Jezsuiták

PÁRBESZÉDBEN

Címkék

Néhány címszóban az indiai jezsuitákról

2017.09.12. 14:27 Horváth Ferenc László

indoa_blog.jpgA helyről

Új-Delhi. A rendház (Vidyajoti Jezsuita Kollégium), ahol élünk, az utcai körülményekhez képest rendezett, jól struktúrált, ahogyan Árpival gyűjtöttök a benyomásainkat, arra jutottunk, hogy az otthoniaknak talán úgy lehet a legkönnyebb elképzelni, ha felidézünk egy kissé elhagyatott, de jól megépített SZOT/úttörő üdülőt Zánkán, amihez egzotikus kert is tartozik (szép fákkal, virágokkal) és állatokkal (páva, csíkosmókus, majom és számtalan madár is látogatja a kertet, de óriás hangyák és csótányok is előfordulnak és a szúnyogok se maradnak el). Mivel a közösség állandó létszáma hetven-nyolcvan fő, ezért a kápolnának, az ebédlőnek és a rekreációs helyiségnek jó száz fős a befogadó kapacitása. Mindenkinek külön szobája van, néhány saját mosdóval. Három kisebb teremben (a számítógép szobában és két „tiszti szobában”= staff room), illetve néhány idősebb atyánál, akik a tető alatt laknak, légkondi is működik. Nagy hőség idején bárki lejöhet aludni ezekbe a szobákba. A legtöbben a tetőn mosnak, kézzel. Az egyetlen mosógépet az atyák és a gyengélkedők/vendégek használhatják. A tetőről szétnézve olyan érzésünk lehet, mintha egy dzsungelben kinőtt volna néhány ház sasok és varjak állandó felügyelete alatt.

Az emberekről

Tanuló rendtagok (=skolasztikusok) jönnek ide az alap teológiát tanulni, s habár mesteri is van, idén nincs senki a második ciklusban. India valamennyi provinciájából vannak hárman vagy négyen. Rajtuk kívül a professzorok laknak itt, és a házért felelős miniszter és hallgatókért felelős rektor. Szép példája annak, hogy együtt élnek professzorok és hallgatók, mégha a „Jupiter-kisökör” különbségek érzékelhetők is néhány dologban, de ez mindenütt így van. Mint kiderült, nagyon különböző kasztokból épül föl a közösség, de az európai szemünkkel nemigen látni, hogy lennének ebből adódó különbségtételek. Nagyon kedvesek és segítőkészek, ugyanakkor természetesen is viselkednek. Ha egyedül szeretnél maradni, hagynak, ha csatlakozol beszélgetéshez, játékhoz, teához, szívesen fogadnak.

agra_ut.jpg

Autópálya menti étkező Delhi és Agra között. Füst. Illat. Ami nem látszik: sok ember és sok madár.

Tanulás és “terep munkák”

A kurzusok tömbösítve vannak, minden nap kétféle előadást hallgatnak (pl. két óra Bölcsességi irodalom és két óra Morális) két-három hétig, ezután kezdődik a következő páros, utána vizsgaidőszak. E mellett nagy hangsúlyt fektetnek a „terep munkára” (=field work). A legtöbben a városban utaznak, főleg metróval. Nem hiába. Indiában a legjobb, világszinten is nagyon magas színvonalú a metróhálózat. Olcsó, minden kocsi légkondicionált, folyamatosan tájékoztatnak, hogy vigyázz a holmidra, bármi gyanús csomag lehet bomba, adjuk át a helyünket, ne üljünk a földre, ne együnk, ne igyunk, ne köpködjünk, az ajtók nyílnak, az első/utolsó kocsi csak a hölgyeké, mindezt két nyelven és mindezért csak annyi megállót kell fizetned, amennyit utaztál. Egy megálló kb. 1 rupia (=4 HUF), s csak a rendszerből való kiszállásnál kell fizetni, vagyis, ha utaztál tíz megállót, visszafordulsz és ugyanott mész ki, ahol bejöttél, nem kell fiezetned, ha átszálltál, akkor sem.  Szinte bárhol, szinte bármennyi pénzzel feltöltheted az érintős utazókártyádat. Azonban gyakran riksával is kell egészíteni az utazást. A felszínen a legegyszerűbb utazás is egy probáció.

Az elvállalható tevékenységek között széles skálán lehet válogatni. Egy ilyen küldetést egy skolasztikus egy évre kap. Heti három délutánt, vagy egy-egy hétvégi napot tölt benne. Árpival többeket is elkísértünk. Eddig megnéztük a Szeretet misszionáriusai (MC) nővérek (= Teréz anya lányaiként is ismertek) által fenntartott fogyatékkal élő gyerekek napközis otthonát, ahol taníthattunk és játszhattunk a sérült gyerekekkel.

Szintén az MC nővérek által fenntartott lepratelepet is meglátogattunk, ami az összes eddigi helyhez képest a legtisztább volt. Azon a környéken harminc telep is működik, de a nővéreké az egyetlen, ahol ingyen orvos van és dolgozhatnak az önfenntartó rendszerben a betegek. Saját használatra művelik a földet, takarítanak, főznek, állatokat tenyésztenek, de még varrnak ruhát, orvosi kötéseket és cipőt is készítenek. Itt találkoztunk egy nővérrel, aki gyerekkorában abba az iskolába járt, ahol Teréz anya igazgatónő volt (még a rendalapítás előtt).

