Egy nemzet, két nép és három nem. Ez lehetne a posztmodern Magyarország legrövidebb leírása. Egy nemzet? Az Alaptörvény egységes nemzetből indul ki. Íme, a sokat vitatott nemzeti hitvallás:  „MI, A MAGYAR NEMZET TAGJAI, az új évezred kezdetén, felelősséggel minden magyarért, kinyilvánítjuk az alábbiakat: Büszkék vagyunk arra, hogy Szent István királyunk ezer évvel ezelőtt szilárd alapokra helyezte a magyar államot, és hazánkat a keresztény Európa részévé tette.”Bár az állítás egyszerű ténynek tűnik, szinte naponta hol egyik-hol másik szavát cáfoljuk, legalábbis egyesek. A mindennapi gyakorlatban a nemzet részei osztódással szaporodnak, amint azt a hazai baloldal esetében láthattuk és látjuk. E sokszínűség dacára talán csak egy pontban áll fenn közmegegyezés, hogy a Kárpát-medencében két nép él: a panelek népe, meg a többiek. Van, aki persze lázadozik a bináris világkép ellen, aki szeretne egyfajta harmadik rend lenni. Igaz, gyorsan lehazaárulózzák mindkét oldalon.  Abban azért sokáig egyetértés uralkodott, hogy az emberiség, ahogy már a Biblia is tanította, kétnemű, hisz Isten az embert férfinak és nőnek teremtette.  Az idei Eurovisio-n azonban a nép, az Isten adta nép, a harmadik nemre szavazott, egy bizonyos Conchita Wurst személyében. A hölgy-úr amúgy Tom Neuwirth néven született és tán hallgat is még erre a névre, ha az utcán valaki leszólítja.

DAS IST WURST

Állítólag a kolbász „családi névhez” úgy jutott, hogy neki „tök mindegy” – mi is? No, minden, kivéve ingatag identitása. „A tök mindegy” német megfelelője ugyanis a „Das ist mir doch alles Wurst”. Szóval Tom-Conchita saját önreklámja szerint egy tökfilkó, igaz csak 2011 óta, amikor is felvette ezt a művésznevet. A nyugati sajtóban azóta Tom she, Sie, elle… lett, holott, aki se nem férfi, se nem nő, az semlegesen „Es”, „it”, magyarul izé, mivel őseink elmulasztották bevezetni a magyar nyelvben a nyelvtani nemet, és csak biológiai nemeket ismerünk. E sajnálatos hiányosság, elmaradottságunk újabb jele, hogy mifelénk mindegy, hogy valaki Conchita, vagy Tom, az illető egyszerűen egy személy. Ember. 

Neki teljesen mindegy. S neked is?

Szóval a 26 éves sztár a Főnix dalával befutott. A reakciók azonban menetrendszerűen a klasszikus hideg-meleg, fekete-fehér, igen-nem játékszabályok szerint láttak napvilágot. Ki lelkesen magyarázza, hogy a hidzsra Conchita egyfajta szabadságharcos, aki a toleranciáért harcol, míg az ellentábor szabadkőműves összeesküvést emleget az európai civilizáció ellen.

Szerintem azonban a harmadik nem prominens képviselője csupán ügyes marketingstratéga: extravagáns külsejével elhúzott a konkurencia mellet. Hisz nem elég énekelni, fel kell kerülni a címlapokra, és a trükk működik. Persze ez rajtunk múlik. Ha az énekesek a színfalak mögött énekelnének, akkor a szakáll nem jelentene előnyt. De a színfalak mögött csak az üzleti stratégia születik, a mechanizmusok így rejtve maradnak. Vagy mégsem? Mert nekünk nem mindegy, se nem tök, se nem kolbász.