Az utolsó mondattal nagyon egyetértek.
Ez viszont jól hangzó de kevéssé tartalmas kijelentésnek tűnik, így nem nagyon értem. Mire alapozod?:
"Ezzel temette el talán örökre azt az önfeláldozó brit mentalitást, melynek köszönhetően a britek hősiesen végigszenvedték a II. világháborút. A piac mindent felülír."

A Falklandi "kaland" hasznosságát a szigetek (Amik valóban közelebb vannak Argentínához, de azért mégsem "a partjai előtt") közelében található szénhidrogén készletek adják.
Én magam Falkland esetében a britek álláspontjához állok közelebb. (Mert hát lehetne akár Argentináé is az a pár sziget, és a kontinenst meg adják vissza az indiánoknak?).
Kövezzetek meg, de szerintem Észak Irországban sem lehet már "megszállásról" beszélni, és pl. Erdélyre is jogosan formál igényt Románia.
Ez persze csak egy vélemény.

Egyetértek pandittal: az általa szóvátett dolgokban a hozzászólás nem elég megalapozott.

Elég következetlen dolog Thatchernek felróni a 'falklandi kalandot'. Ha egy magára valamit is adó államot megtámadnak, akkor az védekezik.

Nagy Britanniának különben nem 43 millió lakosa van, hanem 62 millió.

Én örülök, hogy megjelent ez a poszt, bár az előttem hozzászólók kritikai észrevételeit én is megalapozottaknak tartom. Örülök, hogy végre írt valaki egy friss posztot ezen a blogon, de örülök azért is, mert ezen a fórumon is megemlékezett Margaret Thatcherről, akire biztos, hogy mindig emlékezni fog a világ, amikor az ezredfordulót közvetlenül megelőző korszak történelméről lesz szó. Továbbá jónak tartom a címválasztást is, mert bár Thatcher személyének és tevékenységének megítélésben - mint már jeleztem - magam sem teljesen értek egyet a szerzővel, de jogos, hogy a világ dicsőségének elmúlására figyelmeztet. Ez ma, XVI. Benedek pápa megválasztásának nyolcadik évfordulóján amúgy is különös aktualitást kap, mert hiába látjuk a nyilvánvaló különbségeket a pápa és egy brit miniszterelnök között, akkor is vannak szembeötlő és eltagadhatatlan párhuzamok. Nem véletlen, hogy a katolikusokat évszázadokon keresztül érte kritika belülről, a reformátoroktól és a szkeptikusoktól, hogy a pápai intézmény túlságosan hasonlít a világi hatalomra, és amikor XVI. Benedek pápa lemondott, sokaknak juthatott eszébe ugyanez a szólás, melyet a poszt címében olvashatunk. Ugyancsak szembeötlő a párhuzam abból a szempontból is, hogy XVI. Benedek a katolikus egyházban és általában a kereszténység történetében hasonló szerepet vállalt, mint Thatcher Nagy-Britanniában, és általában a világpolitikában: a harcos, megalkuvást nem tűrő konzervativizmus képviseletét. Talán azt is megkockáztathatjuk, hogy ilyen szempontból mindketten az adott történelmi korszaknak a következményeként kerültek oda, ahova kerültek. A XX. század második felének végén a világnak szüksége, de legalább is igénye volt egy kis konzervativizmusra, hogy aztán megint el tudjon rugaszkodni valamilyen, ma még talán kevéssé egyértelmű irányú progresszió felé.
Elnézést a kicsit hosszúra nyúlt kommentért. Nem is akarom itt tovább foglalni a helyet, ezért a fenti gondolataim kiegészítésével kapcsolatban javaslom az olvasó szíves figyelmébe a nyolcadik évforduló kapcsán írt posztot a Kaleidoscope blogon: kaleidoscope.blog.hu/2013/04/19/_azelmultyolcev

@Pandit: "szerintem Észak Irországban sem lehet már "megszállásról" beszélni"

Barátom családostul oda emigrált, vmelyik kisvárosba. Anyagilag köszönik jól megvannak, de az emberi és társadalmi viszonyokra panaszkodnak.

