Lukács evangéliumában mondja a feltámadt Jézus két búsuló tanítványának: „Hát nem ezeket kellett elszenvednie a Krisztusnak, és így bemenni dicsőségébe?” Utána pedig, „kezdve Mózesen és valamennyi prófétán, mindent megmagyarázott nekik, ami az Írásokban róla szól.” (Lk 24,26-27)

Sajnos, Lukács nem írja le, hogy hogyan magyarázta meg Jézus a tanítványoknak az őróla szóló prófétai jövendöléseket, és ezért, a Szentírás íróitól kezdve napjainkig, törik a fejüket a keresztények, hogy miért is kellett Jézusnak szenvednie. Én is már sokat gondolkodtam róla.

A kérdés nem egyszerű. Az a magyarázat ugyanis, amely szerint azért kellett szenvednie Jézusnak, mert szenvedése és halála az Atyaisten által emberáldozatként tervezett és pozitíve akart cél, nem látszik megfelelőnek. A Hans Kessler nevű neves német teológus helyesen mondja, hogy az emberáldozat, a Szentírás szerint, „iszonyatos”, ártatlan emberek igazságtalan megölése pedig súlyos bűn.

Tovább kell tehát gondolkodnunk. Jézus szenvedésének megértésénél segít Jézus mondása, mely szerint „az Emberfia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.” (Mk 10,45) Tehát Jézus önként adja életét „váltságul”. Rabszolgák vagy hadifoglyok kiváltásáért Jézus korában gyakran fizettek „váltságdíjat”. Ilyen értelemben magyaráz Péter 1.levele: „Nem romlandó ezüstön vagy aranyon történt a megváltástok, hanem a szeplőtelen és érintetlen Báránynak, Krisztusnak drága vérén.” (1Pét 1,19). E szerint Jézus vére: „váltságdíj”. De nem világos, hogy kinek „fizeti” Jézus ezt a váltságdíjat. Az ókori egyházatyák gyakran azt mondták, hogy a Sátánnak, aki bűneink miatt jogosan uralkodott az emberek felett. Ez azonban nem tűnik megfelelő magyarázatnak. Ezért később inkább úgy magyaráztak a teológusok, hogy Istennek fizette Jézus ezt a „váltságdíjat”.

Az ilyen magyarázat Pálnak a Rómaiakhoz írt levelén is alapszik. Szerinte „Isten igazvolta” azáltal nyilvánult meg, hogy a bűnös emberek „ingyen igazulnak meg az Isten kegyelméből a megváltás által, amely Jézus Krisztusban van, kit Isten rendelt vére által történő engesztelésül, a hit révén, hogy így kimutassa a maga igazvoltát, miután eltűrte az előző idő bűneit Isten béketűrésével, hogy kimutassa – mondom – a maga igazvoltát a mostani időben, hogy ő maga igaz legyen, és megigazulttá tegye azt, aki Jézus Krisztus hitéből való. (Róm 3,24-26)

Ez nagyon nehéz szöveg. Sokan úgy magyarázzák, hogy Isten „igazvolta” (dikaioszüné) az ő igazságosságát jelenti, amely megköveteli az emberiség bűnei által megzavart rend helyreállítását. Ezért Jézus magára vállalta az emberiség bűneit, és ártatlanul önként elvállalt „helyettesítő” szenvedésével, helyreállította az igazságosság rendjét. Hasonló gondolat olvasható Péter 1.levelének 2,21-24 versében is. E szöveg az „Úr Szolgájának” szenvedéséről szóló Izajás könyvének 53,4-12 versén alapszik, melyek szerint az Úr Szolgája a „mi betegségeinket viselte…, a mi vétkeinkért szúrták át, a mi bűneinkért törték össze; a mi békességünkért érte fenyítés, és az ő sebe által gyógyultunk meg…Az Úr őrá rakta mindnyájunk bűnét…Ha odaadja engesztelő áldozatul életét, meglátja majd utódait. Tudásával szolgám igazzá tesz sokakat, és bűneinket ő hordozta.”(Iz 53,4-12)

E magyarázot fejlesztette tovább Hans Urs von Balthasar, aki szószerint veszi Pál két mondását: „(Isten) azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette érettünk, hogy mi Isten igazvolta legyünk őáltala.” (2Kor 5,21) „Krisztus megváltott minket a törvény átkától, amikor átokká lett értünk, mert írva van: Átkozott mindaz, aki a fán függ (MTörv 21,23).” (Gal 3,13) Balthasar így magyaráz: az Isten Fia, Jézus, önmagát kiüresítve, nemcsak az emberi testbe szállott alá, hanem halálakor az Istentől elszakadt alvilág sötétségébe is, és ezt a rettenetes szenvedést a bűnös emberek helyett viselte el. Isten ugyanis az emberek által elkövetett minden bűnt őrá hárította. Így Jézus oly nagy szeretet mutatott, amelynél nagyobbat már elgondolni sem lehet. Feltámadásával pedig mindent és mindenkit az Atyához vonz.

Az ilyen magyarázatnak nehézségei vannak. A mai ember számára nem világos, hogy miért hozza rendbe a szenvedés a bűn által okozott rendsértést, pláne, ha egy ártatlan ember szenvedéséről van szó. A kollektív bűn és büntetés gondolata sérti a mai emberek igazságérzetét. A bizonyítékként felhozott szentírási szövegeket másképpen is lehet magyarázni. Például, Isten „igazvolta” (dikaioszüné) több szentírástudós szerint nem Isten büntető igazságosságát jelenti, hanem Isten „hűségét”, aki az Ábrahámnak tett ígéretét megtartva, az Ábrahám ivadékában, Jézusban hívő embereket ingyenesen megigazulttá teszi.

Még sok más magyarázatot is kigondoltak a teológusok. Az egyik szép magyarázat a neves magyar teológus, Alszeghy Zoltán műveiben olvasható, aki a Zsidókhoz írt levél következő két szövegét veszi alapul: „Illett ahhoz, akiért és aki által minden van, és aki sok fiat vezet a dicsőségbe, hogy üdvösségük szerzőjét szenvedés által tegye tökéletessé (teleószai).” (2,10) „Bár Isten Fia volt, engedelmességet tanult abból, amit elszenvedett, és amikor eljutott a tökéletességhez, örök üdvösség szerzője lett mindazoknak, akik engedelmeskednek neki.” (5,8-9)

Alszeghy szerint az ember Jézus testi-lelki tapasztalatai, élményei által növekszik egyre inkább az ő emberi szeretete. E szeretet, szenvedéseinek megtapasztalása által, halálában csúcspontjához ér, amikor Jézus a kereszten gyilkosainak megbocsát, és Atyja kezébe teszi le életét. Ezzel a legtökéletesebb szeretettel szívében támad fel Jézus, és vonz magához mindenkit.

Mára ennyit. Még tovább kell gondolkodnunk ezen a kérdésen. Olyan magyarázatot kell találnunk, amelyben világos, hogy az Atyaisten örök, mindent megelőző szeretete, és Jézus tökéletessé lett szeretete valósul meg és mutatkozik meg. Tudtok-e ilyen magyarázatot? Fontos, hogy gondolkodjunk rajta.