Jezsuiták

PÁRBESZÉDBEN

Címkék

Szeressem a másikét is

2016.01.25. 16:24 Mustó Péter

kulonbseg.pngIstent nem bírom máshogy elképzelni, mint nyitottan. Éppen Jézuson és az ő szavain keresztül ismerem meg Istennek ezt a létét, hogy esőt és napsütést ad jónak, rossznak, hívőnek és hitetlennek egyaránt (vö. Mt 5,45). Jézus a vallásos emberek szeme elé tükröt tart: „Nézzétek az Isten nem olyan, mint ahogy ti azt szűken látjátok! ” A szűk látás és az egymástól való félelem miatt tartunk egymástól, görcsösen ragaszkodunk saját hitünkhöz, a mások hitét pedig megvetjük vagy elítéljük. Azt tapasztaltam, hogy a félelem vakká tesz, mert a félelem és az ítélkezés is önmagunkba zár minket. Nem tudjuk észrevenni a másikban a jót, ha félek tőle.

Fiatalkoromban sok évig egy németországi menekülttáborban éltünk, ugyanis kimenekültünk 45-ben Magyarországról. A barakktáborban a kápolna-részen egyedül voltam, míg a másik oldalon a református tiszteletes úr tartotta az istentiszteletet. A falon minden szó áthallatszott: azt éreztem, hogy bűn-e az, hogy én református istentiszteleten veszek részt? Annyira megdöbbentett ez a kép magamról, hogy bűnnek kellene tartanom azt, hogy csak hallom a fülemmel a református istentiszteletet, hogy utána azt kérdeztem: A rokonaim közül külön mennyországba megy az egyik, meg a másik?

Ezeket a félelmeket – egymástól – annyira rossznak tartom, mintha Isten arra adott volna nekem megbízatást, hogy mondjam: „Nem, így nem szabad! ” Nem az által erősödik meg a hitem, hogy leértékelem a másikat. Lehetnek szokásaim vagy szertartásaim, amit helyesnek és jónak tartok, amiről azt mondom, hogy igen ez az enyém, de milyen jogon mondjuk egymásnak, hogy te rossz formában tiszteled Istent.

Istent a mi magunk nyelvén tiszteljük, ahogy mi azt ki tudjuk fejezni. Istennek a mi tiszteletünk a fontos, nem pedig az, hogy milyen szavakat használunk. Szüleim nem tanítottak engem sohase bezártságra, és mégis kialakult, halljuk valahonnan ezeket az előítéleteket. Mindnyájunk számára egy hosszú út még, míg megtanuljuk azt a lelki érettséget, hogy szeressem az enyéimet – és abban éljek –, és szeressem a másikét is. Jézus éppen a hívő emberekkel szemben, éppen azokkal, akik betartották a vallási szabályokat, azokkal szemben volt kritikus, hogy vigyázzatok, az nem minden, hogy betartod a szabályokat, hanem Isten több, mindennél több. Igenis, a sajátomnak meg kell tudnom mondani azt, amit nem tartok helyesnek, hogy jó irányba fejlődjünk. A másikét pedig meg kell tanulnom szeretni, mert magától nem mindig szeretjük meg a másikét, mert a másiké idegen.

Amit szeretek, amiről meg vagyok győződve, abban lubickolok, mint a meleg vízben. Ami pedig idegen, az hideg víz számomra, ahhoz hozzá kell szokni, azt meg kell szeretni. A háborúk onnan jönnek, hogy féltjük a magunkét, vagy rá akarjuk erőszakolni a magunkét másokra, a másikét nem tudjuk tiszteletben tartani. Ez nem egy fals tolerancia, hogy minden mindegy, nem erről van szó, hanem arról, hogy tiszteletben együtt tudok élni olyan emberekkel, a barátaim lehetnek olyan emberek, akik sok dologban másképp gondolkodnak. Ez a közeledés csak akkor tudott megszületni a keresztény felekezetek között, amikor beszélni tudtunk egymással. Az egyik katolikus, a másik református és tiszteletben tudják tartani a másiknak a vallását és a hitét. Ismerek családokat, akik egyik vasárnap a református templomba mennek, a másik vasárnap pedig a katolikus templomba.

Nekünk, európaiaknak és keresztényeknek nem lenne szabad kinyitnunk a szánkat, amikor mások borzalmairól beszélünk, hanem azt kell mondanunk: „Mea culpa! Mi sem voltunk jobbak.” Hátha egy kicsivel már többet tanultunk, de van még tanulnivalónk, hogy együtt tudjunk élni egymással! Nem tudom azt mondani, hogyha nekem igazam van, akkor jogom van a másikat leigázni. Gyerekkorom óta ez ellen tiltakoztam kicsiben és nagyban. Nehéz azt mondani ilyenkor: „mindezt Isten látja és tudja, és nem tudom, hogy miért, de ebből akar Isten valami jót kihozni.” Ez az én hitem. Én valamikor eldöntöttem, hogy abban az Istenben hiszek, aki mindezt átlátja és valamit csinál belőle. Volt idő, hogy nagyon kételkedtem benne, azt gondoltam, hogy Isten tényleg gonosz és rosszindulatú, hogy mindezt megengedi vagy csinálja. Igazán a hitem mellett felnőttként döntöttem: ifjúsági lelkészként alakult ki bennem, hogy minden kétely és minden fájdalom ellenére abból indulok ki, hogy létrejött ez a világ, abban jó szándék van, nem pedig rossz. Csak annyit tudok, hogy az én feladatom benne az, hogy ezt a reménységet ápoljam magamban és magam körül is, már amennyire képes vagyok rá.

                  A bejegyzés ennek az adásnak egy részlete.

75 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://jezsuita.blog.hu/api/trackback/id/tr318312102

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Aisha Alaenun 2016.01.25. 21:25:19

"kimenekültünk 45-ben Magyarországról"...
Hazádnak rendületlenül légy hìve ó magyar...
Kinek drágább rongy élete mint a haza becsülete...

Az vajon kihez is imádkozik?...biztos, hogy nem a magyarok Istenéhez.

türkiz 2016.01.25. 22:52:05

@Aisha Alaenun:
Hiszem, hogy Te 10 évesen védted és oltalmaztad ezt a hazát, különben nem kérnéd számon ugyanezt máson. Amiként ha a rongy életedet is odaadtad a hazád becsületéért, akkor az imént feltehetően csak a túlvilágról szóltál át hozzánk... Ez milyen izgalmas; esküszöm, nem tudtam, hogy létezik virtuális kapcsolat a két tér között! Milyen a Paradicsom? Megosztod? És azt is, ha lehet kérni, mimódon sikerült eljutnod a tökéletességig?

Kajla 2016.01.26. 06:51:04

Köszönet a posztért. "minden kétely és minden fájdalom ellenére abból indulok ki, hogy létrejött ez a világ, abban jó szándék van, nem pedig rossz. Csak annyit tudok, hogy az én feladatom benne az, hogy ezt a reménységet ápoljam magamban és magam körül is, már amennyire képes vagyok rá."

Egy kedves Reményik vers jutott eszembe erről:

Valami furcsa összehangolódás,
Valami ritka rend –
Széthúzó erők erős egyensúlya,
Mély belső bizonyosság idebent –
Bizonyosság arról, hogy élni jó,
Szenvedni elkerülhetetlen,
Szeretni tisztán: megistenülés,
Meghalni szép –
S a Kifejezést meglelni mindezekhez,
Megtalálni a felséges Igét:
Az Igét mindezekhez:
A Béke ez.
Orkán ordíthat aztán odakünt,
Robbanhat ezer bomba: kárbament,
De kárt nem okozott.
Bent:
Csend.
A Béke itt kezdődik.
Bent:
Csend.
Isten hozott.

Aisha Alaenun 2016.01.26. 06:54:42

Megint a ló másik fele. Szándékot látok benne mert erőltetik nagyon. A magyar nép és az európaiak büszkék lehetnek, ahogyan a hazaárulókkal viselkedtek! Kiváltképp a magyarok.
A hazaárulók pedig naponta bizonyítják, hogy nem érdemlik meg amit mások verítékeiből kaptak.
Eddig a Charlie Hebdo volt a jezsuiták egyik etalonja most szerintük a magyarok és az európaiak szégyelljék magukat.
Szégyellje magát a szerző!

