Március végén az Inigo-csoport és Inigo társaival lelki napot tartottunk Pécsett a Szent Mór gimnáziumban a diákoknak és a tanári karnak. A téma nagyböjti jellegű volt, hiszen nehézségekről, keresztről és a megküzdési stratégiákról volt szó (a tartalomért lásd korábbi blogbejegyzésemet). A délelőtt osztályonként külön csoportokban zajlott, ahol a résztvevők fiatal vezetőinkkel (Inigo társai) sokszínű módon járták körül a témát (játék, beszélgetés, kiscsoportos munka, tanúságtétel, ima), majd közös szentmise zárta a programot. E szentmisén elhangzott prédikációt szeretném most megosztani veletek is.
A szeretet mint megküzdési stratégia
Jézus, amikor megfogalmazza, hogy mi a legfontosabb a vallásosságban, a szeretetet emelte ki. A fő parancs Isten és a felebarát szeretete. A szeretet parancsát hagyta ránk élete végén is: „Új parancsot adok nektek, szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket”. Jézus nemcsak mondta ezt, hanem ő maga élte: egészen az Atya szeretetében élt, és ez a szeretet az emberek iránti odaadáshoz vezette. Jézus másokért élő ember. Bennünket is arra hív, hogy őt kövessük, tehát szeressünk.
A szeretet ugyanakkor nemcsak egy parancs, hanem az egyik, sőt talán a legerősebb megküzdési stratégia is. Amikor szeretünk valakit, az hatalmas motiváló erőt jelent. Talán mindnyájan voltatok már szerelmesek. Amikor szerelmes az ember, olykor úgy érzi, hogy minden áldozatra képes azért a személyért, akit szeret. Át kell festeni a holdat? Egy szerelmes fiatalember számára nem az a kérdés, hogyan, hanem hogy milyen színűre fessem, drágám? Gondolhatunk arra is, hogy a szülők mennyi áldozatot készek hozni a gyermekükért. Különösen a beteg vagy fogyatékkal élő gyermekek szüleinél látjuk, hogy emberek mennyi lemondást tudnak vállalni értük. Miért? Mert szeretik a gyermeküket. A szeretet energiát ad, a szeretet éltet.
Ez az igazság különös erővel mutatkozik meg extrém körülmények között, például egy koncentrációs táborban. Erről tanúskodik Viktor E. Frankl, a híres bécsi orvos-pszichológus, a logoterápia atyja, aki megjárta az auschwitzi haláltábort. Frankl d szörnyű körülmények között figyelte meg, hogy az emberek túlélése nem elsősorban a fizikai állapotukon múlott. Nem feltétlen azok élték túl a szörnyűségeket, akik jó erőben voltak, hanem azok, akik motiváltak voltak, akiknek volt miért élniük, akiknek volt olyan céljuk, ami túlmutatott önmagukon, a puszta túlélésen. Olyan cél, ami valahogy másokhoz kötötte őket. Illetve akik tudtak valamilyen értelemet találni még a szenvedésben is. Persze a szenvedés értelmének megtalálása csak annak gyümölcse, miután az ember igent mond az életre. Cél és értelem nélkül az embereket hamar felemésztették a rettenetes körülmények, lelkileg feladták, aztán rövidesen meg is betegedtek és meghaltak.
Frankl számára a központi motiváció a felesége iránti szeretet volt. Esténként, amikor teljesen kimerülve végre nyugovóra térhettek a barakkban, a feleségére gondolt. Képzeletben mellette volt, beszélgetett vele, és ez a virtuális találkozás a szeretett személlyel erőt adott neki a másnaphoz. Ez a szeretet tartotta életben. Valami hasonlót láthatunk ma is. Azok az emberek, akik szeretnek, és akiket szeretnek, tovább élnek. Sok kutatási eredmény támasztja alá, hogy azok az emberek, akiknek van családjuk, gyermekeik, unokáik, barátaik – azaz mély emberi kapcsolataik –, általában testileg és lelkileg egészségesebbek, és hosszabb az életük. A szeretet valóban éltet. Ennek ellenkezője is igaz: ha nincs kit szeretnünk, ha bennünket sincs, aki szeressen, ha elmagányosodunk, akkor nem tudunk megbirkózni a nehézségekkel, hamar feladjuk az életet. A szeretet tehát olyan valóság, ami erőt az a nehézségekkel való megküzdésben, a szeretet éltet.
A szeretet a legnagyobb hatalom
Tézisem: Isten szeretete az emberi szívben a legnagyobb hatalom ebben a világban. Hát ez elég erős mondat. Mondhatjátok, hogy hát ez nem így van. Valóban lehet számos ellenpéldát is mondani, hiszen úgy tűnik, hogy például a pénz sokkal nagyobb hatalom. Pénzért sokan mindenre képesek. Mennyit fizetsz? Megcsinálom! Vagy ott van a hatalom mint motiváció. A hatalom megszerzéséért és megtartásáért is nagyon sok mindenre hajlandók az emberek. Az erőszaknak is nagy hatalma van. Gondolhatunk a totalitárius diktatúrákra, ahol az erőszak birtokosai mennyi mindenre tudták kényszeríteni az embereket. Nagyhatalom a szex is, manapság a fegyverkereskedelem után a legnagyobb biznisz a pornográfia és a prostitúció – emberek millióit tartja így vagy úgy a fogságában. Alkohol, kábítószer és a többi függőséget hozó dolog is óriási hatalmat tud szerezni emberek felett, olyannyira, hogy családjukat, munkájukat, sőt saját egészségüket, még az életüket is feláldozzák, hogy megszerezzék a kívánt szert.
