- Apó, igaz az, hogy egy klubot akarsz alapítani?

- Igen, szeretném összeszedni azokat az embereket, akik csatlakoznának a NEM PANASZKODÓK KLUBJÁ-hoz! Amikor 17 évvel ezelőtt visszajöttem Japánból, nagyon elcsodálkoztam azon, hogy a magyarok mennyit panaszkodnak. Lehet, hogy meg is van az okuk rá, de azokat az okokat Japánban is meg lehet találni. Ők mégis nagyon ritkán panaszkodnak. Talán tudod, hogy Japánban mindent a szégyen kormányoz. A panaszkodás pedig szégyen. A japán szégyenli azt, amikor panaszkodik, mert azzal kimutatja, hogy életének valamilyen területén nem tud rendet tartani, nem tud uralkodni magán. Az is nagyon elitélendő Japánban, ha kellemetlenséget okozol valakinek. Fegyelmezettség, kedvesség, kellemes légkör megteremtése az alapelvei a japán kommunikációnak. A japánok ügyelnek arra is, hogy szabadon hagyják azt, akivel beszélgetnek.

- Apó, de miért panaszkodunk egyáltalán?

- A panaszkodásnak alapja az önszeretet, önakarat és önérdek. Ha a dolgok nem történnek úgy, ahogy én látom jónak, elkezdek panaszkodni. Kimondatlanul is azt mondom, hogy én mindent jobban tudok, jobban látok. A panaszkodásban ott van a háttérben, hogy a véleményedet rá akarod erőltetni valakire, vagy olyan rendet akarsz teremteni, ami a te elgodolásod szerinti, és a másikat rendezetlen embernek tartod.

- Mi a kapcsolat az élet rendezése és a panaszkodás között?

- Akinek az élete rendben van, az tudja, hogy mit tegyen akkor, mikor nehéz helyzetekkel áll szemben. Ha félreértik, vagy mellőzik, ha igazságtalansággal találkozik. A panaszkodással semmit nem lehet megoldani. Inkább még jobban el lehet keseredni, még keményebben lehet betartani másoknak.

- Mégis mit tanácsolsz, hogy mit tegyek akkor, ha igazságtalansággal találkozom?

- Megfelelő helyen, megfelelő emberrel, megfelelő időben, megfelelő módon jelezd ezt az igazságtalanságot, de csak akkor, ha őt szívedben szabaddá tudod tenni, és nem akarod őt, a te elgondolásod szerinti igazságosságra kényszeríteni.

- Ez azt jeleni, hogy ha pl. igazságtalanok velem a munkahelyemen, akkor írjak egy udvarias levelet, hogy én hogyan életem meg azt a helyzetet? De mi van akkor, ha emiatt engem elbocsátanak?

- A megfelelő szót, a megfelelő időben és módon elmondani annyit jelent, hogy mérlegelve a helyzeteket. Annak és akkor fejezd ki, ha igazságtalan bánásmóddal találkozol, ha az nem jelent számodra még nagyobb igazságtalanságot. Az igazságtalanság kifejezése mindig történjen tisztelettel, szeretettel, a szabadság szellemében.

- Mi van akkor, ha így járok el, de mégis visszájára sül el a dolog és én húzom a rövidebbet?

- Akkor próbálj Krisztusra gondolni, aki tudatosan és szabadon választott három olyan magatartást, ami tökéletesen szemben áll a társadalom elgondolásával. Jézus szegény és egyszerű ember akart lenni, szabadon választotta a gyengeséget és a megaláztatásokat. Ha hiszel Jézusban, a nehézségek és megaláztatások közepette örömet is tapasztalhatsz, hogy valóban Jézus útját járod.

- De Magyarországon azoknak az aránya, akik tudatosan vállalják Jézus útját, mindössze pár %!?

- Ez ugyanígy volt Jézus életében is, mert Ő határozottan szembeszállt az akkori társadalomban elfogadott, de helytelen magatartásokkal!

- De mit tudnak tenni azok, akik nincsenek Jézussal kapcsolatban, vagy nem hisznek benne? Számukra ezek a szavak nem adnak vigasztalást!

- Az igazságtalansággal szemben vigaszt jelenthet az is, hogy nem adod be a derekadat és amennyire tőled telik, harcolsz az igazságtalansággal. Az is vigaszt adhat, ha tudsz egy-két társat találni, akik hajlandók lennének áldozatokat hozni az igazságosságért. Ha te „másokért élő ember” vagy, örömet is találhatsz abban, hogy az igazságtalanságban szenvedők oldalán állsz, és szolidaritást vállalsz velük, még akkor is, ha te is ellenségeskedéssel találkozol.

- Én azt gondolom, hogy a panaszkodók pont ezt élik meg, tehetetlennek érzik magukat, összeállnak kis csoportokba és elmondják egymásnak sérelmeiket. Mi ebben a rossz?

- Itt a kulcsszó: a tehetetlenség. Ha te kimondod magadról, hogy tehetetlen vagy, akkor azok közé az emberek közé állsz, akik ÚGYSE EMBEREK: nem érdemes erőfeszítéseket tenni az igazságosság érdekében, mert úgyse lesz semmi változás. Te ne állj be az ÚGYSE EMBEREK közé, hanem válaszd, hogy azokkal leszel szolidaritásban, akik a CSAKAZÉRTIS EMBEREK. Ők értéket tudnak találni az igazságosságért folytatott küzdelemben akkor is, ha rövidtávon nincs semmi eredménye. A CSAKAZÉRTIS emberek azok, akik igazán szabadok, akik el tudják dönteni, hogy mikor és hogyan viszonyulnak az igazságtalansághoz, meg nem értéshez, és mellőztetéshez. Nem törnek össze, hanem inkább erősebbek lesznek, mert világos életcél áll előttük, amelyet akkor is követnek, ha ez nem hoz látványos eredményt.