hogy adhatna valaki értelmes és hiteles útmutatást, ha soha, de legalább is már jó ideje nem volt még csak testi viszonyban sem nővel/férfival, nem hogy még párkapcsolatban...

Itt egyszerűen nem látom illetékesnek a felkent személyeket... Sőt, kicsit bosszantónak, álszentnek is találom, amikor úgy oszt valaki tanácsot az erkölcsi magaslóról, hogy ő maga talán sosem küzdött meg az adott kérdéskörben szereplő nehézségekkel.

Szóval hogy is van ez?

Előre köszi a válaszokat! Szép estét!

ui.: egyb. ez nem a posthoz szorosan kapcsolódó kérdés, mert az amúgy aranyos, meg pozitív. De pl. voltatok már kerek házassági évfordulókon celebrált misén?!

hot little bitch 2009.04.20. 01:44:58

jah és még vmi. mint mondtam ateista vagyok. nem szeretném ezt a postot összeszemetelni a kommentjeimmel, de van olyan hely itt a blogon, ahol feltehetem az alapkérdéseimet?
Pl.: honnan tudjátok hogy van isten? ha van isten, akkor miért szeret engem - ateistát - jobban, mint az aids-esen megszülető vérhasban 3 hónaposan meghaló afrikai gyereket? stb. stb stb

Köszönöm, ismét!

Málnás Tramini 2009.04.20. 06:11:19

Tetszik ez a blog, figyelni fogok :)
Tapasztalatból meg tudom erősíteni, az Internet jó. Sok mindenre. Ésszel, distanciával. Mert azért nem ugyanaz, mint a kútnál vagy a fonóban, vagy az agórán összejönni. Mármint emberekkel, nem eggyel.

Bibliofilia · http://bibliofilia.blog.hu 2009.04.20. 08:37:50

@hot little bitch: Ezerszer feltett kérdés, biztosan lesz, aki jobban tud rá válaszolni. Tudom nem lesz elégséges az én válaszom, de azért megpróbálom:

Karl May a remek indiántörténetek írója nem volt indián. Sőt, életében nem hagyta el Németországot! Történetei mégis remekek és kíválóan adja vissza az amerikai indiánok történetét.

Egy prostituáltnak lehet, hogy ezernyi tapasztalata van párkapcsolatokról, a "testi viszonyról", de nem kérnék tanácsot tőle. Persze lehet előítéletes vagyok:)

Jómagam rajongok Japánért. Több száz könyvet olvastam a japán kultúráról, életről... De még sosem jártam Japánban. És ahogy elnézem a gazdasági körülményeimet, nem is fogok:) Vélhetően mégis jobban értem a japán emberek lelkivilágát, mint aki kétszer kéthetet töltött a Felkelő nap országában.

Egy katolikus pap rengeteget hall (már csak a gyóntatásokból is), rengeteget olvas, rengeteget beszélget, így, ha nem is tapasztalatból, de problémamegoldásból, problémameghallgatásokból, ezernyi tudást, használható ismeretet szerez.

A bölcsesség, a lelki érettség és a már említett tudás rengeteget ér, akár többet, mint egy vagy több párkapcsolatból/házasságból szerzett tapasztalat

Engem személy szerint az bosszant, ha olyan pap szól bele a dolgokba, aki vagy nem bölcs, vagy nem érett lelkileg vagy nincs a már említett tapasztalatból neki. Akkor nagyon borul a dolog.

Tamás

Bibliofilia · http://bibliofilia.blog.hu 2009.04.20. 08:43:48

@Dr. szpahi: köszönöm, Nektek is minden jót kívánok! Mivel küzdötök, hátha hasonló cipőben járunk:) Adott esetben, ha kedved tartja, megtalálsz a blogomon kitett mailcímen.

Nem könnyű kenyér az ökumené: az emberek azt szeretik, ha valami vagy fekete vagy fehér. Dehát, a mi esetünkben egy fekete és egy fehér lesz "egy testé" így mindenképpen valamilyen szürkés dolog lesz az eredmény. Amit az egyik oldal (a gyülekezet, a plébánia, az ismerősök) fehéríteni, a másik feketíteni szeretne.
Persze szeretettel:)

Téglagyári Megálló 2009.04.20. 11:23:36

@hot little bitch:

Miből gondolod, hogy te mindig racionális vagy?

A tanácskérésről meg: miért fordulsz férfi nőgyógyászhoz?

bölcsésztanár 2009.04.20. 12:21:17

Kis forró szuka (szeretném hinni, hogy ezt jelenti, nem a másikat :)):

Mindig sír a lelkem, mikor valaki állítólagos keresztény családjában nem tapasztalja meg az élő hitet, mert radikális-féle gondolkodásommal ebbő csak egyet lehet leszűrni: az ilyen család nem hívő, de még csak nem is keresztény. Ha az lenne, öröm lenne benne élni, és egy életre szóló mintával szolgálna, ahogy azt látom sokaknál magam körül. Borzasztó, ha valaki azt gondolja, az a kereszténység, amit otthon tapasztalt, ha az otthon nem volt szerettetteli és marasztaló, értékadó.

Még egy: Isten nem jobban szeret, hanem Isten szeret. Biztos vagyok benne, hogy idővel rá fogsz jönni, hogy téged hogyan.
Sok-sok időbe telik, míg az ember meg tud dolgokat bocsátani a családjának, de ha ezen túl van, vagy legalábbis tudja, hogy benne van, indíthat talán tiszta lappal, ami a saját lelkiségét illeti.
Kívánok neked sok-sok kérdést!

bölcsésztanár 2009.04.20. 12:24:32

@Bibliofilia:
Volt egy református ismerősöm, aki sose értette, hogyan adhat házasságban élőknek tanácsot katolikus pap, akinek nincs is otthon felesége. Pap barátom ennyit mondott csak: pont ezért!

gyufaárus.hu 2009.04.20. 14:49:52

Igyekeztem megválogatni a katolikus egyházon belül, kivel, melyik pappal kerülök közelebbi kapcsolatba, kivel tudom olyan mélységekig megbeszélni a gondolataimat, érzéseimet, hogy már- már átjárhatókká váltak az ővéi és az enyémek.
És volt ilyen. Nem is egy. Sőt mondhatom most is van. Vannak közöttük hiteles emberek, akik bármilyen látszólag intim, vagy diszkrétnek tűnő témához is konstruktív módon tudtak hozzáállni.A cöleb életformát nem éreztem soha akadálynak, és mivel annyi más emberrel kerültek hasonló mélységekig kapcsolatban, SJ-k esetében pl. a lelkigyakorlatokra gondolok, építő módon segíteni is tudtak, utólag nevetségesen egyszerűen megfogalmazottan. És nem értettem, hogy ez nekem miért is nem jutott eszembe?

Akire persze a zoknimat se bíznám rá, arra nyilván a lelkieket sem...

Málnás Tramini 2009.04.20. 15:28:18

Az a baj a szerelmi, házassági ügyekben tanácsot adó papokkal, hogy vannak köztük beteg lelkű emberek, közben meg a hívők, különösen is az egyháziasan vallásosak nagy része automatikusan és kissé naívan referenciaszemélynek tekinti őket, s kokrét útmutatást vár az élete kardinális kérdéseiben a magát lelkiatyának kinevező férfitól. Legtöbbször a személyiségfejlődés amúgy is sérülékeny periódusaiban.
Amikor nekem az aktuális "atya" gyónás közben enyhén szólva megmosta a fejem, mert a kedvenc papnak készülő ifistájával elkezdtünk abszolút ártatlanul járni, így fogalmazott: "épülget a hivatás, aztán küld az ördög egy szép lányt, és annyi neki", akkor szerencsére nem azt hallottam meg a dörgedelemből, hogy maga az ördög küldött, hanem hogy egy szép lány vagyok. De egy ismerős lány, aki ráadásul nem is papnak készülő szent tehénre vetette a szemét, csak ugyanez az atya az ő szerzetesi hivatásáról volt szentül meggyőződve, a pszichiátrián kötött ki, mert elhitte, hogy tényleg megszállta az ördög.
Adhat tanácsot a pap, naná, de rossz, beteg lelkű ember inkább ne adjon. Sajnos e kettő néha átfedi egymást. És ahogy a tanárjelöltek közül se válogatja ki a képzés és továbbképzés az alkalmatlant, más okból, de sajnos a papok képzése ugyanígy bibis.

Kitalátor (másként) gondolkodó · http://kitalator.blog.hu 2009.04.20. 15:55:57

@Málnás Tramini:
Nem is a képzéssel van a baj, hanem szerintem a válogatási lehetőséggel. Egyik velünk élő egyházatya ezt valahogy úgy fogalmazta meg, hogy egyre kevesebb család van, azért van egyre kevesebb cölebsz pap és szerzetes. Aki meg egyszer odaszegődik, azt nem akarják elengedni, pedig ezzel nagyobb kárt okoznak, mintha még kevesebb pap lenne.

Ahol elkergetik, vagy legalábbis keserves próbatételekre küldik a hibázó papjelölteket, és felszentelésük után sem kapnak örökös kinevezést, ott sokkal kevesebb az ilyen probléma. Írom ezt annak ellenére, hogy nem vagyok meggyőzve arról, hogy az általad emlegetett atya tévedett volna, vagy tényleg beteg lelkületű lenne. Persze a kommunikációjának elfogadottságával lehettek problémák, de egyetlen gyóntatószéki kijelentéstől senki sem őrül meg. Lappangó betegséget talán előhozhat...

Merthogy mi van, ha Téged tényleg a sátán akart felhasználni? A tiltott gyümölcs is alighanem szép volt, és ízletes, sőt, azt is az Isten teremtette olyanra, amilyen lett. És mi van olyankor, ha azt az ismerős lányt tényleg megszállta az ördög, és ezt az atya sok imádkozással megélesített érzékeivel jól állapította meg?

Az orvos a hibás, ha egy ígéretes fejlődő szervezetben rákos burjánzást talál? Egy esetben igen. Ha nem teszi meg azt, amit számára "a szakma szabályai" előírnak. Nem tudom, de valahogy úgy gondolom, hogy ha úgy és annyi történt, amit leírtál, akkor annak az atyának igenis tennie kellett volna valamit. Elvégre hatalmat kapott többek között az ördögűzésre is, és ha ahhoz nem böjtölt és imádkozott még eleget, segítséget kellett volna kérnie, és nem sorsára hagyni a lányt a diagnózissal. Mármint ha azt tette.

Pimp 2009.04.20. 16:01:06

Jó téma:) Főbb paramétereim: 80 előtt született, vidéki, de a fővárosi dzsungelben élő, dolgozó, egyedülálló, talpraesett, mások által néha szinglinek nevezett nő vagyok:) Gyakorló katolikus, de nem a vakbuzgó, hanem az életvidám, olyan egyszerűen "normális" fajta. Ja és nem is nézek ki rosszul, még házias is vagyok, sőt még főzni is tudok:) Minden mást leszámítva:) főnyeremény lehetnék:)))
Olyan 2005 körül próbáltam ki először az internetes társkeresést, az egyik barátnőm unszolására. Munkám miatt sokat vagyok számítógép előtt, így nem igazán van kedvem, energiám este interneten társat keresni, de azért voltak időszakok, amikor sokat foglalkoztam a témával:)
Internet révén találkoztam teljesen jófej, normális férfiakkal, no meg volt pár evidensen sérült is...
Pár dolog mindenképpen akadályoztatta a hoszzútávú kapcsolatok kialakalulását...
Vannak a munkamániás férfiak, na azok sosem érnek rá, vagy ha igen rögtön ugrani kell...Mivel én is eléggé elfoglalt vagyok, ki nem állhatom azokat, akik nem tudják beosztani az idejüket:)
Vannak a kispárna, lepedő tesztelők:) Mostanra bár rutinosan mennek ezek a randik:), mai napig nem vagyok kapható az első találkozós matrac próbálgatós attrakciókra. Enélkül viszont nem igen lesz második, vagy harmadik randi. Illetve vannak azok, akik ki szoktak akadni, ha kiderül, hogy az ember lánya vasárnap misére megy, esetleg hisz Istenben.
Isten hozott mindenkit a magyarországi fővárosi "realitásban":(
Erről meg nem az internet tehet...
De visszatérve a témára, bár nekem még nem sikerült megtalálni a lovagom:), az internet tényleg jó módszer. Pl. randigyakorlásra, önbizalom karbantartásra, élettapasztalat szerzésre:)

Ami pedig a boldogságot illeti, tényleg létezik párkapcsolaton kívül is:) Lehet, hogy én nem vagyok hétköznapi:), de reggel mosolyogva köszönök az utcánkban a kutyáknak, amikor munkába indulva szemembe süt a nap, vasárnap kora reggel szeretek végigsétálni az Andrássy úton, még színházba is elmegyek mostanában egyedül, és ha jó volt a darab, mindenkinek elmesélem a környezetemben, még ha nem is kérdezik;)
Viszont továbbra is várom annak az embernek a jelentkezését, aki szeretné mindezt megcáfolni, hogy azért néha kettesben jobb az élet:)

Téglagyári Megálló 2009.04.20. 16:14:00

@Pimp:

Felkérés táncra? Hölgyválasz?

Kitalátor (másként) gondolkodó · http://kitalator.blog.hu 2009.04.20. 16:29:02

@Pimp: Templomlépcsőn kifelé jövet megbotlani, amikor egy egyedülállónak tűnő hapsi is jön kifelé? Régebben elég volt bent elájulni, de manapság mentőt hívnak inkább...

Málnás Tramini 2009.04.20. 16:57:13

@Kitalátor feljegyzete:
Izé, persze, nem azt mondom, hogy maga a képzés rossz, mindkét esetben más okokból maradnak bent az alkalmatlanok (itt kevesen vannak, tehát mindenkihez ragaszkodnak, amott meg a fejkvóta miatt az intézmény létkérdése, hogy minden betévedőt elrúgdosson a diplomáig), de a képzés alkalmatlan végtermékei gyanúgy károkat okoznak.

Az atya, aki ma is "praktizál", és vezeti az adott vidéki "karizmatikus jellegű" egyházközösséget, nem egy lelki sérültet produkált működése során. Persze nem látok bele Isten kártyáiba, de ma mindketten, akikről írtam, szentségi házasságban élnek, több gyerekkel, és úgy néz ki, a helyükön vannak, a traumák ellenére. Ez az atya, úgy gondolom, szintén nem kis károkat okozott a kis középiskolások és zöld egyetemisták között. (A püspök kénytelen a hivatalában tartani, ha nem akarja becsukni a plébániát.) Működött ott némi sztárolás, öntömjénezés és tömeghipnózis is, nekem is eltartott egy darabig, míg pl. meg mertem kérni, hogy üdvözléskor ugyan ne szájra adjon már puszit. Amire "megsértődött" rám, hogy hiszen az csak a színtiszta felabaráti szeretet kifejeződése, de ha nekem nem tetszik, hát lelkem rajta - onnantól lettem rossz keresztény és az ördög követe.

Málnás Tramini 2009.04.20. 17:15:39

@Pimp:
:-)) Mondhatnám, hogy sorstársak vagyunk, illetve három éve még szó szerint is mondhattam volna. Ezért írtam, hogy az Internet jó erre is, igaza van a posztírónak, csak elég türelmesnek és némileg távolságtartónak kell lenni, kritikával, önkritikával felszerelkezve. Lehet szerelmet és még házastársat is találni a neten keresztül. Nyilván idővel kialakul a mit igen, mit semmiképp rutinja, akivel meg elsőrandis ágybabújás nélkül nincs második, azzal nem is érdemes másodikra várni, gondolom. És ez igaz a többi "típusra" is. Nekem is meglettek egy idő után a kategóriáim, és aztán meg derült égből a mai férjem, aki nem volt egyik kategóriába sem sorolható.
(Nem katolikus, még csak nem is hívő, de ezt így elsőre nem részletezem. Mindenesetre egyáltalán nem szaladt ki a világból, hogy én meg igen.)
Szóval csak hajrá, én minden hajadon és társkereső lányismerősömet rábeszélem. Fenntartva, hogy számos más lehetőség van, elméletben. Gyakorlatban meg egyre kevesebb.

jan 2009.04.20. 18:04:20

nem a pacsy hozza a boldogságot

jan 2009.04.20. 18:05:47

(bocs azoktól, akik nem szeretik a szóvicceket)

cziczmiczpindur 2009.04.20. 18:12:53

@Pimp: ha rálelnél egy elvileg alkalmas pasira, akivel csak az a bibi, hogy idősebb korosztály, mint amit szeretnél, esetleg átveszem:))

jan 2009.04.20. 18:16:46

Az jutott eszembe, hogy lehetne írni a pártában(?) élő vallásos pasiknak is. Vannak ilyenek is, nekik is jól jöhet a jótanács.

mig8 (törölt) 2009.04.20. 18:25:11

@cziczmiczpindur:

Ha az a gond, hogy a déli misére sem érsz oda... Nos, akkor miért nem jó az esti? Vagy egy másik napi? Pl a foci előtti?

Ne haragudj, de nekem ez egy picit vaskalapos felfogásnak tűnik... Már persze, ha csak ez a baj...

Pimp 2009.04.20. 18:53:33

@Kitalátor feljegyzete: én az ilyen taktikázásokra képtelen vagyok:) Lehet, hogy emiatt leledzem most is itt egyedül? Amúgy egyszer tényleg elcsúsztam a lépcsőn egy metró lejáratnál, de nem jött senki segíteni:( Ha ebből indulok ki, jobb ha nem, mert akkor lehet, hogy tényleg csak a mentőre számíthatok...

Pimp 2009.04.20. 19:12:20

@cziczmiczpindur: jól van, megbeszéljük:) milyen korolsztályt keresel?

Pimp 2009.04.20. 19:17:28

@Málnás Tramini: igen azért ésszel kell csinálni:) hallottam már horror sztorikat, szerencsére nekem még nem volt részem semmilyen elvetemült, zaklatós betegben. Na nem is találkozom senkivel sem a Margitszigeten este 10-kor...
Engem is egyik barátnőm bíztatott, hogy regisztráljak. Na ő azóta férjhez is ment netes szerelméhez, sőt hamarosan érkezik a második babájuk:)
Menet közben én is rájöttem, hogy nem lett volna szabad a szűrési feltételeknél beállítani a keresztényt, netalán katolikust:)

cziczmiczpindur 2009.04.20. 19:20:41

@mig8: Igyekeztem tiszteletben tartani a hobbiját, nekem is van saját, a maga helyén. Az esti mise azért nem jó, mert vasárnap délutántól késő estig megint meccsek vannak... és gondolom egyetértünk, hogy a feltámadási körmenet vagy más kiemelt alkalom nem helyettesíthető. Sajnos nem csak ez volt a baj, ez egy, de eléggé fájó elem.

cziczmiczpindur 2009.04.20. 19:22:54

@Pimp: egy jóravaló ötvenest, lécci:)

Mónus 2009.04.20. 22:36:24

@jan: ehehe....nekem tetszik a vicc!

Mónus 2009.04.20. 22:55:10

nagyon aranyos ez a post, kedves pacsy....meg rajtam kívül talán másoknak is eszébe jutott, főleg ha már netről van szó, hogy itt ezen a fórumon kik is bújhatnak meg a cifra álnevek mögött:) érdekes, valószínűleg nagyon vegyes társaság vagyunk, és élőben talán sosem beszélnénk ennyi mindenről egymással. igaz, ugyanebből a személytelenségből van az internet összes fent említett rossz tulajdonsága is.

meg egy dolog, ami talán érdekes lehet, egy kedves barátom szokta mondogatni, és mindig nagyon megnyugtat:
mert ha az ember hisz abban, hogy létezik az a bizonyos Egy, akkor ma reggel ő is felkelt, ő is kitörölte a csipát a szeméből és ő is fogat mosott, és talán még arra is gondolt, hogy milyen egyedül van. valahol itt jár-kel...

csak a várakozás olyan nehéz.

hot little bitch 2009.04.21. 02:09:19

@bölcsésztanár:

Köszönöm, hogy a sajnos lassan szokásossá váló unintelligens-hívő válaszával untattál, ismeretlenül elemezve a családomat, prédikálva az értékekről meg arról, hogy mi a jó, szánva szerénységemet, hogy én még nem tartok oly magasságokban, de biztatva, hogy oda is eljuthatok.

Az ismert frázisokon, amiket gondolom, sok sok gondolkodás nélkül eltöltött automatizált dispután keresztül csiszoltál tökéletesen idiótára, igen jót mulattam, de hát csak nem úszod meg, ha már ilyen okosnak hiszed magad, hogy még egyszer feltegyem a kérdésem, amit teljességgel negligáltál, feltételezem azért mert:
- vagy túl félénk vagy belegondolni
- vagy nem is érted / fogod fel, hogy mi a kérdésben meghúzódó feszültség
- vagy kicsit kínos ez neked, mint hívő embernek

de nem futhatsz el kis barátom, nem kegyelmezünk, ha már egyszer válaszra méltattál :)

Szóval, hogy is van az, hogy én ateista vagyok. Felőlem a Te istened egy kalap is lehet ami gőzölgő libafossal van feltöltve. Nem létezik, nem hiszek benne, nem imádkozom hozzá, sőt a hívőit is rendszeresen elbizonytalanítom, igyekszem őket megbolygatni hitükben. Tehát mondhatni, hogy valószínűleg nem én vagyok a kedvence a nagy szakállas muksódnak. Bár tudom, Ti úgy tanultátok az iskolában, hogy ő mindenkit egyformán szeret (ez is egy gyönyörűen kibogozhatatlan morálfilozófiai non-sense de ezt majd talán máskor)

Szóval én aki tagadom a létét, jólétben élek. Gazdag vagyok. Tanult vagyok. Két életre szóló barátom és legalább 10-20 folyamatosan ápolt és tisztességgel gondozott ismeretségem van. Van barátnőm, szeretjük egymást, mivel jó helyről / családból / körülmények közül indultunk, több mint valószínűleg jól fogunk élni és egész életünkben azt teszünk majd amit szeretnénk, ha igazán a fejünkbe vesszük azt és megdolgozunk érte.

Ezzel szemben, van egy minden nap imádkozó menekült táborba született Nadotu nevű kisfiú. Az anyukája AIDS-es, mert amfetaminon és kokainon beállt terrorosztagok megerőszakolták egy polgárháborúban. Jah azután megcsonkították.

Ez nem egy mese, ami kimaradt a jelenések könyvéből. Ez mondjuk Siera Leone. Vagy ez mondjuk lehet Szudán is.

Ettől függetlenül Nadotu mondjuk bár AIDS-esen születvén maximum 10 évet ha megél, mielőtt elviszi egy váltóláz, vagy vérhas minden retkes rohadt nap imádkozik a Te hibátlan, fantasztikus és megkérdőjelezhetetlen istenedhez, hogy ne dögöljön bele a sárba arccal, névtelenül, úgy hogy sose volt esélye nem hogy arra, hogy úgy éljen mint én, hanem csak hogy naponta ihasson 3x1 liter tiszta vizet.

Vízért imádkozik. Nem azért hogy ne haljon meg a 75 évet élt nagyanyja. Nem azért, hogy sikerüljön sikereket elérni.

Szegény ördög ott nem tart. Neki csak víz kéne. De nincs. MEG IS HAL MINDEN 17. MÁSODPERCBEN EGY NADOTU.

Ez szintén nem a vasárnapi prédikációk kedvenc témája, sőt a hittanórán sem mondják el - még a végén elvennék az étvágyát a porontyoknak. Ez csak amolyan tény.

Hogy is van ez Pajtikám? Hogy is van ez hogy mindenkit ugyanúgy szeret ez az istenke? Ha megint a szokásos bebiflázott kis rigmusaiddal tudsz csak válaszolni, akkor inkább ne tedd, elégszer hallgattam már végig agyhalott hívőtársaid hasonló reflexíveit.

hot little bitch 2009.04.21. 02:13:06

@Bibliofilia: Köszi, tetszett ez a válasz és sok dologban ha nem is meggyőztél de elcsendesítettél :)

Köszönöm még egyszer.

zzzsuzsa 2009.04.21. 02:51:13

@hot little bitch: Szia! Azt hiszem Bölcsésztanár beletenyerelt a kalapodba... figyi! érdemes néha tükörbe nézni! nem mint ateista, csak mint ember! Istentől függetlenül. Csak te+ a tükör!

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2009.04.21. 04:03:48

@hot little bitch: És mit vársz válaszul, ha eddig semmilyen válasszal nem voltál megelégedve? Gondolod, hogy Istenben hinni azt jelenti, hogy majd mi fogunk megnyugtató, érthető és logikus válasszal szolgálni arra, hogy miért van a bolygón értelmetlen és megalázó szenvedés? Gondolod, hogy Isten küldi az erőszakolókat, a kokaint, az aidset, az igazságtalanságot... vagy akár a te pénzedet, agyadat, diplomádat és kényelmes lakásodat? Szóval... azt akarom mondani, hogy a kérdéseid sokszor (többynire) nekünk is kérdéseink, de ez nem zárja ki a hitet.

saintlouisdefrance 2009.04.21. 05:22:01

@hot little bitch: "megint a szokásos bebiflázott kis rigmusaid"

az sem túl eredeti, amit Te írtál, azt pedig, hogy milyen jó helyről / családból / indulhattál, azt a viselkedésed, a szavaid árulják el.

"Hogy is van ez hogy mindenkit ugyanúgy szeret ez az istenke?"

Jézus Krisztus az Isten Fia, a megtestesült Isten megalázva, mindenkitől elhagyatva embertelen kínok közepette halt meg. az Ő 33 évig tartó földi életében az emberi lét egész tragédiája teljességben kifejezésre jutott: ecce homo (íme az ember).

a kereszten szenvedő Krisztusban ráismerhetsz Nadotura, vagy Nadotuban megláthatod Krisztust. Isten számára egyáltalán nem ismeretlenek az emberi test és lélek szenvedései.

azt, hogy rossz dolgok történnek a világban, azt nem most és nem Tőled tudtam meg.

a keresztények abban hisznek, hogy Jézus Krisztustól megtanulhatják, hogy miként élhetek úgy, hogy ez a rossz ne vehessen erőt a lelkükön.

küldetésüknek tekintik, hogy ezt az Örömhírt, amennyire tőlük telik, átadják a többi embernek. Lehet mindezt cinizmussal nézni, de szerintem ez még mindig több, mint amit bármelyik állítólag művelt nyugati felsőközéposztálybeli valaha is tett például Nadotuért.

Jezsu0 (törölt) 2009.04.21. 08:44:58

Hot little bitch: Miattad (is) érdemes olvasni ezt a blogot! :-)

"Felőlem a Te istened egy kalap is lehet ami gőzölgő libafossal van feltöltve. Nem létezik, nem hiszek benne, nem imádkozom hozzá, sőt a hívőit is rendszeresen elbizonytalanítom, igyekszem őket megbolygatni hitükben"

Bizony őszinte hívő emberben nem is ritkán felmerülnek ilyen gondolatok... (libafos, stb.) Legfeljebb neveltetése vagy vérmérséklete - netán felettes énje(!) - kicsit szalonképesebbé teszi a kérdést.
De aki valami ilyet nem kérdez időnként, aki nem bizonytalan, akinek kész válasza van mindenre, az (ahogy mindani szokták), mindenre képes! Nem ritán a sokat emlegetett szenvedés előidézésére a világban ... bár nyilván ez csak egy kis része a valóságnak.

Azonban az igazságthoz tartozik, hogy nem feltétlenül "agyhalott" az, aki - bár lelke mélyén nagyon is érzi a szenvedésben rejlő érthetetlenségét és igazságtalanságot - nem ad, sőt nem is keres válaszokat erre. Talán mert már próbált, és neki is csak agyhalott válaszokat adtak, talán azért, mert sosem volt antennája erre.
Ami hiteles magatartásként talán elénk állítható, az pl. Teréz anya - sokat nem elmélkedett a dolgon, odament, ahol tudott valmit tenni, és tette. Ahogy mások is (egyháztól, vallástól függetlenül).

Szerintem nyugodtan "betámadhatod" a hívő emebreket bármilyen kérdéssel, de ha indulat van benne, (gúny, stb.), akkor indulatosak lesznek. Ez momentán az ő bajuk, csak így nem fogsz normális válaszokat kapni - abban sem, amiben esetleg kaphatnál. (Akkor meg minek itt vesződni!?)

... de mért kalap? :-)

Téglagyári Megálló 2009.04.21. 09:52:10

@hot little bitch:

"Ha megint a szokásos bebiflázott kis rigmusaiddal tudsz csak válaszolni, akkor inkább ne tedd,"

Nekem úgy tűnik, neked vannak ilyen bebiflázott rigmusaid.

"Van barátnőm, szeretjük egymást, mivel jó helyről / családból / körülmények közül indultunk, több mint valószínűleg jól fogunk élni és egész életünkben azt teszünk majd amit szeretnénk, ha igazán a fejünkbe vesszük azt és megdolgozunk érte."

Látom magadban azért nagyon hiszel, ha már Istenben nem is. Hallottál már arról, hogy elbizakodottság?

"Ettől függetlenül Nadotu mondjuk bár AIDS-esen születvén maximum 10 évet ha megél, mielőtt elviszi egy váltóláz, vagy vérhas minden retkes rohadt nap imádkozik a Te hibátlan, fantasztikus és megkérdőjelezhetetlen istenedhez, hogy ne dögöljön bele a sárba arccal, névtelenül, úgy hogy sose volt esélye nem hogy arra, hogy úgy éljen mint én, hanem csak hogy naponta ihasson 3x1 liter tiszta vizet."

Csak az látszik soraidból, hogy nekünk csodálni kellene téged, hogy te milyen jól élsz. De ezt nem tesszük.

És bármennyire nem hiszel a túlvilágban, itt azért vannak, akik hisznek, és azok azt gondolják, ott Nadotunak jobb sorsa lesz, mint neked.

mig8 (törölt) 2009.04.21. 09:57:52

@cziczmiczpindur:

Igen, ez valóban fájó lehet. De akkor ezek szerint nemcsak a hét bizonyos napján van foci, hanem szinte mindegyiken. Ha pedig tényleg van más is, akkor helyes döntést hoztál.

pacsy 2009.04.21. 10:04:10

Szia @hot little bitch:, Bölcsésztanár, ha jól emlékszem korábbi kommentekből, felnőtt megtérő (feltételezem, hogy megharcolt a hitéért), ráadásul HÖLGY. Kérlek, ne beszélj vele így.

zzzsuzsa 2009.04.21. 10:12:16

@hot little bitch: Nagyon érdekes volt látni "íme az ember" kiállítást a Király u-ban!
Ne félj, cseppet sem akarom, hogy megnézd!
Láttam egy fényképet: Egy kis kamasz fiú átöleli II. János Pált. Nagyon szorosan, odabújik, mintha félne, hogy valaha el kell eresztenie.
Rád gondoltam!
Lehet, hogy te is szeretnél a kisfiú helyében lenni, de valamiért nem lehet...
Mindegy. Én végigbőgtem a fénykép sorozatot (biztos van okom rá!)

Málnás Tramini 2009.04.21. 11:36:37

@hot little bitch:
Az a helyzet, hogy nekem is volt egy időszakom éretlen kamasz koromban, nekem az volt akkor a mániám, hogy minden dohányost megszállottan faggattam, mondja már el, mi a jó a dohányzásban. Persze Isten egy kicsit más ügy, de hasonló gyerekes mániát vélek kihallani ebből a rugdosódásból.
Valójában mi a bajod Istennel? Ha egyszer nem hiszed, hogy létezik, akkor miért probléma neked, hogy vannak természeti csapások meg korán meghaló gyerekek? Ha nincs Isten, akkor mindez a vak véletlen műve, nem?
Ha meg van, és olyan, amilyennek mondja magát, akkor nem írja elő az embereknek, mit csináljanak. Vannak törvényei, de az embernek meg van szabad akarata azok be nem tartására. Ha én téged leszúrlak egy sötét utcán, mert mondjuk fáj a fogam a csinos autód vagy a szép házad kulcsára, és te ott vérzel el a sötétben, mert nem lesz, aki segítsen neked, azt nem az Isten fogja elrendelni, azért, hogy megmutassa, hogy lám, téged is pont annyira szeret, mint a Nadotudat. Hanem az az én szabad döntésem lesz, mert megtehetem, az Isten nem fog villámmal belecsapni a kezembe.
Nyugi, nem foglak leszúrni a sötét utcán. De attól még vannak gonosz emberek, akik megtehetik. Vannak, akik védtelen nőket gyaláznak meg (sőt csecsemőket, mert úgy tudják, hogy az meggyógyítja az AIDS-t), de nem Isten utasítja őket erre, és nem is akadályozhatja meg, mert szabadok. Isten nem dróton rángatható automata, de minket sem ilyeneknek képzelt el.
De ha eleve úgy gondolod, hogy nem létezik, akkor nem értem, mi a logikája számonkérni rajta, hogy milyen. Meg a hívein. A dohányos legalább árt magának ls másnak, a keresztény jó esetben átadja majd a helyét a villamosban a várandós feleségednek vagy megöregedő szüleidnek (már ha nem méltóságodon aluli villamosba szállni), befizeti az adóját, amiből utat építhetnek az autód alá, csak mert úgy gondolja, hogy rá ezek a szabályok vonatkoznak. Ez baj?
Nem is tudom, kívánjam-e neked, hogy egyszer tényleg elkezdjen érdekelni, mert lehet, hogy az fájni fog (amennyit tudok róla, el fog jönni az a pillanat).

bölcsésztanár 2009.04.21. 12:33:21

@hot little bitch:

Az a helyzet, hogy némileg félreértettél. Most a stílust hagyjuk, mert személyesen valószínűleg nem ezeket vágnád a képembe, de ugye a neten lehet.
A mocskolódás-részre nem válaszolnék, ha nem baj, majd átgondolod még egyszer.

Nem szerettem volna se prédikálni (azt is tudok, akkor nem lett volna ilyen rövidke a komment), se azt éreztetni, hogy én milyen okos és lelki magasságokat megjárt ember vagyok. Nem, nem vagyok.
Viszont: ha már egyszer írsz valami személyeset, fel kell vállalni, hogy lesz rá reakció. Ha meg én értettem félre, ne haragudj.

23 évig éltem én is ateistaként, úgyhogy kezdetben, már megkeresztelve is sokszor zavartak az ismert frázisok, amik szembejöttek a kérdéseimre, mint válaszok. Nem voltak igazi válaszok, mint ahogy neked se volt az, amit én írtam.
Viszont elkezdtem máshol keresni, közben gondolkodtam is (lehet, hogy számodra ez elképzelhetetlen, de így volt), és találtam válaszokat: a szemem láttára élt hiteles keresztény életekben.
Miért írom ezt? Hát mert tiszteletreméltó az igyekezet, amivel provokálsz és kérdezel, de logikus, racionális és kognitív képességeket igénylő vitában szerintem még soha senkit nem győzött meg senki, hogy VAN ISTEN.

Szerinted több értelme lenne, ha adott kérdésekre adnának elfogadható feleleteket a keresztények (miért szenved az afrikai kisfiú), de én megpróbáltam tágabban értelmezni a kérdésedet, azért nem értetted, mit ködösítek és vetítek.

Konkrét válaszom egyébként: Szerintem nem azt szereti jobban Isten, aki jól él és látható "áldás" van az életén, mert boldog és kiegyensúlyozott. És az sem mondható, hogy Isten egyáltalán nem szereti azt, akinek nem jut ivóvíz az életben maradáshoz.

A szegénység, a nyomor, a háborúk, az ártatlan áldozatok mindig velünk lesznek, nem függenek egyáltalán attól, hogy Isten kit mennyire szeret.
Lehetne folytatni, de mint fentebb említettem, ilyen vitában még senki sem győzött meg senkit semmiről, nem adok több támadási felületet, mert neked minden mondatom az lenne, másodszorra meg már lehet, hogy rosszul esne a gyalázkodás.

Ja, és bömböl a lányom is, meg kell sszoptatnom. Szép napot nektek!

hot little bitch 2009.04.21. 16:45:57

No hát köszönöm a kimerítő válaszokat.
Bocsánat a bárdolatlan stílusért. Tényleg! De mivel látom, hogy nem nagyon hat meg a Nadotu téma - hogy 17 mp-enként meghal egy gyerek Afrikában a szennyezet ivóvíztől (tehát csak míg ezt elolvasod kb 18), vegyük kicsit személyesebbre, hátha úgy már hajlandó leszel tényleg belegondolni.

Ha holnap meghal a lányod, mert pl. egy részeg állat vagyok és elgázollak Titeket egy zebrán miközben a babakocsiban tolod Őt, életed értelmét mit fogsz érezni?

Kifürkészhetetlen akaratát a nagy égimeszelőnek?
Vagy hálát, hogy újabb feladat elé állított Ő a végtelen szeretetével?

Valószínűleg nem. Valószínűleg nem értenél semmit! Míg ha az én gyerekemmel történik ez én pontosan értem. Az én világképem képes megmagyarázni a történteket, a Tiéd nem. Illetve képes de az olyan abszurd és bántóan ostoba, hogy úgyse fogadnád el, ld a fenti válaszokat.

A világ nem determinisztikusan működik. Ahogy Tramini kolléga megmondta, mindenki azt csinál benne gyakorlatilag amit akar. Túlvilágról még senki nem jött vissza, ellenőrizhetetlen, tesztelhetetlen, amely by the way kb több száz változatban él jelenleg a világban a különböző kultúrákban. Honnan tudod, hogy az a jó amiben Te hiszel? Ez röhejesen gőgös és ostoba gondolat! Ha pl. Indiába születsz, vagy Iránba, vagy Kazahsztánba tök mást gondolnál, de az biztos hogy nem úgy képzelnéd a mennyet mint most.

Málnás Tramini:
Azért kérem számon Rajtatok hogy milyen az Istenetek, mert a világ legnagyobb kamuját áruljátok - amit mint természettudományosan művelt ember, zsigerből nem szeretek - és ehhez még állami segítséget is kaptok az adómból.

Amint nem lesznek támogatva az egyházak, én is le fogom szarni hogy ki miben hisz. De addig amíg az áhítatos trallalázásotokat közpénzből végzitek igen is érint a dolog.

Azt a pénzt lehetne adni hajléktalanoknak, vagy lehetne adni családon belüli erőszakban sérült gyerekeknek, anyukáknak.

Miért kell egyáltalán pénz az imához? A gondolkodáshoz? És ha már pénzt kaptok erre, miért nem alhatnak a hajléktalanok a csodaszép templomaitokban, mikor odakint megfagynak télen? Ez az a híres neves könyörületesség?
Miért nem a közösség tartja el az egyházát? (pontosan jól tudom történelmileg hogy ez miért van így és arról úgysem szívesen beszéltek, úgyh. a mai vetülete érdekelne a dolognak)

hot little bitch 2009.04.21. 16:55:37

@saintlouisdefrance: pl. az hogy az "állítólag művelt nyugati felsőközéposztálybeli" a saját leadózott jövedelméből ateistaként, havonta fix összeget utal segélyszervezeteknek, vagy hogy örökbe fogad egy árvát a világ túloldalán és támogatja az tényleg sokkal kevesebb mint a lelkeddel meg JK-al zsonglőrködni.

Tényleg míg az előbbi tett elhanyagolhatóan mozdítja előre az ott élők életét addig a Te módszered: "küldetésüknek tekintik, hogy ezt az Örömhírt, amennyire tőlük telik, átadják a többi embernek" igazán segítségére lehet egy 6 évesen 20 kilós, ödémás, vérhasas, napi 300 kcal-án élő kisfiúnak.

