Jezsuiták

PÁRBESZÉDBEN

Címkék

Ifjúsági világtalálkozó egy jezsuita szemével II.

2011.09.11. 16:16 korizoli

A madridi találkozó csúcsa a 20-ai virrasztás és a másnapi pápai mise volt. Ez adta ugyanakkor a legnehezebb helyzetet is, amit a csapatunk átélt. Már délelőtt el kellett indulnunk a virrasztás helyszínére, a Cuatro Vientos repülőtérre, ahová másfél millió fiatalt vártak. Nem volt egyszerű már a kijutás sem. A hatalmas tömeg miatt bedugult a madridi metró. Sokéig képtelenek voltunk felszállni a szerelvényre, mert már tömve voltak a kocsik, amikor az állomásra beérkezek. Elég nyomasztó érzés összezsúfolódva a föld alatt várakozni, úgy hogy szinte nem is halad a sor. Szerencsére eszébe jutott valakinek, hogy ha az ellenkező irányba indulunk el, akkor a másik végállomáson beszállva lesz még hely. Ez a forgatókönyv bejött. Mindenesetre több órát vett igénybe mire sikerült kiérnünk Madrid perifériájára, ahonnan még egy jó órás gyaloglás várt ránk. Mikor kiértünk a repülőtérre embertenger tárult szemeink elé. A madridi nyár legforróbb napját fogtuk ki. A nap pont függőlegesen állt a fejünk felett, amikor kiértünk. A repülőtéren nincsenek fák, se egy szem árnyék. Ahogy az embertenger haladt óriási porfelhőt generált. A legrosszabb érzés mégis akkor tört ránk, amikor megérkeztünk a szektorunkba. Olyan sokan voltak már ott, hogy nekünk nem jutott hely, hogy letelepedjünk. A rendezők totál tanácstalanok voltak, azt mondták, hogy oldjuk meg mi a dolgot, ők nem tudnak tenni semmit. A szektorban lévők sem voltak készségesek, hogy kicsi helyet szorítsanak az újonnan érkezőknek. Az egyik helyen, ahol még volt egy pici szabad tér és épp letelepedni készültünk, az fogadott, hogy: „Ne üljetek ide, mert ide még 20 ember fog jönni!” 38 fok, tűző nap, por, nem lehet leülni és a következő 24 órát itt kéne tölteni?? (később tudtuk meg, hogy a nap folyamán kb900 embert vitt el a mentő a meleg miatt) Nekem ez volt a harmadik világtalálkozóm, voltam már 2 milliós tömegben (Róma 2000), de ilyen helyzetet sehol sem tapasztaltam, egyszerűen félelmetes volt még számomra is. Mi legyen a csoporttal? Vannak köztünk, akik betegeskednek, hogy bírják ki ezen a helyen a következő napot? Miközben a rendezőkkel vitatkoztam, hogy tegyenek már valamit, csoportunk nagy része megindult kifelé. Az arcokon keveredett a félelem, a csalódottság, a pánik és a harag. Mit tegyek? Erőltessem, hogy márpedig maradunk? Ez olyan határhelyzet volt, amit csak önkéntesen lehet vállalni. Abban maradtunk, hogy két csapatra oszlunk, aki vállalja a körülményeket, az marad, a többiek pedig kimennek és a repülőtér melletti lakótelep parkjában töltik az éjszakát. Talán a negyede a csapatnak maradt benn. Közben néhányan közölünk tárgyalni kezdtek a korábban érkezettekkel és sikerült annyi helyet szorítani, hogy leülhettünk.
Az egész három hetes zarándoklat legsötétebb pontja volt ez számomra. Mi lesz a csapattal, főleg a gyengébbekkel? Vajon találnak helyet a többiek? Mit kellett volna tennem? Mit tegyek most? Melyik csapatnál van a helyem? Egyáltalán mi lesz itt, mert baromi meleg van? A virrasztás szokott lenni a világtalálkozók csúcsa. Ezért hoztam ezeket a fiatalokat ide, hogy valami nagyon mélyet és szépet tapasztaljanak meg, de mi jó jöhet ki ilyen nyomasztó körülmények mellett? Erre még rátett egy lapáttal az a tudat, hogy augusztus 20-a van, nemzeti ünnepünk, mi meg totál szét vagyunk esve. Olyan pokoli ez az egész –jutott eszembe. Csak sóhajtoztam magamban: Istenem, Istenem, hol vagy most? Miért vagy olyan távol? Letargikusan
ücsörögtem a maradék kis csapatunkkal, majszolva az ebédet.
 