Gyakorlatilag párhuzamosan két külön világ létezik, amelyek között nincs sem semmilyen átjárás sem pedig semmiféle kooperáció. Külön utcájuk, üzleteik, szórakozóhelyeik vannak a katolikus íreknek és a protestáns angoloknak. Egy protestáns angol gazda csak a protestáns tejszövetkezetbe adja le a tejet, és csak protestáns szerelőhöz viszi az autóját és csakis protestáns boltban fog vásárolni, a lánya csak protestáns udvarlót fogadhat, stb. és ugyanígy fordítva, a katolikus íreknél is.

Barátaim mint 'foreigner'-ek eleve másodrendű állampolgároknak számítanak a hétköznapi életben. (Kivéve a hivatalok és a hatóságok előtt, azok korrektek.) Ezt tetézi az angol-ír konfliktus is: ha angol boltban vásárolnak, akkor az írek szólnak be, ha pedig ír boltban akkor meg az angolok fejezik ki rosszallásukat.

A legnagyobb bűnük az írek szemében az, hogy katolikus magyarként mégis a protestáns iskolába iratták a gyerekeket, nem a katolikusba.

Mert érdekes módon, az adófizetők pénzén fenntartott iskolák mind protestáns iskolák, a katolikus iskolák pedig egyházi és alapítványi fizetős iskolák. A felekezeti semlegesség a közoktatásban egyáltalán nem jelenik meg ebben az általunk sokra (túlságosan is sokra) tartott demokráciában.

Egyébként a helyzetet szerintem sem a 'megszállás' szóval lehetne jellemezni, a 'hidegháborús állapot' találóbb kifejezés.

@m-athos: Fontos adalék persze, hogy a protestánsok (enyhe és csökkenő) számbeli többségben vannak, tehát népszavazás esetén az jönne ki, hogy ÉI marad az Egyesült Királyságban. Ilyen értelemben tehát tényleg nem lehet megszállásról beszélni.

Még azt is kiírom magamból, hogy elég félrevezető a katolikus-protestáns ellentétre hivatkozni, hiszen a konfliktus oka nem a Mária-tisztelethez való eltérő hozzáállás, hanem az, hogy a katolikusok az őslakos írek leszármazottai, a protestánsok pedig a 16-17-dik században betelepített skótoké és angoloké. A vallásnak annyi szerepe van/volt a konfliktus fenntartásában, hogy meggátolta a két populáció keveredését.

Egyébként mindig is voltak és vannak függetlenségpárti protestánsok, és uniópárti katolikusok is.

És végül: a fő függetlenségpárti szervezet, a Sinn Feinn (és katonai szárnya, az IRA) marxista filozófiát követ, őket tehát tényleg félrevezető katolikusnak nevezni.

@jan:
Köszi az elemzést. Azt gondolom, hogy nyilvánvaló, hogy nem "vallási" ellentétről van szó.
Magyarként (lásd pl. Erdély példáját) teljességgel megértem az írek érzéseit az északír kérdéssel kapcsolatban, mindazonáltal éppen katolikusként (és nem mellesleg nyugatos orientiációjú európaiként!) gondolom úgy, hogy talán vannak fontosabb kérdések is.
ÉI, ha nem is tartozik az anyaországhoz, Európához viszont igen és az írek lehetnek írek, a foreginerek meg foreginerek ott is. stb.
Az általad leírt jelenségeket meg remélhetőleg megoldja az idő és a türelem. Talán éppen a katolikusok hathatós együttműködésével. Bízzunk benne. :-)
Az meg hogy a briteknek esetleg lenne miért egy bocsánatkérést megereszteniük meg természetesen nem is kérdés. :-)
(persze gondolom ez akármelyik nemzetre/államalakulatra igaz lehet)

@Pandit:
persze @m-athosnak is köszi :-)

@Pandit: „Ez persze csak egy vélemény”
Ennek örülök, mert akkor változhat…
Veled ellentétben én úgy gondolom, hogy ha egy adott igazságtalanságot lélekben elfogadunk, magunk is az igazságtalanság részévé, támogatójává válunk.
Tudomásul vehetjük a tényt, akár azt is, hogy nem vagyunk önfeláldozásra is hajlandó hősők.
Beláthatjuk, hogy nem tudunk változtatni rajta.
De lélekben elfogadni, és ezzel beleegyezni, jóváhagyni, aztán-mire észbe kapunk- talán már támogatni is, az már, egy másik kategória.
Különösen akkor, ha már eszünkbe sem jut, hogyan élik/élték meg ezt, az ott lakók.

