Kíváncsian várom , mi volt a visszajelzés, és persze előtte a többiek hozzászólását , véleményét.
Ha a fenti tanácsokat nézem , homlokomra csapok , azt mondom , hát persze milyen egyszerű és egyértelmű. És mennyire nehéz betartani. !!!
A pozitív visszajelzéssel kapcsolatban, azt tudom mondani, hogy tovább adhatod a szemléletet, a tanítást ,de benne kell legyél Önmagad is.

1. Tényleg nem könnyű papoknak visszajelzést adni! A közelmúltban „betévedtem” egy templomba, ahol egy fiatal pap mutatott be egy általam kiválónak minősített misét (minden nagyon kerek volt). Hazatérve, az interneten kutatva kiderült, éppen aznap volt az első miséjének egy éves évfordulója. Írtam neki pár sort, gratuláltam, stb. Semmi válasz, aztán rádöbbentem, biztosan azt gondolta, én vagyok a legújabb imádója, aki így akarok vele kikezdeni…
2. A Pacsy nekem egy nagyon jó márkanév.
3. A Time Management-re térve: én is hasonló szisztéma szerint próbálom élni az életemet elég régóta, picit másként kategorizálva a tevékenységcsoportokat: 1. test karbantartása (alvás, evés, mozgás, egészségőrzés, fodrász, ruházkodás, stb.); 2. lélek feltöltése (ima, olvasmányok, meditáció, stb.); 3. család-barát kapcsolatok (ez nálam elég nagy létszámot jelent); 4. játékok, hobbik, flow-t adó alkotások (ez a szellememnek szükséges táplálék); 5. muszáj-munkák (azok a feladatok, amelyek nem férnek be a 4-be). És fontosnak tartom, hogy az egyensúly megmaradjon közöttük, senkit bennem nem szeretek „éheztetni”, mert akkor elkezdem rosszul érezni magam. (Ami azért előfordul, mert így leírni könnyű!) Tehát nyilván van prioritás, de legalább hetente egyszer igyekszem elszámoltatni magam!

Érdekes, hogy az előttem szólóknak mennyire egyértelműek ezek az életvezetési tanácsok.

Jómagam arra jöttem rá az elmúlt időszakban, hogy a munkánál vannak fontosabb dolgok. Lehet, hogy ez a többiek számára triviális dolog, de belekerültem egy olyan környezetbe, ahol teljesen elfogadott a másod- és harmadállás, és segítő foglalkozásúként még én magam is elhittem, hogy a munkám során segítek másoknak, tehát minden a legnagyobb rendben van. Azonban azt vettem észre, hogy gondok vannak a kapcsolataimban, alig imádkozom, és alig találkozom a barátaimmal, a kollégáim a "családom". Ezen igyekeztem változtatni, csökkentettem a munkaóráim számát, közös programokat szerveztünk a barátokkal, és a közösségemben is igyekeztem aktívabb lenni, valamint próbáltam több időt szánni az imádságra, ez utóbbi sikerült a legkevésbé.
A mozgást, a sportot mindig is szerettem, ha nem csináltam semmit, akkor hiányzott, szóval a 2. ponttal sosem volt problémám.

Eddig jutottam magamtól, aztán elolvastam a fenti írást (na jó, nem, mert én ezt már hallottam élőben nem olyan rég).

Az alvás számomra mindig felesleges időnek tűnt, és igen meglepett, hogy az alvás szerepel az első helyen. Eddig abban a tudatban éltem, hogy igen, vannak emberek, akiknek kell az a napi 7-8 óra alvás, de nekem elég 4-5 óra, lehet, hogy másnap kicsit fáradt leszek, de majd iszom néhány kávét, és minden megy tovább. Azonban minél inkább gondolkodom rajta, annál inkább igazat kell adnom az alvás elsőségének, hiszen ha az ember fáradt, akkor se Istenre, se másra, se a munkájára nem tud úgy odafigyelni, olyan türelmes lenni, mint ha kipihent állapotban van.
Kipróbálom, és majd beszámolok róla, hogy milyen kipihenten élni. :-)

Ha álmos vagy, aludj. Ha éhes vagy, egyél. Alap dologok, de ezeket tényleg hajlamosak vagyunk alacsony prioritásúnak gondolni. Pedig a test szükséglete az ember szükséglete.
Mostanában kezdtem el rendszeresen reggeli zsolozsmára járni néhány ismerősömmel. Este általában későn keveredek haza és az esti imámra már sokszor nagyon nehezen tudok koncentrálni; főképp a Szentírási részek elmélkedése okoz ilyenkor problémát. Aztán másnap megint korán kelés és a hét végére "elhasználódik" az ember.
Meg kell találni a helyes egyensúlyt, különben épp azt nem éri el ezzel az ember, ami a célja lenne.

Kedves Pacsy!
Akkor én most biztosan rablógazdálkodást végzek, mert az össz.mozgás: sétálok két megállót reggelente a buszig vagy futok felfelé a mozgólépcsőn (step-aerobic) a Deákon, főként, ha 10 perc múlva kezdődik az órám :)
Gondolkodtam már azon, hogy jó volna többet mozogni, de eddig csak azt sikerült elhatároznom, hogy a lépcsőket használom az épületekben lift helyett.
Apropó, mi a helyzet a pocakos papokkal? Az ő spirituális életükben ez rendben van, hogy a szilvásgombóc is jöhet (mozgás nélkül) és az ima is?

Szép a virág. Vízililiom lehet. @mammamia): :-))

Mellékes, de a jógát kíméletlenül kihúznám. Ne szinkretizáljunk. Lásd Kovács Gábor és Gál Péter könyveit.

"Ez az életfontosságú mozgás ranglistánkon megelőzi az imádságot"

Ehhez azt fűzném hozzá, hogy a felsorolt lehetőségek némelyike, különösen talán a futás és a gyaloglás:
viszonylag automatikusan megy, monoton, hosszan tartó, maga a mozgás nem igényel külön nagy koncentrációt
viszont ébren tart, fokozza az anyagcserét, vérkeringést (az agyban is), és az oxigénfelvételt stb...

Szóval igazán alkalmas szellemi tevékenységekre, legyen az a 3. vagy 5. pont alá tartozó, sokszor még talán jobban is mint az üldögélés pl.

@SzilvayG (dszg):
Én is kihagynám a jogát. Van jó becsületes reggeli torna, hegymászás, hogy a táncról ne is beszéljünk.

alapvető testi szükséglet a dugás is. lehet néklüle élni, mint ahogy kialvatlanul is, de nem egészséges. az mért maradt ki a listából?

a Jógával én is idegenkedtem, de állítólag az nem is olyan gáz, vagyis abban nincs is olyan ami miatt a new age olyan rossz.. de sose próbáltam
ismeri valaki?

viszont előszedtem a futócipőmet, este megyek futni és sétálni, mert csak ülök meg ülök, amúgy szerintem már maga egy kis futás kikapcsol.. vagyis, amikor egész nap tanulok utánna este elmenni.. húú várom

(a fenti hozzászolóval vitatkoznék, de mivel elég izléstelenűl fogalmazott, ezért nem teszem, csak annyit írok, hogy a sporttal ellentétes szerintem a hatása, de egy orvos, vagy egy sportoló jobban tudja)

"egy kis futás kikapcsol"
"este elmenni.. húú várom"
"a sporttal ellentétes szerintem a hatása"

tehát nem várod az esti dugást, mert stresszel. akkor neked tényleg nem való.

@mammamia): A testünk ugyebár Isten temploma. Templom meg sokféle lehet, és attól, hogy most nem a bazilika a divat, hanem a harangtorony, talán még lakhat azokban is. Persze csak akkor, ha a bulvármédia engedélyezi...

Bár az is tény, hogy pl. Rakacán a Hősök Kápolnáját sokkal könnyebb kitakarítani, mint akármelyik bazilikát.

@tánctalpas mákostészta: Szia Móritzka!
Tudom már, neked írták a nyilvános budiban - válaszul "elmésségeidre" - hogy ott jár az eszed, ahol másnak a @a...

@Kitalátor feljegyzetei: namégegyszer:
"alapvető testi szükséglet a dugás is. lehet néklüle élni, mint ahogy kialvatlanul is, de nem egészséges. az mért maradt ki a listából?"
két kijelentő és egy kérdő mondat. adekvát válasz erre az ellenérvekkel megtámogatott cáfolat, vagy a felet a kérdésre. a sértés nem. ezzel csak magadat minősíted.

@tánctalpas mákostészta: a dugás szerintem egyértelműen az "időt szenteljünk azoknak az embereknek, akikekel együtt élünk" kategóriájába esik, vagyis közvetlenül az imádság után jön

@tánctalpas mákostészta:
Szerintem meg nincs is helye "dugásnak" a listában. Nem szeretem ezt a szót, azon kívül, hogy vulgáris, van egy elég pejoratív felhangja. Gondolom nem arra gondoltál, hogy a másikat pusztán a saját szükségleteid kielégítésére használod.
A maga helyén megélt szexualitásnak meg a 4. pontban említett kategóriában a helye ("időt szenteljünk azoknak az embereknek, akikkel együtt élünk, legyen az a családunk, vagy a lakóközösség, szerzetesrend, amelyben élünk"), ahogy Jan is mondta.