Nem gondoltam akkor, hogy még örülni tudok aznap, de mégis sikerült. Néhány óra múlva egy követ érkezett a másik csoporttól, hírt hozván hogy megvannak, és jó helyet találtak. Úgy örültem neki, mint Julianus barát az elveszett magyaroknak. Jött is az öltet: ki kell menni! A pásztornak össze kell fogni a nyájat. Egyesíteni a csapatot! Ünnepi misét tartunk! Aztán majd valahogy visszajövünk a virrasztásra.
Kimentünk mi is a lakótelepre. Azt hiszem, hogy mindnyájunknak nagyon emlékezetes marad az augusztus 20-ai mise ott a parkban, egy focipálya szomszédságában. Valahogy egy feltámadási tapasztalat volt ez számunkra, a remény újjászületése. Egy fáradt és szétesett csoportosulásból egy életteli közösség lett a mise végére. Megint együtt vagyunk. Velünk az Isten –a lehetetlen körülmények ellenére is, itt van Jézus velünk az Eucharisztiában. A nehézségekben lehet értéket is találni, összefogunk! Újból lobogott a zászlónk is. Az egyik legszebb papi élményem volt ez a mise.
A virrasztásra való visszajutás viszont nem volt egyszerű. Lezárták a bejáratokat, aztán egy hatalmas vihar tört ki, amit mi egy kocsmában vészeltük át. Kivetítőn láttuk, hogy odabenn mi történik. A képek szerint a fiatalok tomboltak az eső ellenére is. Benedek pápa sem ilyedt meg a vihartól, köztünk maradtpedig gondolom ő is kapott vizet rendesen, mert nagy szél volt és az esernyőket tartó papok mind bőrig áztak.
Aztán lecsendesült a vihar, újból megnyitották a kapukat, beértünk a virrasztásra.
 
A szentségimádás nagyon szép volt. Mély hittapasztalat, ahogy az Eucharisztia előtt elcsendesedett másfél millió fiatal. Csend. Hosszú percekig csak a csend, mintha teljesen üres lenne a repülőtér. A végén a pápa Jézus Szívének ajánlotta a fiatalokat.
 

Az imádság után tűzijáték is volt. Boldogan jegyeztük meg, hogy „látjátok mégiscsak augusztus 20 van, nem maradunk tűzijáték nélkül Madridban sem!”
A körülmények minden nehézsége ellenére (pl. a kinn alvó csoportunkat reggel 4 kor az automatikus öntözőrendszer ébresztette) a másnap sorra kerülő pápai mise valóban a zará
ndoklatunk koronája volt. A csapat újból együtt volt, sikerült bejutnia szinte mindenkinek. Együtt lenni Péter utódával, együtt lenni csoportként és együtt ünnepelni a hitet másfél millió fiatallal, rendkívüli élmény.
 
 
Ha azt kérdezem magamtól, hogy mi volt a legfontosabb tapasztalatom, akkor a feltámadás élményt emelném ki amit az előbb leirtam. De utólag a legmélyebb élménynek és a legnagyobb kincsnek valahogy mégis a legnehezebb pillanatokat érzem. Bár akkor éreztem Istentől legelhagyatottabbnak magam, mégis ekkor élhettem meg azt, amit a szegények olyan sokszor megtapasztalnak: az erőforrásokat már elfoglalták, nincs helyük. Azt hiszem, hogy ekkor lehettem a legközelebb a Krisztushoz, a szegényhez.
 
Ha az egész eseményt nézem. Másfél millió fiatal jön össze egy világvárosban, majd egy hétig ott van, örömünnepet tart és mégis egyben marad a város. Aztán 24 órát tölt a szabad ég alatt, nappal hőség, este vihar. De nincs pánik, nem taposnak össze senkit. Hát ez nem kis csoda. Talán ezt érezte meg Vargas Llosa, a nem éppen vallásos Nobel díjas író is, aki a találkozó kapcsán katolikus egyház erejéről beszél. 
 
