Jezsuiták

PÁRBESZÉDBEN

Facebook

Címkék

Utolsó kommentek

Utolsó kommentek:

Lillam 2023.02.06. 14:28:05

Feri, ez az írásod a Tömő utcai szolgálatod éveit juttatta eszembe. Te is közel mehettél. Most messze vagyok ettől a vilagtól, mégis eleven a hálám azokért az órákért.

Bejegyzés: Szerzetesek imája

kjapp · https://napfenyesblog.wordpress.com/ 2023.01.09. 08:39:09

A meditációt és imádságot rendszeresen gyakorló nem keresztény törekvők ugyanerről a "sivatagról", "szárazságról" számolnak be, amely sok évig is eltarthat.
Javaslatként a "lelkivezetők" a guruk azt tanácsolják, idézzük fel a korábbi belső tapasztalatinkat amelyek segítenek ezen a szakaszon.
Sok, különböző út vezet ugyanoda.

Bejegyzés: Szerzetesek imája

bbbbbbb7b 2023.01.05. 21:31:16

@Patsch Ferenc SJ

Kedves Feri atya, igen, Isten gyengéd volt, Isten megengedte az intimitást, nem félt egy nő,-egy bűnös nő - szeretetétől.Nem félt a nőktől.

Sok évvel ezelőtt olvastam egy tanmesét, azt hiszem hogy buddhista szerzetesekről szólt. 2 szerzetes elérkezik egy folyóhoz, ott egy nő, aki kéri őket, hogy vigyék át, mert fél, hogy elsodorja a víz, nem tud úszni. Az egyik azt mondja: nem lehet, ne haragudj, de mi nem érinthetünk nőt. A másik ölbe veszi, átviszi, megöleli, elbúcsúzik.
Ki a jó szerzetes?

Jézusnak van önbizalma, tudja hogy kezelni tudja majd ezt az intim, erotikusnak is mondható helyzetet.

És mi lett később ? Gondolok most pl Árpád-házi Szent Erzsébetre, arra a korra, amikor egyes papok, szerzetesek annyira féltek a nőktől, hogy lelkileg és fizikailag kínozták őket , nem Jézushoz méltóan bántak velük.

És mi van ma?
Ha vannak itt papok, szerzetesek, akkor érdekelne, hogy mit gondolnak erről…mi lenne, ha az a bűnös nő esetleg feléjük mutatná ki a szeretetét?

Intimitás, szeretet…még a legjobb szerzetes se élhet enélkül…vagy?
Hol van bennem és bennetek Jézus gyengédsége? Szeretete?

Azért mellékesen megkérdezném, hogy az integrált szexualitás az pontosan mit jelent? Főként szerzetesek és papok számára?

Bejegyzés: A Biblia történeti hitelessége és pozitív tartalma: Isten intimitása

mrcxqj 2022.12.16. 23:35:33

(folyt. köv) És végezetül, ami még nagyon közel állt hozzám ebben a cikkben, az a (látszólagos) ellentmondások együttállása, amely végigkíséri: aszketika és misztika, pluralitás és egyetemesség (az igazság egyetemessége és parcialitása), intézmény és karizma, természet és természetfeletti, profán és szent. Azt éreztem, hogy ezek nem csak a szövegben, de mindannyiunk, az én személyes életemben is valódi ellentétek együttállása, amelyeknek az együtttes megléte egyrészt tényleges paradoxonokká válnak, másrészt az általuk generált feszültségből keletkezik az a mozgási energia, amely előre viszi az életünket, az Egyház, de talán az egész emberiség életét.
Nem is olyan régen Ferenc pápa szeminaristákkal találkozott és kérdésekre válaszolt (igen, ez volt az a bizonyos alkalom, amely bejárta a világsajtót, miután Ferenc pápa kimondta, hogy olykor klerikusok, szerzetesek is néznek pornót), engem azonban egy másik mozzanat ragadt meg: egy szeminarista azt kérdezte Ferenc pápától, hogyan lehet az életünkben (nyilván itt a első sorban a papi életre vonatkozott a kérdés) a kellő egyensúlyt fenntartani, pasztorális munka, imaélet, személyeskapcsolatok, liturgiák, temetések... stb között. Ferenc pápa, számomra meglepő módon, az "egyensúly" szón időzőtt el, mégpedig kifejtve, hogy mennyire nem kedveli ezt a szót. Lelkes diplomataként kicsit meg is rökönyödtem. Egész egyszerűen - fejtette ki a pápa - azért nem kedveli az "egyensúly" kifejezést, mert számára az valami statikusságra való törekvést sejttet. És ha belegondolunk, valóban, amikor például az inga beáll az egyensúlyi pontra, az azt jelenti, hogy nem mozog tovább. Az élet viszont folyamatos mozgás, amely egyben lendületet és ennyiben az egyensúlyvesztés és az egyensúly folyamatos váltakozását is jelenti. Egy művészettörténész ismerősöm fejtegette egyszer, hogy mennyire nehéz a mozgást jól ábrázolni, hiszen az egy konstans egyensúlyvesztés. A legegyszerűbb emberi mozgás is, a járás, nem áll másból, minthogy minden lépéssel esésnek indulnk, majd egyensúlyba hozzuk magunkat. Hát egy újabb paradoxon.
Keresztes Szent János misztikája mögött ott húzódik a lélek sötét éjszakája. Kevesen tudják, hogy Teréz anya mosolya és derűje mögött évek lelki sivatgja és Isten megtapasztalásának hiánya húzódik. Biztos vagyok benne, hogy a cikk végén szereplő apáca imádságból fakadó meleg derűje is több próbás, tűzben tisztult nemesfém szilárdságával ragyogott.
Hálával konstatálom, hogy mennyire messze járok még az igaz szemlélődők útjától. És itt a hála nem a távolságból fekad, hanem abból a reményből, hogy újra és újra beengedhetem az életembe Őt, aki képes a nagyok nyomdokaiba repíteni.