Kajla 2016.01.26. 07:38:12

@Aisha Alaenun: Nem kellene senkit sem megítélni sem a kint maradásért, sem az itthon maradásért, önmagában ez nem erkölcsi kérdés, egyik sem érdem. Döntés kérdése, amiben sok mindent mérlegelni kell, ha nagy szavakat akarunk, akkor lehet követni a nagyobb jót, hogy hol tehetünk többet (a családér, a környezetér, a nemzetér) és mind a két döntésben dominálhat az önzés is. Találkoztam számos derék disszidenssel és itthon maradóval, hasonlóéképpen számos csirkefogóval is. (Csak annyi személyeset, hogy összesen csaknem 5 évet éltem az USA-ban a kilencvenes években, akkoriban kellett gondolkodnom ezen. Mint látszik nem sikerült fekete-fehér válaszra jutnom, magam egyébként hazajöttem.)

türkiz 2016.01.26. 10:32:58

@Aisha Alaenun: Ugye, nem léptem túl semmin? Ha viccesen is, de szerettem volna valamiképp megsúgni neked, hogy Péter atya nem rossz ember... Bizonyára oka van a bosszúságodnak, a fájdalmadnak, nem kétséges, hogy a tapasztalataid mondatják veled, amit ilyen erősen képviselsz... Ugyanakkor olykor nem árt megállni, elgondolkodni, mielőtt megint belenyúlunk ugyanabba a kalapba, hisz nem jó megbántani olyanokat, akik nem ezt érdemlik... (én már csak tudom ;-) )

Azt hittem, nincsenek kérdéseim, és rájöttem, több is annál, mint ami elférne a kezemben...
Gyanítom, bennünk, egy már újabb generációban nem merülne fel a kétely: bűn-e meghallgatni egy református istentiszteletet... ahogy ismerek olyan református lelkészt, aki elég nagy rendszerességgel látogatja szentmiséinket, beülve a hátsó padok egyikébe... Bennem a kérdés sokkal bennebbről és hangosabban szól! Vajon nem ugyanolyan "szűk látómezőből" nézünk egymásra? Egyén az egyénre? Nem ugyanúgy és játszi könnyedséggel értékeljük le egymást, szajkózzuk a magunk igazát, akár olykor mások mondatait is tartva magunk elé bizonyságul? ... Egész életünk során ismereteket, tapasztalatokat, tudást méricskélünk, eszeveszett módon pakolgatjuk egymáshoz, mintha így próbálnánk meglelni a helyünket különböző, különféle relációkban... miközben az egésznek szinte semmi jelentősége. Hinni szeretném magam is, hogy valóságosan csak Isten "nyitottságában" létezünk: az egyetlen tekintetben, ami nem téved el és nem téveszt meg... (...)
Hálás vagyok az írásért, még inkább a riportért! (Ez az egyetlen név, ami visszahozhatott ide!)

@Kajla:
"minden kétely és fájdalom ellenére" - azt merem hinni, minden itt kezdődik... Köszönet a versért is; nem ismertem.

Kitalátor (másként) gondolkodó · http://kitalator.blog.hu 2016.01.26. 12:10:52

@Aisha Alaenun: "A magyar nép és az európaiak büszkék lehetnek, ahogyan a hazaárulókkal viselkedtek! Kiváltképp a magyarok." Ezzel arra céloztál, hogy a keresztény morál csimborasszójaként a hazaáruló kommunista "muszkavezető" proletárdiktátorok nemcsak hogy büntetlenül megúszták a rendszerváltást, de politikai hatalmukat, nyilvános és titkos(szolgálati) hálóikat (amelyeket oly gyakran szilárdított a promiszkuitásból adódó szerteágazó lyuksógorság) felhasználva már a rendszerváltás előtt elkezdték a "privatizációt", különösebb ellenszolgáltatás nélkül megszerezték a nemzeti vagyont és meg is tarthatják, örökül is hagyhatják?
(Hogy a már jelképesen is fejetlen Kádár Jánosnak díszsírhelye és kultusza, rajongói klubja lehet Magyarországon (és még soha senki nem tett a sírjára egy tányér húsos derelyét)? Hogy Gyurcsány Ferenc (stb.) itthon lehet és szabadlábon azután a december öt után?)

Szerintem nem az a hazaáruló, aki üldözések elől vagy a jobb megélhetés reményében lelkesedve, de fájó szívvel elköltözik más országba, hanem az, aki idegen hatalmaknak kiszolgáltatja honfitársait, aki bár itthon él, de lenézi, gyűlöli a nemzetet, és "magyarozik" (ami náluk egyenlő a leszarozással) nagy nyilvánosság előtt.

Aisha Alaenun 2016.01.26. 15:38:54

Hazaáruló: aki elhagyja a hazáját. Nem kell hozzá baj sem. Aki bajban az a gyáva hazaáruló.

Ahova születtél oda tartozol. Őseid vérüket, verítéküket adták a földért. Elmenekülhetsz. Sehol sem lesz másik hazád.

Ezek ősi, egyszerű és megváltoztathatatlan fogalmak.

Szíriában polgárháború van. Szíria legnagyobb területén béke honol. Lehet a békés országrészbe menni és tenni a hazájukért.

Felőlem jöhet Magyarországra is.
Papírokkal, békés szándékkal.
Azzal a szándékkal, hogy meghúzza magát és visszamegy a saját hazájába. Itt pedig teljes erejével azon legyen, hogy vissza tudjon térni.

Megint egy hazaárulókat babusgató írás és uszítás a magyarok ellen akik mindent megadtak nekik, hogy ne váljanak hazaárulókká.

Kitalátor (másként) gondolkodó · http://kitalator.blog.hu 2016.01.26. 16:55:50

Hazaáruló volt Rákóczi Ferenc, Kossuth Lajos, sőt a fiatal Ady Endre is, meg Türr István is? Meg Kőrösi Csoma Sándor, Szentgyörgyi Albert és az összes Nobel-díjasunk, és a misszionáriusaink is? Meg az Amerikába kitántorgott másfélmillió emberünk is?
Hogy az aradi vértanúkról ne is beszéljünk, se Egán Ede apjáról, Edwardról...

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2016.01.26. 22:01:10

Mustó Péter for president; aki ismeri vagy olvasott már tőle bármit az tudja miről beszélek ;) amúgy meg csak egyszerűen örülök ennek a bejegyzésnek, és trollokat pedig ezután se etessünk.

matthaios · http://www.matthaios.hu 2016.01.27. 09:02:15

Bennem azért merülnek fel kérdések már magával a címmel kapcsolatban is: „Szeressem a másikét is”.

Szerintem nem a másikét, a másik hitét kell szeretni, hanem a másikat. Ez nagy különbség. A másik hite lehet téves, miért kellene a tévedést szeretnem? A másikat viszont szeretnem kell és szerintem ez jóval nehezebb mint a hitét szeretni.

Aisha Alaenun 2016.01.27. 10:25:19

@Kitalátor (másként) gondolkodó: Szentgyörgyi Albert igen hazaáruló. A többiek nem hagyták el a hazájukat.
Pl. Puskás öcsi is hazaáruló...mikor baj volt elfutott majd visszakullogott abba a jóba amit azok építettek verítékkel ameddig ő "menekült". Az aradi vértanúk többsége nem magyar. Egy jó ügyért külföldiként áldozták fel az életüket.
Nagyon ritka ez a magyar történelemben.

A téma terelése helyett: a jezsuiták szerint nekünk kellene az iszlám vallással szemben toleránsnak lenni mert mi gonoszak vagyunk. 1: Ez nem az iszlámról szól.
2: Az iszlám nem vallás hanem egy államtìpus, kisebb mértékben vehetjük vallásnak is.
Alap dolgok.

türkiz 2016.01.27. 11:19:18

@matthaios: Szerintem nem a másikét, a másik hitét kell szeretni, hanem a másikat.

Ez így is van, nem látom úgy, hogy ezt kétségbe vonta volna a teljes beszélgetés, vagy akár a cím. Mások vallását, hitét illetően nem szeretetről, de tiszteletről szól szinte egy teljes bekezdés(...)

Ugyanakkor igaz, hogy elhangzik egy ilyen mondat: "Szeressem a másikét is" - Mi olyan van a másiknak is, ami nekem is?
Ugyanarról a személyről készülhet több felvétel. Előfordulhat, hogy akiről azt hittem, jól ismerem, akiről őrizgettem is egy kapott képet, arról váratlanul a kezembe kerül egy másik fotó, egy másik kézből. A felvétel egészen más nézetből mutatja őt, egy egészen más szituációban, annyira idegen, hogy legszívesebben rávágnám "nem ismerem", le akarom tagadni, el akarom utasítani, ahogy ha nagyon bizonygatják is nekem, hogy ő az, még az is megeshet, hogy darabokra tépem, hogy aztán bemutassam az igaz képet, a magamét, zsebből...
Holott rá is nézhetnék arra az idegen képre, nézhetném egészen addig, amíg már nem én nézem (...)

