Jezsuiták

PÁRBESZÉDBEN

Címkék

Keresztény imádság néhány sajátossága

2017.12.11. 11:39 korizoli

candles-2903063_640.jpg

Az imádság minden vallás szerves része, és az emberiség vallásos hagyománya hihetetlen gazdag az ima formáit tekintve. Egy-egy valláson belül is sokféle imaút létezik. Vajon a keresztény hagyományban milyen fő jellemzői vannak az imádságnak, ami különböző intenzitással, de valahogy mégis minden hiteles keresztény ima utat jellemez? Mit találunk az ignáci hagyományban erről?

Személyesség

A legalapvetőbb keresztény ima egy megszólítással kezdődik: Mi atyánk. Istenhez úgy fordulunk, mint egy személyhez, akire Jézus a legbensőségesebb családi kifejezést használja: Apuka, Atya, „Abba”,  ahogy arámul mondta. A keresztény ember nem egy személytelen végtelen erővel, anonim energiával, mozdulatlan mozgatóval, vagy saját lénye mélyén lévő isteni szikrával lép kapcsolatba, hanem Valakivel, aki más, mint ő, aki bár közelebb van hozzá, mint ő saját magához, bensőbb, mint a legbenső lénye, mégis teljesen meghaladja őt. Megszólíthatja azzal a személyes névmással, amit a bensőséges emberi kapcsolataira használ: Te. Valahogy megszólítva is érzi magát Isten által. Az embert néven szólítja Isten (pl. "Ábrahám, Ábrahám", Ter 22,1). Az Istennel való egyesülés keresztény felfogásában az ember személy volta megmarad az egyesülésben, az én nem tűnik el, nem szívódik fel a végtelen istenségben. A keresztény misztikusok jellemző képe erre az egységre a jegyesi misztika, a férfi és nő szerelmének és egyesülésének képe, amely során az egység nem semmisíti meg a személyes létüket, hanem kitágítja azt. A keresztény ima végső alapja az Istenen belüli kapcsolat a Szentháromság személyei között: tökéletes egység, mégis három különböző személy, az Atya a Fiú és a Szentlélek szeretet közössége az Isten. A keresztény imádság gyökerét tekintve nem más, mint bekapcsolódás Isten örök benső szeretet párbeszédébe. Keresztény ima párbeszéd, személyes találkozás. Nem véletlen, hogy a lelkigyakorlatokban is Szent Ignác minden egyes ima gyakorlat végén azt javasolja a lelkigyakorlatozónak, hogy végezzen imabeszélgetést az Atyával, vagy Jézussal, „mint barát a barátjával”. Ignác számára nagyon fontos volt ez a fajta párbeszéd, és az Istennel való bensőséges barátság.

Miképpen találkozom a Másikkal, a Baráttal, az Atyával az imádságomban?