Bejegyzés: Az aszketika és a misztika különbsége – avagy gondolatok az imaélet fontosságáról

mrcxqj 2022.12.16. 23:33:19

Átmozgatóan szép utazás és elmerülés volt ezt a bejegyzést végigolvasni. Ki is emelnék egy bekezdést, amely különösen betalált (persze több volt, most mégis ezt emelném ki). "Aki imádkozik, odafigyel a másik emberre, tisztelettel van iránta. Képes őt meghallgatni. Nem akarmilyen meghallgatásról van szó: az ima embere empatikus és tartózkodik az ítéletektől. Derű és életöröm járja át. Aki imádkozik, képes hitet, reményt és szeretetet sugározni maga körül. Röviden: az ima a bibliai értelemben vett agapé (a feltétel nélküli isten- és emberszeretet) gyümölcsét termi. A kontemplatív ember szavak nélkül is Istent közvetíti. Aki pedig felhagyott az imával – legyen akár klerikus is –, a szavai előbb-utóbb kiüresednek." Ezen a bekezdésen órákat el tudnék pihenni, hagyva hogy a szavai átjárják minden egyes sejtemet. Ad valami végtelen egyszerű, letisztult nyugalmat és bizonyosságot, amely kiemel a hétköznapi életben való működéshez olykor kétségtelenül fontos aggódásások és izgalmek rezgéséből és egyszerűen biztonságot ad. A legintenzívebb imaélményeimet hozta közel ez a néhány mondat és mintha a szöveg további, olykor intellektuálisabb útkereséséhez is megadná a hermeneutikai kulcsot. Még arra is vágyat ébresztett bennem, hogy az ima ismét rendszerezett módon legyen jelen az életemben. Azt nem állítom, hogy teljesen kiveszett volna az életemből, de kispapként egyszerűbb volt, mint ma család és munka mellett :) Viszont most egyértelműen azt érzem és gondolom, hogy a dedikált imaidőt érdemes beépíteni a mozgalmas hétköznapokba, amelyek így talán tényleg tudatosabban szentelődhetnek meg, válhatnak valódi szemlélődéssé. Abban pedig egészen bizonyos vagyok, hogy az Egyház élete és jövője valóban itt dől el és a teológiai gondolkodás modern (posztmodern) kihívásaihoz is ez ad útmutatást. Vagyis, amíg akár csak egy igaz ember is marad a "fedélzeten" , van remény. És itt az igaz ember alatt nem a bűnmentes embert értem, hanem azt, aki az élet minden kihívásával együtt is hagyja, hogy Isten (olykor olykor) elragadja őt, aki hagyja, hogy a Szent/a kegyelem formálja életét. És ha a misztika ezt jelenti, Rahnerrel csak egyetérteni tudok: az Egyház vagy misztikus lesz, vagy nem lesz. Ezért hiszem, hogy az imában, és ezen keresztül az Istenben elmerült "gondolkodók" lesznek képesek arra, hogy "megszüljék" (ha már a szülés és vajúdás is szóba került) a mai világ számára is értelmezhető teológiai nyelvezetet. Rendkívül megragadott még, hogy a misztika megvilágítására az evangéliumokból Jézus életének olyan mozzanatai és példázatai kerültek elő, amelyek a "más féle" emberekkel való kapcsolatát helyezi az előtérbe és nem mondjuk a színeváltozását, pedig a kettő nyilván kölcsönösen feltételezi egymást. Magamon is észlelem, hogy az Istenkapcsolatom dinamikájának legerősebb indikátorai a körülöttem lévő emberekkel való kapcsolataim minősége és jellemzői. Évek óta dolgozom a diplomácia világában, ami a szívem csücske, nagyon szeretem, de azért nem véletlen, hogy számos helyen a "diplomatikus" jelzőnek negatív fennhangja is van: se ilyen, se olyan (amolyan cseppfolyós :), és hát biztos nem alaptalan, mint ahogy az sem, hogy ebben a közegben könnyű megragadni a felületes (olykor fals) kapcsolatok szintjén. Ezekre a csúszópontokra mindig tudatosan próbálok figyelni. Tudjátok mely volt az a pont, amikor éreztem, hogy az imaéletemet érdemes újrahangolni? Amikor sok - általam egyébként szakmailag nagyrabecsült - kollégámhoz hasonlóan másokról elkezdtem a hátamögött rosszat mondani, vagy az elégedetlenségemet kifejezni, anélkül, hogy ezt szemtől szembe felvállaltam volna. (Ez egyébként igazi méreg tud lenni minden közösségben, főleg egy külképviseleten.) Na, ezt egy igazi tükörnek éreztem, amely jelezte, hogy az Istenkapcsolatom kissé elhanyagoltatott. (folyt köv)

