Számomra a post rút tanulsága, hogy régen is féltek a magyar nyelv kihalásától, elszegényedésétől, ma is félnek tőle, mégis megvan még egész jól. :-)

@replay: Kányádi ugyanezt mondja: kopik, rövidül, változik, de megmarad!

Fityisszel persze egyetértek, főleg, ami a túlzott idegenszavak használatát illeti. Egyszer, alig húszévesen elvittek vidéken egy komolyabb filozófiai konferenciára. Ez sok-sok éve volt. Mindent nagyon érdekesnek és izgalmasnak találtam, de amikor a legfiatalabb előadó előadását hallhattuk: megváltozott és kinyílt a világ, megnőtt a tér... aztán vissza is szűkült. Szegény elhitte, hogy ilyen helyen csak akkor vehetik komolyan, ha mennél több idegenszóval tarkítja az egyébként páratlanul izgalmas beszámolóját... Megmozdultak a nagy tekintélyű Öregek, aztán meg is nyugodtak: csak egy "gyerek", lelepleződött a "tojáshéj", nincs mitől tartani...

@replay: egyet értek, a magyar nyelv annyira gyönyörű és egyedi, védeni kell, de félteni nem.

(Kicsit vívódom, írjam-ne írjam. Írom. Van azért itt egy érdekes cikk Kazinczyról: www.kik.ro/Varad_archivum/Varad_8_szam/varad_8_szam_22.html
A munkásságának a nagyszerűségéből ez semmi nem von le, de a hozzáértők véleménye érdekelne...)

Egészen másképp beszél egy kereskedelmi tévén szocializálódott gyerek, mint egy olyan, akit Benedek Eleken neveltek. Ez a mostani időkben nagyon kiéleződött. Ha az ember beszél, egy saját kulturális gettóján kívüli emberrel, kimondottan figyelni kell, hogy úgy tudjon fogalmazni, hogy a másik is megértse.

Csak annyit jegyeznék meg, hogy Koppánynak és társainak biztos nem tetszett annak idején a sok csúnya magyartalan idegen szó, mint pl. iskola, püspök, asztal, macska.

én czakót egy szellemi kútmérgezőnek gondolom, rá semmiképpen sem szeretnék hasonlítani. filozófusbőrbe bújt farkas.

Látjátok!

Egy szolid, nyelvújítással kapcsolatos gondolat, mennyire aktuálissá tud tenni egy posztot. Olvassátok el:

nol.hu/belfold/kerteszimremagyarorszagon az elmult tiz evben folyamatosan rosszabbodott a helyzet

www.welt.de/die-welt/kultur/literatur/article5116030/Ich-schreibe-keine-Holocaust-Literatur-ich-schreibe-Romane.html

Kertész nyelvújítása:
Imre bátyánk masszívan nyalja a német vásárlók popóját. – kb. erről szól „a kertészi irodalmi nyelv” – Ennyi van benne, vagy rajta!

Viszont figyelmetekbe ajánlanék egy Pilinszky által idézett Simone Weil gondolatot, miszerint: „a hazát csak együttérzéssel lehet szeretni”

www.vigilia.hu/2003/8/weil.htm

Érdekes ezeket együtt olvasni!

@"fityisz": kissé hiányolom a posztodból, illetve ebből a kommentből a kohéziót. pl. pontosan mi köze czakó mérsékelten eredeti/találó/humoros szószedetének a nyelvújításhoz?

aztán ezekhet mi köze van a Kertész-interjúnak?

@"fityisz": szerintem "duplafenekű" volt a posztod, szolídan indítottad, de rögtön aktuálpolitikába fordítottad.

Czakóról szerintem is kár nyelvújítás összefüggésben beszélni, eleve hiteltelen, aki a személyes honlapjára püspöki ajánlást tesz föl (ezek szerint benne KELL tisztelnünk a katolikus publicistát...boáh...néha nem is tudom eldönteni, őt, vagy pedig Bayer Zsoltot olvasom...)

****
Ellenben itt egy történet a témához, ami a neten kering, szerintem épp idevág:

Lídia néni
Egy hajlott hátú néni (az interneten terjedő levél)

Túrázásaink során a székelyderzsi erődtemplom falánál induláshoz készülődtünk, amikor megállt mellettünk egy fekete ruhás, fejkendős, hajlott hátú néni. Egészséget kívánt, majd megkérdezte honnan jöttünk.

Amikor válaszoltunk, ezt kérdezte:
- És Magyarország tényleg olyan szép, amilyennek mondják?
Nem várta meg a választ, hanem hiba nélkül elmondta Petőfi Sándor A Magyar Nemzet című versét.

Azután elmondta, hogy 88 éves az idén. És hogy fogadjunk el tőle valamit. A szatyrában volt pár tojás és négy, azaz négy szelet kalács. Ebből kettőt nekünk adott, hogy osszuk el. Egészséget kívánt, és elcsoszogott. Egy büdös kukkot nem tudtunk szólni. Én pedig leültem a székelyderzsi erődtemplom falához, és olyat tettem, ami rohadtul nem illik bele egy 40 körüli, erősen borostás túramotoros imidzsébe.

És arra gondoltam, hogy az itthoni, magukat bal és jobboldali politikusnak
nevező, gátlástalan gazemberek, akik fröcsögő nyállal próbálják
fekete-fehérre mosni az agyunkat, akik megosztanak, nem összekötnek, akik személyes érdekharcukkal több kárt okoznak ennek az országnak, mint eddig bárki. Csak egyetlen egyszer jönnének el ide, és hallgatnák meg, ahogy egy 88 éves, görbe hátú öregasszony ŐSZINTÉN Petőfit szaval a boltból hazafelé, és négy szelet kalácsból kettőt odaad vadidegen embereknek. Talán elszégyellnék magukat, pont úgy, ahogy akkor, ott, én. Talán elgondolkoznának azon, hogy vajon ki és miért tette őket oda, ahol vannak, és hogy mi dolguk a világban.

