Jezsuiták

PÁRBESZÉDBEN

Címkék

...és mégis érdemes...

2008.06.24. 03:10 Ky-Lí

"Amerikában történt, hogy egy kisfiú baseball edzésekre járt.  Nagyon szeretett játszani, de ügyetlen volt, fontosabb meccsekre sohasem állították be. Volt azonban ebben a kisfiúban valami nagyon szimpatikus: rendkívül szerette az édesapját. Édesapja sokszor el is jött az edzések végére. Ilyenkor a kisfiú mindent otthagyott, rohat az édesapjához és átölelte. Aztán igen gyakran hosszasan sétáltak a pálya melletti parkban. Lehetett látni, hogy különleges kapcsolat van apa és fia között. Aztán a kisfiú édesapja meghalt. Az edző meg is ijedt, hogy mi lesz ebből. És a kisfiú valóban sokáig nem is jött edzésekre. Egyszer aztán újra megjelent.

Edzés végén odament az edzőhöz és azt mondta: “Szombaton nagy meccsünk lesz, állítson be engem a kezdő csapatba!” Az edző nem nagyon akarta, mert a kisfiú tényleg nem játszott jól, de az édesapa halálára való tekintettel rábólintott. Otthon később majdnemhogy megbánta az engedékenységét. Szombaton a kisfiú tényleg ott állt a kezdő csapatban, s úgy játszott, mintha kicserélték volna, minden ütése pontos volt, senki a nyomába nem ért, az edzőnek eszébe nem jutott volna, hogy lecserélje. A meccs végén odafutott hozzá, s megkérdezte tőle: “Mi történt veled, így még soha életedben nem játszottál?” Mire a kisfiú azt felelte: “Tudja, az édesapám miatt történt. Nem tudom észrevette-e, az édesapám teljesen vak volt, ez volt az első meccsem, amit láthatott. Őneki játszottam.”

Az ember tudja, hogy van Valaki, Aki végtelen szeretettel nézi az életünket. Akitől jöttünk s akihez hazatérünk. Aki miatt az életünk játékát szebben fogjuk játszani. Nagylelkűbben és bőkezűbben. Ez a kapcsolat a világon túli valósággal, az Istennel, teszi az ember életét valóban emberhez méltóvá, széppé. 

Egészen különleges módón igaz ez a pap életében, különös intezitással van jelen a pap életében, akiben Jézus küldetése folytatódik." (Székely János püspök papszentelési homilíájából)

14 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://jezsuita.blog.hu/api/trackback/id/tr84536278

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Balázs 2008.06.24. 04:24:19

Köszönöm.

ern0 · http://linkbroker.hu/ 2008.06.24. 08:47:37

Ez a sztori "Júlia-Romána" színvonal, ha vagyon szemetek, látjátok.

Ky-Lí 2008.06.24. 09:12:21

Kedves Ern0! Ez a sztori maradt meg a legtöbb emberben, aki a szentelésen részt vett. Persze ezt a beszéd nagyob összefüggésében kellene látni/hallani. Erre mondják: "kinek a pap, kinek a papné..."? Remélem, tudod a folytatását.
Meghallgatható:
www.parbeszed.hu/main.php?folderID=1961&articleID=7986&ctag=articlelist&iid=1

Skrabski Fruzsina (lelkylola) · http://mandiner.blog.hu/ 2008.06.24. 12:40:08

A papszentelésről nem tesztek fel képeket? Mondjuk egy fotóblogot?

ern0 · http://linkbroker.hu/ 2008.06.24. 18:18:47

Nem vitatom a beszéd többi részét, de ez a sztori kb. Pöttyös Panna színvonalú: szájbarágós, szimpla, hatásvadász (ezért is marad meg az emberben).

Egyszer két haverom elmentek moziba, valami limonádét néztek. Mesélte utána egyikük, hogy a kulcsjelenetnél egyszerre sírtak és nevettek: sírtak, mert megható volt a jelenet, plusz megindító volt a zene, biztosra mentek az alkotók, hogy sírjál rajta. Persze ők ezt felismerték, de ennek ellenére mégis sírniuk _kellett_. Ezért aztán nevettek, magukon, egymáson, hogy nem bírták megállni a sírást.

Figyelj, hazug disznó lennék, ha azt írnám: "nahát, milyen megható sztori", ez kb. az lenne, mint amikor a kisgyereket megdícséred, hogy milyen szép lovat rajzolt, miközben rajzolt egy pálcikát, amiből öt pálcika áll ki.

Csakhogy egy kisgyerektől tényleg szép a krix-krax, viszont ti valószínűleg értelmileg ép, felnőtt srácok vagytok.

Na persze, ha itt ez a színvonal, akkor: jajjj, de szééép tööörténeeet! és akkor nem sokáig fogom rátok pazarolni figyelmemet, "küldetésem" véget ért.