Bejegyzés: Az aszketika és a misztika különbsége – avagy gondolatok az imaélet fontosságáról

bealina 2022.12.14. 04:35:07

Valamiben egyet értek az írással, abban hogy egy Isten hithez tartoznak ezek a vallások. Csakhogy Jézus Krisztus hús és vér valója mindent elsöprő erejű bizonyíték arra, hogy milyen hatalma van.
Buddha, vagy Mohamed nem képes ilyesmire abban biztos vagyok.
Jézus Krisztus eszik mint bárki közülük. Fogtam a kezét és pontosan olyan volt mint egy ács munkás keze, kérges és sebes. Csókoltam a lábán a szegek helyét, pontosan ott vannak a sebei ahol lenniük kell.
Bizonyíték kell arra hogy melyik istenhit a valódi, ehhez végig kell gondolni minden tényt.
Mohamed beszél egy lénnyel aki biztosan nem Gábor főangyal volt. Isten a szeretet és a kegyelem Istene egész lényében. Szaporodás mániás aki minden egyes alkalommal minden termékenység idején gyereket akar. Gábor főangyal nem mondhat olyat, hogy Isten nem foglalkozik a nemzéssel az a szenvedélye!
Viszont a vallási vezetők beszélnek bizonyos entitásokkal akik tanácsot adnak. Jézus Krisztus nélkül ez olyan veszélyes pálya ami életekbe kerül.
A buddhizmus is foglalkozik entitásokkal, hívják őket, és mindent oda adnak nekik a gyors megvilágosodás érdekében. Arról nem is beszélve, hogy ez is életekbe kerül. Jézus Krisztus védelme nélkül, a démonokkal szemben borzalmas kínhalált halnak.
A szeretet gyengeségnek számít, ez pedig igazolja, ezek a vallások nem Isten testeként kezelik ezt az érzést, érzelmet. Pedig Jézus Krisztus ezért az érzelemért halt kínhalált, hogy ez legyen a lajtorja, a híd ami által látunk és testét, vérét és lelkét a szeretet fényében találjuk meg és érintjük meg. Szeretet által látunk, és csatlakozunk a birodalmához, mert a szeretet a Tízparancsolat alapja lett általa nem pedig az érdemek miatt érintheti meg az ember Jézus Krisztus testét és lelkét. Az ember a szobába lépve először a lámpát kapcsolja fel, hogy lásson hol van és mozoghasson a szobában, a lelkünkben pedig még inkább kell a fény a fákja.
Buddha kiüríti a szeretetet, mert a szenvedély és a harc biztos forrása. Aki szeret megsebzett szívű és lát, él és érzi az érzelmek rendjét, minden érzelmet.
Mohamed pedig a szeretetet gyengeségnek tartja, Isten nála nem szereti az embereket, ami ha Isten ellenfelét vesszük, igaz is.
De akkor Buddha és Mohamed miben hisz ki azaz isten akiben nincs szeretet, aki bíztat a halálra és nem vesz részt a szaporodás szentségében. Aki nem alkot oltárt az ember testében az életnek. Aki megvet minden érzelmet, és megvet minden emberi lelket.
Csak akkor látni kellene a poklot amit sokan nem akarnak elfogadni, pedig amíg van lélek aki Istent elutasította, és nélküle akar létezni, addig van pokol, mert az Isten rendszere a teremtett lények miatt alkot akár poklot is. A lélek élete miatt van menny ha szeret, és pokol ha nem szereti az Istent és nélküle él, mert a szeretet a lélek élete és a pokoli lelkek meghalnak a mennyben, mert nincs ott életük, nincs ott miért élniük ezért nem is élnek Jézus Krisztussal, mert meghalnának. Jézus Krisztus pedig nem akarja senki halálát, főleg a lelki alapjában a szeretetben