Remek jól látod a világ működését, és sokat nyerünk mindannyian az Örömhíreddel!

Köszi!

hot little bitch 2009.04.21. 16:58:28

@Jezsu0: Köszönöm a válaszod, és igyekszem mérsékelni az indulataimat úgy látszik van akiért érdemes itt :)

kis_csirke 2009.04.21. 17:23:38

@hot little bitch: édes szívem, ez a hajléktalanos-templomban alvós- adózós csont már régen lerágott, ajánlom olvasd újra a régi topicot:
reakcio.blog.hu/2009/01/11/melegseget
Már itt sem voltak meggyőzőek a zsigeri kis fikázásaitok :-(. (Lehetnél kicsit eredetibb, ha megy...köszi..)

Szóval olvasgass még és ugorjunk vissza mondjuk a hatalmas csúsztatásra, amivel kezded a mondanivalód. Pontosabban nem is csúsztatás, hanem a nézetkülönbségeink alapja. Azt írod:

"Ha holnap meghal a lányod, mert pl. egy részeg állat vagyok és elgázollak Titeket egy zebrán miközben a babakocsiban tolod Őt, életed értelmét mit fogsz érezni? "
Pontosan ugyanazt érezném, amit Te éreznél fordított helyzetben. Te megmagyaráznád a "tudományos világképeddel", bosszúért lihegnél, netán önbíráskodnál, és építenéd magad köré az önigazoló sáncokat, én csendben meggyászolnám a helyzetet és nyitottabban élnék tovább. És miért? Mert az életem értelme nem a lányom, hanem maga Isten. Aki nem egy felhőn üldögélő íélkező bácsika, hanem az Anyag Szíve.

És - mivel mélyen és bevallottan materialista vagy (magadat azzal mutatod be, hogy gazdag, s mit kérsz számon rajtunk? Az adódat), külön a figyelmedbe ajánlom az Anyag Szívét: sajnálattal közlöm, még az anyagi világnak is Isten az alapja.

Végül még valami. Tettél te már életedben valamit a szudáni menekülttáborokban élőkért? Ja, hogy messze vannak?! (Arra azért jók, hogy demagóg példákká váljanak zsigeri vitában?!) Tettél te már valaha valamit a borsodi munkanélküli cigányokért (azon kívül,hogy netán véleményed van arról, hová megy az adód)? Miről beszélünk?!

hot little bitch 2009.04.21. 17:52:07

@kis_csirke:
Igen én tudom vállalni, hogy megőrülnék, és vagdalkoznék, talán baromságot is csinálnék adott esetben. A Te verziód már kicsit viccesebb így hogy ugye nem ütöttem el a lányodat, de hát a papír mindent elbír szokták mondani :)

Elolvastam amit írtál, de nem igazán vágott a "hajléktalanos-templomban alvós- adózós" témába. Biztos ezt akartad linkelni?
Vagy ez lenne a megoldás, hogy nincs megoldás?
Vagy ennek a kommentjeit kéne végigolvasnom?

Az hogy a gazdag embereket adóztatják meg a legjobban az tök normális - szociális értelemben. De pontosan ezért sokkal jobban figyelembe kell venni az érdekeiket, mert belőlük él a többi kevésbé szerencsés. Ezt nem én találtam ki, hanem nálunk szerencsésebb történelmű fejlődésű országokban - ahol nem sikk adót lopni - ezt tanítják a gyerekeknek, így épül a társadalom. Jah, egyébként mielőtt félrenyelnél mérgedben elárulnám, hogy a "gazdag vagyok"-ot Nadotuhoz képest írtam nyilván, mert hozzá képest felfoghatatlan körülmények közt élek. Szövegértésből drágám egyes vagy, leülhetsz.

"Az anyagi világnak is isten az alapja." Ez szép mondat volt! Kár, hogy még azt sem tudod felsorolni, hogy milyen szervek építenek fel, hogy miből van a márvány, vagy mit töltesz az autódba, de Te materialista vagy. Sőt még azt is megmondod hogy az Anyagnak Szíve van. Sőt Te még azt is megmondod hogy az maga a Te (érdekes, miért nem mondjuk a kínaiak) istened.

Hát csodálom, hogy ezért a mélyenszántó gondolatért még nem terjesztettek elő a Nobel díjra :)

Tudom, hogy tényleg egyes vagy szövegértésből, de az utolsó bekezdésedre reagálva, megsajnálva nem értésedet, megint figyelmedbe ajánlanám a saintlouisdefrance-nak írt válaszomat, azzal a hajszálnyi kis megjegyzéssel, (ha szabad egy hozzád hasonló művelt főt ilyennel traktálnom), hogy ugye nem csak az "én ettem egy almát" mondattal lehet kifejezni magyar nyelven azt, hogy az én testem orális nyílásában, rágás után emésztés útjára bocsáttatott egy machintosh. Hajrá, remélem sikerül kibogozni:)

zzzsuzsa 2009.04.21. 18:10:09

Figyelem emberek! Fejezzétek be az érvelést! ne süllyedjünk le az ő szintjére. Azért jött, hogy megalázzon.
Figyelj öreg@hot little bitch!
Nem leszek olyan vulgáris veled, mint te vagy másokkal! Lehet, hogy neked nem volt gyerek szobád apa!
Meg is látszik, nem tudod, mit jelent a tisztelet, hogy kell egy hölggyel beszélni.
Folytathatod mocskos szövegeidet, de erre már senki sem lesz vevő.
Ilyennek születtél. Te is Isten teremtménye vagy, csak más felé orientálódtál. NAGYON NAGYON NAGY BAJ VAN VELED, de reménytelen eset vagy! Boldogítsd a saját köreidet!

bölcsésztanár 2009.04.21. 18:10:31

@hot little bitch:

Az a helyzet, hogy már nagyon sokszor belegondoltam abba a helyzetbe, hogy mekkora nyomor van a világon. Elképzelhető, hogy többször, mint te. Mindig ugyanoda jutottam: nem tudom megmenteni sem az afrikai éhezőket-szomjazókat, sem a cunami áldozatait, sem a sierra leonei háborúskodások áldozatait, sem senkit, aki szerte a világban szenved. Ugyanis nem az én dolgom. Rendszeresen utalok pénzt azoknak, akiken úgy gondolom, hogy segít az a kis összeg, amivel én hozzá tudok járulni a boldogulásukhoz.
Az a javaslatom, hogy amíg te is csupán ugyanennyit teszel, nem kéne kioktatgatni itt minket. Kicsit hitelesebb lenne, ha mondjuk feladnád a jóléted és odamennél ivóvíz-szállítmányokat szervezni. Csak ugye ehhez több áldozatvállalás kéne, mint itt a szájkarate az interneten.

Ami meg a halált illeti, széttárnám a kezem, és valószínűleg siratnám a gyerekem, majd felnevelném a testvéreit. Mint mindenki más, hívő-nem hívő.
"Míg ha az én gyerekemmel történik ez én pontosan értem. Az én világképem képes megmagyarázni a történteket, a Tiéd nem." - az ilyen mondatoknál érződik, hogy nagyon fiatal vagy. Én tudom, én értem, nekem ne magyarázzon be senki semmit.- remélem, fog változni ez a hozzáállásod, talán tudsz majd nyitni, ha itt lesz az ideje.
Nekem nincs arra szükségem, hogy bármilyen szenvedést vagy rossz dolgot megmagyarázzon nekem Isten, ugyanis teljesen máshogy vetődnek fel a kérdések és a válaszok, ha hívő vagy.

A túlvilágról meg van némi ízelítő tapasztalata azoknak, akiknek volt halálközeli élményük, persze semmire nem bizonyíték egyik sem.

A többi sületlenségre most itt nem térnék ki, mert végtelen és parttalan vita születne belőle, és azt hiszem, én itt most ezt be is fejezem.
Jó étvágyat mindenkinek a vacsorához!

Málnás Tramini 2009.04.21. 18:27:06

@hot little bitch:
Hát ebben a stílben nincs sok kedvem beszélgetni, de ha már megszólítottál, válaszolok.

Az egyházakat az állam nem "tartja el", hanem egyrészt azért fizet az egyházaknak, közpénzekből, mert közfeladatot látnak el (nem -csak- ima és gondolkodás, hanem iskolák, eü., szociális intézmények, a világi fenntartásúaknak is fizet az állam). Másrészt nem "a te adódból", hanem az összes adófizető pénzéből, amiben, már megbocsáss, én is benne vagyok, és a többi hívő ember is. És hadd ne kezdjem el sorolni, mennyi egyéni mániára költünk adót, mennyi haszontalan vagy vitatható dologra, a milliós szakértésektől a "modern művészet" bizonyos megnyilvánulásaiig.
Ráadásul katolikusként én nem is csak adófizető vagyok, de még választópolgár is, haha... és ha a Te érdekeidet, mint gazdag emberét, figyelembe kell venni, sőt, jobban, mint másét, akkor ugye a miénket, hívőkét is? Merthogy mi is fizetünk adót, esetleg fegyelmezettebben is, mint mások.

Végül hadd idézzem a legszebb mondataidat: "Honnan tudod, hogy az a jó amiben Te hiszel? Ez röhejesen gőgös és ostoba gondolat!" Akkor most ki a röhejesen gőgös és ostoba?
Te mint természettudományosan művelt ember, az anyagban hiszel, s mint ilyennek, nagyon jól kell tudnod, hogy a sok-sok jelenségnek az okos természettudósok sem tudják a racionális magyarázatát, elméletek vannak, jönnek és mennek, fejlődnek, van, amit meg lehet magyarázni az egyikkel, mást meg nem, ez ügyben is számos dolog hit kérdése, a tudományos felfogás szerint is egy elmélet csak addig él, amíg egy jobbal, működőképesebbel meg nem cáfolják, és ez megy a pozitivizmus óta.
Te honnan tudod, hogy az az igaz, amit Te hiszel? Ebből nagy pofára esések lehetnek...
Nincs bajom a Te hiteddel, a magánügyed, nem bántalak érte, csak Te se, jó? Vagy mindenkinek nekimész, a buddhistáknak, a hinduknak, meg a többieknek is, csak hogy hirdethesd az anyag mindenek felett valóságát? Ez tényleg annyira fontos Neked?
Merthogy az adófizetősdi érved nagyon nem állja meg a helyét, sajnos. Tehát továbbra sem értem a vehemenciát. Kicsit agyatlan vakhit- és vakbuzgóság-szagot érzek itten.

kis_csirke 2009.04.21. 18:33:27

@hot little bitch: Pajtikám, a stílusodat magamnak indukáltam, ezért elnézem :-).

Nem linkeltem rosszul, bizony, a kommenteket ajánlom figyelmedbe, mazsolázz bátran. Nyelvileg otthon fogod magad érezni...Ez a "lakjanak a hajléktalanok a márványpadlós-aranyszobros-adónkból fennálló-kongó templomokban" téma szépen körül van járva, ha érdekel, javaslom, mélyedj el benne.

Nem értem, miért kellene félrenyelni mérgemben, a szociális közösségvállalás nagyon is ínyemre van. És írígy sem vagyok sőt, más zsebében sem szoktam turkálni. Tehát nem értem, mit érthettem volna félre...egyáltalán nem bűn a gazdagság, a problémát az adja, ha valaki azt gondolja, az az élet célja. Az anyagi erőforrások pusztán eszközök, de soha nem maga a cél.

Amúgy - érdekes módon- jó helyen tapogatózol a kínaiak idekeverésével, az az Isten, amit én az Anyag Szívének írok le, lehet akár az ő Istenük is. Nincs itt semmi ok a lehatárolásra. Sőt , még lehet, hogy a Te Istened is, attól függtelenül, hogy teszel-e rá vagy nem..:-).


((Off: Egy dolgot lenne nagyon érdekes megtudni: honnan ez az alapvető,nagy indulat benned? Kire/mire haragszol?))

Bagradjan 2009.04.21. 18:56:33

Borzalmas ez a stílus, hot little bitch. Tényleg. Úgy támadsz minket, mintha az Isten, vagy még inkább az istenhit okozná a szenvedést.

Arról, hogy van-e Isten, aligha érdemes vitatkoznunk. Az istenhit lényege, hogy hit, és nem pedig cáfolhatatlan tétel a matekórán. De ebből szükségszerűen következik, hogy az istentagadás is csak hit lehet, és nem pedig tétel a matekórán.

Jezsu0 (törölt) 2009.04.21. 19:09:08

Na de "Pajtikáim"! :-)

Ne hogy már a stílus legyen a mércéje az emberségnek! Mi egymás között magasztos teológiával, igehelyekkel, és sok minden mással éppen így öljük egymást, egy rosszabb napon!

Tessék inkább önreflektálni mindenkinek a saját tyúkszemére, amire rá lett itten lépve H.L.B. kijelentései által. Amit meg ő magának vet, azt magának is aratja - és nem itt a blogon.

Egyébként vajon Szt. Pál atyánk esett nagyobbat hanyatt a lóról?

Ideje van ennek is.

tutu34510, 2009.04.21. 19:35:41

Bocsánat, egy gondolatot szeretnék a vitához fűzni. Annoban hasonló kérdéseim voltak, és már egy egyetem is mögöttem volt, ami bizonyos szinvonalú válasz keresésére kötelezett. Volt egy barátom. Ő azt ajánlotta, olvassam el Karl Rahner: A hit alapjai c. könyvét. Akkor az volt a tankönyv a teológián, azaz abból tanultak a papok. Mi kéne még...?
Hozzáfogtam, eljutottam a harmadáig. Annyit megértettem: az Isten nem olyan dolog amit majd mi megmondunk, hogy micsoda. Meg pláne, hogy mit akar, kit mennyire szeret, stb. Nem lehet meghatározni, megmondani a tutit se róla, se a világról amit teremtett. Ergo: nem tudom a szudáni gyermek és a saját kényelmes életem ellentmondásait feloldani, de még nagyon megmagyarázni se. Aki tapsztalt már szenvedést, annak sem lehet oksan elmagyarázni az Isten szeretetét.
Nem nagyon van határozott okos magyarázat a transzcendentális tapasztalatra.
Az a katolikus keresztény, aki nem csinál rendszert az életéből, hanem elfogadja a megmagyarázhatatlanságot és mer erre a megfoghatatlanra ráhagyatkozva élni.
Kedves HLB és a többiek, nem tudom a a választ, naponta küszködöm, hogy legyen értelme. Szerintem így kell.

saintlouisdefrance 2009.04.21. 19:39:32

@hot little bitch: egy 6 évesen 20 kilós, ödémás, vérhasas, napi 300 kcal-án élő kisfiúnak nagyjából már csak egy Teréz anya lehet a segítségére, aki fogja a kezét és a szemébe néz amikor az haldoklik.

ha valaki jövedelméből havonta utal segélyszervezeteknek, vagy örökbe fogad egy árvát a világ túloldalán még semmit nem tesz azért, hogy annak a nyomornak és szenvedésnek a valós okát felszámolja.

ismered a tényeket arról, hogy Afrikába évente hány százmilliárd dollár segélyt és fejlesztési támogatást pumpálnak a legkülönfélébb országok, nemzetközi szervezetek és magánszemélyek? olvass a nemzetközi fejlesztési együttműködés szakirodalmából, ha érdekel, hogy milyen hatékonysággal mire és hogyan sikerül elkölteni azt a rengeteg pénzt.

Afrikában kell szerencsétlen gazdasági viszonyok és katonai instabilitás közepette békét, államokat és társadalmakat építeni, nem pedig nyugaton mindenféle gyanús szervezeteknek csekkeket küldeni.

abban is van valami elgondolkodtató, hogy Teréz anya nem fogadott el senkitől anyagi támogatást és hogy többször a médián keresztül kérte az embereket, hogy ne küldjenek neki pénzt.

az a bizonyos Örömhír viszont, az a helikopterből való pénzdobálással ellentétben elősegítheti azt, hogy az Afrikaiak békében élhessenek egymással és hogy a világ kiváltságos népei ne bírják tovább álszentséggel azt, hogy az egész emberiség erőforrásainak akkora résztét tartják fenn maguknak, mint jelenleg.

és szerintem ez jóval több, mint az amit bármelyik szociálisan oly érzékeny Richard Dawkins wannabe eddig kitalált.

pacsy 2009.04.21. 19:52:16

@zzzsuzsa: "Ilyennek születtél... reménytelen eset vagy!"
Kérlek, hogy ilyet ne mondj.
Se a blogon, se máshol.
Senkinek.
P.S. Bocs, @hot little bitch:!

Dr. szpahi 2009.04.21. 20:30:33

@hot little bitch:

Kedves hlb!

Miért várja minden ateista, hogy más válaszolja meg az ő kérdéseit? Azt hiszed, hogy csak az a fajta világlátás létezik, amelyből te felvetetted az ominózus problémádat?

Én előbb ismertem az ateista filozófiát mint a keresztényt és mégis a kereszténységet tartom az egytlen igaz világnézetnek. Előbb ismertem meg Rousseau, Descartes, Kant, Nietzsche, Heidegger könyveit, mint Jézus Krisztus tanításait. Tulajdonképpen azt is mondhatnám, hogy ők (vagyis az általuk - különben zseniálisan - ábrázolt világ hiteltelensége és hiányosságai) vezettek el engem a Bibliához!

De visszatérve a korábbiakhoz. Kérdésed egy elég elcsépelt sémát mutat be: hitetlenség, gazdagság, jólét, hosszú és egészséges élet vs. hit, szegénység, betegség, halál.

Te tényleg azt gondolod, hogy szerencsésebb vagy mint a vízért imádkozó, AIDS-es afrikai gyerek? Tényleg azt hiszed, hogy semmilyen más tétje nincs az életednek, mint jóllakottan és elégedetten nagyokat böfögni? (Mindezt szerencsés esetben kb. 20-30 évig, ami után elkerülhetetlenné válik majd számodra is az öregséggel együtt járó sok testi nyavalya, a büdös, fogatlan száj, a nemi élet leépülése, a halál fenyegető közeledése).

Hogyan tudsz majd jókat enni protéziseddel, gyenge gyomroddal? Milyen lesz barátnőd 30 év múlva? Hogy vezeted majd az autód parkinsonkóros kezeiddel, ki lesz majd hajlandó szóba állni veled, ha szenilis lettél?

Biztos vagy benne, hogy nem jár jobban nálad a beteg, AIDS-es, hívő gyerek, akinek amúgy sincs már sok hátra a szenvedéseiből, de legalább biztos abban, hogy földi élete után magához fogadja őt Atyja, a világmindenség Ura és örök életet ad Neki, ígérete szerint?

Jézus ugyanis ezt mondja: "Boldogok, akik szomorúak, mert majd megvigasztalják őket.
Boldogok a szelídek, mert övék lesz a föld.
Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert majd eltelnek vele.
Boldogok az irgalmasok, mert majd nekik is irgalmaznak.
Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják az Istent.
Boldogok a békességben élők, mert Isten fiainak hívják majd őket.
Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa.
Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak és üldöznek benneteket és hazudozva minden rosszat rátok fognak énmiattam.
Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a mennyben a jutalmatok!" (Máté evangéliuma 5.3-12.)

De persze Te ebben nem hiszel. Hát mondok valami mást:

Nietzsche idézi A tragédia születése c. korai művében Szilénosz (szatír) válaszát Midrász királynak arra a kérdésére, hogy mi a legjobb az embernek. A kérdést hallva Szilénosz harsány nevetésbe tör ki, és így szól: „...a legjobb neked meg nem születni, nem lenni, semminek lenni. A másodsorban legjobb azonban neked - mielőbb meghalni." (35)

Vajon boldogabb vagy-e mint az általad lesajnált afrikai fiú? És vajon jó lóra tettél az ateizmusoddal?

Más: Nietzsche életrajzírói egyetértenek abban, hogy fiatal korában a hírhedt kereszténység-ellenes filozófus annyira vallásos volt, hogy sokszor azt kívánta, bárcsak minél hamarabb meghalna, mert szeretett volna mielőbb a Mennyek Országába kerülni. Jobban járt-e vajon, hogy nem halt meg akkor? Hogy megírta műveit, majd mindenből és mindenkiből kiábrándultan az őrültek házában végezte?

(Félreértés ne essék. Nietzschének ominózus keresztény-ellenessége mellett valójában sok szenzációs gondolata, új és építő felvetése volt. Talán ezért sem hívta magához Isten korábban, mintsem megírhatta volna műveit).

Hát ezek lennének számomra az én kérdéseim.

Keresztényi szeretettel:
Sz. L.

kis_csirke 2009.04.21. 21:28:21

@tutu34510,: nagyon köszi a kommentedet (és nincs oka bocsánatkéréssel kezdened a mondandódat :-)DDD).

Te aztán kemény könyvvel kezdted az érdeklődést! Rahner! Wow, az ő stílusa olyan, hogyha a halak pihenési szokásairól írna, azt is nehezen lehetne érteni.

A hit végső sorban kegyelem, szerintem az, ha valaki már hajlandó ( ilyen vagy olyan stílusban) hitvitát folytatni, az nagy nyitottság (ezért HLB jelenléte is nagyon értékes).

Jó válaszkeresést Neked (is).

zzzsuzsa 2009.04.21. 21:50:42

@pacsy: miattam ne kérj bocsánatot!
és főleg ne tőle! Köszi

zzzsuzsa 2009.04.21. 22:12:08

@pacsy: Még csak annyit, szeretnék mondani, hogy attól, hogy bocsánatot kérsz tőle, neki nem lesz jobb. Őt ez abszolút nem érdekli. Úgy érzem.

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2009.04.21. 22:34:15

@kis_csirke: "ha a halak pihenési szokásairól írna, azt is nehezen lehetne érteni."
Tudom hogy off, de annyira jót röhögtem ezen, hogy muszáj megköszönnöm.
Tehát: kösz. :-)

hot little bitch 2009.04.22. 13:26:28

Köszönöm megint a sok hozzászólást az agymenésemhez. Sajnos olyan sok van, hogy bár végigolvastam őket, de nem lesz időm mindre reflektálni, így csak csapongva próbálok az emlékezetemben megmaradt kérdésekre, vádakra reagálni. Ha vmi fontost kihagynék tegyétek szóvá, nem azért tettem, hogy elmismásoljam a válaszadást.

Haragom a vallás iránt:

Az, hogy keresztény filozófia, mint szóösszetétel egyenértékű a "mixeljük ami körülöttünk van és csomagoljuk újra" kifejezéssel. A keresztényi ideák mind mind, egytől egyig megtalálhatók prekeresztény vallásokban, mitológiákban, melyek a nevezett vallás születésének idején vagy maximum 2-3 emberöltővel azelőtt a termékeny félholdban fellelhetőek voltak.

A hűn imádott Jézus Krisztusotokat, legalább 5-10 alkalommal, szó szerinti hasonló csodatételekkel és megjelenéssel leírtál már az egyiptomiaknál és egy sereg más népnél, csak úgy mint a három királyok eljövetelét és szinte az egész story-t. Semmi eredeti és új nincs benne, amivel természetesen nincs baj, csak annyit bizonyít, hogy JK valószínűleg sosem élt,vagy ha igen több ember ihlette és adta hozzá azokat a tanításokat és lelki tartalmakat amiket mi ma egyetlen JK-nak hiszünk, tanulunk.Vicces módon a saját istenünk fiának hisszük, az egyiptomiak meg kicsit mást mondanának az ő Jézus archetípusukról.

Ezt nem szokták hittanórán elmondani, nekem sem tették. Mert sokatokkal ellentétben vallásos iskolába jártam, tehát könnyen lehet kedves Dr. szpahi, hogy a legtöbbet citált krisztusi idézet bibliai helyével már akkor tisztában vagyok mikor a második szót leírod belőle :)

Amennyiben Ti - valószínűleg jogosan - vádoltok azzal, hogy nem látok a hívő lelketekbe és szándékaitokba, motivációitokba, úgy Ti is nagyon messze vagytok egy művelt, ateista lelkétől.

Ez legjobban Dr. szpahi hozzászólásából következik, bocs hogy megint hozzád intézem szavaim, nincs ebben semmi személyes.

A legtöbb ateista ma - bár per definitio sokkal több félék lelkileg mint a hívő emberek világnézetüket tekintve - szerintem szekuláris humanista. Ezt a világnézetet remekül összefoglalja ez a szócik:
hu.wikipedia.org/wiki/Szekul%C3%A1ris_humanizmus

Kérlek, mielőtt tovább olvasod a kommentem, olvasd el a wikiről ezt a rövid szösszenetet. Köszönöm.

Most, hogy tőmondatokban megértetted, hogy csak úgy mint Nekted nekem is a legfontosabb a békességben, erkölcsben és tisztességben való élet, a szenvedés redukálása vagy megszüntetése, láthatjátok, hogy igazán egy dologban különbözünk. Ez pedig a világnézeteink közti nyitottság.

Mi is ugyanúgy átadjuk a helyünket a fáradtnak az idősnek, támogatunk civil szervezeteket, és pénzt adunk a hajléktalanoknak (holott ezzel talán csak növeljük a problémát...) stb stb, mint Ti.

Az igazi különbség az az, hogy mi azon kívül, hogy igyekszünk a leghumánusabban és értelmesebben élni, nem vagyunk felülről szervezve. Nincsen semmilyen előírás az életünkben, következéskép (mivel az értelmes, logikus, racionális gondolkodást részesítjük előnyben) általában sokkal nyitottabbak vagyunk minden újra és azt nem belénk táplált, megtanított értékek és útmutatások alapján igyekszünk elbírálni, hanem pusztán logikai kapuk mentén. Így pl. minket soha nem zavarna, hogy egy meleg pár a házasság intézményében egybekelhet - mert nem lehet logikusan védeni az ellenzését ennek a tervezetnek - míg sok hívőt válaszút elé állít ez a kérdés. Ugyebár jó emberek és nem értik, miért kell diszkriminálni valakit azért mert más. Pl. a nyomorékok és szellemi fogyatékosok is mások, mégis hőzöngést váltana ki, ha az ő egybekelésük tabu lenne. Szóval sokan nem értik ezt a szívükkel, de mivel egy egyháznak a tagjai, ahol felülről lefelé (tudom hogy ez a keresztény vallásokban nem egyforma, reform egyházakban alig van ilyen) történik a rendezés, a pápai nyilatkozatokat olvasva esetleg megmásítják a saját véleményüket.

Egy művelt ateista sosem tesz ilyet. Rá nem hat a 10 parancsolat - mint a legelavultabb erkölcsi papíros - nem hat a pápai, papi szó. Rá egyszerűen a lelkiismerete, a humanitása és a a racionalitása hat. Ezért általánosságban nyitottabbak. Nem csak társadalmi devianciák felé, hanem főleg az új kognitív konstrukciók felé.

Pl. eutanázia pártiak, pl. tudomány pártiak, pl. evolúció pártiak. Ezek mind olyan dolgok amiknek a befogadására bár sok hívő agyilag képes lenne, el van zárva a felemelő érzéstől hogy megértse a körülötte lévő világot (igazából megértse, nem pedig egy 2000 éves könyv túlhaladott nézeteit tegye magáévá).

Igen, ez nem kizárólagos. Igen, valószínűleg az itt kommentelő emberek mind az értelmes hívők közül kerülnek ki, akik hasonlóan nyitottak. De sajnos és ezt Nektek kell a legjobban tudni, hogy ez ritka. A vallások általában zárt elmekonstrukciók, ahol csak nagyon ritkán - pl a jezsuiták blogján - van alkalma az embernek kételkedni, és kérdezni, vagy az adott valláson kívüli mémet az elméjébe beemelni és integrálni.

Ez a szervezési elv alapvetően hátráltatja az emberek intellektuális kiteljesülését és helyébe egy kanonizált több ezer év alatt kicsiszolódott tökéletes agymosási programot rak, mely valóban feltölti az ember lelkét, valóban békéssé teszi (no nem a 9/11-es terroristákra, vagy az Észak-Írországi terroristákra gondok, akik természetesen hitük szerint élő emberek), valóban bizakodóvá és boldoggá teszi, csak épp nagyon nagyon nagy valószínűséggel ennek az elmekonstrukciónak az élvezője (a hívő) lemarad a világ valós megismeréséről.

Dr. szpahihoz megint :)

Igen, valóban a tudomány hipotézisek cáfolata és még meg nem cáfolata által jut előre, tehát semmi nem biztos amit ma hiszünk, csak annyit lehet mondani, hogy pl. a 350 éves newtoni mechanika sokkal kisebb valószínűséggel fog csődöt mondani makroszkópikus méretekben, mint a mai friss tételek, mert az előbbi már 350 éve működik elég jól. Vele repülünk, hajózunk, autózunk, építkezünk.

Ettől még megdőlhet, de ennek egy tudós csak örül. Mert az azt jelenti, hogy valami teljesebb, valami igazabb modell / magyarázat lép a helyébe, tehát közelebb kerültünk mi emberek a nagy misztérium megértéséhez.

Mint biológus, fájó szívvel látom, hogy mennyire nem értik az emberek az evolúciót és hogy bár ez már az egyházak által is jórészt elfogadott tan, mégis mennyi ember megy ellene, műveletlen, felkészületlen fejjel, hogy bolondot csináljon magából és hogy miért?

Pontosan azért amit leírtam:
Mert egy vakhit meggátolta a valós, racionális következtetések vizsgálatában és leszűrésében. Inkább hazudott magának mikor végig-gondolta (ha egyáltalán vette a fáradtságot, hogy megértse az evolúciót nagyjából) mintsem, hogy a vallásának fejében betöltött illetékességi területét megcsonkítsa, értsd: hogy azt mondja: "mostantól az élővilág kialakulásában nem a Biblia a mérvadó, hanem az evolúció, mert okosabb, értelmesebb és alátámasztottabb magyarázat".

Ez csak egy példa, hogy miben korlátozza a vallás sokak kiteljesedését, és még nagyon nagyon sokat lehetne ide hozni.

Használtam a hit szót és erre zsigeri reakcióként szoktam kapni, hogy én is a tudományban hiszek.
Ez általában a vádat hozzám vágó tájékozatlanságát bizonyítja a tudományos gondolkodásról - mint lehet, hogy most is, nem mondok nevet:) - de elmondom itt is:

A tudományos gondolkodás lényege, hogy annak hiszünk amit az érzékszerveink által agyunkban létrehozott percepció diktál. Nem hiszem, hogy ez a gondolkodás mód a legjobb. Az egy hit lenne. Pusztán erre következtetek, ezt tartom VALÓSZÍNŰNEK, miután MINDEN ami minket a 21. sz.-ban körülvesz és amiket "civilizációs vívmány"-ként szoktunk összefoglalni az ENNEK a gondolkodásmódnak köszönhető és nem a spiritualitásnak és nem a teológiának. Ettől még nem állíthatom, hogy a teológia semmire sem jó. Maximum annyit állapíthatok meg, hogy az ilyesfajta termékek létrehozására nem képes. Ezzel meg semmit nem mondtam :)

Az a tudós aki hisz az elméletében az rossz tudós. Mi sosem azt keressük, amit látni szeretnénk - és itt van az óriási különbség köztünk és a hívők közt - hanem azt szeretnénk megérteni amit látunk.

Pontosan homlokegyenesen ellentétes a két viszony és ezért nem értjük egymást szerintem.

Amellett hogy a vallás bezárja általában az emberek agyát - nem spirituálisan, természetesen nem úgy, úgy az én lelkem van zárva - nem is igazán tud megoldani problémákat a világban. Erre a mérnökök, a tudósok, orvosok és a jogászok képesek. Ezért tartom kicsit haszontalannak, bár ez nyilván hülyeség részemről, mert ha meg hívő lennék meg tudnám magyarázni mi a jó ebben.

Tehát az ateista nem fél a haláltól. Ugyan nincs meg az az ajándék a kezében, hogy egy nyilvánvalóan képtelen mennyországgal áltassa magát, de helyette mivel tudja, hogy csak ez az itteni élet adatot meg neki és semmi más, ezért igyekszik a rendelkezésre álló időt felhasználni és hasznosan tölteni. Pl. ezért lehet, hogy az ateisták és hívők körében végzett intelligenciakutatások metaelemzéséből (értsd több külön tanulmány átfogó vizsgálatából) az jön ki hogy a vallásosság fordított arányban áll az intelligenciahányadossal, vagy ezért lehet, hogy az amerikai és angol tudományos akadémiák tagjainak 98%-a ateista, miközben ez a két szervezet tartja a legtöbb Nobel díjast számon. Ez természetesen nem mond semmit arról, hogy egy ateista teljesebb életet él, mert esetleg okosabb, jobban kiműveli magát általánosságban, csak annyit, hogy tud mit tenni az életében a sportkocsi vezetésén és a 30 év múlva megsatnyuló barátnője nézegetésén túl. Tudja folyamatosan fejleszteni magát és az embertársaival való kapcsolatait és ez ugyanolyan örömmel tölti el, mint a hívőt a vélt Istenével megélt kapcsolata, pusztán egy a különbség, hogy igen valószínű, hogy egy ateista mikor lecsukja a szemét - remélhetőleg a szerettei körében, egy szép életművet hátrahagyva - nem csalódik óriásit, mikor csak nem jön az a fehér fény, meg mikor csak nem jön szembe a Peti, az ajtót őrző :)

Ha idáig eljutottál, akkor köszönöm, hogy a napodból ca. 10 percet rám szántál :)

Kitalátor (másként) gondolkodó · http://kitalator.blog.hu 2009.04.22. 13:37:46

Az ateizmus eredetében leginkább a kereszténységgel rokon, kizárólagosságot hirdető, térítő vallás, bonyolult tabukkal, merev dogmarendszerrel. Sokunknak azért olyan nagyon nehéz elviselni, mert évtizedeken át államvallás volt, és a mai gazdasági-politikai-kulturális "elit" is azt hirdeti, kivéve, ha kampányérdekei mást kívánnak.

cserenkov 2009.04.22. 13:53:37

A hátamon feláll a szőr, amikor olyat olvasok - nyíltan vagy burkoltan -, hogy te nem fogsz üdvözülni (mert hülye vagy, én viszont igen, mert az Úr útján járok...).
A kevélységet nagyon nem szereti az Úr (és akkor még enyhén fejeztem ki magam). Sajnos a magam életében is tapasztaltam ilyenkor az elutasítást.(Nem esett jól, de megérdemeltem!)
Hol voltak a szentek közül jó páran 20-30-40 éves korukban(Pál, Ágoston, Ignác stb.). Mit gondoltak Istenről, az emberiességről. "Szeresd embertársadat, mint tenmagadat". Röhögtek rajta, vagy habzó szájjal átkozódtak.

cserenkov 2009.04.22. 14:04:34

Még annyit, hogy azóta is folyamatosan küzdenem kell a kevélység ellen, mert ez a kis galád nem száll le rólam.

hot little bitch 2009.04.22. 14:30:52

@Kitalátor feljegyzete:
1/ Az ateizmus nem vallás. Definíció szerűen nem lehet az. Nem szervezett, nincsenek funkcionáriusai, sem rendszeres gyűlései, nincs előírt napirendje, szokás csomagja, szent könyvei. Ezt az állításodat nem is értem, annyira hamis. Több szinte is.
2/ Keletkezése többgyökerű, a nyugati civilizáció különböző korszakaiban újra és újra felbukkan és eltűnik, más más osztályokban és kultúrákban.
3/ Nincs benne tabu. Ez is definíció szerű. Szívesen meghallgatom az ateista tabukat, de félek, hogy igen rövid lesz a listád.
4/ Az ateizmus definíció szerűen nem dogmatikus. Vagy nem olvastad el az igen hosszú kommentemetm arról hogy nagyjából hogy működik egy ateista, vagy semmit nem fogtál fel belőle.
5/ Attól mert szerencsétlen történelmi fejlődésű kis hazánkban egy undorító rendszer saját magának megerősítése és a társadalom teljes szétkefélése (már bocs) és sejtszintűvé darabolása céljából, eltorzítva elővette, nem jelenti azt, hogy hamis tétel, csak azt hogy tilos mint bármilyen eszmerendszert, kötelezővé tenni.

Azt gyanítom, hogy az 5ös pontban leírt sajnálatos és csúf események hatására alakult ki Benned az első 4 tökéletesen dezinformált és téves pont.
Nincs ezzel baj, csak a személyeddel igazolod azt, amit írtam, hogy egy vallásos ember, milyen zárt, merev és megújulásra képtelen tud lenni sok esetben.

hot little bitch 2009.04.22. 14:36:43

@cserenkov:
Mindenki olyan tündérmesét talál ki magának amilyet szeretne. Én pl. poénból 1 éve tagja vagyok a repülő spagetti szörny egyházának: www.venganza.org/

Ezzel csak arra utalok, hogy semmivel nem tudod logikailag alátámasztani, hogy valószínűbb a Te istenképed, mint az enyém. Történetesen hogy egy óriási, de láthatatlan, húsgolyó szemű spagetti szörny röpköd a bolygónk körül, és Ő irányít mindent. Egyszerűen nem tudod bizonyítani hogy én tévedek és az én istenem nem létezik.

De ki tudok még találni bizarabb isteneket is. És ha már itt tartunk. Miért épp ebben hiszel? Ha Görögországba születsz i.e. 400 körül több istenben hiszel akiket Zeusz irányít. Rómába prekeresztény időkben Janusz volt a főisten, meglepő pont olyan istenhaverokkal amik a görögökének megfeleltethetőek. Úgy látszik már akkor is elég ötlettelenek voltak a kedves hívő emberek, nem csak a kereszténység születésekor.

De ha a mai Dánia területére születsz Vikingnek akkor Thor-nak engedelmeskednél. Vagy indaiként Brahmanak és Shívának.

Miért pont az a jó amiben most hiszel? Megvizsgáltad mind a több ezer alternatív istent és ez a tuti? Vagy épp ez jött szembe? Mert ide születtél? Ajjaj, azt hiszem nem is kell válaszoljál tudom a választ.

Egyébként már pusztán praktikussági szempontból sokkal vonzóbb a rám várakozó 70 szűz képe a túlvilágon, Neked is ajánlani tudom, ha nem rémiszt meg a napi 5 ima :)

zzzsuzsa 2009.04.22. 14:38:43

@hot little bitch: Nagyon elgondolkodtató, hogy te, ha jól értem katolikus iskolába jártál.
Valószínüleg nem engedték meg neked, hogy kérdéseket tegyél fel és kételkedjél. Ez nagyon "átjön".
A kamasz gyerekek szoktak így vagdalkozni, mint te most a szavakkal.
Azt állítod, és külön kihangsúlyozod, hogy vér művelt vagy. Itt a blogon legalább 10 olyan ember van, aki szintúgy hihetetlenül művelt (sőt zseni:) Miről is beszélsz amikor azt állítod, hogy a vallásos embereknek alacsonyabb az IQ-juk?
Kapásból tudnék zseniálisabbnál zseniálisabb embereket felsorolni, művészeket, írókat, tudósokat, sőt képzeld, szerzeteseket is, akik Isten létezését nem csak, hogy nem kérdőjelezték meg, de az ő útját járták, járják. (szerintem nem rontották el őket katolikus iskolák ((itt bocsánat mindenkitől aki érintett, de ez sajnos valós dolog))
Kis_csirke kérdése számomra is kérdés a továbbiakban is: Egy dolgot lenne nagyon érdekes megtudni, honnan ez az alapvető nagy indulat benned? Kire/mire haragszol?
Azért írtam azt , hogy reménytelen eset (bocs pacsy!), mert láthatóan nem reagálsz komoly érvekre. Mondod tovább a magadét, tömjénezed magad és megalázol másokat, nőket is. Ez még több kérdést indukál bennem, de ezeket már nem fogom feltenni.

