Jezsuiták

PÁRBESZÉDBEN

Címkék

Mi is a világ megváltásának útja? – Kerkai Jenő elmélkedése Jézus születéséről

2022.12.26. 13:54 korizoli

christmas-g0df074c72_1920.jpg

„Sokszor munkánk nem fogyaszt el annyi energiát, mint a gyötrődő kislelkűség. Ha úgysem tud segíteni, mit gyötrődik, kínlódik? Bízzuk a sorsunkat Istenre! Ezt a bölcsességet kérjük a most született Jézustól, édesanyjától és Szent Józseftől!” – Kerkai Jenő fél évvel a letartóztatása előtt, 1948 nyarán nyolcnapos lelkigyakorlatot adott a Jézus Szíve Népleányainak. Beszédeiben Szent Ignác lelkigyakorlatos elmélkedési pontjait kommentálta a testvérek hivatásához, valamint a korabeli egyházi és társadalmi helyzethez aktualizálva. A következőkben Jézus születéséről szóló elmélkedését olvashatjuk: 

A mostani kontemplációnk a születés titka. Jézus születése. Miután Isten jelenlétébe helyeztem lelkemet, elgondolom Jézus születésének rövid történetét.

Szent József elindul eljegyzett feleségével, Máriával, mint a hagyomány tartja, valamilyen állaton – talán öszvéren, szamáron, nem fontos –, József felültette a Szűzanyát és óvatosan vezette, és megindult ez a két szent személy és ment Betlehem irányában. A betlehemi barlangban a Szűzanya világra hozta a világ Megváltóját. Még egy részt hozzáveszünk. Az első meghívót elküldte a pásztoroknak.

A kép, amelyet lerögzítünk a szemünk előtt: látjuk a hosszú utat Názárettől Betlehemig, látjuk a barlangot és látjuk a siető pásztorokat. — Kérjük a Szentlélek kegyelmét, hogy a most született Jézust és édesanyját és nevelő atyját, de főkép Jézust, belső világát, Szívét ebben a titokban jól megismerjük, igazán szívünk gyökeréig megszeressük és a magunk életében követni tudjuk. Mindig ez a hármas kegyelem, amelyet kérve-kérünk. Semmit olyan szívesen Isten nem teljesít, mint az ilyenfajta kérést.

Első felvonás: indulás Názáretből Betlehem felé

Ez 120 kilométeres út. És téli időben. Ha nem is olyan zimankós a tél, mint nálunk, de azért hideg. Mi volt a háttere, hogy elindultak? Az egészbe beleéljük magunkat. Úgy érezze magát a kontempláló lékek, mintha ott jelen lenne és kísérné titokban. Mi volt a háttere, hogy elindultak? Kettő.

Két gonosz ember uralkodott azon a földön: az egyik volt Augustus császár, a másik Heródes király. Az egyik nagyobb gonosz volt, mint a másik. Mindkettő a hatalmat imádta és semmi eszközt nem tartott rossznak, hogy a hatalmat megszerezze és megtartsa. Augustus a lelke gyökeréig romlott ember volt, aki képes volt arra, hogy a halálraítélteket személyesen kínozza, egyiknek a szemét maga tépte ki. Szadista volt. Ez, hogy megmutassa az egész történelem számára nagyságát, elrendelte az egész akkor ismert világra kiterjedő Római Birodalom összeírását. Róma hatalma alá tartoztak akkor a palesztínaiak is.

Úgy szólt a rendelkezés, hogy ősi hagyomány szerint mindenki illetőségi helyére induljon. Ez volt a szigorú parancs. Illetőségi hely pedig akkori fogalmak szerint az volt, ahonnét a családfa származott. Akkoriban gyéren lakott az emberiség a Föld hátán, könnyű volt számba venni, hogy kinek az ősei honnét származtak. Akkor még mind tudták, a tősgyökeres bennszülöttek tudták. Szent József és a Szűzanya Dávid családjából származott. Ezért tudták rögtön: „Nekünk Betlehembe kell indulni.” Császári parancs, nincs pardon. A pogányoknál az irgalom ismeretlen volt. Menni kell, bármi történik. Szemléljük a názáreti ház nyugodt mozgását. Szerelik az állatot. Szűzanya zokszó nélkül, Augustust meg nem szidja. Szent József a rendeletet meg nem szólja. Ha így van, menni kell. 

