Novemberi temetőben sétálgatva sírok, és őszülő falevelek között el-el gondolkodom azon, hogy milyen is lesz a Mennyország. Magam is meglepődöm, hogy gyerekkori fantáziaképek azok, amik spontán módon először eszembe jutnak a Mennyország szó kapcsán. Fényesség, szárnyas fehér angyalok, valami nagyon szép ragyogás, tele misztikummal és egy érzés, hogy majd nagyon jó lesz ott lenni. A gyermekkori képeket aztán felváltják fejemben a tudós gondolatok, az évek alatt felszedett teológiai ismeretek. Az angyalszárnyak susogása elhalkul és helyébe lép a tudás, hogy a Mennyország nem más, mint az Istennel és az embertársakkal való mély és örök szeretetközösség. Bár elégedett vagyok ezzel a tudással, mégis kevésbé érzem misztikusnak, varázslatosnak, mint gyermekkorom fantáziaképeit. Milyen is az a Mennyország? Mi az, amihez hasonlít ezen a földön? Hol tapasztalom meg az előképét?
Néhány éve felkerestem egy idős papot, és az életéről kérdezgettem. Törékeny volt már az öregúr, szavai fátyolosan csengtek. Semmi lehengerlőt, vagy lebilincselőt nem mondott csak olyan egyszerű dolgokat, amiket már mind hallottam – mégis lassan a hatásuk alá kerültem. Az öreg tekintetéből és egész lényéből valami szelíd és különleges béke sugárzott. Derű, tisztaság és valami nemes együgyűség volt benne. Neki tényleg egy ügye volt, az Evangélium, emellett siker vagy kudarc, elismertség vagy mellőzöttség mind mellékeseknek látszottak. Azt éreztem, hogy ez az ember jó, egyszerűen jó, minden érdek nélkül jó – valahogy a jóság a természete. Ingyenes, feltétel nélküli jóság áradt belőle, ezért jelenlétében lenni is jó, felszabadító volt. Elfogadottnak, szeretettnek éreztem magam. A napokban láttam róla egy portréfilmet és újra mélyen megérintett a személye. Az ő szemeiben látom a Mennyországot, a belőle áradó feltétel nélküli jóság legalább annyira misztikus, és csodálkozásra indító számomra, mint a gyermekkorom angyalos Mennyországa.
Nektek mit jelent a Mennyország?
Utolsó kommentek