Jezsuiták

PÁRBESZÉDBEN

Címkék

Testről és lélekről: néhány szempont a szexualitás témájában

2019.06.19. 16:07 korizoli

roden.jpg

A szexualitás nagyon fontos része az emberi életnek. Központi kérdés, különösen a fiatalok számára. Bár feltételezzük, hogy a fiatalok ismerik az Egyház tanítását ezen a téren, azért a tapasztalataim szerint ez nem is olyan egyértelmű. Sokszor van, hogy csak a tilalmakig jut ez az ismeret: „no sex before marriage”, viszont az értékek és a miértek már gyakran a ködbe vesznek. A Katolikus Egyház ifjúsági katekizmusa jó összefoglalását adja a témának, érdemes elolvasni (Youcat, 400-425 pontok). A Szentjánosbogár közösség ifjúsági táborában az egyik téma a szexualitás lesz, ezért gondoltam, hogy a Bogár lelkivezetőjeként talán nem lesz haszontalan írnom a teljesség igénye nélkül valamit erről a fontos kérdésről, amit most a jezsuita blog olvasóival is megosztanék.

Szeretetre teremtve

Induljunk ki a legfontosabb igazságból: Isten szeret téged. A Názáreti Jézusban mutatta meg nekünk arcát, aki szenvedélyesen (görögül: erosz), baráti (philia) és áldozatos (agapé) módon szeret bennünket. Jézus egész emberi mivolta ezt a szeretetet mutatta. Teste a szeretet beszéde, hiszen Jézus által Isten testben van köztünk, és szeretetének legnagyobb jelét épp teste által fejezte ki: „Vegyétek és egyétek, ez az én testem”. Így mutatta meg nekünk, hogy az emberi élet igazi értelme, hogy szeretetből elajándékozzuk önmagunkat. Kereszténynek lenni azt jelenti, hogy hiszünk ebben a szeretetben és válaszolunk rá, utánozni próbáljuk. Életünk értelme: szeretve lenni és szeretni.

A puszta létünk is a szeretetről szól, hiszen szeretetre vagyunk teremtve, mert a szerető Isten képmásai vagyunk. Isten jónak alkotott minket, sőt „nagyon jó” – mondta kezdetben a Teremtő, amikor megalkotta az embert. Egész emberi lényünk, benne a testünk, a szexuális mivoltunk mind jó, sőt nagyon jó. Isten ajándéka, hogy férfiak és nők vagyunk, vonzódunk egymáshoz, örömmel tölt el a találkozás. Isten ajándéka az is, hogy a férfi és nő egyesülése az egyik legintenzívebb öröm a földön, és ehhez a tapasztalathoz kapcsolódik az új emberi élet elindulása is.

Isten boldogságra teremtett minket, azt akarja, hogy boldogok legyünk. Az Ő parancsai nem akarják elzárni előlünk az öröm, a boldogság útját, hanem épp ellenkezőleg, ha megtartjuk őket, és nemcsak külsőleg, hanem magunkévá tesszük a lelkületüket is, akkor boldogsághoz vezetnek.

A szexualitás helye

A szexualitásunk minden élethelyzetben jelen van, hiszen mindig mint férfiak vagy nők vagyunk jelen, élünk és szeretünk. A szexualitás olyan energia, amely áthatja minden emberi kapcsolatunkat, és ösztönöz bennünket, hogy lépjünk ki önmagunkból, induljunk el a másik felé. A szexualitás tehát átfogó valóság. Akiben nincs szexuális energia, az nem tud emberként szeretni, nem tud igazán együttérezni, abból valami nagyon fontos hiányzik. Most viszont arra nézzünk rá, hogy hol a helye a szűkebb értelemben vett szexualitásnak, azaz mint férfi és nő szerelme kifejezésformájának. Mik az előfeltételei a férfi és nő közötti szexuális kapcsolatnak? Alapvetően kettő: felelősség egymás iránt és felelősség az új élet iránt.

Mély kapcsolat – felelősség egymás iránt

Ahhoz, hogy a szex valóban emberi legyen és igazán boldogító, szükséges, hogy mély bizalmon alapuló szeretetkapcsolaton belül valósuljon meg. Egy kapcsolat építéséhez sok időre van szükség, elmélyült beszélgetésekre, figyelemre, közös élményekre – barátság születésére és növekedésére. Barátság ott lehet, ahol vannak közös értékek, eszmények, célok. A barátok tudnak őszinték lenni egymással, nem kell szerepet játszaniuk, elfogadják egymást. Egy mély kapcsolatban tudnak vitatkozni is, konstruktív módon konfliktust kezelni, és ami nagyon fontos: megbocsájtani. A szerelmi kapcsolatban az elköteleződés fokozatosan alakul ki egymás iránt, amíg megszületik a nagy döntés, hogy életszövetséget akar kötni egy pár.

Az ember test és lélek egysége. Testünk gesztusai szeretetünket hivatottak kifejezni. A szeretet testi kifejeződéseinél fontos, hogy olyan formában, intenzitással, időben történjenek, ami megfelel a kapcsolat aktuális állapotának. A szeretet testi kifejeződési visszahatnak a lélekre is, a megfelelően kifejezett testi gyengédség el tudja mélyíteni a lelki szeretetet.