20121204-maria-jozsef-betlehem-szamar-szallast-keres3.jpg

120 kilométeres hosszú út volt. Lássuk ezt a hosszú utat. Végigvezet Galileán, amely inkább búzatermő vidék, Júdea vidékén, amely inkább szőlőtermő vidék. Végigmentek patakok partján, hegyek emelkedőin, völgyek szép kis szűk utain, mentek fák alatt, mentek pusztaságon. Az út több napig tartott, mert közben pihentek is. Mentek éjszaka is, mert nem tudta József, a születés pillanata nincs-e egészen közel. A legmegdöbbentőbb az a nyugalom, az a csend, amellyel a két szent személy fogadta sorsát. Semmi kapkodás, semmi lázadás, pedig gonosztevő császár adta ki a parancsot, és egy gonosztevő király Jeruzsáleme felé mentek. De tudták azt, hogy az ő útjukat ugyanaz a kéz irányítja, amely a csillagok útját kísérte.

Nem tudjuk, hol volt mélységesebb béke, abban a decemberi ragyogó éjszaka csillagvilágában-e, vagy a Szűzanya, Szent József lelkének mélységeiben. Béke fönt, béke lenn, mintha már ott hangzott volna az angyali ének körülöttük: „Dicsőség a magasságban Istennek és békesség a földön a jóakaratú embereknek.” Milyen nagy dolog ez a lelki béke, ez a mély nyugalom! Amikor ezt csodálkozva nézzük, fohászkodjunk, óh Uram, dona nobis pacem! Add nekünk ezt a nagy lelki békét! Csak annak lehet ilyen békéje, aki biztosan tudja, hogy az útja nem vak sors, nem véletlen út, hanem annak a tanítása, akit szíve alatt hordott ezen az úton a Szűzanya: Mennyei Atya, a te gondviselésed kormányoz mindent. Útközben eltakarták a felhők a csillagokat, az utasok egy közeli faluban pihenőre tértek. Elgondolkozunk az ő és a mi sorsunkon, az ő és a mi magatartásunkon.

Nekünk is szólnak császári nagy rendeletek. Megzavarnak terveinkben, kegyetleneknek érezzük őket. Lázadozunk, talán kemény és gyűlölködő szavak hagyják el ajkunkat, és forr bennünk a harag és a méltatlankodás, és nem tudjuk, hogy mennyei Atya, a te gondviselésed kormányoz mindeneket, mert minden ember csak eszköz az Isten kezében, ha mégoly nagy szerepet kapott is a történelemben, csak egy sakkfigura Isten sakktábláján, és aztán Isten lesöpri valamennyi sakkfigurát. Mehet! És mi mégis sokszor olyan gyarlók vagyunk. Hol az Isten keze? Micsoda ereje van az embereknek? Semmi. Az Isten keze minden.

Második felvonás: a Szűzanya és Szent József megérkeznek Betlehembe

Kifáradtak már. A Szűzanya a nagy pillanathoz egészen közel áll. Szent Józsefnek néha aggodalom fut át a lelkén, bár tudja, Isten a kezében hordja ezt az asszonyt, akit egyedül a történelemben üdvözöltet az Isten. De hogyan, akit Isten ilyen nagy méltóságra hív, ekkora szerepre választ ki, így bánik vele? Hogyan engedheti meg? Átsuhanhatott Szent József lelkén ez a gondolat. Hogy nem megy néhány angyal előtte és nem nyitja a kapukat. Nem építenek díszkapukat ezzel a felírással: Salve! Sőt, fáradtan, porosan érkeznek meg, szállást kérnek és nem kapnak. Még egy helyen kérnek és nem kapnak. És nem mondtak átkot, pedig talán megérdemelték volna. Gondolhatjuk, hogy Szent József mindent elkövetett, hogy a városban szállást kapjanak.

Sehol nem jutott nekik. Sui eum non receperunt. Volt-e már részünk ilyen kellemetlen visszautasításban? Azt mondták, sajnos nincsen. Egy falat kenyeret várt és azt mondták, „sajnos nincs módunkban”. Akik mozgalmi emberek, azok megkóstolják ezt a sorsot. Volt olyan civil munkatársam, aki járta az országot és éppen nem a saját érdekében, hanem a lelkipásztorok érdekében. Nem egy helyen, ahová fáradtan, elcsigázva, éhesen került, a plébános úr azt mondta, „fiam, várjon a gádorban, amíg megebédelek”. És nem egyszer volt. A magam életéből is meséket tudnék elmondani, de felesleges.