Kitalátor (másként) gondolkodó · http://kitalator.blog.hu 2016.01.27. 11:34:21

@Aisha Alaenun: De igen. Ki átmenetileg, de évekre (Ady, Türr), ki haláláig (Kossuth, Rákóczi, a "másfélmillió" többsége).
Az aradi vértanúk között meg többen nem is a Magyar Királyság területén születtek, és Edward Egan is Írországból költözött Vas megyébe, ahol Ede is született. Tehát szerinted elárulták a hazájukat. Van, aki külföldön is magyar maradt, pl. Lord (of Hampstead) Balogh Tamás, öregkorára sem felejtve el anyanyelvét, és van, aki négy év külföldi munka után már törte a magyart (pl. Frenreisz Károly). Utóbbiakat ugyanazon a naon hallottam a rádióban.
Értelmezésed szerint Szent II. János Pál pápa hazaáruló volt, ellentétben a békepapokkal és a besúgókkal...
Maga az iszlám szó belenyugvást, megnyugvást jelent. Magával a vallással túl sok gond nincs, a legősibb keresztény közösségek többnyire pontosan iszlám államokban maradtak fenn, ott ahol az európai "hittérítő" gyarmatosítók nem rabolták és gyilkolták szét őket. Bár az etiópok azt is túlélték.
Amit te iszlámnak hiszel azt hozzáértők iszlamistának nevezik. A jobb érzésű muszlimok, felekezetüktől függetlenül (mert bizony ők is rendesen széthasadoztak) elítélik ezeket a Koránt nem ismerő, sem embert sem Istent nem tisztelő, valójában sátánista gyilkos hordákat, amelyek Izrael állam területén kívül mindenütt rettegésbe képesek taszítani az embereket. Még annyira sem tekinthetők muszlimnak, mint a jehovatanúi és a mormonok kereszténynek, viszont szervezőik-agymosóik felhasználhatják a muszlim infrastruktúrát szociopata és (muszlim szempontból) eretnek nézeteik terjesztésére és a nyugati világ által kitermelt felesleges fiatalok tömeg- és öngyilkossá programozására. A törvényesen létező államok közül tudomásom szerint csak két leghűségesebb szövetségesünk, Szaúd-Arábia és a NATO-ban is tag, EU-s jelölt Törökország támogatja őket segélyekkel és orgazdasággal.

Kitalátor (másként) gondolkodó · http://kitalator.blog.hu 2016.01.27. 11:50:37

Mondjuk elég hülye a cím, nekem az egyik régi barátom felesége ugrott be róla először...

matthaios · http://www.matthaios.hu 2016.01.27. 12:27:16

@türkiz:

Bocs, de maga a cím mondja, hogy a másikét szeressem. A tisztelet is elsősorban az Istent kereső embernek szól, de nem feltétlenül a hitének. A hitet akkor illeti meg a tisztelet, ha ez az igaz hit, illetve amiatt, amit ez az igaz hitből tartalmaz. Ez alapozza meg a különböző keresztény közösségekkel való kapcsolatokat, hiszen hitünk ortodox testvéreink hitével nagyon nagy részben egyezik, és protestáns testvéreink hitének is Jézus Krisztus az alapja. De azt azért nem lehet mondani, hogy azonos a hitünk.

Ha persze nincs igaz hit, akkor minden hitet egyformán kellene tisztelni. Ami viszont közel áll ahhoz, hogy egyiket se. (Ne érts félre, nem azt mondom, hogy szerinted nincs igaz hit!) Az az ember viszont, aki valamilyen módon keresi az Istent, tiszteletet érdemel és ezt a keresését külső erőszakkal nem lehet elnyomni.

Aisha Alaenun 2016.01.27. 12:30:54

@Kitalátor (másként) gondolkodó: Nagyon pontosan és precízen meghatároztam a hazaáruló fogalmát. Ön témát terel.
Példái rosszak és rosszindulatúak. Az Ön példájában egy külföldön nyaraló magyar család is hazaáruló.
A téma: a jezsuiták szerint a magyaroknak tisztelnie kellene sz iszlám vallást mert nem ezt teszik.

Kitalátor (másként) gondolkodó · http://kitalator.blog.hu 2016.01.27. 13:08:10

@Aisha Alaenun:
- Nem, téves definíció. A példákat meg kellene érteni, és utána kellene nézni, ki honnan menekült, vagy ki hová ment a jobb megélhetés érdekében, és hazatérhetett vagy sem. A hazaáruló teljesen mást jelent. A Google a barátunk, a Wikipédia a barátnőnk. Olvasni is kellene, nemcsak írni - hülyeségeket.
- Ezt nem találtam a topicban sehol. Lehet, hogy azért, mert abban csak református van? Nem mellesleg valóban, szerintem is tisztelni kellene, ami nem jelenti az iszlám tanainak az elfogadását, az áttérést. A buddhizmust is tisztelni kellene, sőt az ateizmust, mint vallást is. Tehát nem az a téma. Nem kellene hazudni.
Ezekhez képest lényegtelen, hogy az internet olyan mint állítólag a mennyország: általános a tegeződés. Persze a mennyországból is kizárhatja magát erőszakkal bárki, és magázódhat sértett vénlányként az interneten is, sok ész nem kell hozzá. A fogalmak pontos használatához annál több kellene...

Aisha Alaenun 2016.01.27. 13:16:38

Már az sértő a magyar népre nézve, hogy a jezsuiták és Ön is azt állítja, hogy nem tiszteli az iszlámot mint vallást.
Először is bocsánatot kell kérni.

Kitalátor (másként) gondolkodó · http://kitalator.blog.hu 2016.01.27. 13:18:36

@matthaios: Lásd fentebb! A tisztelet és a követés nem ugyanaz. Csak az tudja a mások hitét tisztelni, aki már megküzdött a saját hitéért és meg is akarja tartani. A prédikátorról prédikátorra, eszméről eszmére tévelygő örökös útkeresők valójában senkinek a hitét nem tisztelik.

Kitalátor (másként) gondolkodó · http://kitalator.blog.hu 2016.01.27. 13:24:29

@Aisha Alaenun: Már bocsánat, de ez már súlyos zavar. Nem csak azért, mert "a helyesírási hiba gondolkodási hiba". A legundorítóbb "kenderszívástól elhülyült" liberálisok szoktak beleérteni csak így olyan állításokat más kijelentéseibe, amelyek azokban implicite sincsenek benne.

Aisha Alaenun 2016.01.27. 13:32:17

Nem vitatkozom Önnel. Nekem ez a cikk nyíltan és egyértelműen arról szól, hogy a jezsuiták aktuál politikai divat témában kijelentik, hogy a magyarok nem tisztelik az iszlámot mint vallást. Pontosan azt az Ön által elhülyült liberális eszmének nevezett értékrendet képviseli ez az írás amelyik szándékosan vallási síkra tereli a hazaárulást.
Nincsenek szövegértelmezési gondjaim tisztán értem Önt is, hogy inkább terel mikor egyértelmű dolgokról homlokegyenes en mást mod valaki. Joga van hozzá.
Nekem is ahhoz, hogy egy parttalan vitába ne szálljak bele.

matthaios · http://www.matthaios.hu 2016.01.27. 14:08:03

Nem tartozik szorosan a témához, de azért mégis van kapcsolat. Miért nem rajzolok karikatúrákat Mohamed prófétáról, a Koránról, azonkívül, hogy ez életveszélyes lehet? Nem azért, mert Mohamedet prófétának vagy a Koránt olyan szent könyvnek tartanám, amely a keresztény erkölcs szempontjából kifogástalan tanítást ad. Mohamed nem volt próféta és az iszlám nem az igaz vallás. Azokat az embereket viszont, akik ilyen módon vélik (tévesen) megtalálni Istent, tisztelem. Ezt nem értik meg a Charlie Hebdo-nál.

De azért nem kellene katolikus templomban, istentiszteleten szúrákat olvasni a Koránból, ahogyan ezt állítólag megteszik egyes helyeken, hogy ezzel is kimutassák szolidaritásukat stb. Ugyanúgy nem lehet kereszténynek ezeket a vallási szimbólumokat vallásos módon tisztelni, amint ez néha előfordulhat vallásközi találkozókon. Hiszen keresztény őseink nem égettek tömjént a császár szobra előtt.