Bejegyzés: Vajon a különböző vallások követői ugyanahhoz az Istenhez imádkoznak?

kjapp · https://napfenyesblog.wordpress.com/ 2022.12.11. 14:09:49

"Ahogy egy kutya megismeri a gazdáját, ha az öltönyben dolgozni megy, ha egy talárban a bírói székben ül, ha álarcos bálba öltözve megy, de ha pizsamában van akkor is.
Ha erre képes egy kutya, meg tudjuk-e mi ismerni az Urat ha Ő különböző formákban jelenik meg?"

Egy hindu Guru, Sri Chinmoy aforizmáiból:

A kereszténység megtanított,
Hogyan sajatítsam el az Istennek való önátadás
És a világnak való megbocsátás művészetét.

Egyszerűség, kedvesség
És megbocsátás -
Ez a három
A legerőteljesebb ága
A kereszténység élet-fájának.

"A Mennyek Királysága
Bennetek van" -
A kereszténységnek ez a legnagyobb
Felfedezése születés és halál nélküli.

Jézus Krisztus Hegyi Beszéde
Az Örökkévalóság
Páratlan inspiráció-forrása
A törekvő emberiség számára.
A Föld Anya sírt az ő szívén keresztül.
A Mennyei Atya mosolygott az ő szemén keresztül.

Bejegyzés: Vajon a különböző vallások követői ugyanahhoz az Istenhez imádkoznak?

kislabda 2022.09.23. 20:00:32

Hálás köszönet mindkét részért! Izgatottan várom a harmadikat! :)

Bejegyzés: „Nem kell mindig hallgatni rá!” – Gondolattöredékek a szerelemről és csatolt témákról I.

Szőnyi Szilárd 2022.09.22. 13:37:46

Köszönjük szépen, ezt is javítottuk. A második részhez a szerző kérésére nem lehet kommentet írni.

Bejegyzés: „Nem kell mindig hallgatni rá!” – Gondolattöredékek a szerelemről és csatolt témákról I.

Kóborló Jesper 2022.09.22. 09:46:22

Valamiért nem tudok a 2. részhez kommentet írni, de az egyébként nagyon érdekes és tanulságos írásban találtam megint egy apró sajtóhibát:

"Nem érdem, ha megadatik, és egyáltalán nem biztos, hogy ha én jobban csinálnám annak a helyében, akinek nem sikerült."

Szerintem a "ha" szó itt felesleges.

Bejegyzés: „Nem kell mindig hallgatni rá!” – Gondolattöredékek a szerelemről és csatolt témákról I.

Kóborló Jesper 2022.09.20. 09:36:08

Csak egy sajthibára hívnám fel a figyelmet:
Egyedül a mindenható és bennünket szerető Isten vagyunk felelősek.
Kimaradt az Isten és vagyunk között az "előtt".

Bejegyzés: „Nem kell mindig hallgatni rá!” – Gondolattöredékek a szerelemről és csatolt témákról I.

Hermes the God in Yellow 2022.01.21. 12:42:21

Matthaios volt az egyetlen, aki nem a saját személyes életfilozófiáját árulta katolicizmus címen, hanem a Denkingert meg mimindent idézte, aminek elvileg itt a közös alapnak kellene lennie. Ehhez képest állandóan mindenki ráboratotta az asztalt, de ő soha egy rossz szót nem szólt és nem vesztette el türelmét. A pápai presztízsegyetemen teológiát oktató ócska paprikajancsi jezsuita felett aratott gyózelmei után egy pillanatig sem nem dagonyázott a dicsőségben. A figyelme soha nem lankadt, az elszántsága soha nem csökkent.

