Ma estig úgy gondoltam, hogy nem fogok blogolni. Bár a jezsuita blogot remek ötletnek tartottam, de úgy gondoltam, hogy van elég dolgom, nem kell még egy púp a hátamra, hogy rendszeresen blogoljak. Ma este viszont valami megváltozott. Na azért nem leszek mostantól rendszeres blogoló –legalábbis egyenlőre nem tervezem – de az első bejegyzést kedvem támadt megírni.  

Vacsora közben beszélgettünk a jezsuita blogon megjelenő hozzászólásokról és felmerült egy olyan téma, ami beindított, vagy „bekattantott” –ahogy az nemrég egyik rendtársam fogalmazott. Vannak dolgok, amik szenvedélyesen érdekelnek, és amikért nagyon lelkesedem, ezek közé tartozik rendünk története és Szent Ignác személye is. Amikor hallottam, hogy egyes blogolók Ignác nyakába próbálják varrni az inkvizíciót, akkor gondoltam, hogy nem lehet haszontalan néhány epizódot felidézni Ignác életéből.

Megtérése után Ignác társakat gyűjtött maga köré és lelkigyakorlatokat kezdett adni, ami felkeltette a spanyol inkvizíció figyelmét. Alcalában börtönbe zárták, többször kihallgatták, de nem találtak semmi elítélni valót tanításában, csak azt parancsolták meg neki, hogy ne járjon többet mezítláb, amit szokott volt tenni akkoriban, radikális korszakában.

A forró hangulatra azért jellemző az a kis párbeszéd ami Ignác és a fogva tartója között lezajlott: „Szeretnénk tudni, hogy találtak-e valami eretnekséget nálunk?" -kérdezte. "Nem, válaszolta Figueroa -az inkvizítor- ha találnának, megégetnék önöket."  

Később is bárhol megfordult, Ignác hamarosan az inkvizíció bírósága előtt találta magát. Így volt ez Salamancában, Párizsban, Velencében és végül Rómában is. Összesen 8 inkvizíciós eljárás indult Ignác ellen. Többször láncra verték, bebörtönözték, de végül mindig szabadon engedték. Inkvizíciós tapasztalatairól Ignác elég sokat ír az önéletrajzában (vö. Zarándok 58-70,81,86,93,98).

Azt hiszem kevesen vannak a történelemben, akik annyira örvendetesnek tartották volna a börtönt mint Ő. Így beszél erről egyes szám harmadik személyben:

“A sok ember között, akik eljöttek a börtönbe, hogy beszélhessenek vele, eljött don Francisco de Mendoza, aki ma Burgos bíborosa, és vele Frías helynök. Amikor bizalmasan megkérdezte, hogyan érzi magát a börtönben, nyomasztja-e a rabság, a Zarándok így felelt: "Azt fogom válaszolni, amit ma egy hölgynek is válaszoltam, aki együttérzéséről biztosított, amikor meglátott rabként. Ezt mondtam neki: azt bizonyítja ezzel, hogy nem vágyik vállalni a rabságot Isten szeretetéért. Annyira rossznak látja a rabságot? Én azt mondom önnek, hogy nincs annyi bilincs és lánc Salamancában, hogy Isten iránti szeretetből többre ne vágynék." (Zarándok 69)

Őrült volt vagy Isten bolondja?

Szeretnék ilyen bolond lenni én is.

És Te?