2016.01.27. 14:08:08

" Az aradi vértanúk többsége nem magyar. "
Hát ez nagyon durva állítás. Rémes.

Kitalátor (másként) gondolkodó · http://kitalator.blog.hu 2016.01.27. 14:22:02

Teljesen hülyének érzem magam: nem találom sem az aktuálpolitikát, sem az iszlámot, sem "a magyarokat" a cikkben. A hazaáruló sem az nekem, bár Kossuth és Görgey viszonylatában annyira azért nem egyértelmű, hogy ki a hazafi és ki a hazaáruló, és Kossuthról sok rosszat el lehet mondani, de nem lett hazaáruló. Szerintem. Ellentétben pl. Kádár Jánossal, aki viszont csak egy tál húsos derelyére ugrott ki külföldre.

Segítsetek!

2016.01.27. 14:42:12

troll, troll, troll

Kitalátor (másként) gondolkodó · http://kitalator.blog.hu 2016.01.27. 14:45:33

@Pandit:
5. Poelt von Poeltenberg Ernő+, aki Bécsben, Ausztriában született, harmincöt éves, katolikus vallású, nős, három gyermek apja, legutóbb kapitány és századparancsnok a 4. Sándor orosz nagyherceg huszárezredben;
6. Nagysándor József, aki Nagyváradon, Bihar megyében, Magyarországon született, negyvenöt éves, katolikus vallású, nőtlen, kapitány és századparancsnok az 5. huszárezredben, 1847 óta nyugállományban;
7. Knezić Károly, aki Veliki Grđevacon, a varasdszentgyörgyi határőrezred területén született, negyvenegy éves, katolikus vallású, nős, két gyermek apja, legutóbb százados a 34. Porosz herceg sorgyalogezredben;
8. Gróf Leiningen-Westerburg Károly+, aki Ilbenstadtban, Hessen nagyhercegségben született, harmincéves, lutheránus vallású, nős, legutóbb százados a 31. gróf Leiningen+ sorgyalogezredben
10. Damjanich János, aki Stazán, a 2. báni határőrezred területén született, negyvenöt éves, görög nem egyesült vallású, nős, gyermektelen, legutóbb százados és egy gránátosszázad parancsnoka a 61. Rukawina sorgyalogezredben;
De azért valljuk be, hogy Aulich Lajos, Láhner György, Schweidel József, és a "másodrendű" Ormai Norbert (Norbert Auffenberg) honvédezredes (Dobřany, 1813. augusztus 22.) és Ludwig Hauk sem azok a kimondott turáni szittya ősmagyar honfoglaló nevű emberek voltak.
De azért a magyar szabadságért haltak meg.
A "legnagyobb magyar" meg felnőttkorában tanult meg csak magyarul, "a magyarok Mózese" apai ágon tót (a szlovák akkor még ki sem volt találva) felmenőkkel bírt, zászlótartója, Bacsinszky Mihály meg ruszin volt. Bem apót és a tábornoki kar többi tagját ne is említsük, itt egy jó összefoglaló címe: honunk.blog.hu/2011/01/15/a_szabadsagharc_honvedtabornokai_1848_1850

IILiliII 2016.01.27. 17:21:56

Jaj, de hiányzott már...

"Volt idő, hogy nagyon kételkedtem benne, azt gondoltam, hogy Isten tényleg gonosz és rosszindulatú, hogy mindezt megengedi vagy csinálja."
Köszönet az ilyen mondatokért...

Kajla 2016.01.27. 21:56:28

@Felicitasz: Úgy látom igazad lett ....

Kitalátor (másként) gondolkodó · http://kitalator.blog.hu 2016.01.28. 09:00:21

@matthaios: ... meg nem kellene hindu istenségek kultuszát követve megváltó gyógyteákat inni, nem kellene jósokhoz, halottlátókhoz fordulni, nem kellene horoszkópokat nézegetni, nem kellene homeopátiás gyógyszerként szőlőcukrot és vizet fogyasztani, nem kellene "természetgyógyász"-nak becézett vajákosokhoz járni, nem kellene önmegváltásként reiki-, taj-chi és jógagyakorlatokat végezni, nem kellene különböző hálózati marketingszekták által forgalmazott, a vallásos hit erejével ható kemikáliákat vásárolni, nem kellene áldás/átokhozó láncleveleket továbbítgatni, nem kellene szélhámos gurukhoz élő adásban áldásért/átokért betelefonálni, nem kellene gyógyulásért, sikerért stb. emeltdíjas sms-eket küldeni, nem kellene "méregteleníteni", pláne végbelet mosatni, nem kellene okkult metafizikai "felsőfokú" képzésekre járni, nem kellene "gyógyító" ingákat, mágneseket használni (bizony, még műanyagból készült "mágneses réz" karkötőket és térdvédőket sem, nem kellene Pí-vizet (korábban Gyurcsók által megáldott vizet) inni, stb. stb.
Az emberek többsége megsértődik, amikor valaki rávilágít arra, hogy az bálványimádás amit tesz.

matthaios · http://www.matthaios.hu 2016.01.28. 10:06:23

Jó az, hogy Mustó Péter atya megtalálta lelki békéjét, egyensúlyát. Bizonyára nem volt könnyű ez az ötvenes, hatvanas, hetvenes években a válságtól sújtott Egyházban, jezsuita rendben (persze ma sem olyan könnyű ez). De felismerte azt, ami persze keresztény alapelv. Isten nem oka a bűnnek, a szenvedésnek, de megengedi ezt. Azért, mert ebből egy még nagyobb jó származik. Ezt persze nem mindig látjuk és bizony nem könnyű ezt az elvet gyakorlattá váltani, amikor az embernek a saját életére, a környezetére vagy akár a megtapasztalt világra kell alkalmaznia. Azért a kinyilatkoztatás erős támpontokat ad, például: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen” (Jn 3, 16). Jézus Krisztus tanítása, élete, a megtestesülés, a megváltás tanúsítja azt, hogy hibás az a gondolat, hogy „Isten tényleg gonosz és rosszindulatú, hogy mindezt megengedi vagy csinálja”. Egyébként itt megengedésről van szó, a „csinálja” már nem pontos kifejezés. De ebbe most itt nem menjünk bele, csak annyit, hogy Isten „csinálja” a mi üdvösségünket, de a mindenható Istennek nincs akkora hatalma, hogy így „csinálja” valakinek a kárhozatát.

türkiz 2016.01.28. 12:05:23

@matthaios:
felismerte azt, ami persze keresztény alapelv

No, akkor szeretnék veled megosztani egy saját élményt!
Lelkigyakorlat! Aki előad egy nagyon szép, kedves, törékeny, fiatal hölgy, a mindennapokban már elsőre megnyerne, már önmagában a habitusa rokonszenves a számomra, s mégis ahogy ott ülök és hallgatom, el kezdek feszengeni, majd egyre jobban, végül pedig már alig tartható feszültséget jelent a számomra. Kétségbeesetten bámulok kifelé az ablakon, mi nincs rendben, egyre elviselhetetlenebb valami, miközben nézem a többieket, akik nagy szemekkel, odaadottan belesimulnak a hallottakba... Te Jóég, mi van itt, és az előadással párhuzamosan olyat teszek, amit meg kell állapítanom, még soha nem tettem: fohászkodom, könyörgöm az Istenhez, érjen már véget, hagyja már abba, annyira kínos lenne, ha felállnék, hogy kimenjek... Nevetséges, de szinte beleizzadtam, hogy kibírjam a végéig... Na, ez jól indul, állapítottam meg a végén, lehet "gyakorlatozni", kedves, kaccsintottam oda magamra. Öreglány, most aztán bámulhatod magad szemközt... Pár napig meg is tettem. Fel sem merült bennem, hogy a "problémámnak" az okát ne magamban keressem. Sehogyan sem értettem, mi zavar ilyen nagyon. Gondoltam hiúságra, irigységre, féltékenységre, gőgre... ahogyan aprólékosan végigvettem mindazt, amit hallhattam ettől az igazán intelligens, finom nőtől. De bizony, akkor is és utólag is csak azt tudtam mondani, itt minden, ami elhangzott igaz, minden szó és mondat a helyén volt és van. Akkor???
Megadóan letettem a problémát, nem fejtettem meg a rejtvényt. Akkor még nem. Már nem foglalkoztatott a kérdés, mikor váratlanul mégis odatolódott az orrom elé egy felismerés: nem egészen újkeletű ez a hánykolódás benned, korábbról találkoztál már olyan lelki írással egy fiatal pap által íródottan, ami néha-néha hasonlót váltott ki belőled. Na, igen! S akkor minden világos lett! Az Isten és köztem lévő út, tetszik, nem tetszik, magányos, sokszor keserves metszete a nagy életnek, és úgy hiszem, nem is megosztható, meg talán nem is kell(ene azt megosztani). Persze sokan Mestereket keresnek, ahogy találnak is. De ha igaz, hogy ennek a lelkiútnak vannak állomásai, akkor azok azért vannak, hogy az ember végigjárja, maradéktalanul megélje azokat; nem lehet siettetni semmit. Meg aztán sokszor talán nem is ez történik, csak vannak néhányan, akik kivételes helyzetüknél fogva akarva-akaratlanul is többet olvasnak vagy hallanak egy-egy ilyen szakaszról, s igazán nem felróható, hogy előbb-utóbb úgy is azonosulnak mindazzal, mint sajátjukkal, miközben csak közvetett megtapasztalásaik vannak. Számít ez? Nekem igen, de hamar kiderült, hogy még ez sem mindenkinek...
Mustó atya nem fog újat mondani, főleg nem mást, mint a mi keresztény hittanításaink. Jálics atyának és neki nem más adja a hitelét, mint egy bejárt, nem megspórolt, de átszenvedett élettörténet, hűséges Istenben maradás... ez olyan megtapasztalás, ami sokunknak iránytű a túlélésben, sokunknak meg nem különösebben számít...
S ez éppen így van jól!