(Disclaimer: a szerző ateista. Gyakran kutat az intereneten érdekes amatőr tartalmak után.)

plexus 2008.06.24. 19:51:39

Aeistaként persze nehéz ráhangolódni a "Föntről láthat"-ra, és így a Júlia/Romana szint érződik.

Ky-Lí 2008.06.24. 20:17:02

Ern0, akkor talán FITYISZ legújabb bejegyzése csemege lesz számodra.

ern0 · http://linkbroker.hu/ 2008.06.24. 20:26:15

Sajnos, a próza már csak ilyen, vagy működik, vagy nem, nem Gumicsontpart ez, hogy mellé legyen írva a szorzó.

Moldova írta meg (Az Abortusz-szigetek, 1989.), hogy Gumicsontpart minden ház mellé oda van írva, hogy hányszoros eszmei szorzóval értendő, ti. az Abortusz-szigetek az egyetlen igazi demokratikus állam, ezért minden eredmény többszörösen számít, pl. ha a ház 20 m magas, és a szorzó 5, akkor az 100 m-esnek számít.

Más: fotók tényleg jók lennének, életszerű jellege lenne dolognak, nemcsak a sok betű.

Szóval nem jár szorzó azért, mert kenet van rajta (benfenntes poén: a "kenet van rajta" hitgyülis szleng, elnézést is kérek érte), ami Júlia-színvonalú, az Júlia-szinvonalú.

Ugyanez áll fenn a keresztény (sőt, keresztyén) könnyűzenére: olyan rossz, hogy meg vagyok róla győződve, az Úr büntetésként rótta ki ránk, vagyis inkább csak rátok (általam ismert kivételek: Pajor Tamás, Új Forrás), persze kritika nem érheti, hiszen Jézus van benne meg hit-remény-szeretet, s az már rossz nem lehet.

citromfű 2008.06.27. 01:08:47

No, ernO, mért szidja annyira a Rómeó és Júliát???

Tudta, hogy - legalábbis tudós értelmezői szerint, pl. Spíró György - Shakespeare a Rómeó és Júlia híres estély-jelenetében éppen a romantikus giccs paródiáját rajzolta meg?

Egyébként a giccshatár nagyon különböző lehet embereknél, s időben. Pl. egy hűvös, nyugodt, racionális lélek a baseball-os történetet könnyen giccsnek nyilvánítja, s talán - a maga életvonatkozásában - igaza van. Egy másik, aki épp most vesztette el kedves hozzátartozóját (apját, hitvesét), s az élet értelmén/mulandóságán szemlélődik, nos, számára ez szerintem nem giccs. Respekt?

mamamusz 2008.06.27. 10:03:52

Az első gondolatom az volt, hogy én a nagyszüleimnek játszom az életemet, hogy lássák, tudok - vagy legalábbis megpróbálok - olyan lenni, mint ők. Aztán elolvastam ernO hozzászólását és az jutott eszembe: neki is volt olyan az életében, akinek játszania kell? Lehet, hogy még nincs, azért érzi úgy, hogy ez giccs.

citromfű 2008.06.27. 23:14:19

Bocsánat, most látom, hogy nem is a "Rómeó és Júliáról", hanem a Júlia és Romana típusú könyvekről volt szó...
itt tárgyilag tévedtem. na, amazok tényleg elég giccsesek, meg kell hagyni.

Egyébként a "valakinek játszom az életem" érzés nem vallásos emberek életében is gyakran előfordul, szerintem. Pl. mért lett kasszasiker a "Ryan közlegény megmentése" (végjelenet...)? Csak vallásos emberek nézték volna? Ez egyszerűen csak, hogy úgy mondjam: olyan mélységesen emberi...s ami emberi, az mért ne lehetne igaz?

Dunai Imre 2008.06.27. 23:45:54

Van ilyen! Tapasztaltam....

Csomorkány 2008.06.28. 16:28:03

Sziasztok!

Esztétikai értelemben a sztori közel áll a vicchez: rövid, csattanó van benne, hatásvadász, az ember megjegyzi.

Eltérés, hogy ez a sztori patetikus, és nem a humorra megy rá, de ez nem döntő különbség.

Ami engem illet, ha egy viccben van gondolat, részemről OK. Eszembe sem jut a Romana regényújság színvonala. Itt sem.

A vicceknek is, az ilyen rövid, hatásvadász, de értelmes történetkéknek is megvan a maguk esztétikai létjogosultsága.

Az nyilván baj lenne, ha a püspök ennyit tudna és csókolom, az is baj, ha valaki csak vicceket tud mesélni, de az is baj, ha valaki egyáltalán nem tud vicceket mesélni.

Pazman Enikő 2008.06.28. 18:47:39

Ez a sztori "Júlia-Romána" színvonal, ha vagyon szemetek, látjátok.
De ha vagyon szívetek ?...
süti beállítások módosítása