Nem sok évtizedig koptattam a Föld porát, azt viszont tudom, hogy vannak dolgok, amik könnyen elszállnak. Főleg, ha tele vannak mindenféle langyos, légnemű dologgal. Amikor tehát belebújunk alul a kis dobozba, elszállhatunk vele együtt. Azon a héten, amikor a fél világ könyökig rágta a körmeit, aggódva, hogy mi történt a szegény kisfiúval, Kis Szent Teréz testének egyharmada megérkezett a westminsteri katedrálisba. Álltak is sorba rengetegen az elmúlt napokban, még éjszaka is, hogy lássák a kis koporsót a harmadolt ereklyével. Imádkozzanak hozzá. Elgondolkodtam, miért is imádkozhatnak ilyenkor... hogy legyen több papi, szerzetesi hivatás? Hogy több ember lépjen túl a látszatokon és mélyebben merjen foglalkozni dolgokkal? Merjenek kis dolgokat tenni egymásért, kerülve a grandiózus jeleneteket? Ironikus. Épp 1/3 hulla a Kis Szent Teréz ereklye előtt.

Több szempontból is visszataszítónak találom az esetet. Először is arra emlékeztet, hogy bizonyos szentek előtti tiszteletet pontosan az ő lelkületüknek ellenkező módon fejezünk ki: Kis Szent Teréznek turnét rendezünk, Loyolai Szent Ignácnak tömör ezüst szobrot emelünk, Jézus Krisztus nevében kizárunk egyeseket a megváltásból... Másodszor meg valami beteges hajlamra utal, ha valaki abban látja élete értelmét, hogy halott testet darabol fel három darabba és azt turnéztatja, közben ráfogja az egészet egy mély spirituális érdekeltségre. Távol álljon tőlem az ítélkezés, de azért, ami gyanús, az gyanús.

Egy evangéliumi részlet jut eszembe, amikor valaki követni akarta Jézust. Illetve akarta volna, ugyanis előbb el akart temetni valakit (apját, anyját, tengerimalacát, hirtelen nem jut eszembe). Erre Jézus a fáma szerint azt mondta neki, hogy hagyja a halottakra a halottakat ő meg álljon neki, s hirdesse az élőknek Isten Országát.

Ezzel egyidőben, habár szerencsére nő azoknak az embereknek a száma, akik önkéntes szociális munkát végeznek (betegápolás, fogyatékosokkal való foglalkozás, idősgondozás, hajléktalanok, menekültek segítése), számuk mégis eltörpül azok mellett, akik belemásznak a fényes dobozkába, a nagy, langyos lufi alá.

Csak aztán nehogy elszálljon a lufi és csak későn tudjuk meg, hogy még velünk együtt is kong az ürességtől. 

Update:

Többen is nehezményezték és sértőnek, tiszteletlennek, valamint félreérthetőnek találták a cikk szövegét. Belátom, jogosan. Ezért ezennel mindenkitől bocsánatot kérek.

Ugyanakkor kötelességemnek tartom, hogy röviden állást foglaljak a témában, amint kommentekben emitt-amott megtalálható.

A szentek ereklyéi segítségünkre lehetnek abban, hogy Istenhez közelebb kerüljünk. Mivel valós személyek kézzelfogható jelenlétét jelzik, segítenek ráhangolódni arra, amit ők képviseltek: az Istennek való teljes önátadásra és a felebarát szeretetére. Ugyanakkor egy ereklye sem végső cél, értelme abban rejlik, hogy továbbmutat önmagán. Rendeltetését annyiban teljesítette, amennyiben növekszik bennünk az Istennek való önátadás és az embertársak felé fordulás.

Mégegyszer bocsánatot kérek mindenkitől. Stílusom és nyelvezetem menthetetlen és kritikán aluli.