Jézus

Az egész keresztény hit középpontja egy személyben sűrűsödik össze, a Názáreti Jézusban, aki feltámadt és él. A nagy fordulat, amit Jézus tanítványai átéltek, hogy felismerték, hogy az az Isten, akit ők már korábban imádtak, akiről őseiktől hallottak, Ábrahám, Izsák, Jákob Istene, megjelent köztük emberként ebben a galileai zsidó ácsban, Jézusban. Isten szava, Isten jelenléte ezentúl számukra már nem a Tórában, vagy a próféták írásaiban, nem is a jeruzsálemi templomban, hanem ebben az emberben koncentrálódott. Ezért veszítette el a keresztények számára a jeruzsálemi templom a központi istentiszteleti szerepét és lett e szent helytől függetlenül a „kenyértörés”, az eucharisztia ünneplése az imádság középpontja. Ezért olvasták újra az addigi szent írásokat és Jézus fényében értelmezték őket és születtek meg a Jézus életét elbeszélő evangéliumok. Az új közösségi liturgia mellett megmaradt a személyes, egyéni ima is (Jézus egyik tanácsa nyomán is, hogy amikor imádkozol, menj be a szobádba vö. Mt 6,6 stb) és nagyon széles hagyománya bontakozott ki az évszázadok során. Az imádság mesterei újra és újra kiemelték annak fontosságát, hogy imádságunk ne szakadjon el Jézus emberségétől. A nagy misztikus szent Avilai Teréz így fogalmaz: „Ha Jézus Krisztus, mint jó barát és jóságos vezető ott van mellettünk, akkor mindent el tudunk viselni. Ő mindig kész rajtunk segíteni, és bennünket támogatni, senkit el nem hagy: egyszóval igazi és őszinte barátunk. Az is világos előttem, s azóta teljesen beláttam, hogy ha az Úristennek kedvében akarunk járni, és azt óhajtjuk, hogy nagy kegyelmekben részesítsen bennünket, akkor úgy akarja, hogy mindezt Jézus Krisztus szentséges emberi természetének révén kapjuk meg, amelyben ő szent Felségének – saját szavai szerint – gyönyörűsége telik. Ezt számtalan esetben tapasztaltam, sőt maga az Úr is megmondta nekem. Világosan megértettem, hogy ezen a kapun kell belépnünk, ha azt akarjuk, hogy ő szent Felsége, az ég uralkodója nagy titkokat közöljön velünk. Nem kell keresnünk más utat, még ha föl is értünk volna már a szemlélődés csúcsára; mert ezen az úton biztonságosan és bátran járhatunk.” A keresztény ima valamilyen formában mindig kötődő kell legyen ahhoz az úthoz, ahogy Isten a legintenzívebben, legteljesebben szólt hozzánk: a megtestesülés titkához, a Názáreti Jézushoz. Ha Isten Benne szólt a legteljesebben, akkor hogyan is felejtkezhetnénk meg erről a Szóról? Nem véletlen az, hogy az Evangélium volt a szentek legfontosabb lelki tápláléka, minden egyházi megújulás a Jézussal való találkozás frissességéből fakadt. Szent Ignác 30 napos lelkigyakorlata is lényegében nem más, mint az evangéliumok átimádkozása, Jézus élete szemlélődések sorozata. Jálics Ferenc atya szemlélődő imamódjának is a középpontja a Jézus nevével való imádság.  

Ebből a Jézus központúsági alapelvből fakad az a meggyőződés is, hogy az imádság nem velünk kezdődik, nem mi szólítjuk meg először az Istent, hanem ő már előbb keresett, előbb kapcsolatba akart lépni velünk, előbb szólt. Amit mi teszünk, az mindig csak válasz Isten kezdeményezésére, Ő akar beszélni velünk.

Hol van Jézus az imámban?

Közösség

Jézus egy közösséget hozott létre és ezt a közösséget küldte szét a világba. A kereszténység radikálisan közösségi vallás. A Zsinat szerint az eucharisztia "az egész keresztény élet forrása és csúcsa" (LG 11), tehát az imádságnak is. Ferenc pápa szerint „a szentmise imádság, sőt a voltaképpeni imádság, a legkiválóbb, a legmagasztosabb, ugyanakkor a ’legkonkrétabb’ imádság”  (katekézis, 2017. nov 15). Az imádságok hierarchiájában – ha lehet ilyet mondani - egy közösségi ünneplés az eucharisztia áll. A szentmise még akkor is közösségi, amikor a pap egyedül misézik, hiszen mindig az egész Egyházért és az egész világ üdvösségéért imádkozik, az angyalok és szentek közösségével együtt. A személyes, magányban végzett ima sem lehet csak magányos ima. Amikor egyénileg is imádkozunk, vagy amikor a remeték félrevonultak a világból, akkor is a közösségben és a közösségért imádkoztak – amennyiben keresztény lelkülettel tették. Nincs kizárólag egyéni keresztényi ma. Ha keresztény vagyok, akkor egy egyetemes test tagja vagyok, és mint ilyen szólítom meg az Istent, vagy éppen figyelek az ő szavára, jelenlétére. Egy test tagja vagyok, amelynek sok más tagja is van, akik különböző szükségekben vannak, vagy éppen örömökben részesülnek. Lisieux-i Szent Teréz ennek a nagy példája, aki úgy lett a missziók védőszentje, hogy ki sem mozdult a karmelita kolostorból. Az imája viszont egyetemes volt, az egész világért imádkozott, minden emberért, különösen a keresztény hitet távoli országokban hirdető misszionáriusokért. Hasznos lehet az időleges elvonulás a személyes imához, sőt szükséges is. Szent Ignác is ajánlja, hogy a lelkigyakorlathoz mennyire segíthet az elszakadás a szokásos környezetünktől, feladatainktól. Ez az időleges fizikai elválás ugyanakkor nem egy radikális szakítás, sőt a mélységét tekintve nem elszakadás, hanem egy mélyebb szintű együtt létre való felkészülés. A lelkigyakorlatozó egy új módon tér majd vissza a korábbi környezetébe, Istentől kapott küldetésben, hogy jobban Vele együtt lehessen jelen. Ignác számára a közösség olyan módon is fontos volt, hogy az imádságban kapott meglátásait és terveit mindig kész volt, hogy alárendelje az egyházi elöljárók ítéletének. Meggyőződése volt, hogy az alázat és a Szentlélek iránti engedelmesség biztosabb útja ez. Fontosnak tartotta a kérő imádságot is, az Egyház nagy szükségleteiért való imádságokat. Nem véletlen, hogy az ignáci lelkiségből nőtt ki az imaapostolság lelkisége is, amelyben osztozva több tíz millió katolikus imádkozik azokért a szándékokért, amit a pápa havonta megfogalmaz, melyek a világ és az egyház mai kihívásaira válaszolnak. 