@Tamás7: Etka -jóga , erőgyűjtő módszer, magyar szabadalom. Szerintem nem egy vallás irányzata.
Én egy éve űzöm.

Igen, ez a lista tényleg ül. Mióta találkoztam vele egy Jálics-féle lelkigyakszin, egyfolytában próbálom megvalósítani. Az a baj, hogy jó kötelességtudó leánynak neveltek, úgyhogy komoly személyiségváltozás hozhatja csak el, hogy a családom és a munkám elé kerüljön a kipihentség és az egészséges test. Az ima fontosságával meg teljesen hullámzó a viszonyom. De nagyon igaza van Ferenc atyának. Nemhiába, na.
Viszont:
Nekem egyáltalán nem okoz gondot sem az imameditáció (szemlélődő imádság a Jézus-imával), sem a jóga, sem a csi-kung. Ezeket Kovács Gábor atya és Gál Péter ellenzi a szellemi hátterük miatt, mert rést nyitnak a démonvilág felé. Viszont ha mindezeket keresztény hívő kontextusban csinálja az ember, szerintem kicsi az esélye a fent említett veszélynek.

off (elnézést mindenkitől)
@Kitalátor feljegyzetei: üdvözlet !!! Láttad már a Messiás kiállítást? Úgy emlékszem, a környéken laktok...ha igen, érdekel a véleményed, sok eltérő véleményt hallottam, nem tudom, érdemes-e elutazni megnézni...

Jóga? én is csak nézek. Azt hittem ez katolikus oldal.
Próbáljunk meg keresztény kontextusban drogozni, vagy szellemet idézni, öngyilkolászni... Jézust kell választani!

@nritusss: @SzilvayG (dszg): @P.E.: tök kíváncsi vagyok, mi a bajotok a jógával, mitől tartjátok szinkretizmusnak, de szerintem nem vigyük el ebbe az irányba ezt a szálat, ha majd a jezsuiták írnak egy posztot a jógáról (előbb-utóbb csak fognak:), akkor ott majd megvitatjuk:)

@nritusss: a jóga bizonyos részei még a vaskalapos katolicizmussal is összeegyeztethetők. akit érdekel, olvasson bele Selvarajan Yesudian "sport és Jóga" illetve "Rádzsa Jóga" című könyveibe. Életem egyik legmeghatározóbb könyve. Yesudian élete egyik fő küldetésének érezte, hogy "összebékítse" a kereszténységet és a jógát, aminek szó szerint az életét köszönhette. Jézust a világtörténelem legcsodálatosabb jógijának nevezte, ha pontosan akarom idézni. ő is arra következtetésre jutott, hogy a keresztény alapértékek és a jógik bölcsessége lényegében azonos gyökerekből táplálkozik.

@kis_csirke: Én is sok eltérő véleményt hallottam/olvastam róla, de még nem láttam.

@Nick_: A jógi az valami magasabbrendű elnevezés, mint az "egyiptomi mágus"? Továbbá fősámán, főtáltos?

@Nick_: Bocs, "az első kommunista" kimaradt...

Sziasztok!

Most az én életem is kissé felborult, így a prioritások téma engem is foglalkoztat.

Én nem tudom ennyire didaktikusan élni az életem és nagyon unalmas is lenne számomra így. Az imádság szerintem áthatja az összes pontot, akár még a lánctalpas félét is. Egyébként vulgáris vagy nem ,de jogos felvetés.
Ha Isten felé nyitott vagyok, akkor "minőségivé" válok érzem és értem,mit kell tennem, de egy ilyen "kategórikus" élet kicsit kizárja az inspirációt. Sztem az a legfontosabb...

@Kitalátor feljegyzetei: A jógi hivatalos "definícióját" nem tudom, de olvasmányaim -- és gyarló saját próbálkozásaim -- alapján nekem az jött le, hogy szellemi, lelki és testi tökéletesedésre, és ezen három dolog harmóniájára törekvő figurák, akik rendkívül bölcsek és ezáltal barátságosak meg segítőkészek, emiatt szereti őket mindenki (aki ismeri őket), és alkalomadtán elég sokáig élnek, biztos mert rendszeresen mozognak és nem nagyon jellemző rájuk a stressz. Az említett Yesudian még tudott olyan jógikról, akik 2-300 évig (!) éltek, mert erre "szakosodtak" (a jógának sok ága-boga van), és saját szemével látta, amint a saját mestere egyetlen érintéssel pár másodperc alatt meggyógyított egy döglődő -- kobra által megmart -- mongúzt. Yesudian és a magyar asszisztense, Haich Erzsébet mindketten kb. 90 évet éltek (fejenként), jó egészségben. Ez persze csak a fizikai kisugárzása a lényegnek, hogy békében és harmóniában telt az életük, és ezt a békét és harmóniát olyan sok emberrel osztották meg, hogy bármely közösségben (településen) megjelentek, nem engedték őket tovább. Így ragadtak először Budapesten a két világháború között, majd a világháború után Svájcban is, ahol eredetileg csak átutazóban lettek volna.

@fasírt: Nem hiszem, hogy úgy kéne élni, hogy fogom a listát, és pipálgatok, hogy ez megvolt, most nézem a következő pontot, ez is megvolt, tovább lépek a következő pontra, stb. Inkább ha valami nem jó az életedben, ha valami nem megy, akkor érdemes megnézni ezt a listát, hogy nem hanyagoltunk-e el valami alapvető dolgot.
Szerencsések azok, akik nem találkoztak ezzel a problémával. Kicsit irigykedem is rájuk. :)

Azt meg nem értem, hogy mit értesz azon, hogy számodra az inspiráció a legfontosabb.

@Nick_: Jól van, én mindenki hitét tisztelem, amióta megtapasztaltam, hogy mennyire egy nyelvet beszélnek a katolikus és a buddhista szerzetesek- elvégre a transzcendensre való teljesedő odafigyelés kísérlete bizony-bizony annyira hasonlóra alakítja az embereket, hogy talán nem is lehet tudni, melyek az analóg és melyek a homológ megnyilvánulások - de ilyen alapon az erőszakos halált elkerülő kínaiak meg egyenesen örök életűek lehetnek hazánkban...

(Más aspektusból lásd a teknős (egyes változatokban sün, de nem olyan) és a nyúl futóversenyéről szóló mesét.)

@Kitalátor feljegyzetei: "Jógi" nem főmágus, hanem bárki, aki jógázik. :) A "-i" Egyszerűen mi "-zó" ragunk a szanszkrit nyelvben. :)

Nyugaton a jóga szót a testedzésre használjuk (ami valójában a hatha yoga), eredetileg a szó alapvetően "gyakorlat"-ot jelent (meg egy csomó minden mást, de most ez a jelentése az érdekes). EZ okozza a káoszt nyugaton hogy van vagy nincs spirituális háttere.

És nyugi, annak, amit mi jógának nevezünk, nincs. (Én "new age"-nek sem neveznék valamit, ami idősebb a kereszténységnél. :) )

Léteznek más jógák, amik nem a testedzés, hanem a hinduizmus "gyakorlatai". EZEKNEK van spirituális hátterük. Raja Yoga, Karma Yoga, stb.

Érdekességképpen: A hinduk a kereszténységet és annak gyakorlatát is egy "jógának" fogják fel, és biztosak abban, hogy amivel egy keresztény kapcsolatban van, az ugyanaz a Brahman mint nekik. Nekik amúgy ezzel nincs semmi bajuk, szerintük ez tök oké is így.

Oh igen, és a lista nagyon jó, én is hasonló szerint próbálok élni egy ideje, mikor milyen sikerrel. :)

@bölcsésztanár: Érdekelne, hogy őméltósága Gál Péter úr atya, valamint Kovács Gábor őszentsége hogy-hogy ennyi mindenhez ért?
Hogy, és milyen alapon bíznak meg az általa írt információkban ezrek és ezrek?
Milyen alapon, milyen hatalomnál fogva zár, rekeszt ő bárkit is ki?
Hogy jutott el oda, hogy minden, általa démoninak kikiáltott elvvel és irányzattal oly mélységeben tud foglalkozni, hogy az mérce az átlagos, jóhiszemű róm-kat-nak? Hiszen csak ha a jógát veszem, annak hányféle szála van.És ő mindet látja, ó, egek. Ismeri és megítéli. Steinretől kezdve Gautamáig mindenki senki, aki a földtekét tapossa, hiszen tévelyg és tévelyget. De Péter Atyám, ő TUD, és ISMER, és JÁRTAS MINDENBEN. Minden irányzatban. Hihetetlen, hogy mekkora egy csoda ő napjainkban, ó. Dejó, hogy van ő nekünk. Bár érteném kis tyúkeszemmel:
Milyen alapon ítél?
Ki fogja kezét, nyitogatja nem-mindennapi szemeit, amikor látni vél, és láttat?
Vajon az egyén hitének szabadságára milyen hatást gyakorolnak Művei?
Ítéletei?
Máglyát nem kéne rakni pl. a Hősök terén, ha én mondjuk homeozok, és még jógázok is? De, hiszen csak így maradhat tiszta az egyház, és Gál Péter úr lelke, szíve. És még Kovács Gábor őszentsége szíve is. Ja és a többi neadj'ég jógázó, meditáló, démoni papot, és jezsuitát is pörköljék már föl, hátha tartósabbak lesznek. Aki jógázik, mégha körsztény is, nem idvezül. Aki homeozik, az se. Mind eltévedt juh, és nincs, ki megmentse. Kizárólag Gál Péter és népes serege. Ó, de nagyon jó, de jó, hogy VAN. Olyan nagy béke jár nyomában, felbecsülhetetlen. Mély lelki ölelésem felé.