Tamás7 2009.04.22. 14:44:21

@hot little bitch: csak benéztem, mert érdekesnek tűnt a cím, de látom elkanyarodott a téma... miközben olvasgattam az az érzésem támadt, hogy hot little bitch igenis hívő... nincs igazam??

zzzsuzsa 2009.04.22. 14:46:50

@hot little bitch: Ajánlom neked ehez a témához Pacsy régebbi posztját: Egy az Isten!-Egy az Isten?
2008 július.
Olvasgasd a kommenteket is.T.W.Árpi is ott van, (csak azért, mert írod, hogy rajta keresztül sikerült idekeveredned)

hot little bitch 2009.04.22. 15:25:40

@zzzsuzsa:
A legutóbbi postom teljesen higgadt volt. Nem értem kit aláztam meg és mivel. Ha valaki szemet szúróan buta, azt szokásom szóvá tenni, ezért elnézést.
Kifejtettem benne, hogy honnan az alapvető ellenérzés a vallások iránt. Erre még egyikőtök sem reagált, én ezt találom érdekesnek.

Az, hogy Te milyen zseniális hívő embereket ismersz az egy dolog, semmit nem bizonyít. Én nem a saját tapasztalataimról beszéltem - mert akkor elmondhatnám, hogy az összes valamire való értelmiségi aki hatott rám ateista volt - mert az nem mérvadó, hanem tanulmányról.
Sok kritika éri az IQ mérését de egyelőre kognitív képességek összemérésében nincs jobb módszerünk. Ilyen vizsgálatoknak alávetve (50 év alatt rengeteg ilyen készült)
hívő és nem hívő embereket, több mint 40 (!!!) különböző tanulmány találta úgy, hogy szignifikánsan - tehát statisztikai redundancia mentesen - magasabb IQ-juk van a nem hívő embereknek.

Ez nem azért lehet így természetesen mert aki hívő az butának születik. Hanem azért amit elmondtam. A hívő embereket csöndre és bezárásra tanítják, így sokkal kevesebbszer gondolkodnak el új dolgokon, megszokják és megszeretik az egyházuk által előrerágott (sokszor még a pápai nyáltól pl. kissé bűzlő ld. afrikai condom-használatról tett nyilatkozatát Benedekünknek) válaszokat.

Egy nem hívő, gondolkodó ember nem kap kész válaszokat. Sőt az olyat nem is szereti. Gondolkodni, silabizálni szeret, nem meglepő hát, hogy nagy mintát véve magasabb eredményeket szereznek IQ teszteken.

Ettől - hangsúlyozom - ugyanúgy vannak zseniális emberek hívők közt - bár ezek nem a tudósok közül kerülnek ki általában, hanem humán területekről.

cserenkov 2009.04.22. 15:44:46

@hot little bitch: Kedves hlb!

Megmondom őszintén fogalmam sincs, miért "ebben" hiszek(ráadásul, még útközben vagyok=nem vagyok jó hívő).
Semmivel sem tudom logikailag alátámasztani a hitemet. Nem is tudnám, ezért hit számomra.

Egy Dosztojevszkij idézet nagyon idevág:

„… a csodák szerintem sohasem ejtik zavarba a realistát, és nem is a csodák hajlítják a hit felé. Az igazi realista, ha nem hívő, mindig talál magában erőt és képességet arra, hogy ne higgyen még a csodának se, ha pedig a csoda megcáfolhatatlan tényként áll előtte, akkor inkább a saját érzékeinek nem hisz, semhogy lehetségesnek tartsa azt a tényt. Ha mégis lehetőnek tartja, csak mint olyan természeti tényt fogadja el, amelyet mindeddig nem ismert. A realistánál nem a csoda szüli a hitet, hanem a hit a csodát. Ha egyszer a realista hinni kezd, akkor éppen realizmusánál fogva okvetlenül el kell fogadnia a csodát is.
Dosztojevszkij: Karamazov testvérek. V. fejezet. A Sztarecek

Kerestem én más vallásokban is az igazságot, meg a tudományokban is. Találtam is bennük jó, hasznos dolgokat, de nem elégítettek ki.
Aztán egyszer életemben először igazán imádkozni kezdtem.(Teljesen szét voltam csúszva, attól, amit amit a világban és benne magamban tapasztaltam-ezt most nem részletezem, mert hetekig tartana leírni).
"Segíts nekem, Te Aki Vagy!"
Ezek után jöttek a válaszok(de nem mind volt Istentől). Rengeteg mellékutat bejártam, ahol zsákutca fogadott, és ismétlem még mindig keresek, küzdök, visszaesek.

Hát igazából a kérdésedre nem tudok válaszolni!

zzzsuzsa 2009.04.22. 16:00:22

@hot little bitch: Ködösítesz! Még mindíg nem válaszoltál arra a kérdésre, (lehet, nem is akarsz) hogy honnan benned ez az indulat és düh. Még mindíg nem értem az IGAZI okot. Miért pont ez hoz ki téged ennyire a sodrodból? Talán ez már személyeskedés is részemről, de tényleg kíváncsi lennék.

hot little bitch 2009.04.22. 16:08:35

@zzzsuzsa:
Pusztán az amit leírtam. Hogy a vallás bezár, nem hagy teret a valódi, racionális gondolkodásra és ezért ha ad is vmit az emberiségnek az általam leírt és elismert módon (ld. hosszú kommentem) sokat el is vesz így.

Ennyi. Utálom ha korlátozzák és utálom ha butítják az embereket.
Ha a vallások nem akarnának az emberek beleszólni a közügyekbe (eutanázia, házasság, világ keletkezése) amihez semmi közük, akkor nem idegesítene, hogy mivel tömik a hívek fejét. De addig amíg homofóbok, sokszor evolúció-ellenesek, rossznak tartják a condom használatot (AFRIKÁBAN!!!) és eutanázia ellen kampányolnak, addig csak egy fekélynek látom őket a társadalom testén, és nem tudom az esetleges jótéteményeiket nézni, amiből hogy őszinte legyek - mint vallásos iskolába járt ember - nincs is olyan sok.

Kitalátor (másként) gondolkodó · http://kitalator.blog.hu 2009.04.22. 16:20:20

@hot little bitch:

ad 1/ Az ateizmus nem vallás.
"Nem szervezett"
- a Tudományos Ateizmus Intézetektől napjaink rengeteg "tudományos társasága"-ig rengeteg formálisan és nyilvánosan is működő ateista szervezetetek volt és vannak.
"nincsenek funkcionáriusai, sem rendszeres gyűlései, nincs előírt napirendje, szokás csomagja, szent könyve" Valóban nincs egységes részletes tanrendszere, olyan sok ágra, szektára bomlott, de ilyen alapon nem létezik a legtöbb távol-keleti "vallás" sem. Valójában és - ebben igazad van - gyűjtőfogalomról van szó. Tényleg nem egységes, a fő dogmán kívül csoportjai kisebb-nagyobb gócok hálózataként működnek. Funkcionáriusai korábban pártfunciókat viselte, manapság inkább gazdasági és tudományos(kodó) szervezetek vezetői és szerpapjai.

ad2/Keletkezése többgyökerű
Nem az. A "Felvilágosodás"-nak oly méltatlanul nevezett korszakig nem is létezett valós ateizmus, mert az, hogy néhány írástudó szembefordult istenével/isteneivel, még nem az. A valódi ellentét a monoteizmus és a panteizmus között feszült, illetve tkp. feszül ma is, hiszen - gyökereitől függetlenül - az ateizmus a panteizmus kijegecesedése. A kristályos ateizmus kiötlői ugyanabból a származási-vallási rendszerből eredtek, mint a kereszténység alapítói, elterjesztői, első vértanúi. Társadalmilag a legfontosabb különbség talán nem is a hitrendszerek között van, hanem a tanok hitelesítő pecsétje között. A kereszténység esetében ez a hitelesítés a vértanúk vére, az ateizmus esetén meg ugyan szintén a papok, szerzetesek, hitüket megvalló civilek vére, de azt nem az ateizmus ellen, hanem az ateizmus természetes főhatásaként ontották ki.

ad 3/ Nincs benne tabu.
Dehogynem! Kezdve azzal, hogy "nincsisisten", "nincsislélekcsakbiokémiaifolyamatok" meg a ráció istenítésén, folytatva a másvallásúak, az istenhívők általad is prezentált alacsonyabb rendűnek tartásával, a világ teljes megismerhetőségébe és irányíthatóságába vetett vakhitig nagyon sok tabuja van. Gyakran egyes jobb sorsra érdemes tudományos hipotéziseket kiáltanak ki megkérdőjelezhetetlennek. De ilyenek az istenhívő, vallásgyakorló emberek frigidségéről, prüdériájáról alkotott oly gyakori téveszmék, hogy az elképzelt alacsonyabb rendűségünkről, merevségünkről ne is beszéljünk: "egy vallásos ember, milyen zárt, merev és megújulásra képtelen". (A nem történelmi előzmény nélküli misztikus számimádatról korábban már írtam. Kaptam is érte...)
Az ateista rendszerek bukásának pedig talán kivétel nélkül az az előzménye, hogy formálisan is "új isteneket" állítanak maguknak. Ezek lehetnek "szeretett vezérek", de ugyanúgy lehet pl. a folyamatos gazdasági fejlődés tabuistene, vagy akár napjainkban a polkorrektség egyedül üdvözítő eszméje.

ad 4/ Az ateizmus definíció szerűen nem dogmatikus.
"Definíció szerűen nem lehet az. "
Akkor mi történne "jobb" ateista körökben azzal, aki feltételezni merné, hogy létezésének nemcsak célja lehet, hanem értelme is? Hogy viszonyulnának - sőt: viszonyulnak - azokhoz, akik a világ megismerésével megérzik az azt teremtő szeretetet? Tulajdonképpen ki is definiálta az ateizmust? Létezik valami "nem teremtett" őseredeti meghatározása, amit csak felismertek, vagy pedig afféle legkisebb közös nevezőként sikerült megfogalmazni és fixálni?

ad 5/ Kis hazánkban nem egy undorító rendszer alapult az ateizmuson, hanem eddig legalább három. A nácizmus ugyanolyan istentelen (és elsődlegesen keresztény-ellenes) volt, mint a kommunizmus, ha ügyesen nem is hirdette olyan nyilvánvalóan, és bizony, nemcsak a totalitárius rendszerekben "nincs szükség" holmi istenre, de a konzumista társadalomban is legtöbbször csak mint valami zavaró tényező merülhet fel. Az istenhit szervezeti kerete, rendszere az ez esetben tényleg más, hiszen pro és kontra jól kihasználták, használják az istentelen ideológiákon alapuló rendszerek.
Megjegyezni kívánom, hogy az általad egyedül undorítónak nevezett rendszert sem "szerencsétlen történelmi fejlődésű kis hazánkban" találták ki, sőt a többit sem, hanem az ateisták által úgy imádott nyugati kultúra lecsapódása, kipróbálása volt, éppúgy, mint a többi rendszerré formált istentelenség, arról nem is beszélve, hogy sok országot, rengeteg embert tett és tesz tönkre ma is.

Az ateizmus érdekes kísérőjelensége még a babonaság elterjedése, a horoszkópos jóslásoktól a lekopogásokon át a különböző "előjelekig", amelyek a panteizmussal való szoros kapcsolatát mutatják.

Utóirat:
Megjegyezni kívánom, hogy fentiek és a korábbi hozzászólásaim nem a katolikus egyház hivatalos álláspontját, tanítását mutatják be, hanem a saját, külön bejáratú véleményemet. Az esetleges egyezéseket viszont nem a véletlen idézte elő...
(Megjegyzem továbbá, hogy engem viszont kirúgtak (sajnos nem ártatlanul) első év végén egy katolikus gimnáziumból. Lehet, hogy jót tettek vele?)

Bibliofilia · http://bibliofilia.blog.hu 2009.04.22. 16:29:52

@hot little bitch: "úgy mint a három királyok eljövetelét" - a Bibliában nincs ilyen, csak napkeleti bölcsek.
Ettől függetlenül a megállapítás igaz. Sok bibliai történet és hitigazság van meg más vallásokban, sőt, akár a nem vallásos ateistáknál is!

Őszintén megmondom, nem tudom, hogy létezett-e Ádám, Éva, Noé, Ábrahám, a napkeleti bölcsek... Én csak egyet tudok: Isten szeret. Ezt tapasztalom. Meg azt is tapasztalom, hogy mióta Istenre bíztam az életem, és aszerint próbálok élni, teljesen más lett, mint korábban. És ez csodálatos. Ehhez a "mélyvízbe" kell ugrani. Itt nem működik az, hogy csak belekóstolgatok. Vagy hátradőlsz vagy nem. Próbálni nem lehet. Ezért nehéz erről írni. Beszélgetni talán könnyebb. Közösségben megélni egy fokkal még jobb.

Én nem vallásban hiszek, hanem Jézusban. Ilyen értelemben ez nem vallás, hanem egy személyes kapcsolat. (persze benne van a vallás, nem vitatom, de annál jóval több).

Agymosás? Mi nem az? Természetesen hatással van rám az a tanítás, amit hallottam a szüleimtől, a lelkészeimtől, de még inkább az, ahogyan láttam meghalni a hitben járó nagymamámat, ahogy láttam megtérni embereket, ahogy láttam ahogy testvérek megélik a hitüket, ahogy "szabadok Krisztusban".
Lehet ezt "agymosásnak" is nevezni, de az agymosás kategórián belül ez mindenképpen a felszabadulást jelenti, a lelki boldogságot, az Istenhez való ragaszkodást és Jézus rabságát:)

szeretettel:)

Tamás

Van egy ateista kollegám (bár ő inkább azt mondja, hogy jelenleg nem hiszi, hogy van transzcendens), vele sokat beszélgetünk. Remek gondolatai, érvei vannak, nekem remek tapasztalataim. Annyi fegyverrel van több nekem, hogy néha imádkozok érte. (Sűrűbben kellene beismerem.): aztán majd meglátjuk.

Engedjétek még meg, hogy a kedvenc bibliai ígémet megosszam veletek Dániel könyvéből:

"Van nekünk Istenünk, akit mi tisztelünk: ő ki tud minket szabadítani az izzó tüzes kemencéből, és ki tud szabadítani a te kezedből is, ó, király!
De ha nem tenné is, tudd meg, ó király, hogy mi a te isteneidet nem tiszteljük, és nem hódolunk az aranyszobor előtt, amelyet felállíttattál!"


- ez a mi rabságunk és csodálatos szabadságunk:)

saintlouisdefrance 2009.04.22. 16:41:25

@hot little bitch: kedves Dawkins professzor úr!

mindig visszataszítónak tartottam azt, ahogyan a természettudományok művelőinek felsőbbrendűségi komplexusa megnyilvánul.azt hiszem, hogy ez leginkább más területeket illető műveletlenségükkel magyarázható. ahogy egy általam egyébként sokra tartott természettudós mondta nekem: "eljön az az idő az ember életében, amikor el kell döntenie, hogy szakirodalmat olvas vagy szépirodalmat"

Jómagam közgazdászként egy olyan tudományt művelek, ami a pszichológiától a matematikáig terjed, és tapasztalom, hogy minél inkább természettudományosnak képzeli magát valaki a szakmánkban, annál korlátoltabb és dogmatikusabb. legtöbben még a gazdaságtörténetet is lenézik, mondván, hogy az is csak bölcsészet.

szerintem a tudományban sem árt egy kevés kis alázat.

úgy vettem észre, hogy a közgazdászok között (noha az átlagnál kevesebben) de mégis, szép számmal vannak vallásosak, noha erről soha nem beszélünk (én sem szoktam) mert ugye nem trendi dolog ez raciolális modern humanisták között. és ebben van valami felháborító, szerintem.

hot little bitch 2009.04.22. 17:08:50

@saintlouisdefrance:
Megnyugtatlak, hogy a közgazdaságtan nem tudomány, vagy ha annak is tekintik egyesek, akkor is maximum a soft-science kategóriáig jut a besorolásban. Az orvoslás is csak soft-hard határon van, ha ez megnyugtat :)

A predikciós értéke a mai gazdasági modelleknek nevetséges. Hál istennek nem kell gazdaságtörténeti példákat hoznom, ahol belezavarodhatnánk a történelmi források hitelességi kérdésébe, elég megnézni azt ami 2008. októbere óta történt: senki nem mondta meg hogy mi fog most jönni, csak utólag okoskodik meg bölcselkedik minden közgazdász. De ha valóban tudta volna akármelyikük is hogy mi történik a piacokon, akkor most milliárdosak lehetnének.

Ám ilyen story-t keveset hallani. Konkrétan nullát. A legtöbb ember hallgatott a befektetési tanácsadókra - rátok - és elvesztette a pénzét, vagy el fogja veszteni egy részét.

Ezért mondom hogy a közgazdaság bár nagyon szép interdiszciplináris zsonglőrködés, de fényévekre van a tudománytól MÉG. Ez nem tart sokáig, de nem közgazdaságot tanult emberek hozzák el az új és jobb predikciós modelleket, hanem fizikusok, informatikusok és matematikusok.

Ezzel megint nem lefitymálni akarom azt amihez Te értesz, csak elmondtam pár tényt, olyan sorrendben ami ezt sugallhatja Neked :)

cserenkov 2009.04.22. 17:19:15

@hot little bitch:
bocsi! egyszer már válaszoltam erre a kommentedre, de valamit elfelejtettem?

"Miért pont az a jó amiben most hiszel? Megvizsgáltad mind a több ezer alternatív istent és ez a tuti? Vagy épp ez jött szembe? Mert ide születtél? Ajjaj, azt hiszem nem is kell válaszoljál tudom a választ."

Amit elfelejtettem, az az, hogy ezt áruld el nekem. Mi az én válaszom szerinted.

hot little bitch 2009.04.22. 17:21:35

@Kitalátor feljegyzete:
Most nincs időm részletesen válaszolni, de röviden pár dolog.
1/ gyakorlatilag elismered, hogy nem szervezett, nem illik rá a vallás szó. köszönöm. 1-0 ide.

2/ magas labdát adtál barátom, sajnálom de ezt le kell csapnom! jó időtöltést és művelődést kívánok a következő szócikkhez:
en.wikipedia.org/wiki/Atheism#Early_Indic_religion 2-0 ide.

3/ >>Dehogynem! Kezdve azzal, hogy "nincsisisten"

hot little bitch 2009.04.22. 17:28:47

@cserenkov:
Hát most hogy így ravaszul rákérdeztél, megtippelem az életutad.

Ateistaként kezdted. Nem érezted jól magad. Jött a spiritualitás hollisztikus bullshit, jól körbenéztél, jól átolvastál mindent és meggyúrtad a saját vallásodat.

Telitalálat?

hot little bitch 2009.04.22. 17:32:43

@hot little bitch:
Tehát a site engine nem szereti a vissza kacsacsőr karaktert :)

3/ a nincsisten nem tabuja hanem definíciója az ateizmusnak. A teizmusnak a Te logikád szerint a van isten a tabuja akkor? Nem, nem erre gondoltál hanem fordítva. A Nincs isten a tabuja a teizmusnak? NEM, mert ez is hülyeség. Ez nem lehet tabuja, mert ez a kategóriát alkotó logikai kapu maga. Egy hívőnek nem a tabuja a nincsisten hanem az a hívők csoportján kívüli elemek attribútuma, mivel a teistát a vanistennel definiálod.
A többi tabunak nevezett dolog meg egyszerűen nem igaz. Rengetegen nem csakkémiabiológiaésfizikavan megközelítésből vezetik le az ateizmusukat.

4/ nem tudtál ateista dogmát mondani. 3-0.

5/ a nyitó kommentedben totalitárius rendszernek a kommunizmust értetted, mely a vallást üldözte. Ha csak nem végig tök seggel a táblának ültem töriórán éveken át akkor nem értem hogy a kommunizmus az hogy lehet "az ateisták által úgy imádott nyugati kultúra lecsapódása"?

cserenkov 2009.04.22. 18:08:42

Csak furdalta az oldalamat a kíváncsiság! (Te vetetted fel.)
Katolikusként kezdtem (elsőáldozás, bérmálkozás) Katolikus középiskolába jártam.
Utána fellélegeztem, hogy ezt a kényelmetlen vallást nem kell többé követnem. Enyém a világ! Carpe Diem! Eltelt pár év. Először nagyon felszabadultnak éreztem magam. Aztán belecsöppentem a NAGYBETŰS ÉLETBE! Jól éreztem magam, aztán egyre kevésbé. A NAGYBETŰS ÉLET pofán csapott kegyetlenül. Eltelt pár év és kiüresedtem. De még mindig kutattam az utat a boldogság felé, és nem voltam hajlandó azt Istenben keresni! Vérciki volt nekem, meg kényelmetlen. Aztán egyre kevésbé!

Az idézetet nem azért választottam az előző válaszomban, hogy odamondjak egyet. Ez történt velem. Pont fordítva, mint te képzeled. Először jött a hit, utána a spirituális hollisztikus...

Érdekes a felvetésed, hogy meggyúrtam a saját vallásomat. Erről az jut eszembe, hogy rengeteg emberrel találkozom, aki tényleg meggyúrja a vallását. Egy kis hindi, buddhizmus, kereszténység stb.;minden, ami nem kényelmetlen jöhet!
Nincs saját vallásom. Római Katolikus vagyok. Ez elég sokak vallása.
Saját személyes hitem az van.

És ehhez nem kell sokat olvasni! Mert egyaránt megérinti a 150-es IQ-jút, mint a 70-esét vagy - uram bocsá' - az elmebeteget!

saintlouisdefrance 2009.04.22. 18:11:33

@hot little bitch: nem arra válaszoltál amit írtam:

mondanivalóm lényege az volt, hogy tapasztalatom szerint az "természettudományos sznobizmusbol" gyakran adódó módszertani orthodoxia és fundamentalizmus legalább annyira akadály a gondolkodásban, mint mondjuk a vallás (ami az én esetemben például összesen annyiban interferált a szakmai életemmel, hogy elsőéves koromban egy szemináriumon megemlítettem Szent Benedek Reguláját mint érdekes társadalomszervezési kísérletet.)

izrael miszteriuma (törölt) 2009.04.22. 18:14:18

@hot little bitch:
Az esztelen ezt mondja szívében: "Nincs Isten!"

Én olyannak látlak Téged, aki megrekedt a serdülőkori lázadásnál és istenképed kimerül az apakép elleni tudattalan lázadásban, ezért jellemzi érzelmi túlfűtöttség írásaidat. Fentebb valaki említette, hogy tulajdonképpen alig várod, hogy valaki megcáfoljon, és ezáltal engedélyt adjon arra, hogy végre igaziból is vallásos lehess...
Szeretettel:
egy kései megtérő :)

Isten tacskója 2009.04.22. 18:20:45

Drága híveim, elkanyarodtatok a post témájától, az isten vigyázza tétova kezeteket, nyissatok egy új blog bejegyzést, amolyan virtuális bírkózó teret, ahol jól elagyabugyálhatjátok egymást kedves és szívhezszóló erkölcsi fedéseitekkel. Ámen
Ui: HLB, grat.! Ezt ügyesen kitetted magadból... ...ide,
zzzsuzsa, Te nem Tné Zsuzsa vagy véletlenül? Ha nem, akkor bocs.

Dr. szpahi 2009.04.22. 20:18:21

@hot little bitch:

Kedves hlb!

Végigolvastam a mostani reagálásodat, látod, szántam rá 10 percet ). Örülök neki, hogy ezúttal korrekt hangúra és tárgyilagosra sikeredett. Én humán értelmiségi vagyok, és azt hiszem (vagy ha úgy jobban tetszik: gondolom), hogy világlátásunk különbözősége nem csak valamiféle belső megvilágosodásnak köszönhető, hanem legalább ugyanannyira tanulmányainknak, olvasmányainknak is.

Szerintem a tudományos világnézet alapja is egyfajta hit, amely végső soron ugyanannyira megfoghatatlan (itt elsősorban az axióma-rendszerek, az alaphipotézisek és a végső, átfogó következtetések bizonyíthatatlanságára gondolok), mint a vallás. De erről már sok vita folyt az előző blogbejegyzésekben.

Azt, hogy az akadémia tagjainak hány százaléka hívő, és hány nem, valamint, hogy a hivők intelligencia-hányadosa ilyen vagy olyan, irrelevánsnak tartom a témára vonatkozóan, és kissé nagyképűen hangzik egy ateista szájából. Vagy szerinted van olyan, aki csak azért ateista, mert , így azt gondolja magáról, hogy intelligensebb mint mások, vagy akadémikusi karrier áll előtte? :)) Különben az amerikai és angol Nobel díjasok közül vajon hány angol, vagy amerikai származású?

Egy szó, mint száz: elfogadom és tiszteletben tartom az általad képviselt álláspontot, és remélem, hogy nem volt számodra sértő, amit az első hozzászólásomban írtam.

Üdv.

huss 2009.04.22. 21:38:38

Kedves Hot!

Isten azért szeret, mert szabad akaratot adott mindenkinek. Neked is. Így nem menekülhetünk a felelősség alól. Te és összes nyugati jóléti nyálverő sorstársad felelős Nandotu sorsáért. Azaz én is. Nem pedig Isten. Nem elég racionális?

pacsy 2009.04.22. 22:51:20

Uh... Vegigolvastam.
Az a macska egyre riadtabban pislog ott fenn. :)
Sirva megyek aludni: nem vagyok akademikus az USA-ban. Buta vagyok, megadom magam! :(
Bocs, Bich!
(@jan: "nem a pacsy hozza a boldogságot" , a szovicceket en is szeretem.)

kis_csirke 2009.04.23. 00:13:22

@Felicitasz: szívesen :-)

@hot little bitch: végigolvastalak, pedig nem kicsit vagyok fáradt :-)

Örülök, hogy a szakmámat a problémát - megoldani - képes csoportba soroltad, ezért onnan hozok példát azzal kapcsolatban, hogy mennyire relatív a szaktudomány:

Szóval amíg minden műszaki rajzon rajta van a tűrésmező, addig nem állíthatjuk, hogy Isten nem létezik. (Ezt biológusként nem feltétlenül érted, de utána tudsz nézni könnyen, mit jelent.)

Óva intelek a szaktudomány és az IQ hansúlyozásától. Ha majd kicsit nagyobb szakmai tapasztalatod lesz, ki fog alakulni benned a szakmai alázat és szemérem, és nem fogsz kérkedni, milyen jól képzett vagy. Mert rájössz, hogy ez mennyire mellékes. Az IQ pedig kétélű dolog. Minél magasabb az IQ-ja valakinek, annál magányosabb.

Talán tudnánk találni egy mérőszámot, ami közös alap lehet?! Az EQ -hoz (érzelmi intelligencia) mit szólsz?

Az az egyházkép, amit elutasítasz, nekem sem tetszik. Sajnálom, hogy valaha valakik ezt közvetítették neked. Tudtad, hogy Franciaországban a buddhista közösségek már évek óta szerveznek olyan gyógyító lelkigyakorlatokat, ahol a keresztény egyházak okozta sebeket próbálják begyógyítani és Isten felé vinni az embereket?!

zzzsuzsa 2009.04.23. 08:08:21

@kis_csirke: Hadd mondjak egy köszönetet, vagy hadd küldjek egy képzeletbeli meghajlást a kedves, intelligens és "simogató" szavaidért.
Ja! És :-))

cziczmiczpindur 2009.04.23. 08:23:48

@zzzsuzsa: Részemről köszönet és meghajlás mindazoknak, akik hlb-vel vitába szálltak. Hlb-nek pedig kösz, hogy segített az itteni közösség fejlődésében és erősödésében.

drea: 2009.04.23. 09:01:45

@little hot: Az IQ mérésében kompetensnek érzem magam, és meg kell mondanom, hogy nem tartok sokat az efféle pszichológiai tesztekröl. Nemcsak, hogy az intelligencia fogalma nem tisztázott (kiscsirke;)), de a tesztek konstrukciója, mérése, interpretációja, stb. sem egyértelmü.
(Tehát a szempontjaid alapján ez sem tudomány!)

@Bibliofilia: "egy prostituáltnak lehet, hogy ezernyi tapasztalata van..., de nem kérnék tanácsot töle."
Vannak olyan prostik, akiket (családos) férfiak nemcsak a testi kielégülés miatt látogatnak, hanem nekik sírják el magukat, elmesélik minden búbánatukat. Esetenként szerintem, párkapcsolati és ehhez kapcsolódó kérdésekben ök szakértöbb tanácsadást tudnának nyújtani, mint némely pszichológiailag képzett szakember vagy lelkipásztor.
Üdv!

Málnás Tramini 2009.04.23. 10:17:54

@drea::
Öööö... azért ha netán egyszer szakértésre szoruló párkapcsolati gondjaink lennének, jobban örülnék, ha a férjem mégis inkább az utóbbiak közül keresne meg valakit, nem egy prostit... :))

Téglagyári Megálló 2009.04.23. 10:33:15

@hot little bitch

"Egy nem hívő, gondolkodó ember nem kap kész válaszokat. Sőt az olyat nem is szereti. Gondolkodni, silabizálni szeret, nem meglepő hát, hogy nagy mintát véve magasabb eredményeket szereznek IQ teszteken."

Nem biztos, hogy a magas IQ hozza el a jó életet.

"Ezért mondom hogy a közgazdaság bár nagyon szép interdiszciplináris zsonglőrködés, de fényévekre van a tudománytól MÉG. Ez nem tart sokáig, de nem közgazdaságot tanult emberek hozzák el az új és jobb predikciós modelleket, hanem fizikusok, informatikusok és matematikusok."

Láthatóan _imádod_ a matematikát. Nos, ha tényleg értenél hozzá, akkor tudnád, hogy sok minden, amit a matematikusok írnak, kétséges. Nincs tökéletes bizonyítás. Vagy te elfogadod Weyl 800 oldalas bizonyítását a Fermat-sejtésről?

No meg hatott rád a negyven év szocializmus, ott beszéltek mindig úgy dolgokról, hogy ugyan még nem jött el (szocializmus, tökéletes tudományosság), de mindjárt itt van.

Téglagyári Megálló 2009.04.23. 10:46:13

@Téglagyári Megálló:

És még valami: te mindent ki akarsz számolni. Közlöm: nem lehet. Elvileg se.

drea: 2009.04.23. 11:26:25

@Málnás Tramini: ja :) én nem ebben a felállásban gondolkodtam; prostik tanácsadása nök számára, természetesen.

chloé_ 2009.04.23. 11:47:34

Kedves HLB!
Többé-kevésbé az eredeti kérdéseidhez térnék vissza (én ott leragadtam – már ami az olvasást illeti! :) ) Először is, ha valamiben, hát abban tuti biztos vagyok, hogy kielégítő választ nem fogsz kapni senkitől, se itt, se másutt – gondold el, ha lenne logikus, érthető, racionálisan meggyőző válasz, hóttuti, hogy mind a hatmilliárd ember hívő lenne, méghozzá keresztény! :) De a keresztények hite szerint Isten szabad akaratot adott, nincs ránk „kényszerítve” még a logika vagy racionális érvelés által sem. Másfelől, ha csak úgy ukmukkfukk megértenénk Istent, akkor az egyben azt is jelentené, hogy nem hatalmas, az embereknél legalábbis nem „nagyobb”. A jelen felállásban egyelőre tehát amolyan elefántosan megy a megtapasztalás, ki a lábát tapogatja, ki a fülét…
Ami a Nadotu-s felvetést illeti, én egyetértek azokkal, akik írták hogy ezeket a kérdéseket többségünk felteszi magának és próbáljuk kezelni, viszonyulni hozzá valahogy. Nem gondolom, hogy egy egyszer átrágott, lezárt téma lenne – a hit sem az, mint ahogy az élet is változik, dinamikus. Amire én jutottam (remélem, nem botránkoztatok meg vele senkit):
Egyrészt a világban mindig is jelen volt/van/lesz a szenvedés. Mióta kiűzettünk a Paradicsomból, ez a következmény, mondhatni jól elbaltáztuk már rögtön az elején :) ; illetve mivel szabad akaratunk van, és bármikor választhatjuk a bűnt. Borzasztó, csak belegondolni is, hogy például mi történik Afrikában! Míg összességében nyilván nem tudjuk megváltani a világot és megoldani minden problémát, kicsiben hozzátehetjük a részünket.
Másrészt azonban a kereszténységnek a „botránya”, hogy a fájdalomnak értéke van. Ezt materialista gondolkodással nem lehet elmagyarázni, sem elfogadni (én a saját szempontomból érvelek). De olyannyira van értéke, hogy Jézus Istenként is vállalta, megtapasztalta, szenvedett, sírt, félt és magányos volt. Sőt odáig jutott, hogy a legkritikusabb pillanatban az Atyától is távol és elhagyva érezte magát a kereszten, és abban a pillanatban benne volt minden szenvedés, az egész világ és emberiség szenvedése,
az afrikai árva vérhasban haldoklása,
annak a fájdalma, akinek elütötte egy részeg állat a lányát,
annak a fájdalma, aki egyetlen egyszer részeg állat lett és halálra gázolt egy lányt,
a te szenvedésed, hogy elhagyott a barátnőd, meghalt a 75 éves nagyanyád, ellopták a vadiúj autód,
az én szenvedésem, ha nem tudom elmagyarázni érthetően/nem fogadod el a gondolatomat…minden. Az, ahogy reagálsz a fájdalmakra, nehézségekre, lehetőség, és ezáltal értékes, mert túlmutat önmagán, szeretetet szül. Ha meghalna a (jövőben megszületendő) gyerekem, biztosan őrjöngenék és nagyon-nagyon nehezen fogadnám el. Nekem halt meg egy barátom, huszonéves korában, gyakorlatilag szinte az egyik napról a másikra. Sőt a szüleimnek is volt ilyen élménye. A fájdalom mellett viszont azt is láttam, hogy mennyi jó született pont ennek kapcsán! Nem tudhatjuk, se te, se én, hogy az az afrikai kisfiú hogyan halt meg, hogyan viszonyult hozzá ő, a körülötte levők stb. Nyilván, azon a tényen, hogy meghal, ez semmit nem változtat, de a helyzete és az ebből fakadó helyzetek, tapasztalatok, igenek, (elvonatkoztatott értelemben vett) lépések igenis számítanak. (Ha mindebből pedig azt vontad le, hogy ezek szerint Isten direkt szenvedést küld, akkor nagyon félreértettél!)
Harmadrészt, a szeretet nem (feltétlenül) igazságos, sőt, néha „pofátlanul” nem az; gondolj vissza: az egész Szentírás tele van „jobbról előzős” sztorikkal! Nem is igazán tudja elfogadni a "jófiú" nagyobbik testvér, a rendesen az első órában elszegődött munkás, a 99 igaz, vagy igen, akár én magam... Egyáltalán nem egyformán szeret az Isten, mint ahogy te sem ugyanazon a módon fejezed ki a szeretetedet a barátnőd és mondjuk a gyereked felé, nem? És ezért nem tudom értelmezni, hogy kvázi bele vagyunk kényszerítve a vallásunkba, mert ide születtünk… Persze, ha másutt élnék, jó eséllyel muzulmán, zsidó, napimádó bantu néger, mittudomén mi lennék. De ez nem befolyásol semmit! Én úgy hiszem, hogy ha én jó muzulmánként éltem, komolyan vettem és szerettem (a legtöbb vallásban benne van valamilyen formában, hogy azt tedd másnak amit nekd szeretnéd hogy tegyenek, illetve ne tedd azt másnak amit nem szeretnéd hogy neked tegyenek), akkor ugyanolyan értékes volt az életem, Isten szemében is. Sőt, ateistaként is élhetsz hasonló értékek mentén, én ezért szupernek tartom, hogy keresel és kérdezel!
(Később – csak beleolvastam, nem vettem végig mindent – láttam még, hogy előjött az evolúció. Ezt nem igazán értem, bár tudom, hogy Amerikában léteznek radikális (kisebbségi) vélemények, itt Európában és a nagy többség szerint azért ez nem vagy-vagy kérdés…) Segítettem valamit?

Kitalátor (másként) gondolkodó · http://kitalator.blog.hu 2009.04.23. 13:39:52

Kedves @hot little bitch: Tehát a kereszténység sem vallás, hiszen nincs az egésznek látható hierarchiája. Egyes részhalmazoknak van, de az ugyebár nem ér, hiszen a különböző istentelen/istentagadó szervezetek vezetése sem az. Pazar!
Köszönöm a megbízható információk csimborasszójának számító linket! Angolul ugyan cseppet sem tudok, de a képeket ismerem. Persze az ateizmus is olyan, mint a homoszexualitás, mindenki szegény régi görögökre keni, holott egyrészt ez úgy, ahogy mondják, egyik esetben sem igaz, másrészt meg analógiái és homológiái mindkettőnek alighanem korábban és más környezetben is kialakulhattak a törzsfejlődés során. Nem tudom, miért nem arra hivatkoznak, hogy minden szarvasmarha biszexuális? Ugyan bizonyíték nincs rá, de szerintem - ateisták is. Legalábbis még eddig nem olvastam egyetlen állatfajjal kapcsolatban sem vallásgyakorlásról szóló beszámolót...
Az a definíció amúgy számomra nem különbözik a tabutól. Igen, az is tabu, hogy van Isten, és igenis tabusértést követtek el mindannyian, akik ezt erőszakkal letagadtatták. A többi lózung is tabu, vagy legalábbis olyan dogma, amiben nyilvánosan kételkedni nem szabad, mert aki az "kiírja magát a társadalomból". Az exkommunikáció meg tudtommal kultúráktól függetlenül a legsúlyosabb, tabusértésért kiszabható büntetés.
"Ha csak nem végig tök seggel a táblának ültem töriórán éveken át akkor nem értem hogy a kommunizmus az hogy lehet "az ateisták által úgy imádott nyugati kultúra lecsapódása"?" A formális logika szerint erre csak egy választ lehetne adni... Nem volt kényelmetlen?
Azt ne mondd, hogy a szláv vagy a grúz lélek termelte ki! Esetleg az örmények? És mi van manapság? Marxizalidálódó állami gazdaságpolitika előretörése, államkapitalizmussal, szociális gondoskodással...
Egyébként meg szeretnélek megnyugtatni: abban az Istenben, amiben Te nem hiszel, én sem hiszek. (Bővebben - nem akarom egyiket sem ideszegezni, nem kapcsolódik az alaptémához:
kitalator.blog.hu/2007/04/01/title_4011
kitalator.blog.hu/2008/01
/30/krisztianofobia_europaban
kitalator.blog.hu/2007/05/25/lelek_es_szellem_vagyunk_es_mienk_a_test)
Egykori középiskoláddal kapcsolatban meg csak annyit, hogy akár jó társaság is lehetett. Elvégre Iskarióti Júdás is Jézus társaságának a tagja volt...
[ ;-DDD Bocs!]

(A többiek meg menjenek megbotránkozni a blogomra, a legutolsó bejegyzésre)

Kitalátor (másként) gondolkodó · http://kitalator.blog.hu 2009.04.23. 13:51:09

Valaki emlékszik még, hogy hogy kavarodott a párválasztás témájába az ateista térítés?