IILiliII 2016.01.28. 12:19:25

@türkiz: Meghallgattam. Köszönöm.

matthaios · http://www.matthaios.hu 2016.01.28. 14:57:11

@türkiz:

‘ez olyan megtapasztalás, ami sokunknak iránytű a túlélésben, sokunknak meg nem különösebben számít...
S ez éppen így van jól!’

Ezzel nagyjából egyet lehet érteni, bár a „nem különösebben számít” talán egy kissé túlzás.

Egyetlen könyvet sem olvastam sem Jálics atyától, sem Mustó atyától. Azt tudom róluk, ami a jezsuita blog alapján tudható és amit az internetről össze lehet szedni. A bejegyzéssel kapcsolatos saját benyomásaimról, hiányérzetemről beszéltem. Egyébként tisztelem őket, én egy kicsit (nem sokkal) fiatalabb vagyok náluk, de kortársak vagyunk. Én persze zömében itthon éltem meg azt az időt, amit ők külföldön. Ez bizony viharos idő volt a jezsuita rend számára (is). A rend létszáma 1966-ban 36 038, ma 17 000 ( www.catholic-hierarchy.org/diocese/dqsj0.html ). A zsinat utáni idők bizony különösen megviselték a rendet. Az akkor fiatal magyar jezsuitákat feltehetően különböző (és még azt is mondanám, hogy talán nem is mindig pozitív) hatások érhették. Ezért érthetőek a magyar jezsuiták vívódásai, akik hűségesen megmaradtak jezsuitának, nem vesztették el istenhitüket (erről is szól a bejegyzés), jóllehet szemmel láthatólag komoly kísértéseknek voltak kitéve. Az itthon maradt jezsuiták helyzete persze megint más volt.

Olyasmiről beszéltem, ami nekem hiányzik a bejegyzésből. Bocs a kritikáért, de én úgy látom, hogy az egyik dolog, ami hiányzik, a szolid teológia. Nem állítom, hogy ez nincs meg a hivatkozott atyáknál csak azt, hogy ezt nem éreztem az adott, hivatkozott írásokban. Persze nem vagyok fokozatokkal rendelkező teológus, de így látom. Ez a véleményem, lehet vele nem egyetérteni.

Még több dolgot is említhetnék, de most csak ennyi. Azt hiszem, ez is elég.

Kitalátor (másként) gondolkodó · http://kitalator.blog.hu 2016.01.28. 16:21:42

@türkiz: "Az Isten és köztem lévő út, tetszik, nem tetszik, magányos, sokszor keserves metszete a nagy életnek, és úgy hiszem, nem is megosztható, meg talán nem is kell(ene azt megosztani). Persze sokan Mestereket keresnek, ahogy találnak is. De ha igaz, hogy ennek a lelkiútnak vannak állomásai, akkor azok azért vannak, hogy az ember végigjárja, maradéktalanul megélje azokat; nem lehet siettetni semmit. Meg aztán sokszor talán nem is ez történik, csak vannak néhányan, akik kivételes helyzetüknél fogva akarva-akaratlanul is többet olvasnak vagy hallanak egy-egy ilyen szakaszról, s igazán nem felróható, hogy előbb-utóbb úgy is azonosulnak mindazzal, mint sajátjukkal, miközben csak közvetett megtapasztalásaik vannak. Számít ez? Nekem igen, de hamar kiderült, hogy még ez sem mindenkinek..."

Nem tudom, meddig csiszoltad, de nagyon jó összefoglalás lett! Nagyon ide illik V. E. Frankl kifejezése a "lelki inkontinencia".

Amerikai hatásra még katolikus kisközösségekben is előkerül ez a vágy. Mintha a teljes kölcsönös bizalomhoz szükség lenne rá. Pedig kb. annyira szükséges, mint egy házaspárnak mézeshetek alatt és után nyitott budiajtóval székelni. Sokan egyszerűen nem akarják felfogni, hogy nem minden csoportrendezvény csoportterápia.

2016.01.28. 17:31:28

@Kitalátor (másként) gondolkodó:
"V. E. Frankl kifejezése a "lelki inkontinencia".
nem tudom, mit jelent!
mire gondolsz itt?
E. Frankl "lelki inkontinencia" kifejezése sokkal plasztikusabb
jezsuita.blog.hu/2009/01/29/lelki_sztriptiz_1

türkiz 2016.01.28. 23:31:23

Kedves @matthaios: csak zárójelesen jegyezném meg, nem először, én itt Téged mint "teológust" tartalak számon, rendelkezz fokozatokkal vagy sem, több mint nem érdekel! Ezen a fórumon -ahogy többször említettem már- Tiéd a legtisztább, legmegingathatatlanabb hang... megnyugtat, biztonságot ad (a kilengéseimben is). Lehetséges, hogy ez volna a "szelíd teológia"? ezt képviseled? Mindenesetre bármit/bárkit is képviselj, jól teszed, ha így teszel! ;)

Ami pedig! Nem értettelek félre és nem bántottak az észrevételeid sem. Sőt, kifejezetten azt gondolom, hogy ami hiányzik számodra, joggal hiányozhat! Persze hogy ténylegesen hiányzik-e, arról mást kérdezz (pl. egy teológust ;) )... engem Mustó a Csendben születik az élet című könyvével vett le a lábamról. Igaz, nem ment minden könnyedén. Amit még életemben soha, én bizony, ezt a szegény könyvet úgy olvastam, hogy jópárszor és ténylegesen oda-odavágtam a földhöz... ne vedd nagyképűségnek, de egyszerűen nem bírtam el érzelmileg, hogy így meglopjanak :-D... Viccet félretéve, tényleg értékes sorok, egy tényleg értékes embertől.
Mióta "ismerem", valamiben (amiben eddig olyan nagyon) már nem vagyok egyedül itt a földön - ez semmivel sem felérő megtapasztalás. Hogy hogyan lehet utitársunk egy olyan ember, akivel soha nem is találkoztunk, hogy lehet vigaszunk, nem tudom, csak azt tudom, engem valamiképp visszaadott az Isten által teremtett világnak: ha ő is, én is elférek benne :-)

türkiz 2016.01.29. 07:23:00

@matthaios: Kuncogós, szép jó reggelt! Mentségemre legyen mondva, tegnap közted és a lázas lányom között ingázva, főleg éjfél felé, tényleg nem egy "szolid" állapot volt az enyém, ugyanakkor, megmagyarázhatatlan, de nagy-nagy szelídség töltötte be az estémet. Ennyi történ(hetet)t! :D

türkiz 2016.01.29. 11:04:16

@Kitalátor (másként) gondolkodó:
Nem tudom, meddig csiszoltad...

Mi nők, sajnos, többnyire beszéd közben gondolkodunk. :-) Szörnyen megalázó a tény.

Egyébként még hordozom, amit írtál... csakugyan erre a jelenségre láttam-e rá vagy valami egészen másra... avagy van-e/lehet-e ezek között bármilyen kapcsolat... Köszönöm, hogy feladatot adtál! ;) Ezen el fogok időzni egy darabig.