persze mindent vaktában nem lehet elitélni, és szerintem a fentiek se ezt tették, de azokat a hajókat el kell csípni, amelyek rossz írányba mennek.
minden olyan írányzat, ami maga játszik Istent, maga akar Isten lenni, az rossz, és innen nem is kell tovább szemezgetni...

emlékszem, hogy gyerekként mennyire csábítottak az agykontrollosok, hogy elmélyülten fogok imádkozni.. de azóta rájöttem, hogy nem tudok én sehogy se, csak ha meg nem kapom ajándékba..

amúgy a jógát nem ismerem, de az állítólag tényleg nem olyan gáz, vagyis nincs benne semmi rossz

@tintifu: épp ezen gondolkoztam én is. Kerestem életrazot Gál atyáról, hogy hadd lássuk, hol és hány évig tanulta-tanulmányozta a jógát és az általa new age-nak kikiáltott dolgokat, de sajnos semmit nem találtam róla. Miben szakértő ő?

(A papi "character" szerencsére nem elég a kirekesztésre, elhatárolódásra buzdító könyvek megírására....sőt, épp az atyáknak kellene olyasmi hozzáállásban példát mutatni, ami a jelen világunk értékeire épít, előrevisz, egységet teremt.)

@kis_csirke: Hogy miben ’tudós’, nem tudom. A Harry Potter-ről írt cikkére emlékszem (Új Ember), ennek hatására egy ismerős, a gyermekei előtt elégette a könyvet. (Vajon mit tanultak ebből a gyerekek? Rossz belegondolni.) Számomra, laikusként azok a félelmek, amiket Gál Péter megfogalmaz kimerítik a babona fogalmát. De hát nem vagyunk egyformák.

@Duygu: Szia! Az inspiráció éppen a fordítottja, az ilyen listáknak, vagyis nem kívülről, hanem belülről jön. Persze kell azért a rendszer, meg a ritmus is (alvás,mozgás stb), de én biztos nem azért élek, hogy magam jól kialudva haljak meg ((:

@Kajla: "Hogy miben ’tudós’, nem tudom. A Harry Potter-ről írt cikkére emlékszem (Új Ember), ennek hatására egy ismerős, a gyermekei előtt elégette a könyvet. "
Ez azért döbbenet...

Kis-csirke, Tamás7, Kajla,

azért ment föl a pumpám, mert mostanában AKÁRMIről próbálok értelmesnek vélt keresztényekkel értekezni, amint valami más kerül elő, mint dogma és agyház,ö, egyház (milyen elírás már!) azonnal GP-re hivatkozva olyan szinten kezdik szapulni az adott dolgot, és olyan szinten osztanak ki, mondván, á, 2 úrnak nem lehet szolgálni, figyelj, te tényleg hiszel, minek neked egyéb, hisz az ördög is hisz, vajon te tényleg kat. vagy, stb. - és ezeket majdnem szó szeint idéztem... Szóval csak ülök és nézek, és úgy látom, nem találok olyan közösséget, amely megtűrné orientalista ismereteimet, vagy egyebet, hadd ne említsem.

Mélyen azon gondolokodm, milyen szerencse, hogy Atyánk nem ember, hanem a végtelen szeretet, mely türelmes, jóságos, örökké hű. Egy volt barátunk pl., aki nagy keleti harcművész volt anno, és tagadta Krisztust, egy hosszas beszélgetésünk után, meg jó idő múlva megtért.
DE: ma már kerül engem, mondván, Gál P atya a homeot, és a waldorfot is elítéli, tehát te nem vagy igaz keresztény, nem lehetünk egyazon út követői. Mi van?!

a munkát illetően: annyit kell dolgoznom, amennyit a munkahelyemen elvárnak tőlem. nekem fel kell építenem egy karriert és fenn kell tartanom egy bizonyos életszínvonalat. ha valaki egy olyan családba születik mint én, attól sokat várnak el és az sokat vár el önmagától.

ami a mozgást illeti: nagyon szeretem. az egyéni sport személyiségfejlesztő hatású, a társas sport jó móka. mindkét okból adódóan megérdemli a 2. helyet.

időt szentelni az embereknek egyértelműen fontos dolog, hiszen ők teszik változatossá napjainkat és egyébként is, az ember egy társas lény aki nem lehet meg elszigetelten. amúgy meg, ha emberi kapcsolatainkat nem ápoljuk, akkor azok elhalnak.

így ettől a három tevékenységtípustól én egyszerűen nem tudok időt elvonni. ezen kívül muszáj még szórakozni, fogat mosni, művelődni, virágot öntözni, szakmailag továbbképződni, bevásárolni, enni és még ki tudja mi mindent csinálni.

ja igen, és persze imádkozni.

imádkozni, ami az én esetemben egyértelműen az alvás kárára történik: hetente többször felkelek hihetetlenül korán, hogy fél nyolckor a Mátyás templomban lehessek. szentmise és pár perc csendes imádság után a kora reggeli napsütésben a Halászbástya lépcsőin lesétálok a városba. ez így együtt nekem sok erőt ad az előttem álló naphoz.

szóval biztosan a világ legfontosabb dolga az alvás, de napi 5-6 óránál több nekem nagyon ritkán jut belőle. amennyiben rendelkeztek valamiféle jezsuita varázs-távirányítóval, amivel lepause-olhatom a világot ameddig én kialszom magam, akkor azt igazán mellékelhetnétek a sikeres életvezetés titkaihoz.

@tintifu: Na igen, és olyan katolikus közösséget is sokat láttam ahol igazándiból köszönni sem nagyon tudnak. Csak a "saját berkeken" belül hajlandóak kommunikálni, a "kívülről jöttek" számukra furcsák.

@saintlouisdefrance: egy történetem jutott eszembe arra, amikor írtad, hogy nincs időd eleget aludni. egy, mint szokás szerint nagyon zsufoltak voltak a napjaim, vizsga, továbképzés, közösség, barátok és még sorolhatnám, amikor is egy kicsinyke baleset ért, nem is olyan nagy, de éppenséggel 2 napra a balesetire kerültem, de a lényeg, hogy amikor este kiültem az erkélyre, mert nem tudtam mit csinálni fura érzés volt, amikor megtapasztaltam, hogy mindegy megy a maga modján nélkülem is, lényegében nem vagyok olyan nélkülözhetetlen, arról nem is szólva, hogy ahol mégis fontos ott lennem, ott meg megértették, hogy most nem vagyok és megoldottuk. persze azóta megfeledkezem erről gyakran, és ha nincs miért rohangálnom, akkor is keresek valamit

mégegy:
Jálics Atya története jutott eszembe, hogy a fa alatt üldögélő stresszes emberke hogyan jött rá a menő felhőkből, hogy nem is olyan nagy gond amilye van, van annál fontosabb.

amúgy egyetérzek veled, de igyekszem nem fel adni és mindig a pihenére is jutattni időt, javaslom, megéri.

illetve még egy sztori jutott eszembe, talán Pio Atya lehetet amikor elment valahova és észrevették, hogy szépen beszél egy idegennyelvet és kérdezték, hogy mikor és hol tanulta meg, hisz korábban nem tudta, amire Ő azt mondta, hogy egy angyal járt hozzá éjszakánként és tanította..
valamelyik nap jutott eszembe, hogy hoppá tényleg ilyenek is vannak a hitünk szerint és én még soha nem is foglalkoztam ezzel, pedig ha kérnénk Őket...

@tintifu: @zzzsuzsa: Azt hiszem a baj mindig akkor van, ha valaki a teljes igazság birtokosának hiszi magát. Akkor nincs szükség mást meghallgatni, mást olvasni, a tőlünk eltérőt kíváncsian körbejárni. És az ilyen ember, „az igazság birtokosa” egyaránt borzasztó katolikus papként, szülőként, pedagógusként, de még szomszédként is. Szerencsére azért sokan nem ilyenek.

@Kajla: Attól, hogy tudjuk, nálunk (katolikusoknál) van az igazság, attól még nem kell magunkba zárkózni., jól mondja, kedves Kajla. Az apostolok se rendeztek füstös bárokban gnosis klubot, hanem mentek és térítettek, hogy minél több ember ismerhesse és élhessen Jézus Krisztus tanítása szerint. Aki abban a csodálatos dologban élhet, hogy ő katolikus, annak munkálkodnia kell, hogy más is eszerint élhessen.

@tintifu: @zzzsuzsa: nem érdemes mérgelődni azon, mennyire zárt, bigott, fanatikus és -elnézést, de - buta néhány katolikus közösség/milliő. Ők olyanok, mert abban érzik jól magukat. Semmi gond ezzel.