Téglagyári Megálló 2009.04.23. 15:01:31

és még annyit: nem attól vallás az ateizmus, hogy úgy néz ki, mint a katolikus egyház, hanem attól, hogy a tagok közösen vallják, hogy nem hisznek a Szentháromság Istenében.

hot little bitch 2009.04.23. 23:33:42

@chloé_:

abszolút. a leghasznosabbnak bizonyultál :) köszönöm!

Ky-Lí 2009.04.24. 15:20:31

@chloé_:

Még nekem is segítettél ... szép volt :))

Jezsu0 (törölt) 2009.04.24. 17:43:03

Chloe, nem iszunk meg egy kávét, vagy valamit?

;-)

zzzsuzsa 2009.04.24. 22:47:36

@chloé_: nagyon hebegek és ....hú ezt meg szeretném én is köszönni!

chloé_ 2009.04.25. 15:14:39

De jó, nagyon örülök, akkor érdemes volt írni (még ha első körben nem is tartom magam a blog célközönségének) :)
Még az jutott eszembe a témához és ahhoz, amit írtam, kiegészítésképpen:
dedifia.blogspot.com/2008/10/laci.html
dedifia.blogspot.com/2009/04/mai-szuret.html
Nem én írtam, de családban marad! :)) És persze alapvetően ugyanaz a véleményünk!

(Jezsu, nagyon rötyögtem, mert én már el is felejtettem a beírás eredeti témáját! :) Pedig az is jó!!)

CdB 2009.04.27. 15:22:44

@Téglagyári Megálló: Andew Wiles. Bocs az építőjellegű hozzászólásért.

Kitalátor (másként) gondolkodó · http://kitalator.blog.hu 2009.04.27. 16:44:48

@chloé_: ~"Soha ne mondjátok, hogy az Isten igazságos! Ha igazságos lenne, már elpusztította volna a Földet. Bízzatok inkább az ő igazságtalanságában, ami kegyelem, irgalom és megbocsátás!" (Tartalmi idézet, ha jól emlékszem Szíriai Szent Izsáktól)

izrael miszteriuma (törölt) 2009.04.27. 18:43:22

@chloé_:
- Miért nem pusztítja el az Örökkévaló a bűnös világot?
- Azért, mert a Tórát tanuló kisgyermekek imádsága felhallatszik az égbe...

zzzsuzsa 2009.04.27. 20:48:35

@izrael miszteriuma: És azért, mert a mi keresztény apróságaink minden este szólnak hozzá, és elmondják, milyen jó, hogy ő van, mert sok-sok ajándékot ad minden nap és mert meggyógyítja a beteg gyerekeket és nagyon szép napos időt ad, mikor biciklizni vágyunk és mikor sírunk akkor megvígasztalódunk, és sok-sok barátot ad, akik nem mind keresztények, és nem is mind jár templomba a legjobb barát sem, de
nagyon jó velük játszani és hancúrozni.

izrael miszteriuma (törölt) 2009.04.27. 21:59:24

@zzzsuzsa:
Egy az Isten és egy a népe, teljesen igazad van!
Szent Pál óta nincsen zsidó és görög...

Kitalátor (másként) gondolkodó · http://kitalator.blog.hu 2009.04.28. 09:03:27

"A kereszt örömhíre

18 Mert a kereszt igéje azoknak, akik elvesznek, oktalanság ugyan, de azoknak, akik üdvözülnek, vagyis nekünk, Isten ereje.
19 Mert írva van: »Elpusztítom a bölcsek bölcsességét, és az okosak okosságát megsemmisítem« {Iz 29,14}.
20 Hol van a bölcs? Hol az írástudó? Hol e világnak kutatója? Nemde oktalansággá tette Isten a világ bölcsességét?
21 Mivel ugyanis a világ Isten bölcsessége révén nem ismerte meg bölcsességgel az Istent, úgy tetszett Istennek, hogy az igehirdetés oktalansága által üdvözítse a hívőket.
22 Mert a zsidók csodajeleket kívánnak, a görögök pedig bölcsességet keresnek,
23 mi azonban a keresztrefeszített Krisztust hirdetjük, ami ugyan a zsidóknak botrány, a pogányoknak pedig oktalanság;
24 maguknak a meghívottaknak azonban, zsidóknak és görögöknek egyaránt, Krisztus Isten ereje és Isten bölcsessége,
25 Isten oktalansága ugyanis bölcsebb az embereknél, és Isten gyöngesége erősebb az embereknél."

Téglagyári Megálló 2009.04.28. 17:23:35

@CdB:

Kösz, nem vagyok jó filológus

alopex_lagopus (törölt) 2009.04.29. 14:08:32

@Kitalátor feljegyzete: Iskarióti Júdás is Jézus társaságának a tagja volt..."

Ez igaz, de Jézus kérte rá. Ez kiderül Júdás írásából.
És én hiszek neki. (Ekkora meghurcoltatást, évezreden átívelő kő- és sárdobálást okos ember lévén, nem vett volna magára,) Mindig kell a bűnbak...

alopex_lagopus (törölt) 2009.04.29. 14:12:19

Kedves pacsy, tetszik ez a blog, de felrémlett előttem a középkori katolikus macskaüldözés rémképe a cica láttán, ugye ezt nem éri sem spanyolcsizma, sem máglyahalál?

pacsy 2009.04.29. 20:04:33

Kedves @alopex_lagopus:, remélem, de ez Rajtatok is múlik, ugye... A macskákat egyébként mindenképpen pártolnám! :) Amúgy sztem kb. jól vizsgázik a blogközösség: olykor akár egy elefánt is betévedhet a porcelánboltba, de mi szépen betessékeljük és hellyel kínáljuk. Nekem ez tetszik! :)

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2009.04.29. 20:12:54

@pacsy: (A bolhából a macskán keresztül lesz elefánt?)

reményke 2009.04.29. 20:47:53

Kár, hogy teljesen eltért a post az eredeti témától, ahhoz lett volna néhány (talán mások által is hasznosítható) gondolatom... igaz, az ateista-humanista vs keresztény-humanista pengeváltás is érdekes volt.

Nem akarunk nyitni egy teret a keresztény-leány-pasit-keres (és viszont) témának? Szerintem az is nagyon izgalmas lenne...

Kitalátor (másként) gondolkodó · http://kitalator.blog.hu 2009.04.29. 20:53:54

@alopex_lagopus: Én meg inkább azoknak a tanítványainak hiszek, akik - ha némelyik el is árulta, nem is egyszer - akik nem képzelték be maguknak, hogy ők olyan nagy bűnt tudnak elkövetni, amit még az Isten sem tud megbocsátani, tehát "olyanok(...), mint az Isten"...

Jn316 2009.04.30. 14:08:29

Kedves hlb!
megértelek, mert én is voltam ateista. voltam, múlt időben. engem épp a hit értelme győzőtt meg: a SZERETETBEN való hit értelme. "a szeretet örökké fennmarad" van örök élet. minden emberi kérdés ekörül mozog. minden döntésedben benne van a hit: hiszel-e az örök életben? folyt köv

Málnás Tramini 2009.04.30. 15:01:08

@Felicitasz: :)) Mindig volt egy olyan érzésem, hogy az evolúciótan nem katolikusoknak való.

Kitalátor (másként) gondolkodó · http://kitalator.blog.hu 2009.04.30. 15:06:42

@Málnás Tramini: A liszenkoizmus közelebb áll hozzá(nk)? (Micsurin az ő prófétája...)

alopex_lagopus (törölt) 2009.04.30. 17:57:11

@Kitalátor feljegyzete: Jó, mindenki abban hisz, amiben tud :) Kétszer is megnéztem azt a dokfilmet, amely Júdás evangéliámáról szólt. Biztos láttad Te is. És tudok a múlt századból párhuzamot hozni, amikor valaki feláldozta magát egy nemes(nek vélt) ügy érdekében, úgy is, hogy ő legyen a fekete bárány.

alopex_lagopus (törölt) 2009.04.30. 18:11:35

@pacsy: Úgy érted, én lennék az elefánt? Nem-nem, kicsi vagyok én ahhoz :)

Viszont Reménykének _igaza van_, térjünk vissza a témához, és nagyon szívesen olvasnám, neki milyen gondolatai vannak a boldogsággal és a pártalálással kapcsolatosan.

Cziczmiczpindurnak meg a reményt ajánlom. 50-es nooormális, független palit találni .... hááát, még pocakkal se, de anélkül meg pláne nem egyszerű feladat. Esetleg "házvezetőnő" jeligére...
Tényleg, Te próbáltad a netes keresést? És mit szólnál egy másvallású, vagy csak hívő, de nem vallásgyakorló emberhez: az se menne veled, holott lehet, hogy a focit nem szeretné. Hallomásaimból tudom, hogy némelyek ugyan egyik sportot sem űzik, ifjúkorukban sem voltak NBI-esek, de minden sporiközvetítést végigizgulnak, még a tollaslabda-bajnokságot is :>

cziczmiczpindur 2009.04.30. 19:31:50

@alopex_lagopus: Köszönöm a reményt, még nem adom fel, bár nem túl intenzíven keresgélek. Nem feltétel, hogy katolikus legyen, de szeretném, ha hívő lenne, ha tiszteletben tartaná a hitemet, és én is az övét. (A jelzett sztoriban épp az zavart, sok egyéb mellett, hogy büszke a hitére, de kifejezett kérésemre sem gyakorolja, még néha sem)... Természetesen lehet hobbija, fentebb írtam, nekem is van. Csak ne legyen mindennél fontosabb és előbbrevaló. Mértéktartó pocak nem kizáró ok.

Viszont kizáró okok: ateista térítés, mentális intelligencia hiánya, házasság merev elutasítása, italozás, fukarság vagy pazarlás, lustaság, ápolatlanság, stb.

A netet még nem próbáltam, csak nézegettem, az olvasott beszámolóktól nem kaptam sok kedvet...

Ja, és nem lenne baj, ha lenne egy kis "zazazúú", vagyis lepkék a gyomorban...a lelkem még fiatal, legalábbis néha úgy érzem...:))

alopex_lagopus (törölt) 2009.04.30. 21:59:34

@cziczmiczpindur: várjuk akkor Reménykét, neki milyen ötletei vannak :)
A kívánságaid - szerintem - teljesen rendben vannak. Azt gondolom, azért ez inkább a fiatalabb lányoknak való, de nem azért, mert mi lamerek vagyunk a nethez, hanem mert 40 fölött nemigen terem babér. Igaz, pacsy nem is minket említett a bejegyzés célközönségének :))
(Ezt a "zazazúú"-t még nem hallottam :)

alopex_lagopus (törölt) 2009.04.30. 22:09:33

(Javítanék egyet: Evangéliumáról. Majd ötvenszer leírom :)

Buragin 2009.04.30. 23:45:36

SzépJóÉjszakát Mindenkinek!

Hűha, elég érdekes bejegyzéseket olvastam a téma után...

A hitben a próbatétel a hitetlenek számára: elhinni azt, amiről nincs döntő bizonyítékom, nem látom, nem tudok róla semmit.

Egyébként sok ateista egyben útkereső is. Azért kételkedik, mert keres, és azért keres, mert találni akar valamit. Sok ateista pedig úgy hívő, hogy nem is tud róla. Mivel úgy él, olyan értékrenddel, elvekkel, melyekkel keresztényibb módon él azoknál, akik hithűnek vallják magukat.
A legjobb barátnőm is ilyen, és amikor szóvá tettem, eléggé meglepődött..:)

Ha nincs meg a hajlandóság a hitre, kár minden szóért. Tiszteletben kell tartani azt, hogy más véleményen vagyunk, de kár belemenni szélmalomharcokba, és itt sokszor ilyen érzésem volt.
Köszönöm!

reményke 2009.05.01. 00:05:50

@alopex_lagopus: köszönöm a megtisztelő bizalmat :). Azért világmegváltásra ne számíts(atok), én is csak abból főzök, amim van.

Ahogy pacsy oly lényeglátóan megfogalmazta: az keresztény leánynak (asszonynak) bizony igényei vannak. Bár ehhez nem kell kereszténynek lenni... mellesleg a keresztény ifjaknak is vannak igényeik. És amennyire én láttam/hallottam/tapasztaltam ezen igények nem feltétlenül a miselátogatás gyakoriságára vonatkoznak (olyan is van persze). Van egy olyan sanda gyanúm, hogy az keresztény leányok és ifjak közötti, valós, személyes igényekre vonatkozó kommunikáció, nos... hiányos. Hogy ez a fent is említett, és máshol is tárgyalt szorongások vagy a (képzelt) egyház(község)i elvárások miatt van-e, meg nem mondhatom. De biztos könnyebb (lenne) párt találni, ha mernénk felvállalni, amit (el)várunk a másiktól - beleértve a bibliaórán kevésbé szalonképes elvárásokat, és itt nem csak és feltétlenül a szexre gondolok. És ha mernénk ezeket saját megunk előtt is felvállalni.

Itt jön a képbe a sokat emlegetett önismeret. Meg az (ön)elfogadás. Ahogy látom, az elfogadás is a fogós ravasz kérdések között van: mert vagy semmit nem tudunk elfogadni, ami nincs rajta a mi "listánkon", vagy olyan kompromisszumokba megyünk bele (sokszor a "listánk" rosszul értelmezett megmentése érdekében), ami már sok (szándékosan sarkítok!).

Saját példa: kétségem sincs, hogy életem párját az Úr küldte hozzám. Számos erre utaló jel volt és van. Akkor nézzük csak a listát (pontosabban azt a részét, aminek _nem_ felel meg): Nem keresztény. Mégcsak nem is vallásos. Kiemelkedően jóképűnek sem nevezném. Fiatalabb nálam. Szertehagyja a koszos zoknijait. Napi 12-14 órákat dolgozik, és lelkiismeretfurdalása van, ha este 7 előtt eljön a munkahelyéről (családi élet szempontjából komoly nehézség). Folytassam? :)

Ja, egyébként teljes mértékben a krisztusi értékek mentén éli az életét (anélkül, hogy valaha hittanra járt volna), tiszteletben tartja a vallásomat (bár az egyházammal szemben roppant kritikus), és szeret engem. Olyannyira, hogy vállalta a számára furcsa és kicsit talán idegen egyházi esküvőt, reverzálist, mindent.

Tanulság? Kinek mi. Számomra több is van: egyrészt, hogy nem csak a keresztény / hitét gyakorló pasi lehet jó társ; másrészt, hogy a saját magunkkal szembeni őszinteség kulcsfontosságú. (cziczmiczpindurnak ez talán már jobban megy, de ifjú leánykák esetében sokszor látom ezt problémának.) ÉS akkor még nem beszéltem ezen őszinteség gyakorlati alkalmazásáról: azt képviselem és mondom és teszem, amit valóban gondolok, vagy valamilyen ideálképnek akarok megfelelni, amit "az keresztény leányról" alkottam magamnak / alkottak nekem?

pacsy 2009.05.01. 09:53:55

Na, kezdünk visszatalálni a témához - ez jó hír nekem! :)

Nem, nem, kedves @alopex_lagopus:, nem Rád gondoltam (bár ez a latin név is beillene valami szép küllemű kisemlősfaj latin megnevezésének :) Az porcelánboltba benyitó elefánt számomra hlb volt inkább, de hellyel kínáltuk őt is! Nagyon helyesen...

@reményke:, köszi a téma visszatérítését! (Uhh, most nézem, Te időben kelsz: egyforma a bioritmusunk - mely észrevétel nem akart házassági ajánlat lenni a részemről... Ha jól értem, ez egyébként mindkettőnknek inaktuális immár! :)

@cziczmiczpindur: "Mértéktartó pocak nem kizáró ok." :) "A netet még nem próbáltam" - öööh..., erről akart szólni a poszt!

cziczmiczpindur 2009.05.01. 13:49:08

@pacsy: Sajnos nem vagyok az a nőalkat, aki ha egy pasi rámosolyog, már a közös karácsonyt tervezi. Biztos túl bizalmatlan vagyok, vagy túl félénk, vagy nem elég nyitott, vagy nemtom.

Szeretek legalább egy keveset tudni a pasiról, de nem a pasitól (és nem is magánnyomozó útján). Szükségem van egy kis előképre, mielőtt közelednénk. A már említett egyedet pl. munka kapcsán (de nem közös munkahelyen) ismertem meg, így volt némi alapinfóm, hallottam beszélni, láttam, hogyan viselkedik, reagál, enélkül semeddig sem jutottunk volna, miattam. Más kérdés, hogy így is kudarcot vallottunk, de azért voltak szép részei is annak a kapcsolatnak.

Talán ezért sem vonz a netes társkereső, meg a direktsége miatt sem, zavarna a nyílt visszautasítás kényszere ill. veszélye is. Számomra inkább a baráti/szakmai ismerkedés lenne alkalmas, ha bármi egyáltalán. Viszont a baráti köröm nagyjából állandó, új szereplő felbukkanása nem gyakori.

Maradnak a szakmai találkozók. Ezekből is csak az egynaposak, mert a többnapos konferenciák tapasztalatom szerint a "rúgjunk be együtt és töltsük együtt az éjszakát, aztán szeva" menetrend szerint zajlanak.

Kézenfekvő lenne még az egyházi közösség, ahová valszeg nem elég sokszor és nem elég sokfélébe járok. De itt még lehet némi tartalék, talán...

zzzsuzsa 2009.05.01. 15:08:08

@cziczmiczpindur: Bocs, hogy közbevágok, de azt gondolom, hogy az internet arra jó, amit te is mondasz, hogy megnézz magadnak valakit. Szerintem nem kell feltételezni előre, hogy a pasi rögtön ágyba akar menni. (ha ez így is van:) amúgy már az elején érdemes tisztázni dolgokat. Nagyon őszintén. Az a tapasztalat, hogy a "normális" férfiak (nem kedvencem a pasi szó) szóval A FÉRFIAK ebben nem is találnak kivetnivalót. A pasik lehet. És akkor ott van az, hogy már az elején látod, érzed, hogy tudsz e vele beszélgetni lényeges dolgokról. Mert szerintem ezen múlik a dolog. Én most vagyok egy olyan szinten (ismerkedés, nem internet), hogy azt érzem, hogy a "pasi" csak szerelmes akar lenni. És még az is rosszul esik, hogy nem lehet beszélnem! Ez nagy baj. És most vagyok úgy először, hogy visszautasítottam randit, már az elején. Pedig nagyon jó lett volna. Szakmabeli, nagyszerű szakember (elismert ) és tetszik is. Korban pont jó (5 évvel feljebb) és "csak" az a baj, hogy nem tudok beszélni vele. Nem tom hogy mondjam. Ezt az internetes kapcsolatokkal sem kell másképp csinálni. Megismerkedsz és tovább mész fokról fokra, ameddig te úgy gondolod, és mindíg őszintének maradni. Ezzel megóvod magad a későbbi csalódásoktól.

bölcsésztanár 2009.05.01. 17:09:20

Van egy ötletem:
Járjatok Pál Ferire! Keddenként 20.15-kor Szentkirályi utca, Pázmány Jog előadóterme.
Mennyi-de-mennyi fiatal, középkorú, meg mindenféle ember van! Keresnek valamit, ha nem hívők, akkor még jobban, ha meg azok, akkor többnyire a kultúrkereszténységből való kilábalást. Nagyon jó kis közösség lesz belőle hamarosan! Hajrá!
www.palferi.hu

cziczmiczpindur 2009.05.01. 17:30:15

@zzzsuzsa: Ha belekotyoghatok, ne erőltesd a beszélgetést, hagyd beszélni. Bármiről. Kérdezz, arról, ami őt érdekli, közös szakma esetén ez nem nehéz. Ő valszeg nagyon fogja élvezni, hogy meghallgatod, Te pedig többet megtudsz róla, és közben talán belejöttök a beszélgetésbe is. Ha csak szerelmes akar lenni, mert ki van éhezve az érzelmekre, nem biztos, hogy baj, legalább részesülsz belőle. A dumcsival lassíthatod is a folyamatot. Persze nem akarlak rábeszélni, Te tudod.

/Meryl Streep: meséljen még magáról, ha nem túl fáradt hozzá. Clint Eastwood: egy férfi sosem túl fáradt ahhoz, hogy önmagáról beszéljen.:)) A szív hídjai/

Kicsit vicces, hogy pont én osztom itt az észt :)

zzzsuzsa 2009.05.01. 18:43:05

@cziczmiczpindur: köszi a jótanácsot és abszolút nem érzem úgy, hogy "az észt osztod". Amúgy az a gond, hogy régi rossz tapasztalatok miatt "gyanakszom". Szóval, ha a következő "tünetegyüttes" megjelenik (érdekes, mindíg ugyan az. hasonló"pasikkal" találkozom) akkor már realistább vagyok és nagyon félek, hogy ugyanolyan rosszul fog befejeződni a dolog, mint a régebbi kapcsolatokban (nem volt olyan sok) Szóval a tünetek: 1. nem tudok számomra fontos dolgokat közölni vele, mert azt érzem, hogy nem tud figyelni és ideges lesz. ebből azt a következtetést vonom le, hogy nem tudunk egymásra hangolódni. 2. azt érzem, hogy neki más esik jól, mint nekem: szereti magát kiszolgáltatni
(kocsival elviteti magát vásárolni, vigyázok a gyerekére, jó vacsikat kell főzni ) ami nem is lenne baj, csak az a baj, hogy mindíg ez van és az én igényeim sehol. 3. unatkozom vele, mert csak erről szól az "élet" :anyuci vagyok, főzök, mosok, kiszolgálom, ott vagyok neki. Ez számomra rendkívül unalmas. de csak azért, mert láthatóan nem érdekli, hogy nekem mi esne jól. 4. tényleg látható és érezhető, hogy arra megy ki a játék, hogy egyszer majd négy lábú matracos alkalmatosság közelébe is vigyen. Ettől viszont nekem van gyomorproblémám. Amúgy ezt a problémát ő is érzi, mert tényleg nem megyek tovább. Az az érzésem, hogy olyan típus szegény, aki nem akar elszalasztani egy jó kis lehetőséget (nem áltatom magam, hogy én egy jó lehetőség vagyok, de neki tényleg sok nő az.)és ezt elég magas színvonalon űzi. Nagyon okos, de kilóg a lóláb. @bölcsésztanár: Pálferi ezt úgy mondaná: pozitív anyakomplexus.
5. sok-sok nővel van körülvéve (anyuci is ott van) Peter's woman network
(nem az igazi név)
már csak azt kell tisztába raknom magamban, hogy miért ilyen pasikkal találkozom. Miért? Warum? Why? talán azért, mert eddig elmentem a randikra ilyen előjelek mellett is. ezért nem megyek most.
amúgy igazad van abban, hogy többet megkellene róla tudnom, de szavak nélkül... ijesztő ez. ezért nehéz a társkeresés, mert internet, vagy nem,tök mindegy. sokféle ember van, de lehet, hogy télleg 60 éves lesz az ember, mire megtalálja az igazit.

zzzsuzsa 2009.05.01. 19:13:24

vagy lehet, hogy 80? ahogy ismerem magam.... eredeti és vicces lenne. Addig is lehet szenvedni. És ez tök jó!!!! :)

bölcsésztanár 2009.05.01. 19:41:34

@zzzsuzsa:
azt hittem, férjnél vagy. most akkor drukkolni kell neked is, hogy találj "igazit"? ilyen, ugye, nincs.

zzzsuzsa 2009.05.01. 19:59:26

@bölcsésztanár: nem tudom, de eddig elég tudatosan éltem az életet. Kár, hogy ez nem csak rajtam múlik.

mammamia) 2009.05.01. 20:04:18

@zzzsuzsa: ...szenvedni és macskát tartani? :) És ez jó??? Más megközelítés nem is jöhet szóba? Értem ezalatt, hogy az ember egyedülállóként is boldog lehet. (Bocs, hogy ezzel egy kicsit kioltom az eredeti témát!) Félre ne érts, szeretem a cicákat, és tudom, hogy az ember alapvetően társas lény, de cica és pasi (pacsy :)) nélkül is lehet teljes az ember élete, megfelelő közösséggel. A barátaimmal gondolkodtunk egy olyan fórumon, hogy hogyan lehetne jobban elültetni a köztudatban, hogy lehet tiszta életet élni, állandó szenvedéstudat nélkül is, ha valaki történetesen egyedül él, vagy gyakran kerül olyan helyzetbe, hogy sokat van egyedül pl.: sokat utazik, huzamosabban van távol a szeretteitől, vagy olyan a hivatása, amit nehezen lehet összeegyeztetni a családi élettel (most nem elsősorban a szerzetesekre gondolok, hanem sebészekre, non-stop segélyszolgálatos emberekre...stb). Szóval biztos, hogy jó ez így?

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2009.05.01. 20:19:19

@mammamia): Erről én tudtam volna osztani az észt úgy 19 éves koromban. Sejtettem, hogy nagyon nehezen fogok párt találni, vagy talán nem is. És előre berendezkedtem vénkisasszonyságra, szerencsére volt egy csomó követhető pozitív példám, gimis tanárnő, egyetemi tanárnő, ismerős család egyedül maradt nőtagja... az volt bennük a közös, hogy nem keseredtek meg, tették a dolgukat és a család összes gyerekének ők voltak a kedvenc nagynénije. Én vonzom ezt az embertípust, sokkal később (már Kanadában éltem) egy ugyanilyen egyedülálló idősebb hölgy karolt fel, amikor megtudta, hogy újonnan érkeztünk és még nem nagyon van társaságom. Később rajta keresztül lett munkám, az ő, szintén egyedülálló, akkor már 91 éves nagynénijének voltam a társalkodónője kicsit több mint két évig. Mindannyian csodálatos életet éltek, rengeteg emberen segítettek, a családjukban nagyon népszerűek voltak - utólag döbbentem rá, mennyire komolyan úgy képzeltem első-másodéves egyetemistaként, hogy én is így fogok élni és nem megyek férjhez.
Aztán megismerkedtem a Zurammal és annyi volt a terveimnek - ezzel az egésszel csak azt akartam elmesélni, hogy ennek tényleg jobban benne kéne lennie a köztudatban, hogy egyedül lenni nem feltétlenül tragédia, és én nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy 19 éves koromra már elég példát láttam ezt megtanulni.

mammamia) 2009.05.01. 20:34:28

@Felicitasz: köszi a történetet :) ...és meg szabad kérdezni, hogy most mi a helyzet? :)

zzzsuzsa 2009.05.01. 20:40:30

@mammamia): @Felicitasz: köszi a biztatást, tényleg nem rossz egyedül élni, céljaim vannak (sok is!)
és nagyon sok minden van mögöttem. De a legmélyén mégis ott van a kérdés! Sokszor gondolkodtam azon, hogyha nem lenne a kisfiam aki 6 éves, akkor talán ezzel az erővel apácának is elmehetnék. ( ez csak vicc persze! )
De lehet, hogy nem KERESEM a lehetőséget és ami néha rámtalál, az nem OK. Erre lenne az internet, és igaza van Pacsynak abban, hogy nem csak ezt a blogot kellene olvasgatni... (de én nagyon lusta vagyok és inkább veszek egy spánielt, mert a cicákat nem annyira kedvelem:))) amúgy meg örökbe fogok fogadni egy kislányt! na egyenlőre ennyit a sokkolásból!

mammamia) 2009.05.01. 20:47:04

@zzzsuzsa: Tényleg? És meg is van már a kiválasztott? Vagy ha nem, akkor tényleg ez a helyes megoldás, vagy most csak foglalkoztat a gondolat? És miért éppen kislányt?

zzzsuzsa 2009.05.01. 20:50:58

@mammamia): egyenlőre csak egy folyamat indult el (a hivatalok sűrűjében) és egy-két -három évet amúgy is várni kell. Azért kislányt, mert két fiú talán már sok lenne és a kisfiam is lány testvért akar.

zzzsuzsa 2009.05.01. 20:57:40

egyébként nem választhatsz, hanem "felajánlást" kapsz. Nem lehet a gyerekek közt "válogatni", ami szerintem OK.

mammamia) 2009.05.01. 21:01:30

@zzzsuzsa: hmm. Az örökbefogadás komoly dolog. Ha már elindítottad a folyamatot, akkor biztosan jól meggondoltad, hogy mibe vágtad a fejszéd. De tudod, erről Csaba testvér mondatai jutnak eszembe, amikor a gyerekekről és állami gondozottakról beszélt: "Szeretnék olyan lenni, mint egy fa, amelyre rászállnak az ég madarai, és fészket vesznek rajta. Aztán telik-múlik az idő és szépen kirepülnek abból a fészekből és lehet, hogy utána a fa felé sem néznek. Ezt jó előre tudni, de talán mégis érdemes ott lenni, egy nagy terebélyes fának lenni, és ezzel elérhetőnek lenni azok számára, akik így kapnak egy lehetőséget ahhoz, hogy családjuk legyen." Szép kihívás, aminek azért elég sok árnyoldala van, de kívánok hozzá sok erőt, és kitartást!

zzzsuzsa 2009.05.01. 21:11:27

@mammamia): Köszi szépen! Nem szenvedek hiányt ebből a kettőből! :))

alopex_lagopus (törölt) 2009.05.01. 22:54:24

@mammamia): Ezzel nem értek egyet, szerintem nem véletlen vannak nők és férfiak, így kerek a világ. Ezenfelül meg nem minden ember "alkalmas" egyedülállónak. Persze ettől még tartalmas életet él, ha egyedül marad, de nem érzi teljesnek az életét.

cziczmiczpindur 2009.05.01. 22:56:25

@mammamia): hmmm, kétségkívül komoly dolog, de zzzsuzsának már van egy gyermeke, így pontosan tudja, mire vállalkozik, és akit örökbefogadna, azt is sajátnak nevelné, szerintem.

zzzsuzsa 2009.05.01. 23:14:19

@mammamia): Ez tényleg nagy felelősség. olvastam már "szakirodalmat" és beszéltem már két házaspárral is, akik szintén örökbe fogadtak. ( egyik pár a mi közösségünkben van, a másik az oviban az egyik szülő pár. Most fogok találkozni a harmadik családdal, ahol 3 örökbe fogadott és egy saját gyerek van. )
Készülök!!!

zzzsuzsa 2009.05.01. 23:15:56

@cziczmiczpindur: Igen, ez a szándékom, hogy sajátomként neveljem.

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2009.05.01. 23:16:07

@mammamia): Házasság. Lassan hét éve. Meg egy másfél éves kisfiú.
Egyelőre nem terveztünk elválni, vagyis nagy tragédiának kéne ahhoz történnie, hogy nekem egyedül élésre kelljen berendezkednem. Ez minden - hogy tudom, hogy lehetséges.

Esetleg még annyi, hogy a görcsmentes, akarásmentes pártalálásban sokat segített nekem az "én egyedül is szívesen élnék - vagyis, ha nem találok megfelelőt, akkor természetesen nem megyek férjhez, na és akkor mi van?" attitűd. Az így gondolkodó nőkre valami okból ragadnak a férfiak, ugyanakkor tisztában vagyok vele, hogy ez a gondolkodásmód alkat meg temperamentum kérdése is, vagyis tényleg nem észosztás a szándékom, csak a személyes élményeimről szövegelek itten.

cziczmiczpindur 2009.05.01. 23:45:38

@zzzsuzsa: Számomra a párkapcsolat része a segítség, de csakis, ha kölcsönös. Pl. ok, hogy elhordod bevásárolni, de a neked vett dolgokat ő cipeli be, és elintézi a kocsi szervízelését. Jó vacsikat főzöl, máskor viszont ő visz étterembe/színházba vagy ahova kedved van. Ilyesmikre rávehető?

A kommunikáció fura dolog. A korábban már jelzett egyeddel sokat és jókat beszélgettünk, mindenféléről, kivéve a kapcsolatunk alapproblémáit. Ha ezeket szóba hoztam - a megbeszélés, és nem a balhé szándékával és stílusában - csak nézett maga elé, majd közölte: nekem úgy jó, ahogy van. Ezzel viszont én nem tudtam mit kezdeni.

mammamia) 2009.05.01. 23:49:57

Köszi mindenkinek a válaszokat!
@alopex_lagopus: "nem véletlen vannak nők és férfiak, így kerek a világ" - na ná! Elvégre Isten teremtette férfinak és nőnek, a maga teljességében és ez így van jól. Azt írtad, hogy nem minden ember alkalmas egyedülállónak - lehet, de mindenkinek meg kell keresnie, hogy mi az életfeladata, hivatása.
@zzzsuzsa: akkor hajrá! :) Örülök neki, hogy próbálsz rá alaposan felkészülni (már amennyire lehet) és gyűjtöd az infókat a környezetedből. Sok sikert hozzá!
@Felicitasz: nyugodtan tessék szövegelni :) Pacsy is erről írt az elején, amikor idézte egy bölcs asszony mondását "nem a pasi hozza a bodogságot, hanem a boldogság hozza a pasit". :) Az "én egyedül is szívesen élek" attitűd pedig már önmagában megszabadít a görcsösségtől, nem?

zzzsuzsa 2009.05.01. 23:51:41

@alopex_lagopus: Igen ezzel egyet értek, de sokan nem kaptak megfelelő mintát, és egyébként meg sokszor szorongás, önértékelésbeli zavar van a háttérben és ezt csak nagyon nagyon nagy erőfeszítéssel lehet átlépni. De ez Isten szándéka. Ezt az erőfeszítést vállalni kell.

cziczmiczpindur 2009.05.01. 23:54:50

@mammamia): Pont ez benne a legnehezebb (szerintem), hogy az életünk ilyen-olyan helyzetében felismerjük, átlássuk, hogy mi az Úr szándéka velünk...

mammamia) 2009.05.02. 00:04:38

@cziczmiczpindur: sztem is, de minden segítséget megad hozzá, hogy felismerjük a szándékát, s ha mégsem értjük, akkor addig tesszük a köröket(kapjuk meg a hasonló élethelyzeteket újra és újra), amíg fel nem ismerjük

zzzsuzsa 2009.05.02. 00:06:24

@cziczmiczpindur: látod mi a mostani jelöltemmel (aki már nem jelölt, bár iménti telefon hívásától, még gyomor idegem van:) szóval szerintem nem fogunk a meghitt jó nagy beszélgetésekig eljutni, és azon sem sokat fogok filózni, hogy az "alapproblémákról" nem esik szó egyedül. Semmilyen problémáról nem esik szó, csak az ő röpködő szavai suhognak az éterben... Én elég földhöz ragadt vagyok, míg ő olyan, mint egy szárnyas ló. Röpül és szalad. Én állok bizonytalanul és alig hiszem, hogy járni tudnék.
Amúgy én kocsiztatom, de ő nem tesz nekem szívességet. Csak hív randira, amit nem fogadok el. Na.
És nem hallgat meg, nem tudok vele egy tök jót dumálni. Viszont sajnos ennek ellenére lepkék azok vannak a gyomorban. Segítség!!!!

bölcsésztanár 2009.05.02. 02:25:53

@zzzsuzsa:
A lepkék nem élnek túl sokáig...
A beszélgetésre meg még 20 év múlva is nagy szükség lesz.
Akkor most egyedülállóként akarsz örökbe fogadni? Lehet? Egy barátnőm is ezt tervezi. Neki azt mondtam, menjen vissza inkább a férjéhez és szüljön neki, s szerintem lassan úgy is lesz. Na persze nem rajtam múlik, csak jó látni, ahogy alakul.

zzzsuzsa 2009.05.02. 07:02:56

@bölcsésztanár: Húha! Azért ezt most nem tudom megemészteni: Szóval biztos, hogy jót tanácsoltál a barátnődnek? Menjen vissza a Zurához (bocs Felicitasz) csak azért, hogy szüljön neki? Szerintem én azt mondanám ennek a hölgynek: Figyelj! Boldogtalan vagy nélüle? Ha igen miért? Mert azt hiszed, hogy Ő a boldogságod forrása és nélküle nem tudod annak érezni magad, vagy mert látod tisztán a saját értékeidet és ezzel együtt megtudsz bocsájtani neki is és magadnak is és alphelyzetből sosem kérdőjeleződött meg az, hogy társak vagytok!
És, ha vele együtt közösen még van mondanivalótok egymásnak és él az akarat, hogy együtt őszintén elmondjátok egymásnak, hogy mi fáj és meg is tudjátok hallgatni a másik felet...szóval akkor, ha ez így lenne, akkor tanácsolnám azt, hogy menjen vissza, vagy vegye fel a telefont, de csak azért, hogy őszinték legyenek egymáshoz. Hogy gyereket szüljön neki, azért semmiképp sem. Ez szerintem bocs a kifejezésért, de nagyon durva.
Sajnos nálunk az a helyzet, hogy "alaphelyzetből" vagyunk mások és ez feloldhatatlan.
Az örökbefogadásról annyit: Én ezt már két éve latolgatom, és 2 hónapja adtam be a papírokat. Egyedülállók is fogadhatnak örökbe. Persze hátrányból indulunk a házaspárokkal szemben (és ez így van jól) nagyon-nagyon sok meddő pár van (és a statisztikák szerint a számuk egyre csak nő) akik örökbe akarnak fogadni és a pici újszülötteket természetesen náluk helyezik el. Szóval az esély gyakorlatilag nulla, hogy csecsemőt fogadjak örökbe, de ennek ellenére én ezt komolyan gondolom.
Amúgy lepkék ide vagy oda nem ma jöttem le arról a bizonyos faliszőnyegről , az ilyen típusú kapcsolatokba semmiféleképpen nem megyek bele. Ahhoz azért ennél több kell nekem.
Amúgy a gyerekem ugyan nem elég gyakran, de rendszeresen találkozik az apukájával és a nagypapája szinte napi rendszerességgel jelen van az életében. Múltkor nagy komolyan azt kérdezte tőlem: Hogy lehet az, hogy nekem KÉT APUKÁM van?
( nagypapa nagyon erős jelenlét és szeretet!)

zzzsuzsa 2009.05.02. 07:23:11

@bölcsésztanár: még egy és aztán télleg befejezem! én sajna tapasztalatból beszélek, amikor azt mondom, hogy nem érdemes ilyet tanácsolni senkinek. Bár 7 évvel ezelőtt még teljesen más voltam, és mindíg is azt gondoltam (kivéve 10 napot), hogy Isten áldását adta a kis fiamra és az az érdekes, hogy ez látszik is a gyereken. na jó, most leálltam!

cziczmiczpindur 2009.05.02. 09:26:33

@bölcsésztanár: nem értünk egyet, nem zárom ki, hogy a barátnőd előttünk nem ismert esetében jó tanácsot adtál, de nem általánosítanám.

cziczmiczpindur 2009.05.02. 09:27:57

@pacsy: amúgy meg miért éppen egy pislogó cica lett ide az illusztráció?:))

pacsy 2009.05.02. 10:54:49

@cziczmiczpindur: mer' tetszett, ahogy pislog. :)

bölcsésztanár 2009.05.02. 11:12:08

@zzzsuzsa:
Persze hogy nem azért...
Összetettebb a dolog. Két évig éltek külön, de már összefelé vannak. Ekkor jött az ötlet az örökbefogadásról. Azért mondtam. Nyilván nem egy gyerek ment meg egy kapcsolatot. Persze, igazatok van. És nem is az én tanácsom dönt semmiben, csak szeretném támogatni a jó irányba induló szándékokat.
Az viszont nagyon jó, hogy van férfi és hogy nagypapa ilyen szerető szívű! De jó!

reményke 2009.05.02. 11:17:05

@zzzsuzsa: Az én nagyon földönjáró apukám, aki amúgy nem szokott párkapcsolati tanácsokat osztogatni (meghagyja a lehetőséget anyukámnak), azt mondta nekem anno: csak olyannal kezdj, akivel jókat tudsz beszélgetni és jókat tudsz enni együtt - 50 év múlva ezek lesznek a közös élvezetek! :) Szóval igen, szerintem is baj, ha nem tudtok beszélgetni.