Tehát nem volt hely számukra. És mit tett Isten? Valaki figyelmeztette őket, Betlehemtől másfél kilométerre, kint, a városon kívül vannak üres barlangok, ahová vihar idején be szokták terelni a jószágot. „Menjetek oda!” Megint ugyanazzal a nyugalommal mentek a városon kívül fekvő barlangba, amely bizony semmiképp nem volt palota, hanem közönséges istálló volt. Amikor erről ír ez a vad, de Istenhez tért olasz, Papini, csak úgy viharzik az erő benne, ez a vad, délszaki olasz vér pezsdül ki a sorokból. Nem csoda, hogy ilyen helyet választott ki a Megváltó – írja –, hát nem egy nagy istálló az egész világ? Méltányos, hogy aki a világot akarja megváltani, ilyen helyen kezdje meg azt. Ilyen közönséges, nyirkos falú, nyílt ajtajú, széljárta, talán hófúvással is néha, és egy ilyen helyen telepedett le a Szűzanya, és egy jászolban, összekotort szalma között fekvőhelyet készített. Így született meg Jézus Krisztus, a világ Megváltója. „És jászolba fektette és pólyába takarta és leborulva imádta őt Szent Józseffel együtt." Itt már látjuk Krisztus nagy tanítását.

original.jpg

Mi is a világ megváltásának útja? Itt aztán kiált felénk az a kettős program, amelyet már hallottunk: szegénység, igénytelenség, kemény élet és megaláztatás, becsület feláldozása. Hát itt nem kiált, hanem valósággal szívszaggatóan belénk nyilall mind a két programpont, hogy így kell kezdeni krisztusi úton az emberi lelkek meghódítását: betlehemi szegénységben és betlehemi megaláztatásban. Ennél kiáltóbban maga az Úr Jézus sem tudta volna ennek az értetlen és vakoskodó embernek tudtára adni, hogy ez az ő útja, és nem más. Ez ragadja meg a mi figyelmünket ebben a titokban: hogy kívánhatunk magunknak legkényelmesebb szobát, fényes palotában lakást, puha finom ágyat, finom anyagból készült ruhát, a modern kényelemnek minden összkomfortos előnyét, akkor a szívünk vágya nem inkább egy elhagyott vidékre vonz-e minket? A jézusi szívünk vágya. Nem inkább szegényes házba vonzódunk-e? A legegyszerűbb fekvőhelyet kedveljük-e? A legegyszerűbb ruhát részesítjük előnyben és nem vesszük szívesen, ha sokan lemosolyognak minket, alig állnak valami különös tisztelettel szóba? Jézus sorsát nem tekintjük-e magunkénak? Így ivódik bele Jézus szemléléséből a mi lelkünkbe az ő szelleme. Így alakul a mi szívünk, így lesz igazi apostoli szív és lélek bennünk.

Harmadik felvonás: Jézus és a betlehemi pásztorok

Körülbelül jó egy kilométer távolságra ott voltak a szent hagyomány szerint a pásztorok nyájukkal. Megjelentek az angyalok a pásztoroknak. „Gyorsan keljetek fel, siessetek Betlehembe, mert megszületett a világ Megváltója!” Milyen érdekes, hogy Jézus első gondja volt az egyszerű jóembereket meghívni magához. Nem Heródesnek adta tudtul, nem Athénba és Rómába üzent, nem Egyiptomba, hanem a szomszédba, az egyszerű, szegény emberekhez, akik még az emberségnek alaptörvényeit és érzéseit a legnagyobb fokban érzik magukban. A magas kultúra sokszor perverzzé teszi az embereket, a félműveltség ferdévé teszi a szellemet. A félművelt a józan eszét eltanulta, a nagy eszméket pedig nem érti.

