Sri Lanka közepén fekvő Kandy-ból 4 és fél órás buszozás után érkeztünk meg rendtársammal, Tőkés Gyurival állomáshelyére, ami Hatton várostól fél órányira található egy teaültetvényen. Amerre csak a szem ellát, hegyeken, völgyeken mindenütt zöldellő teabokrok sorakoznak, mintha egy gigantikus parkban lennénk. A britek a XIX. század első felében kezdték itt kiirtani az őserdőket és előbb kávét majd teát termeltek. Munkaerőnek tamilokat hoztak Indiából, akiket mesés ígéretekkel csalogattak Ceylon szigetére. A valóság azonban cseppet sem volt mesés mert a tea társaságok földjén a fél-rabszolga sors keserűsége várt rájuk. Sri Lanka függetlensége (1948) sem hozott életükbe lényeges változást, továbbra is a teatársaságok korlátlan uralma érvényesült. A hetvenes évekig még állampolgárságuk sem volt, India és Sri Lanka között lebegtek, egyikhez sem tartozván hivatalosan. Az elmúlt négy évtized hozott ugyan pozitív változásokat a teaszedő tamilok életkörülményein, főleg a szakszervezeti mozgalom eredményeként, de az itt lakók még mindig a szigetország egyik legszegényebb és érdekeit legkevésbé érvényesíteni képes népcsoportjához tartoznak. Az oktatás, az egészségügy és az önkormányzatiság (még mindig a tea társaságok adják a közigazgatást) fejletlen, ezzel szemben a korrupció mindent áthat. Különösen az asszonyok sorsa nehéz. Reggeltől estig az ültetvényeken vannak, tíz körmükkel csipegetik a tea leveleket (mindig a legfelső néhány zöldellő levél, amit le kell tépkedni) a hátukon lévő zsákba gyűjtve, majd onnan egy puttonyba. Amikor összegyűlik 15-20 kiló, akkor hátukra veszik a puttonyt, és a völgyekből felkapaszkodnak a mérőhelyre, ahol mindenkinek bejegyzik az általa szedett mennyiségét. Akár égetően süt a nap, akár napokig zuhog az eső – az asszonyok minden körülmények között az ültetvényen vannak. Az ő dolguk még a gyermekek nevelése, a ház rendben tartása, a főzés és a főzéshez szükséges fa összegyűjtése is. Hihetetlen elszántsággal és türelemmel végzik naponta mindezt. Lelki erejük bámulatos. 
A férfiak is többnyire az ültetvényen dolgoznak, permeteznek, metszik a teabokrokat, és közülük kerülnek ki többnyire a munkafelügyelők is, és azok akik lemérik a leszedett tea súlyát. A teaföldeken járva feltűnő volt, hogy főleg a nőket lehetett látni munka közben, a férfiak mászkáltak, üldögéltek, eszegettek na és lemérték az asszonyok által összegyűjtött tea leveleket. Jóllehet a legkeményebb munka a nőké, mégis keresetük egészen a közelmúltig alacsonyabb volt, mint a férfiaké. Most sem keresnek sokat, 50-55 Euro körüli a bérük havonta. Ez éhenhaláshoz sok, de a gyerekek komolyabb oktatásához kevés. Az ember azt gondolhatná, hogy a legalább az megadatik nekik, hogy a legjobb teát ők ihatják. Sajnos sem így van. Az itteniek a tealeveleket feldolgozó gyárból többnyire a legalacsonyabb minőségű teát tudják megvenni, a minőségi tea külföldre megy.
Rendtársam Tőkés Gyuri ezeket a teaszedő tamilokat választotta. Már évek óta Sri Lanka legszegényebbjei közé vonzotta őt a szíve, és ezért kérte, hogy misszióba mehessen. 2010 márciusától Sri Lankán dolgozik, és a Portree ültetvényen lévő Xavéri Szent Ferenc templom mellett lakik. Kezdettől fogva az egyik legfontosabb alapelve volt, hogy mindenben alkalmazkodjon az ott élők egyszerű életmódjához. Maga takarít, maga mos, és főz. Nincs számítógépe, hűtőszekrénye, se autója –ahogy az ittenieknek sincs. Zsúfolt és piszkos buszokon utazik, mint a teaszedők. Összes holmija egy tarisznyában elfér. Az egyszerűség nagy örömet ad-szokta mondogatni- segít felfedezni a valóság igazi szépségét. A szegénység a Gondviselés megtapasztalásához is egyedülálló lehetőséget teremt. Gyuri fő küldetésének a jelenlétet tartja, jézusi egyszerűséggel ott lenni a szegények között. A pap jelenléte az egyébként nagyon vallásos teaszedők között különleges jelentőségű, Isten jelenlétének jelének tekintik. Megerősítő, erőt adó az életük küzdelmeihez. 