@bölcsésztanár: amit a barátnődnek javasoltál, az így, pőrén nekem is meredek. Végülis a férj(ünk) nem elsősorban spermabanknak van. (Mert ha csak azért megy vissza hozzá, hogy csináljanak egy gyereket - szándékosan fogalmazok így - akkor nekem az nem szól másról, csak a spermájáról.) Persze én sem ismerem a részleteket - csak a leírtakra reagálok.

cziczmiczpindur 2009.05.02. 11:55:24

@pacsy: pont mint mi, párkereső katolikus nőneműek?:))

cziczmiczpindur 2009.05.02. 11:56:23

@reményke: apukád nagyon jó fej, és teljesen igaza van, bár én kissé szűkíteném a távlatot. :)

zzzsuzsa 2009.05.02. 18:53:46

@reményke: Apukádnak ismeretlenül is egy távmosoly:-)

ige 2009.05.03. 08:38:01

Olvasva Titeket elgondolkodtat, hogy mi a célja igazán a kapcsolatoknak, és főleg a párkapcsolatoknak.
Szóval arra jutottam, hogy a kapcsolatokon keresztül jutunk még közelebb Isteni tervének megvalósulásához. Istennel való kapcsolatunk a legfontosabb ugyebár. Tehát ennek igen jó alapnak kell lennie. Társas kapcsolatainknak rengeteg fajtája létezik, és ezekben az a jó hogy a lényeget több oldalról tapasztaljuk. (emlékezzetek az elefántra!) .
Ezeken keresztül csiszoljuk a másikat, és magunk is fényesedünk. A Földi létben a párkapcsolat a legmélyebb, mert a testiséggel és folyamatos együttéléssel jár. Vagyis értelmezésem szerint ezzekkel több. Ha megadatik, akkor nagyszerű lehetőség az együtt növekedéshez.
Sajnos (mint olvastam) az elvárások és vágyak korlátozzák. Azt hiszem főleg párkereséskor kellene ezeket nagyító alá venni. Vagyis mit várok el, és miért, és mi van, ha nincs. Nem biztos tehát, hogy jól döntök, ha jogosulatlan elvárások miatt a kopogtatókat nem fogadjuk, esély sem adva. Ez bizony idő és energia. Egyébként szerintem a baráti és egyéb kapcsolataink jó alapjai ezért a párválasztásnak. Nem biztos, hogy a direkt törekvések a megfelelők, mert ezekben sokkal kritikusabban vizsgáljuk a másikat. Egyébként a Másik felfedezése (megismerése) mindenképpen kölcsönösen gazdagít, épít, még akkor is ha vége szakad. Szóval Hajrá!!!! Félre az elvárások egy részével, félelmekkel, és állandó vizslatással!

ige 2009.05.03. 08:41:09

Ja kiegészítve egy szóval (visszaolvasás után,)
LAZÁN!
Bocs a hibákért, de az írás hevében ejtettem párat!

zzzsuzsa 2009.05.03. 22:10:07

@ige: Köszi, de csak FÉLIG LAZÁN...!

palabra 2009.05.05. 20:37:55

Sziasztok, életemben először adom a fejem ilyesmire, de most nem tudom megállni, hogy hozzá ne szóljak.

Jelenleg épp a "nem a pasi hozza a boldogságot, hanem a boldogság a pasit"-projekten próbálok dolgozni - az eredmény... hullámzó ;) Az a bajom ezzel, hogy kissé Münchausen bárós hadműveletnek tűnik a dolog, és mindig rá kell jönnöm, hogy nem tudom magam a saját hajamnál fogva kihúzni a vízből. Persze van, hogy már-már megemelkedem ;)

Mondogathatom, hogy egyedül is élhetek teljes értékű, boldog életet... csak nem tudom, hogy van-e olyan, aki ezt komolyan is gondolja. Én nem ilyen alkat vagyok. Azt látom - magamon és másokon is -, hogy amíg nem köteleződik el valaki (ide vagy oda), egyre frusztráltabbá válik. Ezt néha nagyon erősen érzem a saját bőrömön.

Ugyanakkor egyre fontosabb számomra az önismeret (ez ugye párhuzamosan megy az istenismerettel :) (Mintha írtátok volna már.) Mostanában jövök csak rá, hogy ezzel az önismereti szinttel akár a nagymamámat is megbízhatnám, hogy kerítsen nekem valakit (valószínűleg jobban is járnék ;) - amíg magamat nem ismerem (ha lehet egyáltalán ilyet), a sötétben tapogatózva keresgélek.

A másik "nagy" felfedezésem, hogy senkinek sem tesz jót, ha egy párkapcsolatban a nő (mintha mi hajlamosabbak lennénk erre...) csak a kapcsolatban él, s az a kapcsolat lesz számára a világ.

Most ott tartok, hogy mindez nagyon szép, de akkor is Münchausen bárónak kellene lennem, mert hiába boldogít mondjuk az irodalom, legbelül azért mégis azt érzem, hogy igazán akkor lennék önmagam, ha társa lehetnék valakinek.

Reménytelen eset? ;)

cziczmiczpindur 2009.05.05. 21:33:48

@palabra: Szívből kívánom, hogy a Te esetedben ne legyen reménytelen. De nagyon igazad van abban, hogy a kapcsolat beszippanthatja az embert. Ami ideális esetben persze azt jelenti, hogy a két ember együtt hozza létre közös kis világát. Nem ritkán viszont az egyik fél, nem feltétlenül tudatosan, feladja saját személyiségét és a partnere köré építi a saját életét.

A pártalan nő frusztráltságát szerintem nagy mértékben növeli a társadalmi nyomás. Férjnél vagy? Nem. De jársz valakivel, ugye? Nemleges válasz esetén az ember lánya minimum elnéző, de inkább lesajnáló mosolyban részesül, ami egy idő után elég idegesítő.

Mindkét problémát ellensúlyozhatja némiképp, ha a pár-találáson kívül van valami más is az ember életében, ami fontos, ahol szükség van rá. De jaj, ha ez aztán magával hozza az egészséges öntudatot és saját egzisztenciát, riasztóan hathat a hímneműek jelentős részére, akik inkáb azt szeretnék, hogy Te csak őérte, őkörülötte, a kapcsolatban élj.

Mint azt fentebb már érintettük, emlékeim szerint Felicitassal egyetértve.

alopex_lagopus (törölt) 2009.05.05. 23:01:00

Ja, igen, a társadalmi nyomás, igazad van @cziczmiczpindur, mert míg egy fiú-férfi esetében simán átlépnek rajta, egy lány-nő vonatkozásában azt gondolják, biztos benne van a bibi, hogy egyedülálló.

Kitalátor (másként) gondolkodó · http://kitalator.blog.hu 2009.05.06. 09:27:43

A felnőtté válás posztmodern hárításáról és a kóros szülőfüggésről volt már itt szó? Merthogy a többi közhelyen kívül ezek is sok boldogságot tesznek lehetetlenné.

Téglagyári Megálló 2009.05.06. 10:13:21

@cziczmiczpindur:

"A pártalan nő frusztráltságát szerintem nagy mértékben növeli a társadalmi nyomás. Férjnél vagy? Nem. De jársz valakivel, ugye? Nemleges válasz esetén az ember lánya minimum elnéző, de inkább lesajnáló mosolyban részesül, ami egy idő után elég idegesítő."

No de kérem, ha minden nőnek párja lenne, mi jutna az egyedülálló férfiaknak!?

P.E. 2009.05.06. 11:52:33

@palabra:
Köszönöm ezt a szép megosztásodat.
"A másik "nagy" felfedezésem, hogy senkinek sem tesz jót, ha egy párkapcsolatban a nő (mintha mi hajlamosabbak lennénk erre...) csak a kapcsolatban él, s az a kapcsolat lesz számára a világ."
Házasságunk elején kipróbáltam, mivel nem rendelkeztem kellő "önismerettel". Azt hittem , nem élem túl ennek következményeit, de megújhodva, megerősödve kerültünk ki ebből a nagy huppanásból.
Ha nagyon sok önismerettel rendelkeztem volna, lehet soha nem megyek férjhez, és nem lesz egy ilyen szép családom, akit nagyon-nagyon szeretek.

@Kitalátor feljegyzete:" A felnőtté válás posztmodern hárításáról és a kóros szülőfüggésről volt már itt szó?"

Ez tényleg egy jelenség. Valami lustaságot, hárítást a gyerek-,a szülő részéről pedig valamiféle terrort sejtek emögött...

palabra 2009.05.06. 16:53:56

@cziczmiczpindur: "De jaj, ha ez aztán magával hozza az egészséges öntudatot és saját egzisztenciát, riasztóan hathat a hímneműek jelentős részére, akik inkább azt szeretnék, hogy Te csak őérte, őkörülötte, a kapcsolatban élj."

Furcsa, ilyet annyiszor hallottam már, de a saját (azért lássuk be, csekély számú:) élményeim meg ennek éppen ellentmondanak. A környezetemben élő fiúknak / férfiaknak igenis imponál az egészséges öntudat, és kifejezetten zavarja őket, ha a nő csak értük él, körülöttük forog. Talán van ebben egy kis félelem is a részükről, hogy nem képesek "megfelelni az elvárásoknak". (Istenem, ha ezt a szót törölhetném a férfiak szótárából...!)

Köszönöm a bátorítást :)

Más: ha arról beszélek valakinek, hogy számomra ideális lenne a háttérteremtő társ (később anya) szerepe, a legtöbben csak hümmögnek: "Aha, hát ez tök jó, tényleg, de nem éreznéd úgy, hogy egy idő után ez már nem elégítene ki szellemileg? Olyan sokra vihetnéd..." Ilyenkor azért elkeseredem: tényleg bennem van a hiba, vagy ez a világ fordult ki teljesen, hogy ma már "ciki" így gondolkodni, ennyivel "beérni"?

Arra persze mindenképpen jók ezek a kérdések, hogy szembesítsenek magammal: vajon nem azért gondolom-e így, mert félek a saját lábamra állni, és önálló, autonóm életet kezdeni...?
@Kitalátor feljegyzete: igen, a felnőtté válás posztmodern hárítása... erről szívesen hallanék még!

palabra 2009.05.06. 16:55:45

@P.E.: "Ha nagyon sok önismerettel rendelkeztem volna, lehet soha nem megyek férjhez, és nem lesz egy ilyen szép családom, akit nagyon-nagyon szeretek."

Azért mindenképpen biztató, hogy nem kell megérkeznünk, elég úton lennünk, nem? Köszönöm!

bölcsésztanár 2009.05.06. 17:21:05

@palabra:
Ha jobban belegondolsz, a párválasztás időszaka a 20-30-as évekre tehető (általában), amikor az ember még nagyon messze van attól, hogy tisztességesen megismerje magát, az embereket, meg úgy általában, nem szokott bölcs lenni. Ha viszont csak akkor vágna bele egy házasságba valaki, amikor már tud mindent magáról és el tud fogadni más embereket is olyannak, amilyenek, hááát... lehet, hogy leélt 60 év is kevés lenne hozzá.
Én most arra jövögetek rá, hogy nem kell 31 évesen bölcsnek lennem, mert ha azt kerestem volna elsősorban, nem lenne most két szép gyerekem. Mellettük is sokat tapasztalok, aztán majd valami lesz belőle...
Jó utazást neked és hajrá!

Kitalátor (másként) gondolkodó · http://kitalator.blog.hu 2009.05.07. 08:54:52

@bölcsésztanár: Az öregedéssel nemcsak bölcsebbé válunk, hanem rigolyásabbá is. Romlik az alkalmazkodó-képességünk.

ige 2009.05.07. 11:14:43

@palabra: Nekem is az a tapasztalatom, hogy a magabiztos, egészséges öntudatos stb. nő általában hátrányban van, hiszen azon férfiúi elvárással (múltból örökölt, zsigeri szinten létező stb) ütközik, hogy a nő gyenge, segíteni kell, és a FÉRFI feladatai ezek. Vagyis trónfosztottá válhat és ugyebár Ő nem szorulhat egy nő segítségére, mert ez ellentmond természetének, ráadásul "mit szólnak mások" -nak.

Az ilyen típusú nő kellemes társaság, jó barát, de nem több. persze vannak kivételek.

Persze ezt a 40-felfelé korosztályra értem, mivel erről van információ.

Milyen reménytkeltő, hogy írtad, úton vagyunk. nagyon fontos, hogy ezen találjuk meg társunkat és közös utunk legyen, egy szélesebb, kiteljesítőbb, amibe becsatlakoznak a családtagok 8azok barátai), barátok stb., akik tovább szélesítik, gazdagítják. Ebből is látszik, hogy a csak a társnak élők beszűkíthetik ezt.

@Kitalátor feljegyzete: Igen sajnos általában igazat írtál, de nem biztos. Sok függ életvitelünkön, rajtunk és kapcsolatainktól. Ezért jó néha parkolni egy kicsi és vizsgálódni, és meghallani a mások véleményeit, meglátni jelzéseit.
Azt vettem észre, hogy vannak beszűkölő, leépülő emberek, és vannak akik életük végéig fejlődnek. Istennek hála!

Kitalátor (másként) gondolkodó · http://kitalator.blog.hu 2009.05.07. 13:21:29

@ige: 2a magabiztos, egészséges öntudatos stb. nő általában hátrányban van"
- avagy miért maszkulinok a feministák...

bölcsésztanár 2009.05.07. 13:34:32

@Kitalátor feljegyzete:
szerintem a feminizmus nagyon sokat ártott nekünk

Kitalátor (másként) gondolkodó · http://kitalator.blog.hu 2009.05.07. 15:40:49

@bölcsésztanár: Pedig anélkül sem traktoros, sem szénbányász, sem zsoldos nem lehetnél...

bölcsésztanár 2009.05.07. 16:37:24

@cziczmiczpindur:
De, 2009-ben feminizmus nélkül is lenne választójogom. Nem hiszem, hogy mindent ők tapostak ki nekünk, nélkülük is elérhetők lettek volna dolgok nők számára, de lehet, hogy pár évtizeddel később.
a wannabe traktoroslány

bölcsésztanár 2009.05.07. 19:36:12

@cziczmiczpindur:
Igen, elolvastam. Sajna számomra a feminizmusnak még mindig nagyon negatív felhangja van az elért, kiharcolt és jó eredmények ellenére is. A "sima" emberjogi küzdelmek kategória valahogy nekem elég lenne a feministák harcos férfiellenessége helyett. De ha nem baj, nem nagyon szállnék most erről vitába.

alopex_lagopus (törölt) 2009.05.07. 19:39:04

@bölcsésztanár: ebben erősen kételkedem. Ha elődeink nem találták volna fel a kereket, akkor ma nem gurulnánk.
Kár, hogy a feminista szitokszó. Női jogok.
Akkor, amikor egy nőnek nem volt meg a tanuláshoz, művelődéshez, tulajdonhoz való joga, akkor bizony nem volt olyan vidám az élet. Tudod, ma is hány nőnek mondják meg otthon, hogy hol a helye? Nem a bantuknál, hanem itt.
A választás szabadságának korlátozása a baj. Hogy aki szereti a fakanalat és a tollseprűt, az maradhasson mellette, aki meg a tollat(George Eliot) és a szikét (Vilma doktorasszony), az azzal hadonászhasson.

alopex_lagopus (törölt) 2009.05.07. 19:42:37

@bölcsésztanár: oppsz, most olvasom tőled: férfiellenesség. Nemár! Ezt hol olvastad? Ez egy bődületes sztereotípia. Tudod-e, hogy nagyon sok férfi is - köztük egyetemi tanárok - részt vesznek ebben ma, hazánkban??

bölcsésztanár 2009.05.07. 20:27:53

@alopex_lagopus:
Igen, tudom. Sajnos agyamra ment a feminista irodalomkritika. Majd ha kigyógyultam belőle, vitázunk.

zzzsuzsa 2009.05.07. 22:05:35

Nem lehetne több "tapasztalat csere?" bocs a közbeszólásért!!!

kis_csirke 2009.05.07. 22:19:11

@zzzsuzsa: Jó. Tapasztalat.
Férfias munkám van, csak férfi kollegákkal. A fizetésem a 70%-a a hasonló munkakörű és tapasztalatú férfiakénak, pedig sokkal többet kell teljesítenem azért, hogy ugyanannyit számítson a munkám.
Ha értekezeletet tartok, 5 percig tart az elején, amíg a kollegák befejezik a szexista poénjaikat (pedig nem vagyok egy feltűnő jelenség, úgy nézek ki, mint egy jobb karban tartott konyhásnéni).
Ha más kollega tart értekezletet, elvárás lenne, hogy én készítsem a jegyzőkönyvet (bár elvből soha nem írok egyet sem). Bepróbálkoztak a kávéfőzés rámtestálásával is (sikertelenül).
Szóval nem vagyok feminista, de igény az lenne rá..

Saját tapasztalat, hogy a férfiak nem tudnak/mernek mit kezdeni az emancipált nőkkel, akik már rájöttek, nem a pasi hozza a boldogságot :-).

reményke 2009.05.07. 22:50:32

@palabra: "ha arról beszélek valakinek, hogy számomra ideális lenne a háttérteremtő társ (később anya) szerepe,"

Jaj, de örülök, hogy ezt leírtad! Olyan jó látni, hogy rajtam kívül is van, aki ezt el tudja képzelni, mint karriert! Én is sokat gondolkodtam mindazon, amit leírtál - még mindig gondolkodom. Egyelőre arra jutottam, hogy az az ideális világ, ahol egy nő nemcsak dönthet amellett, hogy "háttér" lesz - méghozzá felelősen, akár egy PhD-val a neve után -, hanem ahol a környezete elfogadja és megbecsüli (!!!) ezt a döntést. Ahol anyának, "htb"-nek lenni ugyanúgy karrier lehet, mint a cégvezérség, stb. Jelent annyi kihívást, és igényel olyan (ha nem még olyanabb) menedzseri tudást / tapasztalatot, kommunikációs készséget, logisztikai szervezést. Én a családot úgy fogom fel, mintha céget vezetnék :).

Lehet, hogy számos hozzánk hasonló CEO-jelölt van? És várják azokat a pasikat, akik szigorúan egyenrangú félként (!) betársulnának a cégbe? Mert azért csak az a pasi hozza a boldogságot, aki a megbecsülést is hozza, nem?

(Ja, az ideális világ nekem még nem jött el. Minden elvi támogatás ellenére, életem párja és a családom is nagyon ambicionálja, hogy sokra vigyem...)

zzzsuzsa 2009.05.07. 22:54:10

@kis_csirke: Megint csak: annyira jó olvasni a soraidat, még az is belefér, hogy az "emancipált nő" kifejezést használod, amitől nekem amúgy mindíg feláll a nem létező szőr a hátamon. Most épphogy megborzongtam. :-)

ige 2009.05.08. 11:51:25

@kis_csirke: Sajnos én is hasonlókat tapasztaltam, tapasztalok. Elkeserítő.

Én igyekszem nőnek maradni, és vannak olyan férfiak, akik ezáltal visszafogják magukat. Ez örömmel tölt el Pl. van aki elvárja, hogy diplomásan is Főzd meg a kávét! , van aki igen hálás, ha ha szeretettből kérés nélkül néha megfőzöm, és köszönet után közli, nehogy elmosogassak az xy feladata.
Szóval a feminista vívmányoknak vannak bizony előnyei is, sok múlik ettől függetlenül az embereket, mert vannak akiknek nem kell a feminizmus, anéálkül is tudják, kinek hol a helye.

Engem az is rettentően zavar, amikor e mőgé bújva "traktoros" nők lépnek ringbe, és undorító módon férfiként működnek, konkurrálva a másik nemmel. Sajnos észre sem veszik, hogy ezáltal "nemtelenné" válnak. Mi erről a Ti tapasztalatotok?

cziczmiczpindur 2009.05.08. 12:00:50

@ige: Hasonlóak a tapasztalataim. Pályakezdő éveimben úgy próbáltam a dolgot kompenzálni, hogy nadrágkosztümben-nyakkendőben jártam, rövid hajjal, ezzel próbáltam jelezni, nem nőként vagyok jelen, hanem tárgyalópartnerként. Sokszor bejött, néha nem. Szerencsés voltam, a főnököm jó fej volt, a teljesítményt várta el tőlem. Egyszer egy üzleti partner, meglepődve, hogy nő létemre nem gyűrhet be, mint a kesztyűt, így szólt a főnökömhöz: én még ilyen szemtelen nőt nem láttam! Mire a főnök: mert szűk körben mozogsz, Misikém!

zzzsuzsa 2009.05.08. 20:21:45

Valójában mindannyian valahol elvesztettük a nőiességünket szerintem. Akkor most az a kérdés, mit jelent igazából nőnek lenni. Vajon a feminizmus és emencipáció előtti nők mennyire érezték azt, hogy teljes az életük?

kis_csirke 2009.05.08. 21:30:53

@zzzsuzsa: "Valójában mindannyian valahol elvesztettük a nőiességünket szerintem." --hát ez a mondatod azért meredek.

A társadalom változik, nyilvánvalóan a társadalmi elvárások is változnak. A nemi szerepek szerintem alapvetően nem változnak, csak az új és folyton változó körülményekhez kell igazítani. (Sőt, ebben a folyamatban a férfiak helyzete sokkal nehezebb és gyöngébben is oldják meg.)

Az, hogy valaki teljes életet él, szerintem független az emancipációtól. Gyakran beleszaladunk az olcsó fogásba, hogy sarkítunk és szembeállítjuk a nagycsaládos (keresztény) háziasszonyt a menedzser szingli nővel, de szerintem alapvetően máshol van a választvonal: ott, hogy tudják-e ezek a nők, hogy mi az életük célja, vagy pusztán azért lettek házi/üzlet asszonyok, mert ezt adta az élet. A különbség szerintem a tudatosság.

kis_csirke 2009.05.08. 21:36:06

@ige: szerintem nincsenek ilyen "traktoros nők", legalábbis csak nagyon rövid távon működik egy ilyen stílus. Vagy hamar rájönnek erre az ilyen nyomulós nők és megkeresik a saját hangjukat, vagy hamar "bedarálják magukat" a nagy igyekezetükben.

Te ismersz olyat, aki évtizedek óta a felszínen marad "traktorosnő" stílussal?

lenoardo999 2009.05.09. 08:40:51

Ugyan a posztíró nem engem szólít meg a beköszöntőjében, és persze férfiszemmel a kérdés tényleg másként vetődik fel. Azért kontárkodnék hívatlanul most bele, mert ha végiggondoljuk a poszt címét: „a nem a pasi hozza a boldogságot” (a szó sajna definiálatlanul lebeg), állítás csak szlogenje, egy kiragadott példája, kissé provokáló fordítása, részhalmaza lehet, „a nem a másik ember hozza a boldogságot” állításnak, vagy még általánosabban: nem a külső világ hozza (kell hogy megalapozza) a boldogságot (tudom, a belső világunkat is a külső hatások alakították ki, és nem lehetünk függetlenek, pláne hosszabb távon stb.). Szóval mintha mindennek ellenére belül a legtöbben mégis azt gondolnák: de igenis, a boldogságomat alapvetően másoktól, a világtól teszem függővé.

A férfiak, a férfi-nő viszonyok, a világ nem csak olyan, mint az itt leírtak. Nekem például teljesen mások a tapasztalataim. A világ olyan is, mint amilyennek látjuk, és ez utóbbi viszont már tőlünk is függ (és így körbe-körbe, tánc).

ige 2009.05.09. 08:50:37

@kis_csirke: Igen, és látom a következményeit is.Egy roncs lelkileg, és testileg, de "azért is az lesz, amit kigondoltam" stílus miatt nincsenek tartalmas kapcsolatai, "mindenki" utálja, kimutatható és kimutathatatlan betegségek, és műtétek, gyógyszerezések, ész nélkül alkalmazott kuruzslások.
Szóval a NAGY KÁOSZ és látszat, és legjobban az zavarja, ha nincs ki ellen harcolnia. A családját sajnálom, mert valószínűleg gyermeke is ezért akart öngyilkos lenni (mindenki az utolsó, még gyermeke is ).
Az egészben az a szomorú, hogy nem akar változtatni és nem is képes (még) rá. Rombol mindenhol, rengeteg áldozatot teremt. Mindenkit fenyeget.
Remélem eljön nála is a mélypont (és nem túl későn), ami vagy felfelé v. halálba indítja.
Nagyon nehezen kezelem én is, mert nehezen viseli folyamatos nyugodtságom, higgadtságom, és azt, hogy időnként semlegesen, de rávilágítok, hogy a valóság mi. Sosem szidom, nem okolom, csak jelzem, hogy mi a dologra tartozó és mi nem és a legjobban az akasztja ki, ha megkérdezem: ... Mit szeretnél, mert csak akkor segíthetek, ha megfogalmazod. Erre néha lehiggad.

Egyébként tanulmányi eset. Keresem, hogy Istent, mikor engedi működni(kemény materialistának tartja magát). Iszonyú akarat van benne és azt hiszi nincs semmi, ha ő nem tartja kézben.
Ennek többféle változatával találkoztam már, de ő a legsúlyosabb.

cziczmiczpindur 2009.05.09. 10:03:24

@kis_csirke: természetesen meghatározó, hogy mi az életük/életünk célja, deattól, hogy ebben választ valaki, még nem feltétlenül alakul is a várakozásainak megfelelően. Minden tiszteletem a "nagycsaládos háziasszonyoké", de egy változás, pl. a férj elvesztése (akár válás, akár egy tragédia következtében) könnyen a padlóra küldi még azt is, akinek a gyereknevelés mellett is van állása, hát még, aki tényleg főállású anya. Képzettség és gyakorlat nélkül a munkaerőpiacon nem sok esélye van.

P.E. 2009.05.09. 13:42:47

@zzzsuzsa: Akkor most az a kérdés, mit jelent igazából nőnek lenni.

Szeretetből, örömmel,szabadon megfőzni a kávét kétdiplomásan is, és felszolgálni. No jó, a mosogatásban el kelne egy kis segítség:))

cziczmiczpindur 2009.05.09. 15:20:46

@P.E.: Ha kétszer megfőzöd, harmadszor elvárják...

kis_csirke 2009.05.09. 15:30:15

@P.E.: "Szeretetből, örömmel,szabadon megfőzni a kávét kétdiplomásan is, és felszolgálni."

Az a jelenség tud kiborítani, hogy megvan az az (ősi?) reflex a férfi kollegákban, hogy az egyszem női kollegától várták volna el a kávéfőzést, jegyzetelést, irodaszer rendelést stb.. Barátságból megcsinálom, de "munkakörileg" soha -mivel az nem a munkám része. És ez a jelenség független a diplomák számától.

Nekem messze nem azt jelenti nőnek lenni, hogy kávét főzhetek a kollegáknak. Neked?

@ige: hű, húzós az eset. Szerinted a nőiességében sérült, vagy önelfogadása sérült olyan súlyosan, hogy egy ilyen erős fellépéssel kompenzál?

@cziczmiczpindur: egyetértek. Azt vettem észre, hogy azok a családanyák, akik önként, "hivatásból" lettek azok, soha nem éreznek kisebbségi érzést a munkahelyen dolgozó nőtársakkal szemben, és nincs szükségük hatásos, vicces kis történetekre ("...én egy pszichológiai kisérletvezető és fő-fő logisztikus vagyok a 3 gyerek mellett"..) az önértékelésük megtartásához. Akik a helyükön vannak, azok elfogadják a többféle női utat is (sőt, lehet, hogy a gyerekek mellett képzik is magukat, készülve a jövőre).

kis_csirke 2009.05.09. 15:42:46

@cziczmiczpindur: Ha kétszer megfőzöd, harmadszor elvárják.

Maximálisan így van.

(De akinek már van némi munkatapasztalata, tudja: ha barátságbóül megcsinálsz bármilyen munkát kétszer, harmadszor számon kérik, mintha a tiéd lenne...ez nemtől független jelenség :-) ).

zzzsuzsa 2009.05.09. 21:01:25

@kis_csirke: @ige: ilyen "traktorosok" vannak egy páran az biztos és valóban mindenkit bedarálnak, viszont olvasván titeket eszembe jutott egy kósza gondolat: tényleg feminizmus, emancipáció, női egyenjogúság, szóval, hogy valóban az a legmélyebb probléma, hogy a pasik hogyan viszonyulnak a diplomás nőkhöz, vagy az egész úgy ahogy van arról szól, (és ebben benne van az is, hogy elvárják hogy meglegyen a kávé, vagy mi! ) hogy hány diplomád van, milyen karriert "futsz" be, hogy mész férjhez, hogy nézel ki, milyen a háztartásod, tudsz e életed egyetlen párjával kedves lenni, megértő, gyerek már oviban angolt tanul e, sok barát, vidámság és boldogság... nem sok ez? Nem sok ez egy nőnek? Nem lehetne lassítani? Az egész élet egy végtelen küzdelem. És ezért gondolom, hogy elvesztettük a nőiességünket. Egyszerűen nincs idő rá. :-) Mi lehet a megoldás, mert ennyi boldogtalanságot és nyomort látva tényleg felmerül a kérdés!

P.E. 2009.05.09. 21:40:33

@kis_csirke: Nekem nőnek lenni azt jelenti, hogy a nagycsütörtök este rám bízott feladatot Őérte tenni, ott hol vagyok, ott hol élek, anyaként, feleségként, orvosként, kollégaként , emberként.

bölcsésztanár 2009.05.09. 21:49:11

@zzzsuzsa:
Én azt veszem észre, hogy mindent lehet, de nem egyszerre. Ahogy a Prédikátor mondja: mindennek megvan a maga ideje. Ideje van annak, hogy keressünk, tanuljunk, képezzük magunkat, tapasztalatokat gyűjtsünk. Aztán annak, hogy feleségek legyünk, gyerekezzünk teljes erőbedobással. Aztán, mikor eljön az ideje, megint használjuk az ösztönös tudás helyett a tanultat. Kinek mikor jönnek el ezek a pillanatok.
Én akkor könnyebültem meg, mikor rájöttem, hogy kicsi gyerekek mellett fizikai képtelenség komoly munkát végezni. (Ennek ellenére ezt tettem hónapokig, de nagyon megsínylette mindenki) Most tudom élvezni ezeket az éveket, aztán majd csinálok olyat is, amit tanultam. De nem most.
Szerintem fontosak az ilyen felismerések, mikor félre lehet dobni a belül nem létező késztetéseket és a mában élni úgy, hogy nem feszélyez a sok-sok lehetőség, amivel nem tudok élni.
(Most nem arról írtam, mikor kényszer a sokféle szerep egyszerre, mert meg kell élni valamiből. Az nagyon kemény lehet, de nincs róla tapasztalatom.)

zzzsuzsa 2009.05.09. 22:47:27

@bölcsésztanár: Ez nagyon jó, bár tényleg vannak akik muszályból kénytelenek bevállani mindezt. Az jó, ha ez neked ilyen természetes.

kis_csirke 2009.05.09. 23:18:05

@P.E.: hát, ezt akár egy férfi is írhatta volna. Épp a lényeges maradt ki érzésem szerint :-)

@zzzsuzsa: az általad leírt problémákat (a lassítás igényét) nem ehhez a témához illőnek érzem. Ez a férfiakat is ugyanígy nyomja, ez a teljesítménykényszer. Ők is ugyanúgy szenvednek ebben, mint a nők. De egyetértek alapvetően, jó lenne lassítani-tudni.

zzzsuzsa 2009.05.09. 23:53:56

@kis_csirke: Lehet, sőt biztos, hogy igazad van, bár én azt hiszem és szeretném végre látni, és érteni, mi a nő! Gondolod, hogy egy férfi ugyan olyan problémmákkal küzd?
nehezen képzelem el azt, hogy egy férfi szóval FÉRFI nem az aktív és teremtő részt szeretné kivenni az életből. Ha már a szerepeknél tartunk... Így a lassítás igénye inkább női oldalról fogalmazódik meg. De lehet, hogy neked van igazad és nem illik ide ez.

kis_csirke 2009.05.10. 07:59:16

@zzzsuzsa: most rohannom kell :-)))))
De gondolkodom és jövök a válasszal.
Szép napot!

cziczmiczpindur 2009.05.10. 20:12:23

@zzzsuzsa: dehogynem illik, már a poszt okán is....

kis_csirke 2009.05.10. 22:30:23

@zzzsuzsa: nos, valami olyasmire gondolok, hogy sok-sok klisé, elvárás él a társadalomban, mi a férfias (teremtő, aktív stb.) és mi a nőies (befogadó, gondoskodó).

De szerintem szegény férfiak túl vannak terhelve az elvárásokkal, mi szegény nők meg kicsit alá vagyunk becsülve. A férfiak nem csak "macsók", hanem ugyanolyan érzékeny lények, mint mi. És mi, nők nagyonis szívósak tudunk lenni.

Aztán eszembe jut Jung, érdemes tanulmányozni az anima/animus elméletet, messze összetettebb az ember, mint néhány társadalmi elvárás.

(Bocs, ez már erősen off topic volt.)

zzzsuzsa 2009.05.11. 01:54:30

@kis_csirke: Igazából egyetértve veled, meg egy kicsit másként is gondolva, azt hiszem, illetve az a baj, ott van a gond, hogy igazából nem ennyire tiszta a kép. Elmosódnak a határok, ami a női és férfi szerepeket illeti. Elvárás szerintem legalábbis ezt én így érzékelem inkább a nő felé van.
Legyél okos, szép, sikeres, kedves, tudj bánni a környezetedben lévő embertársaiddal, légy megértő, dolgozz sokat, keress, aztán menj haza és főzz jó és finom vacsorát, miközben vidáman énekelsz a gyerekeidnek, babusgatod a férjedet, takarítod össze a koszos zoknikat, ezek után tudjál csábítani és másnap frissen kelj 5-kor, hogy mire a család felkelt legyen reggeli az asztalon.
Ha netán ezt így nem tudod bevállalni, összeül a családi kupaktanács és "megbeszélitek", hogy mit rontottál el.
A másik gondot ott látom, hogy a pasikkal szemben viszont túl kevés az elvárás. Az mindenképp elvárás, hogy hozzák a pénzt, tartsák el a családot, viszont az, hogy "legyenek igazi férfiak" ez szerintem nincs tisztázva, hogy ez mit is jelent. Mert ez ma annyit takar, hogy hozza a pénzt és egész nap dolgozzon, különben nem lesz két kocsi a családban és nyári utazás. Persze nyílván változó, hogy milyen közegben ez valójában hogy néz ki, de nekem MINDEN ismerősömnél, családoknál ez nagyon kemény valóság. És a baj ott van, hogy az anyukák egyedül nevelik fel a gyerekeket, míg apa időnként beszédül munka után.
Vagyis, a mai férfi szerepkör annyiban egybevág a hagyományos férfi szerepkörrel, hogy családfenntartóként még funkcionálnak (lásd mammut vadászat). Egyébként pedig, mivel a NŐ sokkal több "szerepbe" kényszerül (pénzkereset, gyerekek, háztartás) nem kiegyensúlyozott a dolog. Mivel a nagyobb család kis egységekre bomlik (mindenki a maga létfenntartásáért küzd) így nagyon más a helyzet, mint egy szűkebb közösségben,(falu, község,kis város) ahol nagyobb az összetertás/tartozás a nagyobb családon belül, és az anyák (talán) nincsenek ennyire elszigetelődve és nem hárul ennyi minden rájuk, mivel a család többi nő tagja többet segít adott esetben. De ez csak egy kósza gondolat, idealizálás, a valóságban nem hinném, hogy sok ilyen van.
A férfi pedig, akármilyen furcsa is a mai "emancipált" világban, mégiscsak jobb pozícióból nézeget "lefelé". (egyébként idézek Csernustól: hímsoviniszta világban élünk..... )
Ami engem az egész történetben leginkább zavar és tudatosan próbálok ez ellen tenni, szóval, annyira nincsenek közösségek (persze a keresztények azért más helyzetben vannak) és főleg a családok olyan nagyon széthúznak, nem szeretik egymást nincsenek együtt, a nők olyan nagyon egyedüli individualista küzdelmekre kényszerülnek (szerintem házasságon belül is) hogy ebből csak az a kiút, ha kilépsz a körforgásból. Vagy megtalálod életed párját, aki TÉNYLEG társ (és nem azért, hogy pasi legyen és hozza a boldogságot, hanem, hogy TÁRS. )(nem úgy, mint a legtöbb, ill sok házasságban, hogy -szülsz gyerekeket oszt' jó napot) Nagyon nehéz ezt leírni ((egyébként, jó, hogy mondod, érdekel ez a jungi anima/animus, utána fogok nézni)
Végülis a lényeg, amit akartam: A család (és a nagyobb család is beletartozik) annyira szétesett, hogy ez nem csupán anima/animus, férfi/nő kérdés szerintem ma már. Sőt pont itt van a kutya elásva.

bölcsésztanár 2009.05.11. 10:56:59

@zzzsuzsa:
Igen, rosszabb pillanataimban én is ilyeneket gondolok. Aztán szétnézek magam körül, s látom, hogy elég sokan vannak "okos" anyukák és apukák, akiknek sikerül megtalálni a megoldást. Pl. szinte jósolható jelenség, hogy ha ifjú pár jó messzire elköltözik a szülőktől, az első-második gyerek után szépen visszaszállingóznak (ha nem is a szülői házba, de legalább a környékre), mert rájönnek, hogy jó az, ha van segítség. A marha nagy egó építése mellett szépen rájönnek, hogy az együttműködés teszi csak élhetővé az életet, és ehhez elég sok mindent el kell viselni anyu/anyós részéről, de megéri.
Vagy ha nincs a közelben aktív nagyi, anyukák kénytelenek összefogni és egy mesterséges nagycsaládot létrehozni, és ehhez is előbb le kell győzni a szép nagyra nőtt individualizmusukat és kompromisszumokat kötni.

Úgyhogy én látok optimizmusra okot, főleg azért, mert ez a közösségesdi nagy iskola a mi generációnknak, akik abban nőttünk fel, hogy "tanuljál, dolgozzál, számodra már lesz értelme. Mással meg ne foglalkozzál, majd mi segítünk."

Egyébként (főleg vidéki barátaimnál) azt figyelem meg, hogy ahol van okos nagyi vagy dédi, ott sikerült összetartani a családot, többgenerációs házikóban nevelgetik a testvérek, unokatestvérek a gyerekeiket. Csak sajna ez nagyon ritka.

P.E. 2009.05.11. 13:10:00

@kis_csirke: Kíváncsi lennék számodra milyen lényegeset hagytam ki?

Téglagyári Megálló 2009.05.11. 13:56:16

@P.E.:

Khm, a diploma itten misztifikálva van, kérem. Azt nem darabszámra mérik, vagy ha valakinek sok van, az nekem gyanús. Miért nem méreti meg magát egy munkahelyen? Esetleg harmincX évesen is jó tanuló szeretne lenni?

cziczmiczpindur 2009.05.11. 14:17:24

@bölcsésztanár: igen, a szülők nagy reményekkel építenek/vesznek többgenerációs házakat, aztán néhány év múlva arra ébrednek, hogy a gyerekek elköltöztek, a fél ház üres, ők meg nyargalhatnak utánuk.

kis_csirke 2009.05.11. 16:57:34

@zzzsuzsa: azt hiszem, más szempontból beszélgetünk.
Én a lassítás igényével kapcsolatban arra jutottam, hogy elavult a családfenntartó, erős férfi -- családi tűzhelyt őrző, lassúságot igénylő anya kliséje.