Csak egy apróság: nem servópaszta, hanem sevrópaszta, a francia chevreau-ból, ami kecskegidát jelent. :-)
Anno a gimnáziumban a Kazinczy-versenyen pont ezzel a Kosztolányi-noellával lettem 2 (jó rövid volt, azért választottam).

gondolkodtam, hog leírjam-e, de a "silabizál" az nem "betűz" inkább? ....... na, csak vicceltem;)

@"fityisz": csak egy kis javítás, a link a magyar cikkhez:
nol.hu/ajanlo/ebbol_lett_a_botrany__a_teljes_kertesz-interju_magyarul_

Érdekes egy alak ez a Kertész. Na mindegy, békét és kultúrát! (ez akár köszönésforma is lehetne)

@"fityisz": ezek valamit megneszeltek...
"nol.hu/belfold/kerteszimremagyarorszagon az elmult tiz evben folyamatosan rosszabbodott a helyzet"
Elvtársak a nemzetközi helyzet fokozódik:
A keresett cikk nem található...
HTTP/1.0 404 Not Found :-(

@bonne:
mit is mondott Kertész Imre, az interjúban:
Mindenesetre vezető magyar médiumok, mint a Népszabadság és a Magyar Nemzet napilapok vagy a 168 óra című hetilap internetes kiadásukban meghamisítva adták vissza beszélgetésünket
nol.hu/belfold/kertesz_ujra_a_weltnek__a_magyarok_nem_ertik_az_ironiat

nem ezt hívják úgy hogy dezinformáció? régi háborús trükk, mondok két egymásnak ellentmondó nyilatkozatot és a túloldalon "lefagynak" az értelmezésre szakosodott vincseszterek.

czakóra visszatérve nézzétek meg hogy itt összegyűjtött "szellemes" újításai is túlnyomó többségükben szellemi ellenfeleinek gúnyolására, lekicsinylésére, démonizálására készültek. hol marad a szeretet és a másképpen gondolkodó tisztelete?

@"fityisz":
"Kertész nyelvújítása:
Imre bátyánk masszívan nyalja a német vásárlók popóját. – kb. erről szól „a kertészi irodalmi nyelv” – Ennyi van benne, vagy rajta!"
Ezt a német cikket olvastad, vagy a magyar értelmezéseket róla? Neked is ajánlom a fenti linket a könnyebb értés céljából!
Ha pedig a valódi Kertész Imre érdekel, figyelmedbe ajánlom az alábbi interjút:
www.szombat.org/a+halaltudat+mint+vitalis+ero+-+kertesz+imrevel+beszelget+szanto+t+gabor.html
És mit mond egy másik szemtanú Németországról:
Az ötvenes-hatvanas évek Németországa nagyon különbözött a maitól. Amíg ma teljes szembenézés van, akkor kétségbeesett ellenállás volt a múlttal szemben. Nem tagadtak, csak azzal érveltek, hogy ők is sokat szenvedtek. A zsidók szenvedése nem az ő fájdalmuk volt. A felelősség akkor még szóba se jött. Nekem ott annyira nehéz volt, hogy már az öngyilkosság gondolatával foglalkoztam...
http://www.szombat.org/„en+egesz+eletemben+az+otthonomat+kerestem”.html
Szerintem ez a gyászmunka nálunk még hátravan, és ez azért nagyon fontos számunkra, mert amíg a kereszténység nem tisztázza végre a zsidósághoz való viszonyát a Soah után, addig képtelen megújulni.
Bucsúzóul egy magyar Nobel-díjas holokauszt-túlélőt idézek, aki a magyar nyelvű radikális szélsőjobbos támadások kedvelt alanya:
Auschwitzban nem a zsidó nép halt meg, hanem a (hagyományos) kereszténység..."

@filosz:
eleddig nem tudtam még, kicsoda az a nagy magyar író, akit hírből sem ismertem, megható idézet a személyes honlapjáról:
"Czakó Gábor gondolatai Jézus szavának szellemében fogantak."
(Bíró László püspök)

Inkább maradok az igazi Jézusnál, nem kell se Czakó Gábor, sem a püspök úr szelleme az értelmezéséhez...

@izrael miszteriuma:
Kedvenc részreletm Kertész Imre Sorstalanság c. művéből, akit a Nobel-díj osztó bizottság legitimált irodalmi teljesítményéért:
"A csendőr se okozott végül nagyobb kellemetlenséget. Először megrémültem tőle kissé: épp a fejem fölött, a bal oldali ablaknyílásban bukkant fel nagy hirtelen az arca, s még be is világított hozzánk a zseblámpájával, az első nap estéjén, vagy inkább az éjszakáján már, megint egy hosszabb veszteglésünk alatt. De hamar kitűnt, jó szándék hozta: – Emberek – ezt a hírt jött csak tudatni –, a magyar határhoz érkeztetek! – Egy felhívást, mondhatni kérelmet kívánt ez alkalomból intézni hozzánk. Az volt az óhaja, hogy amennyiben bármelyőnknél még netalán pénz vagy egyéb érték maradt volna, úgy azt adjuk át őnéki. – Ahová ti mentek – vélekedett ugyanis –, ott többé már nem lesz szükségetek értékekre. – S ami még nálunk volna, azt a németek amúgy is mind elveszik majd tőlünk, biztosított. – Akkor már – így folytatta, odafenn az ablakrésben tovább – miért ne inkább magyar kézbe jusson? – S rövid szünet után, amit valahogyan ünnepélyesnek éreztem, egyszerre melegebbre forduló, igen magunk közti s bizonyosképp valahogy mindenre feledést borító, mindent megbocsátó színezetű hangon azt is hozzátette még: – Hiszen ti is magyarok vagytok végeredményben!"

utóírat: Itt kívánom zárójelben megjegyezni, hogy a fenti bizottsági döntés ellen Magyarországról többen is tiltakoztak a díj odaítélése ellen. Mi magyarok, már csak ilyenek vagyunk...