A lelkipásztori munkához ugyanakkor nyelvtudás is szükséges. A tamil nyelv tanulása viszont nem könnyű. A betűvetés is egész más, mint a mienk, 247 girbe gurba karaktert kell elsajátítani, aztán jöhetnek a szavak, meg a nyelvtan. Hogy nem hiábavalók az erőfeszítések mutatja, hogy nemrég, amikor Gyuri az egyházmegye papjai számára tartott rekollekciót, tamilul misézett és a papok elismeréssel szóltak a kiejtését illetően.
A szokásos papi feladatok mellett Gyuri angol oktatást is végez. Gyerekek és felnőttek egyaránt járnak hozzá délutánonként. Az itteni iskolai nyelvoktatás nagyon gyenge. Magam is megtapasztaltam ezt, amikor besegítettem egyik alkalommal. Van, akit évek óta tanítanak angolra, de még sem tudja a karaktereket összeolvasni. Persze a tamil íráshoz szokott gyerekeknek nem is olyan egyszerű dolog ez. Most szembesültem azzal, hogy milyen nehéz is megtanulni a gyerekeknek az egyes karakterekhez tartozó hangokat, aztán szembesülni azzal, hogy egész másképp kell kiejteni a szót, mint ahogy írják, ugyan már miért is „buk” a „book”?
Mindezek mellett Gyuri kertet is művel. Kigazolta és bevetette a ház körüli területet. A talaj minősége nem olyan jó, mint otthon, mert nehezen terem és a kevés termésre is rájárnak éjjelent a vaddisznók. A kecskéket is tart, amik a vezeték nélküli fűnyíró funkciót is betöltik. Egy idős hindu férfi gondozza a négy állatot.
Ottlétemkor több családot is meglátogattunk. A házak nagyon egyszerűek, legtöbb helyen még fatüzelésű tűzhelyen főznek, gyakran egy egész család lakik egy szobában. Ahol keresztények laknak ott a bejárattal szemben mindig egy házi oltár van, Jézus, Mária és a szentek képeivel, szobraival. A hit e jelképei nem csak a lakótér központját jelentik, hanem az életükre is mélyen jellemző valóság kifejeződései. Az itteniek vendégszeretete, kedvessége, tekintetük tisztasága megragadó. Az egyik családban találkoztam egy férfivel, Anillal. Ő volt az egyik első, akinek itt Gyuri személyesen kísért 7 napos lelkigyakorlatot adott. Anil kilenc éves volt, amikor szüleivel Németországba vándoroltak, ott is nőtt fel, és jól jövedelmező állása volt. Aztán mégis visszatért Sri Lankára és megnősült. Szülei számára érthetetlen, hogy miért cserélte fel a kényelmes, csillogó nyugati életet Sri Lanka szegénységével. „Hogyan tudsz ilyen körülmények között élni és ilyen emberek között lenni?” -kérdezik döbbenten, amikor látogatóba jönnek. Anil válasza erre, hogy itt igazi otthonra talált, tényleg egyszerű az élet, de őszinte, számíthat az ember a családjára és a barátaira, a kapcsolatoknak itt minősége van. Mindenek előtt pedig itt újra megtalálta az Istent.
Ezek a találkozások elgondolkodtattak, hogy mi az, amivel segíteni lehet ezeknek az embereknek. Lehet persze sorolni, hogy mi mindent lehetne itt fejleszteni (oktatás, utak, egészségügy stb), de ami a lényeget illeti, azt hiszem nekünk, van mit tanulnunk tőlük, hitben, emberségben. Az ő örömük és benső békéjük, mely életük minden küzdelme ellenére jelen van, prófétai jel lehet számunkra. A fejlett világ bár fékezhetetlen fogyasztásával felemészti a föld szűkös erőforrásait, gyakran mégsem találja a boldogságát. Talán sosem volt annyira aktuális a meghívás az egyszerűség iskolájába és tanulni attól, aki egyszer az találta mondani, hogy „Boldogok a szegények, mert övék a mennyek országa.”
Utolsó kommentek