Ti hogy látjátok ezt? 

22 komment

Címkék: madrid ifjúsági találkozó korizoli

A bejegyzés trackback címe:

https://jezsuita.blog.hu/api/trackback/id/tr853218225

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Endrosz 2011.09.12. 07:53:57

Köszönöm, hogy megosztottad velünk. :)

saintlouisdefrance 2011.09.12. 22:13:55

biztos nagy élmény a WYD, de ettől még nyugaton változatlanul tovább hanyatlanik a kereszténység. mire elég az, hogy "madridban kétmillióan voltak" és hogy "Mario Vargas Llosa ezt és ezt mondta"?

iovianus 2011.09.12. 22:23:14

@saintlouisdefrance: Azt mondod nem ér fel egy siratófallal vagy egy Mekkával?
Szerintem bőven. Boldog vagyok, hogy ennyi fiatal vállalja hitét, és van lehetősége elutazni egy ilyen találkozóra. Még ilyet!

eichikarl 2011.09.13. 16:15:41

@saintlouisdefrance:
Az egyház pünkösd óta agonizál, nem? Vagy azt mondják, hogy a mennyiség és a minöség szorzata konstans :-) Szerintem ez megnyugtató. Marana tha!

goldberry 2011.09.13. 16:29:22

Kedves Korizoli, ez az őszinteség, ami a soraidból kicseng, annyira szívmelengető! Nagyon megérintett, amit és ahogy a mélypontról írtál. Éppen itt és most, ez nekem egy válasz. Válasz rajtad keresztül….

Egyénként pedig, a misét ott a lakótelepi parkban, csak úgy nemes egyszerűséggel, a fűben ülve mutattad be? :-) Oltár, gyertyák, egyebek...? :-)

korizoli · http://arckepcsarnok.jezsuita.hu/koronkai-zoltan/ 2011.09.13. 18:10:37

Tábori mise volt. Fűben ülve, de nem ülve szundikálva. Oltárunk jobb hijján egy hegedű tok volt.

saintlouisdefrance 2011.09.13. 22:19:26

@eichikarl: általánosságban nem kizárt, hogy igazad van, viszont én konkrétan a nyugat miatt reklamáltam. Európaiként elérzékenyülni a kétmillió felett ahhoz hasonlít, mint amikor a Szovjetunió legnaívabb hívei az 1990 nov 7-i felonulás monumentális pompájából vontak le következtetéseket a birodalom jövőjére vonatkozóan.

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2011.09.14. 02:32:46

Rómában hasonló élményem volt a tömeggel, és bár nagyon jó élmény volt a világtalálkozó, nem megyek többet hasonló tömegrendezvényre. Többször kerültem konkrét életveszélybe, és én is a találkozó keresztény jellegének tudtam be, hogy az emberek nem taposták egymást halálra. De a szervezésben nem lehet ennyi mindent a vakszerencsére és a résztvevők jóindulatára bízni.

Nagyon rossz emlékem, hogy a Tor Vergatán tartott virrasztás előtt kvázi engedelmességet fogadtunk a csoportvezetőnek, és én aztán nem tartottam meg az ígéretemet. Pár nappal előtte a Szent Péter tér mellett beszorultam néhány ezer emberrel együtt a Via Erbára, az addigra lezárt térről visszafelé áramlott a tömeg, a rendőrség viszont lezárta mögöttünk az utcát, jobbra házfal, balra házfal. Hihetetlen volt. A fejünk felett küldtük az ájult embereket előre, nem fogom azokat a sikoltásokat elfelejteni. A rendőrség aztán észrevette, hogy nagy baj van, és megnyitották az utcát kifelé. A lábam vitt el a Colosseumig, csak ott ültem a lépcsőn egész este amíg lassan magamhoz tértem a sokkból. Ez lett volna a pápai mise.
Ezek után Tor Vergatán nem fértünk be a lefoglalt helyünkre - a stadionban lettünk volna, a zöld szektorban. Egyszerűen elfoglalták mások. Kilométerekre voltunk a stadiontól, a mezőn. Ez volt a másik pápai mise, kivetítőn. De ott legalább bőven volt hely :-)