A szexualitás testbeszédében a szexuális egyesülés mondja ki azt, hogy „szeretlek, egészen és véglegesen tiéd akarok lenni, elfogadlak olyannak, amilyen vagy. Adom önmagam, elfogadlak téged és az új életet, ami általad jön”. A lelki oldalon ennek az egymás iránti végleges elköteleződés felel meg.

Amikor egy szerelmespár a testi kapcsolatában előreszalad, miközben köztük még nem született meg a mély barátság és elköteleződés, a kapcsolat minősége és az egymás iránti felelősség vonatkozásában két érték sérül. Az egyik a szexuális aktus igazsága, hiszen ilyenkor az ember a testével többet mond, többet ígér, mint amit valóban gondol és akar. Amíg nem született meg a végleges elköteleződés, addig a szexuális egyesülésben mindig ott lesz valami hiány, valami igaztalanság. A test beszéde többet mond, mint amit a szív és értelem mondani akar. A másik szempont, hogy ha korán jön a szex egy pár életében, az olyan erős köteléket hoz létre, ami komoly mértékben akadályozhatja a belátásukat és józanságukat abban, hogy el tudják dönteni, valóban egymáshoz illenek-e. Hogy egy hasonlatot mondjak, olyan ez, mint amikor egy cserépedény széttört darabjait akarjuk összeilleszteni: előbb ki kell próbálni, hogy passzolnak-e, és csak utána jöhet a ragasztó. A korai szex olyan, mintha bekennéd pillanatragasztóval a felületeket, és utána kezdenél keresni, hogy tényleg összeillenek-e. Könnyen lehet, hogy nem a megfelelő darabokat ragasztod így össze, és aztán amikor rájössz, hogy nem illenek egymáshoz, a szétszedéskor újabb törések következhetnek be. Hasonló jelenség játszódik le gyakran fiatalok között: viszonylag felületes még a kapcsolatuk, jön a szex, összetapadnak, egy ideig eufória uralkodik, de aztán ez mégiscsak elmúlik, rájönnek, hogy nem illenek össze, és ilyenkor a szakítás sok sebet okoz. Azzal engedd, hogy összeragasszon a szex, akivel komolyan gondolod, hogy egy életre együtt tudtok élni.

Felelősség az élet iránt

Az emberi test úgy van megalkotva, hogy az egyesülés nagy örömmel jár, és ugyanakkor új emberi élet fakadhat belőle. Szerelem, szeretet, gyönyör és termékenység Isten terveiben együtt vannak. Isten az élet barátja, és az emberre bízta az élet továbbadásának ajándékát és felelősségét. Ha valakibe igazán szerelmes vagy, akkor valahol a legtermészetesebb az a vágy, hogy együtt akarsz lenni vele örökre, és arra vágysz, hogy ő legyen gyermekeid anyja, illetve apja.

A teljes szexuális kapcsolat nyilvánvaló feltétele a felelősség az új élet iránt. Minden szexuális kapcsolatban benne van annak esélye, hogy új élet fogan belőle, bármilyen fogamzásgátló eszközt használjanak is. A szexuális aktus belső logikája, amit a Teremtő írt bele, igényli a felelősségtudatot: felelős vagy a lehetséges gyermekedért és annak jövőjéért. Minden normális ember a legjobbat akarja a saját gyermekének. Egy gyermek felnevelésének normális feltétele pedig az, hogy egy férfi és nő szeretetközösségében születhessen meg, legyen mellette az édesanyja és édesapja, akik képesek róla gondoskodni, felnevelni. Amikor nincsenek még meg a feltételei, hogy gondosodni tudjatok, akkor felelőtlenség szexuális kapcsolatot létesíteni.

Főleg a nők érzékenyebbek erre, és őket terheli meg jobban az idő előtti szexuális kapcsolattal gyakran együtt járó szorongás: „Csak nehogy gyerekem legyen”. Aztán évek múlva már házasként épp ellenkezőleg: „Bárcsak végre gyerekem lehetne tőle”. Az emberi test nem olyan könnyen programozódik. Nem olyan könnyen vált abból, hogy ne foganjon, afelé, hogy végre foganjon, főleg, ha a nő csomó, a hormonháztartást megborító kemikáliát szedett hosszú évekig.

Összefoglalva: Isten álma, hogy férfi és nő hűséges és végleges szeretetközösségben adja önmagát egymásnak, szerelmüket testükkel is kifejezzék, és szerelmük új élet forrásává legyen, amely életet várnak és örülnek neki, és akiről képesek felelősen gondoskodni. Az egymás iránti elkötelezettség és az életre való nyitottság tulajdonképpen nem más, mint a házasság.

Mi segít a szexualitásunk jó megélésében?

Szép elvek ezek, de nem könnyen követhetők egy olyan világban, ami abszolút nem erről szól, ahol olykor még keresztények között is marslakónak tűnik az, aki ilyesformán gondolkodik a szexualitásról. Aztán ott az egyik legnagyobb kihívás, hogy akik szerelmesek egymásba, nagyon intenzíven tapasztalják a szexuális vonzódást egymás iránt – ami teljesen normális egészséges fiataloknál. Mégis mi segíthet?