Hol vannak a többiek az imámban?

Kegyelem és nem a módszer a hangsúlyos

Az imádsággal kapcsolatban Jézus gyakorlatilag minimális konkrét tanácsot adott. Módszernek pedig nyomát sem látjuk nála, ami el kell gondolkodtasson minket az ima módszerek jelentőségét illetően. A keresztény hagyományban ugyanakkor a személyes imának számtalan módját találjuk meg (rózsafüzér, Jézus ima, zsolozsma, ignáci imamódok, lectio divina stb. ) és könyvtárakat írtak tele már az imádságról, és bár nagyon sok trükkje, segítő tippje van az imának, amire az ima mesterei felhívják a figyelmet, mégis mindez nem lehet elsődleges. Jézus a kicsinyeket dicsérte, a gyermekeket, hogy övék a mennyek országa. Egyszerű hit, Isten jóságára való bizalom teli ráhagyatkozás az út, amit ajánlott. Szent Pál is a hitből, kegyelemből és nem a törvény megtartásából való megigazulást hirdette.

A lelki írók persze ajánlják, és hasznosnak tarják az imádság módszereit, az önfegyelem bizonyos gyakorlatait, ugyanakkor meggyőződésük, hogy az igazi benső változások, az Istennel való találkozások nem ezeknek az emberi erőfeszítéseknek az eredményei, hanem Isten ajándékai, amelyeket úgy és akkor ad, amikor akar, nem lehet kikényszeríteni azzal, hogy az ember bizonyos technikákat gyakorol. Nem a mi művünk a megváltás, nem pusztán az erőfeszítéseink gyümölcse, mint egy sport teljesítmény. A gyakorlatok csupán előkészületül szolgálnak az isteni ajándék befogadásához. Ilyen értelemben a keresztényi ma módszerei relatívak, nem ezekhez kell minden áron ragaszkodni, nem ezekben kell bízni, hanem magához Istenhez, és a Vele töltött minőségi időhöz. Ezért mondhatja Ignác, hogy „nagyon segít, ha sok módon keresünk és próbálkozunk, hogy azon az úton járjunk, amely jobban világosabb, boldogabb és a boldogítóbb ebben az életben és egészen az örök életre irányul és vezet.” Ignác nagy szabadságot adott a képzett jezsuitáknak, arra vonatkozóan, hogy milyen imamódot használnak. Keressék, és alkalmazzák azt, amiben ők egy adott élethelyzetben jobban megtalálják az Istent.

Isten maga vagy a módszer van a középpontban számomra?