A mise után viszont nem voltam hajlandó lemenni a metróba, csoporthoz tartozás meg engedelmesség ide vagy oda. Olyan 100 m-re voltunk az aluljáró bejáratától a kordonok közt, és már kint sem volt levegő, annyira nyomott a tömeg ahogy hömpölyögtünk a metró felé. Közöltem a csoportvezetővel, hogy én NEM megyek le. Iszonyúan szégyelltem magam, de már a gondolatot se viseltem el, hogy a metróra várva egyszer én leszek az első sor és ezrek nyomnak majd hátulról. Átmásztam a korláton ki a tömegből, és gyalog mentem vissza Róma belvárosába, a kezemben egy nagy üveg vízzel. Órákkal a csoportom előtt értem vissza a szállásra (ahol szidásra számítottam, meg szónoklatra arról, hogy a csoportvezető felel értünk és milyen helyzetbe hoztam, de helyeslő bólogatások fogadtak). A metró vonalán gyalogoltam végig, majdnem minden állomáson láttam mentőautót és az aluljáróból felhozott ájult embereket.
Az én hitem gyenge ahhoz, hogy még egyszer világtalálkozóra menjek, főleg azért, mert nem szeretem a megoldhatatlan etikai problémákat; sajnos nagyon komolyan vettem azt, hogy a csoportvezetőnek engedelmeskedni fogok, és sajnos teljesen egyértelműen képtelen voltam az ígéretemet megtartani, és ma sem tartanám meg, mert semmilyen elv miatt nem csinálok tökegyértelműen veszélyes dolgot, ami amúgy egyszerűen elkerülhető.

saintlouisdefrance 2011.09.16. 02:00:51

@Felicitasz: amit írtál, az akár saját egyházélményem szimbolikus-misztikus megfogalmazásának is elmenne. fel is írtam magamnak, köszönöm!

kaleidoscope · http://kaleidoscope.blog.hu 2011.09.19. 17:46:12

Fellicitas és Saintlouis hozzászólásait olvasva eszembe jutnak azok a kritikák, melyek az un. "liberális", vagy ha úgy tetszik, kifejezetten "egyházellenes" sajtót érték a világtalálkozóról szóló beszámolóik miatt, azután, hogy nem a kétmillió "boldog" fiatalról, hanem a tízezer haragos tüntetőről adtak hírt. Tény azonban, hogy önmagában a számarányok még nem jelentenek semmit. A kétmillió fiatal jelenlétének értékét ugyanúgy az fogja meghatározni, hogy a részvételük a világtalálkozón milyen hatással lesz a világ egészének jövőjére, mint ahogy a tízezer tüntető is azt akarta alakítani (csak kicsit más szellemben), és az ő általuk képviselt álláspont értékét ugyanúgy a jövő fogja megmutatni.

peppe80 (törölt) 2011.09.19. 22:00:11

@kaleidoscope: Igen. Alapvetően mindenkiben jószándék munkál. Magukat az eszméket azonban már most is megítélhetjük. Hiszen a jelen a múlt a jövője.

thotferi 2011.09.19. 22:02:43

"ő általuk képviselt álláspont értékét ugyanúgy a jövő fogja megmutatni."
Nem hinném, hogy a távoli ködös jövőbe kellene kitolnunk az "ítéletalkotás" lehetőségét.
Egyszerűen pár kérdést kell feltennünk és megnézni mi ezekre a válaszuk a különböző csoportoknak.
1.Felemelik- e szavukat a nemzetközi pénzügyi oligarchia népeket, nemzeteket kifosztó uralmi törekvéseivel szemben?
2.Megnevezik-e őket és szervezeteiket ?
3. Megpróbálják-e kideríteni hatalomgyakorlási mechanizmusaikat ?
4. Milyen alternatívákat mutatnak fel velük szemben ?
5. Milyen ellenlépéseket terveznek tenni uralmuk megtörése érdekében és ezt mikorra tervezik megcselekedni ?