Bejegyzés: Szolgálati közlemény: a blogolás és kommentelés hatása a lelki életre

jabbok 2022.01.20. 14:23:27

@Hermes the God in Yellow: "Matthaios simán azonnal megégetett volna, mégis tiszteltem."

Ha jól emlékszem, részben (a tudásán és a korrektségén kívül) pont azért tisztelted, mert egész világos volt, hogy semmiképpen sem égetett volna meg.

Arra viszont határozottan emlékszem, hogy ő is tisztelt - miután lassan neki is világos lett, hogy a sokszor csak provokációból, sokszor személyes érintettségből, sokszor dühből, sokszor rossz tapasztalatokból, sokszor meg tényleg "fafejűségből" fakadó, beszólogató, trágárkodó stílusod mögött legtöbbször nagyon is komoly, valós kérdések - és főleg valódi SZEMÉLYISÉG van.

Bejegyzés: Szolgálati közlemény: a blogolás és kommentelés hatása a lelki életre

jabbok 2022.01.20. 02:29:38

@türkiz: "talán, mert nagyon hiányoztok, és Matthaios is" -

pontosan ezért szálltam vitába Pacsynak ezzel a mostani konkrét posztjával, és @mezeiviragtarsulas: alapállításaival (pl. hogy "Szerintem a kommentelés sosem lehet olyan mély mint élőben találkozni és beszélgetni egy másik emberrel. Lehet hogy ez kategorikus neked, elfogadom, de én így érzem.")

@Hermes the God in Yellow: és @Pandit: hozzászólása, és a te mondataid is azt jelzik, amit én itt a szokásosan körülményes és hosszú módomon próbáltam általánosabban leírni.

Ti egyszerűen a konkrét, itteni, gyakorlati, tapasztalati oldalról átvágtátok a gordiuszi csomót.

Bejegyzés: Szolgálati közlemény: a blogolás és kommentelés hatása a lelki életre

türkiz 2022.01.19. 22:43:07

Tíz év veletek...
Annyi mindent szeretnék ideírni, de nem megy... talán a post-Covid, talán, mert nagyon hiányoztok, és Matthaios is

Bejegyzés: Szolgálati közlemény: a blogolás és kommentelés hatása a lelki életre

Pandit 2022.01.19. 11:39:30

" a blogolás és kommentelés hatása a lelki életre"
írja a szerző a bejegyzés címében
Szerintem erről pont nem túl sok mindent tudunk meg, de azt vélem kiolvasni belőle, hogy összességében inkább károsnak (lelki élet növekedését akadályozónak?) látja azt.
Meglehet, hogy így van. (Az én tapasztalatom, hogy inkább épültem tőle, de ebben simán tévedhetek is, meg persze nem vagyunk egyformák sem).
Azonban nem hinném, hogy más dolgokkal ez nem ugyanígy van...akármi hatását vizsgálhatnánk a lelki életre vonatkozóan: pl. a kirándulás, vagy biciklizés, evés, ivás, munka, zenehallgatás stb stb.

Továbbra is tartom, hogy - minden mellékhatása ellenére - ez egy intellektuális műfaj. Itt az érveké, az értelemé, a kiváncsiságé, az új megismerésé a főszerep.
Éppen ez állna távol egy jezsuitától?
lásd: "olykor nagyon gazdagító ismeretforrásnak bizonyult és motivációként is szolgált" írja Pacsy.

érdekes, hogy én ellentétben a szerzővel magamról úgy gondolom, hogy éppen konfliktuskerülő vagyok. Sajnos olykor még a véleményem is képes vagyok megváltoztatni csak(!) azért, hogy jobban elfogadjanak. Szóval engem is nagyon megviselnek a konfliktusok. És biztosan jó, hasznos néha a távolságtartás is, de nem mindig könnyű megkülönböztetni a meneküléstől.
Van amikor ki kell állni. Matthaios nagyon jól látta ezt.

"az interneten senki sem vigyáz ránk, ha mi nem vigyázunk magunkra."
Amit tudnék én megtenném, ha Pacsy még itt lenne. És szerintem sokan mások is még rajtam kívül. :)

"teológiailag mondva „infralapszális”, azaz bukott, bűnbeesés utáni világban élünk, ami bizony meglátszik a kultúra minden szegmensén. Egy katolikus blogon is."
Ez igaz, de ez a "kommentközösség" (vagy mi) jóval az átlag felett teljesített itt. Szerintem. (a "lista hosszú", ahogy Hermes írta)

Bejegyzés: Szolgálati közlemény: a blogolás és kommentelés hatása a lelki életre
süti beállítások módosítása