Miért mondom mégis, hogy Isten szeretete az emberi szívben a legnagyobb hatalom ebben a világban? Mert vannak olyan emberek, akiket bárhogy fenyegetnek, bármennyire kínoznak vagy csábíthatnak pénzzel, élvezetekkel, hatalommal, mégis meg tudják őrizni a szabadságukat arra, hogy az tegyék, ami a legfontosabb számukra: szeressenek. Szeressenek akkor is, ha gyűlölik őket az emberek, ha megvetik őket, ha kínozzák őket, sőt akkor is, ha megölik őket. A legalapvetőbb példa erre Jézus. Jézusban Isten szeretete nagyobb hatalom, mint bármilyen külső társadalmi nyomás (pl. a farizeusok elvárásai) vagy ördögi csábítás (ld. pusztai kísértések) vagy kínzói brutalitása. Jézus mindhalálig szeret. Ugyanennek a valóságát láthatjuk az Egyház vértanúiban is a kezdetektől, Szent Maximilian Kolbén át Boldog Brenner Jánosig vagy napjaink mártírjaiig. Isten szeretete az emberi szívben tehát minden emberi törékenység ellenére erősebb tud lenni, mint e világ oly erősnek és dominánsnak látszó hatalmai.
A szeretet fájni is tud, de termékeny
Jézus egyik példabeszéde a búzamagról szól, amelynek a földbe kell esnie, meg kell halnia ahhoz, hogy termést hozzon. Ez a példabeszéd összefoglalja az Ő életét, húsvétjának a titkát, hiszen meghalt és feltámadt – de összefoglalja a szeretetet valóságát is.
Amikor szeretünk valakit, akkor szeretnénk vele lenni, mellette lenni, osztozni örömeiben és bánataiban is. A szeretetben benne van, hogy jó értelemben függővé válunk. A másik ember sorsa a mienké is lesz. Ebből fakad, hogy szeretni azt is jelenti, hogy sebezhetővé válunk. Ha ránézünk a Názáreti Jézus életére, akkor világosan látjuk, hogy az irántunk való szeretet, amely közénk hozta, sebezhetővé tette, és meg is sebeztük. A feltámadt Krisztus is magán hordozza a sebek nyomát. Illúzióban élünk, ha azt gondoljuk, hogy lehetséges úgy szeretni ezen a földön, hogy ne találkozzunk olykor fájdalommal. Ez még az Istennek sem sikerült, amikor emberré lett! Szeretni annyit jelent, mint kész lenni arra is, hogy olykor fájni fog az, hogy a szeretetben megmaradjunk.
A szeretet fájdalma ugyanakkor nem csak külső. Nemcsak azért szenvedünk, mert szenved, akit szeretünk, hanem benső fájdalom is létezik. A búzamagnak földbe kell esnie, meg kell halnia. A szeretethez valaminek meg kell halnia bennünk is, mégpedig az önzésünknek, és ez fáj. A szeretet kilépés önmagunkból, az ÉN elengedése, mert TE, a MI lett a fontosabb. A szeretet átmenet az énközpontúságból a másokért való életbe (és nem véletlen, hogy a bibliai hagyományban a húsvét – pasqua – átmenetet jelent), viszont ez olykor fájdalmas, mert valamit el kell engedni.
A szeretet tehát tud fájni, mégis ez a fájdalom termékeny, ebből élet fakad, sőt benső öröm. Az az ember, aki nem spórolja meg magát, aki beleteszi az energiáját a munkájába, a tanulásba, az emberi kapcsolataiba, mások szolgálatába, az látni fogja, hogy ennek gyümölcse van, és tapasztalni fogja, hogy ebben öröm van. A boldogtalanság éppen ennek ellenkezőjéből fakad: ha nem teszem oda magam semmibe, ha, félve a fájdalomtól, nem építek mély emberi kapcsolatokat, ha, ódzkodva a munka küzdelmeitől, elhenyélem az időmet és az energiáimat. Igaz, egy ideig talán tényleg kevesebb lesz a fájdalom, de végül üres marad az életem, és ez az üresség hosszabb távon már sokkal fájdalmasabb, mert nincs benne feltámadás, nincs benne élet, nem lesz ott annak öröme, hogy valami megszületett.
Ne féljetek szeretni! Ne féljetek a megsebződéstől! Ne féljetek a küzdelemtől! Merjetek szeretni, beleadni magatokat az életbe. Nem félig, hanem egészen. Így lesztek termékenyek és boldogok.
Isten szeretete az emberi szívben a legnagyobb hatalom ebben a világban – mondtam az előbb. Egy fontosat még hozzá kell tennem az előző biztatáshoz, hogy szeressetek. A szeretet nem pusztán belőlünk fakad, igazából mélyen nem a mi erőfeszítésünk gyümölcse. „Isten szeretete az emberi szívben a legnagyobb hatalom ebben a világban” – hangsúlyozom: Isten szeretete az emberi szívben – azaz Isten az ő szeretetét a szívetekbe árasztja. Nem vagytok egyedül, Isten veletek van, sőt Isten bennetek van. Szentlelkét adja belénk, Ő él, Ő szeret bennünk és általunk. Amikor a szentmisében szentáldozáshoz járulunk, akkor Isten életét kapjuk, az Úr Jézust és az Ő Szentlelket fogadjuk be újra és újra.
Fogadd be Isten szeretetét, és engedd, hogy benned éljen és szeress! Lesz, hogy fájni fog, de élet lesz körülötted. A legnagyobb hatalom ebben a világban az Isten szeretete a szívedben!
Utolsó kommentek