Jezsuita bloggerek

Ezekben  napokban (2022. november 6. és 18. között) az ENSZ szervezésében konferenciát tartanak az egyiptomi Sharm el-Sheikh városában az éghajlatváltozással kapcsolatban korábban született megállapodások betartatásáról (Sharm el-Sheikh Climate Implementation Summit). Az esemény – amelyre a világ minden tájáról számos kormányfő érkezett, és amely kiemelkedő szakértők részvételével zajlik – jó alkalom arra, hogy megfogalmazzunk néhány gondolatot a klímaváltozásról, és ezzel összefüggésben a világ jövőjéről. Ehhez nagyrészt Jared Diamond amerikai földrajztudós és Pulizer-díjas ismeretterjesztő író (a Háborúk, járványok, technikák. A társadalmak fátumai című nemzetközi sikerkönyv szerzője) gondolatait hívjuk segítségül.

Amikor – néhány évvel ezelőtt – az Egyesült Államok kilépett a Párizsi Éghajlatvédelmi Egyezményből, úgy tűnt, hogy a klímaváltozás ellen vívott globális küzdelem vereségre van ítélve. Mára világos, hogy valójában nem ez volt a helyzet – egyébként már akkor sem! A klíma-szkeptikus Donald Trump mandátumát a 2020-as választásokon nem hosszabbították meg; sőt, már elnöksége idején is az amerikai közvélemény mintegy 70 százalékban ellene foglalt állás ebben a kérdésben. Amerikában a központi (föderális) kormánynak csak korlátozott hatalma van, hiszen az egyes államok önkormányzati hatásköre sokkal nagyobb, mint akár a német szövetségi államoknak, vagy az olasz provinciáknak. Kaliforniában például – és más tagállamokban is – az állam kormányzata egyenesen fellázadt Trump politikája ellen a klímakérdésében (sőt az a migráció kérdésében is), és készek voltak a véleményük érvényre juttatása érdekében bírósághoz fordulni. Továbbá érdemes látnunk, hogy mára már nem az USA az egyetlen világhatalom a glóbuszunkon. Rövidesen Kína fogja átvenni a vezető szerepet – s alighanem ez így lesz a klímaváltozás elleni küzdelemben is.

 Az éghajlatváltozás tagadói – például Trump volt amerikai elnök is – amellett érvelnek, hogy a klíma megváltozásnak nem lesznek szükségképpen drámai vagy akár csak észrevehető következményei. Csakhogy ez vágyvezérelt gondolkodás! A tengerek emelkedésének tényleg nem lesz közvetlen hatása mondjuk Afganisztánra, Bolíviára, vagy rövid távon Magyarországra, de nagyon is lesz Bangladesre, ahogy az Egyesült Államok keleti partjára is. Persze lesznek olyan országok is, amelyeknek előnyei származnak majd a hőmérséklet emelkedéséből, ilyen például Kanada. Várhatóan Alberta államban több gabonát fognak termelni, mint akár Ukrajnában. Általában véve azonban, ha a folyamatok így mennek tovább, azon kellene eltűnődnünk, hogy hol találhatunk magunknak egy másik lakható bolygót...

De talán hagyjuk a tudományos-fantasztikus spekulációt, és térjünk vissza a valóságba. Merthogy a realitás az, hogy itt kell hosszú távra berendezkednünk. És ez nem is lesz olyan egyszerű, tekintve, hogy az éghajlatváltozás háborúk és migráció oka is lehet. Ebből kaptunk is már ízelítőt: például a szíriai szárazság kétségkívül hozzájárul a polgárháborús konfliktus kialakulásához. (A háborúk, az éghajlat valamint a vallásosság összefüggéséről lásd a brit történész, Philip Jenkins tényekkel is bőven alátámasztott véleményét.) A jövőben valószínűek gyakoriak lesznek a vízért folytatott háborúk, mert könnyen érdekellentétek támadhatnak. Például Délkelet-Ázsiában a Himalája gleccserei nagyon sok nagy folyót látnak el vízzel, köztük olyan hatalmas folyamokat is, mint a Mekong és a Gangesz. Viszont ha egy ország – például Laosz – a hegyekben gátakat épít, hogy enyhítse az energiaéhségét, akkor ezzel a lépéssel súlyos problémákat okoz annak a népességnek, amely a völgyekben él és mezőgazdasággal foglalkozik.

Kétségkívül létezik egy egyre fokozódó feszültség az úgynevezett „első”, valamint a „harmadik világ” között is. (Nota bene, ezek a kifejezések ma elsősorban a gazdaságok fejlettségi fokára utalnak, bár utóbbi eredetileg azokra az országokra vonatkozott, melyek nem tartoztak sem az Egyesült Államok, sem pedig a Szovjetunió érdekszférájába, hanem egyszerűen egy „harmadik világot” alkottak.)

Egyre világosabban szembesülünk ugyanis azzal, hogy a bolygónknak egyszerűen nincs elegendő erőforrása ahhoz, hogy mindenki megengedhesse magának az „első világ” életszínvonalát.

Persze nem tilthatjuk meg mondjuk Kína vagy India kormányának, hogy a nyugati életstílust és az ahhoz kötődő tékozló életvitelt tekintése ideáljának. Tehát nekünk kell valamit tennünk: nincs más út, mint a fejlett nyugati országok fogyasztási színvonalát csökkenteni. Egy átlagos amerikai kétszer annyi benzint fogyaszt, mint bármely európai ország állampolgára – és tegyük hozzá, az életminősége ettől nem feltétlenül magasabb. Nincs ezen mit csodálkozni, hiszen attól, hogy valaki egy óriási SUV-ot vezet, még nem növekszik automatikusan a jólléte.

Fotó: Komka Péter / MTI

Jared Diamond véleménye szerint Európa szétaprózódottsága hosszú távon előnyt fog jelenteni, és ez így volt már a múltban is. Hogy milyen értelemben? Nos, a széttöredezettség egyúttal mindig konkurenciát is jelentett, vagyis az innovációra való készséget. Részben ez a magyarázza azt is, hogy történetileg Európában miért fejlődött jobban a technológia és a tudományok, mint mondjuk Kínában. A decentralizáció egy további előnye, hogy megnehezíti, hogy egy őrült ragadja magához a hatalmat. Márpedig az ilyesmi kedvezőtlen társadalmi és politikai feltételek esetén egy megaállamban mindig lehetséges. Egy abszolút kormányzó azonban – aki fokozatosan leépíti az őt korlátozó fékeket és ellensúlyokat – könnyen a csőd szélére viszi az egész országot, vagy legalábbis súlyos károkat okozhat neki. Jó példa erre Kína, ahol ezt „rossz uralkodó szindrómának” nevezik, és újabban félő, hogy ez történik Oroszországban is. De a legfejlettebb országokban is fennáll egy ilyen fordulat veszélye. Senki sincs eleve biztonságban.

Azonban a jelen állapotban sem kell kétségbe esnünk: egy óvatos optimista szemlélet legalábbis nem megalapozatlan. Bár mindenhol vannak problémák, köztük komolyak is, de mivel mi hoztuk létre őket, arra is képesnek kell lennünk, hogy megtaláljuk rájuk a megoldást. Csak az fontos, hogy a politikai akarat meglegyen a jobbításra.