Kitalátor (másként) gondolkodó · http://kitalator.blog.hu 2016.01.29. 11:31:20

@türkiz: Zág són, mi férfiak esetenként meg a beszéd, sőt a cselekedet után gondolkodunk. Vagy akkor se, ha nem jut vér az agyunkban, mert máshol van...

matthaios · http://www.matthaios.hu 2016.01.29. 15:28:24

@türkiz:

Semmi gond, nem sértödtem meg. Csak azt mondom el, hogy én hogy látom ezt a bejegyzést. Például, ha nagyon röviden akarnám összefoglalni, akkor azt mondanám a bejegyzésről, hogy azt írja le, hogyan szabadult meg a szerző a rigorizmustól (már az is bűn, hogy véletlenül hallja a református istentiszteletet) és a valószínűleg ebből fakadó, alapvetően téves istenfogalomtól (istenképtől). A rigorizmus önmagában is rossz, ráadásul azzal a veszéllyel járhat, hogy ebből a ló másik oldalára, a laxizmusba lehet esni. Mintha az egyetlen igaz hittel kapcsolatban a bejegyzés kissé laxista vagy nem egészen konzisztens álláspontot képviselne. Legalább is én így látom. És itt jön ismét szóba a szolid teológia. Ez egyrészt elkerüli mind a rigorizmust, mind a laxizmust. De ami talán még fontosabb, nem engedi téves istenfogalom kialakulását. Egyrészt hangsúlyozza, hogy Isten meghalad minden általunk fölállított fogalmat, ugyanakkor azonban nem tekinti istenfogalmunkat üres fogalomnak. Nekünk csak egy tulajdonságunk a jóság, az igazságosság stb, de Isten maga a Jóság, az Igazság, a Szentség, a Szépség és még folytathatnám. Ha viszont Isten maga a Jóság, akkor enyhén szólva szamárság olyat feltételezni, hogy Isten „rosszindulatú és gonosz”. Az egész kinyilatkoztatás pedig Isten irgalmasságáról szól. Azt fel lehet tételezni, hogy nem értem mit miért tesz (és ez néha bizony nagyon nehéz) vagy esetleg velem van a probléma. Azt hiszem, végül is ide jut el a bejegyzés.

türkiz 2016.01.30. 08:44:44

@matthaios: "a szolid teológia... ami talán még fontosabb, nem engedi a téves istenfogalom kialakulását. "
Az egyén azonban szabadabb ennél. Hogy egyáltalán legyen istenfogalmunk, vagyis a hitünkről úgy adjunk számot, mint ami a miénk (megdolgoztunk, megdolgozunk érte, nemcsak úgy átemeltük másuk kezéből), az együttjár azzal, hogy "tévedhetünk" is, bár én nem ezt a szót használnám. Ha az istenképünk kora gyerekkorunktól változik (márpedig igen), akkor folyamatos tévedésben élünk? Amennyiben igen, ki vallhatja magát ilyen szigorú értelemben egyáltalán kereszténynek? Hisz Te írod: "Isten meghalad minden általunk fölállított fogalmat"...

Ha viszont Isten maga a Jóság, akkor enyhén szólva szamárság olyat feltételezni, hogy Isten „rosszindulatú és gonosz”.
Ugyanez bennem a kérdés! Megkísértett hit alatt mit értesz? Aki Istenben él, azt nem éri (nem érheti) kísértés?

matthaios · http://www.matthaios.hu 2016.01.30. 11:00:32

@türkiz:

‘megdolgoztunk, megdolgozunk érte, nemcsak úgy átemeltük másuk kezéből’

Itt két olyan szempontot említesz, amelyek egyaránt érvényes szempontok. A hitet nem mi találjuk ki, ezt az Egyházban 2000 éve adják át egymásnak a keresztény generációk. A hit pedig Jézus Krisztusba vetett hit. A hitet azonban „perszonalizálni” kell, ennek személyessé kell válnia. Ezért kell „megdolgozni”. A két szempont azonban nem állítható szembe egymással, az Egyház hitének kell bennünk személyessé válnia.

‘az együttjár azzal, hogy "tévedhetünk" is, bár én nem ezt a szót használnám’

Nyugodtan lehet használni ezt a szót. Éppen azért kell az Egyház hitének mércének lennie, hogy ezektől a tévedésektől megóvjon bennünket. Ezért részesedik az Egyház, alapítója Jézus Krisztus tanítói hatalmában. Ezen a módon lehet elkerülni a személyes hitté válásában a végzetes zsákutcákat.

‘Ha az istenképünk kora gyerekkorunktól változik (márpedig igen), akkor folyamatos tévedésben élünk?’

Ez nem szükségszerű, mert a változásnak normál esetben fejlődésnek kell lenni, ami egy irány, cél felé haladás. A fejlődés is változás, valamilyen cél felé haladó változások sorozata.

‘Hisz Te írod: "Isten meghalad minden általunk fölállított fogalmat”’

Igen, a végtelen Istent nem tudjuk emberi fogalommal kimerítően megragadni. Ez a negatív teológia helyes álláspontja. Ugyanakkor az Istenről állított „tulajdonságok” nem feltétlenül semmitmondóak, ezeknek valóságos tartalmuk lehet. A régiek Isten megismerésének hármas útjáról beszéltek. A tagadás útjáról: Istenről például nem lehet olyan értelemben állítani, hogy jó, ahogyan ezt állítjuk világunk dolgairól (via negationis). De: amit tökéletességet, igazat, szépet, jót stb. találunk a világban az állítható Istenről (az állítás útja, via assertionis). Mindazt azonban amit állítunk Istenről, minden teremtményi tökéletlenségtől megtisztítva, a végtelenül tökéletes isteni létezésnek megfelelően kell állítani (via eminentiae). A fentieket kissé másként fogalmazva, azt kell mondanunk, hogy ha Istenre alkalmazzuk a teremtett világból származó ismereteket, szavakat, akkor ezt nem lehet egyértelműen tenni. Ugyanakkor az sem igaz, hogy a világban tapasztalható tökéletlenségek állítása Istenről csak üres beszéd, csak szavakkal való játék, csak a hangalakok tartalom nélküli azonosságáról van szó (például „vár” = erődítmény vagy, amikor valaki valakire „vár”). Istenről a tökéletességet jelentő szavainkat tehát nem ugyanolyan értelemben használjuk, amilyen értelemben ezt a teremtett világban lévő dolgok esetében tesszük , tehát nem egyértelmű szóhasználatról van szó. Mégis ezen szavak Istennel kapcsolatban sem jelentés nélküliek. A hit, a teológia nyelvét a szavak a szavak analóg használata jellemzi. Az analógia az egyértelműség és csak a véletlen, hangzásbeli egyezés közt középúton van.

matthaios · http://www.matthaios.hu 2016.01.30. 11:09:23

Ez is kapcsolódik egy kicsit a témához:

http://hu.radiovaticana.va/news/2016/01/29/ferenc_pápa_beszéde_a_hittani_kongregáció_közgyűléséhez/1204699

matthaios · http://www.matthaios.hu 2016.01.30. 11:32:27

Súlyos hibát követtem el előző szövegemben: egy helyen tökéletesség helyett figyelmetlenül tökéletlenséget írtam. Nagy hiba.

2016.01.30. 23:32:35

@türkiz:

'Megkísértett hit alatt mit értesz? Aki Istenben él, azt nem éri (nem érheti) kísértés?'

De érheti.

Ajánlom figyelmedbe ezt a beszélgetést:

www.parazskozpont.hu/cikkek/20150907_beszelgetes_forianszabo_zoltan_atyaval

Elég hosszú, a 'kísértéses' rész viszonylag az elején van.

Az interjú alanya különben november végén hunyt el.

türkiz 2016.01.30. 23:49:32

@khamul: :-D Mert én mást mondtam volna? Azért köszönöm! Így többen mondjuk ugynazt...

türkiz 2016.01.31. 00:30:33

@khamul:
Azért ez az ajánlat csak nem fér a fejembe! Lehetett itt bármi is kérdés mondjuk akárcsak(?) az evangélium (vagy/és jónéhány szentünk) után ? Ez csak valami vicc, ugye?

@matthaios: "az Egyház hitének kell bennünk személyessé válnia"
Na, már most ezek után érdekel, szerinted ez hogyan történik?

matthaios · http://www.matthaios.hu 2016.01.31. 19:06:15

@türkiz:

‘"az Egyház hitének kell bennünk személyessé válnia"
Na, már most ezek után érdekel, szerinted ez hogyan történik?’