És ebből a változásból a két nem közül a férfiak kerültek ki vesztesként.

Az ipari forradalom megjósolhatatlan következményekkel járt a férfiak identitására. A társadalmi változások során kiderült, hogy a nők (talán az anyai ösztön miatt) több területen remekül megállják a helyüket. Egyre csökken a férfiak "élettere", mivel a nők tanárok, orvosok lettek, képesek önálló döntésekre, sőt, még a papi pálya felé is kacsingatnak (prostestáns egyházakban már ebből nincs probléma, nálunk csak idő kérdése).

De ezzel párhuzamosan a nők nem nagyon akarnak helyet adni a férfiaknak a "klasszikus" női szerepekben: család-gyereknevelés (érdemes újraolvasni az egyik itteni blog kommentjeit jezsuita.blog.hu/2009/03/20/apak_haza).

Ez a térvesztés nagyon elbizonytalanította a férfiakat. Valami ilyesmit szerettem volna írni.

Még annyi, hogy ez szerintem, helyi, kulturális dolog. Ha megnézzük, más kultúrákban létezik matrialchális berendezkedés, ahol a férfiak férfiként tudják érezni magukat, a nőkkel szembeni vagy-vagy játszma nélkül is.

kis_csirke 2009.05.11. 17:06:47

@P.E.: szerintem épp a női mivoltod maradt ki. A mondatod egy keresztény LÉLEK mondata.

Ezt bármelyik férfitárs is írhatta volna: "Nekem férfinak lenni azt jelenti, hogy a nagycsütörtök este rám bízott feladatot Őérte tenni, ott hol vagyok, ott hol élek, apaként, férjként, orvosként, kollégaként , emberként."

Nem tudom, érted-e, mit hiányolok.

Kitalátor (másként) gondolkodó · http://kitalator.blog.hu 2009.05.11. 17:07:11

@kis_csirke: Nálunk is létezik matriarchális családmodell. Amit néhány évtizede még csak az USA "színes" városrészeiben írtak le, az már nálunk is hétköznapi, legalábbis a színes fémgyűjtők és az ún. lumpenproletárok között.
Van ugyebár az anya, akinek vannak gyerekei. Az egyes gyerekek jellemzően más-más apától vannak, de egy-kettőnek lehet ugyanaz is az apja. A fogamzás után előbb-utóbb ugyanis elkapják, rács mögé dugják az apát, viszont élni kell, a többi gyereket is el kell tartani, meg különben is, a matriarcha összeáll egy másik férfival, aki szintén előbb-utóbb "bebukik", és akkor meg vagy kiszabadul az előző, vagy jön a következő. A fogamzásszabályozás módszereit általában ismerik, de nem alkalmazzák, a gyermekek utáni támogatások a létfenntartást szolgálják.
No ezek a férfiak férfiként tudják valóban .érezni magukat, elzárva még egymással szemben is...

kis_csirke 2009.05.11. 17:15:57

@Kitalátor feljegyzete: szerintem ül a példád (bár állatorvosi ló esete, több problémát is be lehet mutatni ezzel a jelenséggel).

Ha nem távolítjuk el magunktól a problémát és körülnézünk szűkebb környezetünkben, a rengeteg szétesett család is ennek az identitási problémának is az oka (a család intézményének társadalmi csődje is talán).

zzzsuzsa 2009.05.11. 17:35:14

@kis_csirke: Azt hiszem, abban egy véleményen vagyunk, hogy szétesett a család....a többit még párszor átolvasom és a te véleményedet is@Kitalátor feljegyzete: mert egyenlőre nem tudom, mi is akar ez lenni :-)

cziczmiczpindur 2009.05.11. 18:06:14

@Kitalátor feljegyzete: Az én családomban is matriarcális családmodell volt, csak éppen nem abban a kevéssé szimpatikus megközelítésben, ahogy Te leírtad.

Nagyszüleim szentségi és szerelmi házasságából két szép kislány született. A kisebb másfél, a nagyobb három éves volt, amikor gondoskodó nagyapám beteg lett, és meghalt. Nagyanyám özvegyen maradt, megélhetés és támasz nélkül. Nem volt sok választása, családfővé kellett válnia. Kölcsönökből nyitott egy pici boltot, megtanulta vezetni, egyedül szerezte be az árut, árult a boltban, nevelte a kislányokat. Harcos asszony lett belőle. És harcos maradt később is, amikor megismert egy derék embert, és hozzáment. Megszületett a harmadik gyermeke. Ez a derék ember katolikus volt, az egyik érsekség alkalmazottja. Nagyanyám református lelkészi családból származott, a kislányok apjuk után katolikusok lettek. a derék embert, aki elvette az özvegyet a két kis katolikus árvával, az érsekség elbocsátással büntette, mert reformata asszonyt vett feleségül. Időben épp az előző gazdasági világválságnál tartunk, a derék ember nem talált másik állást, alkalmi munkákat próbált vállalni, változó sikerrel. Nagyanyám a kicsi boltból immár ötödmagát tartotta fenn. Batyuval utazott a vonat tetején, élelemért. A háború alatt körbemenekülte az országot a lányokkal. A sajátjai mellett felnevelt még két fogadott gyermeket, akiknek a szülei odavesztek. Aztán gondját viselte az unokáknak, tőle tanultam tésztát gyúrni, kertet művelni, nagycsaládra kevés pénzből jót főzni, beteget ápolni, Isten nevét felekezetre tekintet nélkül dicsérni. Haláláig összetartotta a családot, végakarata így szólt: Gyermekeim, ne hagyjátok el egymást.

Matriarka volt. Áldott legyen az emléke.

bölcsésztanár 2009.05.11. 18:36:28

@cziczmiczpindur:
Jaj, de jó, hogy ezt leírtad! Nekem olyan sokat jelentenek az ilyenek, mert nálunk senki hasonló sincs a családban, de modelleket ugye kell keresni...

zzzsuzsa 2009.05.11. 19:29:45

@Kitalátor feljegyzete: Nem értem mire gondolsz, mikor ezzel a példáddal akarod bizonyítani, hogy nálunk is létezik "matriarchális" családmodell. Véleményem szerint ez minden, csak nem matriarchális és nem családmodell. Akkor talán definiáljuk mit jelent ez a szó.
Szerintem egy olyan családot jelent, ahol anyaközpontúság van, az apa kevesebb szerephez jut, szóval most bocsánat a kifejezésért, de egy kicsit "ki van herélve" .
Valami olyasmire gondolok, mint a "Nagy kékség" c. filmben a "mamma", persze itt nem kicsit, nagyon (:-) túl van "hajtva" a figura.
Számomra valahol ez jelenti a matriarchális családmodellt. Persze van ennek más oldala is, de most maradjunk ennél a példánál.
Kicsit vicces, hogy előhozod a magyar színesfém gyűjtő hajléktalant, aki potyogtatja a gyerekeket. Szerinted ez a magyar matriarchális család? ( nemtom, olyan rossz érzésem támadt) @kis_csirke: nehogy már erre bólogatni kelljen!
Szerintem ma Magyarországon ALAPVETŐEN NEM matriarchális a társadalom, (persze vannak családok és @cziczmiczpindur: gyönyörű példája is ezt mutatja)
Nagyon is férfiközpontú, és abban viszont teljesen egyetértek, hogy úgy férfiközpontú, hogy ez a férfiaknak sajna nem jó. Mert azt gondolom, ha a nők túl sok szerepet kapnak, nem tudnak elég kedvesek maradni a férjeikhez, egyszerűen azért, mert ők is emberből vannak és csak egy emberből!!! Ezért aztán minden borul.
Én azt gondolom, IGEN, vannak olyan családok, ahol megvan az egyensúly. Biztosan vannak, viszont a realitás az, hogy ezek vannak SOKKAL KEVESEBBEN.

kis_csirke 2009.05.11. 20:58:21

@zzzsuzsa: félreértettél, azt írtam: más "kultúrákban létezik matrialchális berendezkedés".
Az európai nem az.
Nálunk megváltozott az identitás és még nem alakult ki az új ( az egyre gyorsuló folyamatok nem is kedveznek, hogy valami kikristályosodjon).

Kitalátor (másként) gondolkodó · http://kitalator.blog.hu 2009.05.11. 21:04:17

@kis_csirke: @cziczmiczpindur: @zzzsuzsa:

Semmi hátsó szándékom nem volt, csak bemutattam egy járványszerűen terjedő matriarchális családmodellt. Mert ez az, akkor is, ha nekünk nem tetszik. A patriarchális családmodell ellentéte. Természetesen nem kötelező, hogy a matriarcha poliandriában éljen, de azért legalábbis a vertikális többférjűség nem példa nélküli. Az meg válás és börtön nélkül is összejöhet, lásd az egyszeri székely fiú sóhajtását*. Nálunk "természetesen" patriarchális családmodell volt történelmileg jellemző, elvégre a kultúránk zsidó, keresztény, görög és "szkíta" gyökerei mind-mind arra predesztinálnak minket. Megjegyzem ugyan, hogy történelmünk kivételesen bővelkedik olyan "nagyasszonyokban" is, akik a korukbeli híres külföldi nőktől alapvetően különböztek, ugyanis azokkal szemben nem fékezhetetlen férfifaló étvágyukról lettek híresek, hanem arról, hogy egyenrangú vezetőként védtek várakat, nemzetet.


*"Az én anyám kemény asszony volt. Három urát temette el. Kettő pedig csak aludt..."

kis_csirke 2009.05.11. 21:18:29

@Kitalátor feljegyzete: na, Kitalátor, ki sem néztem belőled ilyen józan értékelést erről a témáról :-) DDDDDDDDDDDDDD. Köszi. (Legalább 3 túrórudit érdemelsz :-) )

lálo 2010.01.31. 15:02:58

Ez egy nagyon-nagyon régi post. Mégis írok hozzá még egy kommentet, leginkább, mert érintett vagyok – hátha így mégis más…

Bár a post célja, hogy merjünk neten ismerkedni, én mégis inkább egy másik aspektusára reflektálnék, leginkább a boldogság kérdéskörhöz. Minthogy egy „vallásos” – nem szeretem ezt a szót, mert életidegen nekem, pedig nem tartom magam annak - lány vagyok, de leginkább olyan, akinek nagyon fontos az Istennel való kapcsolata, most ahhoz veszem a bátorságot, hogy arról írjak kicsit, hogy ez ezen a ponton, nálam hogyan jelenik meg.

Tök sokáig nem értettem, hogy az Isten miért nem küld valakit. Hogy miért van mindenki másnak valakije, csak nekem nincs. Hogy nem érdekli, hogy szomorú vagyok? Hogy nem esik meg rajtam a szíve? Ez tök sokáig konflikt volt. Most azt gondolom, hogy az Isten nem „legózik” velünk, hogy nem pakolgat ide-oda. Nem hullajt le valakit az égből, hanem arra hív, hogy dolgozzunk együtt, hogy játszunk össze. Hogy abból építsünk, ami van. Pl most abból, hogy nincs pasim. Nem azt jelenti, hogy ne tegyek érte semmit, sőt! De azt tapasztaltam meg, hogy tökre tudtam, hogy miket szeretnék az életemben, még évre lebontva is. (Mostmár kb 3 éve házasnak kellene lennem…) De ezt nem sikerült ráerőszakolnom az Istenre, a világra. – Hála Istennek! Na, de hogyha merem venni a bátorságot, és a kívánság-, elképzeléslistámat félre tudom tenni egy pillanatra, és egy nagy levegő után megkérdezem az Istent, hogy Neki mi az elképzelése, akkor abból mindig valami nagyon izgalmas dolog jön ki. Valami olyan, amit soha el se mertem volna képzelni, annyival gazdagabb a fantáziája, annyival többnek lát engem: pl elhiszi, hogy tényleg boldog lehetek pasi nélkül is – és tényleg az vagyok. Ez nem jelenti azt, hogy soha ne fájna, hogy nincs pasim, de az szomorú is lenne, vagy hogy ne törekednék arra, hogy legyen, hanem azt jelenti, hogy gazdagodom abból az időből, amíg nincs. Hogy boldogan élek így is. Ez egy izgalmas időszak, egy színes része eddigi életemnek. Hogy nem érzem elvesztegetett időnek. Sőt…

bölcsésztanár 2010.02.01. 10:04:20

@lálo:
Azt hiszem, olyanra jöttél rá, amire kevesen szoktak a "vallásos" emberek közül, jelesül, hogy Isten nem Dévényi Tibi bácsi a Három kívánságból. És nagyon igazad van, hogy akkor is szépnek látod az életed, ha épp egyedül vagy. Hiszen akkor tudnak mások is téged szépnek látni, és ez vonzóbb a férfiak számára is. Okosat mondtam, öblítek is. De te tényleg okos vagy!

cserenkov 2010.02.01. 18:25:41

OFF, de nem bírom kihagyni! Ezt ma kaptam:

Legrosszabb mondatok esküvőn

1. Aki elkapja a művirág csokrot, hozza vissza, mert vissza kell vinnünk Marika néni sírjára.
2. És most halljuk Vangelistől a tűzszekereket a veresegyházi asszonykórus előadásában.
3. Amit mi vettünk hűtőt 40 ezerrel volt több a fritőzüknél, mégis két sorral előbb ülnek..
4. Gyermekeim, a házasság nehéz dolog, többek között ezért mentem inkább papnak.
5. Csókoljátok meg egymást, de a nyelv a szájban marad!
6. Az itt megjelent Béla, László és Mariann házasságot akarnak kötni, kérném mégis, előbb gondolják át, hogy ki jött fél tizenegyre

szófialoren (törölt) 2010.02.09. 17:10:59

Istentisztelet.hu

Egy hétig sem voltam fent. Nem tudtam egyetlen levélre sem válaszolni. Valami közbejött az életemben,nem volt elegáns dolog tőlem,de nem volt erőm, mindegy. Már éppen azon gondolkodtam levegyem-e magam, vagy kezdjek el válaszolgatni a levelekre, mire befutott egy utolsó gyöngyszem. Idézet: "Nem kurvát kerestem, hanem társat. Már rég válaszolnod kellett volna, te rohadt, náci, kurva."
Istentisztelet.hu
Taps. Éljen. Köszönjük.
Valahogy elment mindentől a kedvem. Tudom, hogy badarság. És a kitartás, meg a türelem és a Jóisten kegyelme, és egy hülye ne vegye el a kedvem. De elvette.
Marad a párta. Csak a kutya, macska ügylettel nem tudok megbarátkozni, ha belegebedek sem. És a hatvanévesen jövő nagy Ő, inkább már ne jöjjön.
Jaj,jaj, jaj. Csak ne szorítana úgy ez a párta...

azallamenvagyok 2010.02.09. 17:43:06

@szófialoren: tanulj meg nevetni ezeken:) ne add fel, tényleg...

pacsy 2010.02.09. 21:29:36

Tapló férfitárs...
Benned pedig VAN elég életerő ezek kiheverésére!

szófialoren (törölt) 2010.02.10. 10:58:17

Köszönöm a bátorításokat. És persze nevetek. És persze heverem kifelé. Csak ez a nevetés nem annyira vidám. Számomra tényleg reménytelennek tűnik a netes társkeresés. Nem azért, mert alapból nem működhetne. A családomban ott az élő példa arra, hogy összejöhet. De van, aki képtelen erre. Mint például én...:-( Egyszerűen nincs lelkierőm hozzá. Túlságosan klasszikus módon működöm. De ez nem egy klasszikus világ. És akármennyire is igyekszem, nem tudom átgyúrni magam mássá.
De nem nyavalygok. Szivárvány színű pártámat megigazítom. Megyek tovább:-)

álomfejtő 2010.02.10. 11:03:53

@szófialoren: lehet, ha bekötik az ember fejét, jobban szorít, mint a párta.:))
Engem például a férjem simán elenged egy buliba,sajnos(: én meg simán elmegyek:)), s jobban érzem magam, ha táncolhatok egy jót, vagy épp csak nézem a párokat, vagy drukkolok régi jó pajtásnak, hogy kösse már be végre a fejét egy helyes lánynak. Innen fotölyből már persze könnyű.Otthon meg vetett ágy várt, s meg is hatódtam, tényleg.

szófialoren (törölt) 2010.02.10. 13:35:25

@álomfejtő:
hát most erre mit is...
Éltem már párkapcsolatban. És nem misztifikálom. Igen, van amikor szorító tud lenni. Az ember egóját mintha vésővel és kalapáccsal faragná a másik. Vagy éppen maga kapcsolat. Vagy hogy még szebben és közhelyesebben fejezzem ki magam: a szeretet. Buli, vagy nem buli, sajnos ennél súlyosabb problémákkal találtam szemben magam egykor.
De azért, amit írtál, klassz. És tudom, vannak olyan házasságok, ahol ez elképzelhetetlen, úgy szorítják egymást a házastársak. Láttam ilyet, nem egyet. De azért azt is meg kell jegyeznem, jobban szeretnék a párommal bulizni. De lefordítom az esetedet másra. Mehet haverokkal ide-oda nélkülem is. Lehet hobbija rajtam kívül is. Stb. És fordítva...

zzzsuzsa 2010.02.10. 14:15:52

@szófialoren: Tetszik a nicked!! :)) Ez egy off jellegú hozzászólás lesz, már régóta nagyon zavar valami: Nem lehetne a "párom" helyett más szót használni? Ugyanis ez nem fedi le a valódi státuszt.:)) Tehát vagy férjem, vagy kedvesem,szeretőm. Engem nagyon zavar az, hogy olyanok is használják, akik nem házas kapcsolatban vannak, de hosszú távon együtt élnek, egy háztartásban. Nem kellene nylltabban fogalmazni? Azt hiszem ebben a szóban benne feszül az a vágy is, hogy jó lenne, ha igazi párról lenne szó, nem csak kedvesről. Szóval elmosódnak a fogalmak, nem tiszták a viszonyok, nem lehet tudni, ki kinek a micsodája. Ez igazi értékvesztés/válság. És nagyon őszintétlen kifejezés.

szófialoren (törölt) 2010.02.10. 15:34:01

@zzzsuzsa:
örülök, ha tetszik a nickem:-) Most érdemben lehet, hogy nem tudok értelmesen reagálni arra, amit írtál. Mert szerintem ez borzasztóan szubjektív dolog. Én sajnos nem írhatom Róla, hogy férjem, mert nem volt az. Nekem a kedvesem mesterkélt, a szeretőm pedig tudjuk, valami egészen mást jelent. A párom szóról pedig egyszer olvastam valahol éppen valami ilyesmi kapcsán, hogy párja a zokninak van, de nem a nőnek és nem a férfinek. Ennek az illetőnek eleve a szóval volt baja. Ha én most nyíltabban fogalmaznék, hogy ki volt Ő nekem és én neki, nem találnék rá jó magyar szót. Szerintem ezen ne lovagoljunk. Mert ez meglehetősen személyes. És tudom, hogy a házasság szentség, gyönyörű, komoly és fontos dolog. És az egyetlen helyes út a párkapcsolatok szempontjából. De a nem házasságban élők kapcsolatait (amiről meg egyébként semmit sem tudunk) alapból ne ítéljük el, mert nem tudhatjuk, milyen életsorsok vannak mögöttük. Mert engem meg ez a hozzáállás zavar.
Miközben természetesen értem, hogy mire utaltál mindazzal, amiről írtál. És semmiképpen nem szeretném elbagatellizálni azt, hogy lényeges különbség van a szentségi házasság és az együttélés között. Csak ismeretlenül ne általánosítsunk és ne ítélkezzünk. És akkor élhetőbb, könnyebb. Mindenkinek:-)
És én tudok ám még szavakat a nem házastársra:
rózsám, galambom, tubicám, csillagom, virágom, babám, barátom, párom. Na jó, utóbbi törlendő:-)
Kiegyezünk?:-)

zzzsuzsa 2010.02.11. 12:05:21

@szófialoren: Nem hinném, hogy nekem jogom lenne bárkit is elítélni azért mert nincsen "kedvese" (nekem tetszik ez. Nem mesterkélt, csak lehet, hogy kicsit ódivatú és nem a csetelős internet fórumok közkedvelt kifejezése. Tényleg nem lenne fontos szerinted egészen pontosan definiálni, hogy én és "Ő" kicsodák is vagyunk egymásnak? Mert lehet, hogy kiderülne, mi is köt minket össze, mi a perspektíva és hová akarunk eljutni, mit akarunk megvalósítani? Mi is motivál? És miért is???? A "párom" is ódivatú de nem véletlen, hogy ma újból használják. (retrosították:)) A párom, ma egyértelműen a férjem helyett, vagy a kedvesem, tubicám, kisegerem, csillagom édesem, galambom, életem, drágaságom helyett van. Sajnos.
Párom. Celebkifejezés.
Bocs!! Ez nem személyesen neked szól, hisz nem is ismerlek!!

szófialoren (törölt) 2010.02.11. 16:41:59

@zzzsuzsa:
szerintem teljes mértékben elbeszélünk egymás mellett. Főként, mert ha nem személyesen nekem szól, amit írsz, mégis nekem reagálsz, akkor nehezebb szót érteni.
És oké, lehet, hogy túlérzékeny vagyok, és nem akartál burkoltan sem ítéletet mondani. Bocsánat, mert tényleg nem tehetsz arról, hogy én vagyok már csupa seb az okostojás katolikus házasok kioktató és önelégült stílusától. És már akkor is védekezem, amikor még nem is támadott meg senki.
De akkor sem gondolom, ha valakiről azt mondom, ő a kedvesem, akkor ezzel definiálva lenne a kapcsolatunk mélysége, minősége és, ahogy Te fogalmaztál: a mi is köt minket össze, mi a perspektíva és hová akarunk eljutni, mit akarunk megvalósítani, mi is motivál és miért is. De ez szerintem a férjem szóban sincs így egy az egyben benne. Egyébként, igen, gondolom, hogy egy kapcsolatban definiálnunk kell mindazt, amit említettél. Sőt innen indulunk. Csak sajnos ezt egy szóban a külvilág felé úgysem lehet belesűríteni. Bármilyen gazdag is a magyar nyelv. Lehet, hogy az indián nyelvekben vannak erre szép hosszú kifejezések. De nálunk nincsenek. De annyira, annyira felesleges ez a furcsa vita köztünk. Szavakon lovagolsz. Én meg csak itt pislogok, mint a macska a cikk elején. Volt egy férfi az életemben, utaltam rá néhány megszólalással arrébb, azt mondtam rá, hogy a párom volt. Mert az volt. És mert mégsem írhattam, hogy Mackóbéka:-) És most meg olvashatom, hogy értékrendi válság, celebség, meg a csetelés. Ráadásul soha életemben nem cseteltem senkivel:-)
De legalább vissza tudok kanyarodni az internetes társkeresés és társalgás problémájához. Illetve az én problémámhoz. Nem látjuk egymást, nem ismerjük egymást, csak szavakat használunk. Nem látjuk a gesztust, a másik szemét, a jószándékot. Aztán egyszer csak benne vagyunk egy "minek nevezzelek" vitába. De persze az is lehet, hogy én vagyok erre a társalgási formára totálisan alkalmatlan. Vágyom vissza a XX. századba. Annak is az elejére. Vagy még elébb. Bálozás aztán szép karcsú lúdtollakkal írt levelek...:-)

álomfejtő 2010.02.12. 09:53:20

@szófialoren: "lehet, ha bekötik az ember fejét, jobban szorít, mint a párta.:))"
Tudod, az első hozzád szólásomban leírtak mind igazak, csak éppen 2 évtized kellett , hogy szabadon elmenjek, ha szeretnék, mert az én kedves férjem sose jött velem társaságba, nem hogy táncolni.Amikor bemutatott a családjának, az első dolga volt, hogy feltett egy zenét és táncoltunk,s összefutott a család apraja -nagyja. Színházba jártunk..., esküvő után, meg mintha elvágták volna... a fenti történetem a második szabad döntésem volt egy önálló estére.:)

szófialoren (törölt) 2010.02.12. 10:33:39

@álomfejtő:
Persze ez azért más így. És ez nem semmi. És még a remény is benne van, hogy ha a férjed jó szívvel elenged, egy szép napon jó szívvel Veled megy. Mint anno.

zzzsuzsa 2010.02.12. 11:52:40

@szófialoren: Elég, ha annyit mondok neked, hogy én sem vagyok házas? :))) Mondtam, hogy nem személyesen neked szól a reakcióm, csak a szó már régóta zavar. Én nem használtam sosem. A túlreagálásban (is) pedig hasonlítunk egymásra!!:)) Üdv!!

szófialoren (törölt) 2010.02.12. 12:36:00

@zzzsuzsa:
Okés:-) És elég. És szerintem hagyjuk is az etimológiát. Mert nem fogjuk egymást úgysem meggyőzni. De szerintem már nem is akarjuk:-)
Túlreagálás...Egyszer olvastam egy személyiségtípusokkal foglalkozó könyvben, ahonnan kihámoztam, hogy négyes típus vagyok, hogy miként kell másoknak a négyesekkel bánni.
Első szabály: Ne reagáld túl, ha valamit túlreagál. Ő ilyen. És szenved is tőle eleget.
Ezen jót nevettem. Akkor már arcomra fagyott a mosoly, amikor viszont a négyeseknek szólt a tanács: Erős kézzel az érzelem nevű gombon. Tekerd lejjebb, tekerd lejjebb. Még mindig sssoookkk! :-)
Pedig már gyakorlom is:-)

szófialoren (törölt) 2010.02.15. 12:54:56

Lehet, hogy unalmas vagyok, de én még mindig maradnék ennél a témánál. Zsuzsával folytatott etimológiai eszmecserénk elkanyarított az eredeti és valós problémától.
De én most komolyan felteszem a kérdést, és aki tud segíteni, becsszó, kap tőlem pirospont.

Vagyis, hol ismerkedik manapság egy keresztény harmincas nő, vagy férfi akkor, ha a témaindító cikk tanácsai ellenére sem képes az internetes variációra? Másképp teszem fel a kérdést, vagyis hol vannak manapság olyan társaságok, ahol az ember hasonló korú és érdeklődésű emberekkel szórakozhat, kirándulhat, beszélgethet, akár még imádkozhat is?
Mióta túlestem egy fájdalmas szakításon, elmondom, eddig én miket tettem. Mert felkészültem. Nehogy rögtön a fejemhez vágjátok: először is, ne üljek otthon, és ne várjam a sült galambot. Nem tettem. De vagy nagyon béna vagyok, vagy egyszerűen tényleg nem vagyok eléggé értesült, hogy merre lehet menni. Ezért is kérem, aki tud segítsen.

1. lépés
Felkerestem egy állítólag pezsgő közösségi életet élő plébánia kórusát. Mert mégiscsak jó lenne keresztény közegben leledzeni és szeretek énekelni. Viszont a bibliaórákhoz, cserkészkedéshez, Pál Feri-féle pszichológiai fejtágításhoz semmi kedvem. Hát legyen az ének. Hívtak is, mentem is. Tapasztalat a következő: a kórusban az átlagéletkor ötven és hatvan közötti. Vegyeskar persze. Naná. De húsz szopránra jut négy tenor. És negyven altra hat basszus. Az asszonyok között az általános beszédtéma: menyeik és lányaik szülése, unokáik aranyköpése. A férfiak nem beszélgetnek. Mi van ott, ahol nem pezseg a plébániai élet?

2. lépés
Beiratkoztam angol nyelvtanfolyamra. Nyolcan vagyunk. Ebből hat velem egykorú nő. Egy hatvanéves pasi, aki azzal kergeti az őrületbe a tanárnőt, no meg engem, hogy Beatles dalokat fordítsunk. És van még egy tizennyolc éves srác. Annak meg már a Nirvana is ciki lenne. Épp akkor született, amikor én már a gimiben Curt Cobaint gyászoltam. Természetesen nyelvtanulásra teljesen jó a társaság. Elégedjek meg ennyivel.

3. lépés
Elmentem táncházba. Hozzám hasonló korúakat, no meg fésültebb értékrendű embereket sejtve. Ez nagyjából így is volt. De egyrészt a legtöbben párral érkeztek ide. Illetve megint rá kellett jönnöm, hogy öt percnél tovább nem bírom a népzenét. Mea culpa. És igen, felkértek. Két aranyos, kedves idősebb bácsi!

4. lépés
Keresztény(!)filmklub. Az állítólagos művészfilm után legszívesebben a jeges Dunának mentem volna. Azt már meg sem említem, a közönség itt is többnyire nőkből állt...Az azt követő beszélgetés pedig...Jaj, jaj, jaj....

További lehetőségként felmerült még a télen:
1.
Keresztény elit bál. A belépő a fizetésemnek kis híján a fele. Ha kívánkoznék közéjük, sem tudnék bejutni. Oké, biztos van olcsóbb is. De oda meg nem hívnak:-)
2.
Buli valamelyik éjszakai szórakozóhelyen. De egyszerűen már nem kívánkozom az éjszakai életbe. Ez is mea culpa.
3.
Olyan katolikus közösségek, (lelkiségi mozgalmak), akik mintha az egyházon kívül lennének. Illetve kinn is vannak, benn is vannak. (Persze legalább összetartanak.) Csak éppen külön végeznek maguknak liturgiákat és egyebeket. Egyház az egyházban. Megspékelve nagy lelki vivisectiókkal. Egyébként nagyon jó, hogy vannak. És senkit sem szeretnék megbántani, aki közéjük tartozik! Csak számomra ezek nem utak.

Tanulság és alig várom, hogy megcáfoljatok!
Azt látom, az egyházunkban úgy, ahogy támogatják a házasokat (házas hétvégék), az özvegyeket (nekik is vannak hétvégéik), az elváltakat (nagyon tiszteletre méltó feladatot vállalt magára az Emmanuel közösség.) De ha egyszerűen csak egyedülálló vagy, akkor találd ki magadnak, merre menj. Nincs kapaszkodó. És ott van még egy fájdalmas tapasztalat is. A mások előítélete, amivel persze nincs mit törődni, de mégis tud fájni. Én már kaptam meg azt sokgyermekes keresztény családanyától, hogy azért „kell” neki sok gyermeket szülnie, mert „egyesek” nem alapítanak családot. Mert családot „kell” alapítani. Mire én, ja, ha „kell”, akkor légyszi, add kölcsön a férjed a hétvégére. Kikerekedtek a szemei, de ma sem vagyok biztos benne, hogy eljutott hozzá, amit üzenni akartam. Az egyház is löki a szöveget, hogy kevés a házasság, kevés a gyerek. De segít valamit abban, hogy a magányos keresztény embereknek legyen közösségük, társaságuk? Elmegyek vasárnap a templomba, és rosszul leszek attól a kézzel fogható magányosságtól, amit ott lehet tapasztalni. „legyen békeség köztünk mindenkor” fordulok a mellettem állóhoz, akiről azt sem tudom kicsoda. Ehhez már csak plusz ráadás, hogy szerintem a Hozsanna énekeket, mintha az inkvizíció találta volna ki, különleges kínzások mellé. Magányos nénik, néhány fiatalabb nő, néhány család. De fiatalabb férfi szinte sehol. És ne higgyétek, hogy nem kérdeztem meg néhány templomban, hogy működik-e ott közösség. Jegyesoktatáson, hittanórákon, baba-mama bigyón kívül nem működik semmi. Vagy, ha igen, inkább az egyetemista korúaknak. És persze ez is rengeteg. Én tudom, hogy a papjaink leterheltek. Nem is őket hibáztatom. Én csak azt szeretném megtudni, hogy másoknak van-e közösségük, vagy ha nincs, hát lenne-e igényük ilyesmire. Vagy befogadnának-e engem. Vagy mit tudom én...:-) És én itt elsősorban nem vallási alapon szerveződő közösségre gondolok.... Mert nem csupán a társtalálás a fontos egy magányos embernek, (és minden embernek) hanem egy közösség megtartó ereje. Ahol együtt nevetünk, esetleg sírunk, segítünk egymásnak, szép élményekkel gazdagíthatjuk egymást és hasonló az értékrendünk.
Szóval szerintem a legtöbb magányos ember elsősorban nem a társtalanságtól szenved, hanem az életszagú, normális közösség hiányától. Amit nem pótolnak a blogok. Sőt... (Ezt meg a pápának üzenem. Oké, tudom, más volt az ő üzenetének a lényege. De mégis minden mindennel összefügg...Na ennyit szerettem volna. Hosszú lett. Vissza is vonulok.
És még annyi. Túraklubot is kerestem magamnak. De erről még nem tudok beszámolni, mert márciusban lesz az első kirándulás:-)
És kis_csirkének üzenem, ha olvas itt: örülök, hogy meg tudtam nevettetni a kék-fehér száris hasonlatommal:-) És köszönöm a biztatást is:-)

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2010.02.15. 14:29:40

@szófialoren: Kérdezd meg a saját barátaidat (horribile dictu szüleidet, nagyszüleidet), hogy tudnak-e valakit. Vagyis, azt akarom ezzel mondani, hogy ha nem jön be a dolgok "modern" útja - én is eléggé internetpárti vagyok - akkor esetleg bejöhet a "klasszikus", a régirégi módszer, a "kerítős". :-)
Pl. lehet, hogy a jelölt az anyukám kollégájának magányos diplomás fia; egy jó barátnő öccse vagy bátyja aki tavaly maradt egyedül egy hosszú kapcsolat után; a Kovácsék fia aki most jött haza Írországból és nagymamám szerint igen jóravaló fiatalember. Kérdezd meg a tesódat, ha van, vagy valamelyik unokabátyádat/öcsédet, hogy nincs-e jófej haverja, aki feleséget keres és mondjuk megismerkedhetnétek.
A szélsőséges példa meg valamelyik barátnőd egyik volt barátja lenne (feltéve, hogy a szakítás normálisan ment le és nem mennek át azóta az utca másik oldalára ha véletlenül összefutnak valahol). Sokszor előfordul, hogy x és y nagyon hasonló értékrendűek stb., de maga a kapcsolat valami miatt nem működőképes. Ugyanakkor, egymás baráti, családi körében már mind a kettőjüknek ott lehet a megfelelő pár, x utóbb hozzámegy y bátyjához, y meg elveszi x egyetemi szobatársát. Saját közvetlen köreimben is köttettek ilyen házasságok, amelyekben egy kezdeti kapcsolat végül szétment, de arra nagyszerű volt, hogy mindkét felet bevezesse egy neki való társaságba, neki való jelöltek közé.

Hosszú távú tanácsként ezért tartom nagyon fontosnak, hogy szakítani is mindig a lehető legemberibb körülmények közt, a lehető legszebben kell, mert az ember volt szerelme(i) váratlan helyzetekben bizonyulhatnak döntő jelentőségű kapcsolatoknak. Milyen gáz már, ha álmaim frissen megismert hercegével utóbb azért nem jön össze a dolog, mert kiderül, hogy négy évvel ezelőtt én voltam az, aki olyan rondán elbánt a legjobb barátja tesójával, hogy a srác máig se heverte ki teljesen.

P.E. 2010.02.15. 14:45:01

@szófialoren:
Hát kedves szófia igazi kór-, helyzet-, társadalmi tanulmányt írtál. Végignevettem. Húsbavágóan igaz, amiket írsz. A meg nem alkuvó, saját értékeit tisztán látó, a reményt lelkéből ki nem engedő igazi emberként szóltál. Nagyon drukkolok a túraklubbért. Ott valószínű a tenorok lesznek nagy többségben:)
Különben a nyáron egy katolikus táborban egyik este ugyanez volt a téma. Miért hajadonok ezek a szép, sikeres, keresztény, 30-40-es nők?
Miután nem sokra jutottunk, arra sétált egy pap, és őt is megkérdeztük, mire rávágta, túl okosak vagytok. A férfiaknak először a szex kell, utána az okosság, de csak az oldalukon szabad megokosodni.
Valószínű nem valami kimerítő válasz, de eldiskuráltunk róla, vagy mellette...

Kitalátor (másként) gondolkodó · http://kitalator.blog.hu 2010.02.15. 15:28:36

Én úgy látom (bár csak kívülről, a húszas éveim közepén nősültem, a feleségemet ifjúsági hittanon ismertem meg), hogy "a szép, sikeres, keresztény, 30-40-es nők" különösen az egyébként is általában kissé anyafüggő és társas kapcsolatokban gátlásos, gyámoltalan, hasonló korú és állapotú férfiak számára egyszerűen ijesztőek. Ezeket a nőket ugyanis megedzette a sors, nőként férfiakkal kellett jegyekért, állásért, pozícióért megküzdeniük - és nyertek. A valójában lényegtelen, evilági dolgokban olykor nagyon is sikeresek. Valahogy szervült is ez a páncélként hordott keménységük, öntudatuk elfedi valódi, emberi esendőségüket. Nem véletlen, hogy talán legkönnyebben túrázás közben, fáradtan, izzadtan, esőtől csapzottan, kicsavarodott bokával tudnak összejönni férfiakkal, hiszen nekünk, férfiaknak valóban szükségünk van arra, hogy mi legyünk az erősebbek, hogy mi tudjunk segíteni. Vagy legalább azt hihessük.
Amíg "férfi" egy nő*, addig el fogja riasztani a legtöbb férfit. Esetleg alkalmi kapcsolatot mer kezdeményezni vele a hasonló állapotú férfi, illetve, ha feltűnően vallásgyakorló az a nő, akkor még azt sem, mert még egy egyéjszakás kaland is reménytelennek látszik.

*Pl. mint a most hullámvölgybe kerülő Julia Tyimosenko, aki a közvélekedés szerint "az egyetlen férfi az ukrán politikában".

álomfejtő 2010.02.15. 15:44:50

@szófialoren: látszik, hogy te az 'okosok' közé tartozol. Éppen ezért a tudatosságodat felhasználhatod egy valóban okos kapcsolatépítésre. Lehet, hogy 'meg kell alkudnod' először, mert mindenben nem felel meg valaki az 'elvárásaidnak'.
Ismerek olyan 30 éve házas párt, akik un. összeboronált pár voltak. Irigylésre méltó harmóniában élnek, szép nagy családjuk van. Mindkettőjüknek a család a legfontosabb. Igaz a házukat azóta is folyamatosan építik a mindig változó igények szerint, a férj nem tudta befejezni a műszaki egyetemet, ám fontos küldetést vállalt a magyarság-tudat irodalom általi terjesztésében előadásaival. Felesége ezt tevőlegesen támogatja. Gyermekeik egyetemisták.S ha a neves kórusban a feleség énekel férje a friss videofelvételt büszkén mutatja, s nagyon szépnek látom az asszonyt rajtuk, szebb mint a valóságban, mert a szeretet szemüvegén készült. Tényleg úgy látom, nem csak tisztelik egymást, de valósággal rajonganak egymásért. Mit ne mondjak, én is szeretnék hasonló cipőben járni. Az ifjúság útja a nagy lángolású szerelem, később meg a lassan izzó parázsból születő magas hőfokú érzelem, s ez tűnik maradandóbbnak.
Szerintem kimondottan jó helyzetben vagy. A 'pálferis' csapatban meg az a jó, hogy rengetegen vannak, így a 'választék':)a nagy számok törvénye alapján nagyobb, ezért érdemes lenne egy kis pszichológiát kibírnod.

szófialoren (törölt) 2010.02.15. 15:46:21

@Felicitasz:
kedves Felicitasz, köszi a tanácsokat. És igen, én lennék a legboldogabb, ha ez ilyen módon mehetne.
De sajna nem véletlenül bóklászom egyedül, közösséget keresve. A Te általad említett körök számomra meglehetősen zártak. A testvéreim jóval idősebbek nálam. És messze laknak tőlem. A barátnőim férjnél, gyerekkel. Vagy éppen a válóper kellős közepén. Ilyen is van, rettentő szomorú... A barátaim szanaszét az országban, sajnos rengeteget költöztem életem során. És nem jókedvemből. Bizonyos értelemben ezért is vagyok gyökértelen. A szüleim közül csak az édesanyám él, aki idős, nagyon-nagyon kései gyerek vagyok. A kollégáim átlagéletkora is 40-50 év. Aki fiatal, az nő és egyedülálló. És picit zakkant. Ez nem bántás. Ez tény. A férfiak mind nősek. Egy kivételével, aki viszont jó barát:-) De igazad van. jó lenne, ha ez így működne. De éppen ez a bajom, hogy idővel, szépen lassan elfogytak mellőlem az emberek. Ezért van szükségem elsősorban egy közösségre, nem is annyira társra.