@izrael miszteriuma: köszi a szombat cikket, nagyon jó volt olvasni! a sorstalanság idézet is gyönyörű a maga rettenetes módján, de túl hamar elvágtad, hozzátartozik ahogyan a csendőr átmegy állatba mert nem kapja meg amit akar. persze így szebb a végszó (amit ő sem gondolt komolyan)

@filosz:
nehogy azt hidd, hogy csak ez esetben tiltakoztak a jó magyarok!
Amikor megkérdezték a Nobel-díj osztó bizottságot, hogy volt-e már ilyenre precedens, akkor azt mondták igen, de az a reklamáció is Magyarországról érkezett:
"A Szegedi Tudományegyetem professzora, Szent-Györgyi Albert 1937-ben Nobel-díjat kapott, miután kimutatta, hogy az aszkorbinsav és a C-vitamin ugyanaz a vegyület, s tömegesen elő lehet állítani paprikából. Több nagy tekintélyű magyar tudós azonban tiltakozó levelet küldött a Nobel-díj Bizottságnak, amelyben azt állították, hogy a C-vitamin körüli tudományosan megalapozatlan és félrevezető reklámkampányt a Szeged környéki paprikatermesztő és paprikafeldolgozó iparban érdekelt üzleti körök finanszírozzák."
Mi magyarok, már csak ilyenek vagyunk...

nem érzem magam ilyennek

@filosz: én sem!
ez írónia akart volna lenni...

@Jan
@Filosz

A poszt valóban szerteágazó. Ami talán összetartja a czakói gondolat: „amíg a látásunk el nem veszítjük”. Amíg az ember nem csak néz , de lát is, addig a nyelv nincs veszélyben, mert közben megszületik egy tudás amit kifejezhet.
A szószedet egyfajta látásból megfogalmazott „tudás”. Filosz szerint „kútmérgező”. Biztos így is felfogható. Attól függ, honnan szemléljük a dolgokat.

És miként került ide Kertész?
Jó kérdés.
Ő, mint Nobel-díjas „nyelvész”, „irodalmár”, ő is néz és lát dolgokat. Egy nagyon sajátos egyéni perspektívából.
Ő úgy látja Márai óta semmi sem történt a magyar irodalomban. Nem tudom mit mond neki Örkény, Konrád, Eszterházy, Mészöly, stb. Őket nehéz lenne szocialista kedvezményezetteknek, meg szellemileg jobboldalinak besorolni.

És akkor ismét Czakó.
Lehet úgy is értelmezni, hogy „kútmérgező”. Kertész után Czakót olvasva pedig lehet „szabadító”.

@Jerry_portnoy:
Talált! Elsüllyedt!

@Mercato:
„betűz” – nagyon tetszik!!!

@Kis-csirke
Talán nem vetted észre, - az agymosás már hatvan évvel ezelőtt megkezdődött.
„poszt” – agymosott állapotban vagyunk!
Székelyderzs viszont jó ötlet! Utazom!

@"fityisz":
Olvastál egyáltalán valamit is Kertész Imre műveiből?

@"fityisz": egyetértünk, sőt, továbbmegyek, szerintem a szégyenletes tanácsköztársaság is az agymosás kezdeti eredménye :-(.
Ez a poszt "agymosott" állapot szellemes, igen, végülis ez van sajnos.

naggyon jó írás a Kertész-interjúról, érzékeny, intelligens: www.komment.hu/tartalom/20091111-velemeny-kertesz-imre-magyarellenesnek-itelt-nyilatkozata-egyszeruen-csak-nem-bolcs.html

@izrael miszteriuma: Mi magyarok, már csak ilyenek vagyunk..
én nem! mondtam erre csacskán tegnap, de aztán eszembe jutott, hogy mit is érzenék, ha mondjuk holnap csurka kapna Nobel díjjat vagy mondjuk mit lépnék egy post humus Wass Albert nominációra. szóval az "én nem!" visszavonva: én is magyar vagyok :-((

czakó csak egyre szabadít fel: nyugodtan gúnyolódj és érezd magad felsőbbrendűnek ha konzervatív vagy!

@"fityisz": mit mond neki Eszterházy Péter?
"Nem tudom mit mond neki Örkény, Konrád, Eszterházy, Mészöly, stb."

Elvégzett egy munkát a magyar nyelvben, a magyar gondolkodásban, a nagy magyar irodalomban, a világirodalomban, amit senki más nem végzett el, igaz, nem is végezhetett.
www.es.hu/?view=doc;24447

"Egyenlőre mint tolmács szerepelek fiam mellett ezeken a sétákon."

Kutya legyek, ha Kosztolányi tényleg azt írta, hogy "egyenlőre" az "egyelőre" helyett.

@Izrael Miszteriuma
@Bagradjan

Egyelőre ennyi!
Az olvasónaplómat majd küldöm.!

"Kötelezően feledésbe merülnek magyarságunkkal kapcsolatos események."

Miért lenne ez kötelező?!