Az ima és az élet szoros kapcsolata

Jézus szerint nem mindenki, aki imádkozik, - avagy aki mondja Uram, Uram - jut be a mennyek országába, hanem csak az, aki megteszi a mennyei Atya akaratát (vö. Mt 7,21). Az ima hitelességének nem elsősorban az ima során tapasztaltak a kritériumai, hanem sokkal inkább az a magatartás, ami utána következik. A valóban imádkozó, azaz a szerető Istennel élő kapcsolatban lévő ember élete szükségszerűen átalakul, mert Isten hat rá, formálja őt és egyre hasonlóbbá teszi önmagához, aki a Szeretet. A felebaráti szeretet jézusi parancsa ezért nem olyan követelmény, ami elválaszt bennünket az imádságban megszerezhető tökéletességtől, ami kiragad bennünket az összeszedettségből, hanem épp ebben a cselekvésben folytatódik, fejeződik ki az a bensőséges kapcsolat, ami az imádságban megvalósult. Ebből fakad az is, hogy a keresztény ima célja sosem lehet önmagában csupán egy vallási tapasztalat, jó érzések,  „istenélmény”, vagy éppen a megvilágosodás megszerzése. Mindezek inkább következmények, „melléktermékek”, de nem az igazi cél, ami a szeretetkapcsolat Istennel, és amiből az emberek iránti szeretet és szolgálat is táplálkozik. Amikor Szent Ignác a lelkigyakorlatok céljáról beszél, ezért mondja már rögtön az első pontban, hogy a cél, hogy az ember az életét az Isten akaratának megfelelően rendezze. Amikor Ignác arról kellett döntsön, hogy egyes növendékek alkalmasak-e jezsuitának, nem az ima tapasztalatuk volt, az ami elsősorban érdekelte, hanem az, hogy miképp élnek, hogyan vannak jelen a közösségben, egyszerű szolgálatokban, épületes-e az a példa, amit az emberek látnak rajtuk.  

Életmódom mennyire tükrözi azt, a szerető Istent, akivel az imában találkozom?

Misztérium

A nagy keresztény imádkozók valahogy megérezték, hogy az Isten valósága és az, ahogy Isten velünk kapcsolatban van az imádságban, az messze meghaladja mindazt, amit meg tudnak érteni és ki tudnak fejezni. A Szentlélek templomai vagyunk, amely Lélek folyamatosan imádkozik bennünk szavakba nem foglalható módon (vö. Róm 8,26). Az imádság útján is az imádkozó számára megadathat, hogy nem akar már mondani már semmit, az Isten szeretetének végtelensége előtt a csodálkozó hallgatás, a szeretetteljes egyszerű figyelem odaadásával van jelen. A nagy teológus Aquinói Szent Tamásról jegyezték fel, hogy élete végén egy misztikus találkozás fényében szinte megnémult és úgy érezte, hogy mindaz, amit addig írt Istenről az csak pelyva. Itt a földön még hitben járunk, nem vagy csak kivételesen adatik meg, hogy az örökkévalóság fényében lássuk meg a valóságot. Ugyanakkor a jelen valóságunk már hordozza az örökkévalóság magvait, már itt és most jelen van az, ami teljessé válik. Ilyen értelemben nem úgy tekintünk az Istennel való végső egyesülésre, mint ahol teljesen megszűnik minden, ami eddig volt, vagy ahol teljesen közömbössé és feleslegessé válik az a vallási keret, amelyben éltünk. Nyilván nem lesz keresztelés, papszentelés stb az örökkévalóságban – de a szentségek nem szűnnek meg mindenestül, sőt az Eucharisztia az a szentség, ami tulajdonképpen az örökkévalóság nagy történése, a Bárány lakomája, Isten szeretetből való önajándékozása, amely mindnyájunkat eggyé tesz Vele és egymással. Ez az, ami tulajdonképpen már minden szentmisében itt és most bekövetkezik, jóllehet nem látjuk fizikai szemeinkkel, csak a hit tekintetével. Ami örök, a szeretet, az már itt van köztünk és soha nem múlik el. A szeretet és a művei – ahogy a zsinat is tanítja - megmaradnak és beteljesednek az örökkévalóságban.  Ez az imádságunk jelene és végső horizontja.  

Ajánlott irodalom:  

  • Hans Urs von Balthasar Prayer. San Francisco: Ignatius, 1986.
  • Hans Urs von Balthasar  Christian Meditation. San Francisco: Ignatius, 1989.
  • Hans Urs von Balthasar  "Christian prayer." Communio 5 (Spring 1978) : 15-22.
  • Joseph – Marie Verlinde, A Tiltott tapasztalat, SZIT, Budapest, 2017 – ezt a könyvet olvastam legutóbb, és nagyon ajánlom, nekem sok lelki örömet hozott olvasni.
  • Hittani Kongregáció Orationis Formas nyilatkozata, 1991.