Saját tapasztalat, hogy egy-egy őszinte szó, egy-egy megélt istenkapcsolat vonzó. Ha csak simán "adjátok magatokat", anélkül, hogy reagálnátok a szűkkeblűségekre, hamar kialakul körülöttetek valami olyan kör, ahol megtapasztalható a Jézus által megígért szabadság. Rajtatok áll, hogy milyen minőségben élitek a kereszténységet :-).

@Reina Nicolasa: „… nálunk van Az Igazság.” Kicsit el kellene, hogy bizonytalanítson bennünket, hogy mi minden történt a Katolikus Egyház nevében. Mi katolikusok is keressük az igazságot. Időnként belátva, hogy téved(t)ünk. Ezt tette II.JP is: bocsánatot kért. Nem tudjuk, csak reméljük (kérjük?), hogy a krisztusi tanítást helyesen képviseljük, és az örömhírt így tovább tudjuk adni.

@kis_csirke: Megint igaz....:-) Csak olyan jó panaszkodni egy kicsit ! :-) Visszatérve Pacsy bejegyzéséhez: Az 1., 2. 3. prioritással gondjaim vannak! 1. Nem alszom eleget. 2. Nem mozgok eleget ( gyerekkel együtt igen, de ennél több kéne....)
3. És az imádság!!!! Egyszer olvastam egy könyvet, egy motoros, bőrdzsekis pap írta, Guy Gilbert . Volt egy mondat,ami nagyon tetszett. Nem tudom pontosan idézni, körülbelül így szólt - Van az úgy, hogy néha csak annyit mondok Istennek, hogy: szeretlek! És ez elég.
((((azért néha jó volna ennél sokkal többet is))))

@Kajla: II. János Pál bocsánatkérései téves és elhibázott tettek voltak véleményem szerint. Ahogy a koráncsókolgatása is...

A pápa nem tévedhetetlen, csak bizonyos ügyekben (ld. Magyar Kat. Lexikon idevonatkozó passzusa: "A hatályos jog szerint tévedhetetlen tanítóhivatali döntést hozhat a pápa, ha: 1) egy hitbeli v. erkölcsi tanítást, 2) mint az összes hívők legfőbb pásztora és tanítója, 3) véglegesen elfogadandónak jelent ki (DS 3074; LG 25; 749.k. 1.§).".

A II. vatikáni zsinat (amely nem apostoli, dehát nem tévethetetlen, nem dogmatikus zsinat volt, hanem lelkipásztori - ezt a pápák mondták, nem én) nagyon sok tévedést hozott magával. Ilyen ez a bocsánatkéregetősdi is, meg hogy az Egyház juj de csúnya fiú volt, de mostmár eljött a szuperteológusok kora, písz van meg hepinessz... A zsinat előtti és utáni katolicizmus bizony mutat sajnálatos különbségeket.. (Ahogy XVI. Benedek mondta mikor még nem volt pápa: a tridenti rítusú mise és a NOM között jelek szintjén törés van)

Ahogy pedig VI. Pál pápa mondta a zsinat után: (aki pedig modernista, "zsinatos" pápa volt) "A Sátán füstje bizonyos repedéseken át behatolt az Egyházba!"

Tévedés ne essék, nem vagyok skizmatikus.
Az Egyházhoz és Péter utódához való szerelmes hűségben őrzöm a katolikus tanítást..

De ez egy más téma.

Tehát summa summarum: elvetendőnek tartom a hatvanas évek óta tartó hason csúszó, bocsánatot kéregető, megalázkodó Egyház képét.

@zzzsuzsa: jó-jó panaszkodj, azt is kell néha :-).

A prioritásokkal nagyjából egyet értek.
A munkát pár éve még előbbre soroltam volna (hasonlóan saintlouisdefrance-hoz) , de amióta rájöttem, hogy nem leszek értékesebb, ha sokat dolgozom (legföljebb belebetegszem a stresszbe), azóta szigorúan csak 8 óra a napi munkaidőm.
Kicsit hiányolom a tudatos táplálkozást (bár lehet, hogy az csak az én gondom). A sporttal tenném egy szintre. A városi rohanásban annyi "szemetet" megeszünk, gyakran minden rendszeresség nélkül. Hosszútávon ez is rombolja a testet, így a lélekre sincs jó hatással.

@Reina Nicolasa:

Ha már olvastad / ez eddigi hozzászólásaid és blogod alapján valószínű/ , akkor a többieknek ajánlom szeretettel:

Molnár Tamás: Az egyház, évszázadok zarándoka.

http://bookline.hu/product/home!execute.action?id=2100295684&type=10&_v=Molnar_Tamas_Az_egyhaz_evszazadok_zarandoka

@amancich: Még nem olvastam, de köszönöm az ajánlást!

@Reina Nicolasa:

És gratulálok.

@Reina Nicolasa:

Nagyjából arról szól, hogy abból, amit leírtál ,mennyi haszon származott.

@tintifu: Igen, valami ilyesmit már régóta akartam gondolni, csak nem tudtam megfogalmazni, hogy mi a bajom... Köszi :-)

A poszthoz: elkezdtem olvasni és elvigyorodtam. Legutóbb most május végén voltam fentnevezettnél lelkigyakorlaton. Megint jó volt. Emlékszem, hogy amikor először olvastam, mekkora megdöbbenés volt ez a prioritási lista és mennyi változtatást kellett végrehajtanom az életemen. Most az van, hogy néha sikerül. Néha meg felhúzom magam, amikor jezsuiták agyondolgozzák magukat. Szép kis példamutatás... :-P

@Reina Nicolasa: Ha elfogadja, hogy az Egyház vezetője tévedhet, a zsinat tévedhet, akkor ebből következik, hogy az igazságnak mindig csak egy részének vagyunk birtokosai. A tudásunk mindig véges, fejlődőképesek vagyunk és sajnos tévedhetünk. Ebből nem „hasoncsúszás”, hanem szerénység kellene, hogy következzen. Ebben talán mégiscsak egyetértünk.

(A zsinat megítélésében és a pápa bocsánatkérésében az én véleményem, az önével ellentétes. Ez azonban nem változtat azon, hogy akár én, akár ön van közelebb az igazsághoz, mindketten csak úton járunk és keresünk.)

@amancich:
jó, jó, de kicsoda az a Molnár Tamás, eleddig miért nem hallottunk róla?

@Kajla: Az Egyház bizony van sok dolog, amiben tévedhetetlen. A hatvanas években behatolt a Sátán füstje. De az csak füst. Jézus azt mondta, a pokol kapui nem vesznek erőt rajta. Én ebben hiszek.

Bizony ez az egyetlen igaz Egyház. Miért kéne szerénynek lennie? A Szentlélek munkál benne és maga Jézus Krisztus alapította.

@izrael miszteriuma: monarchista.blogspot.com/2009/09/molnar-tamas-eszmevilaga-tudomanyos.html

@izrael miszteriuma:

kairosz.hu/Molnar_Tamas_prof..html

Szerbusztok!
Nem am a bunos vilag - es az alpari hangnem - iranti megvetes kifejezesekeppen hallgattam eddig (bar a stilusra tenyleg vigyazhatnank kicsit: csak semmi itelkezes & maro ironia, kedves @tintifu:, ha lehet!), hanem, mert most fejeztem be az evi rendes egyhetes lelkigyakorlatomat.
Sokfele ponton tudnek kapcsolodni ahhoz, amit irtok, de talan csak kettot:
1. @kis_csirke:, mindenben egyetertek, a(z egeszseges) taplalkozast egyebkent en is a(z elegseges) testmozgassal egyenrangunak predikalom mostanaban a fontossagi sorrendben;
2. @saintlouisdefrance:, azt irod: "a munkát illetően: annyit kell dolgoznom, amennyit a munkahelyemen elvárnak tőlem." - oszonte reszvetem... Es feltelek is a magadra kenyszeritett tempo miatt. Egyebkent pedig minden tiszteletem a torekvesedert amit a lelki eletre forditasz - lsd. hajnali misek. Lam, a szamlelodes magvai a Te eletedben is. (Lehet persze, hogy a csaladod es a kozvetlen kornyezeted is udvozolne, ha kicsit tobb idot forditanal arra, hogy melyebb onmagadhoz kozelebb kerulj. Hosszu tavon turelmesebb emberre valnal, asszem.) De mi igy is szeretunk! :)

Sajnos az alváson nem lehet spórolni. Ha rendesen ki tudom magam aludni, egész más az egész napom, türelmes vagyok, derűs is tudok lenni, akkor azt érzem, hogy tudok adni és nem csak túlélem a napot. Próbáljátok magatokra erőltetni két-három napig, hogy valami kevésbé fontos rovására rendesen kialusszátok magatokat! Garantáltan minőségi változás!

@bölcsésztanár: Ezen a héten próbálkoztam, fél óra
plusz mínusz, kezdetnek nem rossz. Bár úgy érzem, néha nem a HOSSZABB alvás idő lenne a fontos, hanem a kikapcsolás, kikapcsolódás. Szóval egy hét plusz, mínusz!!