@bonne:
"Érdekes egy alak ez a Kertész."
Hogy miért lett ilyen érdekes alak, megtudhatod az alábbi interjúból:
Kertész Imre nem tudta, hová került, amikor 15 évesen Auschwitzba deportálták; a magyar zsidók kilencven százalékának "fogalma sem volt" a koncentrációs táborokról. Még akkor sem sejtették, miről van szó, amikor a láger orvosai csoportokra osztották őket. Órákkal megérkezése után jött rá, hogy a kémények, amelyeket lát, nem egy bőrgyáréi, amint azt mindannyian gondolták, hanem embereket semmisítenek meg bennük.
A vallásosaknak Istenbe vetett hitük, a politikai elítélteknek az a remény segített, hogy harcuk nem volt hiábavaló - mondta, amikor a túlélésről kérdezték. Mint mondta, neki "sem hite, sem reménye" nem volt. "Azt tettem, amit tennem kellett, alkalmazkodtam ehhez a halálgépezethez" - fogalmazott.
www.stop.hu/articles/article.php?id=566187

@bonne:
Már megint rólunk írnak, Paul Lendvai cikke a die WELT internetes kiadásában olvasható eredetiben:
www.welt.de/kultur/article5240553/In-Ungarn-muessen-sich-Juden-wieder-fuerchten.html

@izrael miszteriuma: "In Ungarn müssen sich Juden wieder fürchten"
Nehéz az ilyennel mit kezdeni. Ha jól értem, itt a gárdáról van szó, de az - amennyire látom - egyáltalán nem zsidóellenes (hanem cigányellenes). Ugyanakkor persze azt is megértem, hogy egy 70 éves zsidó néni fél, ha fekete egyenruhás, árpádsávos félkatonai szervezetet lát masírozni. De ez inkább a hetvenéves néni élettapasztalatairól szól, mint arról, hogy ma Magyarországon valóban veszélyben forog-e az, aki valamilyen értelemben zsidó. Vagyis összeségében azt az állítást, hogy "Magyarországon a zsidóknak újra félniük kell", nagyon hamisnak érzem.

Azt hittem ilyen lendvai féle hazaárulókon túl vagyunk. "Júj! Már megint egy nyugati lapban megjelent valami bérfröcsögőnek az írása. Most mi lesz? Júj, júj!"

Bár gyanítom, a mai lurkó a magyar szavakat is úgy silabizálja, mint Kosztolányi fiacskája az idegent. De kétségbeesnünk nem kell. Mai időnk egyik „legnagyobb” nyelvújítója (számomra), nem Czakó Gábor, hanem
@puccini:
aki az idézetében szereplő "bérfröcsögő" kifejezésért Kazinczy Ferenc nyelvújítói díjban részesült!!!
A google még nem tudja a helyesírást, nekem mindenáron a bér fröcsögő írásmódot javasolta, de én nem dőltem be neki...
Javasolom továbbá, hogy fenti kifejezést azonnal védesse le a hivatalban, mert különben ez is, mint annyi minden más széles e hazában a karvajtöke zsákmánya lesssz!

Nyelvben él a nemzet - vö. Ausztria-Németország, Nagy-Britannia-USA-Ausztrália, Spanyolország-Dél-Amerika, Közép-Amerika-Mexikó, Portugália-Brazília például. Ez egy klasszikus romantikus (huhuu ez durván hangzik:) nyelv-nemzetfelfogás. Előtte nem volt úgy, azóta sem teljesen.
A nyelv, gondolom mindenki tudja folyamatosan változik, és adott pillanatban is szinte annyi változatban él, ahány nyelvhasználó van. Idegen szavakat mindig használtunk, némely idegen maradt, némely magyar lett :)
Szokás ugye Budapestet bűnös városként emlegetni. Így van ez a nyelvhasználatot erkölcsi alapon megítélők körében is. Pl.: lám milyen szép a nyelv Erdélyben, és milyen rút Pesten. Szerintem egyszerűen más.
A budapesti és a köz egyébként leginkább Kazinczy nyelve. Ugyanis a nyelvújítás, egységesítés korában az az észak-keleti nyelvjárás vált közmagyarrá. Az lett domináns.
A Czakó nekem nagyon furcsa. Az első idézet egyébként szóról szóra igaz. Lenne. A gubanc benne nyilván a "látás" metaforikus használata, mint a megkölönböztetés képessége.
A Kertész szál nálam még elvarratlan, vagy inkább felgombolyítatlan.
Ja. A bp-i fiatalok szlengjében megjelent a "vágod" - érted, felfogod hasznáaltban. Mindenki kiakadt tőle. Miért? Nem értem. Észtül "jagama" - osztani, de él ugyanez az ige valamihez érteni, valamit tudni jelentésben is.

Nem akarok sokat írni, csak annyit akarok mondani, hogy a legutáltabb újmagyar szavam az a: parázik(vmitől).

@izrael miszteriuma: Kicsit rosszul esik az idézőjel a legnagyobb-nál.
Másik: Már a helyesírásban is a google-re támaszkodsz? Mi lesz komolyabb dolgoknál?
"Karvaj" - nem jött be a google?
:-)

Ha már netes helyesírás:
www.muszaj.hu :)

@Spirál:
Azért kötelező, mert ha nem felejted el, és ráadásul még emlékezni is mersz (1956/2006), akkor a „bolsevista mai magyar rendőrség” hülyére ver.

@Filosz:
Említed Wass Albert nevét!

Szegedi körökben is nagy port vert fel a Kertész interjú.
Egy kedves hölgy imígyen kommentálta a történteket:
„Imre bácsi egy kedves idős nagypapa. Ahogy nagyapáink túlkapásaival szemben is elfogadóak vagyunk, tegyük ezt Imre bácsival is. Isten éltessen Imre bátyánk!”

Legalább ennyi elfogadást ajánlok Wass Alberttel kapcsolatban is!
(Wass Albertnek, ha köze lett volna fasiszta túlkapásokhoz, nyugodt lehetsz, hogy a „megbocsátásról híres” S. Wiesenthal és munkatársai százszor bíróság elé hurcolták volna.)