 

és szép ádventet:

26 komment

Címkék: korizoli

A bejegyzés trackback címe:

https://jezsuita.blog.hu/api/trackback/id/tr5513471729

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

matthaios · http://www.matthaios.hu 2017.12.11. 15:56:12

Szerintem ez egy jó bejegyzés. Én ugyan nem fűztem volna hozzá a videót vagy nem ezt fűztem volna hozzá, de ez nem kifogás.

2017.12.11. 17:34:55

"Aquinói Szent Tamásról jegyezték fel, hogy élete végén egy misztikus találkozás fényében szinte megnémult és úgy érezte, hogy mindaz, amit addig írt Istenről az csak pelyva"

Ezt magam is be akartam másolni a Patsch Ferenc a Katolikus Válasznak I. II. cikkek kommentjeihez. Jellemző ugyanis az egész kommentelésre ez a sok-sok teória, elmélkedés, "igazság" keresése, még Szent Tamás is sokszor előjött. És lám, ő maga jött rá élete végén hogy mindez a sok iromány végső soron lényegtelen az örök igazság tükrében.

Bocs, ez picit off-topic volt.

matthaios · http://www.matthaios.hu 2017.12.11. 18:29:15

@altavista:

'Jellemző ugyanis az egész kommentelésre ez a sok-sok teória, elmélkedés, "igazság" keresése, még Szent Tamás is sokszor előjött. És lám, ő maga jött rá élete végén hogy mindez a sok iromány végső soron lényegtelen az örök igazság tükrében.'

Mindaz, ki hasonló életművet hoz létre, és utána megtapasztalja az Isten ajándékából valamilyen közvetlenségben azt, amiről eddig írt, mondhatja azt, amit Aquinói Szent Tamás. De Szent Tamás nem így kezdte, ezt több évtized után mondta, és amit mondott, saját műveiről mondta. Lehet persze rögtön így kezdeni és mások „műveit” szalmának nevezni, de ez nem biztos, hogy jó.

2017.12.11. 18:56:10

@matthaios: igen. Én minden alkalommal amikor magunkat látom hittételekről, dogmatikai pontokról és enciklikai idézetekről vitatkozni, arra gondolok hogy ha Aquinói Szent Tamás látna minket, azt gondolná: még van hova fejlődnötök... :-)

türkiz 2017.12.12. 13:18:50

Kedves Zoli, itt a bizonyíték, mennyire fontos, hogy pontosan fogalmazzunk... Talán furcsa lesz, de ezt a kis írást én elsősorban a szemlélődő imádságot gyakorlóknak nyújtanám át hasznos, praktikus irányelvként ;-)

Egy a sok ember közül 2017.12.14. 11:09:19

Kedves Zoli! Köszönöm, nagyon felemelő írás!
Szép Adventet mindenkinek:)

studiorum 2017.12.14. 20:27:27

@altavista: "Jellemző ugyanis az egész kommentelésre ez a sok-sok teória, elmélkedés, "igazság" keresése, még Szent Tamás is sokszor előjött. És lám, ő maga jött rá élete végén hogy mindez a sok iromány végső soron lényegtelen az örök igazság tükrében."

Addig, amíg nem pillanthatunk mi is bele az örök igazságok tükrébe, úgy mint Szent Tamás, addig úgy olvassuk műveit, ahogy a Keresztrefeszített nyilatkozott róla: „Jól írtál rólam, Tamás!"