Jézus az egyszerű pásztorokhoz küldte első követeit. Amikor ezt szemlélem, akkor lelkemben felragyog a gondolat: a mi első küldetésünk az egyszerű, szegény emberekhez szóljon! Boldogok lehetnek, akik tanyákon, falvakon dolgoznak az Úr Jézus betlehemi ízlése szerint. Van egy nagyon tehetséges rendtársam, akit fiatal kora ellenére a Szent Gergely Egyetemre neveztek ki, amikor elbúcsúzott hazájától, azt mondta: csak azt sajnálom, hogy ennél az egyszerű népnél nem dolgozhatom, akit Jézus annyira szeretett. Ennek szimpátiája nem az előkelőké és bölcseké. A szimpátiánk elsősorban az egyszerű emberek felé forduljon! Munkások, földmívesek, egyszerű emberek. Ezek legyenek a mi szeretetünk tárgyai. Jézus szimpátiája ezeké volt mindenekelőtt.

Meghallották az angyali szózatot. „Keljünk fel és menjünk! Vigyünk ajándékot!” Az egyszerű ember mindjárt azt nézi, aki szeret, mit adhat neki. Most, 1945-ben, Kiskunfélegyháza közelében ledobtak az oroszok. Az állomásfőnök már nem az evangéliumbeli pásztor volt. Valami vacsorát akartam szerezni. Azzal mentegetőzött, hogy a felesége lefeküdni készül, és nem adott semmit. Ott állt egy tanyai magyar. Azt mondja: „Tisztelendő úr, nézze, én itt ki vagyok rendelve. Maradt a vacsorámból valami, ha meg nem sértem, nagyon szívesen felajánlom. Íme, Jézus igazsága megint! Jézus szeretete első helyen az evangélium tanúsága szerint az egyszerű pásztorok felé fordul.

A kolloquiumban összefoglalom, ami a lelkemet legjobban megragadta. 

A nyugodtság és béke, amellyel a Szűzanya és Szent József mindenféle gonoszság és vihar közepette rá tudta bízni a sorsát a gondviselés kezére. Bennem is, Uram, szűnjék meg a tépelődő kislelkűség! Sokszor munkánk nem fogyaszt el annyi energiát, mint a gyötrődő kislelkűség. Ha úgysem tud segíteni, mit gyötrődik, kínlódik? Bízzuk a sorsunkat Istenre! Ezt a bölcsességet kérjük a most született Jézustól, édesanyjától és Szent Józseftől!

Második felvonás. Milyen nagy kiáltással adta tudtunkra az Úr, hogy a lelkek megváltását csak a szegény emberek sorsának kemény és megalázott stílusában lehet szolgálni! Minden más műkedvelés, megjátszás, bohóckodás. Csak ez a megalázott és kemény élet, ez az, ami az Isten ügyét igazán előre viszi. Ezért akar így születni az Úr Jézus, hogy már a kezdet mutassa egész életének irányzatát.

Harmadik felvonás. Megtanítja nekünk az egyszerű emberek szeretetét, falvak, tanyák, külvárosok, munkások szeretetét. Óh, de messze estünk, testvéreim, ettől az evangéliumi szellemtől! A mi katolikus hivatalos felfogásunk jaj, de messze esik ettől a szellemtől! A szimpátia mindig másfelé fordult részünkről. A kommunisták, szoc. demek, szabadkőművesek szimpátiája számításból, hatalomvágyból előbb fordult a nép felé, mint a mienk szeretetből és apostoli lélekből. De legalább most pótoljuk. Jobb később, mint soha! Így imádkozva időszerűen, reálisan, valóban Jézus isteni Szívének vonásai képződjenek ki bennünk!

Ámen.

1 komment

Címkék: karácsony mária születés bizalom józsef betlehem lelkigyakorlat Jézus Loyolai Szent Ignác kerkai jenő korizoli

A bejegyzés trackback címe:

https://jezsuita.blog.hu/api/trackback/id/tr5918010726

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

csilla vargáné 2024.01.01. 10:13:49

ESZÁZALÉKOLTAK, 47% tüdö sziv -cukor csipöizületi kopás ..tüzelöre szeretnék segitséget kérni ....35 ezer ft rehab ellátást állapitottak meg ,feleségem közmunkán 60 ezer ftot kap VAGY VARGA ZOLTÁN VADNA SZABADSÁG TÉR 15 30101 6583 számla szám otp 11773346-04028905
süti beállítások módosítása