Kajla, Kis_csirke: köszi. Igen-igen :)

@pacsy: Úgy érzem, félre értettél.
Elkeseredetten írtam, és nem ítélkezéstől hajtva. Számomra megdöbbentő, amikor egy gördülékeny beszélgetés kellős-közepén előugrik egy szó, ami a másikban olyanfajta bezárkózást, megváltozott magatartást generál, hogy nem tudjuk folytatni. Soha többé nem.
Mert ő soha többé nem kíván velem találkozni, s ha valahogy válaszol is, azt mondja, bocsánat, de én inkább Gál Péterre hagyatkozom. Nincs többé barátság, nincs többé közös-ség.
A legrosszabb, amit megéltem, hogy mise után talákoztunk kedves barátainkkal, akik vígan ettek asztalunknál, s amikor előjött a szó, jóga, szép lassan abba hagyták, majd félóra múlva elköszöntek, és azóta se kép, se hang. Még kaptam pár emailt, hogy vigyázzak, a jóga meg a homeo ez-meg-az, és Gál Péter atya műveire hivatkoztak...

Azt gondolodm, ha valami - mégha igazságtartalma mesze felülmúl minden létező ismeretet - de elidegenedést, félelmet, szakadást eredményez, nem szolgálhatja a szeretetet, sem az összetartás útját. Abszolút igazságot kijelenteni több, mint 30-féle irányzatról????? Ez azért elgondolkodtató. Főleg, ha nyomában tömegek zárkóznak el minden mértékben, ahelyett, hogy amennyiben érdekli őket, kimazsoláznák az értéket, megmaradva mindemellett elhívott és egyedi útjukon.

@tintifu:
A zsidó gondolkodás alapvetően különböző a keresztény gondolkodástól, amely a görög filozófia sarkított gondolkodásmódjával szivárgott be a vallásba és feketén-fehéren akarja látni és láttatni a világot. A zsidó vallásos utat, a halachát a tudós rabbik jelőlték ki az évszázadok során, és mindig a többségi vélemény számít - még az Istennel szemben is - de a kisebbségi álláspont is értékes és megőrízték az utókor számára, hogy bármikor újból felvehessék a fonalat, és ott folytatják a vitát, ahol 2000 éve abbahagyták, ha új szempontok merülnének fel.
Ha mégis vita támad, akkor a rabbihoz fordulnak. Álljon itt egy anekdóta a dolog megvilágítására:
Kohn bepanaszolja szomszédját, Grünt, hogy az éjszaka leple alatt arébbtolta a közös telek határvonalát jelző karót. Erre a rabbi igazat ad neki. Másnap jön a vesztes fél, az ő verzióját is figyelmesen meghallgatja a rabbi, majd így dönt: neked is igazad van, mire Grün megnyugodva hazamegy. Mindkét jelenetnek tanúja volt a bócher, aki megrója a rabbit: Rabbi, rabbi, te mindkét peres félnek igazat adtál, egyszerre nem lehet mindkettőnek igaza! Erre a rabbi hosszasan elgondolkodik, majd így szól: tudod mit, édes fiam, neked is igazad van!

@tintifu: Sokmindenben szerintem is igazad van - de ne ess át a ló túlsó oldalára...

A Gál Péter-féle "ne tedd - ne érintsd - ne nézd" lelkiségnek a gyökerei egyrészt nagyon régiek. Már a zsidóságban is ismert volt a rengeteg tiltás, a félelem az eltévelyedéstől. Izrael kicsi nép volt, nem tudta magát Nagy Fallal védeni - ők ezekkel a lelki falakkal akartak védekezni. Maga a szándék tulajdonképpen gyönyörű: hogy bármi áron is, de sikerüljön hűségesnek maradni... Az már más kérdés, hogy ez a fajta hűség hogyan csap át farizeizmusba, önigazolásba, önmegváltásba. Hogyan vezet el odáig, hogy Jézus szerint már ez a fajta "tisztaság" tisztátalanabb - értsd: az Istennel való közösségre alkalmatlanabb - mint a hűtlenség.

"Mert BELÜLRŐL, az ember szívéből fakad minden gonoszság: ... ... ... - és ezek valóban tisztátalanná teszik az embert."

___________

De azért mégsem szabad azt sem elfelejteni, hogy a kereszténység, éppen úgy, mint a zsidó hit, nem csak igenekből, hanem nem-ekből is áll. A hitvallásban nemcsak egy nagy igent mondunk - hanem nagyon világosan el is határolódunk. "Ellene mondok... ellene mondok ... ellene mondok." A három igent három nem is követi. Ahogy a házasságban sem csak igent mondunk a társunkra - hanem egyben nemet is az összes többi nőre / férfira.

Jézus és az ősegyház vallásilag bizony kicsit sem volt toleráns. A hamis tanításokat nagyon is valóságos veszélynek hirdette mind Jézus, mind az apostoli egyház. A szeretet nevében sem tartották minden vallás és filozófia tanait vagy tanítóit maguk közé tartozónak.

Szóval én azért majdnem (bár csak MAJDNEM) olyan veszélyesnek tartom az olyan kijelentéseket, hogy "Azt gondolodm, ha valami - mégha igazságtartalma mesze felülmúl minden létező ismeretet - de elidegenedést, félelmet, szakadást eredményez, nem szolgálhatja a szeretetet, sem az összetartás útját." - mint a Gál Péter féle, félelmekre épülő "tisztaságot".

@Reina Nicolasa: "Bizony ez az egyetlen igaz Egyház. Miért kéne szerénynek lennie? A Szentlélek munkál benne és maga Jézus Krisztus alapította.”

Az Egyház kétezer éves múltja mutatja, hogy úton jár, fejlődik, korrigál. Ez ok a szerénységre. Feltéve, de nem megengedve, hogy az Egyház a teljes igazság birtokában van, akkor is szembe kell nézni azzal, hogy ezt az igazságot gyarló emberek közvetítik, akik óhatatlanul torzítanak, tévednek, vagy akárcsak rossz helyre teszik a hangsúlyokat. Ez még inkább ok a szerénységre.

Olyan egyházhoz nehezen tudnék – én személyesen - tartozni, amelyik nem nézi kritikával saját magát és a tetteit. Ez nem álszerénység és nem is önostorozás.

(És talán nem felesleges egy kis kitekintés: legjobb tanáraim néha az válaszolták a kérdésekre „ nem tudom”, néha azt mondták „itt sajnos tévedtem”. A gyenge tanárok ezt sose tették, mindenfajta módon igazolni próbálták magukat. A „ nem tudom” nem a gyengeség jele, nem az ostobaságé, hanem annak a bölcsessége, hogy látjuk korlátainkat.)

@tintifu:
Ez tényleg nagyon durva. De nem lehet, hogy ha valaki egy elhatároló tanítást félreért (Jelen esetben azok a barátok, akik az emberekkel szakítják meg a kapcsolatot, nem a jógával, a homeopátiával, az okkultizmussal. Gál Péter és Kovács Gábor atyák ugyanis SEHOL nem írnak olyat, hogy el kell határolódni az EMBEREKTŐL, hanem azt írják, hogy a tévtanításoktól kell elhatárolódni.), akkor nem a tanításban van a hiba, hanem az értelmezésben?

Egyébként én azért egyet tudok érteni azzal, hogy keresztény létünkre tényleg nemet kell mondani a horoszkópra, a sarlatán természetgyógyászatra, a fekete mágiára, és olyan dolgokra, amik összeegyeztethetetlenek a Jézusban való hitünkkel. Más kérdés, hogy én is elbizonytalanodom, mikor a homeopátiáról vagy a jógáról van szó, de ez nem jelentheti azt, hogy nem találkozom azokkal a barátaimmal, akik művelik. Az szeretet nélküli fundamentalizmus vagy egyéb csúnya szóval illetetndő cselekedet lenne, és nem tükrözné a krisztusi szeretetet, ami ugye a cél, végül is.

@bölcsésztanár: @tintifu: @jabbok:
Elvileg egyetértek, vannak dolgok, amikre az Egyházhoz tartozónak nemet kell(ene) mondania, vagy másképp, ha nem mond nemet, akkor távolodik az Egyháztól. És van olyan eset, amikor az Egyháznak egyes tanításoktól világosan el kell határolódnia. Kétféle probléma is felvetődik azonban: az egyik, hogy meddig terjed az egyház kompetenciája, a másik, hogy mit cselekszik az egyház azokkal, akik bizonyos tanításoktól eltérnek.

A kompetencia kérdés nagyon nehéz, hisz a Biblia alapján volt Galilei per, a Darwini tanok elítélése, a maguk korában talán úgy tűnhetett, hogy az Egyház csak védi az igaz hitet. Ma tudjuk, olyanba szólt bele, amiben nem volt kompetens. Kérdés lehet, hogy pl. kompetens-e az Egyház az alábbiakban: homeopátia, természetgyógyászat, mikortól ember a magzat, talp-masszázs, akupunktúra, jóga, szemlélődő ima, fogamzásgátlás, Voltaire olvasása, Mária-érem elásása a ház sarkainál, hogy elkerüljük a földrengéskárt, horoszkóp, melyik pártra szavazzunk stb. (Ne vegyétek állásfoglalásnak a fenti felsorolást – van, amiben egyértelmű „igen” vagy „nem” az én válaszom, de nem fejteném ki, - csak azt szeretném érzékeltetni, hogy kemény kérdések lehetnek ezek.) A legtöbb vita szerintem abból származik, hogy eltérően ítéljük meg, miben kompetens az Egyház.