@Bajszos:

Tamási Áron a kárpát-medencei magyarságról, mint családról, a következőket írja:

„Ennek a családnak országföldje van, s ha most kevesebb is, mint nagy bűnök előtt, annál édesebb ez a föld. Történelme van, mely gyakran szerencsétlen volt is, de hősi volt és önzetlenségében költők tollára méltó. Irodalma van, mely nyelvi társtalanságában a mesék pazar színeiben lüktet. Halottai vannak, kiknek a neve nem számadat, hanem csillagok a föld alatti égen. Élő népe van, mely munkával és az erkölcsi érzék örökségével keresi a boldogulás útját: és álmai vannak, amelyek nem a zsiványoké, hanem a jövendőé.”
(Tamási Áron szavai Márai Sándorhoz, 1954)

@Bajszos!
Lehet, hogy ez az érzék az, ami belőlünk hiányzik és Czakóban még megvan.
Ezért lehet másoknak is nehézségük vele, mert valamivel szembesít.
Egy bennünk lapuló fehér folttal, ahol korábban volt valami, de mára, egy agy-mosodában kiradírozták belőlünk.

@"fityisz": naggyon széééééép!
"Egy bennünk lapuló fehér folttal, ahol korábban volt valami, de mára, egy agy-mosodában kiradírozták belőlünk."

Örömmel értesítelek, hogy a magyar nyelv ápolásáért, különösképpen pedig az "agy-mosodában" szóösszetételért Kazinczy Ferenc nyelvújítói díjban részesülsz!
Itt bátorkodom megjegyezni, hogy a mindentudó gugli a szemre nem oly tetszetős "agymosoda" írásmódot ajánlotta volt...
:-)

@"fityisz": Nem teljesen értelek. Pontosabban a Tamási Áron idézet okát nem értem. Vagy jelentését itt most nekem. Mit válaszol a hozzászólásomra? Az idézet egyébként szép, és úgy gondolom a magyaron kívűl több más nép, nemzet is tagja is joggal, vagy hittel recitálhatná.
Hogy a történelem-, nemzetszemléletével egyet értek-e az más kérdés.
"Irodalma van, mely nyelvi társtalanságában a mesék pazar színeiben lüktet." Emiatt a mondat miatt került ide?
Czakó nekem nem tetszik. Csak nem akartam ilyen durván fogalmazni. Nem hinném, hogy bármely érzékkel rendelkezik, ami bennünk ne lenne meg. Persze tévedhetek is, de szerintem nem színez, hanem fekete-fehérre satíroz.
Nem hinném, hogy különösebb érzék kell hozzá, hogy belássok a pénz nem a legklasszabb dolog a világon, vagy hogy a demokráciákkal nincs minden rendben.
De pl. a fogyókúrások, hogy kerülnek ide? A jelenkori nőideálra gondol, vagy az egészségügyi problémákkal küzdőkre (betegek).
Vagy politikai szatíra. Tényleg csak Medgyessy mint miniszterelnök?
Aztán az emlékezésről, hülyéreverésről. Engem eddig senki nem akadályozott meg abban, hogy ellátogassak a Kazinczy Mauzóleumhoz, és a Magyar Nyelv Múzeumába ahányszor csak a Zemplénben jártam (mondjuk az elmúlt 3 évben), de abban sem, hogy Kazinczy emlékiratait olvasgassam, ha éppen úgy tetszik. (Most lehet, hogy megint valamit komolyan vettem, ami csak vicc volt? Nem egyszer estem már ebbe a hibába blogokon.)
Végül egy kis eltérő a témától, ha már szóba jött itt többször Erdély, meg rajta vagyunk a nemzet, nyelv, romlik stb. témán.
Miért mindenki Erdélyt emlegeti, siratja? Miért csak Erdély a nemzeti romantika szimbóluma?
Járt már valaki a földig rombolt, és újraépített Szentlászlón, vagy beszélgettetek kórógyiakkal. Nem is írom le, amit akartam. Bocsánat, ez szigorúan magánjellegű ömlengés volt. Csak bosszant, mint a Wass is, meg ez a Kertész dolog (aki egyébként szerintem nem nemzeti önostorozó volt az említett interjúban, hanem egyszerűen arrogáns, amúgy a Sorstalanság jó könyv).

@bajszos: olvasónaplómból...
"a Sorstalanság jó könyv"
A Sorstalanság nem egyszerűen egy jó könyv, hanem maga a SORS; a begyökerezettség és szabadság hiányáról szól az én olvasatomban:

"S végül a menekülés harmadik, szó szerinti és valóságos módja is megfontolható, úgy látszik, erre is volt példa egyszer, egyetlenegy ízben táborunkban. Hárman vannak a szökevények, mindhárman lettek, tapasztalatokban, német nyelvben, helyismeretben jártas, dolgukban biztos foglyok – kelt suttogva híre s mondhatom, az első elismerés, őreink rovására szóló titkos kárörvendés, sőt, itt-ott csodálat s már-már a példa követését latolgató, lehetőségeit mérlegelő fölbuzdulás után meglehetősen dühösek is voltunk rájuk mindahányan, már éjjel, úgy kettő-három óra tájékán, amikor büntetésből a tettük miatt, még mindig az appelon álltunk, pontosabb szóval: imbolyogtunk inkább. Másnap este, bevonuláskor aztán megint csak iparkodtam nem jobb felé nézni. Három szék állott ugyanis ott, s rajtuk három ember, emberféle ült. Hogy pontosabban is miféle látványt nyújthattak, s hogy mi lehetett a nyakukban lógó papirostábla nagy, ormótlan betűs fölirata: mindez iránt egyszerűbbnek láttam nem érdeklődni (azért így is értésemre jutott, mert a táborban még soká emlegették: „Hurrah! Ich bin wieder da!” – azaz: „hurrá, megint itt vagyok!”); láttam ezenfölül még egy tákolmányt, egy, kissé az otthoni házudvarok porolóira emlékeztető állványzatot is, rajra három kötéllel, hurokra kötve – eszerint tehát, megértettem: akasztófát. Vacsoráról természetesen szó sem lehetett, hanem rögtön: – Appel –, majd: – Das ganze Lager: Achtung! –, ahogy ott elöl, teljes hangerővel, maga a Lagerältester vezényelte, személyesen. Összeálltak a szokott büntetés-végrehajtók, további várakozás után a katonai hatalmasságok képviselői is megjelentek, s aztán minden megtörtént, annak rendje-módja szerint, hogy úgy mondjam – szerencsére tőlünk igen messze, elöl, a mosdók közelében, s nem is néztem oda. Inkább balra figyeltem, ahonnan a hang érkezett ugyanis egyszerre, valami mormolás, valami dallamféle. Vékony, előrenyúló nyakon kissé reszketeg fejet láttam ott a sorban – főképp csak egy orrot meg egy óriási, e percben szinte valahogy esztelen fényben fürdő nedves szemet tulajdonképpen: a rabbit. Nemsoká aztán a szavát is megértettem, annál is inkább, mivel ezt a szót lassacskán többen is átvették tőle a sorban. A finnek például mind, de sokan mások is. Sőt, s nem tudom, mi úton-módon, de már a szomszédságba, a többi blokkhoz is átkerült valahogyan, elterjedt s szétharapózott mintegy, mert ott is egyre több mozgó szájat s óvatosan, alig-alig, de mégis határozottan előre-hátra hintázó vállat, nyakat meg fejet vettem észre. Közben ez a mormolás, itt a sor közepén, épp csak hogy hallható volt, de állandóan, mint valami föld alól jövő moraj: „Jiszkadal, vöjiszkadal” – hangzott újra meg újra, s annyit még én is tudok, hogy az úgynevezett „Kaddis” ez, a zsidók imája a holtak tiszteletére. S meglehet, ez is makacsság volt csupán, a végső, az egyetlen, tán – be kellett látnom – némiképp egy kissé kényszerű, mondhatnám előírt, bizonyos értelemben kiszabott, mintegy rámért s egyúttal hasztalan módja is a makacsságnak (mert hisz ott elöl különben mi sem változott, eltekintve az akasztottak utolsó pár rángásától, mi sem mozdult, mi sem rendült meg erre a szóra); s mégis, meg kellett valahogy értenem azt az érzést, amiben a rabbi arca szinte feloldódni látszott, s aminek erejétől még orrcimpája is oly furcsán remegett. Mintha csak most volna itt az a rég várt perc, az a bizonyos győzelmes perc, amelynek eljöveteléről, emlékszem, még a téglagyárban szólott. S csakugyan, most először fogott engem is el, nem tudom, miért, bizonyos hiányérzés, sőt némelyes irigység, most először sajnálkoztam kicsit, hogy nem tudok magam is – pár mondatot legalább – a zsidók nyelvén imádkozni."

@izrael miszteriuma: Én 7-8 éve olvastam, nem sokkal a Nobel-díj előtt. Egyszer. Nem hinném, hogy sikerült belemélyednem, magamévá tennem. Éppen ezért nem tudok róla semmi komolyabbat mondani, csak amire emlékszem. Nem volt rossz, azaz jó volt. Hogy lesz-e valaha komolyabb tapasztalat forrása ez a könyv számomra, nem tudom. (Azt hiszem per pillanat nagyon másfele járok, vagy nagyon máshogyan.)
Csak azért biggyesztettem oda ezt a kurta mondatot, hogy jelezzem, olvastam a könyvet, és Kertésszel semmi bajom az említett arrogáns, Budapestet lebalkánozó, a zenei életet lekicsinylő megjegyzésein túl.
Furcsa figura ez a Kazinczy, hogy milyen témákba nem kerget minket ezzel a nyelvújításával, még a végén nagyob galibát okoz mint a Kis Szent Teréz :)

Jaj! Most jöttem rá, hogy Ő az aki a Duna tv-ken szokta elmondani a véleményét egy tízperces műsorban, amelynek a címe ugyancsak Beavatás.
Őszintén nem tudtam, hogy ki. Mindig néztem ezt az embert, ahogy beszél, és mindig megfogott a mondanivalója, de nem tudtam, hogy ki Ő, és azt sem, hogy mi a műsor címe.

@cserenkov: Megtaláltam a neten is:
www.dunatv.hu/musor/musorok/beavatasczakogaborteleviziosesszeje.html

@jan: Lehet, de az USA még usá-nak mondódik magyarul, de pl a GDP már dzsídípinek... Van bizony egy elég erőteljes újkori talpnyalás!

@izrael miszteriuma: Anno (Nobel díj) idős barátnőm összefutott a Vörösmarty téren Kertésszel. Megmutatta neki a betetovált számot a karján, aztán azt mondta: "A gyűlölet nem jó válasz író úr. A megbocsátás a jó válasz." A hölgyet meddővé tették Auschwitzban.

@rianás:
Én Kertész Imre pártján vagyok, Magyarország még nem dolgozta fel a múltat, a tagadás és elfojtás stádiumában vagyunk. Azt is megértem, hogy a német nép sokkal előbbre van a gyászmunkában és ezért ez szimpatikus számára. Nobel-díjas irónkat azért nem szeretik idehaza, mert kimondja az igazságot és nem bírja a 30-as évekre emlékeztető barna métely látványát az utcákon hömpölyögni, mint ahogyan Elie Wiesel sem! Az Auschwitzot megjárt hölgy rossz helyre címezte mondandóját, a csíkos zászló alatt parádézó urakkal kellett volna megbeszélnie ezt a gyűlölet dolgot! Nagyszüleim és 3 éves Judit (Jehudit=zsidónő) nevű kistestvérem lett hamuvá Auschwitzban, de én sem gyűlölök senkit, mert akkor nem lenne időm élni és az ÉLET szép.
utóírat:
Szüleim a háború után találkoztak össze, nem maradt senkijük az egy testvérükön kívül és ma a legszűkebb leszármattaik nem férnek el 3 asztal körül sem. Hugom maga sem tudván apám két halott gyermekéről nevezte el lányait, így a nevük is tovább él. AZ ÉLET ÉL ÉS ÉLNI AKAR...