Hála. Adj hálát a szexualitásod ajándékáért. Érték, jó, az élet ereje benned. Bár meg kell olykor küzdeni vele, hogy a benned lévő tűz ne váljék erdőtűzzé, mégis ez a tűz a szeretet melege, és szenvedélyessége benned kreatív ösztönző, ami nagyon széppé teheti az életet.

Nagyon hasznos, ha átgondoltad már ezeket a dolgokat, mielőtt fülig szerelmes lettél. Áldás, ha a gondolatvilágodban rend van. Érdemes utánaolvasni ezeknek a kérdéseknek alaposabban (pl. Youcat, 400-425, https://www.testteo.hu/, Papp Miklós előadása) és átgondolni ezeket, még akkor, amikor józan vagy, és nem fülig szerelmes.

Ha párkapcsolatban vagy, akkor érdemes arra törekedni, ami egymás mélyebb megismerését segíti, energiáitokat arra fordítani, ami építi a kapcsolatot. John M. Gottman A jól működő házasság 7 alapelve, vagy Nemes Ödön Párbeszélgetés című könyveit nagyon tudom ajánlani, rengeteg gyakorlat van bennük, ami ahhoz segít, hogy a barátságotok elmélyüljön, döntést tudjatok hozni akár egymás mellett elköteleződve, akár hogy külön menjen az utatok, mert az egymás iránti felelősség ilyen elhatározáshoz is vezethet.

Józanság és önismeret. Ha két ellentétes pólusú mágnest egymás közelébe tolsz, akkor azok bizonyos közelségbe érve hirtelen összetapadnak, illetve csak erősen tartva lehet őket távolságban tartani.  A szerelmesek közti szexuális vonzalom is ilyen magnetikus erőtér. Szükségesek a józan távolságok. Az egyik alapvető: olyan kontextusban találkozzatok, ahol tudtok megfelelő távolságot tartani. Ebben a fázisban együtt aludni a szerelmeddel olyan, mint benzinkútnál gyufával játszani.

A türelem és felelősség erényeire törekedni. Erős szexuális vonzást tapasztalni és nem követni, bizony olykor nagyon nehéz tud lenni. Mégis olyan képességek fejlődéséhez járulhat ez hozzá, amire egész életedben és majdani házasságodban is nagy szükséged lesz. Kreatívvá tesz, megtanulhatod szeretetedet kifejezni számtalan úton. Másrészt megtanulhatod, hogy nem vagy rabja a szexuális késztetéseidnek. Házasemberként is adódnak majd helyzetek, amikor nagy szükséged lesz erre az erényre, hogy hű maradhass a házastársadhoz. Szinte minden házaspár idejében eljön a megkísértettség próbája. A kettőtök közti nagy bizalmi tőkeként szolgálhat az együttjáráskori, jegyességbeli megküzdött tisztaság. Jó, ha tudod, hogy a szexualitás integrálása életfeladat, házasként is folyamatos törekvésre van szükség, hogy a szex valóban a szeretet kifejeződése legyen, és ne árnyékolja be az önzés.

A kapcsolatot tedd próbára, ne az együttélést! Sokan úgy gondolják, hogy biztosabb lesz a házasságuk, ha előtte összeköltöznek. Mégis furcsa, hogy a statisztikák szerint az ilyen párok gyakrabban válnak el később, mint azok, akik házasság előtt nem költöztek össze. Valószínűleg ez azért van így, mert másképp szállunk be egy csónakba, másként viselkedünk, másképp építjük a közös életet, ha tudjuk, hogy ez nem pusztán kísérlet, hanem életre szóló, közös kaland. A végleges elköteleződés előtt viszont tényleg meg kell ismerni egymást, megtapasztalni, hogy valóban számíthatunk-e a másikra, mennyire közös az értékrendünk stb. – az, hogy nem költözünk össze, épp lehetőséget teremt a szabadabb és felelősebb mérlegelésre.

Lemondani pótcselekvésekről, pótszerekről. Ma az internetes pornográfia rendkívül elterjedt, mondhatni, népbetegség. Főleg a férfiakat érinti, de egyre több nőt is. A pornó olyan, mint a drog, sőt, egyfajta drog. Rendszeres pornófogyasztóként aligha lehet tisztelettel tekinteni a másik nemre és integrálni a szexualitásunkat. Ha képessé akarsz válni a szerelemre, majd házasságra, akkor le kell jönni a szerről. Ehhez forrás: https://www.tisztasor.com/

Gyónás. Isten ajándéka ahhoz, hogy tudjunk növekedni a szeretetben. Megvalljuk Jézusnak eleséseinket, és kérjük a segítségét. Őszinteség, hit és bátorság kell hozzá. Fontos azt is tisztázni, hogy mit gyónunk meg, mit is bánunk. Együttjáró és aktív szexuális életet élő párok mondják olykor, hogy „nem bánom”. Tényleg mit is kéne megbánni? Talán azt, hogy élvezitek a szexet? Könnyen kialakul az a tudat, ami az élvezetet és a bűnt összeköti a fejünkben, és ez nem jó. Inkább azt kellene megvallani, ami hiányzik vagy töredékes a kapcsolatotokból: türelem, teljes felelősség egymás, az új élet és jövendőbeli házastársatok iránt – hisz egyáltalán nem biztos, hogy egymás mellett fogtok elköteleződni. Érdemes megvizsgálni, hogy mennyire van harmóniában az egymás iránti elköteleződésetek szintje, a felelősségvállalási képességetek és szeretetetek testi kifejeződésének intenzitása. A szerelem olyan, mint egy rózsabokor, szükség van metszésre, művelésre, megtisztításra is. Ennek egyik eszköze a gyónás.

