Egy új kiadványt szeretnék a figyelmetekbe ajánlani. A könyv szörnyűséges témával foglalkozik: aligha van valaki, akire az újdonság erejével hatna a keresztény egyházakat világszerte megrázó, hatalmas médiavisszhangot és érthető felháborodást kiváltó botránysorozat, a papok és lelkészek által gyermekek sérelmére elkövetett szexuális visszaélések ténye. A frissen megjelent tanulmánykötet a Katolikus Egyháznak e szörnyűségekre adott átfogó válaszát tükrözi.

A jezsuiták könyvsorozatának e legújabb kötete azon konferencia anyagát teszi hozzáférhetővé immár magyar nyelven is, amelyet e témában 2012. február 6. és 9. között rendeztek a római Pápai Gergely Egyetemen. Itt sokféle szempontból hangzottak el hozzászólások; felszólalnak főpapok, teológusok, pap-pszichológusok, egy pszichiáter és – én ebből értettem meg voltaképpen miről is van szó – egy áldozat is. S hogy végül mi kerekedett ki e diskurzusból? Nos, úgy mondanám, hogy egy, az elterjedt közbeszédnél árnyaltabb, a megszokott indulatvezérelt nézetektől és leegyszerűsítő agresszivitástól eltérő, a szokásos ítélkezésnél teljesebb igazság; hiszen a résztvevők igyekszenek valamiképpen Jézus Krisztus szellemében állást foglalni az ügyben.

A könyv számos tévképzetet is eloszlat, ezért az egyház engesztelhetetlen ellenségei számára éppúgy szolgálhat tanulságokkal, mint azoknak, akik kritikátlanul lojálisak az egyház intézményes arcához és mindenben igyekeznek azt védelmükbe venni. Utóbbiak a kötet elolvasása során várhatóan abból a tévképzetből fognak kigyógyulni, miszerint a pedofília csupán a dekadens nyugati világ problémája (azon belül is elsősorban az amerikaiaké és az angolszászoké), és hogy „nálunk” úgymond „ilyesmi nem fordulhat elő.” Tévedés ne essék – sugallják a konferencia hozzászólásai –, a probléma bárhol jelen lehet, Magyarországon is, legfeljebb csak még nem került nyilvánosságra, eleddig csak suttogva mertünk beszélni róla. Csakhogy a „jóízűen botránkozók”, az egyoldalúan ítélkezők, a csak másokra mutogató „bűntelenek” is kaphatnak néhány új szempontot e könyv olvasása kapcsán. Ha lesz figyelmük, lélekjelenlétük odafigyelni, kihallhatják az alábbi felszólalásokból – a számos érdekes adat mellett (melyekből egyebek között kiderül, hogy a katolikus papság százalékos aránya a legalacsonyabb az elkövetők közül) – azt az elszánt igyekezetet és megalkuvást nem tűrő jobbító szándékot is, amely az egyházat ma mind belső, mind strukturális megújulásra ösztönzi.

Ebben a könyvben tehát egy rettenetes bűnről van szó, amit semmiképpen sem szabad mentegetnünk, aminek minden rendelkezésünkre álló eszközzel és minden jóakaratú ember bevonásával igyekeznünk kell véget vetni. A megtisztulás első lépése a nyíltság. Ez azt jelenti, hogy beszélni kell a bevallhatatlanról. Ezután szükség van az intézményrendszer fejlesztésére is. A SOTE Mentálhigiénés Intézetének munkatársai hosszú ideje dolgoznak a megelőzés, felvilágosítás, kezelés és gyógyítás érdekében – olyan képzések révén, amelyeken papok és lelkészek százai vettek részt az elmúlt évtizedekben. Nyilvánvaló persze, hogy egyetlen eset is túl sok és megengedhetetlen. Az eszményi cél a jelenség tökéletes megszüntetése; a már megtörtént esetekkel kapcsolatban pedig az érintettek egyre teljesebb gyógyulása volna. Ennek végső eszköze pedig az együttérzés felkeltése – közösségi és egyéni szinten, az áldozatok és az elkövetők iránt egyaránt.

Amikor a jezsuiták könyvsorozatában közre adjuk ezeket az írásokat, konferencia-előadásokat, az egyház legmélyebb érdekeit képviseljük. Okkal hisszük, hogy ha egy papot pedofília miatt elítélnek, valójában az egyház legbelső szándékát érvényesítik úgymond az egyház „ellenében”. Ha úgy tetszik: ez „Isten bal keze”. Azé az Istené, aki – mint mondják – görbe vonalak mentén is képes egyenesen írni. Ez pedig azt jelenti, hogy a fájdalmas botrányok, az örömhír sáfárai, a papok jó hírének megtépázása, az egyház erkölcsi tekintélyének lejáratása árán mégiscsak Isten legmélyebb terve jut érvényre és az ő országa valósul meg: kényszerítve vagyunk a megújulásra. A jezsuita sorozatszerkesztők a magunk eszközeivel ehhez igyekeztek hozzájárulni. Annak az Istennek a szolgálata ez, aki maga állt – feltétel nélkül – a gyengék és kiszolgáltatottak mellé, s akitől ezt mi is feladatul kaptuk.

Megrendítő olvasmányt nyújtunk át ezzel a kötettel a Kedves Olvasónak. Erős idegekre és „jó gyomorra” lesz szüksége. Szeretnénk, ha e könyv által minél inkább megerősödne elköteleződése az evangéliumból megismert Isten szolgálata mellett, akit épp e sok sebből vérző egyház által ismerünk.