@P.E.:
Örülök P.E., ha Téged is meg tudtalak nevettetni! És Neked is köszönöm a bátorítást. De, ha már szóbakerült a túraklub, biztass inkább azzal, hogy a tenorok mellett lesz ott néhány klassz bariton is, hogy a basszust ne is említsem:-) De félretéve a tréfát, bár ritka szokásom. Én csakugyan nem vagyok hajlandó belenyugodni abba, hogy a férfiak meg olyanok...A legtöbb férfiismerősöm (igaz nincs olyan sok és nősek), igenis szereti, ha egy nő amellett, hogy szép, okos is és humora is van. És nekem ez a néhány ember elég ahhoz, hogy reméljek. Amióta visszacsöppentem a szinglik világába, mindenhol ezt hallom, hogy reménytelen ismerkedni, hogy ez egy ilyen kor, hogy az emberek többsége egyedül marad. És ez a duma valami hihetetlen agressziót vált ki belőlem :-) Pedig alapjáraton igen szelíd teremtés vagyok:-) Harmincas nők ott ülnek a kávéházban és szidják a férfiakat. Én pedig nem vagyok hajlandó. Sem szidni, sem általánosítani. Nem és nem és nem:-) Én szeretek élni. Szeretek nő lenni. És szeretek bizakodni. Ugye nem élek álomvilágban?

szófialoren (törölt) 2010.02.15. 16:03:22

Jaj, közben mások is hozzám szóltatok. Csak én meg elszöszmötöltem a válaszokkal.

Kitalátornak is köszönöm a hozzászólást és álomfejtőnek is.
Okosság....Csak sikerült elvégeznem egy egyetemet, és egy jó családba születtem, ahol szivacsként szívtam magamba a kultúrát. De soha nem gondoltam volna, hogy ez hátrány lesz a társkeresésben.
Persze, erősődtem is. Muszáj volt, különben a híd alatt lakhatnék. Van barkácskészletem, csavarhúzom. Ha nincs férfi a háznál, hát megszerelem. Ezt is muszáj volt megtanulni...De nem vagyok erős. Sőt. Én marhára elérzékenyülök, ha egy férfi nőként bánik velem. Igen. Elolvadok.És a csillag csavarhúzót (milyen szép szó egyébként, nem? :-) ) egy gyönyörű, laza és erotikus mozdulattal szívesen áthelyezem a férfi kezébe. Én nem ragaszkodom hozzá....
És próbáltam már megalkudni is...Ne higgyétek, hogy átugorhatatlan lécekkel járkálok, amit az első randin felmutatok a férfiaknak. Hogy egy, kettő, három: ugrás!
Pálferi, tudom egy másik topic témája. Hagyjuk is. Nem is akartam őt bántani. Nekem ő sok. Csak ennyi:-)
De igazán jólesik, hogy ennyien írtok most ide, illetve nekem. Jöttem, kicsit felrázni ezt a témát:-)

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2010.02.15. 17:07:36

@P.E.: Pffffffff.......
:-D
(Soha, egyetlen nőnek sem volna szabad a szellemi értékeit "lejjebb adnia" egy férfi kedvéért. A szelídség, alázat nem állhat abból, hogy megpróbáljuk önállótlannak és butának tettetni magunkat.)

kis_csirke 2010.02.15. 17:26:09

@szófialoren: "Van barkácskészletem, csavarhúzom. Ha nincs férfi a háznál, hát megszerelem."

Ez velem is így van, szóról - szóra. Én mondjuk nem töröm a fejem házasságon, de három esetben már eldöntöttem, hogy férjhez megyek. Amikor a WC tartályt cseréltem, autókerék cserekor és hólapátoláskor -- de amikor készen vagyok ezekkel a munkákkal, rájövök, hogy ezért éppenséggel fölösleges házasodni :-)))).

P.E. 2010.02.15. 17:32:48

@szófialoren:
küldök egy kis ötletet, tanácsot, koreográfiát, mit tehet egy nő a jövendőbelijéért:)

www.youtube.com/watch?v=WOoeiqsZbUg

Amikor már én is azt hittem, hogy vége, már senki sem jöhet, az öcsém szervezett egy nagy hegyi túrát a Madarasi Hargitára, és annak legnehezebb szakaszán ismertem meg a férjemet. A hegy, az egy nagyon-nagyon jó hely...

@Felicitasz:

Nem adod lennebb a szellemi értekeidet, csak egy iciri-picirit megerősíted a Férfiút méltóságában.

kis_csirke 2010.02.15. 17:37:39

@P.E.: egyetértek abban, hogy a férfiak elriadnak az okosabb nőktől.

@Kitalátor feljegyzetei: ( off: jó, hogy itt vagy, már hiányoztál) ez a túrázás közbeni megközelíthetőség teljesen így van. Mostanában rengeteget túrázom (alapítottunk egy munkahelyi túraklubot). Novemberben voltunk egy embert próbáló barlangtúrán, ott 20 idegen ment be a sötétbe és barátokként jöttünk ki...ott engedtem meg életemben először, hogy valaki a nyakában vigyen át egy derékig érő vízfolyáson. Ilyen soha senkinek nem engednék "normál" körülmények között. Ott jól esett.

cserenkov 2010.02.15. 17:55:30

@szófialoren:
Úgy látom, hogy a legnagyobb problémád - amellett, hogy nem találsz igazi, neked tetsző közösséget - az az, hogy korodbéli férfiakkal alig találkozol.
Hülye ötlet, elismerem, de ismertem egy hozzás hasonló harmincas hölgyet, akinek az anyukája (látván a lánya problémáját) vett egy kutyát, amit aztán kénytelen volt sétáltatni. ebből következett, hogy találkozott vele egykorú szingli férfiakkal, és az egyik annyira bejött neki, hogy azóta is élete párja.
Na ennyi. Kicsit profán de lehet, hogy bejönne.

zzzsuzsa 2010.02.15. 21:05:17

@szófialoren: Szia! Tök jókat írsz!! Valahogyan nem illik bele a képbe. Egy ilyen fantasztikus, szellemes, okos hölgy miért szenved társtalanságban? Miért nem hevernek a férfiak a lába előtt? ((talán mert maga is férfi?? :-)) Egyébként a kutya tényleg jó dolog! A kutyát sétáltató férfiak naggggyon jó fejek!! :-))

zzzsuzsa 2010.02.15. 21:11:21

@kis_csirke: "Ez velem is így van szóról-szóra. Én mondjuk nem töröm a fejem házasságon, de három esetben már eldöntöttem, hogy férjhez megyek. Amikor a WC tartályt cseréltem, autókerék cserekor, és hólapátoláskor--de amikor készen vagyok ezekkel a munkákkal, rájövök, hogy ezért éppenséggel fölösleges házasodni!" Kis Csirke! Ez szupppper!! :)))))))))))))

zzzsuzsa 2010.02.15. 22:17:44

@szófialoren: Jaj, most jutott eszembe! Nem akarsz jönni kontemplatív imacsoportba hozzánk? Van két nem házas meg egy házas anyuka eddig. ((hozzuk a statisztikát...:)) Ja meg egy apuka, aki mindig elalszik..:) Tudom nem jók a kilátásaid, de talán az együtt imádkozás segít!! :-)))

álomfejtő 2010.02.15. 22:21:55

@szófialoren: "Szia! Tök jókat írsz!! Valahogyan nem illik bele a képbe. Egy ilyen fantasztikus, szellemes, okos hölgy miért szenved társtalanságban? Miért nem hevernek a férfiak a lába előtt? ((talán mert maga is férfi?? :-))"
Zsuzsa ötlete ebben az esetben, de nem akartam ezzel jönni legelső hozzászólásodnál :))))))))

Kajla 2010.02.16. 09:01:58

@P.E.: ”a nyáron egy katolikus táborban egyik este ugyanez volt a téma. Miért hajadonok ezek a szép, sikeres, keresztény, 30-40-es nők? Miután nem sokra jutottunk, arra sétált egy pap, és őt is megkérdeztük, mire rávágta, túl okosak vagytok.”

Nehéz eldönteni, hogy a papból önirónia beszélt, vagy pedig a férfi gőg, vagy ennek valamiféle keveréke. Akárhogy is, én azt hiszem, hogy ahhoz a férfihoz, aki így gondolkodik nem érdemes férjhez menni. Klasszikus mondás: az A ketagóriájú ember A kategóriájú munkatársat keres, a B kategóriájú pedig C-t. Ha ezt a házasságra visszük át, akkor ezek a férfiak már nem tartozhatnak az A-ba. (És itt nem csak okosságra kell gondolnunk. Azt hiszem egy párkapcsolatban az egyik legfontosabb, hogy örüljünk a másik értékeinek: az okosságának, kedvességének, hogy szépen énekel … )

szófialoren (törölt) 2010.02.16. 10:23:50

Hát azért egy kicsit megleptetek a feltételezéssel. És el is szomorodtam. Nem, nem vagyok férfi. Miért lennék férfi? Hogy jutott ez az eszetekbe? Ez most kiütött. Ha valakinek van humora, frappánsan mer fogalmazni és lényeglátó, akkor csak férfi lehet? Miért? Miért? Miért? Hús-vér nő vagyok. Rengeteg megpróbáltatással a hátam mögött.
És Ti figyeltetek arra, amit írtam? Mi az én legnagyobb bajom? Cserenkov, Te megértetted. De ne haragudj, a 25 nm-es, bérházas albérletemben nem tarthatok kutyát, mert az állatkínzás. A főbérlőm ki is rakna. És mert nem is bírnék állattal együtt élni. Vidéki lány vagyok. Kutya a kertbe való. De jószándékú tanácsodat azért köszönöm.
Szóval kezdem elölről: a munkahelyemen és a távol élő családomon kívül nincs közösségem. A barátnőim férjnél vannak. És mindenki napi 10-12 órát dolgozik. Még a legelső hozzászólásaimból kihámozható, de persze nem várom el, hogy mindenki, minden szavamat szívja magába, egy hosszú ideig tartó szép, ám igen embert próbáló kapcsolatot zártam le. Amíg benne éltem lehet, hogy hiba volt, de nem fordítottam figyelmet arra, hogy pezsgő társasági élet legyen körülöttem. Ahogy vége szakadt a kapcsolatnak, akkor döbbentem rá, hogy nem csak az Ő hiánya pusztító, hanem az, hogy egyszerűen nincsen körülöttem közösség. 24 éves koromig, míg egyetemre jártam, mindig sokan vettek körül. Sokféle társaságba jártam. De most nem szeretnélek benneteket az életrajzommal traktálni. A lényeg, hogy egyetem után nagyon nehezen kapaszkodtam meg. Nincs anyu, apu, aki lakást vegyen. Mert nincs anyu, apu. És nincs olyan fizetésem, amiből törleszthetnék lakásra. Éveim mentek rá arra, hogy a létfenntartást biztosítsam magamnak, hogy bizonyítsak a munkahelyemen, hogy eltaláljak a Deák tértől bárhová. Igen, sokszor voltam depressziós, sokszor láttam kilátástalannak az életet. Akkor be is gubóztam a magányomba, az önsajnálatomba.
Kis csirke és Zzzsuzsa, én viszont elszomorodtam azon, amit írtatok. Tudom, poénnak szántátok. Előző megszólalásaimból biztos kitűnt, szeretem a humort. De nekem az alábbi, amit gondoltok, valahogy inkább fájdalmasnak tűnt. És azt hiszem, félreértettetek.
„ Én mondjuk nem töröm a fejem házasságon, de három esetben már eldöntöttem, hogy férjhez megyek. Amikor a WC tartályt cseréltem, autókerék cserekor, és hólapátoláskor--de amikor készen vagyok ezekkel a munkákkal, rájövök, hogy ezért éppenséggel fölösleges házasodni!"”
Ezért tényleg fölösleges. Olyan volt ez, mintha egy férfi azt írná, megtanultam főzni, tudok vasalni, be tudom osztani a pénzt, minek nekem feleség...Én nem azért szeretnék valakihez tartozni, mert meg tudja bőrözni a csapot. Azt a barkácskészletes dolgot csak azért írtam, mert az élet igen sok dologra rákényszerített már. És meg tudom oldani, akkor is, ha nem segít senki. Zokogtam én már hitelre vásárolt mosógép mellett, amit úgy szereltek be nekem, hogy nem vették ki azt az összefogó vasat. És majdnem tönkrement az első használat után. Hajnali kettőig tartott, míg kicsavaroztam, kiszedtem, visszacsavaroztam. És sajnos még hosszan sorolhatnám... De természetesen tiszteletben tartom, ha ti ne töritek a fejeteket a házasságon. Hiszen nem mindenkinek útja. De kérlek, ne degradáljátok le az egészet ennyire. És ismétlem még egyszer, nem vagyok férfi, akinek a férfiúi hiúságát bántották meg ezzel. Nő vagyok. Nő vagyok. Nő vagyok. Nő vagyok. És visszaveszek a tempóból. Illetve lassan azt hiszem, kikopok a képből. Megint érzem, hogy rettentően idegesít a virtuális társalgás. Ahol engem férfinek gondolnak...Hát ez klassz. A társkeresőn le náci kurváznak, aki most kapcsolódik be, annak jelzem: első kommentem...A jezsuita blogon férfinek gondolnak...Nem adom fel, de azért most elbúcsúzom...
P.E:
Köszönöm az ovis szerelmet, meghallgattam. Aranyos. Igazán. Még meg is hatódtam... „A szívemből, hogy érzem...”

álomfejtő 2010.02.16. 10:41:08

@szófialoren: szerintem nem szabad ezt annyira komolyan venni. Nagyon sok nő kénytelen a maga lábán megállni, ezért valóban megjelenhetnek a személyiségében 'erősebb" jellemvonások, mert hiszen harcolni kell az 'elemekkel'. Már én is megfigyeltem, hogy a blog alkalmas a jellemek adottságainak 'lemeztelenítésére'.Ebben én is benne vagyok.Mi magamról a véleményem? ..hát , szívesen átvennék tőled egy kis belevalóságot, talpraesettséget, több önállóságot...TE MEG LAZÍTS!:)

szófialoren (törölt) 2010.02.16. 11:25:03

@álomfejtő:
Lazítok. Illetve eltűnök, mert dolgoznom kell...:-)
És nem lesz több hosszú monológ. De soha senki nem tartott még sem férfinek, de még férfiasnak sem. Sőt, erős nőnek sem...Talán most már tényleg elhiszitek, hogy nő vagyok. Ha egyszer ennyire képes voltam ezen megsértődni:-)))))))

Kitalátor (másként) gondolkodó · http://kitalator.blog.hu 2010.02.16. 11:29:01

@szófialoren: Az a "leférfizás" ("felférfizás"??) @álomfejtő: részéről vicc vót. Persze akasztott ember házában nem illik kötéllel viccelődni, de sokan szoktunk...

kis_csirke 2010.02.16. 12:05:08

@szófialoren: abba az utcába most nem mennék bele, hogy ki a férfi és ki nem, végülis a blog műfaja még ilyen szempontból is demokratikus :-).

Hogy az általad vázolt helyzetre reagáljak: sajnálom, hogy magadra vetted a félig tréfás mondatomat a hólapátolásos dologgal kapcsolatban. De csak félig volt tréfa, mert (szerintem pontosan tudod, hogy milyen) sokan csak azért vannak együtt valakivel, mert rettegnek a magánytól, mert ketyeg a biológiai órájuk, mert pénzre van szükségük, mert a környezetük ilyen irányú elvárásainak akarnak eleget tenni stb...Nem az érzelmeik után mennek, hanem biztonságban akarják tudni magukat, emiatt egy órási kompromisszumot kötnek, amibe vagy beleszürkülnek, vagy csak nagyon nehezen tudnak kilépni (gyerekek és 20 éves lakáskölcsön után). Aztán csodálkoznak, hogy nem boldogok (sem ők, sem a környezetük).

Szóval csak azt akartam "üzenni", hogy csak azért nem kell összejönni valakivel, mert háztartási segítségre (kertészre, autószerelőre, pénzforrásra stb...) van szükség. Nem is olyan nehéz azt a csillagfejű csavarhúzót használni, ezt te is tudod.
Talán még van olyan, hogy szerelem, érdemes magadon dolgozni, hogy észrevedd, ha elérkezik és tudd fogadni....

mezeinewsee 2010.02.16. 12:28:29

@szófialoren: hasonló cipőben járok, mint te. És (még) bizakodom, de nekem nagy szerencsém van, mert egyedül azért nem vagyok. Nálunk van közösség. Nevében egyetemista hittan, de az a korosztály nem oda jár, hanem a gimisre (vicces, de így van, a 22 éves öcsém szerint ő oda nagyon fiatal, a 30-as korosztály megy rá). Hétfőnként fél 8-kor van, a Rózsák terei görög katolikus templomba. Menjél el rá! Ha egyedül parázol, akkor szólj, és elmegyek veled (úgy lesz "ismerős"). (ja, én nem járok, de csak azért, mert nem jó az időpont... de lemegyek veled, ha kell)

lálo 2010.02.16. 12:29:15

@szófialoren:
“Én szeretek élni. Szeretek nő lenni. És szeretek bizakodni.”
ez annyira jó!!!! és tökre köszi, hogy rosszul esett (és hangot adtál neki), hogy ’lepasiztak’. Tök jó látni, hogy vannak, akiknek helyén van a női identitásuk!!!

nem tudom, hogy gondolod, hogy „kikopsz a képből”, de én a magam részéről köszi, hogy eddig írtál!!! és olykor jó azokra is gondolni, akik nem kommentelnek, de olvasnak…

szófialoren (törölt) 2010.02.16. 12:55:52

Mindenkinek köszi a hozzászólást!
És örülök, hogy ezt a haldokló topicot legalább felráztam.
Kis csirke: nagy betűkkel írom: IGAZAD VAN.És azt is elárulom, volt egy rohadt nagy kísértés az életemben, hogy meghozzak egy ilyen kompromisszumot. Persze nem volt ennyire egyszerű a képlet. De ott táncoltam a szakadék szélén. És látok magam körül ilyen szerencsétlen házasságokat is...és most már értem, hogy mit írtál.

És mindenkinek köszönöm, akik sorstársak, hogy írtak és azoknak is, akik nem sorstársak, de írtak.
És azoknak is, akik csak olvasnak.
De most tényleg be kell fejeznem. Mert tényleg dolgoznom kell. Nem gondoltam volna, hogy én itt ebbe így belejövök...
Mezeinewse:
Igen, be fogok kocogni a görögökhöz is. Ez lett volna egy olyan x-ik terv. Mintha felétek nagyobb lenne az élet. És a liturgiátok is szebb...És nincsenek Hozsanna énekek!!!:-)Bár nekem marad a római az "anyanyelvem"...
láló:
köszi. És jó, nem kopok ki a képből. Csak ritkulok. Mert most tényleg ezer dolgom lett.
Addig is mindenkinek küldök egy lazulósat:

www.youtube.com/watch?v=K5kr2OBhh4c

izrael miszteriuma (törölt) 2010.02.16. 14:31:23

"A legszörnyűbb szegénység a magány, és az az érzés, hogy senki sem szeret minket."
(Teréz anya)

álomfejtő 2010.02.16. 16:31:30

@kis_csirke: "Nem az érzelmeik után mennek, hanem biztonságban akarják tudni magukat, emiatt egy órási kompromisszumot kötnek, amibe vagy beleszürkülnek, vagy csak nagyon nehezen tudnak kilépni"
Azért azt tudjuk, hogy habár szerelmes az ember hosszabb rövidebb ideig, és házasságot köt a LEGOPTIMÁLISABB PARTNERREL, azért még többször előfordulhat,s nem is ritka eset, hogy szerelmes lesz másba is, esetleg nem is egyszer. Ilyenkor igenis, a család az első, akár tetszik, akár nem. Ebben persze benne vannak az anyagiak is, mert tegyük fel , éppen annyi a keresmény, hogy a család éppen meg tud belőle élni, szinte napról napra. Ha ez feleződik, plusz 2 rezsi fele oszlik, már igenis a család apraja nagyjának bizonytalanná válnak a létfeltételei. Itt a felelősség kérdése, hány embernek teszem tönkre az életét, lelki békéjét, biztonságát. Vannak szerelmetesebb típusú emberek. 3 évente nem lenne jó fészket váltani. Aki ezt tudja magáról, az dönthet, hogy nem házasodik, csak egyenként teszi tönkre az érzékeny szíveket, akár férfi akár nő, vagy viseli saját természete béklyóit, vagy képes szublimálni az érzelmeit egy magasabb rendű életet élve.

kis_csirke 2010.02.16. 20:11:48

@álomfejtő: ha már valaki szentségi házasságot kötött (vagy épp pappá szentelték), akkor az holtomiglan-holtodiglan. Ebben nagyon konzervatív vagyok.

zzzsuzsa 2010.02.16. 23:50:43

@kis_csirke: Kis Csirke! Nagyon nagyszerű hölgy vagy, sokat adok a szavadra, de ebben az esetben azt szeretném mondani, hogy mi kibicek csak lassan, csak óvatosan. (ezzel most nem bántani akartam magunkat!! Jó éjt!)

álomfejtő 2010.02.17. 08:50:01

@kis_csirke Ebben egyetértünk. Mindkét eskü szentség,mégis a társadalom a válást elfogadja, míg a kilépő papon még a nem hívők is megütköznek. Ebben is van mégis hierarchia? Melyik a "magasabb rangú" eskü?

kis_csirke 2010.02.17. 12:09:39

@álomfejtő: Érdekes ez a kérdés.
Szerintem egyik sem "magasabb rangú". Bizonyára nagyon nehéz lehet egy-egy válás (bár Zsuzsának igaza van, hogy outsider vagyok), de ott általában lesz új házasság, az ügyek (valamennyire) rendeződnek.

A kilépett papoknak sokkal nehezebb a dolguk, és egy idő múlva nagyon gyakran visszavágynak a papságba. Megszokják a szexet (rájönnek, hogy nem is olyan nagy dolog), elmúlik a szerelem, a munkájuk jellege általában megváltozik, minden anyagi dologért sokkal jobban meg kell küzdeniük, kikerülnek az egyház biztonságos védőszárnya alól, szóval nagyon nagyot változik az életük. Egy kb. 20 év után kilépett szerzetes pap mesélte, hogy nem bírja megszokni a panellakást, mert ott nincs tér, hanem minden olyan zsúfolt.
Szerintem csak a katolikus szubkultúra botránkozik meg egy-egy ilyen kilépésen, mások nem nagyon (lehet, hogy falusi plébános esetén igen, de ott is csak 3 napig van hírértéke).

álomfejtő 2010.02.17. 14:45:18

@kis_csirke: személy szerint válás ellenes vagyok, esetemben a legnagyobb válságok(múlt időben) idején sem lett volna jó megoldás - éppen ezért tudom átérezni, ha egy pap odáig jut, hogy micsoda válságon mehet keresztül, s ettől együtt tudok vele érezni. Összesen 2 papot ismerek, akik ezt meglépték, de számomra 'nem OK-és ' személyiségek voltak, pedig az infót, csak később tudtam meg. Persze én is lehetek nem OK-és ezer ok miatt.

Iovianus 2010.02.17. 21:11:01

A válással az emberek tűrőképessége is egyre csökken. Míg egy házasság, és egy komoly kapcsolat megtanít elfogadni a másikat, akit választottál, egy válás a gyors menekvés a másik lelkének és igényeinek megismerése elől. Ha valakit egyszer egy életre kiválasztasz magadnak, akkor tarts is ki mellette. Nem támogatom, hogy mindenért elválnak ma az emberek, ez a testi-lelki szabadosság a lelki gazdagság és tűrés abszolút csökkenésével jár. Szerintem.

Kitalátor (másként) gondolkodó · http://kitalator.blog.hu 2010.02.18. 10:11:09

@Iovianus: Lehet, hogy mégsem olyan hülyeség az ortodox egyházjog a házasságról és a felbontásáról?

A pompás szertartással (egymás királyává és királynőjévé koronázva a házasulandókat) megkötött házasságot is felbonthatja - szabad mérlegeléssel, általában jelentős gondolkodási időt hagyva rá) az illetékes megyéspüspök.

Második házasság is köthető - az első felbomlásának okától függetlenül -bűnbánati szertartással. Semmi koronázás, akkor sem, ha csak az egyik fél köt második házasságot.

Harmadik házasság nem köthető. Akkor sem, ha "csak" ismételt megözvegyülésről van szó. Miért nem vigyázott a házastársára? A papoknak meg csak egyszer, felszentelésük előtt van lehetőségük házasodni, közmondásosan vigyáznak is az asszonyra: "Félti, mint a pópa a feleségét".

szófialoren (törölt) 2010.03.08. 14:22:23

Talán még emlékeztek rám...
Társ, illetve közösségkeresésben lévő nő vagyok. Nő és nem férfi:-)
A net, a kórus, az egyházi közösség, a táncház és az éjszakai élet után a túracsoport is kipipálva...
A túra megvolt, jó volt, szép volt. 15 főből 10 magányos nő és két párocska, illetve egy egyedülálló pasas bolyongott a hegyek között... no comment. És egy nő elkérte az email címem és a telefonszámom, mert a magányos barátnőivel szoktak járni túrázni, szimpatikusnak talált, gondolta, csatlakozhatnék hozzájuk.
Hát legszívesebben üvöltöttem volna, de féltem, hogy még a végén lavinát idézek elő. Mert tegnap még a hegyekben hó volt. Szóval tegnap sikerült számot cserélnem egy kedves, intelligens 28 éves lánnyal. És jelentem: rohadtul elegem van.
Én tényleg nem akartam ezt elhinni eddig. De most már kezdem felfogni a helyzetet. Rosszabb, mint a világháború után. Mert ott ugye legalább tudtuk, a férfiak meghaltak a hazáért. De most? Hová lettek? És ezt most - bármennyire is szeretek viccesen fogalmazni, - halál komolyan kérdezem.
Nem szeretném feladni. De kezdem magam úgy érezni, mint a Gyalog galoppban a lovag, akinek már levágták, mindkét kezét és mindkét lábát, de még harcolni akar...
Csak gondoltam megosztom Veletek, hiszen február elején aktivizáltam itt néhány, kedves hozzászólót, akik szurkoltak is nekem.
Ezúton is előre köszönök minden tanácsot és vigasztalást. Mert most őszinte leszek. Nagyon rám fér. Tegnap este megittam egyedül fél üveg vodkát. Van hajlamom a dologra. De nem szeretnék rászokni. Nem gondoltam, hogy a hétvégén rám talál a nagy Ő. De azt sem, hogy 10 magányos csajjal kell hegyet másznom. Ez iszonyú. Minden mentőötletet elfogadok. Ez saját erőből már úgysem fog menni. Több beszámolót nem írok. Nem tetszik a Bridget Jones-szerep...Bármennyire is ezt osztotta a Főrendező...Apellálok...!

YganA 2010.03.08. 15:02:36

Kedves @szófialoren: nagyon megértelek. Lehet, hogy monomániás vagyok, és mostanában mindenről ugyanaz jut eszembe: hálózatok!
Ajánlom figyelmedbe:
csermelyblog.tehetsegpont.hu/node/34, és az abban lévő meghívót. És hagyd abba a görcsölést, már úton van, jön Ő visszatartóztathatatlanul. Y.

P.E. 2010.03.08. 15:58:35

@szófialoren:
Kedves szófia, megdöbbentettél. Amikor írtad a beszámolódat, kb. abban az időben egyszercsak eszembe jutottál ebédkészítés közben. Vajon, hogy sikerült a "túrád". Erre kinyitom a gépet, és itt a beszámolód. Egy ismeretlen ismerőssel ilyen egy hullámhosszon mozogni!
Üzenem, ne add fel!
A tegnap talákoztam egy nőnapi ünnepség keretén belül, többek között, az egyik hölggyel, akivel a táborban, a filagoriában beszélgettünk (ha még emlékszel). Úgy hívják, hogy Zsófia:), és, képzeld, bepasizott, mégpedig nem is akármilyen sráccal. A francia klubban ismerkedtek meg (a Romeo és Júliát sokat hallgatták, meg fordították...).
Két Szentségimádás alkalmából kérte meg barátnőit, hogy közösen vigyék az Úr elé ezt a kérését, mert már nem bírja egyedül. És, íme, meglett.
Tehát , ha nyelvklubra nem gondoltál, újabb ötletként itt van. Érzem, közel van a megoldás, tarts ki! : Enikő

álomfejtő 2010.03.08. 15:59:07

@szófialoren: Lehet, hogy a Pilinszky Cafeba elmegyek, érdekel engem is. Azért mégis nézd meg a pálferi.hu-lapon ajánlott kirándulást, ott sok korodbeli lesz, szerintem nem csak lányok.
Üdv:)

szófialoren (törölt) 2010.03.08. 16:06:49

Kedves YganA,
Nagyon köszönöm!
És legfőképpen a megértést. Azt hiszem, most arra van a legnagyobb szükségem.
Áttanulmányozom, amit küldtél.
És abbahagyom a görcsölést. Ez ma amúgy is egy kritikán aluli nap. Annyira ráfixálódtam arra, hogy elolvassam, amit írtál, hogy közben meg kiöntöttem egy csésze forró teát a billentyűzetre. Én próbálom elhinni, hogy jön Ő visszatartóztathatatlanul... Csak hát ugye az sem mindegy, hogy honnan indul és mivel jön. Mert, ha mondjuk Irakból és gyalog, akkor az még sokáig fog tartani és ráadásul közben meg is ölhetik. És akkor még aggódhatom is. Okés, befejeztem...:-)

szófialoren (törölt) 2010.03.08. 16:12:41

Álomfejtő, Neked is köszi.
Ezt is meg fogom nézni.
Köszönöm a tanácsokat.
Igazán, igazán jó fejek vagytok!
Megpróbálok elmenni a Pilinszky Caféba is. Bár szerda este nekem kórusom van.
De hát nem én vagyok Maria Callas. Ellesznek nélkülem is...:-)

szófialoren (törölt) 2010.03.08. 16:18:45

@P.E.:

Enikő, annyira, de annyira kedves vagy!!!
És én most komolyan, meghatódtam.

Ennyi "ismeretlen" kedves ember. Az Isten áldjon meg Benneteket.
Nem fogom feladni. És nem leszek depressziós. Azért sem...:-) Bár egy órával ezelőtt még egy hajszál választott el tőle...
Egyik kedves költőm írta a Menekülés a magányból című versében: "El kell indulni minden útra, az embert minden úton várják..."
És ez még erre a blogra is igaz. Bár továbbra sem az én műfajom. És mégis. És mégis.
Köszi Nektek!
Szófialoren, Veronika

szófialoren (törölt) 2010.03.08. 16:30:52

@álomfejtő:

Megnéztem a pálferis honlapot.
Tegnap másztam meg azzal a rengeteg csajjal a Nagy Hideg-hegyet. És még a Csóványost is...
Egyelőre úgy fáj a térdem, hogy néhány lépcső is nagy kihívást jelent számomra.
De azért megfontolom... Legfeljebb Börzsöny szakértő lesz belőlem, vagy rokkant:-)

palabra 2010.03.08. 16:31:43

@szófialoren: Neked, nekem és mindenkinek (sokan ismeritek)

"Először sírsz.
Azután átkozódsz.
Aztán imádkozol.
Aztán megfeszíted
Körömszakadtig maradék-erőd.
Akarsz, egetostromló akarattal –
S a lehetetlenség konok falán
Zúzod véresre koponyád.
Azután elalélsz.
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.
Utoljára is tompa kábulattal,
Szótalanul, gondolattalanul
Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:
A bűn, a betegség, a nyomorúság,
A mindennapi szörnyű szürkeség
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!
S akkor – magától – megnyílik az ég,
Mely nem tárult ki átokra, imára,
Erő, akarat, kétségbeesés,
Bűnbánat – hasztalanul ostromolták.

Akkor megnyílik magától az ég,
S egy pici csillag sétál szembe véled,
S olyan közel jön, szépen mosolyogva,
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.

Akkor – magától – szűnik a vihar,
Akkor – magától – minden elcsitul,
Akkor – magától – éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától – friss gyümölcs terem.

Ez a magától: ez a Kegyelem."

(Reményik S.: Kegyelem)

Nálam is égostromlás, koponyazúzás... Pedig az egyik szemlélődő lelkigyakorlat tapasztalata épp az volt, hogy mekkora felszabadító erő rejlik a saját tehetetlenségemre való ráeszmélésben.

(Azt már végképp csak magamnak motyogom, hogy csak olyan dolgot szabad csinálni, amiben még 10 magányos csajjal is örömöm lelem. Ez azért - lássuk be - nem egyszerű ;-)

Amúgy a vodka hallatára lehet, hogy lelkesebbek lennének a legények! X+1-ik ötletként: ivókör? Egészen felvillanyozódtam - hogy ez eddig nem jutott eszembe...

Nagy ölelés mindenkinek,
p.

szófialoren (törölt) 2010.03.08. 16:49:22

@palabra:

Igen, szép. Régi kedvenc...

És derültem azon, amit még hozzáírtál a 10 magányos csajjal kapcsolatban...

A másik:

Valakinek szintén feltettem a nagy kérdést, miszerént, hol vannak a férfiak, (vodkás sztorimat nem tudta) rögtön rávágta: a kocsmában...

Lehet jönni tiltakozni. Ne legyen igazunk:-)

Kitalátor (másként) gondolkodó · http://kitalator.blog.hu 2010.03.08. 17:06:01

@szófialoren: "Rosszabb, mint a világháború után. Mert ott ugye legalább tudtuk, a férfiak meghaltak a hazáért. De most? Hová lettek? "

(Én ugyan itt vagyok, meg az atyák is, de minek? ;-D)

A 25-40 éves nőtlen férfiak túl nagy része függőségben él. Leggyakrabban talán alkoholisták, más részük odaragadt az anyja ... szoknyájához, és már el is hiszi, hogy neki addig jó, amíg az anyja vasalja a zokniját. Nagyon sokan vannak olyanok, akik felelős gondolkodást mímelnek, meg akarják teremteni az egzisztenciájukat és közben az Igazit keresik, na ők szoktak általában aztán összeállni olyan nőkkel, akik kisemmizik és minden formában megcsalják, becsapják őket. Egy-egy ilyen kisiklott "palivadász" kapcsolat aztán hasonló sorsú ismerős férfiak sokaságát taszítja el a házasságtól, pontosabban az okos, saját egzisztenciával rendelkező nőktől, és tereli őket a "kisebb ellenállás" irányába, azaz sok évvel, évtizeddel fiatalabb "kevésbé rafinált"(nak tűnő) partnerkapcsolatba, vagy pedig a kényszeres páros magány élettársi viszonyba.
Egy szintén nem jelentéktelen csoportjuk meg vak légyként csapódik ide-oda, saját családjának tapasztalatai miatt a végleges elkötelezettségtől rettegve, mert legtöbbször csak számára ijesztő, férfias, harcos mázzal fedett nőkkel találkozik, akik láttán nem érzi, hogy "csont az én csontomból, hús az én húsomból". (Na, ők is lehetnek pl. a "célcsoport...)

Írva vagyon, hogy amihez nagyon ragaszkodunk, azt elveszítjük, és amit önként felajánlunk, az meg is maradhat. Biztosan szoktál imádkozni azért, hogy férjhez tudj menni. Ne tedd! Az ima teljesüléséhez legalább ketten, egy akarattal kell kérnetek. Imádkozz inkább azért, hogy akivel megismeritek egymást, az el is tudjon viselni szeretettel, hátha valahol egy férfi ugyanezt teszi...

Ha rám hallgatsz (bár tény, hogy arra semmi okod nincs), szépen felveszed a telefont, szállást foglalsz péntek estétől vasárnap délutánig a Zarándokházban és 2010. május 9-én, két, majd' teljes éjszakányi virrasztás után aktívan bekapcsolódsz az Özvegyek és egyedül élők búcsújába Máriapócson.

Próbáld ott és akkor megtalálni annak az értelmét, hogy mi az, ami miatt így volt eddig szüksége rád az Istennek, mi az, amit úgy, ott, akkor és azon túl tudsz adni embertársaiddal! Kérdezd meg az Istenszülőt is! Tudod, az ő kegyképe is olyan, mint a mélység. Aki sokáig nézi, arra egyszer csak visszanéz...

Ima, virrasztás és közösségi szertatások közben meg keress! Ne pasit. Magadat! A szívedet. Tanítsd meg imádkozni a szívedet is. Ha megtalálod, ha megtanítod, már nem is vagy egyedül, és nem riasztja el tovább a magányosságod azt, aki téged keres, és nem egy álarcot...

kis_csirke 2010.03.08. 18:30:37

@szófialoren: hű, látod, hogy megmozdult érted mindenki:-)))).

A magam részéről nem egészen értem a motivációidat (hogy miért vagy bepánikolva).
Küldök egy egészen gyönyürűséges női táncot. Valami ilyesmiről van szó? (Mert ha igen, akkor talán értem.)

www.youtube.com/watch?v=2GbHkhGr6-A&feature=related

azallamenvagyok 2010.03.08. 19:26:13

@szófialoren: van olyan is, aki otthon iszik:) de tényleg ne pánikolj, sose jó tanácsadó, hacsak nem használod: eltökéltség, céltudatosság, hit... de akkor meg már nem is pánik:)

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2010.03.08. 20:58:54

@kis_csirke: Annyira tudtam, hogy mi lesz a vége (a Monológoké is ez). Köszi, nem ismertem.