Az igazi hit, a természetfeletti hit tulajdonképpen lényegét tekintve személyes hit. Ugyanis ebben végső soron nem az Egyháznak hiszünk, nem az esetleges csodáknak, hanem Istennek, aki maga az Igazság. Az Egyháznak a hittel kapcsolatban csak eszköz szerepe van, ő adja tovább a hitet, ő terjeszti elő a hit tartalmát. A hit motívuma azonban személyes motívum, maga az Isten. Ezért természetfölötti ez a hit, ezért Isten ajándéka, azonban ezt az ajándékot vissza is lehet utasítani.

A hit motívumának változását szépen mutatja be János evangéliumának a szamariai asszonyról szóló, 4. fejezete (39-42):

‘Abból a városból sokan hittek benne a szamáriaiak közül, az asszony szavára, aki tanúsította: „Mindent elsorolt, amit csak tettem.” Amikor a szamáriaiak odaértek hozzá, kérték, hogy maradjon náluk. Két napig ott is maradt. S az ő szavát hallva még többen hittek benne. Meg is mondták az asszonynak: „Most már nem a te szavaidra hiszünk, mert magunk is hallottuk, és most már tudjuk, hogy valóban ő a világ Üdvözítője.”’

A hit tehát Isten természetfölötti ajándéka. Az ajándék befogadásához a befogadni kész lélek kell. A hit tulajdonképpen a hit isteni erényének a gyakorlása. A hit, remény és szeretet isteni erényeit a megszentelő kegyelemmel együtt kapjuk meg, ezek a megszentelő kegyelem kísérői. Az isteni erények készségek az olyan cselekedetek véghezvitelére, amelyek Istenre, mint üdvösségünk szerzőjére irányulnak. A fejlődést az jelenti, hogy ezek az erények, az ebből fakadó cselekedetek egyre inkább átjárják személyes életünket. A hittel kapcsolatban fontos a hit titkaiban való elmélyedés, amely nem pusztán értelmi gyakorlat, hanem szeretetre indító ismeret.

Aisha Alaenun 2016.01.31. 19:45:17

Nekünk, európaiaknak és keresztényeknek nem lenne szabad kinyitnunk a szánkat, amikor mások borzalmairól beszélünk, hanem azt kell mondanunk: „Mea culpa! Mi sem voltunk jobbak.”
Ezt kikérem magamnak. Nem vagyok európai. Magyar vagyok akinek az európaiak ártottak a legtöbbet. Az ősöm Atilla királynak köszönhetik az elzüllött Római Birodalom bukását és az elnyomó hatalom megszűnését. A magyarok védték Európát az iszlám, orosz hódításoktól amiért cserébe hátba szúrták amikor és ahol lehett. Mea culpáznia Európának kell Magyarországgal szemben!
A magyar dolgozik, húzza az igát Európa jól él a verítékeiből most is. Az unió multijainak a bérrabszolgái. Merkel meghívottjaira nem kíváncsiak de nem is úgy állnak hozzá mint ennek a cikknek a hazaárulója állítja.
A jezsuiták ilyen írásokra büszkék?...igaz csak a leépülésüket tudják - sajnos!!! - felmutatni.
Könyörgöm ! Vál

2016.01.31. 23:11:55

@Aisha Alaenun:
Szóval Bowie túl buzi, Saul meg a fia túl zsidó és túl gázkamra, Katinka túl amerikai-feleség, a pápa túl emberséges, a magyar nőknek túl sok joga van, Merkel túl liberális...
vagy esetleg ti vagytok olyan sötétek, mint egy vödör szén!!!
FB

Izrael misztériuma (törölt) 2016.02.01. 08:09:25

@Aisha Alaenun:
még egyszer, lassan mondom, hogy mindenki értsen belőle:
ti olyan sötétek vagytok, mint egy vödör szén!!!

Kitalátor (másként) gondolkodó · http://kitalator.blog.hu 2016.02.01. 11:30:43

@Izrael misztériuma: Mi ez a többes szám? Kikre vonatkozik ez a "ti"? Már majdnem önvizsgálatot kezdtem tartani, mert egyetértek veled, amikor rendesen elolvastam és felfogtam, hogy egyszerű felfogású testvérünk helyett valami jóval nagyobb, flexibilisen értelmezhető közösséget, embercsoportot gyalázol. Csak nem valamiféle messianisztikus sovinizmus, előítéletes antikatolicizmus vagy antimagyarizmus buggyant már megint elő? Tudatos volt a többes szám, vagy a tudatalattid dobta fel?

Egyébként amit egyszerű testvérünkhöz intézve összeírtál, az létező jelenség. A XXI. századba átbillent emberek egyre nagyobb többsége csömöröl meg az etológiából is ismert szupernormális túlzásoktól, és utasítja el azokat. Aki az elítélendő, de elfogadott tévé előtti evés közben párszor megkapja a véres turha látványát, az soha nem fogy Parodontax fogkrémet venni, akkor sem, ha tényleg jó. Akit félálomból párszor felordított az Old Spice nigger-transzformer, és aki egy-egy film legizgalmasabb jelenetei helyett ferde szemű nénit lát a tekepályán, az levonja a termékről azt a következtetést, hogy "nem fehér embernek való". Egy bizonyos határon túl ugyanis nem lehet sokkolással vonzani, visszatér a mérsékeltet vonzónak találó attitűd, az élővilág egyik legfontosabb alaptörvénye láthatóan is kényszerítő erejű lesz:
"Erős inger taszít, gyenge inger vonz."

Izrael misztériuma (törölt) 2016.02.01. 15:12:50

mindenki értsen belőle akinek
Bowie túl buzi,
Saul meg a fia túl zsidó és túl gázkamra,
Katinka túl amerikai-feleség,
a pápa túl emberséges,
a magyar nőknek túl sok joga van,
Merkel túl liberális...
stb.

mindenki kedve szerint folytathatja a sort...

manlakos 2016.02.01. 15:53:17

"mindenki kedve szerint folytathatja a sort... "
@Izrael misztériuma, túl h....h...h...
.
.
...h...amar ítél meg másokat!!!;)
Ez egész jó játék!
Ovisoknak!!!

Kitalátor (másként) gondolkodó · http://kitalator.blog.hu 2016.02.01. 16:27:51

@Izrael misztériuma: Ezek közül csak az utolsó kettő értelmezhető, a többi nem. Nem minden jelző fokozható, nincsenek mindenben átmenetek. Vagy az, vagy nem. Vagy tetszik, vagy nem.
Nézzük az utolsó kettőt:
- "a magyar nőknek túl sok joga van". Baromság, mint ahogyan az ellenkezője is. Azt mi öregek megtanultuk, hogy "a magyar nők legfontosabb szerve a nőtanács", és az meg (talán) megszűnt, de értelme sem volt. Kivénhedt elvtársnék és a nagyon sok xxxxt khm. kilincset fogott, jelentős lobbierővel (stb.) bíró fiatal aktívák kádertemetője volt. Manapság a nők egy jelentős részének nem a joga, hanem a (válóperek során) a jogérvényesítő képessége aránytalanul nagy, ha nem így lenne, kb. annyi hajléktalan nő lenne, mint ahány hajléktalan férfi van.
- "Merkel túl liberális": alapvetően papíron konzervatív volt és lenne, de a tudathasadás (legyen bár az a lehallgatói zsarolásnak a következménye) és a liberalizmus szerintem mégsem egyértelműen jelentik ugyanazt, habár...

j.gabi 2016.02.02. 11:37:20

@khamul: Ajánlom figyelmedbe ezt a beszélgetést:

Jó volt olvasni. Köszi szépen.

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2016.02.04. 19:33:33

@Korponai Gábor: Naná. Nagyon köszönöm, az első felét már olvastam online (talán Új Ember?), de az egészhez nem tudtam hozzáférni.

Igazából két dolog érdekes itt az én számomra. Az egyik az, hogy a poszt címének már eleve van kontextusa, a szerző Megszereted ami a tiéd című könyvének a címe, "tiéd" alatt itt a személyes hitnek a sorba beágyazott egész történetét, meg a módot, ahogyan konkrétan neked, konkrétan valahogyan jelen van az Isten a pillanataidban, egyszerűen azon keresztül hogy életben vagy, és ez egy sajátos és személyes totálisan egyedi dolog, szóval, ez volna a "tiéd". És amikor ez már megvan, legalább elméletben, akkor könnyebb definiálni azt is, hogy mi volna a "másiké", és akkor az is világos, hogy szereteten kívül nem nagyon van más Istenbe ágyazott viszonyulás.

A poszt is meg az interjú is valamiféle bemutatása ennek a viszonyulásnak, legalábbis a kezdeteinek, és a szemszög meg szükségképpen személyes, hát milyen legyen.