A másik súlyos kérdés, hogy az Egyház, annak tagjai (papok és laikusok), mit kezdenek azokkal, akik egyes kérdésekben, amelyekben az Egyház kompetens mást gondolnak, tesznek, mint ami a „hivatalos” tanítás? (1) Elhatárolódik és megszakítja a kapcsolatot, (2) szeretettel jelzi az egyet-nem-értést, (3) nem vesz róla tudomást, stb. Egyetértek Bölcsésztanárral, hogy talán a legtöbbször a legjobb válasz a (2), de nem hiszem, hogy univerzális recept adható.

@Kajla: @tintifu: Tényleg sok, nagyon " gázos " katolikus közösség van, és nagyon sok mindenben tök meredek az Egyház kiállása, de ami viszont nagyon jó, és nagyon sokat jelent, az az, hogy ennek ellenére vannak olyan irányok,-amik persze konkrét személyekhez köthetők,- amik teljesen és nagyon hitelesen adnak valamit embereknek, és ezt tényleg lehet követni! Ezért is nem megyünk át valamelyik "alternatív oviba" :-)
Kis csirke pedig elég jól megfogalmazta, hogy a mi szerepünk mi is ebben! És a gyerekeink életében ez már másképp fog majd kinézni!

@Kajla:

" de nem hiszem, hogy univerzális recept adható "

Szerintem az egész " Gál Péter problémának " is ennyi a megoldása .

Katolikusnak lenni nem csak vallásgyakorlat, életérzés is, ami - szerintem- gyakran hozza magával az " is -is " választ.

A következő könyvében állítólag a jezsuita bloggerek is szerepelni fognak...

@amancich: Látjátok, az, hogy van ez a jezsuita portál, blog, meg stb..hát mi ez, ha nem a szabad vélemény nyilvánítás színhelye? Kicsit olyan ez, mint a Kádár rezsimben. Volt a Hofi, meg a kék útlevél, meg a rádiókabaré. ( elnézést jezsuiták, nem veletek van bajom ) Ezeken keresztül hitették el az emberekkel, hogy ez a rendszer a tuti. Nem tudom, de hasonlít....
( az előző mondatom most is érvényes, mármint hogy azért vagyunk itt, mert vannak nagyon pozitív részei is az Egyháznak )
És persze jönni fog Gál Péter, írni fog a " reakciós " jezsuitákról és az ő blogjukról, na meg persze a pogány, meg tévelygő, meg tudom is én milyen " közönségükről " Ez annyira nevetséges!! A XXI. században....! Szerencse, hogy nem csak ez van. És, hogy bár akarata ellenére, de változik az egyház.

@zzzsuzsa: Bizony a XXI. században is fel kell hívni a figyelmet az eretnekségre meg a pogányságra. És persze a tévelygésekre. Ahogy a szülő rászól a gyerekére, ha hülyeséget csinál. Ne liberalizáljuk az Egyházat... már így is eléggé az :>

Hú most látom, hogy nem fogalmaztam pontosan: Szóval ezeket a dolgokat mézes madzagnak használták és elhitették rajtuk keresztül, hogy itt minden rendben van, ez az igazi, itthon mindent kilehet mondani, és és és.....szóval közben pedig tudjuk, mit csináltak. Sajnos ül a párhuzam.@Reina Nicolasa: Már egyszer elmondtam neked, mit gondolok erről. Nincsen liberális, meg nem liberális. A politika elrabolta tőlünk ezeket a kifejezéseket! Szíved joga, hogy te hogy gondolkodsz az egyházról. Az meg hadd legyen az én jogom, hogy én is gondoljam valahogy, máshogy. Ne vállald a gondolatrendőr szerepét! Nem fogsz jól kijönni belőle!

@tintifu: ne bánd, hogy elmentek a vacsoravendégek. A hitünk eltérő ütemben fejlődik. Tudtad, hogy (Fowler kutatásai alapján) a felnőtt hívők jelentős részének a hitvilága megállt a 6-8 éves gyermekek szintjén? Szerintem csak azokkal tudunk mélyen barátkozni, akik hasonló szinten fejlettek a hitükben. A többi asszimetrikus (segítő) kapcsolat: én segítek valakinek fejlődni vagy nekem segítenek. Olyan jó lenne, ha a katolikus pasztorálteológia végre figyelembe venné ezt a tényt, hogy nem a hitünk különbözik, hanem annak a módja (kifejezési mód, rítusok, imamód). Így nem kellene egymás ellen fordítani az eltérő pontján lévőket, hanem megérteni, hogy mindenki a hit folyamatának a részese, de lehet, hogy más-más érettségben.

@zzzsuzsa: "Látjátok, az, hogy van ez a jezsuita portál, blog, meg stb..hát mi ez, ha nem a szabad vélemény nyilvánítás színhelye? Kicsit olyan ez, mint a Kádár rezsimben. Volt a Hofi, meg a kék útlevél, meg a rádiókabaré. " .....DDDDDDD.

@izrael miszteriuma: Megvan ez a mi kultúránkban is, azt hiszem senki nem fogalmazta meg szebben, mint Arany János:
" (Jobb felől üt) nekem fütyöl,
(Bal felől üt) s nekem fütyöl:"

@Kitalátor feljegyzetei:
szeretem Arany Jánost...

Nem tudok aludni.
Nálam így vegyül a posztban javasolt öt pont (avagy betekintés egy átlagos falusi reggelem spirituális és nem-spirituális összetevőibe):

05.00-05.15:
a hajnali harangszóval ébredek. Bojtár nevű pulikutyám már a mancsával kapargatja az ajtót. Na, persze, te már startra készen állsz, de én még csak törölgetem a csipát a szemeimből.
Ja, egyébként jó reggelt neked is, Uram. Jó illata van a hajnalnak. Köszönöm.

05.15-05.30:
Végigcsoszogok a folyosón és elérem a munkásruhás szekrényt. Félig nyitott szemmel, rutinos mozdulatokkal öltöm magamra a reggeli "népviseletet": néhol lyukas, sötét és enyhén piszkos melegítőnadrág; kinyúlott bordó póló; kendő a fejemre a rakoncátlan hajszálak és a kontyom megzabolázására; gumicsizma a lábamra. Irány az udvar!
Ja, köszönöm, Uram, hogy még előző este lefőztem a kávét. Így most már nem kell vele bíbelődnöm és megihatom az udvaron a diófa alatti padon ülve.

05.30-05.45:
kortyolgatom a kávét, simogatom a kutyát, újabb korty...kukorékol a kakas...még egy korty....rámugrik a Bojtár és összesároz...újabb korty....gágognak a libák...korty...korty...korty....no fene, ez már a zacc!
Ja, köszi Uram, finom volt a kávé. Irány az istálló!

05.45-06.00:
Benyitok a tyúkudvarba. Nem kell néznem, hová lépek: ezért jó a gumicsizma. Bojtár hosszan előreszalad és játékosan kergeti a kakast. Leakasztom a szögről a fejővödröt. Engedek bele vizet a csapnál. Telecsapom a sajkát egy marék darával....a Szegfű szereti...fejés közben nem mozog, ha eszik. Az istállóhoz közeledve már egészen más az illat...olyan természetes...olyan "betlehemi". Benyitok az istállóba. A Szegfű hangos bőgéssel köszön. Nehéz, meleg, tehénszagú levegő.
Ja, köszönöm Uram a Szegfűt és a finom tejet.

06.00-06.30:
Tehenet fejni csak először nehéz. De ha már hozzászokott az ujjad, akkor nem zsibbad és nem görcsöl. Az egész művelet kulcsa a ritmus: az egymást követő monoton mozdulatok nyomán egyre csak gyűlik a tej a vödörben....meleg és habos. Nehéz a fejem. Homlokomat a Szegfű oldalának támasztom, hogy el ne húzzon az álom. Bojtár ül az ajtóban és várja, hogy végezzek. És a tej ritmusos csurgására magamban én is kántálom újra és újra azt, amit öreganyám tanított: ...Jézus fájdalmas szenvedéséért irgalmazz nekünk és az egész világnak...Jézus fájdalmas...."
Uram, csak Te tudod, hogy hányszor mondom ezt el, míg az öt liter tej felgyülemlik a vödörben. Köszönöm a nagymamámat!

06.30-06.45:
Szegfű megkapja a szokásos simogatást és ráadásnak egy vella szénát. Fejőszéket be a sarokba. Kezemben a vödör tejjel elhagyom az istállót és a tyúkudvaron keresztül célba veszem a diófa alatti padot. Még mielőtt elhúznám a reteszt dobok egy-két marék kukoricát a tyúkok elé....hoppá!....köszönöm, Uram....találtam két tojást! (manapság akcióban 30ft darabja)
Leszűröm a tejet a kannába. A végére marad a hab, de azt mindig megkapja a Bojtár és már lefetyel is a tányérjából.
A kerticsapnál lemosom a kezem. Kendőt le, csizmát a küszöb elé. Irány a zuhany! Ilyen tehenes bukéval nem mehetek misére.

