Arra a népre, amelyről a bibliai történetek szólnak, többféle elnevezés használatos. Időnként hébereknek, máskor izraelitáknak vagy zsidóknak nevezik őket. Bizonyára nem lesz haszontalan, s talán többek érdeklődésére is számot tarthat, ha utánajárunk e szavak pontos jelentésének. A „héber” elnevezés elsősorban a Biblia első öt könyvében fordul elő számottevő gyakorisággal.

A jelentése elég pontosan körülírható: a szemita népeken belül (egészen Szem-től kezdve, aki Noé fia volt) egy jól meghatározható népcsoport jelölésére szolgál. Ábrahámot minden jel szerint „a hébernek” nevezték (vö. Ter 14,13); ebből az elnevezésből erednek a „hebraizmus”, a „héberek” és a „héberség” szavak (ez utóbbit nem helyes összekeverni a zsidósággal).

Az „izraelita” elnevezés abból a névből ered, amelyet Jákob kap a vele „küzdő”, Istent jelképező személytől (vagyis magától Istentől) (vö. Ter 32,29). Általában az „Izrael” névvel az egész zsidó népet illetik, annak hitét, hagyományait és vallását is beleértve. A biblia ezen gyűjtőfogalom megjelölésére gyakorta az „Izrael fiai” kifejezést használja.

Dávid királysága eredetileg egységes volt, azonban a történelem folyamán idővel kettészakad (vö. 1Kir 11,26-32; 12, 1-33), és így két önálló királyság jött létre a héberek földjén. Az Északi Királyságot (amely 10 törzsből állt) Izraeli vagy Szamariai Királyságnak is mondták (ez utóbbi elnevezés az ország fővárosára utal), a Déli Királyságot pedig gyakran Juda Királyságának nevezték (a királyságot alkotó két törzs közül ugyanis Juda volt a nagyobbik).

Az ebből az időszakból származó szövegekben az „izraelita” fogalom az Északi Királyság, azaz Izrael lakosaira vonatkozik, miközben a „zsidó” fogalom a Déli Királysághoz, vagyis a Júdához tartozókat jelöli. Erre vezethető vissza az olyan elnevezések eredete is, mint az „Izrael királya” vagy „Júda királya”.

A „zsidó” elnevezés a fogság időszakától kezdve (Kr. e. 538) vált használatossá, és a Júdeában lakókat jelenti (Júdea ekkoriban egy időre perzsa provincia lett). Ettől az időszaktól veszi kezdetét a zsidóság és válik általánosan elterjedtté a „zsidó” fogalom, miközben a „héber” vagy „izraelita” szavak használata fokozatosan háttérbe szorul.

Azt kell tehát mondanunk, hogy Ábrahám héber volt, de nem volt zsidó (ami egy későbbi elnevezés). Jézusról azonban azt is lehet mondani, hogy héber és azt is, hogy zsidó (vö. Jn 4,9). Továbbá úgy is fogalmazhatunk, hogy Ábrahám vallása a héber vallás, de nem a zsidó vallás. A Jézus és a mai zsidók vallását pedig egyformán lehet héber vallásnak és zsidó vallásnak is nevezni. (Primo Gironi biblikus nyomán; vö. La domenica, Periodico religioso n. 4 – 2014)