Jezsuiták

PÁRBESZÉDBEN

Címkék

"bekattant valami"

2008.06.15. 23:00 VéLó

Egykori novíciustársamtól, Weber Pistától hallottam egy oroszlános történetet, legalább ötször elmesélte nekünk két év alatt. Neki Jelenits István piarista tanár mondta el. A Tanár úrnak vajon ki mesélte? Tulajdonképpen mindegy! Az oroszlán megáll a saját lábán is.
Akkor hát a kis történet.
A II. Világháborúban (vajon nagy betűvel kell-e ezt írnom, vagy félkövérrel, esetleg kurziválnom kellene, ez már nem is annyira mindegy!) történt egy német zászlóaljnál. A Wehrmacht cirkuszt is működtetett a hadszíntéren, szó szerint is értve: bohóccal, kötélugrókkal, medvékkel… és egy vén oroszlánnal. Ez utóbbi már megjárta az első világháborút, meg is siketült szegényke, de azért csak szolgálgatott derék poroszos feszességgel. Ugrott a tüzes karikán, előre, hátra, csinált sörényes szaltókat, még „salto mortale”-kat is, mindent a parancsnak megfelelően. Egyszóval valódi német oroszlán volt.
De egyszer, úgy az új háború vége felé, fogta magát szegény pára, és amikor a német csapatok fáradtan és reményvesztetten visszavonulóban voltak, derék oroszlánszívű „Herrmann”-unk egyik pillanatról a másikra elfelejtett mindent. A cirkusz „Oberlajtnant”-ja először szabotázst sejtett, de az oroszlán becsületes arca elárulta, tényleg nem tudja a régi számokat, elfelejtette a tüzes karikákat, elfelejtette szegényem az 1939-es szeptemberi lengyel „einmarsch”-ot, el a sztálingrádi csata vérfagyasztó tüzes karikáit Ott állt a tisztek, főtisztek és altisztek előtt és kegyeletből, „érdemeire való tekintettel” elbocsátották. Nyugdíjazták. Kegyelemkenyéren élt, ami nagy dolog volt abban a rettenetes ínségben. Csodával határos módon hazaevickélt a cirkusz, haza az oroszlán is, de még a „szolgálat” utolsó napjaiban történt valami említésre méltó. Oroszlánszívű oroszlánunk népének teljes kapitulációja előtt egyszer csak csendesen megvilágosodott és hirtelen élességgel látta az összes számot, amit valaha is tanult. Emlékezete lám, nem csalt és ezért ugrott, szökellt, fordult pontosan és sarkosan, közben nem várt sem jó falatra, sem tapsra. Csinált mindent, csak úgy. Mert mást és másként nem tudott. Nem is tehetett. Feszesen és pontosan tette tehát, ahogy egykor tanulta. A vesztes és fáradt népség pedig tapsolt, csak úgy félszegecskén, de mégis őszintén.

Tudjátok, szeretnék én is úgy, de úgy „bekattanni”!!! Mutogassatok rám, nevessetek rajtam!!! Az oroszlánszívű ősz-sörényes Laci! Na nézd csak! Hát nem bekattant?! Jawohl! Schon! Jelentem, igen, és én, én… én kattanásig kész vagyok! Csak legyen már egyszer vége ennek a háborúnak!!! (A harmadiknak!)

PS: Tudjátok, hogy annak a jobb latornak (Júda zélóta oroszlánjának) ott a keresztfán függve, tudj’Isten hogyan, egyszer csak bekattant valami?! Erre az Úr is

13 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://jezsuita.blog.hu/api/trackback/id/tr85522045

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Pilgrim 2008.06.15. 23:39:15

Üdvözlöm, Laci atya! :) Remek dolog, hogy e blogon keresztül is olvashatom a gondolatait. Biztosíthatom, hogy sokunk számára már rég kiérdemelte az oroszlánszívű titulust.

ern0 · http://linkbroker.hu/ 2008.06.16. 00:54:46

Elmagyarázná valaki, hogy a magunkfajta ateisták is megértsék?

Ky-Lí 2008.06.16. 01:06:09

Miért, vannak még ateisták?

ern0 · http://linkbroker.hu/ 2008.06.16. 01:32:05

"Méghogy egy! Mindenki szembe jön!" (In: rossz vicc, rádióba' bemondják, hogy egy őrült szembe megy az autópályán, mire hősünk m.f.)

Vannak, kérem szépen. Vannak emberek, akik tudják, hogy nincs isteni gondviselés, csak magukra számíthatnak, akiknek nincs isteni megbocsátás, ezért nem tesznek rosszat, akiknek nem mondják meg, mi a jó, csak úgy maguktól jönnek rá.

Gondolom, a blog is nekik szól, de legalább nekik is, szóval kerüljétek a belterjességet, persze csak akkor, ha nem üldözitek őket kifejezetten.

Lehet, hogy a Reakciósok nem mondták el, de egy blognak mindenek előtt olvashatónak, szórakoztatónak kell lennie, és utána lehet csak elgondolkodtató meg egyéb féle-fajta.

10teletel.

Ky-Lí 2008.06.16. 08:31:53

Nálunk azokat a "szembejövőket" örültnek vagy éppen klinikai esetnek nevezik, de semmiképp se ateistának.

ern0 · http://linkbroker.hu/ 2008.06.16. 09:17:51

Na, félretéve a képekben beszélést, írjatok úgy, hogy mindenki érthesse.

Ky-Lí 2008.06.16. 09:26:38

Kedves ern0! Rendben! igérem, hogy törekedni fogunk rá. És kérni fogom rendtársaimait is erre. Még kezdők vagyunk úgy a műfajban mint a stílúsban :)) Bocsi

nagyde 2008.06.16. 13:14:54

Sziasztok! Én egy kicsit másképp hallottam a történetet. Egyszer Nagymaroson Bibliás fakton Jelenics István atya mesélte el. Szóval volt a kedves oroszlán, aki egy új cirkuszhoz került. Próbálták tanítgatni a különböző műsorokra, amiket fent felsoroltatok, de sehogy sem akart összejönni. A végén már az idomár feladta és úgy döntött a cirkuszigazgató, hogy mivel semmi haszna az oroszlánból, ezért a lehető leghamarabb túladnak. Így a következő város állatkertjének tulajdonába került az oroszlán. Kapott egy szép ketrecet és ott éldegélt. Aztán pár hétre rá, hogy az állatkertbe került, arra lett figyelmes a gondozója, hogy az oroszlán bukfencet vet a ketrecben... Tehát az oroszlánunk egy kicsit későn érő ,,típus'' volt. Meg hozzá lehet fűzni, hogy sosem lehet tudni, hogy valami mikor érik meg az emberben, mikor indul el belőle. Bocs, ha érthetetlen vagyok.

Quito 2008.06.16. 14:20:00

Sziasztok! Én is a nagyde szerinti változatban ismertem. Benne van Gyökössy Endre valamelyik kis predikációs füzetkéjében is.

ern0 · http://linkbroker.hu/ 2008.06.17. 22:15:25

Na tessék, még a végén kiderül, hogy urban legend; amúgy nem lenne meglepő.

jabbok 2008.06.18. 21:50:23

Nem, nem urban legend. De érdekes, hogy én is a nagyde-féle verziót ismerem - pedig én vagyok a "WeberPista"... :o)

ipszilonka 2008.06.19. 00:21:03

Nekem is sikerült elveszíteni a fonalat... Na, mindegy, majd újraolvasom kevésbbé fáradt pillanatomban.
süti beállítások módosítása