06.45-07.00:
zuhany fogmosás, és gyorsan beleugrok a templomi ruhámba és cipőmbe.
Édesanyám közben felébredt és készülődik a munkába. Pörsölypénz a zsebbe, imakönyv a kézbe. A Bojtár ül már a farakás tetején és kémlel előre. Mindig őrzi a portát.
Megszaporázom a lépteimet, de közel lakok a templomhoz. A temlomdombon fölfelé igyekezve látom az öreg nénik biciklijét a falnak támasztva. Köszönöm, Uram, hogy ma sem késtem!
Benyitok az oldalajtón és már megy a "...te pedig mennyei seregek vezére...". Bírom ezeket az öreg mamikat! A sátán elleni összes fegyvertárukat kilövik már kora reggel. Istenem, köszönöm ezeket az öregeket!

07.00-07.15:
bekapcsolódok az imába, de a sekrestyébe érve már kapom is magamra a minisztránsgúnyát. "Gyújtsál meg, te gyerek!"- szól az öreg sekrestyés. "A terítőket, Miska bácsi?"- viccelek és velem nevet. Majd mise....és én megint ugyanazt kérem:
Kérlek, Uram, segítsd meg a szüleimet a munkában! Áldd meg a munkatársaikkal való beszélgetésüket! Add, hogy hazaérve még velem is beszélgessenek! És kérlek add, hogy apunak legyen újra munkája....köszönöm.
Mise vége. Megyek haza.

Végigolvasva ezt a posztot és a hozzászólásokat - amit néha, ha időm engedi megteszek - úgy érzem hozzá kell most nekem is szólnom.
Ennek legfőbb oka, hogy felmerült Gál Péter és Kovács Gábor atyák neve és úgy tünt nekem, hogy velük és munkásságukkal kapcsolatban sok az előítélet és kevés a konkrét ismeret.
Mindketten a karizmatikus lelkiséghez tartoznak, amely korunk legdinamikusabb lelkiségi mozgalma. Nyilván köztudott, hogy milyen nagy jelentősége van az evangelizáció terén világszerte. Sokféle vélemény hallható róluk, egyik az, hogy a katolikus karizmatikusok "egyházhűségükkel tüntetnek".
Annyi bizonyos, hogy ez a lelkiség is a jelen kor kihívásaira adott egyfajta keresztény válasz. Mindkét atya, akikről szó volt nagy tudású teológus, tág látókörű gondolkodó és hiteles lelki ember.

@kis_csirke: "Aki a teljességet elérni akarja: a legmakacsabb akadék, mely bogáncsként rácsipeszkedik: a hiúság. A teljességhez tudatosan közeledő ember kiválónak, felsőbbrendűnek érzi magát. S amíg felsőbbrendűségi érzése megvan, egyénisége nem bír szétoldódni, hiszen felsőbb- vagy alsóbb-rendű csak az egyén lehet, a teljességben nincsenek különbségek. A teljességhez vivő út nem a kiválóaké, hanem minden külön-levőé: ezen az úton halad valamennyi, ha nem is tud róla. S ha különbnek érzed magad azoknál, akik még az út elején vannak, s magadnál különbnek azokat, akik már célbajutottak: behagyod csapni magadat az idő káprázatától; hiszen hogy valaki az út elején, közepén, vagy végén van-e, csak dátum különbség.” (Weöres)

@pacsy: Lányom tegnap – erről a blogról mit sem tudva, - idézte a Jálics-féle prioritás-sort. (Meglepő egybeesés.) Idézném a gondolatát: Milyen érdekes, hogy a közösség a negyedik helyre kerül, amit mi sokszor sokkal előrébb képzelünk. Ez azt erősíti meg, hogy talán a legfontosabb, hogy önálló, kiegyensúlyozott emberré váljunk, aki nem függ a közösség pozitív visszajelzésétől. Mintha ugyanarról lenne szó, mint Kipling versében:

Ha nem veszted fejed, mikor zavar van,
s fejvesztve téged gáncsol vak, süket,
ha kétkednek benned, s bízol magadban,
de érted az ő kétkedésüket,
ha várni tudsz és várni sose fáradsz,
és hazugok közt se hazug a szád,
ha gyűlölnek, s gyűlölségtől nem áradsz,
s mégsem papolsz, mint bölcs-kegyes galád,

ha álmodol - s nem zsarnokod az álmod,
gondolkodol - becsülöd a valót,
ha a Sikert, Kudarcot bátran állod,
s ugy nézed őket, mint két rongy csalót, ….

ha szólsz a néphez s tisztesség a vérted,
királyokkal jársz, s józan az eszed,
ha ellenség, de jóbarát se sérthet,
s mindenki számol egy kicsit veled,
ha a komor perc hatvan pillanatja
egy távfutás neked s te futsz vígan,
tiéd a Föld és minden, ami rajta,
és - ami több - ember leszel, fiam.

@dormi: Annyira jó volt olvasni!
Azért minekünk itt a belvárosban sokkal nehezebb a dolgunk! A magas épületektől nem látunk "felfelé" és a nagy zajtól nem halljuk a " belső hangot"!!

@zzzsuzsa: elhiszem. :)

Dormika, köszönöm! Szép lett a reggelem... elmondhatatlanul szép. És megoszthatatlanul szép!

Más! Legalább 20 éve, hogy a lelki vezetőm egyik szentgyónásom alkalmával két "szentháromságról" kezdett nekem mesélni. Nevezetesen, hogy van egy ún. "biológiai szentháromság" is: alvás, evés és mozgás, mely legalább olyan fontos. mint a másik. Sokkal komolyabban kell venni, mint gondolnám: ha nem tudok aludni, akkor valószínűleg nem mozgok eleget, ha nincs kedvem a mozgáshoz, valószínűleg nem helyesen táplálkozom vagy egyszerűen nem vagyok kipihent... Elég egyetlen egyet elhanyagolni, magával ránthatja a másik kettőt is... De! Éppen ilyen egyszerű(?) a szétesettségünkből kivezető út is: ha a három közül elhanyagoltam az egyiket, kezdjek el gyorsan a másik a kettővel foglalkozni...
Röviden: nincs meg az egyik a másik nélkül - s mivel ezt a körforgást tapasztalom évtizedek óta, a fontossági sorrenddel, prioritásokkal nemigen tudok mit kezdeni. Pacsy vagy Jálics atya minden egyes mondatával egyet értek, de nem gondolom, hogy a legkisebb értelme is lenne annak, hogy azon vitatkozzunk, mi a fontosabb, mert nincs fontosabb. Egyformán fontos mind!
Számomra sokkal inkább arra irányvonal mindez ilyen szépen összegezve, hogy ha bármelyik területen problémáim vannak, nézzem meg a többi négyet! (Ha nem megy az ima, annak nemcsak a kialvatlanságom lehet az oka, lehet akár egy rendezetlen emberi kapcsolat vagy egyszerűen az, hogy hagytam, hogy elsodorjon a munkám...)

@zzzsuzsa: Nem jövök ki jól belőle? Az mit jelent? Nem tetszik majd az olvasóknak? Én nem füleket akarok csiklandozni..

Bizony sajnos már kétféle katolicizmus van: hagyományhű (tradicionalista) és a modernista, liberális.. Ezt be kell látnunk. Sátánfüstje. Stb. Ahogy máshol (vagy tán itt?) írtam már.

Csaó minkenki!

Gál Péter atya és Kovács Gábor atya őszinte tiszteletet érdemlő, kitűnő kollégáim, akiket a hivatásom gyakorlásában nagyon közel érzek magamhoz, és nem hagyhattam szó nélkül, ha valaki arra ragadtatja magát, hogy bántsa, szavakkal megsértse őket! (Ez utóbbi egyébként igaz bárki másra is - blogon belül és kívül.) (@tintifu:, persze így már pontosan értem, mi mondatta ezt Veled, és elfogadom a magyarázatodat.)

Egy ideje egyébként én abba sem szeretnék belenyugodni, ha észreveszem, hogy rosszat gondolok másokról.

Egy megjegyzést azért legyen szabad: én is csak az olyan jógát szeretem, amihez nem társul ideológia. Szeretni pedig azért szeretem, mert onnantól kezdve, hogy felállok az íróasztalomtól odáig, hogy csobbanok egy uszodában minimum másfél órára van szükség; míg ahhoz, hogy leterítsem a szőnyegemet a sarokban pont 20 másodperc kell. És ugyanolyan jól megmozgatja a gerincet... :)

A karizmatikusok szerintem is jó fejek, de ez egy másik poszt lehetne! (És náluk az egyház jövője!) (Szóval, minden szóval egyetértek, @fidelis:!)

Egyébként én nem akarok tüntetni semmivel; egyszerűen csak - mint meggyőződésből keresztény (és mint jezsuita) hűséges akarok lenni az egyházhoz. OK. ez így nektek?!

P.S.: @dormi: - köszi, ez tényleg bájos volt!

@fidelis:
@pacsy:

Lehet úgy is ahogy írjátok, de személyes tapasztalataim ellenkezőek. Nem tisztem erről vitát nyitni, de talán hasznos ha elmondom, hogy jelentős azok száma is, akiket éppen a Gál Péter/ karizmatikus irány idegenít el az Egyháztól.

Ezek egyrészt a " kiátkozott " irányzatok felől a katolicizmus irányába tájékozódók, akik nem akarják korábbi ideológiájukat/gyakorlatukat azonnal és gyökeresen megtagadni, és legalábbis szofisztikáltabb megközelítést igényelnének.