Eucharisztia. Ha hittel veszel részt a misén, akkor Jézus példája inspirál. Ő mutatja meg, hogy mi is a szeretet teljessége. Ő a barát, aki értünk adta önmagát. Szeretete végleges, ő nem vonja vissza, amit kimondott: „ez az én testem”, vegyétek és egyétek. Ő kész volt a kereszten szenvedni is értünk, áldozatot hozni. Ő a szerelmes ember modellje is: szenvedélyesen élni, akár mindhalálig is szeretni. Jézus szeretete nem olcsó romantika. Rá nézve lelepleződik az önzésünk – de kimondva a valóságunkat (bűnbánat imái, gyónás) és Őt befogadva (szentáldozás) erőt kapunk arra, hogy önzetlenebbül szeressünk, szexualitásunk helyes irányba vezessen minket, életünk valóban gyümölcsöt hozzon, és bőségeset.

Koronkai Zoltán SJ és az Inigo-csoport

19 komment

Címkék: szexualitás test lélek korizoli

A bejegyzés trackback címe:

https://jezsuita.blog.hu/api/trackback/id/tr7214866412

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

G. Nagy László 2019.06.19. 16:16:27

"Akiben nincs szexuális energia, az nem tud emberként szeretni, nem tud igazán együttérezni, abból valami nagyon fontos hiányzik." - Szeretem ezt a nagyon reális és kifejezetten emberi hozzáállást. Ezzel együtt az Egyház meghatározó figuráiból tökéletesen hiányzott mindenféle szexuális energia, elég, ha csak Pálra gondolnunk, vagy a savagyú Kálvinra.

Szeretem a könyvajánlásokat is: Gotman kifejezetten parádés, a "Nőkalauz férfiaknak" egészen jó munka, tele az evolúciós biológia legújabb felismeréseivel, minden álszemérem nélkül.

Déli pályaudvar 2019.06.20. 08:21:34

@G. Nagy László:
Hogy Pál ne tudna szeretni, hogy Pál ne tudna igazán együtt érezni, azt teljes tévedésnek tartom. Én annak idején éppen azért választottam bérmaszentemnek, mert lenyűgözött benne, milyen szenvedéllyel él Istenért és az emberekért, hogy "teljes lánggal ég". Hogy Pálból „tökéletesen hiányzik mindenféle szexuális energia”, olyan fokú tévedés, amely inkább Önről mond valamit, mint Pálról.

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2019.06.20. 11:42:00

@Déli pályaudvar: Pálon én is meglepődtem (azaz egyetértünk), Kálvint nem ismerem ebből a szempontból, a könyvajánlásokat megnézem.

G. Nagy László 2019.06.20. 17:18:59

@Déli pályaudvar: Nos, abban nincs vita köztünk, hogy Pál szenvedélyes. Csakhogy ez a szenvedély sokkal inkább harci gőz, mintsem szexuális energia. Pál az, akit nem csak hogy tökéletesen hidegen hagy a testiség, de kifejezettem mocskos dologként él a fejében. (A temporális epilepsziára hajlamos karaktereknél ez meglehetősen tipikus. A temporális lebeny ősi agyterület, itt fészkel a vallásos hit, az agresszió és a szexualitás is. Mózes, Mohamed, Pál, Jean d'Arc, Luther, Kálvin... hosszú a sor, mindnél komoly szexuális devianciát látni.

Pállal egyébként sem ez a legnagyobb baj. Gyakorlatilag neki köszönhető, hogy a kereszténység elmúlt kétezer évében Jézusnak csak a nevét, az arcát, s főként a keresztjét használta az egyház, a tanítását pedig hagyta a polcon porosodni. Pál nem sokat értett meg a jézusi tanításból, így az általa ismert ószövetségi világot vitte tovább. Jézus a haját tépte volna, ha élt volna, s ha nem bírt volna buddhista nyugalommal. A Krisztus utolsó megkísértése c. film legzseniálisabb jelenete az, amikor Pál és Jézus találkoznak (ahogy a valóságban sohasem). Abban a pár filmkockában minden benne van, hogy miért siklott félre ez az egész vallás.

jabbok 2019.06.20. 18:31:02

@Felicitasz: @Déli pályaudvar: DFT. ;)
Gondolom, egyetértünk benne, hogy itt érvelésnek semmi értelme.

Déli pályaudvar 2019.06.21. 07:05:34

@G. Nagy László:
Köszönöm Önnek, hogy bár a keresztény vallás kétezer éve csúnyán félresiklott, Ön ismeri az igazi Jézust, és az igazi jézusi hitet világító fáklyaként őrzi!

G. Nagy László 2019.06.21. 08:48:59

@Déli pályaudvar: Lehet erről értelmesen diskurálni, ám ez a fajta szarkazmus nem visz közelebb bennünket az épüléshez. (Már a netes kommunikációtól oly idegen magázódás is fura, de ehhez még tudnék alkalmazkodni.)