kaleidoscope · http://kaleidoscope.blog.hu 2011.09.19. 22:34:41

@peppe80: gondolom azt akartad mondani, hogy a jelen a jövő múltja, mert bár az is igaz, hogy a jelen a múlt jövője, de az ebben az esetben nem tűnik relevánsnak. Félretéve a szófacsargatást, én azért írtam ezt, mert - amint azt mi itt Mo-n mindennap tapasztalhatjuk - még a múlt megitélése is nagyon heterogén, a jelen kor eseményeinek megítélése még sokkal szubjektívebb. Nem így látod?

kaleidoscope · http://kaleidoscope.blog.hu 2011.09.19. 22:43:03

@thotferi: kiegészíteném a kérdéseidet még néhány, szerintem legalább ilyen fontos kérdéssel:
Mit tesz az emberiség (azon belül az egyház) erkölcsi megújulásáért?
El jut-e minden Isten-kereső emberhez?

thotferi 2011.09.19. 23:40:06

@kaleidoscope:
Ki lehet egészíteni sok mindennel, akár ezzel is.
Szerintem azonban,addig nincs és nem lesz erkölcsi megújulás sem, ameddig ez az oligarchia uralja a földet!

csaba carmarthen 2011.09.22. 17:42:10

"Drága gyermekek! Ma arra hívlak benneteket, hogy imádkozzatok és böjtöljetek a szándékaimra, mert a sátán szeretné megsemmisíteni tervemet. Itt kezdtem el, ezzel a plébániával és meghívtam az egész világot.

Sokan válaszoltak, de óriási azok száma, akik nem akarják meghallani, sem elfogadni hívásomat.

Ezért ti, akik IGENT mondtatok, legyetek erősek és elszántak.

Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra."

www.medjugorjeportal.hu/Home/2011augusztus25

Sátántipró Szeplőtelen Szent Szűzanya, Magyarok Nagyasszonya, Világ Királynője!
Nevednek erejével zúzd össze a Sátánt, minden csatlósával és eszközével együtt.
Belőlünk pedig nevelj szenteket a kegyelem által.
Győzd le bennünk a világ szellemét és győzd meg általunk a világot,
hogy minél előbb eljöjjön Jézus Szíve országa a Te Szeplőtelen Szíved által,
Akié vagyunk egészen! Ámen.

oratio.hu/r-nemzet03.php

mek.oszk.hu/03600/03635/03635.rtf

peppe80 (törölt) 2011.09.22. 23:34:34

@thotferi: (Egy súlyosan vízfejű) bagoly mondja verébnek.

csokipaci 2011.09.24. 21:44:21

@thotferi:
:-) hát ja.

kezdve ott, hogy a Sátántipró az nem Szűzanya, hanem Jézus, a győzelem nem Szűzanya, hanem Jézus nevének erejével történik, egyedül Jézusnak volt szeplőtelen szíve (épp ezért kellet konkrétan Neki eljönnie e világba), eföldről elköltözöttek nincsenek kommunikációs kapcsolatban a földiekkel a Biblia szerint és még sorolhatnám, hány sebtől vérzik ez a hamis blabla...

thotferi 2011.09.24. 23:54:56

@csokipaci:
A fő probléma az, hogy az ilyen szövegek azt a célt szolgálják, hogy elaltassák a hívek tevőleges ellenállását a Sátánnal és szabadkőműves, hatalommegalomániás szolgáival szemben. Így az általam sarkalatosnak tartott, öt pontban felsorolt feladatból egy sem valósul meg. Csak megy az ájtatoskodás, a kábítás a kiválasztottak meg röhögnek a pofánkba.

vigyory 2011.10.20. 16:24:25

Hm... én azért kiváncsi lennék, hogy hogyan hatott a világifjúsági találkozó a madridi lakosságra, és hogy akik résztvettek, ma vagy egy kicsit később (mondjuk fél év múlva) mit mondanának, mit jelentett számukra ez a találkozó vagy mi maradt meg bennük? -az életveszélyek sztoriját leszámítva-
süti beállítások módosítása