A másik réteg az Egyház hagyományaihoz erősen ragaszkodóké ( ez a kör tágabb az ún. tradicionalisták körénél ) , akik a karizmatikusokat alig érzik magukhoz közelebb állónak, mint a Hit Gyülekezetét.

A félreértések elkerülése érdekében még egyszer:
nem vitatkozni akarok, nem érveltem, nem értékeltem, csak leírtam a felmerült téma egy oldalát.

Hat igen, a szukkebluseg (exkluzivizmus) azert engem is elkeserit...

@Kajla: nagyon klassz idézet.
(Remélem, nem értetted félre, amit az asszimetrikus kapcsolatokról írtam :-).)
Épp arról van szó, hogy a hitet nem szabad megkérdőjelezni egymásban és nagyon kell tisztelni.
(Aki még feketén-fehéren lát, könnyen bélyegez másokat eretneknek és térítget egyházon belül("megmondalak Apukának"), mások esetleg babonságnak tartják a templomi nénik elsőpénteki imaláncait stb... mindenki a saját érettségének megfelelően fejezi ki a hitét, de a hit a szent és titszteletet érdemel. )

@kis_csirke: Egyetértek veled. Nagyon óvatosan kel bánnunk a másik hitével. (És a babonás néni eseténél volt már nehezebb problémám is: egy közeli ismerősnél a házasság romokban volt, a család széthulló félben. Találkoztak a Hit Gyülekezetével. Életük gyökeresen megváltozott. Megtanulták újra szeretni egymást, további gyerekeik születtek. Boldogan élnek …. Sajnos, ezt akkor ott, mi katolikusok nem tudtuk felajánlani. Összeszorítottam a fogam és egy rossz szót sem mondtam a HitGyülire. Az Úr útjai nagyon érdekesek. De nem szabhatjuk mi meg a Szentléleknek, hogy hol fújjon.)

@pacsy: Az atyák megvédése, ha jól olvasom a szavaidat, nem jelenti a véleményükkel való azonosulást. Tiszteljük az embert, de mondjuk ki nyugodtan, ha nem értünk vele egyet.

Nem emlékszem, hogy Te vagy KyLy ajánlotta rendtársatok cikkét Harry Potterről (www.jezsuita.hu/main.php?folderID=1857&articleID=7888&ctag=articlelist&iid=1). Ez homlokegyenesen más mint Gál Péter Új Emberben megjelent cikke. Ha az előbbivel egyetértek, akkor másodikra nemet kell mondanom.

@Kajla: "tudod mit, édes fiam, neked is igazad van!"
Fentiek alapján @izrael miszteriuma: már legalábbis olvasta, hogy "A" = "nemA"...

@Reina Nicolasa:
"Bizony sajnos már kétféle katolicizmus van: hagyományhű (tradicionalista) és a modernista, liberális..."

Álljon itt egy igazi tradicionális római katolikus szentmise, amely egy kicsit régebbi hagyományon alapul, és fő részeiben a szent héber nyelv szólal meg, amely nyelven Jézus is imádkozott:

www.youtube.com/watch?v=6_EbmGywgcQ&feature=channel

www.youtube.com/watch?v=beN3fcvJ8so&feature=channel

@Kajla: Persze. Adnak pénzt meg munkát. De a lelkükkel mi lesz?? Nem minden arany, ami fénylik..

@izrael miszteriuma: Nagyon érdekes!

@Reina Nicolasa: Mit tett volna a helyemben?

“Ezt meg kell tenni, azt meg nem szabad elhagyni!”...
“Elviselhetetlen terheket raktok az emberekre, ti
magatok azonban még egy ujjal sem segítetek azokat a terheket hordozni."
Lk 11,42-46

A mára rendelt evangéliumi részletből idéztem: Jézus eléggé haragosan mondja mindezeket a jelenlévő írástudóknak, farizeusoknak.

Eltűnődtem: miközben az egyházunkon belüli “tradicionalista” és “liberális” szárnyak egymással veszekszünk azon, ki tudja jobban, mit kell tenni, mit nem szabad elhagyni, nem vagyunk-e ugyanolyanok, mint akik akkor kiváltották Jézus megfeddését.

És vajon megteszünk-e mindent azért, hogy az embereknek könnyebb legyen a terhük? Segítjük-e azokat hordozni?

Nekem személy szerint nagy felismerés: lehet, hogy olyan izlésbeli különbségről (is) szó van, mint pl. a képzőművészetben: van, akinek Munkácsy a kedvence, van akinek Barcsay? És valamelyik is “igazibb”, mint a másik???

És – persze ki-ki saját adottságai, képességei szerint – de minden napra a prioritási listába valahol beleértjük-e az “emberek terhének megkönnyítését”? Ami végtelenül sokféleképpen nyilvánulhat meg…

Most olvastam Pablo Martinez Vila (vigyázat: protenstáns praktizáló pszichiáter!): Imádság és lelkialkat c. könyvét.

Magam kb. két évtizede tanulom-alkalmazom a különféle, lelkialkat-típusokkal kapcsolatos rendszereket, az egyik kedvencem a Jung-féle személyiségtípusokon alapuló, világszerte rengeteg helyen használt MBTI (vigyázat, tudomásom szerint Jung is nemkívánatos személy egyes vélemények szerint!) És most döbbentett rá ez a könyv, amely szintén a jungi rendszert alkalmazza, hogy nemcsak szülői hozzáállásunkat, párkapcsolatunkat, érdeklődési irányainkat, fő célkitűzéseink milyenségét, motivációinkat, stb. befolyásolja jelentős mértékben saját személyiségtípusunk, hanem a valláshoz, imádsághoz való affinitásunk árnyalatait is. És a fő: az egész rendszer arra tanít: nincs lent és fent, nincs elől és hátul – csak más “szemüveggel” születtünk mindannyian, ezért máshogyan látjuk a világot, sőt még Istent is (akit úgyis elég nehéz “látni”)

A könyv második részével személy szerint nem értek egyet, de ez megint lehet, hogy az én speciális szemüvegem miatt van csupán.

@YganA: kik azok az igaz farizeusok???
Mivel a farizeus kifejezést ma elsősorban átvitt értelemben, elsősorban a képmutató, álszenteskedő emberekre használják, nyilvánvalóan pejoratív véleményként, felteszem a kérdést, kik voltak valójában a farizeusok?
Jézus idejében már igen nagy különbség volt farizeus és farizeus között. Maga a Talmud humoros önkritikával megkülönbözteti a jó farizeust a rossztól, és hét kategóriát állít fel:
1. A becsvágyók: kikürtöltetik a tetteiket, hogy megbámulják őket az emberek.
2. A botorkálók: az út közepén járnak, és ha figyelik őket, akkor a földön húzzák a lábukat, ezért megbotolnak kövekben.
3. Az álszemérmesek: behunyják szemüket, nehogy meglássanak egy asszonyt, ezért fejjel nekimennek a falnak.
4. A meggörbedt alázatosok: akik magukba roskadnak.
5. Akik számításból farizeusok, mert a törvényt csak azért tartják meg, hogy részük legyen a megígért jutalomban.
6. Akik félelemből farizeusok, akik csak azért tesznek jót, mert a büntetéstől félnek.
7. A kötelességtudó farizeusok: ezek a jó farizeusok.
A farizeuspárt legnagyobb ellensége, a zsidó származású makkabeus király, Alexander Janneusz, a következőket mondta halálos ágyán feleségének, a későbbi Alexandrának:
„Ne félj az igaz farizeusoktól, még kevésbé félj azoktól, akik nem azok; de nagyon félj azoktól, akik látszatra azok: nem farizeusok, de úgy viselkednek, mintha azok volnának!”
(Gerhard Kroll: Jézus nyomában 402-3)

kedves @pacsy, @kis_csirke, @zzzsuzsa, @bölcsésztanár, @jabbok, @izrael miszteriuma

Köszönöm, élvezettel olvastam a válaszokat. Az első felindulás után nyilván letisztulnak dolgok. Ebben a letisztulásban, a mérlegre-tételben sokat segítenek ezek a reakciók. Igenjó volt olvasni, értelmet, érzést, humort, hitet kapni szavaitokból, köszönöm!

@tintifu:
aktuális tanácsok a bölcs rabbitól...
MINDENKITŐL LEHET TANULNI
Három dolgot lehet tanulni a csecsemőtől:
1. Sohasem ül tétlenül.
2. Ha valami hiányzik neki, azt sírva követeli.
3. Ha kívánságát teljesítik, szíve mindjárt megtelik örömmel és elfelejti teljesen az előbbi szomorúságát.
Hét dolgot lehet tanulni a tolvajtól:
1. Munkáját éjszaka is végzi.
2. Igyekszik egyetlen éjszakát sem elvesztegetni.
3. Mindent saját erejéből szerez meg, a keveset is, a sokat is.
4. Titkát sohasem fedi fel.
5. Nem fél sem büntetéstől, sem veréstől.
6. Sohasem árulja el társait.
7. Amiért egy egész napig fáradt, egy óra alatt eltékozolja.
(A szászovi Ráv Mose Léb mondásaiból)

@izrael miszteriuma: :DDDDDD
Köszi!