Pont a jezsuiták azok, akiknél több ízben is tapasztaltam, hogy nyitottak, gondolkodnak, az élet oldalán állnak. Most furcsa ez az elzárkózó, ironikus hangvétel.

Jómagam a ferenceseknél érettségiztem, van némi rálátásom a vallásra. Két éve jelent meg a Ki beszél itt a Megváltóról c. könyvem, mely Jézus tanítását igyekszik megfejteni. Nem hinném, hogy a teológia terén nagyágyú volnék, de azért az elmém működik, s valamiért azt reméltem, itt is találkozom értékes gondolatokkal.

mezeiviragtarsulas 2019.06.22. 13:41:57

@G. Nagy László:
Kedves László!
Egy, a jezsuita blogot régóta követő ember vagyok. Kérlek engedj meg egy tanácsot.
Itt a blogon talán évek óta 4-5 kommentelő dominálja a beszélgetést, illetve, nem is csak hogy dominálja, legtöbbször CSAK ők írnak: jabbok, Déli pályaudvar, khamul, Pandit, ritkábban Felicitasz.

Ha valaki (rajtuk kívül) olyat ír, ami nem illeszkedik az ő közös világukba, akkor jellemző lesz rájuk az összezárás, és a szarkazmus. Néha-néha felbukkannak olyanok, akiknek nem sok köze van a bloghoz, mint pl. legutóbb valaki a hit gyülekezetéből. Ilyenkor vagy megpróbálják szétszedni az illetőt, vagy kivárják amíg magától elmegy, és megint csak 4-en maradnak, újra összezárva a véleményburkot.

Néha Hermes töri meg ezt az csoportdinamikát, de őt már megtanulták tolerálni. Ha te újfent szeretnél csatlakozni, vértezd fel magad türelemmel, mert nem szívesen látják a betolakodókat.

G. Nagy László 2019.06.22. 18:26:22

@mezeiviragtarsulas: Köszönöm a jó szándékot és a kedves tájékoztatást, minden bizonnyal így van, ahogy írod.

A magam részéről nem csatlakozom senkihez. Van saját blogom, ahol több tucat kommentelővel vívok hétről hétre, gyakran vallási természetű témák mentén. Tényleg nem hiányzik az életemből semmi hasonló.

Amikor vallási kérdések kerülnek napirendre, a hívők alapvetően kétféle módon szoktak reagálni. Kisebb hányaduk nyitott, vannak gondolataik, s azokat - legyenek akármilyen törékenyek - meg merik mérni különböző vitákban. A többségnek ugyanakkor annyira sebezhető a hite, hogy még véletlenül sem bocsátkozik semmilyen diskurzusba, mert annyira félti az egész ingatag világát. Fura, hogy ezek a srácok is utóbbi csoportba tartoznak.

in satu 2019.06.23. 09:21:26

Kissé naiv, és kicsit idealizált, bár teológiailag nyilván helytálló. Remélem, hogy a fiataloknak ezt a gondolatsort sokkal gyakorlatiasabban adod át, a valóság szintjére leereszkedve közben,emberközelbe hozva megélhetően,és úgy, hogy a tartalma ne vesszen el. :)
A másik gondolatom, ami felmerült, régóta nyomja már a bögyömet, főleg, mikor szerzetes ír szexualitásról. Mert ha ennyire fontos dolog, akkor hogy lehetséges, hogy ennek a megélését a katolikus egyház strukturálisan elfojtja, és ráadásul sebzővé, sebezhetővé is válik közben. Igen régóta. Én hiteltelennek gondolom(bármennyire is egyetértek a teológiájával, a gondolatiságával, sőt megtapasztalva azokat a sebeket , amiket okoztam, és kaptam emiatt) az egyház megnyilvánulásait a szexualitással kapcsolatban addig, amíg a saját házán nem teremt rendet, nem vizsgálja felül az eddigi struktúráit, és nem változtatja meg, és azok a papok, akik bármilyen szexuális bűncselekményt elkövettek, nem ülnek 20-30 évet börtönben.Minimum. Mondom ezt úgy, hogy szimpatizálok a katolikusokkal. Hiteltelennek gondolom, de ez nem a szerzőnek szól, hanem inkább a vallásának, egyházának. Ez nekem ugyanaz a kalap, mint a prosperitás-teológia, ahol Jézusról tanítanak úgy, hogy közben milliárdokat vágnak zsebre a birka hívőktől. A véleményem abban a pillanatban megváltoztatom, ahogy az egyházon belül szabadon választható lesz a cölibátus, függetlenül attól, milyen pozíciót kíván betölteni az egyén benne. Aki meg cölibátust akar, legyen szerzetes. :)

Othar 2019.06.28. 23:37:48

@in satu:

Azt alázattal el kell fogadnom, hogy egyházam egyes vezetői nem tettek meg mindent a szexuális visszaélések elkerüléséért, illetve a bűnösök megbüntetéséért.
Ez nyilván gyengíti a nemiséggel kapcsolatos tanítás hitelét, de nem alap a megváltoztatására. Az olyan lenne, mintha egy alkoholista bírónak megtiltanánk, hogy embereket ítéljen el ittas vezetésért.