"A Remény és kétség között Bogotá utcáin fontos szereplői azok az utcagyerekek, akik nem tudtak vagy nem akartak alkalmazkodni a segítőintézmények elvárásaihoz, és ezért legtöbbször kitették a szűrüket. Ennek kapcsán a könyvben szóba kerülnek az egyház törvényeinek megfelelni képtelen emberek is, akik ügyében Ön szintén mindig elkötelezettnek érezte magát. „Mi megyünk az emberekhez, vagy várjuk, hogy ők jöjjenek hozzánk? Ha hozzánk jönnek, mi szabjuk meg a feltételeket. Ha mi megyünk hozzájuk, akkor nekünk kell alkalmazkodnunk”, szögezi le. Mintha két különböző egyházról, vagy legalábbis az egyház két egészen eltérő arcáról szóló vallomás lenne ez. "

De nem "szembeállítva", meg nem az egyiket jobbnak tartva a másiknál.
"Ilyenkor <már ti. amikor én közeledem> nem a hitemet hagyom el, csak annak a hivatalos formáit".

(Jézus fáradtan ül a kút kávájánál, és azt mondja a szamáriai asszonynak, ahelyett hogy elnézne a feje fölött, hogy "adj innom", és ezzel kapásból átlép egy csomó normát és teológiai szempontból is erősen támadható hogy már eleve szóba áll a nővel és aztán még iszik is a tisztátalan edényéből. Úgy, hogy ő kezdeményezte az egész interakciót. És az tényleg milyen már, amikor a csodatevő tekintély szorul rá a számkivetett nyomorultra, még ha csak egy pohár víz erejéig is.)

A végén még elolvasom a Bogotá-könyvet, pedig nem terveztem.

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2016.02.04. 19:52:52

Aztán tessék, mit oszt meg a saját papom pont az előbb a fészen (bocsánat hogy ezúttal angolul van):
www.lovewinsministries.org/2016/01/spiritual-molestation/

Korponai Gábor 2016.02.04. 21:03:35

Az alábbi interjú témáját tekintve főként egy másik poszthoz (is) illene, de ennek a bejegyzésnek egyik mondatához kapcsolódik leginkább:
jmsz.hu/2016/02/migransok-vagy-menekultek-interju-musto-peter-atyaval/

Izrael misztériuma (törölt) 2016.02.04. 21:26:11

@Korponai Gábor:
engem leginkább ez a válasz ragadott meg:

Szeresd ellenségedet!
A keresztény felebaráti szeretet más, mint a család szeretete. Több, mint a haza szeretete. A hitközösségen is túlmutat. Szeresd embertársadat függetlenül attól, hogy milyen a vallása, hite, nyelve, bőre, kultúrája, viselkedése. Függetlenül attól, hogyan viszonyul hozzád.
Szeresd ellenségedet. Vagyis legyél jóindulattal az ellenségeddel szemben is. Kívánj neki jót, támogasd, ha bajban van vagy szüksége van rá. Ha képtelen vagy jót érezni iránta, vagy félsz tőle, akkor kérd az Egek Urát, hogy változtassa át a gyűlöletedet vagy félelmedet jókívánsággá.
Amikor valakit nem tudsz szeretni, akkor kérd Istent arra, hogy ő szeresse azt helyetted.
Szeresd ellenségedet, vagyis vedd tudomásul, hogy neked sincs több jogod az élethez, mint neki. A létet kapjuk. Nem mi adjuk magunknak. Ellenségednek annyi joga van élni, mint neked. Ez keresztény felebaráti szeretet.

matthaios · http://www.matthaios.hu 2016.02.05. 12:08:13

@Felicitasz:

Sokszor előfordul, hogy Jézus Krisztust referenciakánt használják az Egyház tanításának és törvényeinek a mellőzésére. Szerintem azonban van egy szempont, amelyet ilyenkor nem vesznek figyelembe. Az Ige, a második isteni személy adta a Törvényt Izraelnek az Atyával és a Szentlélekkel egységben. Ő törvényhozó. Ezért használhat folyamatosan a hegyi beszédben ehhez hasonló szófordulatokat: „Hallottátok, hogy a régiek ezt a parancsot kapták: …Én pedig azt mondom nektek:…” (Mt 5, 21-22). De elhangzik a hegyi beszédben ez is: „Ne gondoljátok, hogy megszüntetni jöttem a törvényt vagy a prófétákat. Nem megszüntetni jöttem, hanem teljessé tenni” (Mt 5, 17).

Aki azonban az Egyház tagja, akár a hierarchiában, akár világiként, nem rendelkezik ezzel a hatalommal. Ez nyilvánvaló. Mégis Jézus Krisztust néha indokolatlan használják referenciaként, amikor az Egyház tanítását és törvényeit akarják mellőzni.

Kalkutta utcáin egy albán származású apácának ez eszébe sem jutott volna.

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2016.02.05. 17:14:46

@matthaios: Azt akarod mondani, hogy ha dilemma áll fenn, hogy Jézus konkrét viselkedését utánozzuk, vagy pedig az egyház előírását kövessük, akkor minden esetben az utóbbit kell választanunk, mert nem áll hatalmunkban az előírás ellenében dönteni?

Annyira utálnék most erről vitát kezdeni, vég nélkül lövöldözhetnénk a szentírási idézeteket meg a szentek szövegeit is. Tényleg csak annyit kérdezek, hogy ezt akartad-e mondani amit én beértelmeztem ide fentre nyitókérdésnek.

matthaios · http://www.matthaios.hu 2016.02.05. 17:24:06

@Felicitasz:

'Jézus konkrét viselkedését utánozzuk, vagy pedig az egyház előírását kövessük'

Jézus viselkedését követni és nem egy az egyben utánozni kell. A követés nem jelent egy az egyben való utánzást. Ez lehetetlen lenne, mert például neked nem atyád az Atya olyan értelemben, mint neki. Ha viszont követed, az nem áll szemben az Egyház tanításaival, törvényeivel. Ne higgy annak, aki ezt mondja!

Izrael Miszteriuma (törölt) 2016.02.28. 11:27:40

A Jezsuita Menekültszolgálat oldalán megjelent szöveg szerkesztett és rövidített változatát itt olvashatjátok:

Migránsok vagy menekültek? - Interjú Mustó Péter jezsuita atyával
index.hu/index2/#bloghu/kettosmerce/2016/02/27/migransok_vagy_menekultek_interju_musto_peter_jezsuita_atyaval

türkiz 2016.02.28. 13:35:24

@Izrael Miszteriuma:
A "rövidített változatok" helyett: jmsz.hu/2016/02/migransok-vagy-menekultek-interju-musto-peter-atyaval/

Egyébiránt ez semmi más, mint ugyanarról a dallamról írt moll hangzat.
A lányom egyházi iskolába jár, egy jó egyházi iskolába. Valamikor ősszel (ha jól emlékszem) meghívtak az iskolába egy menekültügyi szakértőt, aki az adott témában előadást tartott a diákoknak, feltételezem azzal a céllal, hogy segítsen leemelni róluk a beléjük táplált előítéleteket. A gondolat szép, a tett helyénvaló, a tolmácsolás azonban úgy tűnik, valamiképp elcsúszhatott. A gyerekekre állítólag nem szokott jellemző lenni, most szinte mindvégig csak morogtak az orruk alatt, a tanárok alig bírták lesziszegni őket... Mivel nem voltam ott, nem tudom mi hangzott el, én csak egy nagyon megbántott kislányt láttam, nem tudott napirendre térni afölött, hogy eleve előítéletet feltételeznek róla vadidegenek, ráadásul egyoldalú dajkamesékkel próbálják megetetni.
Itt még csak bosszankodott, hónapok múlva azonban végtelenül feldúltan jött haza az iskolából. Az iszlámról beszélgettek az egyik órán. Épp azok a gyerekek, akiknek a szülei a keresztény elithez tartozván kiemelten vannak jelen minden iskolai fórumon, indulatosan arról beszéltek egymás szavába belevágva, hogy "mindegyiket fel kell robbantani", "meg kell ölni", "ki kell írtani"... A lányomat rég láttam ilyen feldúltnak: "Anya, milyen iskolába járok én? Kik közé? Én "fasiszták" között élek?"
Összességében! Mindenféle csatározások között igazán nehéz megállni középen, mert ha az egyik szélsőséges oldallal vitatkozom, és joggal!!!, az érveim hihetetlenül könnyen átlendíthetnek a másik szésőséges oldalra...
süti beállítások módosítása