A brit Robert Edwards nyerte az idei orvosi Nobel-díjat - jelentette be hétfő délelőtt a kitüntetést odaítélő stockholmi bizottság, amely azzal indokolta döntését, hogy a mesterséges megtermékenyítés úttörőjének számító kutató munkássága mérföldkövet jelent a modern orvostudományban. “Eredményei lehetővé tették az emberiség nagy hányadát - közte a világ valamennyi párkapcsolatának tíz százalékát - sújtó terméketlenség kezelését" - indokolta döntését a Nobel-bizottság a stockholmi Karolinska Intézetben.
(Alkalmazása óta közel 4 millió ember születésést tette lehetővé ez a módszer.)
Alig röppent fel a hír, a Vatikán Életvédő Akadémiája (Pro Life Academy) nemrég kinevezett vezetője, Ignacio Carrasco de Paula megkérdőjelezte a díj jogosultságát, mert szerinte a lombikbébi eljárás nem “koser”.
Miért is? A katolikus egyház katekizmusa (2373-2379) az 1987-es Donum Vitae instrukciót alapul véve - a heterológ megtermékenyítést (nem a házaspár saját ivarsejtjével történő megtermékenyítést) súlyosan tisztességtelen technikának tarja. Homolog formáját, azaz a házastársak saját ivarsejtjeivel végzett eljárásokat erkölcsileg elfogadhatatlannak ítéli, mert a nemi aktust a nemző aktustól elválasztja, így a gyermek létét megalapozó cselekedet nem a kölcsönös önátadás aktusa; a magzat életét az orvosok és a biológusok hatalmára bízza, sértve a szülők és gyermekek méltóságát és a magzat emberi jogait, egyenlőségét. A gyerek nem járandóság, hanem ajándék: a házasság legnagyobb ajándéka. (Tudja még valaki követni?)
Az ún. Lombikbébi-eljárás, hiavatalos nevén “In vitro fertilizáció és embriótranszfer (IVF-ET) az a módszer, amikor a női szervezeten kívül, mesterséges körülmények között történik a megtermékenyülés. Ezt a módszert olyan párokkal alkalmazzák pl. akiknél elzáródott a petevezeték vagy nagyon rossz a spermakép, vagy egyéb más okból kifolyólag természetes úton nem tud megfoganni a magzat.
Egy ilyen eljáráshoz az szükséges, hogy a nő nagyobb számú petesejtjének kinyerésére a szervezetét hormongyógyszerekkel és injekciókkal stimulálják. A petesejteket műtéti úton eltávolítják, táptalajon tartják, majd a férj előkezelt hímivarsejtjeivel összekeverik, melynek következtében a “tolakodóbb” spermiumok elvégzik a megtermékenyítést. Ezt követően az embriókat visszahelyezik a nő méhébe.
Kérdéses pontja a testen kívüli megtermékenyítésnek az, hogy ilyenkor akár 20 petesejt is fejlődésnek indulhat. Ezeket általában leszívják a petefészekből (csak 3-4-et ültetnek vissza a nő méhébe) a többit a pár szándéka szerint akár le is fagyasztják, hogy később visszaültessék. Sokan vannak, akik az embriókat felajánlák további kutatás céljára, de vannak, akik azok megsemmisítéséről döntenek. A világ számos országában, Magyarországon is, lehetőség van akár az apától eltérő donor hímivarsejtjeinek az igénybevételére is. (Ez a dolog üzeleti ága.)
A tudomány vívmánya, amely párok kapcsolatát teljesíti ki azáltal, hogy szülőkké válhatnak és gyerekeknek adhatnak életet, úgy látszik, sokak számára etikai dilemmát jelent.
Ki vesse a követ kire?
Ajánlott irodalom: Tima Renáta “Gyermekáldásra várva”.
Utolsó kommentek