Komoly és mély értelme van, hogy a cölibátus nem szabadon választható. A szex igazi értékét nem a testi öröm pillanatai adják -bár az sem elhanyagolható- hanem az, hogy előképe valaminek.
A papság is előkép, csak sokkal direktebb. Erről tanúskodik a pap, amikor lemond a másik előkép gyakorlásáról.

hitkétely 2019.06.29. 17:37:48

@Othar: "Komoly és mély értelme van, hogy a cölibátus nem szabadon választható. A szex igazi értékét nem a testi öröm pillanatai adják -bár az sem elhanyagolható- hanem az, hogy előképe valaminek.
A papság is előkép, csak sokkal direktebb. Erről tanúskodik a pap, amikor lemond a másik előkép gyakorlásáról."

Ne haragudj, ez a gondolatmenet tele van ellentmondásokkal, közhelyekkel.
1. Mindennek lehet komoly mély értelme. Annak is, ha szabadon választható.
2. A szex előképe valaminek. Minek? -Látom Te sem tudod
3. A mai világban egy normális párkapcsolatban, kiegyensúlyozott házasságban megélt papi élet is lehet előkép. Sőt!!!
De hagyjuk már ezeket az előképeket, senkit sem érdekel.
"Normális" mély humánummal, szeretettel, egészséges, frusztráltság nélkül megélt boldog papok kellenének. Sajnos ebből ma nagyon kevés van.

in satu 2019.06.30. 18:51:21

@Othar: Az érveid önmagukban talán megállják a helyüket, de...De a probléma ott kezdődik, amikor az egyház a struktúrájába építi ennek a szabadságnak a megélését, vagyis, inkább meg nem élését. Lehetsz a csapat tagja, de level 3-as szint után már csak akkor, ha cölibátust teszel. Ahogy én látom, ennek a beépülését inkább hatalmi, és gazdasági szempontok vezérelték, mintsem alapos átgondoltság. Az más kérdés, hogy évszázadok alatt ehhez csináltak egy teológiát. A szexualitás mindenféle téren fontos az emberi egészség tükrében, és ahogy Isten kereteket ad ennek, az is jó. Abban sem kételkedem, hogy akik ilyen pályára mennek, és cölibátust tesznek, komoly elhivatottsággal indulnak neki. De csak a néprajzban hány anekdota van a papról, aki a falusi gyerekek felét "készítette"? És hadd ne soroljam most a sokkal durvább dolgokat. Magyarán, az a struktúra nem működik, ami nem elég rugalmas ahhoz, hogy a benne létezőket életszerűen kezelje. Pl. egy pap szerelmes lesz, és megházasodna, de ugyanakkor az elhívását is szeretné megélni. Ebben az esetben(ami egy ártatlan, és naiv példa) az illetőnek választania kellene két nagyon fontos dolog közül, amikből, ha más a rendszer, nem kéne választania, megélhetné, integrálhatná őket. A legszomorúbb, hogy közben még sikeresen kitermeli a legrosszabb szexualitás verzióit, elég nagy számban, és mivel kiterjedt befolyása van, ezért gyakorlatilag nincs felelősségrevonás. Át kéne ezt gondolni újra, és újra, és folyamatosan, mert ez akkora hitelvesztés, amit nem fog tudni megugrani az egyház szerintem. És nem az én irányomba, mert én szeretem, tisztelem a katolikus lelkiség mélységeit, de a világ nem ezt látja, hanem azt, hogy van egy halom szexuálisan torzult ember, akik keresztényeknek mondják magukat, és akik vígan élnek, akkor is, ha közben megrontották a fél várost évtizedek alatt, és mindezt mindenfajta felelősségrevonás nélkül, sőt, az anyaszentegyház kiváló diplomáciával elsikálja még a lehetőségét is. Ez számomra zsigerileg hányingerkeltő, és azt gondolom, hogy ahonnan ez jön, onnan én nem biztos, hogy bármire is kíváncsi lennék, akár igaz, akár nem.

Othar 2019.07.02. 23:27:32

@hitkétely:

'A szex előképe valaminek. Minek? -Látom Te sem tudod'

Tudom, csak nem vagyok elég ékesszóló, úgyhogy inkább nem írok róla.

Othar 2019.07.03. 00:02:00

@in satu:

'Ahogy én látom, ennek a beépülését inkább hatalmi, és gazdasági szempontok vezérelték, mintsem alapos átgondoltság. '

Még az is lehet, hogy rosszul látod. Ha a papok nősülhetnének, az mennyivel kevésbé lenne 'hatalmi' döntés?

'De csak a néprajzban hány anekdota van a papról, aki a falusi gyerekek felét "készítette"? '

Csakugyan azt gondolod, hogy egy ilyen pap példás házaséletet élne, ha lenne neki felesége? Ugyanazt csinálná, csak még az asszony szívét is összetörné.