@rianás:
Auschwitz után, amikor még a meggyőződéses és mélyen vallásos zsidók is elvesztették a hitüket a személyes, jó és igazságos Istenben, akkor álljon itt egy ellenpélda:
Ismerek egy zsidó asszonyt, aki megjárta a koncentrációs tábort. Erős testalkatú volt, ezért munkára osztották be. Láthatta az öregek, a gyermekek és az asszonyok hosszú sorát a krematóriumok előtt: senki sem kiabált, senki sem mondta: nem akarok meghalni! Zsoltárok szálltak fel: „Uram, kezedbe ajánlom lelkem!" Amikor ezt látta, az asszony megtért, keresztény lett, Jézus, a Bárány kinyilatkoztatta magát neki, feltárult előtte Izrael szenvedéseinek megváltó szerepe, amely része az egyetlen Bárány megváltó szenvedésének.

@bajszos: Szerintem meg a Sorstalanság nem jó könyv. Feleslegesen hizlalt oldalak tömege rontja el. A láger-létről V. E. Frankl "...mégis, mondj Igent az Életre!" című könyve a leghitelesebb a számomra.
A Sorstalanság viszont valóban egyedi. Már az is extrém, hogy egy - lágerszleng szerinti - "muzulmán" túlélte a borzalmakat, de hogy a kölcsönös és sikeres elembertelenedésről még könyvet is írjon, valóban példa nélküli. De önmagában attól még nem is jó, és nem is hiteles. Bár ez csak viszonyítás kérdése. A félig golyóstollal írott napló-bestsellerhez stb. képest nagyon is az.

@rianás: Igen. A folyton felszaggatott, felmaratott sebek elrákosodhatnak. És a mai ember már viszolyog tőlük. Lejárt a vérző, ótvaros koldusok kora, akiknek azért fizettek, hogy maradjanak távol?

@Kitalátor feljegyzetei:
"Szerintem meg a Sorstalanság nem jó könyv."
Honnan tudod ezt ilyen jól, netalántán Te is ott voltál???

@izrael miszteriuma:

"netalántán Te is ott voltál???"

Bocs, hogy közbeszólok, de hogyan függ ez össze egy regény, mint műalkotás minősítésével?

/ A Sorstalanság - igazságtartalmától függetlenül - számomra is elviselhetetlenül modoros. /

@izrael miszteriuma: Egy könyv minőségét számomra nem az határozza meg, hogy személyes tapasztalataim vannak-e a korról, helyszínről. A történelmi korokban játszódó irodalmi művekkel ugyanúgy bajban lennék, mint pl. Asimov regényeivel, hogy az 1984-ről ne is beszéljünk, amit egyrészt halmozottan megéltem (térben és időben), másrészt meg nem.
Ízlésen ugyan nem lehet vitatkozni, de pl. ha már Nobel-díjas regény, akkor a Száz év magány, ha meg Lenin-díjas, akkor Sadoveanutól A balta...

„Végeredményben a keresztény-zsidó-görög kultúrkörben történt meg Auschwitz, melyben a morális értékek oly mértékben tűntek el, hogy ez az alkotó Európa számára kihívást jelent. Azoknak a generációknak, amelyek már nem közvetlenül voltak ott, így csak a súlyát, a morális erejét/összeomlását érzik, ennek a generációnak – tudniillik a második és harmadik generációnak – valamiféle új morált kellene teremtenie.”
(Kertész Imre)

„Isten megteremtette az embert, az ember megteremtette Auschwitzot... a törvény véget ért, annak ereje megszűnt... a kultúra véget ért.”
(Kertész Imre)
Számomra nem az a kérdés, hogy hol volt az Isten, hanem az, hogy hol volt az ember? Az, aki Auschwitzban volt, másként élte meg ezt a kérdést, mint aki nem, hisz másként érintett abban. Hogyan függ össze Auschwitz és Isten? Egyrészt olyan dolog történt, amely nem felelt meg Isten akaratának, másrészt, ami történt, azért mindnyájan felelősek vagyunk, vagyis figyelembe kell vennem, hogy hogyan beszélek róla, hogy az, ami ott végbement, ne történhessen meg újra.

@izrael miszteriuma: Albert Schweitzer írja, hogy Európa tragédiája, hogy ezer év alatt sem vált kereszténnyé.

@Kajla:
Az antijudaizmus legismertebb tételét, mely szerint „a zsidók felelősek Krisztus haláláért", a felnőtt lakosság 33 százaléka fogadja el. Ennél többen csak a mélyen vallásos és a vallási antiszemitizmus területén komoly hagyományokkal bíró Lengyelországban osztják ezt a véleményt.
Anti-Defamation League (ADL) 2009 évi jelentése

Kezdem sejteni, hogy a Mézga család alkotógárdája honnan is vette az ötletet a monománozásos epizódhoz...

