Minden évben elérkezik az az időszak, amikor a kedves blogoló szabadidőfája régen ismer minta szerint alakul. No de távol álljon tőlem, hogy panaszkodjak, dolgom az igehirdetés. Ugyanakkor még az is bennem van, hogy ezt az állapotot valahogyan ábrázolni kellene, bemutatni az emögött álló életérzés legmélyebb bugyrait, aztán valahogyan továbbmutatni a mindennapos poroszkálás üres csevegésein. Legvégül, akinek lesz türelme a végéig olvasni, az is kiderül, hogy miért nem is az a lényeg, hogy a dolgok onlájn vagy offlájn vannak. Tehát akkor vágjunk bele. Apokrif:
Egy alkalommal Jézus három legkedvesebb tanítványával vándorolt. Már jó ideje nem ettek semmit, és minden gondolatuk az étel körül járt, amikor megszólalt Jakab:
–Éhezzük az igazságot, Mester, táplálj minket!
Erre a fiatalabbik, János is nekibátorodott:
–Úgy van, beszélj nekünk az Isten Országáról!
Péter, hogy ő se maradjon ki a párbeszédből, sűrűn bólogatott:
–Hasonlítsd valamihez, abból mindig érdekes dolgok sülnek ki!
–Mihez is hasonlítsam a Mennyek Országát? – kezdte Jézus merengve – Megvan! Az Isten Országa hasonlít egy gyümölcsfához, melyet a gazda minden évben megmetsz. Minden egyes tavasszal ágakat nyes le róla.
Péter, a halász – talán azért, mert nem értett a kertészethez, vagy csak a későbbi olvasók kedvéért, hogy azok jobban értsék – megkérdezte:
–Miért kell azt a szegény fát nyirbálni? Ne bántsd a fát, hisz ő is érez! Mindig is mondtam. Inkább halássz. – mondta a tapasztalt ember magabiztosságával, ugyanakkor annak tudatában, hogy párnapos körzetben esélyük sem lenne halászni.
Erre Jakab is bekapcsolódott újra, gondolta, segíti a témában levő feszültséget a tetőpontjára juttatni, hogy a lehető legtöbbet lehessen kihozni belőle:
–Szegény fa! – jajgatott. Hát mit vétett? Miért kell azt úgy büntetni? Levágni azt a sok szép ágat, amelyet hosszú időn át, kínlódva növesztett…
Jézus szélesen mosolygott a megjegyzésen, mintha csak ezt várta volna.
–Vajon megteremhet-e a gyümölcs a törzsön? Bizony, mondom nektek, szükség van az ágakra, amelyek meghozzák és megtartják a gyümölcsöt, míg az éhes ember le nem szedi. De teremhet-e száraz ág gyümölcsöt, vagy nőhet-e új hajtás a sérült ágak helyett, ha azoktól a fa előbb meg nem tisztíttatik?
Látva, hogy tanítványait elgondolkoztatták szavai, és hatásukra magukba szálltak, nagy hévvel folytatta:
–És hozhat-e gyümölcsöt az az ember, mely száraz, rideg, merev, mint a hulla és semmi élet benne? Megláthatja-e és megmutathatja-e igazi önmagát, ha túl sok ideig takarják régi csökevények? Mennyivel inkább rátalálhat az igazságra és az életre, ha időről időre a gazda megtisztítja őt azoktól a dolgoktól, melyekhez hasztalan köti magát!
Ekkor egy fügefához értek, mely roskadozott a gyümölcsök alatt.
Péter szólalt meg előre:
–Valld be, mester, miközben mi téged figyeltünk, te már láttad a fát, onnan jutott eszedbe a hasonlat.
–Már nem is tudom, hol láttam előbb – mondta Jézus –, itt kívül… vagy itt belül… Talán nincs is különbség...
Utolsó kommentek