' A legszomorúbb, hogy közben még sikeresen kitermeli a legrosszabb szexualitás verzióit'

A cölibátusnak semmi köze nincs a pedofíliához. Miért molesztálnának heteroszexuális férfiak fiatal fiúkat, ha a tapasztalatok szerint viszonylag könnyen találhatnak maguknak ellenkező nemű partnert is ?

ajánlom az alábbi linket:
www.magyarkurir.hu/hirek/pedofilia-coelibatus-botranyok-interju-hans-ludwig-kroeber-bunuegyi-pszichiaterrel

Ha egy férfi fiatal fiúk iránt vonzódik (a papi pedofil esetek 80-90%-a ilyen), annak nem a papi nőtlenség az oka, hanem valami más.

' a világ nem ezt látja, hanem azt, hogy van egy halom szexuálisan torzult ember, akik keresztényeknek mondják magukat, és akik vígan élnek, akkor is, ha közben megrontották a fél várost évtizedek alatt, és mindezt mindenfajta felelősségrevonás nélkül'

Ez megint nem a cölibátus problémája. Jobb esetben gyávák az illetékesek, rosszabb esetben elég sok személyesen érintett pap/püspök van a rendszerben ahhoz, hogy megakasszanak mindenféle megtisztulást.

in satu 2019.07.03. 07:25:59

@Othar: "Még az is lehet, hogy rosszul látod. Ha a papok nősülhetnének, az mennyivel kevésbé lenne 'hatalmi' döntés?"
Meglehet, hogy rosszul látom. Amit látok, egy hosszú folyamat, ami talán a szerzeteslét előtérbe helyezésével kezdődött, olyan teológiára alapozva, amit igencsak meg lehet kérdőjelezni. Aztán pedig beszivárgott a gazdasági érdek is, ahogy nőtt az egyház befolyása, és vagyona. Egy papnak fizetést kell adni, hogy el tudja tartani a családját , hogy csak egyszerű példával éljek.
"Csakugyan azt gondolod, hogy egy ilyen pap példás házaséletet élne, ha lenne neki felesége? Ugyanazt csinálná, csak még az asszony szívét is összetörné." Én ezt nem tudom előre, ahogy te sem. Viszont ha lehetősége sincs rá, akkor nem is fogjuk megtudni, nem?
"A cölibátusnak semmi köze nincs a pedofíliához. Miért molesztálnának heteroszexuális férfiak fiatal fiúkat, ha a tapasztalatok szerint viszonylag könnyen találhatnak maguknak ellenkező nemű partnert is ?" Ezt az érintettektől kérdezd meg, mert nekem nincsenek ilyen hajlamaim. Viszont az a tippem, hogy olyan környezetben, ahol a szexualitás nincs megélve(tisztelet azoknak , akiknek van ebben szabadságuk), könnyen elképzelhető, hogy rossz mederbe terelődik, és sokkal nagyobb eséllyel, mint mondjuk egy világi ember esetében. Számtalan terület van, ahol papok érintkezhetnek gyerekekkel, lényegesen több, mint egy átlagjóskánál. Több olyan írást is olvastam, ahol a linkedben említett 1,8 % inkább 10-15 %. Ezt a számot a bostoni molesztálások ügyében egy félreállított papokkal foglalkozó pap, pszichiáter mondta emlékeim szerint. Már a fele is sok. Sőt, 1 is sok. Hogyha valóban nagyobb a papok között százalékosan a pedofília, mint a világban élők között, akkor meglehet, hogy köze van a cölibátushoz is ,nem? Vagy, és az még rosszabb, ha valaki eleve ilyen attitűddel lesz pap, mert tudja, hogy akkor jóval kisebb a felelősségre vonás esélye.
"Jobb esetben gyávák az illetékesek, rosszabb esetben elég sok személyesen érintett pap/püspök van a rendszerben ahhoz, hogy megakasszanak mindenféle megtisztulást."
Itt írom azt, amit amúgy bármelyik résznél is lehetne, hogy akkor miről beszélünk? És mi köze ennek a kereszténységhez? Bármelyik verzió is legyen, ez durván hiteltelen, ha a krisztusi tanítás mellé tesszük, nemde? Itt a megtisztulást szinte az elejéről kéne kezdeni sok szegmensben, főként a szerves összefüggések miatt, amit nem fog az egyház meglépni. Mert meglehet, hogy nem a cölibátus a gyökere ezen problémáknak, de jelenleg alternatíva/szándék sincs arra, hogy kiderülhessen ennek az ellenkezője. A fő probléma pedig az, hogy mit tesz/nem tesz az egyház ilyen esetekben. És hogy ez mennyire hat ki a kereszténység hitelességére. Mert kihat. Az egyház nem kommunikál, elkeni a dolgokat, és nem ülnek börtönben a tudott elkövetők sem. A világ ezzel fog azonosítani minket, és a kereszténységünk. Főleg egy olyan világ, mint a jelenlegi, ahol amúgy is kisebbségbe kezd szorulni. Így pl. számomra az is kevésbé hiteles, amikor egy szerzetes ír a szexualitásról, amiről nem sok tudnivalója van a teológián kívül. Könyvekből, tanításokból én is tudok okos lenni, de a hitelesség a megélésnél derül ki, és aztán az a bölcsesség is, amit így tud továbbadni. A posztban felvázolt ideálkép amúgy is egy hosszú folyamat tanulási folyamat, és valóban előkép is. A legfontosabb talán, de meg nem élve mit is tudhat róla pontosan egy kívülálló?
Hitelesség, nekem ez a varázsszó, és úgy fest, a társadalomra is ez hat. Az egyház minden, csak nem hiteles. Nem csak szexualitás terén, hanem más területeken sem. És ahelyett, hogy elkezdene átláthatóvá válni, ami eredménye kéne legyen saját tanításai miatt is, továbbra sem túl aktív, hogy felülvizsgálja önmagát.