@manlakos:
Köszönöm. Természetesen változhat. Gyakran előfordul, hogy tévedek. :-)
Egyet értek veled, csak az a kérdés, hogy valóban igazságtalan-e a jelenlegi állapot. Úgy gondolom, hogy lehet az, hogy az adott helyzet már nem az, akkor sem ha nem tagadjuk, valamikor az történt, vagy hogy történtek igazságtalanságok. (Nekem eszemben sincs tagadni.)
A másik: persze, hogy eszembe jut, hogyan élhetnek meg dolgokat maguk a résztvevők, de kívülállóként az a becsületes, ha nem tagadom meg azt hogy nekem a kívülálló szemével kell néznem a dolgokat. Már csak azért is, mert a több szem többet lát. (pláne ha esetleg elfogulatlan is).
Természetesen nem feledve az empátiát türelmet stb sem.

@Pandit:„ hogy valóban igazságtalan-e a jelenlegi állapot.”
Látom, hogy született bölcsészként közelíted meg a kérdést…:)))

Úgy gondolom, hogy addig, amíg valaki(k)nek igazságtalan hátrányt okoz, addig mindenképpen az.

Mivel, a Falkland-i vagy az Írország-i dolgokban, tényleg csak kívülállók lehetünk, szűkítsük le a kört, a mi környékünkre.
A hozzánk eljutó hírek alapján, tényleg vannak kétségeid, hogy az elcsatolt területen élő magyarokat, a magyarságuk miatt érte/éri hátrány? Szerinted, nem igazságtalanul?

Mondhatod persze, hogy a meghagyott területen élőket, nem éri ilyen igazságtalanság.
De azért ne engedd elaludni az - igazság kereső- éberségedet!
Gondold meg, pl., hogyan minősítik ITTHON azt, aki ezt a kérdést, még mindig érzelmi oldalról (is) közelíti meg!
Valószínűleg, ennek a „nyomásnak”/”átprogramozásnak”a hatékonyságát, létezését erősíted meg Te is, mikor ezt írod:
” az a becsületes, ha nem tagadom meg azt, hogy nekem a kívülálló szemével kell néznem a dolgokat.”
Mert már tényleg sokakkal sikerült elfogadtatni, hogy az a becsületes, ha elfogadják, hogy ők kívülállók.
Hiszen, manapság, ki szereti azt, ha irredentának, nácinak, vagy fasisztának bélyegzik. Ennek kikerülésére meg, csak el kell fogadni, amit mondanak…
Szerinted ez, nem igazságtalan?

Persze, mondhatod, hogy ami nekünk igazságtalanság, az a környező országok államalkotó nemzetei szemszögéből maga az IGAZSÁG-os rendezés. És, hogy emiatt, a két szembenálló igazság, mintegy, kiegyenlíti egymást.
De gondold meg, ez a „rendezés”, mennyire gátolta, és gátolja, hogy a térségünkben létrejöhessen egy nemzetek közötti összefogás. Mennyire másként alakulhattak volna az elmúlt (és az elkövetkező) évtizedek… mindenki számára.
Ezért úgy gondolom, ennek az igazságtalanságnak az árát/súlyát, a környező országok állam-alkotó népei is fizetik/viselik azóta is. Csak az ebben rejlő igazságtalanságot, számukra elfedi a szerzés öröme.

@manlakos:
"született bölcsész" :-))))))))))))))
Hát ez jólesett.
Olyan érzésem, van, hogy alaposan félreértesz.
"Mivel, a Falkland-i vagy az Írország-i dolgokban, tényleg csak kívülállók lehetünk, szűkítsük le a kört..."
Szerintem ne szűkítsük. Épp azt mondtam, hogy a kívülállók "igazsága" ugyanolyan "igazság", mint azoké akiket érint.