A fiatalok többsége számára az egyház, közösség és hit csak annyiban jelent valamit, amennyiben belefér személyes életstílúsukba. Mindezek személyes értékítéletük alapján válnak kompatibilissé számukra. Az egyház ugyanis ma már nem jelenik meg a hagyományos értelemben mint magától értetődő, kötelező erővel bíró társadalmi intézmény. Mint társadalmat segítő szervezetre szívesen tekintenek fel, és amennyiben önkéntes segítségre lehetőséget kínál, akkor használják is, és szívesen vesznek részt a közösségi projektekben. Ugyanakkor erkölcsi és életviteli kérdéseikre a választ már nem tőle várják, sőt ebben a tekintetben kifejezetten bizalmatlanok vele szemben. Magyarul: az egyház csak annyiban releváns a fiatalok életében, amennyiben alátámasztja életvitelük és elképzelésük logikáját.

A fenti megállapítások gyűjteménye a Sinus közvéleménykutató cég 2006-ban németországi katolikus fiatalok körében végzett reprezentatív felmérésének summája, amelyről a Herder Korrespondenz idei júniusi száma tudósít. A Sinus olyan témákra volt kíváncsi, hogy mit gondolnak a fiatalok az értékorientáltságról, közösséghez tartozásról, elköteleződésről, vágyaikról, jövőképükről stb. Az interjúk narratív, személyes történet-feldolgozások voltak amelyekben többek között olyan témák szerepeltek, mint: “Az életemnek értelmet ad…”, “Számomra az ideális vallás vagy Egyház…”.
A kutatás a megkérdezett fiatalokat a válaszok alapján a következő kategóriákba csoportosította:
hagyományos fiatalok (4%): akik családi örökségüket és ott szerzett tapasztalataikat szeretnék továbbvinni
polgári fiatalok (14%): jelszavuk: “elszakadni és beérkezni”. Cél az állandó élvezet és jó érzés megteremtése, de csak olyan mértékben, hogy később még “normális” életet lehessen élni.
fogyasztói-materiális beállítódású fiatalok (11%): önállóságra és anyagi függetlenségre vágynak, valamit felmutatni és élvezni is az eredményt, előbb-utóbb családot alapítani és beérkezni. Minden mást elutasítanak.
poszt-materiális fiatalok (6%): törekednek a magasabb ismeretekre, kritikát gyakorolnak minden társadalmi ideológia fölött, és a gyakorlatias/hatékony megoldásokra törekszenek egy jobb világért. Abban térnek el a 68-as generációtól, hogy álmukat társadalmi és politikai projektek nélkül akarják megvalósítani.
hedonista beállítódású fiatalok (26%): legfőbb vágyuk, hogy hagyományos és polgári szüleiket “letegyék vagy leváltsák”, képtelenek beilleszkedni és mindent unnak, ami nem jár azonnali élvezettel.
teljesítményorientált fiatalok (25%): életérzésük a posztmodern és a multiopcionalitás. Magas színvonalú képzésre törekszenek, olyanok akarnak lenni, mint amilyen ideált a média és sikertársadalom diktál. Életvitelükben teljesítményorientáltak, magabiztosak, büszkék, és pragmatikusak, “jelenélvezők és jövőtervezők” egyaránt.
experimentalista beállítodású fiatalok (14%): felfedezni mindent és kreatívnak lenni mindenben, hosszú önkeresés és alternatív életstílus az eredmény.

Az összes kategóriára igaz viszont a kérdés, ami foglalkoztatja őket:
“Miben visz előre, ha az egyházhoz vagy valamilyen közösséghez tartozom?”
“Az egyházhoz tartozásommal nem tűnök-e “blődnek” a többiek előtt?”