Ezen kívül voltam egy muszlim slumból (nyomornegyed) jövő gyerekeket foglalkoztató kis intézetben, amit egy Názáreti Nővérek Kongregációja nővér (CSN) koordinált. Maga a hely rendkívül szűk, legyektől hemzsegő, poros utcákban megbúvó kis szobácska volt, ahol zsúfolva elfért húsz-huszonöt gyerek. Mikor kiderült számomra, hogy ez még messze nem a slum (hanem a „tágas, rendezett piaci rész”), a nővér felajánlotta, hogy elkísér és körbevezet a valódi slumban. Körbenéztünk. Egy embernyi szűk utcák labirintusa, két lépésenként jobbról és balról egy családra nyílik az ajtó, a csatornában felismerhetetlen állagú, színű, de annál erősebb szagú valami folyik/van. Ide már a legyek se jönnek. Kecskék és tartozékaik mindenütt. Gyerekek mezítláb szaladgálnak, ahol szkafaderben se lépegetnék. Valami olyasmi fogalmazódik meg bennem, hogy ez már nem szegénység kérdése. Izgalmas erről beszélgetni és nyitottak az emberek.

Ritmus

A napirend elsőre elég feszesnek tűnik az 5.30-as közös csengős és fél óráig zenejátszós ébresztővel, 6.30-as misével, de valljuk be, egész nap kb. 2 percig van lehetőség csak 30 celsius fokos mozdulatlan és páradús levegőt beengedni a szobába, mert ezután egyre nyirkosabb és melegebb lesz. Az iskola  9.15-kor kezdődik, így reggelitől a kezdésig ki-ki szabadon bánhat az idejével. Délután vagy „terep munkára” mennek vagy tanulnak. Minden nap, ha van valami extra és közös program (novéna, közös takarítás, Szentségimádás, stb), akkor már előző nap megjelenik a hirdetőtáblán.

A szokásos hirdetések (meghívók, buzdítások, információk, gratulációk, stb) mellett szinte minden nap megjelenik egy hír: „XY-t bevitték a kórházba megfigyelésre, vagy Typhus-t diagnosztizáltak XY-nál, imádkozzunk érte”. Az életnek az értékelése, a törékenységre való érzékenység természetes és egyszerű. Az együttérzés is egyszerű, ahogy az öröm is, ha valaki visszatér és jobban van (mégha kenyér-diétára is van ítélve. Mondtam, nálunk, ha valakinek nem jó az emésztése, akkor sós- vagy üres rizst eszik, itt meg kenyeret).

Mindenki magára mos-takarít a szobában, európai szemmel igencsak korlátozott eszközökkel. A kétkezi munkának nagyra értékelt a művelése, hiába, hogy gyorsabb és hatékonyabb eredményt lehetne elérni egyetlen porszívóval. Lehet érezni ebben valami egyszerűségre formálást, illetve a „tiszta”, mint fogalom újragondolását. Lehet tényleg nem kell mindent baktérium- és vírusmentesre sterilizálni, de azért egyszer kiporszívóznám a kápolna padlószőnyegét.

Ételek

Napi háromszor esznek meleg ételt, kétszer van ezen kívül teázási lehetőség (délelőtt és délután).  Erős fekete teát isznak nádcukorral és tejjel, a kávé itt amolyan „babakávé”, ha koffeint akarsz, akkor ez a tea javasolt. Az alkoholtól tartózkodnak. Félévente 2-3x isznak, akkor is keveset. Hús (főleg csirke) heti 3-4 alkalommal van, minden más (különböző babok, borsók, káposzta, cékla, zöldségek, banán, stb.) változatosan és bőségesen elérhető. Sok (és nemcsak erős) fűszert használnak. Többféle banán is van, valamelyiket nyersen esszük – ez olyan, mint ami kapható nálunk csak finomabb és friss, néhány banánfajtát sós-currys szószban főznek vagy sütnek. Édességnek főleg papayát, banánt és édescitromot vagy körtét esznek. Most ezek a szezonálisak. Édes kétszersült piritóst és kekszeket eszünk a teához (délután).

Az ivóvízet kisebb szekrény méretű rendszer szűri (3 db 1 literes szifon és 3 db 4 literes szűrő, összehasonlításképp a római víztisztó rendszerben – a rendházban – 1 db fél literes szifon és 1 db fél literes szűrő elég, hogy tiszta vizet ihassunk). Az egyetem igazgatója figyelmeztetett, hogy a műanyag (sose üveges!) palackozott víz mellett csak ezt a házi szűrt vizet igyuk, mert vannak az utcán is nyilvános ivóvíz lehetőségek, jóval korlátozottabb szűrőkkel.

Összegezve

„Mintha egy másik bolygóra kerültem volna” – fogalmazott az egyik tanuló rendtag, aki az európai látogatásáról mesélt nekem (Németországban, Ausztriában, Svájcban és Franciaországban volt). „Annyi dolgot lehet tanulni az emberektől, a mentalitásukból, hogy csak úgy kapkodtam fejem! Sok előítélet omlott le bennem a földrésszel kapcsolatban” – Folytatta. Ahogy beszélt az élményeiről, szinte szóról szóra leírhatnám ide, mert ugyanezt élem meg. Aki nem hiszi, az a maga dolga.

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://jezsuita.blog.hu/api/trackback/id/tr5212824180

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2017.09.15. 22:52:28

Napok óta vissza-visszajövök ide, és bele-beleolvasok. Még majd folytasd. Olyan, mint egy bevezető ("a helyszín kialakítása" ;) ), tárgyszerű leírás, és még alig-alig valami arról, hogy miről mit gondolsz. A szövegből majdnem kilóg az a kis szubjektív porszívózhatnék, mondhatnál ilyet többet. Bár ez biztos nehéz is. Lényeg, hogy engem érdekelne.
süti beállítások módosítása