"Az Egyház az angyali doktort a 1323-ban szentjei közé iktatta s a szenttéavató pápa ajkával mondatta, hogy legnagyobb műve (Summa theologica) annyi csodát művelt, amennyi cikkelyt tartalmaz. A trienti zsinat (1545-1563) asztalán a Szentírás és a Summa egymás mellett foglaltak helyet. a 1567-ben egyházi tanítónak nyilvánította ki a pápa s elrendelte, hogy ünnepét ugyanúgy üljék meg, mint a négy latin nagy egyházatyáét; Nápoly számára külön nyilvános ünnepnek engedélyezte. A hittudomány és bölcselet általános süllyedése idején XIII. Leó pápa 1890-ben Szent Tamás „arany bölcsességének” követésére hívta föl a keresztény tudomány figyelmét. Ez a bölcsesség szerinte rengeteget tett és még fog tenni „a katolikus hit védelmére és dicsőségére, a társadalom javára és az összes tudományok gyarapodására”. A nagy pápa őt tette meg a katolikus iskolák égi védőjének." (Forrás: Balanyi György - Schütz Antal - Sebes Ferenc - Szamek József - Tomek Vince: Szentek élete az év minden napjára. 1-4. köt. Szerk. Schütz Antal. Budapest, 1932.)

2017.12.14. 21:07:30

@studiorum:
“Addig, amíg nem pillanthatunk mi is bele az örök igazságok tükrébe, úgy mint Szent Tamás, addig úgy olvassuk műveit, ahogy a Keresztrefeszített nyilatkozott róla: „Jól írtál rólam, Tamás!””

Bocs de ezt nem értem. Jézus a keresztrefeszített? Ő nem előbb élt, mint Aquinói Szent Tamás? Akkor hogy nyilatkozott róla?

studiorum 2017.12.15. 00:20:02

@altavista:

Krisztus urunk lehajol a feszületről, és megdicséri őt: "Jól írtál rólam, Tamás" - mondja.

2017.12.15. 06:27:33

@studiorum:
Még mindig nem értem. Ez valami csoda volt?

Kajla 2017.12.17. 09:34:34

Nagyon a szívemből szól Rohr mai meditációja:

cac.org/the-goal-2017-12-17/

studiorum 2017.12.17. 16:01:47

@Kajla:

Rossz szerzőre hívod fel a figyelmet, még rosszabb, ha követed is őt!

"Richard Rohr atya sok szállal kötődik a New Age-hez. 1987-ben Center for Action and Contemplation (CAC, Tevékenység és Szemlélődés Központ) néven „oktatási és képzési központot” alapított Albuquerque-ben. A központ honlapján azt írja, munkája célja, hogy „hitbeli alternatívát kínáljon az uralkodó tudatossággal szemben”. Az intézmény ismert központja az amerikai egyházban működő legjelentősebb másként gondolkodó csoportnak (Call to Action), amely többek közt a nők pappá szentelése, a homoszexuális viselkedés és az istennőimádás elfogadtatásáért küzd.

A központ egyik fő tevékenysége, hogy pogány elemekkel tarkított beavatási szertartásokat szervez férfiak számára. Richard Rohr egyik központi gondolata a férfi spiritualitás, melynek kialakulása szempontjából hatékonyabbnak tart bizonyos ősi pogány szertartásokat, mint a szentségek kiszolgáltatásának egyházi rítusait. Férfiak több száz dollárt fizetnek azért, hogy részt vehessenek a bennszülött tisztulási szertartásokon, ahol – Rohr saját tapasztalata szerint – hatalmas élményt jelent, amikor a többiekkel együtt meztelenül, négykézláb másznak körbe-körbe az izzasztókunyhóban. ...."

Bővebben: Megbízható szerző Richard Rohr? www.karizmatikus.hu/hitvedelem/teveszme-kritika-oesszefoglalo-irasok/3391-megbizhato-szerz-richard-rohr.html

Kajla 2017.12.17. 16:55:51

@studiorum: Ez a Te véleményed. Én mielőtt olvastam volna Rohrt, előtte is hasonlóan gondolkodtam, mint ő. Őt olvasva úgy éreztem, hogy amit gondolok, azt nálam pontosabban fogalmazza meg. Általában az alapján szoktam ítélni, amit magam olvasok. Ez alapján nagyon komolyan javaslom Rohrt. Aki szeretné megismerni maga, talán érdemes elolvasni a Férfi útját, a Rejtett dolgokat. Aztán ítéljen mindenki maga.

studiorum 2017.12.17. 18:18:45

@Kajla:

Amit Rohr vall, az nem más véleménye róla, hanem Rohr saját erkölcsi és hitbeli elhajlása. E tény megállapítása nem vélemény kérdése. Ő nyíltan támogatja az aktív homoszexualitást is.

Miért kell bárkinek is zavaros vízből merítenie, ha a szomjúság csillapítására kristálytiszta forrás is létezik?