hitkétely 2019.07.06. 10:06:55

Tetszenek a hozzászólásaitok, mert van benne őszinteség, és párbeszéd készség, nyitottság, és megoldás keresés.
Az én tapasztalatom az, hogy a megoldás mindig a legegyszerűbb. Valaki meg akar nősülni-nősüljön, valaki cölepsz állapotban akarja megélni a papságát ne nősüljön. Valójában miért kell bárkinek is ebbe beleszólnia? Isten szabad akaratot adott az embernek, (kivéve a papságnak :-)) A papi élet hitelessége nem ezen múlik. Ha nem egészséges a lelked, házasként se lesz az, de cölibátusban sem. Jegyesoktatás a házasság előtt kötelező, papság előtt miért nincs hasonló?
Az a benyomásom, hogy sokszor itt a jezsuita bloggon néhányan jóval a kortársaik előtt járnak gondolkodásban. Ez jó is, de néha nehézség, nincsenek modellek, az élen járóknak ezért nagy a felelősségük, benne van a tévedés lehetősége is.

Othar 2019.07.07. 12:26:33

@in satu:

'Amit látok, egy hosszú folyamat, ami talán a szerzeteslét előtérbe helyezésével kezdődött, olyan teológiára alapozva, amit igencsak meg lehet kérdőjelezni.'

Az elképzelhető, hogy a cölibátus mellett elhangzottak olyan érvek, amelyekkel én sem értek egyet.
Azt is lehet tudni, hogy a szexualitással kapcsolatos egyházi közgondolkodásban (nem a hivatalos tanításban) voltak nagy vargabetűk.
De nem csak az elmúlt évszázadoknak voltak meg a túlzásai és buta tévedései, hanem a mai közgondolkodásnak is. Ezt nem árt szem előtt tartani, ha a nemiségről beszélünk.

'Aztán pedig beszivárgott a gazdasági érdek is, ahogy nőtt az egyház befolyása, és vagyona. Egy papnak fizetést kell adni, hogy el tudja tartani a családját , hogy csak egyszerű példával éljek. '

Azért ez nem lett volna megoldhatatlan nehézség.
Ha érdekel egy családos római katolikus pap véleménye (katolizált anglikán lelkész, akit nősen szenteltek), akkor olvasd el ezt:

dwightlongenecker.com/a-married-priest-on-married-priests-1/

'"A cölibátusnak semmi köze nincs a pedofíliához. Miért molesztálnának heteroszexuális férfiak fiatal fiúkat, ha a tapasztalatok szerint viszonylag könnyen találhatnak maguknak ellenkező nemű partnert is ?" Ezt az érintettektől kérdezd meg, mert nekem nincsenek ilyen hajlamaim. '

A heteroszexuális papoknak sincsenek ilyen hajlamaik. Ráadásul Te magad emlegetted a 'gyerekek felét készítő' papokat. Gondolod, hogy ma nincs erre lehetősége egy plébánosnak?

'Több olyan írást is olvastam, ahol a linkedben említett 1,8 % inkább 10-15 %. Ezt a számot a bostoni molesztálások ügyében egy félreállított papokkal foglalkozó pap, pszichiáter mondta emlékeim szerint.'

Hát, ha a püspökről elterjed, hogy együtt alszik a kispapjaival, akkor ne csodálkozzunk azon, hogy egészséges isten- és egyházképpel rendelkező fiatal férfiak nem mennek szemináriumba.
Itt most természetesen McCarrick-ről beszélek, akit Benedek pápa eltiltott a nyilvános szerepléstől, Ferenctől viszont több fontos feladatot is kapott.

Ettől a kirívó esettől eltekintve is igaz, hogy az amerikai (és ausztrál) katolicizmus igen komoly gellert kapott úgy 60-70 éve, amikor a társadalmi-politikai súlya jelentősen megnőtt. Hirtelen menő dolognak számított az egyházi pálya, és sok olyan ember is azt választotta, akinek nagyon nem kellett volna.
Volt olyan egyházmegye, ahol egyenesen a kényelmes élet és a 'kevés kötelezettség' ígéretével toboroztak papnövendékeket. Ezzel kiiktatták a cölibátus lényegét, a folyamatos, lankadatlan szolgálatot és a lemondást. Ha nem az megy papnak, aki a lemond a nagy jóról a még nagyobb jó kedvéért, akkor nagy a baj. Az ilyen kiherélt cölibátusnál csakugyan jobb lehet, ha a papok nősülnek.
De ez nem a cölibátus hibája, hanem a McCarrick-féle alakoké.

mihajlicsenko 2024.02.17. 12:41:03

Sok jót hallottam erről a sorozatról:
www.youtube.com/watch?v=A7_6aeFE2Rs&list=PLq8huDfofaaxqWIHmWhh5MVNcobs2f8vY

Érdemes megtekinteni, részenként 20 perc mindössze!
süti beállítások módosítása