- Eddig általában te tettél fel kérdéseket nekem. Most én szeretnélek téged megkérdezni: Milyen viszonyban vagy érzelmeiddel? Könnyű, vagy nehéz velük együtt élni? Az érzelmeidet inkább ellenségnek, vagy szövetségeseknek tartod?

- Azt hiszem általában jó viszonyban vagyok velük, de azért néha kihoznak a sodromból. Tudod Apó, van, amikor az érzelmeim elkeserítenek, vagy akár haraggal töltenek el. Olyan is van, amikor megnehezítik életemet, de más esetben sok örömet adnak. Ha azt érzem, hogy uralkodni akarnak rajtam, ellenségnek tekintem őket, de néha azt is tapasztalom, hogy szövetségeseim.

- Mit gondolsz, miért tapasztalunk ilyen nagy különbözőségeket?

- Mert az érzelmeim olyanok, mint a felhők, jönnek – mennek. Néha még azt is érzem, hogy nem is vagyok felelős értük.

- Örülök, hogy erre rájöttél. Az érzelmeinkért mi valóban nem vagyunk felelősek. Azok tényleg olyanok, mint a felhők, nincsen moralitásuk. Nem lehet mondani, hogy erkölcsi értelemben jók vagy rosszak. Az erkölcsi felelősség akkor jön a képbe, amikor eldöntöm, hogy mit teszek a haragommal, elkeseredésemmel, szomorúságommal, bánatommal.

- Nagyon érdekelne Apó, ha mondanál valamit arról, hogy mire valók az érzelmeink?

- Legszívesebben visszadobnám neked ezt a kérdést, mert fontos lenne nekem tudni, hogy te mit gondolsz erről? Ha nem látod világosan mire valók az érzelmeid, hogy Isten miért adta nekünk ezeket a nagy kincseket, nehéz az érzelmekről komolyan beszélni. De lássuk csak: az érzelmeim fontos jelzéseket adnak arról, hogy alapigényeimmel hogyan állok. Tehát először a szeretet igényemmel mi a helyzet, érzem-e, hogy Isten és az emberek is szeretnek engem? Tudok-e másokat is őszintén szeretni? Másodszor, tapasztalom-e, hogy Isten is és az emberek is értékesnek tartanak-e úgy, ahogy vagyok? Harmadszor, tapasztalom-e az odatartozást valakihez, valakikhez, Istenhez és érzem–e velük a meghitt kapcsolat örömét? Negyedszer, tudok-e szabadon dönteni. Ha nem is tökéletesen, de a neked szükséges mértékben ezek az alapigénynek megvalósulnak az életedben, akkor általában öröm van benned. Ha nagymértékben hiányoznak: szomorú vagy, néha haragos, félelmet vagy fájdalmat érzel. Összegezve, az érzelmek tehát arra valók, hogy megmutassák mik a legfontosabb dolgok az életben illetve, ezek hogyan valósultak meg.

- Érdekes, erre még nem is gondoltam. Tehát ha úgy érzem, hogy az emberek nem szeretnek vagy összevesztem egy jó barátommal, akkor pl. szomorú és csüggedt vagyok, és ez arra ad jelzést, hogy ezen a kapcsolaton vagy a kapcsolathoz való hozzáállásomon változtassak.

- Most már látod milyen fontosak az érzelmek? A negatív érzelmeket a lázhoz is lehetne hasonlítani, jelzik, ha baj van.

- Mondj még többet az érzelmek szerepéről.

- Minden érzelem tele van kincssekkel, ha megtalálod bennük az értéket. Még a negatív érzelmekben is találhatsz rengeteg kincset. Hogy ez mit jelent majd a legközelebbi alkalommal többet mondok. Az érzelmek általában:
 

• Segítenek jobban megismerni önmagadat
• Mélyítik kapcsolataidat másokkal
• Segítenek életedben a helyes utat megkülönböztetni
• A megbocsátás és a gyógyulás útján vezetnek téged
• Megmutatják, mit dolgoztál fel a múltad sebeiből és mit nem.
• Azt is megmutatják, hogy valóban meggyógyultál-e
• Érzelmeid erősítik vágyaidat, amelyek motorként visznek előre az életedben
• Megmutatják, mennyire van életed harmóniában az értékrendszereddel
• Ha valamilyen nehézséggel találkozol, az érzelmek segítenek szembenézni azokkal és megtalálni a helyes hozzáállást.

- Lassan kezdem érteni, miért mondják egyesek, hogy érzelmeink nagy szövetségeseink. Viszont sok olyan ember van, aki nem törődik érzelmeivel, lebecsüli őket és hallani sem akar róluk. Miért van ez?

- Sok ok lehet az ilyen magatartás mögött: családi hagyomány, keserves múltbeli tapasztalatok, az a téves hit, hogy az érzelmeket el lehet nyomni. Nagy adag önzés és önuralom hiánya is oka lehet: mindennek úgy kell történnie „ahogy én akarom”. A leggyakoribb ok talán az, hogy sokan egész egyszerűen nem tanulták meg, mit kell tenni az érzelmekkel. Én magam is megtapasztaltam ezt. Már 50 éves voltam, amikor rájöttem, hogy Jézussal is, és embertársaimmal is nem elég személyes a kapcsolatom, nem törődtem az érzelmi kapcsolattal. Amikor Japánban a középiskolában tanítottam, tudod mi volt a becenevem? Bulldózer!

- Mit tettél, amikor rájöttél, hogy elnyomtad érzelmeidet?

- Beismertem, hogy ez a magatartásom nagyon szegényessé tette saját életemet is, és a másokkal való kommunikációmat is. Azt is fájdalmas volt beismerni, hogy Jézussal való kapcsolatom is inkább értelmi és akarati síkon történt. Arra is gondoltam, hogy ha lenne feleségem és így kommunikálnék vele, már rég itt hagyott volna.

- Ez elég keserves lehetett!

- Bizony az volt. De elindultam egy egészen új úton. Legelőször is egy levélben kiöntöttem a szívemet Jézusnak és elmondtam neki, mennyire fájt, hogy nem egész létemmel, hanem csak a fejemmel meg az akaratommal viszonyultam hozzá, és ezért nem tapasztaltam meg az Ő szerető gyengédségét. Imában kértem, hogy válaszoljon erre a levelemre. Hittem abban, hogy Ő ezt megteszi. Elkezdtem piros tollal leírni azt, amit az én ismeretem szerinti Jézus válaszolt levelemre. Ez volt a kezdete a hosszú hónapokon keresztül folytatott levelezésünknek.

- Jézus valóban válaszolt neked, vagy csak te gondoltad ki azt, amit piros tollal írtál?

- Az a Jézus válaszolt, akit én ismertem, és akinek odaadtam életemet. Az én hitem és ismeretem szerinti Jézus válaszolt. Mondok egy profán példát, amikor pl. szeretnél valamit megbeszélni a nagyon jó barátoddal, de az éppen nincs jelen, akkor nincs más lehetőséged, mint te ismereted szerinti barátod válaszol neked a gondolatban feltett kérdéseidre, így folytatsz vele egy kommunikációt. Én pont így tettem Jézussal. Mivel nagyon őszintén és mélyen feltártam neki életemet, Ő is nagyon őszinte volt velem. Megszületett közöttünk az igazi szerető kommunikáció érzelmi síkon is.