(és ha ezt elküldöm, akkor el fogom tudni olvasni azallaménvagyok kommentjét! blogmotor monnyon le!!!)

zzzsuzsa 2010.03.08. 21:28:27

@szófialoren: Szia!1.pont:))Azt gondolom, el kell fogadni azt a tényt, hogy a nagyon normális, helyes, kedves, család centrikus, hűséges, közösség szerető, szeretett férfiak már a 20-as, 30-as éveikben életre szóló házasságot kötnek. És azt is el kell fogadni, hogy a nagyon normális, helyes, szerető, szeretett család centrikus, közösség kedvelő nőkkel már megtalálták egymást. Ebből szerintem az következik, hogy a nem nagyon normális:))) kevésbé család centrikus, kevésbé önfeláldozó, inkább ego, mint közösség centrikus hölgyek/urak 40 évesen is keresik az igazit. Talán ehelyett lehetne boldogan élni nem?? Annyi minden van az életben ami legalább ennyire fontos, vagy még inkább...2.pont Ha te most a Kiscsirke által említett gondban vagy, akkor is érvényes amit eddig írtam, csak fontos lenne támaszt találni, vagy olyan valakivel találkozni, aki képes támaszt nyújtani neked. Bocs ha okoskodtam! Üdv!! Zs

P.E. 2010.03.08. 21:58:49

@Kitalátor feljegyzetei:
"Tudod, az ő kegyképe is olyan, mint a mélység. Aki sokáig nézi, arra egyszer csak visszanéz..."
Köszönöm ezt a mélységet, amivel felkaroltad Veronikát.

szófialoren (törölt) 2010.03.09. 10:59:32

Kedves Mindenki, köszönöm a "felkarolást". És egyáltalán nem éreztem, hogy bárki is "okoskodott" volna.
Egy társadalmi, egzisztenciális és bizonyos értelemben erkölcsi problémát nem fogunk itt most megoldani.
Minden tanácsot köszönök és fontolóra veszek.
Csak egyet kérek tőletek, engedjétek meg, hogy igenis problémaként éljem meg azt, hogy 32 évesen, nincs társam, sem családom. Cserében megígérem, hogy nem fogok pánikolni. De, ami igenis nagy hiány az életemben arra nem fogom tudni azt mondani, hogy - nyelvtanulással, túrázással, másokon való segítéssel, munkával és még sorolhatnám mivel próbálom értelemmel és érzelemmel megtölteni az életem, amik csakugyan fontosak, - betölthetem azt az űrt, ami az életemben valóságos lyukként tátong. Erre az egyre ne kérjetek. Mert ezt sajnos nem tudom így gondolni. Még akkor sem, ha tudom, hogy sok szép és értelmes dolog van a világon a házasságon és családon kívül is, és az élet önmagában, az életem önagában is érték. De mégiscsak ott az a tény és történet rögtön a Biblia első lapjain is...
Kitalátor, köszönöm a búcsúra való invitálást. Igaz, római vagyok, de mindig is vonzódtam a keleti ág felé. Mindig is mélyebbnek éreztem a liturgiátokat. És azt hiszem könnyebben tudnám Mária titkát szemlélni egy ikonon keresztül, mint Lorudes-ban. Elindulok végre nagy nehezen. És köszönöm...

szófialoren (törölt) 2010.03.09. 12:11:08

És legfőképpen: Legyen meg az Ő akarata...

Mindenkinek szeretettel:

www.youtube.com/watch?v=AuVOkZTKzmA

plexus · http://brendel-figyelo.blog.hu/ 2010.03.09. 23:16:22

nos, kedves szófia, ügyeddel még II. János Pál pápa is foglalkozott. Nem akarom elviccelni, olyan szépen megjelenik az "elvek és utak" mentén, aztán a gyakorlat mindig más.

„Azok számára, akik természetes család nélkül élnek, szélesebbre kell tárni az egyház, e nagyobb család kapuit, amely szinte megtestesül az egyházmegyei plébániai családban, a »bázisoknak« nevezett egyházi közösségekben és az apostolkodó mozgalmakban. E földön senki sem él család nélkül, az egyház ugyanis mindenkinek — elsősorban azoknak, akik »fáradoznak és meg vannak terhelve« (vö. Mt 11,28) — otthona és családja.” Familiaris Consortio 85. In: II. János Pápa megnyilatkozásai, I. kötet, Szent István Társulat, Budapest, 2005.)

Sok okosságot írtak az előttem szólók, nekem csak annyi észrevételem van, amikor olvasom, hogy Egyedülállók Teaháza (asszem vmi hasonló épp SJ), ez nekem, szubjetkítve már olyan görcsölősnek tűnik, pont amit írtak, hogy felszabadultan kell, hát ilyen névvel nehezen. Szerintem rokonszenvesebb lenne sok-sok program, ahol a megfelelő korosztály, mittomén 25-35 összejöhet. Biztos vannak ilyenek, és látom, hogy programokból nincs is hiány, csak ne skatullyázzuk be a programot és magunkat se. (vö. a skatulyázós poszt)

szófialoren (törölt) 2010.03.10. 10:15:11

@plexus:
Kedves Plexus! Ez csakugyan nagyon szép. Mármint amit II. János Pál pápa írt. Csak sajnos kibújik belőlem az irónia. Amikor belépek a katolikus egyház nagy szélesre kitárt ajtóin és a nagy barokk templomban rajtam kívül néhány öreg nénin kívül nincs más a misén. Vasárnap délelőtt...Közösség amúgy nem működik, csak bibliaóra, vagy házashétvége. És ennek is örüljünk...Vagy amikor éppen a pap fúrja meg a plébániáján működő közösséget, mert vidéken sajnos ilyet is láttam már, nem egyet...
Azon a rengeteg programon, eddigi tapasztalataim szerint, nagy átlagban pedig általában görcsölős, vagy kevésbé görcsölős egyedül élő nők jelennek meg.
De abban igazad van, ne skatulyázzunk be mindent és mindenkit. Valószínűleg én nem járok jó helyekre. Nincs kétségem afelől, hogy esetleg nem a legmegfelelőbb módon keresem a bázisokat. Ezért is kérek itt is tanácsot. És hát jómagam is igyekszem a remény oldaláról nézni azt, ami körülöttem van. És bár többnyire ezen a blogon erről írok, azért higgyétek el, más is érdekel... Csak ami tény, az tény.
És utólag köszönöm meg Kitalátornak az összefoglalóját. Ha jól sejtem, Kitalátor férfi. És ezért örültem nagyon annak, amit leírt. Mert sajnos minden szavával egyet tudok érteni. De ha ezt nőként én írom le, akkor lehet rám mondani, hogy a savanyú a szőlő szegénykémnek:-)
Az ilyen Egyedülállók Teaháza stb.-vel kapcsolatban meg nekem mindig a Harcosok klubja jut eszembe:-) aki látta a filmet, érti:-) De hát ez van.
Mindenkinek szép napot. Én most megint eltűnök egy darab időre. Szerencsére azért van más dolgom is, mint ez a problémakör. De minden sorstársnak reményt, kitartást, humort és erőt kívánok.
És a mai ajánlott könyvbemutatóra igyekszem odaérni. Szófia...

szófialoren (törölt) 2010.03.10. 10:20:28

Búcsúképpen küldök egy verset, a fordítás kicsit nyers, de megteszi:-)

A címét sajnos nem tudom, de én személy szerint ezt adnám neki: Na ez az, amit nem szeretnék...

Meghorgoltam hat párnahuzatot,
most Jane Austent meg Kantot olvasok,
és a Haladó Kínai Konyhából a babos sertést is tudom.
Nem kell keservesen keresnem önmagamat,
hiszen tiszta sor, mi akarok lenni:
egészséges, okos és csinos, de nagyon.

Új mázakat tanulok a kerámia klubban,
és új húrokat játszom a gitáron,
és jógában a lótuszülésig elértem.
Nem kell mérlegelnem a fő értékeket, már tudom, mik azok:
hogy szép, egészséges és okos legyek,
és hogy rajongjanak értem.

Szervámat fejlesztem a teniszoktatóval,
és a görög igeidőket gyakorlom,
Minden frusztrációm megenyhül az Ős-sikoly terápián.
Nem kérdéses, mit keresek, mert tudom jól, mi a dolgom:
hogy szép, egészséges és okos legyek,
Körülrajongott
és vidám.

A biokertészetben kivirágoztam,
és a tánctól a combom karcsú lett,
és a tudattréningben nincsen, aki lekörözne.
És dolgozom nappal és dolgozom éjjel,
hogy csinos, okos és egészséges legyek,
körülrajongott és vidám.

És bátor. És olvasott.
s príma háziasszony.
És fantasztikus az ágyban.
És bilingvis
Atletikus
Artisztikus...
Könyörgöm, nem fogna le valaki?

Judith Viorst

cserenkov 2010.03.10. 10:26:47

@szófialoren: Bocs, de lenne egy észrevételem.
Imádkozni szoktál, hogy megtaláld a nagy Ő-t?
Egyik haverom mesélte, hogy ő ezt csinálta és két év múlva összejött neki. Persze neked lehet, hogy hamarabb összejön.

P.E. 2010.03.10. 10:48:15

@szófialoren:
:DDDD
Még ajánlhatsz ilyen bibliográfiát. Én is szeretném ezt a néha savanyú világot megnevettetni.

szófialoren (törölt) 2010.03.10. 14:25:48

@cserenkov:

" Biztosan szoktál imádkozni azért, hogy férjhez tudj menni. Ne tedd! Az ima teljesüléséhez legalább ketten, egy akarattal kell kérnetek..."

Ezt írta nekem talán éppen tegnap Kitalátor.

Hát... ki vagyok veletek segítve...:-)

Viccet félretéve, 18 éves korom óta kábé 29 éves koromig ezért imádkoztam.
Most 32 vagyok.
Az én imádságom jó néhány valóságos tragédián (haláleset, betegség stb.) és szívösszetörős veszteségen túl egy ideje ennyi:
Legyen meg a Te akaratod...
Én az Istentől direktbe már nem kérek semmit. Egyfolytában felülírja a vágyaimat. Néha bosszúsan, néha ámulattal, de jobbára inkább "csak" figyelem Őt...
Az én életutam egy kicsit ábrahámi. Megadja, aztán megkér, hogy, amit adott, amiért olyan szépen könyörögtem neki, azt szépen cipeljem föl a hegyre.
Nem, nem, nem olyan egyszerű ez kettőnk közt, hogy én kérek, ő meg ledobja az égből. És aztán kis szófia, most már a Tiéd...Nem mondom, tehetne velem néha egy kis kivételt, változtathatna a metóduson. De nem teszi. Ő tudja, miért...Ő tudja, miért. Remélem, legalább Ő tudja, miért...

szófialoren (törölt) 2010.03.10. 14:26:41

@P.E.:

Örülök, hogy megnevettettelek:-)

Van még a tarsolyomban:-)

zzzsuzsa 2010.03.10. 14:32:25

@szófialoren: Szia! TE nevettetsz! De Te is NEVETSZ?

kis_csirke 2010.03.10. 16:11:34

@szófialoren: érdekes, amit az imáról írsz.
Az jut eszembe, hogy Jézus egy-egy gyógyítás előtt azért megkérdezte, hogy "mit akarsz, mit tegyek veled?".
A saját életemben is úgy van, ha "csak" sóhajtozok, hogy Jézus-Jézus, az nem mindig visz át a nehézségeken, mert szinte azt sem tudom, hogy mi a gáz (általában velem).
Ha próbálok konkrétan imádkozni, hogy mit szeretnék, akkor - kimondva - lehet, hogy magam jövök rá sokmindenre, ami segíti a megoldást, illetve Jézusnak is könnyebb dolga lesz. (Ha nincs semmi baj, akkor én is csak a Lélekkel sóhajtozva imádkozom. :-)))).)

Olyan szépen írsz a Jézussal való kapcsolatodról, ez szerintem azt jelzi, hogy képes vagy mély kapcsolatok kialakítására, mély vagy, valószínűleg ez adja a nehézségét is a párkeresésednek.

(De még mindig jobban jártál, mint sokan, akik az életük tragédiái után gyorsan beleugrottak egy házasságba/szerzetesrendbe menekültek, s évekkel később, amikor már meggyógyultak lelkileg, "bezáródva" maradtak az elkötelezett életformájukba, ami csupán az időleges gyógyulásuhoz volt szükséges. No, ezt legalább megúsztad.)

szófialoren (törölt) 2010.03.10. 17:13:37

Lányok, lehet, hogy itt nyekergek egy ideje, de én nem vagyok egy búval bélelt vénlány. Az iskoláját, ez nem jött eddig át? :-)

Kis-csirke, köszönöm, amit írtál. És jólesett...
És hát persze...Nekem nem azzal van bajom, hogy ne tudnék mély kapcsolatot kialakítani. Hanem, de most már nem írom le megint...:-)
És azt is köszönöm, hogy felhívtad a figyelmem, hogy azért a személyes kéréseket ne felejtsem el teljesen. Igen, ebben igazad van. Csak én már nem merek kérni. De lehet, hogy most ez a feladatom. Ezt megtanulni.

szófialoren (törölt) 2010.03.10. 17:19:33

Nevetni, például ezen:

www.youtube.com/watch?v=AbPMN4aUy9o

Aki nem tud németül, az is megérti.
Még hogy nem a pasi hozza a boldogságot:-)
Ennek a nőnek például elég egy véletlenül bekúszó kép is...

zzzsuzsa 2010.03.10. 20:15:16

@szófialoren: 'Lányok, lehet, hogy itt nyekergek egy ideje, de én nem vagyok egy búval bélelt vénlány. Az iskoláját, ez nem jött eddig át? :-)' :))) Az iskoláját, nem! Illetve nem csak ez jött át. Hanem az is, hogy egy hihetetlen jó humorú, mély, gazdag személyiség, tele férfias vonásokkal:)) görcsöl és 18 éves kora óta ezért imádkozik! Bocsi, de szerintem kevesebb ima is elég lenne! Szerintem a Jóisten már nagyon unja! (bocsánat) ((Azt mondod iskoláját? tudsz valami jót? iskolát? Én most keresek egy jót a gyerekemnek és pánik szerű tüneteim vannak nekem is)) ((ja és amúgy a "sikoly terápia" sem jön rosszul néha....de annyi biztos olyan "tökéletesen" az sem jó :-))

álomfejtő 2010.03.10. 21:47:56

@zzzsuzsa: te is azt kapisgálod, amit én? kibújik a szög a zsákból?
Egyébként a tökéletesség fóbia a legrosszabbak közé tartozik, észre sem vesszük, hogy mennyire a foglyai lehetünk, ráadásul teljesen tökéletlenül:)(:

zzzsuzsa 2010.03.10. 22:50:44

@álomfejtő: Igen, az jutott erről eszembe, hogy a tökéletesség arroganciája, vagy inkább a "boldogság arroganciája" olyan szépen süt a nap, én most nem tudok ráhangolódni erre a görcsös síró rívó pasikereső lóversenyre. De ez meg az én arroganciám miatt van, de oda se neki@szófialoren: Csak tudod az egész "előadásod" számomra sántít valahol. Valami nem passzol...De tetszik a stílusod! Örülök Neked! :))))))))))

kis_csirke 2010.03.10. 23:23:48

@zzzsuzsa: szerintem ez a blog egy szép nagy játszótér, hadd próbálgassa ki-ki szabadon a személyiségeit :-))).

(Ne legyünk játékrontóak, hogy mindenkinek meghúzgáljuk a haját, hogy paróka-e....érne néhány meglepetés, de akkor vége lenne a játszadozásnak is, amiért nagy kár lenne...:-))))

szófialoren (törölt) 2010.03.11. 09:18:30

Köszönöm kis csirke.
És azt hiszem, Te tudod jól, hogy mit...
Tényleg köszönöm.
Isten Veletek.

cserenkov 2010.03.11. 10:43:53

@szófialoren:
Szerintem nekem van igazam, mert nem pénzt és paripát kérsz.
Talán egy imaszakértőt megkérhetnél(papra gondoltam (lehet, hogy rosszul imádkozol). 11 év at sok. Lehet, hogy előbb mást kell lerendezned magadban. Erről rengetegen írtak, pl. az itt sokat emlegettet Jálics.
Ábrahámmal kapcsolatban nekem nagyon tetszett Kierkegaard fejtegetése.
Én is így voltam sokáig istennel, illetve mégígyebb. Le sem írom, hogy miket gondoltam róla. de ahogy itt már sokan mondták az ateisták istenképére Ebben az istenben én sem/nem hinnék.

álomfejtő 2010.03.11. 11:14:39

@szófialoren: olyan érzésem van, hogy nálam jobban senki nem érthet meg - csakis idézőjelben értve.:)))))))))),üdv, szép napot!

zzzsuzsa 2010.03.11. 11:48:16

@kis_csirke: Nem kell annyira félni a paróka húzogatástól! Ez is a játék része nem? De jó, ha nem hát nem. A parókát csak húzogatom, de nem húzom le! No legjobb lesz most kiszállnom! Itt úgyis mindenki megérti egymást kivéve engem! Jó játékot!

zzzsuzsa 2010.03.11. 11:53:19

@zzzsuzsa: Mármint kivéve én, aki nem ért meg senkit :-))) sziasztok!

cserenkov 2010.03.11. 12:13:19

Azt mondom, hogy érdemes lenne belelapozni a régi post-okba, hogy egykoron, hogy is folyt itt a társalgás.

kis_csirke 2010.03.11. 12:13:45

@zzzsuzsa: jajj, nem tehetek róla, olyan intuitív vagyok, hogy meg tudnék élni belőle, mint médium :-)))).
Tőled már régebben meg akarom kérdezni, hogy hol tart az imaköröd? Írj már pár szót, mert nagyon szurkolok!!!!!!!!

@szófialoren: no, azért le ne lépj! És amit Cserenkov tanácsolt, abban szerintem is van valami.

zzzsuzsa 2010.03.11. 17:19:21

@cserenkov: Erre már én is gondoltam, épp ezért nem szeretném teleírni a véleményeimmel a blogot, a régiek hagyják jönni az újakat! Ezt már régóta érzem, de azért olvasni még igen! És az elején tényleg sokkal szebben beszélgettünk egymással. Jó lenne, ha ez visszatérne!

türkiz 2010.03.11. 19:02:19

@szófialoren: A hangod elsőre megnyert! Hol örömmel, hol kacagva, hol bosszankodva olvastalak! Ami mindig levesz a lábamról, az az őszinteség!
Maradj!

Egy ideje szótlanul és igencsak szomorkodva figyelem a más irányú hangokat, melyek már másodszor próbálnak rajtad is (számomra teljesen érthetetlen okokból) fogást találni.
Ne vedd komolyan!
Ugyan én sem régen vagyok itt, de a magam időszámításától számba véve a dolgokat: le kell, hogy törjelek, te már csak harmadikként zárkóztál fel Felicitaszhoz és jómagamhoz, mint stigmatizált "férfi". Hidd el, szóra sem érdemes! (Sem belemenni! Sem a szívedre venni!)
@cserenkov-val kell teljesen egyetértenem: ezek a sefülesefarka piszkálódások lekoptatják azokat, akikért végtelenül nagy kár!

kis_csirke 2010.03.11. 22:23:00

No, mindenkinek küldöm az egyik kedvenc zenémet lazításképp (és pánik ellen).
Üdv.: Csirke

www.youtube.com/watch?v=ZpDQJnI4OhU

cserenkov 2010.03.11. 22:41:29

@kis_csirke: köszi ezt a jutú fícsurin Mérit, de ez nem lazítós zene.
Nem ilyen:
www.youtube.com/watch?v=XyIMi3uTpBQ

zzzsuzsa 2010.03.11. 23:13:38

@cserenkov: Ez vsz tényleg telitalálat! Nagyon jó! Kösz! Üdv és jó estét, lazítást mindenkinek! Zs

Shine) 2010.03.12. 13:45:26

Köszi a lazításképp ajánlott zenéket, már olyan rég hallgattam ezeket, jól esett.
Szófialoren, tegnap este uszodában voltam, és eszembe jutottál. Első pillanatokban kicsit furán éreztem magam, amikor beléptem az egységbe vagy 15 férfi közé (Jelzem, koedukált egységről van szó :-D)
Esetleg nézz körül, hátha nemcsak felénk felülreprezentált az erősebbik nem az uszodákban:))

szófialoren (törölt) 2010.03.12. 14:22:42

@türkiz:
köszönöm türkiz.
Nagyon köszönöm.
De itt a pont.
Soha senkit nem állt szándékomban megbántani. Ha ironizáltam is sokszor, azt sosem másokon, legfeljebb helyzeteken vagy saját magamon tettem.
A blog műfajából adódik, hogy számos félreértés származhat belőle. Nem sértődtem meg, nem haragszom senkire. De igenis volt, ami nagyon fájt. És van bizony, amit nem értek. Tegnap őszintén beláttam, ez a társalgás nem nekem való.
A hús-vér emberekkel történő találkozásaim is rejtenek számos konfliktust. Megesik, hogy gyakran nem értünk egymással egyet, de az, hogy egyesek állandóan félreértenének, ilyennel nem találkoztam még.
Mert nem érteni egyet valakivel, vagy állandóan félreérteni, az nem ugyanaz. Ez meg itt egy ilyen műfaj, amire jobbára az utóbbi igaz. Nekem erre nincs kapacitásom. A legjobban talán az esett rosszul, amikor az imaéletem és a társra való várakozásom, a társért való imádkozás hosszú évein derült itt megint valaki, az Istennel való kapcsolatomra, illetve a személyiségemre, és megint a nőiségemre tett nem éppen szellemes megjegyzést. Bevallom, amikor tegnap ez így rám zúdult, elsírtam magam. Csak néztem és nem értettem, honnan ez a töménytelen indulat valakiben irántam, aki nem is ismer. Akinek fogalma sincs arról, hogy mik történtek velem abban a bizonyos11 évben és utána. Órákig nem tértem magamhoz. Ilyen durván nem is emlékszem, mikor bántott meg bárki is...
De már túlvagyok rajta. És lehet mondani, hogy kicsit vicc is volt. Meg ez, meg az...Én is szeretek viccelni. De egyre nagyon szoktam figyelni. Sosem viccelek más fájdalmával, küzdelmeivel. A sajátoméval pedig csak magamnak van jogom.
De én vagyok a hibás. Az ember ne tegye ki a szívét egy blogra...Ezt legalább megtanultam. Csak semmit nem tudok fél szívvel csinálni...Tanulság: az ilyen ember ne keveredjen blogolásba...
Zsuzsát pedig egyáltalán nem akartam sem megbántani, sem felbőszíteni, sem félrevezetni. Egyszerűen nem is értem, miért támadt folyton nekem. A legelső kommentjeim után a stílusával már belém vágta a kést. És már akkor sem értettem, hogy miért. Ha valamivel mégis megbántottam, elnézést kérek tőle. De továbbra sem értem, mivel váltottam ki belőle ezt a hihetetlen ellenszenvet magam iránt.
Nem akartam már megszólalni ma, de Türkiz szavainak nem tudtam ellenállni.
Még egyszer köszönöm Neki, amit írt. Jólesett.
És most tényleg elbúcsúzom. Tegnap már kiregisztráltam magam innen. De a kíváncsiság visszahívott. Emberi gyarlóság...És Türkiz szavai után mégis úgy döntöttem, leírom, amit gondolok.De nem kell erre igazán semmit reagálnotok. Sem ellenem, sem a védelmemben. Én idetévedtem, de ez nekem nem utam. Erről pedig igazán nem tehet senki...
Megyek tovább az utamon, értékes, valódi emberi találkozások, igazi beszélgetések és együttlétek reményében. Szerencsére a tegnap este is megajándékozott egy ilyennel.
Isten Veletek.
Szófia

Kajla 2010.03.12. 15:04:11

@szófialoren:
"Tenyerembe tettem a lelkem
nézd milyen szép, százlátó üveg.
De Ö gyémántokat szedett elő,
mert ő az embert sosem érti meg"

JA

zzzsuzsa 2010.03.12. 18:52:16

Hát most megállt bennem a levegő! Bocsánat a nagy szomorúságért, amit neked okoztam! De én ezt nem értem még most sem. Te hihetetlen erővel reprezentálod az érzelmeidet, és türkizzel nagyon hasonló módon vádolsz engem azzal, hogy pár szavammal tönkretettelek. Ha te ezt tényleg így érzed, akkor azt hiszem az az első, hogy még egyszer bocsánatot kérjek, de a második az, hogy szeretettel megkérlek nézz az emberekre úgy, mint a tükörre. És meglátod benne magad. Nem érzem természetesnek a reakciódat. Hihetetlenül, már szinte hihetetlen felettien túlreagálod a dolgokat és ez nem jó. Nagyon nem jó. Én csak egy hétköznapi kommentelőnek érzem magam, messze nem az érzelmek és az értelem királynőjének. Vedd úgy, hogy egy jelentéktelen figura beléd mászott és vond meg a vállad!! Ha megsértettelek bocsánat. Többé nem kell kommunikálnunk. Feltételezel rólam mindenféle rosszindulatot, hogy én neked megyek, meg hihetetlen ellenszenvet érzek irántad. MÁR SOKSZOR LEÍRTAM, HOGY NAGYON TETSZIK A HUMOROD, DÖBBENETESEN JÓ FEJNEK TARTALAK.De Te ezt nem akarod észrevenni! Nem tudom miért nem. Biztos van okod. Türkizzel szövetkezel, és ketten együtt vádoltok egy embert. Na jó. Nálam meg itt van a pont.

zzzsuzsa 2010.03.12. 20:44:07

Még valamin elgondolkodtam és utoljára hadd mondjam még el! Azért élcelődtem, mert másképp gondolok rád! Nem úgy, mint egy boldogtalan párkeresőre! Ezért NEM a boldogtalan párkeresőn élcelődtem! Szóval, ha tényleg az vagy akinek mondod magad, akkor tényleg őszintén bocsánatot kérek! Ha viszont nem, akkor nagyon haragszom és elmondhatatlanul csalódott vagyok!!

P.E. 2010.03.12. 21:03:59

@szófialoren:"Tegnap már kiregisztráltam magam innen "
Hiányozni fogsz. Nagyon.

álomfejtő 2010.03.12. 21:06:53

@zzzsuzsa Kedves Zsuzsa!
Nagyon értelek téged, s én is mondhattam volna ugyanezeket Szófiának.
Már többi hozzászólásomból kiderült, hogy semmilyen konkrét 'adatban' nem egyezem Szófiával, viszont erős beleélő képességem van, s miközben átéltem egy általa megrajzolt személy helyzetét, úgy éreztem, ennyi fájdalom és önirónia őszinteségből sok egyszerre Ezért nem éreztem hitelesnek, némiképp karikatúrának hatott. A lelki sztriptíz kategóriát én is megkaptam, holott csupán őszinte voltam néhány számomra fontos kérdésben. Azonban ebben az esetben itt mintha másról lenne szó.
Kedves Szófialoren, ha tévedtem, csatlakozom Zsuzsa utolsó hozzászólásához.

zzzsuzsa 2010.03.12. 22:04:29

@álomfejtő: Nagyon örülök és köszönöm, hogy rá tudsz (egyedüliként) hangolódni arra, amit gondolok. Nekem ez nagyon jó érzés! Jó éjt! :)))

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2010.03.13. 00:09:34

@zzzsuzsa: Én meg csöndben nem hiszek a szememnek, de persze tény, hogy bárki bárkit úgy használ fel játszótéri bábnak, ahogyan csak joga és gyomra van hozzá.
Azt viszont fontosnak tartom, hogy olvasóként ehhez ne asszisztáljak hallgatagon.

zzzsuzsa 2010.03.13. 00:26:51

@Felicitasz: Azt gondolom, nekem is kell egy kis idő, hogy megemésszem és átgondoljam, mi is itt a legfőbb motiváció. Két gondolatom van, de csak reménykedni tudok, hogy nem az egyik...

misu_ 2010.03.13. 11:50:17

@zzzsuzsa: Először szólok hozzá ezen a blogon, bár vannak posztok, amik nagyon magas színvonalúak. Most azonban úgy gondoltam meg kell védenem egy csodálatos, nagyszerű nőt, Szófialorent Nyers stílusoddal kedves Zsuzsa beledöfted a "tőrt" ebbe a ragyogó asszonyba! Ezt ne tedd többet! M

kis_csirke 2010.03.13. 14:17:59

@szófialoren: no, de térjünk vissza az eredeti problémádhoz.

Ma akadt meg a szemem ezen linken, nem keresztény szellemiségű, de igényesnek látszik, ha gondolod, nézd meg:

www.yinyangnet.com/

zzzsuzsa 2010.03.14. 16:19:11

Szerintem ez a dal meghallgatásra érdemes!
Kicsit talán idepasszol!

www.youtube.com/watch?v=KAe7mUpyw5U&feature=related

kis_csirke 2010.03.14. 20:10:01

Egy kis vicc egy gááááááázos udvarlásról (sajnos csak angol felirat van hozzá).

www.youtube.com/watch?v=uNuGKbwRudE&feature=channel

Zsolt Bá' 2010.03.14. 21:43:43

@szófialoren: Próbálkoztál már a salsával? Én nem erre használom, de szerintem ismerkedős célból is nagyon "bejön". Sokan vannak, akik csinálják, van benne vitalitás, nem drága hobby, normális, nem alkoholgőzös helyek vannak a városban a hét minden napján. Plusz hétvégi kurzusok, nyári táborok is vannak számosan. Szóval egy tipp: salsázz!! És a nőt, az életörömöt is másképp hozza ki belőled, mint egy egyházi kórus alt szólama..:-)

zzzsuzsa 2010.03.15. 09:47:07

@kis_csirke: Hát ez naggggyon jó! Nem tudom, ha limuzinnal hajtanak el, akkor talán lenne esélyük....:))

Zsolt Bá' 2010.03.15. 17:34:41

@zzzsuzsa: látom, botránkozol és nevetsz, kár...volt egy tippem, de ezek szerint ez nem a te világod...akkor marad a szoprán szólam..:-)

kis_csirke 2010.03.15. 18:12:05

@Zsolt Bá': Zsuzsa nem a salsán nevetett, hanem az udvarlós jutyúb viccen.

(A tipped OK, még lehetne bővíteni bizonyos divatos sportokkal is, egyik kollegám lánya spinning órán talákozott a férjével.)

zzzsuzsa 2010.03.15. 19:27:53

@Zsolt Bá': Kedves Zsolt Bá! Tudod, a hozzászólások előtt ott van az, hogy KINEK szólnak! De a salsa tényleg nem az én világom, attól még lehet nagyon jó tánc! Sőt! Mindig irigykedtem azokra akik a társas táncok világában otthon vannak! Egy időben néptáncoltam és azt érzem a magaménak! (különösen a kalotaszegi és a széki kettős!!, de a moldvai táncok is őrületesen jók. Mindegyik javasolt párkereső hölgyeknek):)))

ministeriel 2010.06.24. 11:14:18

Viszonylag régen írtak ebbe a témakörbe. Bár már néha úgy érzem, hogy lerágott csont ez a téma, és talán már a csont sincsen meg, de azért írok. Jómagam 33 éves férfiként az utóbbi időben egyre többször kapom meg, főleg a "legjobbnak" hitt barátomtól, hogy milyen rohadt alak vagyok, mert nem házasodok, és hogy nem ismerkedem hölgyekkel. El kellene járnom ilyen-olyan alkalmakra pl. Pál Feris előadások, kirándulások.

Igazából úgy érzem, hogy leginkább neki kellene megfelelnem. A másik dolog a gyerekek száma egy házasságban. Itt is megkapom, hogy milyen önző vagyok, hogy én csak 2 gyereket szeretnék, és nem 4-5 gyereket. Hol van az leírva, hogy egy jó kereszténynek 4-5 gyereket kell szülnie?

A barátom elmondása szerint most nem teljes az élete, akkor lesz teljes, ha gyereke is lesz. Akkor az a szerencsétlen gyerek egy lyukat fog betömni? Érdemes így nekivágni?

Egyébként tényleg nem tudom, hogy hova lenne érdemes járnom, ahol hasonszőrű fiatalok kötött lehetnék, ahol nem néznének rám furcsán, hogy 33 évesen még nem nősültem meg.

Persze azt mondják, hogy lám Férfi vagy, Te odamehetsz "minden" nőhöz, és ismerkedhetsz.

Kár, hogy szófialoren felhasználónk törölte magát. Szívesen elbeszélgettem volna vele, az élet kisebb-nagyobb dolgairól.

Még annyit, hogy nem érzem magam reménytelen esetnek. A lehetőségeimhez képest jól nézek ki, sportolok, értelmes , művelt ember vagyok. Diploma+PhD, nyelveket beszélek.

Nos nem értem, hogy hol a hiba.

2010.06.25. 09:28:52

@ministeriel:
Szia!
Nem teljesen világos, hogy mit tartasz "hibának". Azt, hogy "beszólt neked" a barátod, illetve "furcsán néznek rád", vagy azt, hogy 33 évesen még nem nősültél meg.

Ha a második lehetőség forog fenn, akkor : Én úgy látom, hogy ha nem is vágysz rá hogy "hölgyekkel ismerkedj", (még a házasság gondolata nélkül!) akkor már itt az elején van a baj, itt kellene keresgélned.

Ha az első, akkor lehet, hogy a barátod (remélem nem innen tudja majd meg hogy most "állítólagos legjobbnak" gondolod :-) )csak aggódik érted, vagy esetleg ő bizonytalan magában. ezt kellene tisztázni, ha a barátod.
Szülőként a gyerek dologra a legtöbb amit mondani tudok, hogy bármit is gondoltam előtte arról, hogy kell-e és milyen lesz amikor lesz, NEKEM bejött.
Örülök, hogy van és természetes, hogy ezt ő is érzi és tudhatja. Ha ez "űr betöltés" én nem bánom, de bizonyosan ő sem.
Kérdezz meg még gyerekeseket (a te korosztályodból) és akkor talán meg lesz a válasz. Nézd, meg kérdezd meg, hogy boldogok-e. Ez a tanácsom. "Akadémiai választ" úgysem fogsz kapni.
Szép napot!

2010.09.17. 20:23:14

@P.E.: Jól szóltál, és nagyon tetszik a kis videó! A hegyek nagyok jók. Csendet és társat is tudnak varázsolni. Bár én még keresem a Társam, ezért is szoktam néha hegyet mászni... :-))))))

2010.09.17. 20:34:34

Amúgy szinte mindegyőtökkel sikerült egyetértenem. Közel a 30hoz, egyedülálló, egyedülélő keresztény nőként... Sokmindent megéltem már én is abból, amit írtatok. Csak azt tudom hozzáfűzni, hogy boldog vagyok most is, és boldog leszek, ha megtalálom a Társam, ha meg nem, hát Istenem... :-) És az az egy tud elszomorítani, amikor bekategorizálnak... Gondolom ismeritek azt a lenéző kategóriát, amikor szinte egy katolikus közösségbe be se tudod magad beletuszakolni, (házas, egyetemista, középiskolás, elvált stb...), és csak állsz bambán, hogy akkor most külön kasztot alkotsz, vagy mi van? Legjobb barátnőm (szintén hasonló életállapotban) éppen India mélyén egy apró kis faluban eteti a pókhasú kis-koszos-légymászta-kölköket. Imádja... De legfőbb problémája, hogy az ottaniak, a társadalmi kasztrendszer miatt, sehova nem tudják bekategorizálni, így szinte ki sem teheti a lábát egyedül a kórházból. (Bár nem is lenne ajánlatos, nem éppen biztonságos egy környéken van). Szóval egy másik ország, másik kontinens társadalmi hagyományai néha meglepően hajaznak az egyes keresztény helyeken kialakult úgymond "kasztrendszer"-re.
Szóval évek után én már csak próbálom tenni a dolgom, és nem törődni azzal, hogy egyik sablon-közösségbe sem illek, és már nem irigykedek rájuk... Szóval néha egyedül érezhetjük magunkat, és nemcsak a társ hiánya miatt, hanem azért is, mert furcsa egy "kaszt" a mienk a világ szemében. Nem tudnak velünk mit kezdeni. Ti éreztetek már így?

zzzsuzsa 2010.09.17. 21:44:00

@linzikata: "Ti éreztetek már így?" Éreztünk!:-)

mezeinewsee 2010.09.17. 21:45:03

@linzikata: persze, hogy éreztük! Néha én is ufónak érzem magam... és hasonlítok rád abban is, hogy boldog vagyok a mostani életállapotomban, bár nagyon örülnék, ha a társamat is megtalálnám.

Virágoskert 2010.09.18. 22:54:20

@linzikata:

Az azért elég baj, ha egy keresztény közösség, vagy egy keresztény ember valóban lenézi azért a testvérét, hogy nem házasodott meg a "konvencionális" időn belül. Különben is, az átlagos házasodási életkor nagyon erősen az adott korra jellemző társ. berendezkedéseknek, szokásoknak a függvénye. Nem is olyan régen még 16 év volt az ideális. Szerencsére, azért vannak olyan katolikus közösségek, amelyek nem életkor, életállapot, társadalmi osztály, stb. mentén szerveződnek, hanem mindinkább lelkiség, ill. hitéleti szempontok szerint. Sőt, szerintem ebből több van, mint az előbbiből.

Egyébként, a szerzetesi életformára nem érzel esetleg hivatást? (Persze, ha nem tolakodó a kérdés.)

Virágoskert 2010.09.19. 12:55:22

@linzikata:

Igen, az nem szerencsés, ha valaki egy keresztény közösséget mindenekelőtt a közösségért önmagáért keres, tehát, ha leginkább csakis azért, hogy ne legyen egyedül, ne unatkozzon. Persze, minden közösségnek van egy ilyen funkciója is (hiszen tudjuk, nem (mindig) jó az embernek egyedül), de elsősorban a lelki élet dolgainak, a közös imádságnak, egymás hitbéli épülése segítésének, ill. a hiteles felebaráti szeretet gyakorlásának kell egy ker. közösség céljává lennie. Legalábbis, én így értelmezem.

A szerzetesi életformában nagyon vonzó az, hogy ily módon valaki az egész életét, minden idejét és erejét közvetlenül az imádságnak, az áhitatos elmélyülésnek, a legcélirányosabb tökéletesedésnek, mindenestül egészen Istennek szentelheti, távol a világ zavaró körülményeitől, a rengeteg bűnalkalomtól, a szívből az áhitatot sokszor kiölő világias feladatoktól. Ugyanakkor ennek vállalása valóban nem egyszerű dolog. Ha valakinek nincsen igazi hivatása, vagy elveszti azt, akkor nagyon-nagyot lehet zuhanni. Emellett, (hasonlóan az evngéliumi példabeszéd toronyépítőjéhez) komolyan számot kell vetni, hogy valaki képes lesz-e egy életen át megfelelni a legtöbbször igen szigorú regulának, képes lesz-e olyan mértékű önmegtagadásban, vezeklésben leélni az egész életét. Sokan ezért nem is merik ezt a fajta elköteleződést vállalni (többek között én sem). Most, szigorúan a magam nevében, én is azt mondom, jobb inkább kevesebbet vállalni és azt hűségesen teljesíteni, mint aztán esetleg elbukni a sokban.

kis_csirke 2010.09.19. 20:32:56

@linzikata: olvasom a soraidat, s arra gondoltam, hogy azért érdemes lenne körbenézned a szerzetesrendek között; lehet, hogy találnál olyat, ami "külső harctérre" küld és vasárnap reggelente melegítőben-pólóban lehet kávét szürcsölgetni.

álomfejtő 2010.09.23. 07:33:17

@kis_csirke:Igaz, hogy nem nekem ajánlottad, de engem érdekelne egy hasonló környezetben, szerzetesi közösséghez kapcsolódó munka. Nem tudsz konkrét lehetőséget?

kis_csirke 2010.09.23. 09:23:23

(@álomfejtő: szóval nem munkára gondoltam linzikatával kapcsolatban, hanem arra, hogy nyugodtan megnézhetne pár szerzetesrendet, mert biztosan akadna a számára megfelelő hely.)

kis_csirke 2010.09.23. 23:19:51

@linzikata: csak azért gondoltam erre, mert olyan szép, érett, mély gondolatokat írtál ide (amit köszönök).
De konkrétumra nem gondoltam, ha esetleg mégis ez lenne az utad, akkor remélhetőleg megtalálod a neked való helyet.
süti beállítások módosítása