@Kajla:
A politikai antiszemitizmus talán leginkább közkeletű kliséjét, mely szerint „a zsidók túlságosan nagy hatalommal rendelkeznek az üzleti világban" az ADL által vizsgált hét uniós ország közül Magyarországon fogadják el legtöbben: a felnőtt lakosság 67%-a ért egyet a zsidók üzleti életben észlelhető túlhatalmára vonatkozó állítással.
A vizsgált európai országok közül Spanyolország után nálunk fogadják el a legtöbben - a megkérdezettek 59% - azt az állítást is, mely szerint a zsidóknak az üzleti világ mellett a pénzvilágra is túlságosan nagy a befolyásuk.
Az antiszemitizmus egy másik megnyilvánulási formája, a holokauszt bagatellizálása, relativizálása ugyancsak nálunk a legelterjedtebb a vizsgált országok közül. Az elmúlt négy évben 10 százalékkal, 46 százalékról 56 százalékra emelkedett azok aránya, akik szerint „a zsidók túlságosan sokat beszélnek arról, hogy mi történt velük a holokauszt idején". A holokauszt relativizálása mára többségi állásponttá vált a történelemről szóló közbeszédben Magyarországon. A lakosság kétharmada többé-kevésbé magáévá tette azt a jobboldali narratívát, amely szerint a holokauszt áldozatairól csak a kommunizmus áldozatainak említésével együtt szabad beszélni, és az emberek több mint kétharmada részben vagy teljesen egyetért azzal is, hogy csupán „a zsidóság befolyását mutatja, hogy mennyivel több szó esik a holokausztról, mint a kommunizmus áldozatairól".

@Kitalátor feljegyzetei: Egyre biztosabban érzem...

@Kitalátor feljegyzetei:
"miért nem tudsz kedves és aranyos rögeszmés lenni?"
"miért kellett neked pont a zsidók gyűlöletét választani rögeszméül?"
(A Mézga család alkotógárdája)

@izrael miszteriuma: Így beszél Nietzsche a boldogságról.
"Ám a legkisebb és a legnagyobb boldogságban mindig egy és ugyanaz, ami a boldogságot boldogsággá teszi: a felejteni tudás. Aki nem képes minden multat feledve a pillanat küszöbére telepedni, aki nem tud egy ponton-mint a győzelem istennője-szédülés és félelem nélkül megállni, az sohasem fogja tudni mi a boldogság"

Így felel erre a nagyszerű Karl Rahner SJ tanítványa és barátja J.B.Metz.

"Nietzche felfogása valóban teljesen ellentétes a szövetségközpontú bibliai gondolkodással, a szövetségközpontú gondolkodás által megkövetelt anamnetikus szolidarítással, és általában annak a memoriának, különösen a memoria passionisnak a jelentésével, amely áthatja a békéről és boldogságról alkotott keresztény meggyőződést.A bibliai és a keresztény hagyományokban Isten országáról körvonalazódó kép ellentétes azok törekvésével akik az amnézián keresztűl próbálják meghatározni a boldogságot. Hogyan kerülhetett sor arra, hogy sokan tagadni kezdték a le nem zárult multat, hogyan szenvedhetett vereséget az emlékezés? És hogyan viszonyulun mindehhez mi keresztények? "

@uszo:
Hallottam egy öreg zsidóról, aki hitt abban, hogy a haláltáborokban egyetlen zsidó is elkiáltja az Örökkévaló nevét, azt a nevet, amelyet senkinek sem szabad kimondani, csakis a főpap mondhatta ki évente egyszer arcra borulva a Szentek Szentjében, szóval ha bármelyik zsidó segítségül hívja azt a nevet, Isten egy szempillantás alatt eltörli a németeket a föld színéről, és mindnyájan megszabadulnak. De egy sem mondta ki, mert nem szabad, és mert úgy tudták, hogy egyes zsidók bűneiért az egész népnek kell szenvednie, hogy méltó legyen a kiválasztottságra…

@izrael miszteriuma:
Leomolván az idők, mint a várak,
napján a végső elszámoltatásnak,
mindkét oldalon ugyanazok állnak.

Egy szín alatt a jók, a rosszak,
szorongatókon a szorongatottak
enyhületlen egymásba rajzolódnak.

Pedig törekedve hiába
minden idom külön kiválna,
vissza enmaga térfogatába.

De nincs hely ott hiú törekedésre,
nincs mód kitérni a kiterjedésbe,
a bűn kényelme végleg visszavéve.

Ott nincs gonosz már továbbindulóban,
a készületlen kívülebb lelobban,
emlékezete elmarad a porban.

Ott csak a jó az, ami súlya nélkül
felsorakozva útra kelni készül,
a gyönge híd csak egy hívásból épül,

ha majd beteljesedve
odaátról, áradnak egyre,
a fényből másba, fényesebbe.

(Székely Magda: Ítélet)

Az polkorrekt, ha én meg minden egyes témához beírom kilencszer pl. a gulágokat, meg Recsket, Hortobágyot, Edelényt?

@Kajla:
Én minden éjjel csontmezők
fölött virrasztok. Néma oltár.
Mind rámmered. Nincs szigorúbb
a megvalósult víziónál.
(Székely Magda: Kőtáblák)

Bocsánat, hogy én most nem "offolok", de mi hiányzik ahhoz, hogy a web2 angolból átvett szavait, tükörfordításait, magyarul különösen értelmetlen rövidítéseit, mozaikszavait merjük magyarítani? Szerénytelenségem egyedül a számunkra könnyen kiejthető, de még eredetiben is magyarázatra szoruló 'blog' helyett merészelte megalkotni a 'feljegyzet' szót, de sajnos nem használja más, rajtam kívül, pedig - kipróbáltam - átlagos intelligenciával első olvasásra is érthető....

@izrael miszteriuma: Köszönöm!

@Kajla:

És sietnek a vesztesektől
A győztesek a rosszat eltanulni.
Rossz szavakkal mérgeztük meg a földet
S mindegy lesz már, hogy kiket ölnek:
Szaporodnak a Sátán vértanúi.

/ Vas István: Az eretnek vallomása /

@amancich:

Alig valami dönti el
hogy ide vagy oda
kis mozdulatok
súlytalanság állapota

Alig valami ki a bátor
és ki a gyáva
honnét mégis a helyzetek
végső világossága

(Székely Magda: Súlytalanság)