Kajla 2017.12.17. 18:40:32

@studiorum: Amit írsz abszurd, olvasd az írásait.

studiorum 2017.12.17. 19:00:29

@Kajla:

Here are some links explaining Father Rohr's “theology”. Richard Rohr is a new-age heretic who wraps his heresy in biblical quotes. Here are some samples:

-Denial of hell, dismissal of “the fetus”, caricature of pro-lifers, caricature of people who go to confession (article now removed from Fr. Rohr's website)

-Approves of homosexual activists groups and was reprimanded by the bishop of Albuquerque for co-presiding at a lesbian wedding.

-Serious theological problems with his writings
Part one:www.cacradicalgrace.org/resources/rg/2006/03_Jul-Sep/astonished1.php
web.archive.org/web/20110107111357/https://www.cacradicalgrace.org/resources/rg/2006/03_Jul-Sep/astonished1.php
Part two:www.cacradicalgrace.org/resources/rg/2006/04_Oct-Dec/astonished2.php
web.archive.org/web/20061206020058/http://www.cacradicalgrace.org/resources/rg/2006/04_Oct-Dec/astonished2.php

studiorum 2017.12.17. 19:10:58

@Kajla:

Talán amit vall és követ Rohr, az az abszurd! Köszönöm egyikből sem kérek.

2017.12.17. 20:39:55

@studiorum: Richard Rohr ferences szerzetes. Ha tényleg igaz lenne ez a sok abszurditás, akkor az elöljárója biztos szólt volna neki.... :-)

studiorum 2017.12.17. 21:10:46

@altavista: "Ha tényleg igaz lenne ez a sok abszurditás, ...."

Lássuk barátom, melyik állítás nem igaz a fentebbiek közül?

"... félelmen alapuló belülről történő bomlasztás... "

Vajon ki és mivel bomlaszt belülről? Idézetet kérek hozzászólásomból, ami nem felel meg az Egyház tanításának.

Üdv újból a csónakban.

studiorum 2017.12.17. 22:34:07

@altavista:

Hol tanítja az Egyház, hogy nekem vagy bárkinek egy erkölcstelenséget támogató szerzetest követnem kéne, aki egyben tévtanító is? Ezzel ekézné valaki az Egyházat? Ez nem a humorsarok oldala.

Gondolod, hogy minden tévtanítót, eretneket, new age praktikát követő papot, szerzetest kiközösítenek, eltávolítanak? Vagy aki a helyén marad, az mind az Egyház tanítása szerint él és beszél?

Még mindig nem írtad meg, hogy mi nem igaz a Rohr ellen felhozott vádakból? Sajnos ezt Kajla sem írta meg. Nem baj. Várok.

studiorum 2017.12.17. 22:44:45

@altavista:

Köszönöm válaszod! Nem haragszom. Te se haragudj, hogy egy kissé felkaptam a vizet. Ha igazságtalanul vádolnak, sajnos ez előfordul. Békés és áldott karácsonyi ünnepeket kívánok és elnézésed kérem én is.

türkiz 2017.12.18. 11:42:53

B.M. "Az idei adventem azzal kezdődött, hogy eltemettük a fogadott fiamat. Egy cigány srác volt, idekerült, és itt élt köztünk 10 évig. Érdekes fiú volt, tavaly, amikor leesett az első hó, a többiek szóltak, hogy már mióta vár engem. És amikor meglátott, felkiáltott: Püspök atya! Hoztam magának egy hólapátot! Ez volt az ő ajándéka. A szüleit nem ismerte, állami gondozott gyerek volt, belekerült kábítószerbe, nagy nehezen kijött, és egy buta dolog történt, kilyukadt a gyomra, későn vették észre, a műtét után két nappal meghalt. Többen összesúgtak a hátam mögött, hogy, ez a püspök hobbija, hogy itt van ez a csóringer srác, de nagyon sokan eljöttek a temetésére – a püspökök közé temettük a kriptába. Megérdemli. Valaki mondta, utólag értjük meg, hogy a Sanyi segített abban, hogy egy kicsit máshogy nézzük a világot. Tehát a személyes elköteleződés segítene a társadalom gyógyulásában."
süti beállítások módosítása